Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám

4 • PETŐFI NÉPIT • 1989. febrnár 10. t A tanítóképző és sportgimnázium, valamint a líceum hallgatóiból alakított ve­gyeskar első városi fellépése 1950. március 15-én. •SSKT AZ UTÓKORNAK IS SZÓL MUNKÁLKODÁSA Tanár úr, a karnagy Göcsörtös lábszárú, fehérgatyás platánóriások vigyázzák a sárgára meszelt, méltóságos küllemű iskolát, talán még a feje fölött Is átlátnak. Homlokán a régi idők tanúságául ez áll: TANÍTÓKÉPZŐ, pedig nehány esztendeje már gimnázi­umként várja a fiatalokat. Tanévnyitóra gyülekezünk a legnagyobb lantosról elnevezett iskola udvarán. A szecskák — ázaz mi, elsősök — még inkább kisfiúk, a negyedévesek szinte már férfiak, legalábbis vállra, karra. A külön álldogáló csoport előtt hirtelen ott terem egy simára fésült frizurájú fiatalember. Kezével különös jeleket ad; csönd támad. Majd újabb intésére csodálatos dallam száll föl á diákszájakból... Kapus Béla volt az egykori félegyházi Petőfi Sándor Gimnázium énektanára. Legendás társak közt kezdte pályáját. A zeuszi haragú Túlit Péter tornászbaj­nokokat, atlétákat nevelt, akik közül sokan magukra ölthették a címeres mezt. Somkúti Ignác kerékpárral vá­gott neki — fiatal korában — Európá­nak, hogy anyanyelvi szintig gyarapít­sa francia és német tudását. Robusztus testi és lelki ereje még idős korában is ámulatba ejtette tanítványait. Külön igyekezettel kereste a tehetséget a sze­génysorsú falusi gyerekekben. Illési Pista bácsi — a ki tudja hány költői mű között -*7 fejből tudta például a Jónás könyvét. Ihletett irodalomóráin a Par­nasszusig vezette tanítványait. Azok­nak a múlt századi tanároknak voltak ők a leszármazottai, akiket egyik nagy írónk mint egy-egy szabadcsapat tá­bornokát jellemezte: katonákat tobo­roztak, neveltek a nemzeti fölemelkcr dés ügyének. A hajdani fiatal énektanár betöltötte a hatvanat, január elsejétől — papíron — nyugdíjas. Hja, az idő lejár ... Ám Béla bácsin legföljebb félannyira fog, mint másokon; a haja ezüstbe játszik, arcát néhol árkok szabdalják ugyan, de a régi: friss, energikus. Egyszemélyes kulturális intézmény a kiskun városban évtizedek óta: a kórusművészet csúcsa­ira jutott tanítványaival. — Az ember szive telve van valami szépséges érzéssel, amit csak dalban le­hetne elmondani, de ha énekelni kezd, rút, fals hangok törnek elő a torkából. Boldog lehet, aki ezt a kínt nem ismeri. Béla bácsiról mikor derült ki, hogy jó hangja van? — Másodikos elemista koromban a tanítónőm, SzépLászlóné azt mondta rólam az édesanyámnak, hogy nagyon szépen énekelek, föltétlenül kántort ne­veljenek majd belőlem — emlékezik Kapus Béla, akit pályafutásáról kér­dezgetek. — Egyébként az édesanyám­tól örököltem a zene iránti fogékonysá­got. — Hol született tanár úr, és miből élt a családjuk? — Itt, Félegyházán. Az apám nap­számosember volt, az édesanyám nem vállalhatott munkát; tizenegy gyereket szült, bennünket nevelt és a ház körül dolgozgatott. Ő még ma is él. A nap­számoskeresetből taníttattak bennün­ket, négyen pedagógusok lettünk. — Úgy tudom, a helybeli tanítókép­zőben végzett, j — Igen, 1948.'június 26-án kaptam meg az oklevelet. Egy év múlva meg­bíztak a képzőben az ének-zene tárgy oktatásával, sőt mellékhivatású neve­lőtanárként a kollégiumban is foglal­koztattak. A tanári kinevezést csak 1951. szeptember elsején vetteim át. Bár az intézmény — amely tanítóképző és testnevelési gimnázium volt 1949-től 1957-ig, majd 1972-ig gimnázium — új szerepet kapott, napjainkban gépészeti szakközépiskola, én maradtam, a negy- ’venegyedik évet töltöm ott nevelőta­nárként. Ami a tanulmányaimat illeti, később megszereztem levelező tagoza­ton a magasabb, főiskola és egyetemi képesítést. — A szakközépiskolában nevelőta­nár, most mégis a Móra Gimnáziumban beszélgetünk. — Itt tizenhat órában tanítom az ének-zene tantárgyat, vezetem az ének­kart ... — Mikor állt először kórus előtt?- Harmadéves tanítóképzős ko­romban már a városi Petőfi Dalos Kör másodkarnagya voltam. 1948-ban a vezető kamagyi teendőket bízták rám. 1949. október 24-én alakítottam meg a helybeli középiskolák vegyeskarát. Az idén nagyszabású jubileumra készü­lünk. A Móra Gimnáziumban 1958 óta tanítok óraadóként, azóta itt is vezetek női kart. Huszonöt éven át a mostani közgazdasági szakközépiskola leány­karával szintén szép sikereket. értünk el, nívódíjakat vehettünk át. Énekka­rom a Petőfi gépészeti szakközépisko- ■ Iában is van, most is, bár ének-zeneok­tatás ebben az iskolatípusban nincs. — Tehát akkor nyugdíjasként is több embernek elegendő munkát vállal. Nem fáradt el négy évtized alatt? — Kérték, hogy maradjak, és én szí­vesen dolgozom. A munka az életem. A fiatalok közt mindig megújulok, nem tudok elfáradni. — Sikerül az éneket olyan „komoly" tárgyként elismertetnie, mint amilyen­nek mondjuk a matematikát tartják? — Azt hiszem, nincs okom panaszra sem a gyerekekre, sem pedig a tanár­társakra, vezetőkre gondolva. A Móra Ferenc Gimnázium egyébként ^ó'- ban megkapta azt a jogot, hogy akik ilyen irányú pályára készülnek, ének­ből érettségizhessenek. Ez öröm és büszkeség az iskolának. — Tanár úrnak pályakezdő korában ki volt a példaképe? — Nem egyetlen személy; több idő­sebb kartárs vonásaiból alkottam meg. Tulajdonképpen a tanítóképző egész tanári kara hatással volt rám. Dr. Me­zősi Károly, az igazgató, kivételes ké­pességű, a városért fáradhatatlanul munkálkodó ember volt. Túlit Pétertől azt tanultam meg: fegyelem nélkül nincs élet, nincs eredmény. Somkúti Náci bácsi megszállottként bizonyítot­ta a munkájával az idegennyelv-tudás különleges értékét. Dr. Dombrádi Er­zsébet a tanítványaiért való rajongásá­val, elkötelezettségével vívta ki a tiszte­letemet. De említhetnék még másokat is. Az az ember, pedagógus, akit én követni próbáltam: szenvedéllyel gya­korolja hivatását, az életével pedig pél­dát mutat a tanítványainak. — Mint egykori tanítványa, úgy em­lékszem, szigorú volt. — Nagyon szigorú vagyok a mai napig. Legelőször is önmagámmal szemben. Fegyelmezetten dolgozom és élek. Ami sikert a pályámon elértem, mondhatom, hogy legelsősorban a megtartott és megkövetelt fegyelme­zettségnek köszönhetem. Azt hiszem, hogy a gyerekek szívesen alávetik ma­gukat a magas követelményeknek, ha látják a szép célt is. Nemrégiben meglá­togatott egy hajdani tanítványom, Ja­pánból tért éppen haza, közgazdász egyetemi tanár. Megköszönte, hogy annak idején nem engedtem eltunyulni. — Bizonyára sok későbbi hírességet tanított? — A tanár legfőbb fizetsége a sorstól az, amikor látja a tehetségek kibonta­kozását. Valóban megadatott, hogy sok majdani neves embert segíthettem meglelni a saját útját. Az élet minden területén találni közülük, neveket emlí­teni talán igazságtalanság lenne, olyan sokan vannak, olimpiai bajnoktól tu­dósig, operaénekesig. ■íf A magyar zenei élet hírességei kö­zül jó néhánnyal találkozhatott pályafu­tása során. — Kodály Zoltánról is szép emléke­ket őrzök, fölkereshettem fővárosi ott­honában. Amikor Kecskeméten dísz- hangversennyel köszöntöttük 60. -szü­letésnapja alkalmából, a Forr a világot maga a Mester vezényelte. Elfelejtett beinteni annak a szólamnak, amelyben én voltam a kórusommal. Mi persze azért elindítottuk. Utána Fasang Ár­pád tréfásan úgy mutatott be Kodály­nak: na, itt van a kánon megmentője. — A magyar szakos tanárok általá­ban írnak, vagy legalábbis megpróbál­koznak vele. Béla bácsi nem komponált? B=- Sosem kísérleteztem vele, viszont többeket fölkértem erre, például Karai Józsefet, és sikeres kórusművek szület­tek ily módon. .— Mikor élte át élete legszebb percét? ■— Amikor apa lettem: 1964. május 28-án, nyolc óra öt perckor. Akkor szü­letett az idősebb lányom, Bernadette. O külkereskedő közgazdász lett, Tímea, a húga pedig ének—magyar szakos ta­nárnak készül, most főiskolás.- Tanár úr kissé regényes módon kötött házasságot, tanítványát vette fe­leségül. — Ez valóban nem tipikus eset. Én az életemben mindent a zenének, a kó­rusvezetésnek köszönhetek: a felesé­gem, Parádi Lenke ebbe a gimnázium­ba járt, a vegyeskarban énekelt, így ismertem meg. O is ének szakos tanár. — Úgy tűnik, boldog emberrel ülök szemben. — Nem tévedsz, valóban az vagyok. A boldogságomból az sem vesz el se­mennyit sem, hogy hatvanéves lettem. Nyugodt lélekkel tekinthetek vissza. Az emberekben, a tanítványaimban mindig a jót kerestem, azt láttam meg, nem pedig a rosszat. Hittem önmagám­ban, és bennük is. Ha újraélhetném az életem, nem sok mindent csinálnék másképp... O □ , □ Kapus Béla munkájáról felsőfokon nyilatkoztak a szakfelügyelők, magas­ra értékelte a szaksajtó. Á muzsika ün­nepének elnevezett kezdeményezése or­szágos visszhangot váltott ki. 1953 óta minden évben rádiószereplésre vitte, viszi kórusát; rajta kívül egyetlen kar­nagy sem vállalkozott rá, hogy egy egész város középiskolás ifjúságát ösz- szefogja egy énekkarban. Nagyszámú díj, kitüntetés jelzi a sikereket. Béla bácsiban fölismerte Félegyháza a nagy­ra hivatott, városáért lankadatlanul, az utókornak is szólóan munkálkodó em­bert, számos elismerés tanúsítja ezt. S zsúfolásig telik a terem, ha Kapus Béla vezényel, a félegyháziak szeretik a kórusmuzsikát. A helybeli tizenhét énektanár közül tizenöt az ő tanítvá­nya volt... Kapus Bélát úgy méltatták, elérvén a nyugdíjaskort, hogy az egykori taní­tóképző nagy tanáregyéniségei közül ő az utolsó. így igaz. De én hiszek benne, hogy a fiatalabbak között is akadnak, Mezősi, Túlit, Sómkúti és Kapus tanít­ványai közül, akik Petőfi választott szülővárosában nem adják alább a tá- bornokságnál. A. Tóth Sándor Káin, ,r; ön ártatlan! E kétségtelenül meghökkentő, a Bibliának pedig kategorikusan ellentmondó kijelentés a múlt év' decemberében hangzott eT Velen­cében, ahol is egy alkalmi bíróság megtárgyalta az évezredek óta egyértelműnek tekintett bűn­tényt, a testvérgyilkosságot. Egé­szen pontosan a történelem első- feljegyzett testvérgyilkosságát. Nos éppen ez késztette Cselekvés­re a két kezdeményező ügyvédet is, Domenico Carponi Schittar és Antonio Franchini urakat, akik elhatározták, hogy igazságot szolgáltatnak á tárgyalás nélkül elitéit Káinnak. A bíróság, tanuk híján, egy-egy bibliaszakértő, tör­ténész, antropológus, pszicholó­gus és két rabbi vallomására ha­gyatkozott, A vád, mint a lapok is megír­ták, megelégedett azzal, hogy a megmásít hatatlannak tekintett bibliai szöveget fogadja el a bűn­tény pontos leírásaként. Ä véde­lem azonban ugyanezt az esetet már másképpen magyarázta. Azt mondták: Káin csakugyan meg­ölte a testvérét, de nem élőre meg­fontolt szándékkal, „hanem a ko­rabeli kultúra és törvény szelle­mének megfelelő, a társadalmi vi­szonyokkal összefüggésben elke­rülhetetlenül fellépő érzelmi hatás súlya alatt cselekedett.” Vagyis a védelem nem vonta kétségbe, hogy Káin csakugyan megölte Ábelt, hanem arra helyezte a hangsúlyt, hogy „a gyükosság nem volt előre megfontolt és a tettet egyébként is provokáció előzte meg”. És ez az utóbbi tulaj­donképpen a két testvér közötti vagyoni különbségből eredt: Ábel nomád pásztor volt, Káin pedig földműves. Vagyis olyan foglal-, kozásba kezdett, ami önmagában is a bizonytalanságot hordozta, hiszen nem voltak előzményei, : csak akkor kezdtek próbálkozni vele. Nem elhanyagolható tény, hogy a „felmentés” kihirdetéséta jelenlevő közönség megtapsolta. Marad a kérdés: rehabilitálják- - e vajon Júdást-is?­Szlovák kalendárium Joggal mond­hatja a kedves ol­vasó, hogy elnéz­tem a naptárat. Különben ho­gyan lehetne, hogy február ele­jén jut eszembe az idei szlovák ka­lendáriumot be­mutatni. Mentsé­gemül szolgáljon, hogy ehhez, már eleve rendelkez­nem kellett volna egy Nás Kalen- dárral, melyből megtudhattam volna, hogy a for­más könyvecskét beszerezhetem például Budapes­ten, a Népköztár­saság útja 45. alatti vagy Békés­csabán a 152. szá­mú könyvesbolt­ban. Bizonyára van erre valami mód a mi me­gyénkben is, de hogy hol, azt nem sikerült kinyo­moznom. Jóma­gam a szövetség egyik munkatársának köszönhetem azt a példányt, melyből a következő kis ismertetőt írtam. Az idei évkönyv cím- és hátlapján régi kalendáriumok láthatók, színes nyomásban. Az impresszumból meg­tudjuk, hogy a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsége adta ki, felelős szerkesztő dr. Jakab Róbertné, a szövetség főtitkára, aki a december­ben tartott VIII. kongresszussal kap­csolatos nyitó cikket is írta. Az évkönyv ismerteti a magyaror­szági szlovákság nagyobb lakóhelyeit: Tótkomlóst, Sátoraljaújhelyt, Szar­vast, majd a szövetség irodalmi szekci­ójának a tevékenységéről olvashatunk Divicsan Anna tollából. A következőkben Kormos Sándor összeállítását olvashatjuk, mely a szlo­vák szövetség kiadványairól ad képet, az 1978-tól 88-ig terjedő tíz esztendő­ről. Fűzik János pedig a szegedi televí­ziót, illetve a Nasa obrazovka (A mi képernyőnk) című nemzetiségi adást mutatja be. Bács-Kiskun megyében Kiskőrösön, Dunaegyházán és Miskén élnek szlová­kok. Érthető, hogy kerestem a kalen­dáriumban az e három településsel kapcsolatos utalásokat. Nos, a szokat­lanul gazdag képanyagban szerepelnek a megyei kongresszusi küldöttek, majd a Kulturális mozaikok című összeállí­tásban örömmel fedeztem fel a híres dunaegyházi szlovák dalkört, a kiskő­rösi szőlőtermesztők szövetkezetének közgyűlését, vagy a dunaegyházi Hala­dás Tsz zárszámadásáról készült fotó­kat. Kiskőrösön megrendezték a nemze­tiségi lap, a Ludové Noviny napját. Az ünnepi alkalomról három képpel szá­mol be az újság fotóriportere. Most látom, hogy csak töredékét említettem az éppen 222 oldalas kalen­dárium gazdag anyagának. Ami egy ilyen összeállításból nélkülözhetetlen, természetesen itt is mind megtalálható. Tanácsok a virágok ápolásához, az öl­tözködéshez, továbbá ételreceptek, ke­resztrejtvények. Az országos vásárok helye, időpontja, s végül egy sereg kitű­nő vicc. "i ^ .muqfc/i ikrt • jX3 d Gál’Zoltán Hihetetlen történet Rohantam a Parlamentbe, mert hivatott a miniszterelnök. Útközben azon törtem a fejem, vajon mit követtem el, hogy ilyen magas rangú személyiség kéret maga elé. — Szeretném, ha segítene raj­tunk — tért a lényegre a politi­kus, miután a felmerült nemzet­közi és belpolitikai kérdések megítélésében teljes nézetazo­nosság alakult ki köztünk. S- Az a szomorú helyzet, hogy üres az államkassza, viszont Bedudáliá- ból háromnapos látogatásra ha­zánkba - érkezik a miniszterel­nök. Mivel egy fillérünk sincs, nem tudjuk vendégül látni. A delegáció már útban van, nemzetközi botrány lenne, ha a kormányfő repülőgépét Buda­pest — teszem azt, köd miatt '■— nem fogadná. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben arra ké­rem, hogy Ön lássa vendégül a bedudál miniszterelnököt! Hol­nap délelőtt fél tízkor érkezik a gép Ferihegy—2-re. Mindössze egy hivatalos" tárgyalás lesz dél­után négykor itt, a Parlament­ben. Nyelvi problémái nem lesz­nek, mert Nemír Namír kor­mányfő az ötvenes évek elején Budapesten járt egyetemre, be­szél magyarul. A szívességét az­zal tudom honorálni, hogy a költségek egy részére a pénzügyi kormányzat adókedvezményt ad. Világos? Mit lehet erre válaszolni? Vilá­gos. Másnap a repülőtéren katonai tiszteletadás és díszsortűz helyett meleg kézfogással köszöntöttem Nemír Namírt, majd kis Tra­bantommal a Hősök terére in­dultunk koszorúzni. — Maguk miben sántikálnak itt? — kérdezte tőlem egy civil pasas, amikor a Műcsarnok mel­lett leállított kocsim csomagteré­ből kezdtem kiráncigálni egy szerény külsejű koszorút. — Koszorúzni jöttünk mondtam a rendőrség képviselő­jének, mert a civil ruha ellenére lesírt róla, hogy legalább őrmes­teri rendfokozatig vitte fel az is­ten a dolgát. — Kik maguk? —: Ő a bedudál miniszterelnök ■p- mutattam Nemír Namírra. Szóval alternatívok? — kérdezett vissza a rend őre. Fi­gyeljen ide, arany apám! A ko­szorút visszarakja a kocsiba, és gyorsan olajra lépnek, mert kü­lönben iderendelem a vízágyú­kat! Mondanom sem kell, hogy a miniszterelnöki fogadással is gondok voltak. Két és fél órát késett a lajosmizsei személyvo­nat, emiatt késő estig elhúzódtak a délután négyre kitűzött tárgya­lások. Hogy mi köze a lajosmi­zsei vonatnak a bedudál minisz­terelnökhöz? Hát az, hogy a hadügy miniszterének a magyar kormányhoz közel álló vadász- társaság egyik tagja adott szál­lást Alsódabason. A tábornok jött volna Pestre időben, de el­romlott a Cinege Lajos nevét vi­selő katonai helikopter, így kénytelen volt vonattal utazni. Nem akarom a bedudál ven­dég itt-tartózkodásának minden percét teljes részletességgel is­mertetni, de annyit még elmon­dok, hogyan bonyolítottuk le ta­karékossági okok miatt a buda­pesti városnézést. Nemír Namírt elvittem egy Szondy utcai borozóba, rendel­tem két liter rácalmási rizlinget, majd egy képeskönyvet dugtam az orra alá. Megnéztük benne a Népstadiont, a Halászbástyát, az Operát, a Bazilikát, meg még sok más nevezetességet. Sajnos a Pénzügyminisztérium dolgo­zóinak Lóránt utcai lakásait, há­zait nem tudtam megmutatni. De azért a harmadik liter után a sztorit elmeséltem. Éjjel tizenkettőt mutatott a Bazilika nagyharangja, amikor elindultunk hazafelé. A poha- razgatás miatt a Trabanton már nem tudtunk a pestlőrinci szál­láshelyünkre hajtatni, ezért az egyik kerületi rendőrkapitány­ság előtt elénekeltük a székely himnuszt, és közben Nagy Imrét éltettük. Rögtön kaptunk szál­lást. Reggel viszont tisztáztuk, hogy az éjjeli éltetésnél a mosta­ni, a kisebbik Nagy Imrére, a KISZ KB első titkárára gondol­tam, nem pedig a régire ... * * * A bedudál vendég elutazása után a költségelszámolást annak rendje-módja szerint benyújtot­tam a pénzügyi kormányzatnak. Egy hét múlva a következő leve­let kaptam: „T. Ügyfelünk! Sze­mélyijövedelemadó-bevallása alapján megállapítom, hogy 34 ezer 850 forint adóhátraléka van ... stb.... stb ... Tizenöt napon belül fizesse be ...” Visszaírtam, hogy a beadvá­nyom nem adóbevallás, hanem költségelszámolás volt, mivel ne­kem tartozik a kormány. Újabb levél: „Benyújtott kérelmére értesí­tem, hogy számítógépünk téve­dése következtében a 34 ezer 850 forintos adótartozásából 13 fo­rint 25 fillért jóváírunk és vissza­utalunk. Az összeget az APEH jánoshalmi pénztárában veheti fel. Útiköltséget nem térítünk,” Ekkor határoztam el, hogy panaszt teszek a miniszterelnök­nél. Már második napja hívom te­lefonon, de nem tudják adni. Ál­lítólag delegáció élén hivatalos, baráti látogatásra Bedudáliába utazott. Kiss György Mihály • A huszadik évfordulón, középen Kapus Béla, jobbról mellette felesége és kislánya, balról dr. Dombrádi Erzsébet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom