Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

1989. március 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Fémipari Alkatrész-gyáregységének la­katosa úgy vélekedett: ebben a társada­lomban legalább még egy emberöltőn keresztül azon kellene fáradozni, hogy célszerű, jól szervezett tevékenység, gazdaságos termelés folyjon, racionáli­san kialakított intézményrendszer mű­ködjön, s európai színvonalú életviszo­nyok jellemezzék mindennapjainkat. A képviselő szerint a sztrájkjog beve­zetésével sem modernebb, sem civilizál­tabb, sem európaibb nem lesz társadal­munk. Szükségesnek tartotta, hogy va­lósuljon meg intézményesített formá­ban az érdekegyeztetés, az érdekérvé­nyesítés, kapjon minden olyan ember elismerést és védelmet, aki érdemes ar­ra munkája, teljesítménye, cselekedetei alapján vagy rászorultsága, saját hibá­ján kívül kialakult élethelyzete miatt. Halmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazán joggá. Ugyanakkor jogosnak kell te­kinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár külön is kitért az ér­dekegyeztetés és a sztrájktörvény kap­csolatára, amit az alternatív szerveze­tek és a független szakszervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugod- tabb lelkiismerettel terjeszthettük vol­na elő a törvényt — mondotta —, ha korszerű szociálpartneri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdek- egyeztetési mechanizmus működne ha­zánkban. Ilyen azonban, nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Az előké­szítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájktörvény helyett, ha­nem amellett, azzal együtt van szükség az érdekegyeztetésre. A kormány tö­rekvései is azt tükrözik, hogy a színfa­lak mögötti aktacsatározások, bürok­ratikus eljárások helyett nyílt alkuval szülessen döntés egy-egy kérdésben, megosztva a döntés és a döntés követ­kezményeinek a felelősségét. Erre jó példa az Országos Érdekegyeztető Ta­nács működése, amely csíráiban már megteremti a feltételeit annak, hogy például a bérekkel kapcsolatban a bü­rokratikus szabályozás által közvetített érdekek a nyilvánosság előtt, nyílt alku útján ütközzenek a kormány, a munka­adó és a munkavállaló között. Kifejez­te a kormány azon szándékát, hogy a törvénnyel szavatolják a jogbiztonsá­got és tegyék kiszámíthatóvá az érintet­tek számába a sztrájkból adódó kötele­zettségeket és következményeket. Halmos Csaba szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelen­tőségűek mondta, hogy amiben a mun­kavállaló és a munkáltató a szerződés­ben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerző­dés felbontásával lehessen. Ennek felté­telei a Munka Törvénykönyvének mó­dosításával egyszerűsödtek. Az államtitkár utalt arra, hogy a vita során számos kritikai észrevétel hang­zott el az előkészítő munkára vonatko­zóan.'Többen a kapkodást, a sietséget tették szóvá, és felvetették, miért oly sürgős a sztrájktörvény megalkotása. Halmos Csaba elmondta, hogy a szak­mai munka már csaknem másfél éve megkezdődött a kormány, a kamara és a SZOT körében, s az elképzelések fél éve nyilvánossá váltak. Ezt követően ötletgazdag szakmai vita alakult ki, bár a polémiában részt vevők véleménye gyakran változott. Ahányszor összeült az egyeztető testület, mindig új és új javaslatok hangzottak el. A SZOT is eljuttatta a bizalmiakhoz azt a terveze­tet, amelyben nagyjából konszenzusra jutott a kormánnyal, azt megvitatták a munkahelyeken, és számos új javaslat született. Ami a sietséget illeti, a kor­mány célja az, hogy mielőbb felszámol­ja a jogbizonytalanságot. A kormány már tavaly novemberben az Ország- gyűlés elé hozta volna a törvényjavas­latot, majd a vita alapján decemberben kívánta ismét beterjeszteni. De figye­lembe véve a szakmai viták tapasztala­tait, a kormány — rugalmasságot ta­núsítva jp átdolgozta a törvényterveze­tet. Fontosnak ítélték, hogy a lényegi, elvi kérdésekben konszenzus jöjjön lét­re. Az államtitkár Nagy Sándor és Tal- lósy Frigyes írásos javaslatáról szólva azt mondta, hogy az a sztrájktörvényt koncepcionálisan nem érinti. Azzal kapcsolatban, hogy a sztrájkalapba he­lyezett összeg adómentes legyen, így fogalmazott: erre az alap titkossága le­het garancia, hiszen helytelen lenne, ha az adóhatóság ismerné az ott lévő ösz- szegeket, mert ezzel gyengítenék a szakszervezeteket. Tallóssy Frigyes indítványáról külön is szólt, megemlítve, hogy a képviselő aktívan részt vett a sztrájktörvény kidol­gozásában, sőt önálló törvényterveze­tet is készített, amelynek több eleme a módosító indítványokban szerepel. Vé­gül a fegyelmi és kártérítési felelősségre vonatkozó felvetésekre reagált! Továb­bi szigorítás korlátozó lenne, a könnyí­tés viszont oda vezethet, hogy a mun­káltató kezdeményez sztrájkot, s ezzel mintegy elhárítja magától a felelőssé­get. E javaslat elfogadása tehát sztrájk- geijesztö hatású lenne — mondotta. Halmos Csaba válaszát követően a sztrájktörvény tervezetének általános vitáját lezárták és az elnök részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Ebben azonban már senki sem kívánt felszólalni, így még az általános vitá­ban beterjesztett módosító javaslatok bizottsági véleményezésének idejére, az elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Szigethy Dezső, a törvényjavaslat bizottsági előadója ismertette a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság véleményét a benyújtott képviselői, javaslatokról. A 9 önálló módosító javaslat közül a bizottság ötöt támogatott, négyet nem. Az öt közül egyben vita maradt az államtit­kár és a javaslattevők között, s a bi­zottság is az utóbbiakat támogatta. Az Országgyűlés egyenként szavazott a ki­lenc módosításról, amelyek közül Nagy Sándor, valamint Tallósy Fri­gyes és tizenegy képviselőtársuk öt ja­vaslatát — nagy többséggel — elfogad­ták, ugyanakkor Farkas Lajos három és Csókási Zoltánné egy javaslatát elve­tették. A sztrájktörvény tervezetét az elfo­gadott módosításokkal kiegészítve az Országgyűlés 17 . ellenszavazattal, 27 tartózkodás mellett törvényerőre emel­te. UJ KÉPVISELŐK KÖSZÖNTÉSÉ Az elnöklő Horváth Lajos bejelentet­te, hogy dr. Vida Miklós (Budapest, 23 vk.) képviselő benyújtotta lemondását képviselői mandátumáról, s ezzel együtt az Országgyűlés alelnöki tisztsé­gétől is megválik. A képviselők a beje­lentést tudomásul vették. Az elnök az Országgyűlés nevében megköszönte dr. Vida Miklós tevékenységét. Mivel a házszabály azonos módon rendelkezik az Országgyűlés elnökének és alelnökének megválasztásáról, Hor­váth Lajos azt javasolta — ezt a képvi­selők elfogadták —, hogy a Stadinger István lemondása miatt már korábban létrehozott jelölőbizottságot bízzák meg ismét: a képviselőkkel folytatott konzultációk eredményeként tegyen ja­vaslatokat az új alelnök személyére az áprilisi ülésszakon. Az elnök bejelentette, hogy az Or­szágos Választási Elnökség javaslatot nyújtott be Miskó István képviselő el­hunyta és Gajdos Ferenc képviselő le­mondása miatt megüresedett képvise­lői helyek betöltésére. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a választási jegyzőkönyvek alapján megvizsgálta a javaslatban szereplő Varga. Sándor (Bács-Kiskun m., 6 vk.) és Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk.) pótképviselők meg­bízólevelét, s igazolásukat ajánlotta. Az Országgyűlés tudomásul vette és igazolta Varga Sándor és Sápi Ferenc képviselői megbízatását. Az elnök kö­szöntötte az új képviselőket. Ezután a napirendnek megfelelően, Beck Tamás kereskedelmi miniszter tá­jékoztatta az Országgyűlést a Budapest —Bécs Világkiállítás előkészítésének helyzetéről. Beck Tamás tájékoztatója a világkiállításról Mindenekelőtt hangsúlyozta: fon­tosnak tartja, hogy a kormány a terve­zett főbb lépésekről folyamatosan in­formálja az Országgyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gazdasági-társadalmi felemelke­dést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet sikerre vinni, ha eb­ben közmegegyezés alakul ki. Ennek egyik meghatározó eleme az Ország- gyűlés támogató figyelme, a döntések meghozatalára jogosult kormányzati szervek folyamatos ellenőrzése. Ezt a célt szolgálta már eddig is — folytatta —, hogy több országgyűlési bizottság írásbeli és szóbeli tájékozta­tók alapján tárgyalt a világkiállításról, ' s az esemény előkészítésére vonatkozó összefoglaló írásbeli tájékoztatót a mostani ülésszakot megelőzően vala­mennyi képviselő megkapta. A kérdés­sel több megyei képviselőcsoport is foglalkozott. Az elmúlt hetekben az előkészítő bi­zottság tagjainak részvételével számos megbeszélés, vita zajlott le. így például megvitatta a témakört a Magyar Gaz­dasági Kamara ügyvezetősége, a Vál­lalkozók Országos Szövetsége, a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Mű­szaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége, a Bankárszövetség, az Új Márciusi Front, a Magyar Demok­rata Fórum, a KISZ, a FIDESZ, vala­mint a Hazafias Népfront. Ezekben a bizottsági és társadalmi vitákban általában az országos ügyhöz méltó felelősségtudat nyüvánult meg. Több testület állásfoglajásban nyilvá­nította ki egyetértését a i világkiállítás megrendezésével, ugyanakkor jelent­keztek ellenvélemények, kételyek is. Több olyan, főleg a gazdasági kihatá­sokra vonatkozó kérdés fogalmazódott meg, amelyre ma még nem adható pon­tos válasz. Amikor rendelkezésre áll­nak a megbízott szakértő csoportok előzetes számításai — különösen a szükséges ráfordításokat, azok lehetsé­ges forrásait és a várható hozamot ille­tően —, akkor, lesz a kormány abban a helyzetben, hogy ki tudja alakítani állásfoglalását, és kérje ahhoz az Or­szággyűlés egyetértő támogatását. Beck Tamás nyomatékosan leszögezte: a kormány mindeddig semmilyen irányban nem vállalt anyagi, pénzügyi kötelezettséget. A Minisztertanács a közelmúltban úgy határozott, hogy a világkiállítás megrendezése esetén szükséges időben előrehozni az egyébként is indokolt inf­rastrukturális beruházásokat, amelyek főleg a közlekedés, a távközlés, és ki­sebb részben az idegenforgalmi foga­dóképesség fejlesztését célozzák, Az ezek megvalósításának költségeire, va­lamint a források előteremtésére vo­natkozójavaslatot áprilisban a Minisz­tertanács elégeli terjeszteni. Ugyan­csak áprilisban el kell készülnie a világ­kiállítás várható általános gazdasági kihatásaira vonatkozó elemzésnek, kü­lönös tekintettel a gazdasági növeke-. dést ösztönző szerepére.'Ezek után fog­ja a kormány a világkiállítás ügyét — akkor már konkrét adatok birtokában — az Országgyűlés májusra tervezett ülésszaka elé terjeszteni. Beck Tamás elmondta, hogy az eddi­gi előzetes számítások, a külföldi szak­értő cégek tanulmányai, a nemzetközi tapasztalatok és az osztrák szervekkel folytatott előzetes tárgyalások. alapján a Miniszterfapács — áz osztrák kor­mánnyal egyetértésben — megalapo­zottnak, a gazdaság, a társadalom egé­sze érdekében állónak tártja a világki­állítás megrendezését. Ezt minde­nekelőtt az támasztja alá, hogy egy ilyen nagyszabású esemény a rendező városra, országra irányítja a nemzetkö­zi figyelmet, ami nagy erkölcsi és piresz- tizsnyereséggel, számottevő anyagi ha­szonnal is jár. Az eddigi külföldi visszhangokból kitűnik, hogy ez a különleges kelet-— nyugati „párba állás” máris felkeltette a nemzetközi érdeklődést. A kiállítás mottója — ,*,Hidak a jövőbe” — az ország világgazdasági nyitási törekvé­seit is szimbolizálja. Olyan időpontban kerül sor a rendezvényre, amikor már létezik az egységes nyugat-európai bel­ső piac* így a világkiállítás növelheti esélyünket a kapcsolódásra, a felzárkó­zásra. Bécsről, Ausztriáról szólva Beck Ta­más megjegyezte: kezdettől fogva min­den tekintetben teljesen egyenrangú partnerségről van szó, mindkét fél szá­mára egyenlő előnyökkel. A rendez­vény egyetlen, egységes világkiállítást jelent, mindkét helyszínen egyforma nagyságú területtel,'azonos számú kiál­lítóval. Sem nekünk, sem szomszé­dunknak nincs oka aggodalomra, hogy valámelyik fél majd jobban jár. A kormány úgy látja, hogy a vüágki- állítás megrendezése több szempontból a gazdasági megélénkülés erőteljes, mással nem pótolható és hosszú távra kiható ösztönzője lehet. Feltehető a kérdés: érdemes-e erre költenünk pénzt, amikor jelentős szerkezetátala­kítási és életszinvonal-beli gondjaink vannak? Beck Tamás felhívta a figyel­met: senki se gondolja, hogy a világki­állítás olyan kiemelt nagyberuházás lesz, mint amüyen például egy erőmű vagy egy nehézipari kombinát építése. Kétségtelen, hogy nagy kiadásokkal jár az infrastruktúra fejlesztése, első­sorban a közlekedés korszerűsítése, el­kerülhetetlen például | Budapest—He­gyeshalom autópálya teljes ipegépítése. Ugyanakkor valamennyi létesítmény­nél elhatározott cél a költségvetési for­rások kiegészítése külső tőkével. Már jelentkezett több olyan külföldi cég, amely — úthasználati díj • fejében hajlandó az autópálya teljes építési költségeinek jelentős részét viselni. Egy másik példaként a vasutat emlí­tette Beck Tamás, utalva arra, hogy 50 évvel ezelőtt a Budapest—Bécs között közlekedő Árpád sinautó menetideje 2 óra 57 perc vplt, s ma ugyanezt a távol­ságot az Orient expressz 3 óra 49 perc alatt teszi meg. A vasútkorszerűsités iránt is érdeklődött már külföldi vállal-, kozó. A kormány eltökélt szándéka 9 Szavaz az Ország- gyűlés — hangsúlyozta a miniszter , hogy minden beruházásnál elsősorban a ma­gyar vállalatok jussanak építési, kivite­lezési lehetőséghez. Ez pedig új munka­helyeket teremtene. A világkiállítás idegenforgalmi jelen­tőségével kapcsolatban a miniszter rá­mutatott: külön a rendezvénysorozat céljaira szállodát nem építenek. A turizmus növekedése természetesen folyamatosan igényli a szálláshelyek bővítését Budapesten éppúgy, mint azl ország számos részében. A fővárosban már megkezdődött — vagy rövidesen megkezdődik — vegyesvállalkozások formájában több új, összesen 8 ezer' férőhelyet nyújtó szállodák építése. A férőhelyek további bővítése — Bu­dapesten és vidéken — döntően azon múlik, hogy akad-e elegendő tőkével rendelkező, hazai és külföldi vállalko­zó. A kormány úgy látja, hogy a világ­kiállítás előnyei — például éppen az idegenforgalom, a különféle kulturális és sportrendezvények révén — nem­csak a fővárosban fognak jelentkezni, hanem az ország minden részén - mondotta a miniszter. A kormány az Országgyűlés májusra tervezett ülésszakán kívánja benyújtani a Budapest—Bécs Világkiállítás meg­rendezéséről az előteijesztését. Ezt az is indokolja, hogy a párizsi székhelyű Nemzetközi Kiállítási Iroda május végi közgyűlésén dönt a rendezési jog oda­ítéléséről. Amennyiben az Országgyűlés a vi­lágkiállítás előkészületeiről szóló tájé­koztatót elfogadja, úgy a munkálatok­kal jelenleg foglalkozó tárcaközi bi­zottság megszűnik--s‘3 tétvábbi iirÚúka'M egy, áz égész országot ■képviselő, széles­körű társadalmi bizottság' felügyeleté mellett folytatódik. Az operatív irányí­tás egy kinevezendő kormánybiztos ke­zében összpontosul, míg a kiállítás bu­dapesti részének megvalósítására rész­vénytársaság alakul, ugyanúgy, mint Ausztriában. A végleges helyszínről — minden lé­nyeges szempont figyelembevételével — nyilvános városrendezésfctervpályá- zaton születik meg a döntés. Ugyan­csak tervpályázat alapján döntenek a szakértők a kiállítás építési tervéről, elsőbbséget biztosítva gazdaságos, ké­sőbb több célra is hasznosítható meg­oldásoknak. Végül Beck Tamás kérte az Ország- gyűlést, hogy fogadja el tájékoztatóját. A kormány az Országgyűlés májusra tervezett ülésszakán kívánja benyújtani a Budapest—Bécs Világkiállítás meg­rendezéséről az előteijesztését. Ezt az is indokolja, hogy a párizsi székhelyű Nemzetközi Kiállítási Iroda május végi közgyűlésén dönt a rendezési jog odaí­téléséről. Amennyiben az Országgyűlés a vi­lágkiállítás előkészületeiről szóló tájé­koztatót elfogadja, úgy a munkálatok­kal jelenleg foglalkozó tárcaközi bi­zottság megszűrnie, s a további munka egy, az egész országot képviselő, széles körű társadalmi bizottság felügyelete mellett folytatódik. Az operatív irányí­tás egy kinevezendő kormánybiztos ke­zében összpontosul, míg a kiállítás bu­dapesti részének megvalósítására rész­vénytársaság alakul, ugyanúgy, mint Ausztriában. A végleges helyszínről — minden lé-. nyeges szempont figyelembevételével — nyilvános városrendezési tervpályá­zaton születik meg a döntés. Ugyan­csak tervpályázat alapján döntenek a szakértők a kiállítás építési tervéről, elsőbbséget biztosítva gazdaságos, ké­sőbb több célra is hasznosítható meg­oldásoknak. Végül Beck Tamás kérte az Ország- gyűlést, hogy fogadja el tájékoztatóját. Szentágothai János (országos lista) akadémikus^ az MTA tudományos ta­nácsadója arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy a világkiállítás megren­dezése nem kevés kockázattal jár. A je­lenlegi gazdasági körülmények között jelentős terhet ró a_magyar gazdaságra és a lakosságra is. Ám egy ilyen rendez­vény egyedülálló lehetőséget jelent ar­ra, hogy az utolsó pillanatban megaka­dályozza az Európától való elszaka­dást. Magyarország valószínűleg a világ­kiállítás nélkül is túlélheti egyik leg­gyengébb fejlettségű európai ország­ként — a következő 25—30 évet. Ám ebben az esetben a reformkori elődök álmairól végleg le kell mondani. Ha mégis vállalja az ország a világkiállítás megrendezését és az azzal járó terheket, több alapvető kérdést meg kell fontol­ni. Ilyen például a már folyó nagyberu­házások, fejlesztések prioritásának új­raértékelése. Javasolta: az Országgyűlés támogas­sa a Budapest—Bécs Világkiállítás ügyét azzal a feltétellel, hogy a fejlesz­tésre szánt források arányos részét a vicék közvetlenül kapja meg. Dr. Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.) csurgói körzeti főállatorvos elis­merte ugyan, hogy a világkiállítás csá­bító esemény, nagyon sokat remélünk mindannyian az Expótól, de vajon mit jelent, ha azt magyar módra szervezzük meg. A rendezvény költségkeretét még megközelítően sem ismeijük, az inf­rastrukturális fejlesztések elsődlegesen Budapestre koncentrálódnak majd, a várható hasznosság pedig szerinte csak vágyálom. Nem értett egyet azzal, hogy a fővárost ily módon fejlesszék akkor, amikor a vidék meglehetősen elmara­dott, és hiába igyekszik felzárkózni. Miskó István tragikus halála mi­att pótképviselőből „rendes” képvi­selővé lépett elő, s a tegnapi parla­menti ülésszakon már részt is vett Varga Sándor, aki civilben a Laki­teleki •• Szikra 'Termelőszövetkezet ágazatvezetője, gépészmérnök. — Mennyit tudott eddig pótképvi­selőként a parlamenti munkáról?- Elég sokat: egyrészt Miskó István, akit én személyesen is nagy­ra becsültem, részletesen tájékozta­tott, beavatott az ügyekbe, más­részt pedig rendszeresen megkap­tam a parlamenti jegyzőkönyveket, hivatalos iratokat is. — A ciklus legvégén kezd az or- szággyűlési munkához — mit tűzött maga elé célul? — Szeretném megfelelően képvi­selni a körzetem lakosságát, és itt a parlamentben is előrelendíteni a megkezdett átalakítást. — Alig néhány órája ül még csak itt — mik az első benyomásai? — Először vagyok a Parlament­ben életemben. Érdekesnek tartom — ugyanakkor van egy olyan érté­sem, hogy az én szikár, műszaki nyelvhez szokott fülemhez kissé „szövegdús”. — Kedden a megyei párt-végre­hajtóbizottság az országgyűlési kép­viselők munkájáról tájékozódván szembesült egy olyan adattal: akad olyan, aki évente 128 munkanapot fordít képviselői munkára, a száz ol­A szünetekben újságírók rohan­ják meg a politikusokat, akik tulaj­donképpen élvezik az érdeklődést és szívesen válaszolgatnak. Ám az sem ritka, amikor ezt az alkalmat kormányférfiak használják ki, hogy képviselőikkel »elintézzenek egyet s mást. A Petőfi Népe tudósítója pél­dául annak volt szemtanúja, amint Derzsi András félrehívta dr. Südi Bertalan jánoshalmi képviselőt. — Elárulná, mit akart öntől a mi­niszter? — kérdeztem az élénk esz­mecsere után. — Hosszú ügy, cifra ügy — le­gyintett bosszankodva dr. Südi. — Fölkeresett egy állampolgár, és elmondta, hogy tíz éve próbál jogo­sítványt szerezni, sikertelenül. — Komolyan mondja? Tíz év alatt sem sikerült? — Először én sem hittem el. De utánanéztem, és úgy néz ki, hogy tényleg minden úgy lehet, ahogyan mondja. — Miért, mit mond? — Azt, hogy már a legelső vizsga után közölték vele: van egy bizo­nyos százalék, akit „meg kell buk­tatni” és ő beleesik ebbe. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Ce­ment- és Mészművek vezérigazgatója kiemelte, hogy a tervezett világkiállítás hatalmas gazdasági vállalkozás, s mint ilyen, számos kérdés feltevésére ad okot: dinamizálható-e a magyar gazda­ság; átállítható-e legalább egy mérsé­kelten emelkedő pályára; biztosítható- e a belső piacnak a mainál nagyobb szerepe? A képviselő kifejtette, hogy a belső piac előtérbe állítása, a gazdasági növe­kedés belső és külső forrásainak moz­gósítása, a szerkezetátalakítás az inf­rastruktúra fejlesztésétől függ. Mivel a világkiállítás hatalmas infrastrukturá­lis beruházást igényel, ezért is támogat­ja annak megrendezését. A vállalkozás hozzájárulhat a gazdaság dinamizálá­sához, a jövedelmek növekedéséhez is. E felszólalással az Országgyűlés este hat óra után néhány perccel befejezte szerdai munkanapját. A világkiállítás előkészítésének helyzetéről ma reggel folytatódik a parlamenti vita. dal számra érkező ilyen-olyan anya­gok olvasására szánt órákat nem is számolva. Önnek vajon lesz ideje ér­demi képviselői munkára?- Megvallom őszintén, éppen ezért töprengtem sokat: éljek-e a mandátummal, vagy sem. Tudniil­lik most pályáztunk meg egy világ­banki kölcsönt, egymillió dolláro^ sat, amit meg is kaptunk. Most hozzátegyem, hogy ráadásul még azért is fő a fejünk, mert az ebből származó összegből vett gépre kü­lön vámot és áfát is kell fizet­nünk 11.? — Ez már majdnem úgy hangzott, mint egy interpelláció kezdőmonda­ta — elmondja mindezt a problémát nyilvánosan is? — Ezen az ülésszakon még csak ismerkedem. Aztán — majd meglá­tom. — Megkeresték-e már választó- kerületében, mint képviselőt? — Igen, egyrészt Miskó elvtárs halála miatt kényszerűen félbema­radt ügyekben, másrészt a lakóhe­lyemen a képviselői munka iránt érdeklődők. — Lakiteleken él, ott, ahol a Ma­gyar Demokrata Fórum erős bázisa van — velük fölvette a kapcsolatot? — Se én nem vettem föl velük, se ők nem kerestek meg — tudniillik nap mint nap együtt dolgozunk, együtt élünk, ismeijük egymást. B. J. — És ön hogy látja? Valóban léte­zik? — Ezek szerint csak létezhet, mert tíz év az tíz év. Ezt az embert előbb alkalmasnak minősítették járművezetésre szakvizsgálaton — aztán meg visszavonták ezt a minő­sítést. Ő azt. mondja, „utánanyúl­nak” — én erre nem tudok monda­ni semmit. —Valamit csak mondott, ha most erről tárgyalt a miniszterrel, í — Tettem bizonyos lépéseket az ügyben, utoljára pedig kénytelen voltam magához a miniszterhez fordulni. O pedig most arról értesí­tett, hogy intézkedett. • —Nem azt akarja mondani, hogy kiállíttatott egy jogosítványt ennek az embernek? — Persze hogy nem. Megalakit- tatott egy különbizottságot Ga­rantáltan .pártatlan emberekből áll, személyeskedés kizárva. Ez előtt kell — a jóisten tudja hányadszorra — vizsgáznia az én polgáromnak. Ha sikerül, sikerül, ha nem — nem. Ennél többet egyetlen képviselő sem tehet... (Ballai) PARLAMENTI FOLYOSÓ Egy új Miniszteri különbizottság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom