Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

\ ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról.) erőivel. A társadalom mennél több ré­tege találja meg érdekeit, céljait a prog­ramban, a reformokban, annál inkább lehet sikeres a párt. Tudomásul kell venni, hogy az úgynevezett „csendes” rétegeknek ma is van véleményük és jól felismerhető érdekeik. Ennek hangot is adnak: konszolidált, számukra elfo­gadható körülmények között—.a sza- vazóumáknál és a munkában. Rende­zetlen, érdekeiket súlyosan, tartósan károsító viszonyok közepette akár az utcán is követehk érdekeik érvényesíté­sét. Érdekünk tehát, hogy szándéka­ink, programunk alapján már ma meg­találjuk, illetve erősítsük velük a kap­csolatokat — hangsúlyozta. A gyakorlati tetteket követelő fel­adatokról szólva Berecz János megálla­pította: ma már nem elegendő pártunk­ban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül köny- nyebb új pártot alakítani, mint a meg­levő élére állni. A jövő belülről megva­lósított újraépítkezés a gyökeres refor­mok jegyében. Ez az újjáépítés csakis egy minőségében új, konstruktív prog­ramon alapulhat. Az MSZMP-nek programpártként a szabadság, az igaz­ságosság, a szolidaritás érdekeit hirdet­ve új politikai tartalommal kell megje­lennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A demokratikus szocia­lizmusért vívott politikai küzdelem mozgalmi, szervezeti kerete és eszköze. Ebben a szellemben a párt képes önma­ga újjáfogalmazására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a magyar társa­dalomban, s május óta szüntelen ön­vizsgálata is készteti erre — mondotta, s felhívta a figyelmet arra: a különböző áramlatok ne egymás kiszorítására fe­cséreljék energiáikat. Ehelyett közös1 nevezőt találva a különböző törekvé­sek alkotó módon szolgálják a politika érlelését, a párt szerepének erősítését. Legyünk egységesek a sokszínűség el­fogadásában, abban, hogy ez a párt cselekvési erejét szolgálja. A hitel a tetteken múlik A párt és a cselekvési program hitele nem a szavakon, hanem a tetteken mú­lik r— erősítette meg a KB titkára. Azon, hogy a párt következetesen újjá­építse önmagát, mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartá­sa, etikája, politizáló képessége. Hatá­rozottan forduljon a társadalom és a választók felé. Hitelt a program meg­valósításában tett eredményes lépések adhatnak, ha az állampolgárok megta­lálják benne saját elképzeléseiket, re­ményeiket és a pártszervezetek pedig cselekvésre hívnak mindenkit a benne foglaltak megvalósítására. Nem ma­radhat csupán szándék, megvalósításá­hoz lépnünk kell — ez kötelességünk. Ugyanakkor számítsunk arra is, hogy a különböző politikai mozgalmak programversenye ránk is, minden egyes elvtársunkra, szervezeteinkre ösztön­zőleg, sőt kényszerítőleg is hat. Ugyan­akkor minél hatékonyabb cselekvé­sünk, annál inkább hat más nézetekre, esetleg közelíthet hozzánk vagy eltávo­líthat. A társadalom minél nagyobb rétegei tudnak azonosulni szándéka-* inkkal, azzal arányosan nő a politikai értelemben vett meghatározó szere­pünk. Két fontos területre kell kon­centrálni : a nemzeti sorskérdések ügyé­ben a legkülönbözőbb politikai erők megegyezésére van szükség. Ez alapja a különböző szintű politikai kapcsola­toknak és a konstruktív ellenzékiség­nek is. A másik kérdéskör a különböző politikai erőknek egymás közötti sajá­tos politikai viszonya, esetleg koalíció­ja. Ebben a nemzeti sorskérdéseken túlmenően már egyéb politikai, kor­mányzati téren is egyetértésre lehet tö­rekedni. A programtervezet egyetemes és nemzeti értékei, valamint konkrét ja­vaslataink kiindulási pontot nyújthat­nak ahhoz, hogy a konzultációk politi­kai témakörei szélesebbé, megalapo­zottabbá, világosabbá váljanak — fej- 1 tegette a továbbiakban Berecz János. Cselekvési programunk egy olyan idő­szakban fogalmazódik meg, amikor át­menetben vagyunk a politikai pluraliz­mus, a képviseleti demokrácia, a jogál­lamiság rendszerébe. Most e folyamat kezdetén természetes, hogy a politikai mozgalmak, a pártok szervezetei kö­zött folyik az alku, az egyezkedés. Eb­ben a folyamatban néha disszonáns hangok is hallatszanak. Ilyen például az a kijelentés, hogy a fegyveres testüle­tek dolgozói a jövőben nem lehetnek az MSZMP tagjai. A különböző szerveze­tek nem korlátozhatják az állampolgá­rokat jogaik érvényesítésében szö­gezte le. — Egyetlen más szervezetnek sem lehet köze ahhoz, hogy kik az MSZMP tagjai. Minden állampolgár, munkahelyétől és hivatásától függetle­nül, maga dönti.el, milyen szervezetet támogat tagként vagy szavazatával. Politikai versenyhelyzetben Ugyanakkor óva intünk mindenkit attól, hogy a fegyveres testületeket a politikai versengés célpontjaként kezel­je, azokat függetlenítem kell a napi po­litikai harcoktól. Feladatuk a haza, a közrend, az alkotmány szolgálata. — A természetes állapot a jövőben az lesz, hogy a pártközpontok közötti politizálás súlypontja a képviseleti de­mokrácia intézményeiben, a Parla­mentben lesz, és a teljes nyüvánosság előtt, annak ellenőrzésével zajlik majd. — Cselekvési programunk egy moz­galom pártpolitikája. Ezt azért is el­odázhatatlan tisztázni, mert a párt és az állam szétválasztása szükségessé te­szi, hogy szembenézzünk a párt és a kormány viszonyában rejlő újtípusú problémákkal. A helyzet ellentmondá­sos. Jelenleg a mi pártunk adja a kor­mányt, ezért támogatni köteles a mun­kájában. Ugyanakkor a program több ponton eltérhet a kormányétól. Tehet­jük ezt, hiszen azt pártpolitikai szem­pontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, nagyobb igényű lehet. A leg­határozottabban támogatjuk a kor­mány erőfeszítéseit az új gazdaságpoli­tikai program kidolgozására, sőt eppen társadalmi céljaink elérhetővé tétele ér­dekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hogy a kormányzat teljesítménye visszahat a párt befolyására is. Berecz János meggyőződéssel szólt arról, hogy e cselekvési program az or­szág érdekeit képviseli, éppen ezért nem a hatalom es a. társadalom áll szemben egymással. A reális helyzetér­tékelés érdekében szükséges megállapí­tani, hogy ma a politikai versenyhely­zetben alapvetően a hatalomgyakorlás mikéntjét, jellegét illetően lepnek fel különböző erők. Az MSZMP e kérdés­sel összefüggő állásppntját a cselekvési programtervezetben rögzíti. E szerint a különböző politikai erőknek a hatalom gyakorlásában való alkotmányos rész­vétele is elképzelhető. — A hazánkban lejátszódó társadal­mi folyamatok nem elszigetelten, ha­nem meghatározott nemzetközi kör­nyezetben zajlanak. Felzárkózásunk és sikeres fejlődésünk lényeges feltétele sokirányú, szoros kapcsolódásunk a világ folyamataihoz. Legalapvetőbb, a rogramban kinyilvánított érdekünk: a éke, a függetlenség, a népek barátsága —szögezte le az előadó, aki ezt követő­en azt elemezte: miként vállalhatja fel a cselekvési programot a párttagság. Meggyőződése szerint a pártvezetés nem rendelheti el a tagság viszonyát a programhoz; azt a tagságnak, szerveze­teinek és az egyes párttagoknak kell kialakítania. Ez nem lehet egyszeri tett. A vezetés célja az, hogy megnyeijen mindenkit, aki a program megvalósításában együtt tud és akar haladni. E helyről is hívjuk fel a párttagságot, s ennek a közleményben adjunk is hangot, hogy mindenki tartson velünk. Ez azonban nem lehet kényszer. Mindenki, aki ve­lünk kíván tartani, a meggyőződése, a programhoz való viszonya alapján dönthet — mondotta végezetül Berecz János. VITA A JAVASLATRÓL Az idő annak dolgozik, aki rokonszenvet ébreszt és határozottan cselekszik Már a KB tagjainak előzetesen meg­küldött írásos javaslathoz és a szóbeli kiegészítéshez fűzött kérdések kapcsán, s a vita során is a legteljesebb nézetazo­nosság mutatkozott meg abban, hogy az MSZMP-nek szüksége van átfogó, a korábbi értékeket és az új felismerése­ket is tartalmazó, a stratégiai elemeket, valamint a konkrét feladatokat is a rea­litások talaján rögzítő, cselekvésre mozgósító programra. Ezt a párttagság is igényli, s nélkülözhetetlen a jelenlegi politikai csatározások s a későbbi vá­lasztási küzdelmek során is. Ám hogy a jelenlegi formában, szövegezéssel be- terjesztett program a megfelelő-e, azt a legkülönfélébb módon közelítették meg az ülés résztvevői. Olyan programot adni,; amely - Mcdgyessy Péter szerint — egyszerre szárnyaló és realista, új értékrendet te­remtő, figyelembe veszi a társadalom adaptációs készségét s a garanciákat is rögzíti, rendkívül nehéz. Ennek a meg­állapításnak igazsága felől nem' ha­gyott kétséget egyetlen hozzászóló sem. Jelenlegi formájában — s ezt már Be- rend T. Iván mondta — nem kívánatos a nyilvánosság elé lépni e dokumen­tummal, ám a vita alapján jelentős áta­lakítás után nagy figyelmet válthat ki. A Mire törekszik a Magyar Szocia­lista Munkáspárt? című akcióterv iránymutató értékként rögzíti a sza­badság — igazságosság — szolidaritás hármas jelszavát. Erről többen úgy vé­lekedtek, hogy e formula hasonlít a francia forradalom jelszavára, ám most a konkrét helyzetben másra, többre van szükség. Berend T. Iván például javasolta, hogy jelszóként használják az „Új fellendülést, demokráciát, szoci­alizmust” hármasát. Az időtényező fontosságát, a szüksé­ges változások meggyorsítását húzta alá Medgyessy Péter, amikor kijelen­tette: ha az MSZMP időt veszít, akkor a társadalommal szemben követ el sú­lyos hibát. Mintegy erre válaszolva Nyers Rezső azt állította: „Tőlünk em­berektől, kommunistáktól függ, hogy kinek dolgozik az idő. Annak dolgozik — folytatta —, aki rokonszenvet tud ébreszteni és határozottan cselekszik a társadalom érdekében.” Többen elmondták, hogy a párt a most következő időszak politikai har­caiban vállalja múltját, jelenét, ne en­gedje elhomályosítani az elért eredmé­nyeket, és azt se, hogy helyes, a párt­tagság által is igényelt törekvéseit ki­sajátítsák más szervezetek. A korábbi tapasztalatok ösztönöz­ték a hozzászólókat arra, hogy megem­lítsék, a program keveset szol a garan­ciákról. Nyers Rezső ezzel összefüggés­ben fontosnak Ítélte leszögezni: sem az intézményrendszer, sem a jog nem lehet valódi biztosíték. Csak az emberi cse­lekvésben lehet hinni, így a program garanciája kizárólag az: milyen párt áll mögötte. Ez attól is függ, hogy hitelt szerzünk-e magunknak, mint reform­kommunisták — mondta. E gondolat­kört kifejtve elmondta, hogy szerinte döntően két befolyásos irányzat létezik ma. A reformokra törő az egyik, a reál­politikus a másik, bár ez utóbbit mások rendpártinak vagy konzervatív irány­zatnak nevezik. Van természetesen több más irányzat is, de ez a kettő a döntő, amelynek össze kell fognia re­formpolitikai alapon. Nézete szerint a pártmozgalomban új „sorakozóra” van szükség. „Aki igazában, szívében, agyában nem vállalja ezt a programot — mondotta —, attól barátságosan el kell válnunk. És akkor még mindig ma­radnak bőven a pártban.” A vita egyik fő vonulatát jelentette annak elemzése, hogy nülyen az MSZMP jellege, kié a párt, mely rétegekre összpontosítsa el­sősorban figyelmét, s ezt milyen módon deklarálja. Berend T. Iván emlékezte­tett, hogy az MSZMP ezzel a névvel a reform, a demokratikus szocializmus jegyében 1956 őszén jött létre. Azóta a magyar társadalomban mélyreható változások mentek végbe, az MSZMP már nem osztálypárt, minden réteghez, az egész néphez kíván szólni. Tétényi Pál — de természetesen más is — szóvá tette, hogy a program gaz­dasággal foglalkozó része nem kielégí­tő. Hiányzik az anyagból annak meg­fogalmazása, hogy a teljesítmény növe­lése elengedhetetlen a stabilitás megte­remtéséhez. Berend T. Iván a vállalkozás szabad­ságát, annak tartós biztosítását látná szívesen a programban is rögzítve. Szólt a falu fontosságáról, mint'az új fellendülés egyik bázisáról, amelyet szintén, nem szabad kifelejteni a terve­zetből. Hoós János annak őszinte meg­fogalmazását szorgalmazta, hogy je­lenlegi helyzetünkben a szerkezetátala­kítás az életszínvonalat is érintő lépése­ket kényszerít ki a vezetéstől. Horváth István arra hívta fel a figyel­met, hogy ez még nem a párt, hanem csak a Központi Bizottság akcióprog­ramja, hiszen a tagság véleménye nem ismert minderről. „Egyik feladatunk az is, hogy elgondolkozzunk: vajon ho­gyan fogadja majd a párttagság az el­készülő dokumentumot? . Megszámlálhatatlan konkrét szö- vegmodosító javaslat is elhangzott a vitában. Mórocz Lajos az internaciona­lizmus, a Szovjetunióhoz való viszony témáját ítélte olyannak, mint amely nem hiányozhat a dokumentumból. A vitában tizenkilencen mondtak vé­leményt, további öten írásban adták be felszólalásukat. Berecz János zárszavát követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel támasz­totta alá véleményét: a párttagság, de talán az egész nép kíváncsi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne cél­szerű a dokumentum nyüvánosságra hozatalával hosszabb ideig várni. Kér­te, hogy a szerkesztő bizottság és a KB tanácsadó testületé két napon belül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bi-' zottság pénteken vitassa meg, s a doku­mentumot szombaton hozzák nyilvá­nosságra. A Központi Bizottság — 9 ellensza­vazattal — Fock Jenő javaslatát fogad­ta el. Egyhangú szavazással döntött a testület arról, hogy az előadói beszédet és a vitaösszefoglalót szerkesztett for­mában megjelentetik, s az ülésről köz­leményt is nyilvánosságra hoznak. * . A KB-ülés napirendjének első pont­ját lezáró határozathozatalt követően a testület személyi kérdésről döntött. A KB tagjai elfogadták az Országgyű­lés elnöki posztjára vonatkozó előter­jesztést, amely szerint a Tisztelt Ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát javasolják. SZŰRÖS MÁTYÁS TÁJÉKOZTATÓJA Rugalmas, hatékony alkalmazkodás Ezután Szűrös Mátyás tartotta meg tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről. — A nyolcvanas évtized végére a magyar külpolitika is korszakhatárhoz érkezett. Helyzetünk alapvető ellent- mondása ma az, hogy míg a nemzetkö­zi politikai feltételek igen kedvező lehe­tőséget kínálnak egyre súlyosabbá váló belső problémáink megoldásához, a vi­lág és Európa nemzeteinek közösségé­be való betagozódásunkhoz, addig a világgazdasági helyzet alakulása drá­mai módon leértékelte nemzeti teljesít­ményünket, mérhetetlenül megnehezí­tette a nemzetközi munkamegosztás­ban való tevékeny részvételünket — hangoztatta a Központi Bizottság tit­kára, hozzáfűzve: cselekvésünk lehetsé­ges irányát alapvetően meghatározza a KGST-együttműködés válsága is. A szervezet, amely ma a kétoldalú kap­csolatok kereteként működik, az olcsó és szinte korlátlan nyersanyag- és ener­giaszállítás megszűnésével már a hetve­nes években elveszítette dinamizáló és védő szerepét. A KGST-kapcsolatok sok tekintetben konzerválják elmara­dott gazdasági szerkezetünket. Ha­zánknak ezért alapvető érdeke fűződik a szervezet gyökeres megreformálásá­hoz. A KGST válsága nem indokolja a szervezetből való kivonulásunkat. A tagországokkal folytatott kétoldalú együttműködés külgazdasági kapcso­latainknak hosszú távon mással nem pótolható összetevője. A kGST-orszá- gokkal folytatott együttműködésünk­ben meghatározó a szovjet kapcsolat, amely azonban ma számos zavarral küzd. Oka elsősorban az, hogy a két gazdaság működésének elvei egyelőre nincsenek összhangban egymással. Ez azonban nem csökkenti objektív rá­utaltságunkat a más viszonylattal nem kiváltható szovjet piacra. Ezért nemze­ti érdekünk, hogy a magyar—szovjet gazdasági és politikai kapcsolatokat — új alapokra helyezve — elmélyítsük, hatékonnyá tegyük. Nincs más lehetőségünk, mint a ru­galmas, hatékony alkalmazkodás. En­nek elmulasztása nem csak gazdasági, de politikai területen is a peremre szo­rulásunkhoz vezetne, az ezzel járó el­szegényedéssel és az elkerülhetetlen társadalmi megrázkódtatásokkal. A kérdések kérdése azonban az,- hogy Magyarország képes lesz-e min­den tekintetben Nyugat-Európa együttműködő partnerévé válni. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy mi ma­gunk mindent megtegyünk az együtt­működésre alkalmas gazdasági szerke­zet kialakításáért. További alapfeltétel társadalmi stabilitásunk megőrzése. Egy kormányzásra képtelen MSZMP-t, egy kormányozhatatlan Magyarorszá­got a Nyugat nem tekint igazán part­nernek. A Nyugathoz való kapcsolódás nem csökkenti — és nem is csökkentheti — számunkra a szocialista kapcsolat- rendszer jelentőségét. Nem a szövetsé­geseinkkel folytatott együttműködés korlátozására, leépítésére kell töreked­nünk, hanem a nyugati államokhoz fű­ződő kapcsolatainkat kell minél érde­mibbé, minél tartalmasabbá tennünk. A szocialista együttműködés tovább­fejlesztése változatlanul nemzeti érde­künk. Az elmúlt évek fejleményein végigte­kintve elmondhatjuk, hogy kialakult egy önálló, markáns arculatú magyar külpolitika, amely tekintélyt, megbe­csülést szerzett hazánknak szövetsége­seink és partnereink körében szerte a világon. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyors ütemben fejlődő pártok, alterna­tív szervezetek sem kérdőjelezték meg annak alapvető vonásait. Talán úgy is lehetne fogalmaznunk, hogy a külpoli­tika azon nagyon kevés terület egyike, ahol még van társadalmi egyetértés. Korszakhatár a magyar külpolitikában A magyar külpolitika és a külpoliti- zálás azonban az ország belső fejlődé­sének szempontjából is korszakhatár­hoz érkezeti. Ä magyar külpolitika nagy ellentmondása jelenleg az, hogy a megváltozott világ kihívásai gyors és határozott válaszadást követelnek meg tőlünk, s miközben ehhez a külső felté­telek kedvezőbbek, mint valaha, belső helyzetünk egyre jobban korlátozza mozgási-, lehetőségeinket, kijelöli a kényszerpályát. Egyre inkább fenyeget annak veszélye, hogy a belső háttér -korlátái, a magyar gazdasági és társa­dalmi bénultság hiteltelenné teszi mindazt, amit legfelső vezetésünk, a diplomácia legkülönbözőbb szintjei politikai megállapodásokon elértek. Napjaink egyik fejleménye, hogy formálisan is megtörtént a gyakorlat­ban már korábban bekövetkezett vál­tozás, a külügyi kormányzat közvetlen pártirányításának felszámolása. Nyil­vánvaló azonban, hogy egy párt soha nem mondhat le az állami külpolitika befolyásolásáról, akár kormányon van, akár ellenzékben. Különösen fontossá válik mindez akkor, amikor a Központi Bizottság február 10-11-ei ülése történelmi jelen­tőségű döntést hozott' arról, hogy az MSZMP elfogadja a többpártrendszer kialakítását. Stratégiai feladatunk az új helyzetre való felkészülés:»biztosíta­nunk kell, hogy az MSZMP minden területen „versenyképessé” váljék. Vo­natkozik ez a külügyi kérdésekre is. Pártunknak számolnia kell azzal, hogy az újonnan létrejövő pártok előbb-utóbb kialakítják együttműkö­désüket külföldi partnereikkel. El kel­lene azonban kerülni, hogy a nemzet­közi kapcsolatokban olyan egészségte­len versengés alakuljon ki, amely gátol­ja a közös nemzeti érdek képviseletét és érvényesítését. Épp ezért a külügyi munkát mielőbb a pártok, szervezetek közötti párbeszéd napirendjére kell tűzni. Mindez igen-nagy és felelősségteljes feladatot jelent. Pártunk azonban ren­delkezik a megoldáshoz nélkülözhetet­len feltételekkel: a józan tárgyilagos­sággal, a kellő szellemi tőkével és ta­pasztalattal. A magyar külpolitika te­kintélyt, megbecsülést szerzett hazánk­nak, pártunknak. Áz elmúlt időszak kiemelkedően fontos nemzetközi eseménye volt, hogy az Európai Biztonsági és Égyüttműkö- dési Értekezlet harmadik, 1986 novem­berében kezdődött bécsi utótalálkozó­ja az év januárjában befejezte munká­ját. A találkozó két területen hozott minőségi változást jelentő előrelépést: a katonai, illetve a humanitárius-embe­ri jogi kérdésekben. Az eddig inkább blokkjellegű tár­gyalásokhoz szokott találkozón újsze­rű volt a csoportokon belüli egységek megbomlása. A Varsói Szerződésen be­lüli eltérések erőteljesen nyilvánultak meg a gazdasági, s különösen az emberi jogi-humanitárius kérdések vitái során. A találkozó a Varsói Szerződésen belü­li sokszínűség szemléletes megnyilvá­nulásának fóruma lett, és ezzel össze­függésben Románia nemzetközi tekin­télye további hanyatlásának színterévé vált. • • Ossz-európai megértés és együttműködés Magyarország európai elkötelezett­ségének, az össz-európai megértés és együttműködés kialakításának, a föld­rész megosztottságának kiküszöbölése szellemében lépett fel a bécsi találko­zón. Elgondolásaink helyet kaptak a záródokumentumban. Jelentősnek tartjuk, hogy először kerültek rögzítés­re a nemzetiségi egyének kapcsolattar­tási lehetőségei a más államokban élő, velük azonos nemzeti eredetű szemé­lyekkel, joguk az anyanyelvi informáci­ókhoz, nyelvük, kulturális és történel­mi műemlékeik megőrzéséhez, vala­mint a saját kultúra oktatásához, az arról szóló ismeretek megszerzéséhez. A záródokumentumban foglalt min­den rendelkezés valámennyi résztvevő állam számára kötelező. Magyarország azokat ilyen alapon fogja végrehajtani, és a végrehajtást számonkémi a többi résztvevő államtól. Nem fogadjuk el Románia „értelmező-fenntartási” nyi­latkozatát, amely szerint válogatni le­hetne a kötelezettségek között. Az „Európa és az európai együttmű­ködés jövője az 1990-es évek küszö­bén” című pártközi kerekasztal-könfe- rencia előkészítéséről Szűrös Mátyás elmondta: a kötetlennek és dokumen­tum nélkülinek tervezett szimpózium vagy kerekasztal-konferencia lehetsé­ges megvitatandó témái közül pártunk különösen időszerűnek tartotta és ezért napirendként javasolta a hagyományos fegyverzetkorlátozás és leszerelés, vala­mint az európai kapcsolatrendszer szerves részét képező emberi jogok kér­déskörének megvitatását. Kifejezésre juttattuk, hogy a szimpózium vagy ke­rekasztal-konferencia — sikeres meg­rendezése esetén egy rendszeres pártközi fórum első állomása lenne, s a későbbiekben számítunk további pártok bekapcsolódására, részvételére is. A megkeresett pártok kezdeménye­zésünket hasznosnak, időszerűnek, elő­remutatónak, újszerűnek és támoga­tást érdemlőnek minősítették. A ren­dezvényre május közepén kerülhetne sor. A továbbiakban az elmúlt időszak­ban folytatott magas szintű megbeszé­lésekről szólt a KB titkára. A közeli hónapokban a Külügymi­nisztérium tárgyalásokat kezd diplo­máciai kapcsolataink helyreállításáról Izrael állammal. Ehhez kedvező hátte­ret jelent, hogy az elmúlt időszakban megélénkült a szovjet diplomácia kö­zel-keleti aktivitása. Elemi érdekünk Izraellel úgy erősíteni kapcsolatainkat, hogy az ne befolyásolja hátrányosan az arab országokkal fenntartótt jó viszo­nyunkat. Ennek figyelembe vételével készülünk hazánkban fogadni Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nökét — mondta Szűrös Mátyás, majd beszéde befejező részében a Koreai Köztársasággal felvett diplomáciai kapcsolatról szólt. Szűrös Mátyás előadói beszédéhez kapcsolódva Németh Miklós miniszter- elnök tájékoztatta a testületet Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárá­val és Nyikolaj Rizskov kormányfővel tartott moszkvai megbeszéléséről. Mint mondotta, mindkét találkozón rendkívül nyílt, baráti, őszinte eszme­cserét folytattak. Mihail Gorbacsov ki­jelentette: tisztelettel és bizalommal te­kintenek az MSZMP KB február 10 —11-ei ülésén hozott döntésekre, mint olyan elhatározásokra, amelyek, a sajá­tos magyar körülmények mérlegelésére alapozva keresik a megoldás útját. Szűrös Mátyásnak a vitában elhang­zottakra adott rövid válaszát követően a Központi Bizottság egyhangúlag el­fogadta a beszámolót, Németh Miklós kiegészítésével együtt. Március 15. megünneplése felemelő legyen! A KB végezetül áttekintette a márci­us 15-ei ünnepi előkészületeket. Berecz J^nos bevezető tájékoztatójában hang­súlyozta, hogy március 15-e nemze­tünk, államunk, egész népünk ünnepe. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront, a KISZ ebben a szellemben készül a méltó megemléke­zésre. Kiemelte azoknak a felhívások­nak a jelentőségét, amelyek az együttes ünneplésre szólítottak; ezt támogatták a nagyobb társadalmi szervezetek, az egyházak, s vidéken sok helyen az együttes megünneplés mellett döntöt­tek a különböző szervezetek. Ugyanak­kor — főként Budapesten — számos tömörülés külön-külön megemlékezés­re készül. Az MSZMP véleménye szerint külö­nösen fontos, hogy idén kidomborod­jék az ünnepségek állami jellege. A párt javasolja, hogy az Országgyűlés márci­us 14-én délután tartson ünnepi ülést, majd a képviselők közösen koszorúz- zák meg Kossuth Lajos szobrát. Kez­deményezi továbbá, hogy az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és az Or­szággyűlés elnöke március 15-én reggel koszorúzza meg a Magyar Hősök Em­lékművét, majd az Elnöki Tanács és a kormány elnöke Kossuth Lajos szob­ránál helyezze el a megemlékezés virá­gait. A Magyar Szocialista Munkáspárt B- miként a Központi Bizottság által elfogadott - felhívás tartalmazza — a Hazafias Népfronttal együtt március 15-én 11 órára a Múzeumkertbe politi­kai nagygyűlésre hívja az ünneplőket. A résztvevők Bem tábornok és Petőfi Sándor szobra, valamint a Batthyány- örökmécses megkoszorúzása után vo­nulnak a nagygyűlésre, amelynek szó­noka Nyers Rezső lesz. A szervezők — előzetes jelentkezés után — bármely szervezet képviselője számára biztosít­ják, hogy elmondhassa ünnepi megem­lékezései. — Elsőrendű célunk !— mondotta Berecz János —, hogy március 15-e megünneplése felemelő, méltóságteljes, szép és tartalmas legyen, elkerülve min­den konfrontációt. Éppen ezért fontos körülmény, hogy a televíziónak a „nemzet nevében” történő lefoglalása széles körű ellenérzést váltott ki, 'erre nem is kerülhet sor. . Berecz János végezetül ismételten aláhúzta: a Magyar Szocialista Műn, káspárt március 15-ét saját ünnepének is tekinti. , Lemondott mandátumáról dr. Molnár Frigyes Március 5-ei keltezéssel írt levelében dr. Molnár Frigyes, Kecskemét or­szággyűlési képviselője arról értesítette Stadinger Istvánt, az Országgyűlés elnökét, hogyi lemond mandátumáról. A parlamenti irodából tegnap délután szerzett in(prmációink szerint a 67 éves politikus megrendült egészségi állapo­tával indokolta döntését. Dr. Molnár Frigyes a legutóbbi választásokon Kosa Antallal együtt indult, és pótképviselői mandátumot szerzett. A parlamentben Kosa Antal tavaly nyári halála után foglalta el helyét. Amint azt annak idején megírtuk, egy kecskeméti állampolgár január közepén bejelentette, hogy aláírások gyűjtésé­vel dr. Molnár Frigyes visszahívását szeretné elérni. Amint az az Országgyűlés elnökéhez írt levélből kitűnik, dr. Molnár Frigyes, aki 1956-tól tizenkét évig az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának első titkáraként a többi között a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében, illetve a homok hasznosításában vitt korszakos szerepet a szakemberek szerint, nem emiatt az akció miatt, hanem egyértelműen egészségi állapota romlása miatt, orvosai tanácsára mon­dott le mandátumáról. így már a mai parlementi ülésen sem vesz részt. A kérdés persze az, meddig marad betöltetlenül a választókerület mandátu­ma,, azaz mikorra írnak ki választást. Közérdek, hogy az az időpont minél korábbi legyen. / B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom