Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-10 / 35. szám
1989. február 10. • PETŐFI NEPE • 3 KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Egyetemi központok kellenének A napokban a megye vezetőivel tárgyalt Kecskeméten Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Az alkalmat kihasználva kerekasz- tal-megbeszélést szerveztek a főtitkár akadémikussal a Bács-Kiskunban működő tudományos intézmények, kutatóhelyek képviselőinek. Ha tudósok ülnek össze tanácskozásra, azt gondolná az ember, csupa elvont szakmai témáról esik szó. Nem így történt. A legtöbbet a pénzről beszéltek a hozzászólók. A kutatásokra szánt pénzről, melyből különösen a vidéken működő kutatóhelyeknek jut aránytalanul kevés. Bevezetőjében Láng István rámutatott, hogy a tudományos kutatók háromnegyede a fővárosban dolgozik, míg vidéken — hiába ez az ország nagyobb része — csak a maradék egynegyed. Ez olyan történelmi adottság, melyen nem lehet gyorsan, radikálisan változtatni, ám az esélyegyenlőség növelése fontos. A vidéken élő értelmiségieknek az eddigieknél nagyobb lehetőséget kell kapniuk, hogy bekapcsolódhassanak a kutatásokba. Enyedi György akadémikus — az egyetlen vidéki központú társadalom- tudományi akadémiai egység, a pécsi vezetője — arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan kristályosodási gócok, egyetemi központok kellenének országszerte, melyek körül megszerveződhet a helyi tudományos élet. A mérce ugyanis az ország bármely pontján csak egyféle lehet: a nemzetközi tudományos színvonal. A Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának főigazgatója, Király László arról beszélt, hogy a megyei tudományos koordinációs bizottság még nem tud ennek az említett kristályosodási funkciónak megfelelni, hiszen nagyon szerteágazó tudományFILM JEGYZET Eldorádó Szerdán este Budapesten a Kongresszusi Központban véget ért az utóbbi évek legeslegpolitikusabb filmszemléje. A közel egyhetes rendezvény záró A tudományos kutatás vidéki lehetőségeiről ágakat foglal magába. Mellette nélkülözhetetlenek azok a szakmai központok, nagyobb műhelyek, melyekhez kötődni lehet, III Márton bajai csillagász példákat sorolt, milyen kicsi a vidéki pályázók esélye, hogy részesüljenek a központi kutatási alapból. A legrövidebb út: megfelelő fővárosi partnert keresni a pályázathoz. A vitában elnöklő Balázs Sándor akadémikus azt jegyezte meg, hogy a pályázatok összege gyakran nem igazodik az adott kutatás költségigényeihez. Urbán András, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatóhelyettese is amellett érvelt, hogy azonos feltételekkel pályázhassanak a kutatók. Felvetette, hogy az akadémia kezdeményezésére reális értékelést kellene készíteni az elmúlt időszakról, s ennek alapján ismét áttekinteni az ajgrárkutató hálózat szervezeti rendjét. így lehetne új pályára állítani a hátrányos helyzetbe került kutatóhelyeket. A településkutató csoport vezetője, díszelőadásán kiosztották a díjakat is. A játékfilm-kategória fődíját kiemelkedő művészi értékeiért Bereményi Géza Eldorádó című filmje kapta. A társadalmi zsűri a legjobb színésznek kijáró fődíjat Eperjes Károlynak ítélte oda az e produkcióban nyújtott kimagasló színészi alakításáért. A XXI. Magyar Filmszemle egyik legüdítőbb játékfilmje volt a nyitó díszelőadáson bemutatott Eldorado című új produkció. Rendezője Bereményi Géza, aki a hatvanas évek végén indult — András Ferenc filmcímével is szólva — legendás „nagy generáció” egyik legmarkánsabb alakjának számit ma az irodalomban. Első filmje, a Tanítványok semmilyen vonatkozásban nem számított igazi első filmnek, megjelenése attrakció volt a meglepetésekkel alig szolgáló hazai filméletben, már pusztán azzal is, hogy előzmények nélkül, elsőre teljes fegyverzetben, a profizmus tökéletes eszköztárával lépett elő. Második filmje — vallomása szerint is—sokkal inkább magán viseli az első filmek jellegzetes jegyeit, hisz — áttételeket alig használva — vall meghatározó személyes élményeiről, családi körülményeiről, gyermekkoráról. A Teleki tér ötvenes évek eleji világát, a „piac igazi fénykorát és hanyatlását” az alte- regó gyermekszereplő: Imike szemével láthatjuk. — Nem is piac volt ez, hanem igazi agora, ahol felfedezhettem az emberek egymás közötti viszonyait — mondja Bereményi. A kisfiú mellett a középpontban a nagyapa: az Eperjes Károly alakította Sanyi bácsi alakja áll, aki a maga idejében a Teleki tér igazi fejedelme, koronázatlan királya volt. Bereményi — megszokott hangjához képest legalábbis szokatlan — ér- zelmességgel rajzolja fel az őt hosszabb ideig nevelő nagyapa figuráját. Kihasználja, hogy személye különösebb kom- pozíciós erőszak, adalék-fikció nélkül is képes érzékletesen beszélni egy világosságát és egyértelműségét illetően bizonyos irigyletes korszakról, melyben tökéletesen egyértelmű volt maga az érték is. Bereményi nagyapját úgy jellemzi, mint akinek „istene volt a pénz: nem a csere jelképét jelentette számára, hanem olyan ismertetőjegyet, mely ember és ember között különbséget tesz, és megmutatja, ki mennyit ér. Amikor a pénz elveszíti értékét, és többé nem mutatja meg, hogy ki mennyit ér és ki milyen, akkor összezavarodik a világ.” ' A történet a második világháború után indul, azokban a pillanatokban, amikor a sok filmből ismerős budapesti romokon újra megkezdődik az élet. A kereskedő nagyapa, akinek lételeme a piac, órák alatt nyer és veszít hatalmas összegeket. Aranyai és ékszerei biztosítják családja tökéletes biztonságát. A rendező szerint ugyancsak valós elemekből épül fel az a szemléletes részlet is, melyben a diftériában haldokló kisfiút nagyapja már a hullaházból — egy megzsarolt, megvesztegetett orvos segítségével — menti ki. Az eseményeket — az arany leértékelődését és az emberi értékek leépülésének útját — végül is 1956-ig követhetjük nyomon. Azt hiszem, az Eldorádót különleges — és mindig tudatos — rendbontásaival, hivalkodó szabálytalanságaival, nosztalgikus konzervativizmusaival és irritáló újhollywoodi harsányságaival lehet majd szeretni és nem szeretni, de annyi bizonyos, hogy közömbösen egyetlen néző sem távozhat majd a moziból. Bereményi nagy klasszikusokat, hires mintákat is felhasználva — ezúttal úgy csempészi, varázsolja igiazi, látványos „mozivá” (a tisztesség határain belül) saját érzelmeit, hogy közben a néző érzelmeit is megzsarolja. Kiváló partnerek ehhez a nagyapát alakító Eperjes Károly és a társát, segédjét, testőrét, barátját alakító Andorai Péter. Bizonyos, hogy sokak számára nem lesz majd szimpatikus Epeijes már-már a ripacsság határát súroló játékstílusa, ám — a film mai divatjain túl |— Bereményi szerint ez tartalmilag is tökéletesen helyénvaló, mert a Teleki tériek, élükön az ö nagyapjával, „ilyen őijöngőek voltak, ilyen széles gesztusokkal éltek és közlekedtek egymás között”. Károlyi Júlia Csatári Bálint szerint főállású tudománypolitikai titkár a jelenleginél eredményesebben menedzselhetné a megyei kutatóbázisokat. Dömötör Endre, a megyei kórház osztályvezető főorvosa pedig arról beszélt, hogy a külföldi ta- nulmányutakat eddig kizárólag saját zsebből fedezhették, a berendezések vásárlását is pénzügyi előírások akadályozták. Miért nem bíznak meg egy kutatóban, hogy megfelelően fogja felhasználni a kutatási keretet? — tette fel a kérdést. összefoglalójában Láng István a hozzászólókkal egyetértve azt az akadémiai elképzelést fejtette ki, hogy a kutatóhelyek ne szubjektív megítélés alapján, hanem azonos mérce szerint kapjanak munkájukhoz anyagi támogatást. Az akadémia 1990-től kezdődő új választási ciklusában a demokratizálás mellett fontos alapelv a decentralizálás: fejleszteni, bővíteni kívánják a területi akadémiai bizottságok körét is. Lovas Dániel Hey-Ho Torontóban Az agrárágazat vállalatai februárban több külföldi szakkiállításon mutatják be termékeiket, újdonságaikat. A kanadai élelmiszer- és italvásáron, Torontóban a Délker, az Ágker és a Hungarovin jelentkezik gyümölcslevekkel, zöldség- és gyümölcsszáritmá- nyokkal, konzervekkel, borral, pezsgő-. vei. Bemutatják az érdekességnek számító granulált almabort és a korszerű' csomagolású Hey-Ho gyümölcsitalokat is. A Hungexpo szervezésében kiállító magyar vállalatok a háromnapos kiállításon —; amely február 19-étől 21- éig tart — jelentős üzletkötésekre is számítanak. A vadászat kedvelőit várják az olasz- országi EXA ’89 kiállításon, amelyet február 17-étől 20-áig tartanak Bres- ciában. Magyarországot a Huntours és a Vadex képviseli. KOSSUTH-CÍMER KORONÁVAL — KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK KELL Milyen legyen az új alkotmány? Vita volt Kiskunfélegyházán is Országszerte a legkülönbözőbb körökben vitatják: milyen legyen az új alkotmány? Vitafórumokat hívtak, illetve hívnak össze a Hazafias Népfront szervezetei is. Ilyen „alkot- mányozó” összejövetel volt a közelmúltban Kiskunfélegyházán. Dobos- né dr. Patyi Mária városi népfronttitkártól kértünk tájékoztatást az elhangzottakról. Elmondta, hogy a város ország- gyűlési képviselője, dr. Korom Mihály tartotta a vitaindító előadást. A képviselő ismertette a születendő új alkotmány szabályozási koncepcióját, vázolta annak alternatív javaslatait. Közölte a résztvevőkkel, hogy az e vitákon elhangzottak figyelem- bevételével készítik el a szabályozási koncepció végleges szövegét, melyet még februárban a politikai testületek elé visznek, s eljuttatnak az országgyűlési képviselőkhöz, hogy időben fel tudjanak készülni a parlament márciusi ülésszakára, melynek napirendjén szerepel az új alkotmánykoncepció is. Dr. Korom Mihály előadása után számosán véleményt nyilvánítottak, javaslatokat tettek. A felszólalók egyebek között hangoztatták: az új alkotmány legyen időtálló, egyértelműen jogi jellegű, s ne valamiféle politikai deklaráció. Tartalmazzon a jogok mellett pontosan kimunkált garanciarendszert is, és a Magyar Népköztársaság Alkotmánya címet visejje. Hangsúlyozták továbbá azt is, hogy az Országgyűlés a tényleges hatalmat megtestesítő rendszerben működjön, de ne tekint- ‘ se feladatának az áll'amélet operatív irányítását. Egyetértéssel találkozott az érdemi jogosítványokkal rendelkező köztársasági elnöki funkció bevezetése. Az alkotmánynak, mondották, rögzítenie kell a kormányzati munka kereteit, ezzel összefüggésben az Országgyűlés, az államfő és a kormány egymáshoz való viszonyát. A fórum résztvevői helyeselték azt az elképzelést is, hogy a parlament csak a miniszterelnököt válassza meg, s a kormány elnöke saját maga döntsön munkatársainak személyéről. Viszont a képviselőtestület ne csak a kormányprogramról szavazzon, hanem arról is, hogy a kormányt alkalmasnak tartja-e a program megvalósítására. A vitában többen hangsúlyozták a bírák, bírósági szervezetek függetlenségének a jelentőségét. Mások kifejtették, hogy a választópolgárok közhatalom gyakorlásában való részvételének céljaa sajátos érdekek felszínre hozása, a társadalom más tagjainak érdekeivel való integrálása, ami pedig a képviseleti rendszer feladata. Javasolták: ne lehessenek képviselők a bírák, a kormány tagjai, a fegyveres erők hivatásos tisztjei: A Kossuth-címer koronával legyen az ország címere, mondották a félegyháziak. R. M. BÉRELHETŐ SZAKRENDELŐK? Vállalkozás az egészségügyben A vállalkozásoknak lehetőséget kell adni az egészségügyben; elképzelhető, hogy még az idén vállalkozási formában működhetnek, bérelhetők lesznek különböző szakrendelők, szakambulanciák, gyógyszertárak — mondotta dr. Forgács András, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, az egészségügyi reformtitkárság munkatársa az MTI-nek nyilatkozva. Kijelentette: az egészségügy sokrétű reformprogramjába beleillik a vállalkozás, mint a szolgáltatás egyik formája, amely emeli a gyógyító ellátás színvonalát. Ilyen vállalkozási forma lehet egészségügyi intézmények bérbeadása, illetve létesítése. Fontosnak ítélte azonban leszögezni: a gyógyító-ellátás állampolgári jogon mindenkit megillet, s e szempontot figyelembe kell vennie a bérbeadónak. Vagyis a bérelt intézmény maradéktalanul lássa el gyógyító feladatát, a helyiség valóban a betegápolást szolgálja, feleljen meg a közegészségügyi-higiénés követelményeknek, valamint a szakmai szabályoknak. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a bérelt létesítményekben ugyanazt a szakmai ellenőrzést kell elvégezni, mint az állami egészségügyi gyógyító, betegellátó intézményekben. Forgács András speciális területként szólt a gyógyszertárak bérbevételéről, hiszen ezeken a helyeken az orvosságok eladásával kereskedelmi, a medicinák készítésével „gyógyszergyártó” tevékenységet folytatnak. Mindkét munkának szigorú szabályai vannak, amelyeknek a bérbevevőknek vagy a patikát létesítőknek eleget kell tenniük. A szociális ellátásban is létjogosultsága van a vállalkozásnak — mutatott rá Forgács András, hangsúlyozva: az állami ellátóhálózat nem tudja kielégíteni mindazt a szociális igényt, amelyre ma szükség volna. A szociális otthonok zsúfoltak, a bejutásra várni kell, s remény is alig van a helyzet jobbítására. Az idős emberekről, az elesettekről az államnak azonban kötelessége gondoskodni. Szociális otthonok bérlésével, a költségek megfelelő felosztásával, eset-, leg adókedvezménnyel a mostani helyzet javítható. Azonban mindezek részletei kidolgozásra várnak. Arra a kérdésre, hogy kik és hogyan adhatnak, illetve vehetnek bérbe gyógyítóhelyiségeket, az osztályvezető elmondta: megfelelő áron, kielégítő feltételek mellett bármely intézmény bérbe adhatja helyiségét a kellő szakértelemmel, orvosi diplomával s a szükséges adottsággal rendelkező személynek. Rámutatott azonban arra, hogy a minisztériumnak e témakörben teljesen új szabályozást kell kialakítani. A tanácstörvényre (amely egyebek között biztosítja a lakosság kőtelező és ingyenes egészségügyi ellátását) utalva, hangoztatta: a tanács választhat, hogy kit biz meg a lakosság gyógyításával, az állami egészségügyet vagy pedig valamilyen vállalkozási formát. Hiszen ha a vállalkozó a szakmai feltételeket teljesíti, megoldása már elsősorban anyagi kérdés. Elképzelhető külföldi tőke igénybevétele is nagyobb rendelő- intézetek, kórházak bérlésére. A közeljövő realitásának azonban a különböző szakrendelők, laboratóriumok, gyógyszertárak bérbevételét, üzemeltetését véli, ugyanis erre van ma Magyarországon fizetőképes kereslet. Az egészségügy reformjának sikerre viteléhez a jobb ellátást segítő kezdeményezéseken kívül nélkülözhetetlen, hogy az egészségügy a nemzeti jövedelemből nagyobb részesedést kapjon. E kettő együttes hatása hozhat érdemi változást. Igazi fordulat persze akkor következik be, ha a finanszírozás (betegbiztosítás) is változik, vagyis a beteg az állampolgári jogon vagy a munkaviszonyban, esetleg önerőből kötött betegbiztosítását felhasználva választhat a különböző tulajdonban levő orvosi intézmények közül. A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Testvérek a vádlottak padján Az egyik csak ebédelni akart — a másik haragudni segített Szép gyerekek. Ezt tartották a solt- vadkerti Hatvani testvérekről. A két fiú 19 és 20 esztendős, a lány 17 éves. Italozó életmódot folytató édesapjuk 1985- ben 42 éves korában meghalt. A család ekkor szétesett. Édesanyjuk élettársának szarvaskúti tanyájára költöztek. Most már teljesen árvák, mert az elmúlt nyáron az édesanyjuk is elhagyta őket: mérget ivott. Hogy miért? Csak találgatni lehet. Van aki úgy véli, már nem volt mit várnia az élettől. Mások szerint fiai sorsa keserítette el ennyire. Ez már aző titka marad. Két hónap különbséggel mindkét fiú összeütközésbe került a törvénnyel. Nem együtt, hanem külön-külön, egymástól teljesen függetlenül vitték véghez cselekedetüket. * * * A fiatalabb, 19 éves Hatvani Ferenc ügyét a múlt év decemberében tárgyalta a Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Arvay Arpádné tanácsvezető bíró vezetésevei. A bűnlajstrom igen hosszú: egy életveszélyt okozó testi sértés, hat rendbeli lopás bűntette, kilenc rendbeli lopás vétsége, és hat rendbeli okirattal való visszaélés vétsége. Ráadásul második alkalommal áll a bíróság előtt. Több rendbeli lopás vétsége miatt 1987 márciusában a Kecskeméti Városi Bíróság az akkor 17 esztendős fiút egy év két hónap fiatalkorúak fogházára ítélte, valamint egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A fogházból egyharmad kedvezménynyel szabadult 1987 szeptemberében. Feltételes szabadsága tavaly szeptember 4-én telt volna le. De mi is történt tulajdonképpen? Hatvani Ferenc és édesanyja élettársa, Zellei Fülöp között sohasem volt jó a kapcsolat. Tavaly, augusztus 5-én a kora délutáni órákban ért haza Hatvani. Rokkantnyugdíjas nevelőapja épp az előző évről megmaradt szenet akarta átrostálni, és ehhez a segítségét kérte. 0 azonban előbb szeretett volna megebédelni. Hangosan vitatkozni kezdtek. Ekkor már az asszony is beavatkozott. Zellei egy kalapácsot dobott a fiú felé, aki a motorjához indult, mert úgy döntött, inkább elmegy otthonról. Ezt követően Zellei egy karót ragadott meg. Am Hatvani meglátta, és elővette zsebkését. Kölcsönösen folyt egymás szidalmazása, mígnem a fiatalember megszúrta Zellei Fülöpöt. A kés a hasüregbe hatolt, ahol megsértette a vékonybelet, valamint a vastagbél egy részét. A sértettet kórházba szállították, de nem végeztek rajta műtétet. A bemeneti nyilast elvarrták, és hazaengedtek a kórházból. Otthon feküdt három napig. Ez idő alatt a sérült vékonybélből a béltartalom a hasüregbe ürült, és gennyes hashártya-gyulla- dáshoz vezetett. így alakult ki az élet- veszélyes sérülés. Ä műtétet csak ezután végezték el. Zellei Fülöp hat hét elteltével felgyógyult. Hatvani.Ferencnek azonban nem-- csak ez a bűncselekmény van a rovásán. Június 25-étől augusztus 13-áig (előzetes letartóztatásának napjáig) ki- sebb-nagyobb lopásokkal igyekezett kiegészíteni 5 ezer forintos havi jövedelmét. A soltvadkerti tanács költség- vetési üzeménél segédmunkásként dolgozott. A vádirat szerint hat rendbeli lopás bűntettéért és kilenc rendbeli lopás vétségéért tartozik felelősséggel. Többször vett el tárgyakat autókból, igaz, általában ebben segítségére voltak a gondatlan tulajdonosok is, akik vagy az ablakot felejtették el becsukni, vagy az ajtókat hagyták lezáratlanul. A „legnagyobb munkát” augusztus l-jére virradóra vitte véghez a soltvadkerti kempingben. Az egyik sátor mellől két horgászfelszerelést, és egy két kilogrammos turistapalackot emelt el. Másutt egy háromezer forintos gitár nőtt annyira a szivéhez, hogy többé meg sem vált tőle. Továbbállva begyűjtött még egy Adidas pólót, egy fürdő- nadrágot, meg egy kábeldobot. A kempingből kifelé jövet még megakadt a szeme egy 17 ezer forint értékű Simson-Elektronik motorkerékpáron. Hazavitte. Hosszasan lehetne sorolni több hetes gyűjtőmunkájának eredményét, a lényeg azonban az, hogy őt is elérte a végzete, és bilincs kattant a kezén. A ’december eleji tárgyaláson részletes, beismerő vallomást tett, melyet a bíróság enyhítő körülményként értékelt, amellett, hogy a kár nagy része is megtérült. A nyomozók ugyanis Hatvaninál megtalálták és lefoglalták a lopott holmik többségét. A bíróság súlyosbító körülményként mérlegelte, hogy a vádlott az életveszélyt okozó testi sértést nevelőapja sérelmére követte el. Mindezek alapján Hatvani Ferencet mint különös visszaesőt négy év börtönre Ítélte, valamint ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Mivel legutóbbi bűncselekményeit feltételes szabadsága alatt követte el, nem részesülhet ilyen kedvezményben. Az ítélet jogerős. * * * A Hatvani fiúk egymásnak adták a tárgyalóterem kilincsét. Még egy hónap sem telt el, és már az idősebb fivér, a 20 éves Hatvani László tárgyalása következett. Tizenhét esztendős húguk, mint szemléld, sirva ülte végig bátyjai kihallgatását. László nevű bátyja már egy ideje albérletben élt élettársával és 7 hónapos kislányukkal. Alkalmi munkából tartotta el családját. Nyolc általánost végzett, szakmát sohasem tanult. Az édesapa korai elvesztése, a család széthullása következtében érzelmileg csak gyermekéhez és élettársához kötődött. Rajtuk kívül nagyon ragaszkodott barátjához, a nálánál 10 évvel idősebb Levang Jánoshoz. Éppen ezért ütötte őt annyira szivén, amit komája egyszer elpanaszolt neki. Mégpedig azt, hogy nemrégiben valaki megtámadta, és megverte. Utólag tudomására jutott, hogy ez nem volt más, mint Breznyán Pál. Fontolgatta, hogy visszaadja neki a „kölcsönt”. Hatvani ezt hallva, azonnal felajánlotta segítségét. Otthon készített egy árszerű szúróeszközt, ami 15 centiméter hosszúságú, s olyan vastag mint egy kötőtű. Hogy könnyebb legyen a fogása, még fanyelet is szerkesztett rá. Esténként magánál hordta, de otthon is használta, például bőrlyukasztásra. Tavaly, október 1-jén este Hatvani és barátja a soltvadkerti Petrocelli kisvendéglőben vacsorázott. A falatokat időnként, sörrel és vodkával öblítették le. Hatvani érezte az ital hatását, de nem keltette részeg ember benyomását. Ez idő tájt érkezett a vendéglőbe Brez- nyán Pál.'A férfi még arról sem hallott, hogy Levangot valaki elagyabugyálta volna. így álmodni sem merte, hogy haragszik rá. Egyik ismerősével állva beszélgetett, amikor-elhaladt közöttük Levang és könyékkel mellbe vágta. Erre megkérdezte tőle: mi az, nem férsz el? Levang egy szót sem szólt, csak komótosan szembefordult a kérdezővel, majd egy jól irányzott ökölcsapással megfosztotta négy és fél dioptriás szemüvegétől. Persze Breznyán sem érdeklődött tovább, hanem sebtiben visszaadta, amit kapott. A többi vendég szétválasztotta és kituszkolta őket a teraszra, hogy ne zavarják a szórakozást. Ezután a verekedés kiabálással kapcsolódott össze, mert a megtámadott folyvást arról érdeklődött, hogy minek is kell most egymást püfölniük? Amint a földön birkóztak, s Breznyán került felülre. Hatvani László odaugrott, és árszerű fegyverével hátba szúrta. Az eszköz a mellüregbe 'hatolt, és részleges légmell alakult ki. A sérülés életveszélyes volt, de a szakszerű, gyors ellátásnak köszönhetően a sértett azóta már rég felgyógyult. |§j A büntetlen előéletű Hatvani László — mint a tárgyaláson mondotta —. megbánta tettét, ő csak a barátjának akart segíteni. A_ Bács-Kiskun Megyei Biróságon dr. Arvay Arpádné itélőtanácsa döntésekor figyelembe vette a vádlott korát, családi körülményeit, különös tekintettel arra, hogy hét hónapos gyermeke eltartásáról gondoskodnia kell. Ezért életveszélyt okozó testi sértés bűntettéért Hatvani Lászlót két év börtönre ítélte, melynek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Bencze Andrea
