Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \l EGK EZDQDÖTT AZ ORSZÁGGYÍ LÉS l EESSZAKA Tízpontos napirend a Tisztelt Ház előtt Cseh József ipari miniszterhelyettes borús képet festett a könnyűipar hely­zetéről egy nemrégiben tartott sajtótá­jékoztatón. Sokkal szebbet Bács- Kiskunban sem lehet készíteni, bár a -több mint húsz könnyűipari vállalat között vannak sikeresek is. A területi ipari bizottság' legutóbbi ülésén arról panaszkodtak a vállalatvezetők, hogy az ágazatban — ezzel persze a könnyű­ipar nem áll egyedül — lassan az egy­szerű újratermelés is lehetetlenné válik. A kiemelkedően jó cégek még bírják az iramot, de a közepesek egyre jobban fuldokolnak az. adóreform, az árak és az elvonások szorításában. Legnehezebb helyzetben az alap­anyagot (például fonalat vagy kelmét) gyártó vállalatQk vannak, a feldolgo­zott termékkel piacra lépő üzemeknek' nagyobb az esélyük elért pozícióik meg­őrzésére. Az ágazat, s ezen belül a tex­tilipar két „beteg” vállalata volt éveken át a megyében a Bajatex és a Texcoop Kiskunhalasi Leányvállalata. Előbbi- 1 nek sikerült túljutnia a holtponton — tavaly igen jó évet zártak —, ám a kis­kunhalasi cég nem képes kiszabadulni e pénzszűkös időkben a hajdani, alapve­tően elhibázott beruházás, az elavult technológia és technika csapdájából. Az évek óta sikeres üzletpolitikát folytató könnyűipari üzemek között van a bajai Blévisz, a Nett Konfekció­ipari Vállalat és a Petőfi Nyomda. Sike­reik jó részét tőkés piacokon érték el. 1987-ben ez az iparág a többi ágazatot messze meghaladóan, az előző évihez képest pedig mintegy húsz százalékkal növelte konvertibilis elszámolású kivi­telét. (Bács-Kiskun megyében is hason­ló az arány.) Mindez csak kevéssé vi­gasztalja a honi Vásárlót, mint ahogy az is, hogy a könnyűipari értékesítés árindexe az említett miniszterhelyettes tájékoztató szerint mindössze 104 szá­zalék volt tavaly. A ruházati cikkek árának további 14-16 százalékos emel­kedése már az adónak és a kereskede­lemnek köszönhető. Hatása, a belföldi kereslet csökkenése viszont nem tett jót a könnyűiparnak sem. Bács-Kiskun megyében az ipari ter­melés növekedési üteme a korábbi években mindig meghaladta az orszá­gos átlagot. Úgy tűnik, 1988 a vízvá­lasztó. Az országos átlagot ugyan most is meghaladjuk, csak éppen nem a nö­vekedésben. Az ipari termelés vissza­esése a megyében tavaly következett be, a könnyűipar esetében megközelít­ve a 10 százalékot. Míg tehát a vállala­tok vezetői sokáig büszkélkedhettek azzal, hogy a megye az országos ten­denciától elszakadva még mindig jól áll, és növelni tudja termelését, addig 1989-ben, sajnos, már nincs okuk a büszkeségre. M. Á. Tegnap délelőtt 10 órakor megkezdte munkáját az Országgyűlés márci­usi ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke. Az elnöklő Horváth Lajos elsőként a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötte a törvényhozó testület hölgytagjait. Ezután Stadinger István­nak, az Országgyűlés elnökének adta meg a szót. A házelnök bejelentette lemondási szándékát, s felolvasta az indokait ismertető leköszönő levelet, ebben 63 esztendős korára s 47 munkával töltött évére hivatkozott. AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLTV. évf. 58. szám ATS ! 4,30 Ft 1989. március 9., csütörtök AFGANISZTÁN: Ostromgyűrű Dzsalálábád körül Az afgán ellenzéki fegyveresek nagy erejű támadást indítottak szerdára virradó éjszaka a stratégiai fontosságú Dzsalálábád ellen, és elfoglalták a várostól húsz kilométerre délkeletre fekvő Szamarkel helyőrséget — közölték szerdán pesavari ellenzéki források. A kabuli kormány egyik tisztviselője megerősítette, hogy a város körül heves harcok dúlnak, s elmondta, hogy a település hármas védelmi vonalát még nem törték át a mudzsahidek. Tegnap test test elleni küzdelmek folytak a dzsalálábádi repülőtér körzetében. A mudzsahidek parancsnoksága három szakaszban tervezi Dzsalálábád elfoglalását: először elfoglalnák a repülőteret, ezután a várostól keletre fekvő megerősített laktanyákat, végül magát a várost. A százezer lakosú Dzsalálábád Afganisztán harmadik legnagyobb váro­sa Kabul és Kandahar után. Egy Kabulban nyilatkozó kormánytisztviselő megerősítette azokat a jelentéseket, amelyek szerint több más tartományi főváros körül is szorul a kormányellenes erők ostromgyűrüje. NINCS OK A BÜSZKESÉGRE Szorongatott könnyűipar A levélhez hozzáfűzte: — Aki veze­tő, közéleti szerepet vállal, annak szá­molni kell kritikával, sőt a kritikánál erősebb jelzőkkel és minősítésekkel is. Ezt természetesen tudtam, amikor el­vállaltam az elnöki tisztet. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs tűréshatár. Én eljutottam ide. Az Országgyűlés 275 egyetértő és 26 ellenszavazattal, 11 tartózkodás mel­lett tudomásul vette Stadinger István lemondását, s az Országgyűlés elnöki tisztsége alól felmentette. Horváth Lajos megköszönte Stadin­ger István eddigi tevékenységét, és kép­viselői munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánt. Ezt követően bejelentette, hogy a házszabály értelmében az Országgyűlés a Hazafias Népfront Országos Taná­csának javaslatára megválasztott jelö­lőbizottság indítványa alapján titkos szavazással választja meg a Ház elnö­két. A jelölőbizottságra Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára tett javaslatot. Elmon­dotta: a jelölőbizottság elnökét ő maga ajánlja, ezenkívül minden megyei kép­viselőcsoport jelöl egy tagot a bizott­ságba, s hogy a testület méginkább rep­rezentálja az Országgyűlés összetételét, az országos listán megválasztott képvi­selők Jrözül négyet bevonnak a jelölő- bizottságba. Az Országgyűlés a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának javaslatát egyhangúlag elfogadta azzal, hogy a bizottság még az ülésszak első napján munkához lát. A bizottság elnöke Gyu- ricza László (Veszprém m., 3. vk.). Ezután Horváth Lajos megemléke­zett Miskó Istvánról, Bács-Kiskun me­gye 6. számú választókerületének kép­viselőjéről, aki február 1-jén —? mint mondotta: tragikus körülmények kö­zött — elhunyt. Az Országgyűlés tagjai felállással adóztak képviselőtársuk em­lékének. A levezető elnök bejelentette, hogy Újvári Sándor (Zala m., 7. vk.), Apró Antal (Csongrád m., 1. vk.), Gajdos Ferenc (Budapest, 43. vk.), Cservenka Ferencné (Pest m., 4. vk.), Molnár Fri­gyes (Bács-Kiskun m., 3. vk.) és Lo- sonczi Pál (országos lista) benyújtotta lemondását képviselői mandátumáról. Az Országgyűlés a lemondásokat 336 igenlő szavazattal és 2 tartózko­dással tudomásul vette, és az országos választási elnökség javaslata alapján a Zala megyei 7. választókerületben megüresedett képviselői helyre Ördög Ferenc eddigi pótképviselőt egyhangú­lag igazolta. Az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az 1988. december 8-án bemutatott jelentésének megtéte­létől az 1989. március 8-án megnyitott új ülésszak közötti időben alkotott tör­vényerejű rendeletéről szóló jelentését egyhangúlag tudomásul vette. Az elnök bejelentette, hogy az elmúlt ülésszakon nem tárgyalt interpelláció­kon és kérdéseken túl további 19 képvi­selő nyújtott be interpellációt és kilenc képviselő kérdést. (Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.) az ülésen bejelentette: eláll az interpelláci­ótól.) Ezt követően az ülésszak tárgysoro- . zatára tett javaslatot ismertette Hor­váth Lajos: 0 A bőr- és cipőipar termelése 1988-ban országosan és a megyében is csökkent. Jól példázza a visszaesést, hogy a tavalyi őszi BNV-n mindössze négy állami vállalat és alig néhány szövetkezet áwtotta ki termékeit (Gaál Béla felvétele) Ha az 1987-ben gyártott lábbelik mennyiségét alapnak vesszük, akkor tavaly száz. megyei kisg[ vérekből csuk negyvennek készült cipő, hatvanan (képletesen) mezítláb mara \dtak. Százalékban kife* jezve ennyivel csökkent ugyanis az állami cipőipar termelése Bacs- Kiskun megyében az előző érihez képest: A példa természetesen túlzó, hiszen nincs benne a szövetkezeti termelés, de megfelelően érzékelteti: a könnyűipar sem viselte könnyen a tavalyi—és az idén seip éppen elülni látszó—gazdasági viharokat. Az ágazat termelése Bác&Jkiskutt megyében ugyanúgy csökkent, mint országosan. ■ A tárgysorozat megállapításával kapcsolatban Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) indítványozta, hogy vegyék le a napirendről a Munka Törvény- könyve_módosításáról és a sztrájktör­vényről szóló törvényjavaslatokat. Bős—Nagymaros ellen és mellett Szentágothai János akadémikus, az MTA tudományos tanácsadója java­solta, hogy a zsúfolt program ellenére tűzzék napirendre a bős—nagymarosi vízi erőmű kérdését. Kifogásolta, hogy a képviselők még mindig nem láttak tételes, a kiadásokat visszamenőleg összegző, s a kihatásokat is bemutató költségvetést. Takács Imréné (Csongrád megye, 4. vk.), a Szegedi Textilművek MSZMP- bizottságának titkára kérte, hogy sza­vazzanak arról: megvitassák-e a sztrájktörvényt. Tapasztalatai szerint ugyanis a jogszabálytervezetet éppen azokkal — például a nagyüzemi mun­kássággal — nem tárgyalták meg, akiknek érdekében be szeretnék vezet­ni. Ezután szót kért Németh Miklós. A miniszterelnök a sztrájkjoggal és a Munka Törvénykönyvével kapcsolat­ban csatlakozott Horváth Lajos alel- nök javaslatához: hallgassák meg a képviselők Halmos Csaba államtitkárt, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, aki a kormány nevében beter­jeszti a javaslatot. A szóbeli kiegészítés­ből kiderül majd, hogy a kormány mó­dosította álláspontját, ami az írásos dokumentumokban természetein még nem szerepelhet. A bős—nagymarosi beruházással kapcsolatban elmondta: a kormány úgy döntött, hogy folyamatosan vizs­gálja a beruházás költségvetését, mene­tét, és erről rendszeresen tájékoztatni fogja az Országgyűlést. Németh Mik­lós bejelentette továbbá: a Miniszterta­nács kész megvizsgálni a bős—nagy­marosi beruházásról tartandó népsza­vazás lehetőségét. A kormány tanul­mányozza a népszavazás előkészítésé­nek feltételeit, lehetséges módját, nem­zetközi és egyéb összefüggését. A vizs­gálat eredményét a parlament májusi vagy júniusi ülésszaka elé teijesztik ügy, hogy addigra a népszavazásról szóló általános törvénytervezet is — a társadalmi vita tapasztalatai után — elkészül, s a képviselők elé kerül. mm*-- ,ij V i |||| 1. Magyarország alkotmánya szabályozási elveinek tárgyalása; 2. a Minisztertanács tájékoztató jelentése a romániai menekültek helyzetéről, a kormány tervezett további intézkedéseiről; 3. az Országgyűlés elnökének megválasztása; 4. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításával foglal­kozó törvényjavaslat; 5. a sztrájkról szóló törvényjavaslat; 6. a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosításáról szóló törvény- javaslat tárgyalása; 7. az 1995-re tervezett Budapest—Bécs Világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló tájékoztató; 8. az Országgyűlés 1989. évi várható programja; 9. személyi változások az Országgyűlés egyes bizottságaiban; 10. interpellációk és kérdések tárgyalása. A napirendre tett indítvány vitájá­ban szót kért Szigethy Dezső (Győr- .Sopron m., 14.'vk.), aki Király Zoltán hozzászólására reagált. Avar István (Bp. 17. vk.) a kormány­fő felszólalásához fűzött észrevételt. . Úgy vélte: „nem szabad még egy rossz politikai lépést elkövetni azzal, hogy a Parlament nem tűzi napirendjére Bős —Nagymaros ügyét, annak bármilyen formájában”. Ezután az elnök határo­zathozatalra bocsátotta a napirendi ja­vaslatot. A szavazást ügyrendi felveté­sek szakították meg. Végül is a tör­vényhozó testület az elhangzottak szel­lemében 337 szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta a napirendre tett in­dítványt. Horváth Lajos ezután javasolta, hogy az 1848—49-es forradalomról és szabadságharcról március 14-én ünne.- pi ülésen emlékezzék meg az Ország- gyűlés, s helyezzenek el koszorút Kos­suth Lajos szobránál.' Az indítványt egy ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadták a képviselők. A ülés elnöke ajánlotta: amennyiben az ülésszak három nap alatt sem feje­ződne be, március 22-én folytassák a munkát. Az Országgyűlés nyolc ellen- szavazattal, egy tartózkodás mellett el­fogadta ezt az ügyrendi javaslatot is. A törvényhozó testület ezután a kép­viselői önálló indítványok napirendre tűzéséről határozott. Elsőként Körös Gáspárnak (Bács- Kiskun m., 4. vk.) azon indítványáról határoztak, hogy az Országgyűlés 1989-ben komplex módon tárgyalja meg a lakosság életszínvonalának és életkörülményeinek helyzetét, annak alakulását. Az indítványt -^amellyel a Minisztertanács elnöke is egyetértett — a Parlament egyhangúlag elfogadta. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.) képviselő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Állami Számvevőszék jog­állásáról, szervezetéről, működéséről készüljön egy koncepciógyűjtemény, s a számvevőszék létrehozásáról szóló törvényjavaslatot még az új alkotmány elfogadása előtt tűzze napirendre az Országgyűlés. Az ülésszak elnöke elfogadásra aján­lotta az indítványt. Az erről szóló szavazás előtt szót kapott Varga Imre (országos lista), Bi- acs Péter (Bp., 30. vk.) és Antal Imre (Pest m., 19. vk.) — mindhárman az érdemi országgyűlési munkát elősegíte­ni szándékozó javaslatokat mondtak ej. E kitérő után folytatódott az egyéni indítványok tárgyalása. Polgárdi Jó­zsef indítványát többségi szavazattal fogadta el az Országgyűlés. Ezután Bödőné Rózsa Edit (Csong­rád m., 3. vk.) és más képviselők előter­jesztése alapján a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény módosítására vo­natkozó indítvány sorsáról döntött az Országgyűlés. Horváth Lajos javasol­ta, hogy azt még a mostani ülésszakon tűzzék napirendre: Az Országgyűlés többségi szavazat­tal, három tartózkodás mellett egyetér­tett a javaslattal., Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.), a Ganz Villamossági Művek központi forgácsoló gyáregységének vezetője több képviselőtársával együtt nyújtott be javaslatot, hogy az Országgyűlés vizsgálja felül az 1988. októberi üléssza­kon hozott, a bős—nagymarosi vízlép­cső-beruházással kapcsolatos határoza­tát. A soros elnök elmondta, hogy az Országgyűlés bős—nagymarosi ad hoc bizottsága a téma napirendre tűzésével nem ért egyet, s kérte a képviselőket: az Országgyűlés az indítványt ne fogadja el, a témát most ne tűzze napirendre. Bubla Gyula szót kért. Indokoltnak tartotta az építkezés 8—10 évre szóló elhalasztását. Egyetértett azonban az­zal a kompromisszummal, hogy bízza­nak meg szakértői csoportokat újabb tudományos vélemények, tanulmá­nyok kidolgozásával, s májusban felké­szültebben vitassák meg a képviselők a beruházás sorsát. Az indítvány máso­dik részét azonban = némileg módo­sítva — fenntartotta: kérte, hogy a nagymarosi gát alapozási munkálata­inak folytatásával a vizsgálat lezárásá­ig, a parlamenti döntésig ne okozzanak helyrehozhatatlan kárt az ökológiai egyensúlyban. Elmondta még, hogy az indítványt aláírásukkal támogató kép­viselők: Berdár Béla, Bognár József, Bőrcsők Dezső, Gregor Péter, Gágyor Pál, Horn Péter, Juhász Mihály, Hu­szár István, Nagyiványi András, Szabó Kálmán, Tóth János és Morvay László. Szavazás következett: az Országgyű­lés négy ellenszavazat és .36 tartózko­dás mellett úgy döntött, hogy a bős— nagymarosi beruházással kapcsolatos kormánytájékoztatót ezen az üléssza­kon nem tűzi napirendre. Ezt követően az elnök bejelentette, hogy az ülés megkezdése előtt hét nap­pal Srirtesné dr. Tomsits Erika (Bp., 22. vk.) egyéni indítványt nyújtott be, ám a házszabályokban foglalt határidő után. Ezért az indítvány napirendre tű­zéséről az Országgyűlés március 22-ei ülésén döntenek. KULCSÁR KALMAN ELOTERJESZTESE Az alkotmány a jogállam eszméjére épül Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően— dr. Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter terjesztette elő az al­kotmány szabályozási elveit. Bevezető­ben vázolta a hazai alkotmányozás sok évszázados történeti hátterét, társadal­mi, politikai körülményeit, az alaptör­vény megalkotásának erkölcsi, szokás­jogbeli indíttatásait. Majd rámutatott: az országban a társadalom történetileg kialakult politikai kultúrájának összete­vői, sajátos vonásai különösen jelentő­sek, s írott, kifejezetten jogi dokumen­tumként megfogalmazott alkotmány ké­szítésénél annál is inkább figyelni kell rá­juk, mert később az alkotmány megvaló­sulását befolyásoló társadalmi környe­zet részeként az alkotmány működésére amúgy is hatással vannak. — Nagy körültekintéssel kell tehát elemezni a lehetséges célokat és megol­dásokat — folytatta.' Van már történeti példánk arra, mik a következményei az ország múltjától, viszonyaitól idegen struktúrák és megoldások átvételének. Ez nem ismételhető meg még egyszer. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek lehetetlenné teszik a magyar társadalomfejlődés múltjától és jövőbe mutató tendenciáitól idegen, mestersé­ges, éppen ezért működése során sok diszfunkcionális következménnyel járó jogi konstrukció kialakítását, úgy azonban, hogy ez a munka és terméke ne ragadjon le az adott helyzet konkrét problémáihoz, s napi megoldásokhoz. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt megoldó eszközként is szere­peltek, nem ritkán éppen konszenzust teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az alkotmányozás mint konszenzust teremtő — vagy leg­alábbis kialakulását segítő — folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a folyamatos megegyezést biztositó esz­köznek bizonyulna. A „történelmi ki­egyezést” nem csak megelőzheti az alaptörvény megalkotása, hanem hoz­zájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha mindenki kész ebben a rendkívüli fele- - lősséggel járó munkában a felelősség- teljes közreműködésre. Furcsa, de végül is megmagyarázha­tó ellentmondás, hogy az idegen, mes­terséges konstrukciók ,alkotása és a tár­sadalomra való erőltetése — az alkot­mány esetében is I—napi vagy rövid lejáratú viszonyokkal is összefügg, még akkor is, ha ezekből a viszonyokból kiindulva hosszú távú megfogalmazás­ra is törekszenek. Ezért is válnak az ilyen alkotmányok elsősorban politikai deklarációkká, ezért is túlnyomóak a program jellegű elemek, s ezért is hal­vány a jogi karakterűk. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom