Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1». február 14. * PETŐFI NEpe # 5 CÉLSZERŰBB, KORSZERŰBB, OLCSÓBB: VÍZTORONY HELYETT TÁROZÓ A DOMBON (2.) Sokcélú Víziváros Kevesebb áremelést és hatékonyabb reformlépéseket Ritkán hivatkozhattam hasonló, példás, magyarországi megoldásokra tavaly'nyáron egy városvédő küldött­séggel westfáliai településeken a műem­lékvédelmet, a környezet állapotát ta­nulmányozva. Ott felértékelődik a köz­terület, nálunk mindenki prédájává si­lányul. 1' Csak a városperemi üdülőparkokat, a természetes és mesterséges mélyedé­sekben létesített tavakban fürdőzőket nézegetve jegyezhettem meg büszkén: ha egyszer hazánkba látogatnak, néz­zék meg a kecskeméti szabadidőparkot. Sportok élesztője? Minden tekintetben állja az összeha­sonlítást. Jótékony oltalmat kínál néhány év múlva százvalamennyi hektár erdő. Hamarosan horgászparadicsomként is emlegethetik a záportározót. Aligha kell évtizedekig várni kajakozok, kenu-, sok, evezősök megjelenésere. A lajos- mizsei vasútvonal más okból is szüksé­ges áthelyezése után több mint tíz kilo­méteres túraevezős körpálya is csalo­gatja majd a vízisportok kedvelőit. A bizonytalan nyári idő, a drágulás ellenére 1988-ban kilencvenezren fü- rödtek a szabadstrandon, a vízben úszó medencében, sütkéreztek a sétányok padjain, a zöldellő pázsitokon. Eltar­totta magát a 72 ágyas szálloda, az étterem, a büfé, bár a romló életszínvo­nal miatt mindenki jobban meggondol­ja, hogy mire költi lassan-lassan a leg­szükségesebbekre sem elegendő pénzét. (Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat vendéglátó ágazata csaknem 5 milliós többlettel zárta az elmúlt évet.) „Tóra néző ablakok” Mi mindenre jó a szabadidöpark? Tisztítja poros városunk levegőjét, lá­togatói kevesebbet költenek orvosra, gyógyszerre, növeli Kecskemét idegen- forgalmi vonzását, élénkítheti sportéle­tét. Nemrégiben már így hirdettek egy széchenyivárosi lakást: „tóra néző abla- kokjftf£jLfi.fló)í pem is szólva, hogy vi£jsz^ijp2j;v^lppiit a régi hírős városból, hiszen a múlt század végén a közeli Széktó, a Csalánosi-tó és több termé­szetes vízfelület bújt meg a buckás tá­jon, bár városképi illeszkedéséről meg­oszlanak a vélemények. Hozzáértők szerint a tó és a szabad­időpark értéke megközelíti az egymilli- árdforintot. Jó befektetésnek bizonyult a fürdőmedencére, a vízforgatóra, par­kosításra, csúszdára, vendéglátóegysé­gekre, hőellátásra, öntözővezetékre, te­hát a parkra, a vendéglátásra, idegen- forgalomra költött összesen 115 millió. Gyorsan megtérülő beruházásnak minősíthető a Víziváros. Az Országos Kömyezetvédeliúi Ta­nács 4 millió 600 ezer forintos támoga­tása tekintélyes pénzt hozott a megyé­be. A vízmű vállalat saját — lényeges: többnyire nem alapszolgáltatásaiból származó — jövedelmeiből 190 milliót áldozott a többcélú víztározóra és a parkra. A város 22 millió 500 ezret, a megye 11 milliót adott. Tározókat azonnal! Még jó hírekkel sem szeretném a sokoldalú létesítmény legfontosabb ho- zadékáról elterelni a figyelmet. A szerencsés fővárosiak a Gellért­hegyben alakíthattak ki óriási víztáro­zót. Nekünk eddig nem volt „he­gyünk”. A városi tanács már 1980-ban kénytelen volt elismerni, hogy a terve­zettnél lassabban fejleszthetik a vízter­melést. A tartósan semmiképpen sem elfogadható maximális kihasználtság .ellenére csúcsfogyasztáskor a szüksé­gesnek a felét sem éri el a kutak hoza­ma. A III. sz. vízmű új kútjainak belé­pésével valamit javul a helyzet, de a tározótérhiány bármely pillanatban sú­lyos bajt okozhat. ' Csak akkor tekinthető biztonságos­nak a vízszolgáltatás, ha a felhaszná­lásra váró víz bizonyos része a hálózat­ban, illetve tározókban van. Ez itt a kívánatos mennyiség tizedrésze. Emi­att kánikulában 7-8 perc alatt elfogyna a tartalék, ha valami miatt leállnának a kutak. A veszélyt érzékelő városi tanács 1990-re 3 víztározó építtetését tervezte. Pénz hiányában csak egyet rendeltek meg. Néhány éve adták át & 170 millió forintért készült, 3000 köbméteres le- ninvárosi tározót. Magam is láttam a budapesti kivitelező vállalattól 1989. január 28-án érkezett telexüzenetet. Újabb ugyanekkora víztározót csak 1992-re vállalnak. Pillanatnyi ajánla­tuk 190 millió forint, de csak olyan megállapodást kötnek, amely szerint az inflációs árváltozásokat érvényesítik a végszámlában, ami minimálisan újabb 60-70 millió többletkiadást jelent. A dombon sokkal olcsóbb! Hatszázmillió helyett százért! Mikor lesz tározó a dombtetőn? (Straszer András felvétele) mm m A vízmű vállalat és az általa gyakor­latilag ingyen felépített domb segíthet. Az itt elhelyezhető — a városi tanács végrehajtó bizottsága által 1978-ban el­fogadott terve szerint — 8000 köbmé­teres víztározót a jövő év végéig 100 millióért, tehát a korábbi terv egyhato- dáért (!) fölépíti a halaszthatatlanul sürgős tározót, a távlati terv szerint ajánlott helyen. A Mélyépterv szakvé­leménye szerint „a földmű geometriáját, kialakítását, tömörségét tekintve reáli­san alkalmas a tervezett és a későbbiek­re programozható 6000 köbméteres tá­rozó megvalósítására". Megállapítják: „olyan újszerű, ivóvíz-takarékos vízellá­tási rendszer kialakítására nyílik mód, amelynek országos elterjesztésére szíve­sen vállalkozik". Perecsi Ferenc, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezető-helyettese már 1980-ban „jó gondolatnak minősítette a széchenyivárosi magastározó létesíté­sét”. Dr. tech. Kolin László, Eötvös Loránd-díjas mélyépítő példásan előre­mutatónak minősítette a sok száz milli­ós megtakarítást eredményező, minden más megoldásnál üzembiztosabb meg­oldást. Arra is fölhívta a figyelmet, hogy a már meglevő záportározóból fölhasznált viz nemcsak a kutakat te­hermentesíti, hanem az olcsóbb előállí­tási ár és a díjszabások különbözete miatt már most tekintélyes, milliós megtakarítást jelent a felhasználóknak, elsősorban a városi tanácsnak. A vízmű a korábbi elvi álláspontnak megfelelően — saját alapjaiból — 30 millió forint értékben beépítette a táro­zók működtetéséhez szükséges közmű- alagutakat, bekötőket, utakat. Fel­ajánlja továbbá, hogy a beruházási költségek mintegy 20 százalékát saját érdekeltségi kereteiből fedezné. Mivel elkerülhetetlen egy megfelelő kapacitású magastározó építése, a váro­si tanácsnak — mint ezt a megyei ta­nács illetékes szakosztályának állásfog­lalása is ajánlja — elő kellene teremteni a szükséges 80 millió forintot. Legalább olyan nehéz feladat „mini. egyesek bán­tó^ a közérdeket, vagyis a takarékos és célszerű megoldást akadályozó „dombellenességének” eloszlatása. Mintha egyesek ilyen-olyan okokból nem látnák a dombtól a lényeget: a többcélú Víziváros a műszaki, környe­zetvédelmi, idegenforgalmi érdekek távlatos egyeztetésének ritka példája. Eszerint elismerés és köszönet illeti