Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS HALMOS CSABA ELŐTERJESZTÉSE A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni (Folytatás az 1. oldalról.) Mint mondotta: olyan törvényjavaslat kerül napirendre, amelyben tételes jogi szabályozás hazánkban eddig még soha nem volt. Okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen most jött el az ideje annak, hogy a sztrájkról jogi szabályozás szülessen. A felületes válasz kézenfekvő : miután az utóbbi időben megjelent társadalmi-gazdasági életünkben a sztrájk, régi magyar szokás szerint erre azonnal paragrafusokat kell hozni. Valójában ennél jóval többről van szó. Ha a munkaviszony keretében is valódi érdekegyeztetés kialakulásával kell számolnunk, annak jogi feltételeit is meg kell teremteni. Ebben a rendszerbe szervesen illeszkedik a sztrájk, mint a munkavállalói érdekérvényesítés egyik drasztikus eszköze. Ebben a megközelítésben a sztrájkjog rendezésének alapvető oka, de egyben célja is, hogy az érdekegyeztetési folyamatban az összhangot biztosítsa, mégpedig annak a világon mindenütt elfogadott elvnek a szem «lőtt tartásával, amely szerint a sztrájk az érdekérvényesítés végső eszköze. Azokban az országokban — mondta —, ahol a sztrájkjogot biztosítják, rendezik e jog gyakorlásának feltételeit is. Ennek több formája lehetséges. A legszerencsésebb az a megoldás, amikor az érintettek — döntően a munkavállalók és a munkáltatók szervezetei — megállapodással rendezik e kérdést. A magyar kormányzat számára is ez lett volna a legmegfelelőbb megoldás, azonban rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy az érintettek e körben nem jutottak konszénzusra. A másik lehetséges rendezési módszer a megfelelő bírói gyakorlat kialakítása. Ez főleg az angolszász országokban érvényesül, ott azonban a bírói jogalkotás elismertsége különbözik a mi gyakorlatunktól. A magyar jogrendszerbe tehát olyan javaslat illeszkedik, amely a jogi szabályozásra épit. Az előkészítés során arra törekedtünk, hogy a lehető legszélesebb körben konszenzust teremtsünk a szabályozást illetően. Ennek érdekében a tervezetet két alkalommal is vitára bocsátottuk. Az elmúlt év végén lezajlott első vita során számos hasznos, értékelhető javaslatot, észrevételt kaptunk. Ennek megfelelően a tervezetet jelentősen átdolgoztuk, s ezt újólag széles körű vitára bocsátottuk: A tervezetnek a sajtóban való közzétételével lényegében valamennyi magyar állampolgár, szervezet, munkáltató részére lehetőséget adtunk javaslatok, észrevételek megtételére. Ezen túl a leginkább érintett szervezetekkel — a Magyar Gazdasági Kamarával, a szak- szervezetekkel — nyilvános vitákon vettünk részt. Az említett szervezetek, valamint a Hazafias Népfront keretében szőkébb körű eszmecserére bocsátottuk a tervezetet. E viták eredményeként a legtöbb kérdésben közeledtek a nem oly régen még igen távoli álláspontok. Először is arra a kérdésre kell válaszolni, amely úgy fogalmazódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink között egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot. Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű válasz. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel ugyanis hazánk elfogadta az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 8. cikkében kötelezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot.- Másodszor a sztrájk szabályozásának egyik alapdilemmájára kell a figyelmet felhívni. A sztrájk a munkavállalók alapjoga, de mint minden alapjog szabályozásánál, szükségképpen érvényesülnek meghatározott korlátok. Ugyanis az alapjogok, korlátlan érvényesülésük esetén más állampolgári, emberi vagy munkavállalói jogokat, illetve társadalmi alapérdekeket sérthetnek. Ezért olyan, talán kényesnek nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozásban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükségképpen bekövetkező hátrányoktól. Azt is látni kell, hogy önmagában a jogi szabályozás képtelen ezt a funkciót betölteni. Nem oka, tünete a feszültségnek Halmos Csaba ezután úgy fogalmazott, hogy a sztrájk nem oka, hanem tünete a feszültségeknek. Ebből a tételből a javaslat előkészítői számára világossá vált: mint minden tüneti kezeléssel, úgy a sztrájk túlzott korlátozásával sem kerülhetnénk el a feszültségek fokozását, a vadsztrájkok kirobbanását. Nyilvánvaló tehát, hogy a sztrájkot kiváltó konfliktus csak a legritkább esetekben kezelhető jogi eszközökkel. Alapvető funkciója a törvénynek, hogy a sztrájkban részt vevőket védelemben részesítse. E védelem többirányú. A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik, így kizáija azt a hazánkban is már korábban tapasztalható jelenséget, amely a sztrájkot informális csatornákon keresztül minősíti. Ezen túl a javaslat a jogszerű sztrájkban részt vevők helyzetét legalizálja, amikor kimondja, hogy emiatt a dolgozókat, a szakszervezeteket hátrány nem érheti. A jogi rendezés másik funkciója az, hogy előre kiszámíthatóvá tegye a jogellenes sztrájk szankcióit. A szabályozás módszeréről, ha úgy tetszik stílusáról szólva kifejtette: az előzetes vitákban egyesek túlszabályozást, míg mások alulszabályozást említettek. A tartalmat illetően egyik oldalról túl általánosnak, másik oldalról viszont túlságosan konkrétnak, így korlátozónak minősítették a tervezetet. A sokszori egyeztetés eredményeként az álláspontok e téren is jelentősen közeledtek egymáshoz. Ami a túlszabályozást illeti, a tervezet mindössze hét paragrafust tartalmaz, s a sztrájkkal kapcsolatban feltétlenül jogi rendezést igénylő kérdéseket érint. Ezen túl természetes, hogy például a szakszervezetek belső szabályzatban is meghatározzák a sztájk szervezésének, lebonyolításának rendjét. A javaslat előkészítése során az egyik legsúlyosabb dilemma Vitathatatlan, hogy a sztrájknak csak a munkaviszony keretében történő megengedése diszfunkciókkal is járhat. így például a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a bérek emelése érdekében lehetne fellépni, ami az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára az ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Tény az is, hogy a nemzetközi gyakorlatban az említett Egyezségokmány szövegével összhangban megszorítás nélkül, a gazdasági és szociális érdekek védelmére ismerik el a sztrájk jogát. Döntően az említett indokok alapján a kormány számára elfogadható a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata, amely a sztrájk jogát a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. Az előzőekkel szorosan összefügg a szolidaritási sztrájk kérdése is. Etekin- tetben az eredeti tervezet két változatot tartalmazott. Az egyik változat kizárta a szolidaritási sztrájkhoz való jogot, abból kiindulva, hogy a sztrájkkal érintett munkáltató képtelen a sérelmet befolyásolni. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megilleti a munkavállalókat a szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, ugyanis a szolidaritási sztrájkot általában megengedik. Vitathatatlan, hogy ha közvetett formában, de a szolidaritási sztrájk is nyomást gyakorolhat az érintett munkáltatóra vagy szervezetre, ami hathatósabbá teheti a munkavállalói érdekvédelmet. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen jellegű sztrájkok az érintett munkáltatók érdekeit alapvetően sújtják, garanciális szempontból indokolt, hogy ilyen sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. Természetes, hogy szolidaritási sztrájk esetében az előzetes egyeztetés kötelező előírása értelmetlen. A szakmai vita másik alapvető kérdése arra vonatkozott, hogy ki kezdeményezheti a sztrájkot. Az egyik korábbi változat értelmében erre csak a szakszervezet jogosult. Ez a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban, hiszen például az NSZK-ban és Svájcban csak a dolgozók képviselői, tehát a szakszervezetek jogosultak sztrájkot kezdeményezni. A megszoríaz volt, hogy a törvény milyen mélységben és részletességgel rendezzen egyes kérdéseket. Rövidesen be kellett látnunk — hangoztatta az államtitkár —, hogy a túlságosan konkrét, minden eshetőséget számba vevő szabályozási módszer értelmetlen és a gyakorlat számára rendkívül problematikus. Ha ugyanis egyes eseteket kívánunk rendezni, ez szűk-' ségképpen további szabályozást igényel, amely több száz paragrafusból álló, áttekinthetetlen sztrájkkódex megalkotásához vezetne. A nemzetközi gyakorlathoz igazodva a szabályozás olyan általános fogalmakat használ, amelyeket konkrét esetre jogértelmezéssel lehet alkalmazni, ami a bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezzel az általános magatartási szabályokat tartalmazó törvény egyedi esetre szóló alkalmazásának a jogszerűsége is garantált. Halmos Csaba szerint a törvénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe a sztrájk gyakorlásának feltételeit érintő, míg a másikba a sztrájkban résztvevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoznak. E szabályok részletes ismertetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdésekre tért csak ki. Az eredeti tervezet abból indul ki, hogy a dolgozót csak munkaviszonyuk keretében illeti meg a sztrájk joga. Ez a megfogalmazás a sztrájkjog gyakorlását tehát a munkaviszonyt érintő kérdésekre korlátozta. A tervezet vitáját alapvetően ez a megoldás váltotta ki. Az eredeti javaslatban rendező elvként szerepelt, hogy a sztrájk igazában azzal szemben hatékony eszköz, aki a követelést orvosolni is tudja. A vitázók többsége azonban ezt az elvet úgy értékelte, hogy túlzottan korlátozza a sztrájkhoz való jogot. Bár az értelmezésben lehetnek különbségek, vüágo- san le kell szögezni: a kormány nem kíván korlátozó sztrájktörvényt elfogadtatni, mert ez saját érdekeivel is ellentétes. Ez a magyarázata annak, hogy a szakmai vitát komolyan vette és nyitottan fogadta a javaslatokat, módosította korábbi elgondolásait. tás alapvető indoka az, hogy a megfelelő apparátussal, kellő felkészültséggel rendelkező szakszervezetek esetében garancia mutatkozik arra, hogy az adott sztrájk jogszerű lesz. Lényeges korlátozást ugyanakkor azért sem tartalmaz ez a szabály, mert bármelyik, adott esetben akár az országos szintű szakszervezet is kezdeményezhet sztrájkot. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szakszervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve feleslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizá- rólag az, hogy a sztrájk más alapjog — például az élethez való jog — gyakorlását ne, vagy csak társadalmilag elfogadható mértékben korlátozza. Egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóknál csak korlátozott mértékben gyakorolható a sztrájk, mégpedig úgy, hogy a szolgáltatás még elégséges teljesítését ne gátolja. A javaslat előkészítése során meggyőződtem arról, hogy ennek az elvnek a biztosítékai, valódi garanciái nem a jogi szabályozásban, hanem társadalmi-gazdasági tényezőkben gyökereznek. Meggyőző volt számomra az alapellátásban tevékenykedő szakszervezetek és munkavállalók határozott és felelősségteljes hozzáállása. Egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a lakosság terhére, hátrányára csak kivételesen, igen súlyos érdeksérelem esetén élnek a sztrájk eszközével —j mondotta az előadó. A tervezet azon szabályait illetően, amelyek a sztrájkban, különösen a jogszerű sztrájkban résztvevők védelmét célozzák, érdemi vita keletkezhet. Itt egyetlen olyan szabályra hívom fel a figyelmüket, amely nem a javaslatból, hanem az általános munkajogi szabályokból következik. Ha a sztrájk kezdeményezése jogellenes munkáltatói magatartásra vezethető vissza, az érintett dolgozók a kiesett munkabérüket .kártérítés címén igényelhetik. Munkabeszüntetés szolidaritásból A felelősségre vonás lehetőségei Az államtitkár végezetül egy olyan kérésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelősségre vonásról. — Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nem kívánatos korlátokat jelentenek — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiátt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket, így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. A jogellenes sztrájkban részt vevőkre ugyancsak az általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, illetve annak gyakorlása a munkaviszonyból eredő kötelézettségek megsértésének minősül. Ebből következik, hogy a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. összegezve az elmondottakat, hangsúlyozta: a tervezettől sem többet, sem kevesebbet nem léhet vámi, mint amennyit általában a jog befolyásolni képes meghatározott életviszonyok rendezésével. Veszélyesnek tartotta a szabályozás túlbecsülését, illetve annak alulbecsülését is. . A javaslat előkészítése is jól tükrözte azokat a társadalmi-gazdasági feszültségeket, amelyek napjainkra hazánkban felhalmozódtak. Az előkészítő ’ viták legáltalánosabb tapasztalata az, hogy bárhol és bármilyen közegben vitáztunk, csatáztunk a tervezetről, egyértelműen megfogalmazódott: a munkavállalók a sztrájkot, mint érdekérvényesítési eszközt, nem tekintik valódi alternatívának, s azzal valóban csak a végső esetben kívánnak élni. Ez a társadalmi hozzáállás az igazi garancia arra, hogy ne á sztrájk-anarchia uralja hazánkat. Hasonlóan felelős társadalomirányítási magatartás szükséges ahhoz, hogy az értékteremtő munka iránt meglevő igény ne csapjon át a sztrájkot is természetesnek tekintő közömbös hangulatba. Ezért természetes és szükséges, hogy az e törvény előkészítése kapcsán is megindult társadalmi párbeszéd ' tovább folytatódjék olyan, irányba, amely az értelmes és alkotó rriunka feltételének megteremtését célozza. Ez egyben valódi garancia lehet a sztrájkok megelőzésére. Halmos Csaba bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön nem említett javaslataival is egyetért a kormány. Megítélése szerint az Országgyűlés olyan törvényt alkothat, amely alapjaiban biztosítja a sztrájkhoz való emberi, illetve munkavállalói jogot. Olyan józan és ésszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek'. Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a különböző nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazottakkal. Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy liberális sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós társadalmi békében is élhetnek — mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. * Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében elmondta: a testület egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozására. A törvény társadalmi feladatát Szigethy Dezső abban jelölte meg, hogy biztosítson olyan jogi lehetőséget, amellyel mint végső eszközzel élhetnek a munkavállalók. Ugyanakkor tartalmazza mindazon korlátokat, amelyek beiktatásával a társadalom normális működése biztosítható!. Szigethy Dezső hangsúlyozta, hogy a tervezetet a jogi bizottság mellett öt másik parlamenti állandó bizottság is megvitatta. Az előterjesztéssel szemben támasztott ellenvetéseket három fő probléma köré lehet csoportosítani. Az egyik ilyen, visszatérő kifogás volt, hogy a tervezet erősen korlátozó jellegű. Főként azt nehezményezték, hogy a sztrájkot a munkahelyek falai közé kívánja szorítani, illetve kizárja a munkabeszüntetés kezdeményezőinek köréből a kisebbségi szakszervezeteket. Nem értettek egyet azzal sem, hogy a jogszerűséget csak az érdekelt munka- vállalókra és a munkáltatókra korlátozza, a kiesett munkaidőre pedig tiltja a bér kifizetését. A viták során szóvá tették azt is, hogy a törvényjavaslat bürokratikus megkötéseket tartalmaz. Ezek közé sorolták, hogy a tervezet intézményesíti a titkos szavazást, és túlzott szerepet biztosít a kollektív szerződésnek. Emellett sokan úgy vélték, hogy a sztrájktörvény tervezete nem tud kötődni a kialakult érték-, illetve intézményrendszerhez. Ezzel kapcsolatban olyan problémák vetődtek fel, mint például: minek alapján állapítja meg a bíróság a jogszerűséget, illetve milyen kritériumok alapján döntenek a munkaügyi bíróságok a felelősségről, az okozott kárról. Ezeknek a nyitva hagyott kérdéseknek az eldöntésére a jogi bizottság egyeztető albizottságot hozott létre. A testület munkájának gyümölcse az a jelentés, amelyet a törvényhozók írásban megkaptak. Ezzel kapcsolatban Szigethy Dezső utalt arra, hogy az egyeztető testület javaslatait a kormány nevében Halmos Csaba államtitkár elfogadta, s azokat már beépítették a törvénytervezetbe: A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általános vita. A törvényjavaslat vitája Dudla József (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára meggyőződését fejezte ki, hogy a törvény liberális szelleme, az általa biztosított szabadság a felelős önkorlátozást, és nem a felelőtlenséget fogja erősíteni. Nagy Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvény a tervezet néhány további kiegészítéssel, változással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azáz annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. A szakszervezetek abból indultak ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben kapjon helyet. Ez a kiinduló helyzet megváltozott, mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szak- szervezetek. így eredetileg a Munka Törvénykönyve módosításával összekötve, annak részeként kívánta elvégeztetni a szabályozást. Ezt az elképzelést a szakszervezetek nem fogadták el. így született az a kompromisszumos megállapodás, hogy önálló sztrájktörvény készüljön. A továbbiakban Nagy Sándor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogádása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. A Nyugat kemény szakszervezeti magatartáshoz van szokva — mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai Unicon Ruhagyár meo- csoportvezetője szerint a nagyüzemi munkásság körében nem tapasztalható a sztrájkjog iránt akkora lelkesedés, mint amilyen érdeklődés mutatkozik a tömegkommunikáció és a felső vezetés körében. Ennek nem az az oka, hogy a munkások elleneznék a reformokat — jelentette ki. A nagyüzemi közgondolkodás alapvetően .idegenkedik a sztrájktól — vélekedett. A képviselőnő úgy fogalmazott, hogy az előterjesztett törvénytervezet nem a társadalmi igazságosság jegyében fogant, és elsősorban a hatalom számára igyekszik problémakezelési lehetőséget biztosítani. Boros András (Szolnok m. 1. vk.), a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzemének hegesztője helyeselte, hogy szolidaritási sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. A képviselő szerint nem H kellően tisztázott a „szolgáltatás még elégséges foka”, amit sztrájk esetén is ki kell elégíteni. Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa hangsúlyozta, hogy elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szervezett munkahelyeken dolgozni, és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásuk újratermeléséhez szükséges munkabért. Elemezte az áremelések s a dotáció-leépítés hatásait a munkások bérére, és bírálta az elmúlt négy évtized árpolitikáját. Rámutatott, hogy eljött az árreform ideje, és választói nevében leszögezte: bérreform kell, nem elég a jelenlegi bérszabályozás enyhítése. Az élőmunka értéke az európai országok közül hazánkban legalacsonyabb — mondta, jelezve ezzel az esetleges sztrájkokhoz vezető problémák közül a legsúlyosabbat. Javasolta, hogy Németh Miklós miniszterelnökjanuári, illetve a kormányszóvivő februári ígérete szerint valóban készüljön el az új kormányprogram, S még a nyáron vitathassa azt meg a parlament. Csókás! Zoltánná (Csongrád m., 2. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szakmunkása emlékeztetett az elmúlt hónapok előkészítő munkája során kialakult szokatlanul éles vitára/ Szerinte sokan még ma is megkérdőjelezik egy ilyen törvény indokoltságát, s a kormány támogatóinak köre e kérdésben szűkebbnek látszik, mint akár a személyi jövedelemadó körüli vitában. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. Indítványozta egyebek között: amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, akkor-a Minisztertanács legyen köteles kijelölni az egyeztetési eljárásban részt vevő képviselőket. Ezzel megoldható az a kérdés: mi történik akkor, ha nem munkaviszony keretében, illetőleg nem a gyárkapun belül történik a munkabeszüntetés. Felhívta a figyelmet arra a paragrafusra is, amely azzal foglalkozik, hogy mikor kell jogellenesnek minősíteni a sztrájkot. Szerinte ez a pont bajok forrása lehet, mert erre hivatkozva a bíróság bármikor jogellenesnek minősítheti a munkabeszüntetést. Utalt arra is, hogy számtalan veszélyes üzem működik hazánkban, ahol nem engedhető meg, hogy sztrájkoljanak. Ilyenek például a vegyi üzemek és az atomerőmű. Nyers Rezső államminiszter elmondta, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ahhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvény-előkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennek szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot érintő korlátozásokat illetően. így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizotts» gának, a szakszervezeteknek, valamint számos alternatív szervezetnek a véleményével. A sztrájktörvénynek — a kormány megítélése szerint — meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által elfogadott nemzetközi Egyezségokmánynak. El kell ismerni — mondotta Nyers Rezső —, hogy az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel az említett követelményeknek. A munkavállalók érdekérvényesítésének végső eszköze a törvény által item korlátozható nagyobb mértékben, mint amit a társadalom érdekei indokolnak. Ennek az elvnek felel meg az, ha a sztrájk alapvető dolgozói joggá válik, s ugyancsak indokolt, hogy a szakszervezetek lehetőséget kapjanak a szolidaritást kifejező munkabeszüntetésekre. Természetesen npm hanyagolhatok el a munkáltatói érdekek sem. Amennyiben ugyanis a sztrájk akadályozná a gazdasági élet folyamatosságát, a technikai-fejlődést, az a dolgozók érdekeit is sértené. Bár a gazdaság különböző ágazataiban nagyon eltérő helyzettel kell számolni, ennek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes törvényi szabályozására. Válságágazatokban reális a veszély, hogy a fel-fellobanó sztrájkok jelentős mértékben nehezíthetik a stabilizációs törekvéseket. Ennek veszélyét azonban nem különleges törvényi korlátozással kell csökkenteni, hanem az egyeztetés, az együttműködés, a társadalmi partnerség elmélyítésével. Bár még nem alakultak ki a társadalmi egyeztetés, a munkaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabályai, ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk törvényi szabályozása.
