Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 14.

TANÁCSELNÖKÖK TALÁLKOZÓJA — KECSKEMÉTI TÜKÖR — SZÍNESEBB MEGYESZÉKHELYET! — A VÁROSSZÉPÍTŐK TERVEI

Tele video — televideo

Ha csütörtök: klubnap

— Biztosan a városszépítők ügyködtek — hallottam minap a dicséretnek szánt megjegyzést egy társadalmi munkában csinosított tér láttán.

— Miért engedik a szép régi ház lebontását a városvédők?! — méltatlankodott

nemrégiben valaki megyei napilapunkban.

Kérdéses persze, hogy az egyesület képes-e megfelelni a várakozásoknak.

Van-e kellő tekintélye, kezdeményező tagsága, kérik-e segítségüket, mit terveznek?

Leitner László, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke derűlátó.-i- Noha egyesületünk lassabban találta meg helyét és építette ki szervezetét, mint szerettük volna, biztos vagyok abban, hogy idén már a várospolitika fontos tényezőjeként tart számon bennünket a lakosság. Számítunk taglétszámunk gyors növekedésére, bár nincs szándékunkban tagtoborzó akciók szervezése. Elsősorban azokat várjuk, akik tettek, tesznek valamit környezetükért, városukért.

— Mégis meg kell kérdeznem, hogy miként kérhetik felvételüket a városszerető polgárok.

— Elegendő, ha postai levelezőlapon jelzi belépési szándékát és postai utalványon vagy a 33-98-250 (OTP) csekkszámlára befizet 100 forint tagsági díjat. Címünk-— átmenetileg — Kecskemét, Irinyi út 17. Még jobban örülnénk, ha csütörtöki klubnapjainkon személyesen tudatná szándékát.

— Klubnapokon?

—Ezúton is szeretnénk megköszönni a Szalvay Mihály Úttörő- és Ijpúsági Otthon készséges támogatását. Ok tették lehetővé, hogy február 16-ától | kezdve minden csütörtökön délután találkozhassanak, akiknek nem közömbös a megyeszékhely jelene, jövője.

— Városvédő társaskört szerveztek?

— Annak is minősíthető, de több is, más is. Minden alkalommal jelen lesz a városi tanács egy-egy illetékese, aki azonnal vagy később levélben válaszol minden közérdekű észrevételre, javaslatra, kérdésre, tudatja, hogy miben segíthetnék a renlelt egyéni és közösségi felajánlások teljesítését. Minden alkalommal érdekes személyiségek tartanak rövid előadást, vesznek részt a meghirdetett ankéton. Bárki fórumot kaphat, aki szóval, új vagy régi fotóval, diával, filmmel, rajzzal hozzá tud tenni valamit városismereteinkhez.

— Mondana néhány konkrét programot?

— Csütörtökön dr. Adorján Mihály, Gódor József és dr. Mező Mihály lesz .a vendégünk. Jelenlétükkel a város folytonosságát szeretnénk érzékeltetni, azt jelezni, hogy a közösségek élén álló tisztségviselők mit tehetnek választóikért. Bemutatják a tanács építésj és műszaki osztályának új vezetőjét, Öveges Lászlót, és szórakoztató meglepetést is tartogatunk. Február 23-án' a hősök, mártírok, áldozatok emlékének megbecsüléséről cserélünk gondolatokat, szó lesz a temetők, szobrok, emléktáblák állapotáról. Házigazdánk Grassy titkos iratairól közöl elgondolkoztató adatokat, és meghívtuk Bártfai Szabó Lászlót, a második magyar hadsereg pusztulásáról kiadott könyv kecskeméti szerzőjét.

— Sokan várták a Kecskeméti Kalendáriumot.

— Ennek a szerepét is vállalja a hamarosan az olvasókhoz kerülő Kecskeméti Tükör. Sajnáljuk, hogy a kivitelezésért felelős a Petőfi Nyomda helyett először egy kisszövetkezettel próbálkozott. Emiatt csúsztunk^ a kalendárium számára kedvező időből. Sok érdekes, izgalmas közleményt, tartalmaz, bízunk kelendőségében. Áz 1990-es kalendárium — ígérjük — már december elején az érdeklődők könyvespolcára kerülhet.

— Feltehetően a fél Petőfi Népét megtölthetnők az egyesület terveivel. Tudtunkkal a városszépít ők nek is köszönhető, hogy a tanács hitünk szerint jól döntött a Katona-szülőházról. (Marad, felújítják.)

— Magam is így érzem; távirati stílusban megfogalmazott, fontosnak érzett információkkal fejeződhetne be ez a beszélgetés.

— Azért csoportosítsuk a közlendőket, bármennyire is szorít a hely!

— Mind többet gondolunk az ezredfordulóra. Tudatosítani szeretnénk, hogy a város szerkezetét, arculatát befolyásoló döntések már a következő évezred elején Kecskeméten élők közérzetét, életmódját is befolyásolják. A jó döntések érdekében kerekasztal- beszélgetésekkel, esetleg az ezeken elhangzottak megjelentetésével szeretnénk mozgósítani, hasznosítani az adott, esetleg rejtőző szellemi energiát. Áprilisban például Medgyesi Tamás professzor irányításával a város színeiről vitatkozunk. Valamikor „napkeleti városnak” mondták Kecskemétet. Miért szürkült el, hogyan élénkülhetnének meg újra az utcák, a házak.

' — Csak helyeselhetők a holnapi, holnapután! Kecskemétet is szépítő, lakóinak életét könnyítő akciók, de napjaink sürgős tennivalót kínálnak, azonnali beavatkozást követelnek.

— Tagadhatatlan, hogy elkedvetlenítő a kórosan terjedő kényelmesség, nemtörődömség, fegyelmezetlenség. Tapasztalhatjuk, hogy sokkal többen vállalnának részt lakókörnyezetük rendben tartásában, gyarapításában, mint általában gondolják. Keressük a szunnyadó tettvágy megmozdításának formáit, kereteit. Most például három akciót hirdetünk. Felkérjük a város lakosságát, hogy méltó környezetben ünnepelje március tizenötödikét, felkeressük az iskolákat, hogy többet tegyenek környezetük szépítéséért és szeretnénk, ha legalább a vállalatok, üzemek utcai frontja gondozottabb volna. Üzleti szempontból nem mindegy, hogy milyen látvánnyal fogadja megrendelőit egy-egy cég.

— Van még jó híre?- Az Eszak-Bács-Kiskun Megyei Víznffi Vállalattal, a városgazdálkodási vállalattal, a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalattal, a városi tanács építési és szerelőipari vállalatával együtt közkereseti társulatot alapítottunk a városszépítők Szabadság téri boltjának kialakítására, fenntartására. Előreláthatóan júniustól várja kecskeméti kiadványokkal, színvonalas emléktárgyakkal, helyi termékekkel, képeslapokkal, információbankkal a helybelieket és a turistákat a csinosított pavilonban berendezett üzletünk. Minderről bővebben hallhatnak polgártársaink csütörtöki klubnapjainkon.

H. N.

Kíváncsi Fáncsi és a Palacsintás király, a Vízipók-csodapók, a Najy Ho- ho-ho-horgász, a Sebaj Tóbiás a kicsiknek, a Magyar évszázadok, az Irodalmi barangolások, a Gobbi Hilda-portré, a Mesteremberek a nagyobbaknak, de kapható a Sárkány éve (Neoton Família), a V’ Moto-Rock, a Bop-clip és a különböző kacagtató komédiák, no meg filmek: az Árverés, a Véletlen halál megbízásból, s operák is meg operettek, kinek-kinek ízlése szerint. Igazán bőséges a kínálat a Televideo Kiadónál. Mintegy hatszáz kazetta már jelenleg is kapható, és a választék még bővül.

Sok ez? Kevés? Az adatok elgondolkodtatok. Egy felmérés tanúsága szerint háromszázezer, képmagnóval rendelkező háztartás található Magyarországon. Tavaly ennek még csak a fele volt. A világútlevél, a bécsi utazások gyakorisága megkönnyítette a beszerzést. A képmagnóval nem rendelkező, de rendszeresen videózok száma 1988 júniusában meghaladta a kétmilliót. Óriási az utóbbi évek fejlődése, gazdag a piac, és széles a választék. Több műsor fogható, gyarapodtak a kábeltévés és a műholdas adások. Ezek mindmind a kínálatot gazdagították.

A tévéadásokkal ellentétben a video individuális szórakozási forma, az egyén választásán múlik, és egyre terjed. Budapesten a felnőttek harminchat, városokban huszonnégy, községekben tizenhét százaléka videózik rendszeresen. Színes a kép, ha arra keressük a választ, hogy milyen forrásokból is kerül a néznivaló. A bevallások alapján a videózok ötven százaléka említi az MTV felvett műsorait, ötvenhét százalékuk más tévék adásaiból merít, harmincegy százalék említi a videotékákat és a könyvtárakat, húsz százalékuk a „fekete” kölcsönzést (szerintem, ez nagyon szemérmes adat), hetvenhét százalékuk barátok között cserél és harmincnégy százalékuk vásárol műsoros kazettát.

A videózás a legkisebbek között a legnépszerűbb. A műfajlistán .ezért a mese- és rajzfilmek vezetnek, ezt követi a kaland- és westemfilm, majd a karate- és akciófilm, s kedvelt a videoclip, a sci-fi, a horror, a pornó. Bizony, képet kapunk ezáltal magunkról, érdeklődésünkről is.

Magyarország a video korszakába lépett. Sok helyütt kínálnak videokazettákat. 1985 júniusában jött létre a Televideo Kiadó. Elsősorban azzal a

szándékkal, hogy az MTV archívumában fellelhető értékes alkotásokat forgalmazással is közkinccsé tegye. Három év után már eljutott odáig, hogy vásárolni is tud. A kínálat bővül. A fővárosi Lenin körúti üzleten kívül megnyitották 1988 decemberében az I. kerületi Alagút utcai boltot. Lehet vásárolni, és lehet kölcsönözni is. Általuk több mint ötvenötezer kazetta talált eddig gazdára. Az eladott műsoros kazettáknak fele a Tanért útján iskolákba, a Könyvérten keresztül a könyvtárakba került. A Televideoklub már ötszáz tagot számlál, és a klubtagok kedvezménnyel kölcsönözhetnek. Az országban kétezer-kilencszázötvenöt iskolában van videókészülék. A kedvezmények és az igényes ajánlat lehetővé teszi, hogy Madách remekét, Az ember tragédiáját, vagy Latinovits versmondását a legeldugottabb falvakban élvezhessék.

A Televideo Kiadó az MTV Kereskedelmi Főigazgatóságán belül önálló egység, gazdasági vállalkozás, szerény nyereséggel. Ez a nyereség lehetőséget ad a magás színvonalú kazetták előállítására, a választék bővítésére, s külföldi alkotások forgalmazásához a jogdíjak megvásárlására.

A kiadó bővülő kínálatával megpróbál helytállni az egyre erőteljesebb piaci hatások közepette, kapcsolatot talált a Balázs Béla Stúdióval, a Moképpel, de fáradozik azért, hogy a szocialista országok értékes alkotásai is közelebb kerülhessenek a magyar közönséghez. Felvették a kapcsolatot szovjet és bolgár társintézményekkel is. A külföldön élő magyarok számára műsorokat állítottak össze, s eljuttatták azokat nemcsak az európai országokba, de Cleve- landbe (USA), valamint Kanada több városába és Ausztráliába is. Az NSZK Goethe Intézetével való kapcsolatuk eredménye lesz a hamarosan boltokba kerülő, nyelvgyakorlást segítő kazetta.

Munkájukba bevonják az Országos Közművelődési Tanács és az Országos Pedagógiai Intézet munkatársait is. A terjesztésben a Tanért is partnerük. A választék bővül. A feladatuk nehéz, hiszen a feketepiaccal is fel kell venniök a versenyt. Igényes alkotások kellenek minden műfajban. Ez rajtuk nem múlik. Fölvállalták és ragaszkodnak a színvonalhoz. A többi, már rajtunk, a vásárlókon, a kölcsönzőkön múlikV ízlésünkkel, érdeklődésünkkel választjuk-e kínálatukat.

. J. Á.

Kayapoháború

OLVASÓI MEGJEGYZÉS

Tanári bizonyítvány?

A Petőfi Népe január 30-ai számában ' Z. E. tollából megjelent glossza élénk színekkel ecseteli oktatási rendszerünk gyengeségeit, gondjait, problémáit, hatékonyabb működésének korlátáit, s mindezt az oktatási törvény által deklarált pedagógiai szabadság gondolatkör köré csoportosítva.

A cikkben leírt megállapításokkal, következtetésekkel nem kívánok vitatkozni, hiszen legtöbbjétén is konkrétumokkal tudnám megerősíteni, de néhány, általam fontosnak ítélt gondolatot hiányolok az írásból, az érintett folyamatok mélyebb elemzése, és az esetleges félreértések elkerülése végett.

Nem a ma iskolájában tanító pedagógusok felelősek azért, hogy hazánkban az értelmiségi pályák, közte mindenekelőtt a pedagóguspálya vonzereje rohamosan és folyamatosan csökken, hogy a középiskolákban, elsősorban a gimnáziumokban, a fiú tanulók aránya fokozatosan apad, hogy az egyre erőteljesebb kontraszelekció következtében a szuverén pedagógusegyéniségek száma nem a kívánatos mértékű, hogy a tanítók, tanárok többségéből a több évtizedes direkt irányítás jóvoltából „sikerült” alattvalói tudattal bíró „végrehajtókat” csinálni, hogy egzisztenciális igényük minimális szintű kielégítése érdekében „félparaszti” életformát kénytelenek élni, ha nem akaiják, hogy kipellengérezzék őket a társadalom kevésbé kvalifikált rétegei...!

Sokkal szívesebben élnének olyan érteljniségi életformát, amely értelmiségitudatuk, mivoltuk fenntartását biztosíthatná, amely egyébként a társadalomnak hosszú távon legalább olyan érdeke volna, ha nem nagyobb, mint nekik. Jelenleg

azonban úgy tűnik, a társadalom inkább kétkezi munkájukra tart számot, mint a szellemi tőkéjükre, amely legalább olyan pazarló magatartás részéről, mint az egyéb területeken tapasztalt felelőtlen gazdálkodás.

Véleményem szerint az oktatási rendszer, a mai összes belső feszültsége ellenére is, jóval hatékonyabb lehetne, ha az iskolák által a tanulók felé közvetített értékrendet — őszinteség, becsületesség, törvények, szabályok tisztelete, betartása, pontosság, igényesség a munkában, takarékosság, közvagyon vé- delme :— a társadalmi gyakorlat nap mint nap nem csorbítaná, hanem erősítené! Amíg ez nem valósul meg, addig a több „szuverén egyéniség” sem biztos, hogy megváltást jelentene! Ma rendkívül alacsony a társadalom tanulást erősítő motivációja, az ún. belső motiváció pedig a tanulók többsége számára a tananyag érthetetlensége, túlméretezet tségé miatt, gyakran nem jön létre.

Ezeket a gondolatokat ébresztette bennem Z. E. írása, melyeket szükségesnek tartottam papírra vetni, nehogy valakinek az jusson az eszébe a cikk elolvasásakor, hogy a fokozódó társadalmi elégedetlenségét, indulatait a pedagógusokon próbálja levezetni. Ami ma az iskolákban, oktatási rendszerben tapasztalható, azt okozatként szabad csak felfogni. Az okok máshol keresendők. Nem is olyan nehéz megtalálni azokat, ha igazán keressük! Ezek után már csak egy kérdésem van: valóban a tanároké az a bizonyítvány?

Tisztelettel:

Gy.B.

A világ nem sokat tud a kayapo törzsről, mert a világ saját magával van elfoglalva. A kayapók azonban ebbe nem nyugodtak bele, kijöttek az erdőből — egyébként Brazília dzsungelei- ben élnek —, és e mulasztásra a maguk módján kívánják figyelmeztetni az emberiséget. Főnökük, egy bizonyos Pau- linho Payakan ezekben a hetekben Nyugat-Európa fővárosait járja, és szövetségeseket keres egy minden bizonnyal elszánt harchoz. „A kayapók- nak — így az indián törzsfőnök —

1989-ben is mindössze kétféle fegyverük van: az íj és a szó.” Az előbbivel mostanáig mesterien bántak Amazonjában, az utóbbi, a küldetés céljának ismeretében, valljuk be, nem látszik hatékonynak. Payakan ugyanis arról szeretné meggyőzni a világbanki kölcsönök odaítélésében érintett politikusokat és pénzembereket, hogy ne szavazzák meg a Brazília által kért félmilliárd dolláros Kitelt, mert ezzel őket, a Xingu folyónál élő indiánokat teszik földönfutóvá. A tervezett erőműhöz ugyanis az első szakaszban 7200, a másodikban 18 ezer négyzetkilométernyi őserdőt árasztanak el.

Payakan tehát Londonban, Párizsban, Rómában, Bonnban, Hágában és Brüsszelben felvette a főnöki szavakat nyomatékosító jelképet: a tollakat, kifestette az arcát és tudatta, hogy népe „megkezdte a harcot a fehér ember ellen.” Miért is? Indián mivolta megőrzéséért. „A brazil kormány azt mondja, hogy én nem is vagyok indián, hiszen portugálul beszélek. Mi azonban tudjuk, hogy mi vagyunk az igazi brazilok, mert időtlen idők óta a miénk az erdő. Már akkor is ott laktunk, amikor a fehér ember még be sem tette a lábát. Aztán egy napon zajt hallottunk, megjelent a fehér ember, és irtani kezdte az erdőt. Aki tehette, elmenekült, aki maradt, rabszolgává vált.”

Nem vitás, Európa boldog lehet, hogy a kayapo-illúziók hozzá kapcsolódnak. Talán a jóvátétel reményében, a fölfedezés miatt...

Hat héten át követhettük nyomon Cattani felügyelő elszánt és reménytelen küzdelmét a televízióban a Polippal, a szicíliai maffiával. A történetnek vége,' hinné az ember a film- csinálás logikája alapján. Azonban vessünk egy pillantást a Rómában megjelenő újság, a La Re- pubblica térképére, ebből kitűnik, hogy Cattani felügyelő utódainak ma is pokolian nehéz a dolga.

A lap egyébként felvázolja azt is, hogy. a Cosa Nostra úgynevezett száz „családja” hol, milyen eszközökkel fogja át valóságos polipcsápként a szigetet.

A legtitokzatosabbakat Corleone rejti -rri.úja az újság. Szemtől szembe, még senki sem látta őket, még a másik klán maffiózói sem, minthogy a Cosa Nostrán belül is szinte titkos szektát alkotnak. Láthatatlanok, tehát legyőz- hetetlenek.

A leggazdagabbakat Agrigento közelében keresték mindaddig, amíg ki nem derült: a Földközi-tenger első számú kábítószer-kereskedőiként már Ca- racasból irányítják az üzletet.

A legkegyetlenebbeket Corso dei Mille környékén lehetne megtalálni. Ismertetőjelük: előbb kegyetlenül megkínozzák, majd savval teli tartályba dobják az útjukban lévőket.

Amiért az olasz lapok most a szokásosnál is bővebben foglalkoznak a maffiával, annak sajátos oka van: egymással is harcban állnak „a családok”, zajlik a maffia úgynevezett harmadik háborúja. Pontosan nem is tudják, hogy mi vagy ki robbantotta ki a harcot. Áz egyik feltételezés, hogy a corleonei klán indított totális háborút a nagyobb hatalomért, s ehhez az ellenlábasok soraiba befurakodott bérgyilkosokat használ fel. A másik ok az lehet, hogy végleg le akarnak számolni a „vesztesekkel”, azokkal, akik még jelen vannak a maffia irányításában, az „operatív döntések” érdekében azonban már nem 11 vagy 12, hanem csupán 3 vagy 4 boss (főnök) számára van hely az asztalnál. A harmadik feltételezés szerint a korábbi „vesztések” szövetségre léptek a „papával”, Michele Grecóval a többiek ellen. „Hogy melyik változat rejti az igazságot, ezt majd csak a soron következő halottak igazolják vagy cáfolják” — idézi a Repubblica a palermói főügyész helyettesét, aki azt is hozzátette: Csak a lupara (a rövid csövű puska) áldozatai jelezhetik majd, hogy egyáltalán milyen irányba tapogatózzunk.

A térképről kitűnik, hogy mindössze egyetlen provinciában nincs jelen a maffia. A Cosa Nostra azonban itt is bűzlik — így a római lap —, lévén, hogy ismeretlen és nagyon is jól ismert maffiózók fölvásároltak minden még megszerezhető földet a tengerparton. A jövő nem lehet kétséges... S ehhez

a közeli, sokáig nyugodtnak mondott Siracusa adja a példát: már három polipcsáp,. három „család” fogja a várost, és amelyekről tudják, hogy zsarolásból és kábítószerből hizlalják a bankszámlájukat, továbbá, hogy szövetségre léptek a palermói és a cataniai klánnal. Nevüket azonban már beírták a véres merényletek történelemkönyvébe: a si- racusai klánhoz tartozik az a három bérgyilkos, aki 1983 őszén agyonlőtte a maffiaellenes harc kormánybiztosát, Dalia Ciesa tábornokot. A vizsgálat lezárult; a három maffiózót bizonyíték híján, bocsánatkéréssel szabadon bocsátották ... De hogy mégsem lehetlek gáncsnélküli lovagok, arra következtetni lehet egy tipikusan szicíliai jelből: szoros szállal kapcsolódtak ahhoz a caltanisettai bosshoz, akinek a szitává lőtt holttestét kutyák találták meg azon a napon, amikor a palermói ügyészség bűnvádi eljárást indított volna ellene.

Szicíliai titkok ezek, s átjárják a szigetet, és amelyeknek nyitját a főszereplők rendszerint sírba viszik — úja a La Repubblica.

A Polip tehát csak a tévében múlt ki.

t Régi városképeket is árusítanak majd a városszépítők boltjában. A Kisfaludy utca 1933-ban. Irányi István grafikája.

A Régi képes levelezőlap a hírős városról. Walter Péter reprodukciója.

A POLIP CSÁPJAI