kigondolóit, megvalósítóit, a megyei és a városi tanács támogató következetes­ségét. El kellene gondolkozni azon, hogy kényelmes közönyösök miért buktat­nának meg minden új, a közjót szolgá­ló kezdeményezést Kecskeméten. Föld­hözragadt szemlélettel kiabálták fölös­legesnek, időszerűtlennek a fedett uszodát, a művelődési központot, a Szórakaténuszt, a sétálóövezetet. Kecskemét lenne-e Kecskemét ezek nélkül? u I* • xi - i Heltai Nándor Már második éve általánosnak mondható az a gazdasági reform- koncepció, amely á tényleges, a kí­nálati oldalt serkentő és a gazdál­kodást javító reformok helyett egy­oldalúan a pénzügyi egyensúly mo­netáris eszközökkel és áremelések­kel való megteremtésére épít. Ez az egyoldalúság nem biztosíthat gaz­dasági egyensúlyt, ugyanakkor megengedhetetlenül rontja az em­berek közérzetéj, a politikai hangu­latot. Az egyensúly keresletkorlátozással nem teremthető meg Abban a szemléletben, hogy az egyensúly a keresletkorlátozással megteremthető, még mindig a múlt századi ideológia húzódik meg, amely szerint a termelés jövedelme­zőségét elsősorban a munkabér csökkenésével lehet elérni. Ezt bizo­nyította mindenekelőtt az a tény, hogy a tőke akkor oda vándorolt, ahol olcsóbb volt a munkaerő. Ez igaz volt mindaddig, amíg egyrészt . a tőkés eleve minimalizált minden ' költséget és nem ismerte a kapun belüli munkanélküliséget; másrészt a termelés technológiája alig válto­zott és a munkaerő minőségével szemben minimális igényeket tá­masztott, vagyis szinte minden munkaerő jó volt, amelyik hajlandó volt a munkaidő meghosszabbítá­sára; harmadszor, a termékek vá­lasztéka évtizedek alatt is alig válto­zott, tehát a termékstruktúra stabil maradt; negyedszer, a fogyasztó el­sősorban az árat nézte és nem a minőséget, a korszerűséget, azaz nem a szebbet, nem a. jobbat, ha­nem az olcsóbbat kereste. Az elmúlt évtizedek során a fenti feltételek mindegyike teljesen meg­változott. Ebből következően a ter­melés hatékonyságát már nem az olcsóbb, hanem csakis a hatéko­nyabb munkaerővel lehet fokozni. Ezt minden érvelésnél jobban bizo­nyítja, hogy jelenleg a tőke oda már nem vándorol, ahol a munkaerő ' olcsóbb, hanem odü, ahöl jóbb, még akkor is, ha ezért sokkal maga­sabb bért kell fizetni. A század ele­jén a világgazdaságban a legol­csóbb és a legdrágább átlagos mun­kaerő között 1:4 arány jelentette a maximumot, és a tőke oda ment, ahol olcsóbb volt a munkaerő. Ma ez az arány 1:50. Ebből pedig az következik, hogy reménytelen a gazdasági nehézsé­gekből való kilábalást attól várni, hogy csökkentjük a reálbéreket! Márpedig a mi eddigi reformintéz­kedéseink ebbe az irányba mutat­nak. Nemzetközi tapasztalatok Ezek után lássuk csak, milyen úton érték el az elmúlt évtizedek sikerországai a termelékenység gyors növekedését, világpiaci ver­senyképességük javulását. Nem a béreket, hanem a létszá­mot csökkentették. Erőteljes harcot folytattak azért, hogy csak a feltét­lenül szükséges létszámot alkal­mazzák, ennek érdekében hajlan­dóak'voltak a reálbérek emelésére is. Kiderült, hogy csak azokban az országokban alacsony a munkanél­küliség, ahol nem tűrik meg a ka­pun belüli munkanélküliséget. Ez nálunk sokak számára ellentmon­dásnak tűnik, hiszen mi éppen azért húzódozunk a kapun belüli munka- nélküliség felszámolásától, mert at­tól félünk, hogy ezzel nagy munka- nélküliséget teremtünk. Ezt igy látják azok, akik csak egy logikai lépésben képesek gondol­kodni. Velük szemben ismét a nem­zetközi tapasztalatokra hivatko­zom. Éppen azokban az országok­ban alacsony a munkanélküliség, illetve ott lehetett az elmúlt évek során a legjobban csökkentem azt, ahol a vállalatoktól nem várták el, hogy szociális szempontból tartsák meg a feleslegessé, nélkülözhetőve váló munkaerőt. Ennek a jelenség­nek az a magyarázata, hogy az egyes országok foglalkoztatási ige nye elsősorban attól függ, mennyire képesek a világpiacon, azaz meny­nyire sikerült növelniük a tenneles hatékonyságát. . . Ahol a szociálpolitikát, konkré­tabban a foglalkoztataspohtikat a vállalatokkal akarják mcgo > ott egyre drágább lesz a egyre szűkülnek az exportleheto^- gek, és így végső soron cső a munkaalkalmak- Ismét e & részletesen bizonyítanom, í& eddig és jelenleg is épP®*: ® k kolttal ellentétes irányba haladunk. A munkások érezzék jól magukat az üzemben Nagyon sürgősen hozzá kell látni azokhoz a reformokhoz, amelyek a hatékonyságot szolgálják. A gazda­sági szférában nem szabad továbbra is megelégedni azzal, hogy csak a veszteséges vállalatokkal foglalko­zunk, mert az igazi tartalékok a di­namikus szektorokban és vállala- ! toknál vannak. Ott kell nagyságren­dileg csökkenteni a felesleges bürok­ráciát, felszámolni a hatóságok mér­téktelen adatigényét, ott kell leépíte­ni a kapun belüli munkanélkülisé­get, ott kell erőteljesen hozzálátni a korszerűbb termékek és technológi­ák bevezetéséhez. Abból még egyet­len ország sem gazdagodott meg, hogy nem csinálta azt, ami vesztesé­ges, ahhoz minden esetben arra van szükség, hogy a jók is állandóan újít­sanak, takarékoskodjanak, vállal­kozhassanak, azaz erőfeszítéseket tegyenek. Az egyensúlyteremtést szolgáló reformok fontos területe a költség- vetési szféra is. Ott is csak akkor várható a javulás, ha a módszere­ken is változtatunk. Bármennyire igaz, hogy például a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat job­ban meg kell fizetni, ez azonban önmagában nem hozhatja meg a szükséges minőségi javulást. Az ott dolgozók teljesen jogosan követel­nek magasabb béreket, de ugyan­akkor kötelességük rámutatni arra is, hogy a rendelkezésükre álló for­rásokat mennyire rossz hatékony­sággal használják fel, hogy mennyi­re hibás mindkét területen az érde­keltségi, a finanszírozási rendszer, hogy ezért rossz a munkájuk haté­konysága- Nem sok népgazdaság előny származik abból, ha a jobban megfizetett pedagógus és orvos íde- jéneknagy részében rokratikus munkát vegem, rossz a tananyag, az ágyak aranytalanul naev részét olyanok foglaljak el, akiket gyorsabban meg kellett vol- na gyógyítani, vagy akiket otthon a |||j|íd olcsóbban és jobban ápolt V°í hatékonyságot valóban javító “*■ - Kopátsy Sándor Csúcstechnológia és a fizikai kutatások Elkoptatott közhely: a ma tudomá­nya a holnap technikája. S a tudomány csúcsai hamarosan a csúcstechnológi­ákban is jelentkeznek. De vajon való­ban ilyen egyszerű a képlet? — kérdez­tük Berényi Dénes akadémikustól, a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének igazgató­jától. — Van ilyen kapcsolat, de mégsem ennyire egyszerű a dolog. A kutató, aki alapkutatásokat végez, sohasem abból indul ki, hogy most,valamilyen új tech­nikát alapoz meg. Ót a megismerés vá­gya hajthatja új meg új területek felé. Már csak azért sem lehet célra irányuló alapkutatást végezni, mert a tudomány és a technika története azt mutatja, hogy éppen az alkalmazások szem­pontjából nagy felfedezések sohasem a meglévő eszközök tökéletesítése során történtek, hanem valami minőségileg egészen új úton. Mondjuk, a tizenkilen­cedik század orvosi diagnosztikáját ha­gyományos módon is tovább lehetett volna fejleszteni. Lehetett volna jobb injekciós tűket is előállítani, a mellkas kopogtatási módszereit is lehetett vol­na finomítani. De a nagy előrelépést mégsem ez hozta meg, hanem az, hogy Conrad Wilhelm Röntgen felfedezte a testen áthatoló X-sugarakat, amelye­ket később róla neveztek el. 0 termé­szetesen nem azzal a céllal kezdett a kisülési csövek kutatásával foglalkoz­ni, hogy egy korszerű diagnosztikai eszközt hozzon létre. Újabb ugrást a számítógépek kifejlődése- hozott. A komputerrel egyesítve a röntgen- technikát, létrejött a komputertomog­ráf, amely minden eddiginél jobb képet ad a test belsejéről. — Lehet-e azt mondani, hogy minden technikai áttörés mögött ott rejtőzik va­lamilyen egykori fizikai vagy természet­tudományos alapkutatás? — Igen, csak hajlandók vagyunk megfeledkezni róla. Vegyünk olyan ré­gi iparágat, mint amilyen a vas- és acél­gyártás. A hagyományos technológiák­kal is elő lehet állítani vasat, hiszen a történelem előtti kor embere is készítet­te kezdetleges kohókban, akkor, ami­kor még azt sem tudták, mi az a fizika. De manapság csak különlegesen öt­vözött nemesacélokat lehet jól eladni. S ezek gyártása lehetetlen a szilárdtest- fizika, sőt az atom- és atommagfizika legújabb eredményei nélkül. A szóra­koztató elektronika sem létezhetne a félvezető- és felületkutatás eredményei nélkül. A televíziózáshoz többek kö­zött alapvető az a fizikai effektus, hogy az elektronok becsapódása fluoresz­cencia jelenségét váltja ki bizonyos anyagokban. A kutató nem televíziós készüléket akart előállítani, de még nem is katódsugárcsövet (ami a televí­zió lelke), mégis mindkettő kifejlődött az alapkutatási eredményen. — Tudna-e saját intézetbeli példákat említem arra, hogy az Atommagkutató Intézetben elért alapkutatási eredmé­nyek hogyan hasznosultak a gyakorlat­ban? — Hogyne. Például az ország első és egyetlen ciklotron-laboratóriuma itt, Debrecenben valósult meg. Ez a beren­dezés képes különböző atomütközések létrehozására, alapkutatások céljából. De bizonyos izotópok is termejihetők segítségével. Van a gyógyászatban egy fontos anyag, a galliumnak a 67-es tö­megszámú izotópja. Vele — mivel a szervezet belsejében, például a tályo­gokban feldúsul — fontos orvosi vizs­gálatokat lehet elvégezni. Mostanában ennek az importja nehézségekbe ütkö­zik, így meglévő kutatási tapasztalata­ink birtokában szinte azonnal átállha­tunk ennek a gyártására. Másik példa. Egyre több ipari tech­nológiának van szüksége nagyon finom szűrökre, köztük olyanokra, amelyek­nek mikron, tizedmikron a lyukak át­mérője. Ilyen szűrőt létre lehet hozni, ha speciális műanyag fóliát nehézio­nokkal bombáznak, amelyeket előző­leg ciklotronban gyorsítottak. Az így kilyuggatott fóliát aztán megfelelő ol­datban elő kell hívni és készen van a kívánt lyukakkal ellátott szűrő, amit eddig nyugatról importáltunk, mint csúcstechnológiai terméket. Ha például ehhez nincs meg a tudományos háttér, évek alatt lehetett volna kifejleszteni. Mivel ez megvolt, rövid idő alatt már mi exportálhatunk ilyen szűrőket. S még egy adalék: mivel a mi kis ciklot­ronunkban nehézionokat nem lehet gyorsítani, egy világviszonylatban is új megoldásra volt szükség az eredmény­hez. — A közelmúltban a .tudományos és nem tudományos közvéleményt lázba hozták a szupravezetők kutatásában elért új meg új eredmények. Sokakban akkor felmerült a kérdés: megindult a rekordhajhászás a fizikában is? — Ez a terűlet nagyon jó példa arra, hogyan lesz egy pusztán elméleti érde­kesség a jövő csúcstechnológiájának Ígéretévé. Amikor felfedezték, hogy az abszolút nullafok, mínusz 273,16 Celsi­us közelében a vezetők ellenállása nul­lává válik, bennük veszteség nélkül fo­lyik az áram, kit érdekelt, hogy ilyen extrém, a mindennapi élet viszonyaitól távol eső körülmények között hogyan vezethetünk áramot. Ráadásul még a fizikus közvélemény is úgy tartotta szá­mon ezt a területet, hogy itt a legkevés­bé valószínű újabb tudományos ered­mények elérése. Aztán 1986-ban meg­történt az áttörés, mínusz 190 fok kö­rül, sőt annál magasabb hőmérsékleten is sikerült az ellenállásmentes vezetést megvalósítani. Jó, jó, mondhatnák most is, abból az anyagból, amely ma­gasabb hőmérsékleten is így vezeti az áramot (ez kerámia) sohasem lehet olyan szálat húzni, amely alkalmas len­ne távvezeték huzalait helyettesíteni. Nem is itt várnak sókat a közeljövőben a szupravezetéstől, hanem például a mikroáramkörök gyártásánál, ahol fontos lehet a veszteségmentes áramve­zetés. S mivel több magyar kutatóinté­zetben voltak a szupravezetéssel kap­csolatos tapasztalatok, azonnal rá le­hetett állni a kutatásokra. — Mindezek végül is nincsenek el­lentmondásban azzal, hogy az alapkuta­tás nem irányul közvetlenül valamilyen gyakorlati cél elérésére? — Nincsenek. A kutatót — mint mondtam — ősi, emberi vágy sarkallja új meg új eredmények felifedezésére. Akkor is ezt tenné, ha végül is sohasem hasznosítanák felfedezéseit. De még ilyenkor sincs kizárva, hogy egy másik felfedezés számára ad kiindulási ala­pot, amit aztán hasznosítani fognak. Vagy éppen azt bizonyítja be, hogy a kutató által megkezdett úton nenrcél- szerű továbbhaladni. Saját szakterüle­tem, az ion-atom ütközések fizikájában például olyan ionokkal is foglalko­zunk, amelyek, mondjuk, az urán ese­tében 92 helyett csupán egy elektronnal bimak. Mi a gyakorlati haszna ezzel foglalkozni? — kérdezték, egyszer tő­lem. Úgy válaszoltam, ha két szóban kellene mondani, azt felelném: látszó­lag semmi. De ilyen ütközések létrejön­nek például, ha sugárzás éri a szerveze­tet, ha bizonyos anyagvizsgálatokat kell elvégezni, ha a fúziós reaktorban a forró plazmában lévő lecsupaszított io­nok ütköznek egymással, és a remény­beli fúziós reaktöt falának atomjaival. Az iop-atom ütközések egyre gyarapo­dó kutatási anyaga arra'szolgáltát ada­tokat, mi történik ilyenkor. így lesz az alapkutatás például a jövő energiater­melési csúcstechnológiájának megala­pozója: ; Gőz József <00 ** ««ÜOW tUEMOuta HIVATAL Tisztelt Hölgyem, Uram! ä# «*** v« ^Wnkhot^TmS'ÍT ****!£ pontjára kitér 9Y t tatótt « b minden ebre címzett válaszboríték. 68 egy csomag pedig minden lakóhelyéhez S Postahivatalban, az adóhatóságok- , adofelügyelőség és ügyfélszol­il?dá á,y'tanácsok ogyfélszolgála ti irodáin, tin ífflKS szerveknél beszerezhető, /n- Syen. Képük, hogy a bevallást és az adóbefize- ®s P~s‘án, ajánlottan adja fel. Ez díjmentes. i ovabbi jelentkezésünkig Üdvözlettel: ADÓ- És PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom