Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 8. • PETŐFI NÉPE • 3 NEM CSAK KISKUNHALAS SZEGYENE „Szegényház” a Nyúl utcában Van-e élet a félegyházi mozgalmi épületben? Gondolatok a hasznosításról Az európai közvélemény úgy mi­nősít egy civilizációt, hogy a közös­ség miként ügyel a betegekre, a hát­rányos helyzetüekre, a nehézsorsú- akra. Manapság, amikor sokasodnak a gazdasági problémák — újra kell számolni minden kiadást — a szoci­alista, humanista erkölcsi elvek nem módosulhatnak... A közösségi lelkiismeret nem vesztheti érzékenységét... Gumicsizmát hozott? Kiskunhalas gonddal rendben- tartott főterén érdeklődtem a vára­kozó, beszélgető taxisoktól: merre találom az Elmebetegek Szociális Otthonát? A sofőrök összesúgtak, vitázva azonosították az intéz-' ményt. Gonddal magyarázták az utat a Nyúl utca felé. Egyikük még utánam szólt: gumicsizmát hozott? Amikor az intézmény udvarán kiléptem a Trabantból, megfejt­hettem a „lábbelis” célzást. Ala­csony, öreg épületek határolta ud­varon cuppogott a cipőm a sár­ban ... Vanyiska Jánosné, az integrált Szociális Intézmények igazgatója kertelés nélkül beszélt a problé­mákról ... — Otthonunk a magyar szoci­álpolitika rossz bizonyítványa - kezdte. Ez nem csak az idelátoga­tók vagy az itt dolgozók vélemé-. nye. Összehasonlító statisztikák, fölmérések is bizonyíthatják. Az épületegyüttes magja ispotálynak épült 1830-ban. Aztán—* már e században — városi szegényház lett. A felszabadulás után nem sok­kal a nem foglalkoztatható elme­betegeket helyezték el itt. De nem építették át a régi épületeket. A szűkös szobákban száznegyve­nen élnek, éppen négyszer többen, mint azt a szabályzat engedné. Ha valaki álmában megfordul, megüt­heti hálótársát, oly közel vannak az ágyak. Nincsenek benti WC-k, a sáros, poros udvaron kell betege- inkhék”atjátfii' a kertvégi kisház­ba.' Nagy gÓnd, hogy nincsenek épületenként fürdők. Zuhanyzás után könnyen megfáznak a gondo­zottak. A személyes holmikat, bő­röndöket egy összetákolt, nyitott udvari fészerben tudtuk csak elhe­lyezni. Az udvar, a kert pedig mintha valamelyik majorhoz tar­tozna ... A miniszternek nem ezt mutatták — Ki a gazdája az intézmény­nek?- Megyei felügyeletű városi in­tézmény a miénk. A betegfelvételt í— esetenként nyolc évet is várni kell egy-egy beutalóra — Kecske­méten intézik. Kiskunhalasnak van éppen elég baja! A megye pe­dig igazából nem figyelt erre a léte­sítményre. — Tehát elsősorban a megyei il­letékeseknek címzi a kritikát? — Igen. Hadd említsek két pél­dát. Amikor nemrég dr. Csehák Judit miniszter Bács-Kiskun me­gyében járt, az elit intézményeket mutatták meg neki a szervezők, s nem hozták el például ebbe a le­épült intézménybe. Ha külföldi vendég jön, érthető a reprezentá- lás, de a tárca illetékes vezetője előtt talán mégsem kellett volna titkolni az áldatlan állapotokat. És a másik: szerintem nem a mai ma­gyar valósághoz igazodva tervez­ték a kecskeméti Margaréta (lu­xus) Otthont. Biztos, hogy sokak­nak tetszik a létesítmény, lehet oda delegációkat is vinni, de az ottani Európához, fél száz kilométerre — itt Kiskunhalason, nálunk - maradt a Balkán. Talán ha szeré­nyebb lenne, ide is jutott volna több forint. — Csoda, hogy ezek az öreg fa­lak még állnak... Vanyiska Jánosné vaskos dosz- sziéban kutatott. Elém tette a leg­utóbbi statikai szakvéleményt... „A II. épület födémszerkezeté­nek fagerendái olyan rossz állapot­ban vannak, hogy a födém cseréje feltétlenül szükséges; a fedélszerke­zet elbontása is halaszthatatlan; a vertfal több helyen vizesedik. Az épület mielőbbi lebontását javasol­juk. A IV. épület behajolt fa födé­mét is szükségesnek tartjuk cserél­ni ... -rr így a szakértő. —: Csak hó ne essen az idén — folytatja vendéglátóm. — Ak­kor talán még nem rogyik ránk a 9 Bőröndtároló fészer tető. Az igazi megoldás bizony még sokáig várat magára. Annyira elkorhadt itt minden, hogy hatvan- hetven millió is kevés lenne -ma már, hogy egy valóban modem épületet kialakíthassunk. Sajnos a javítgatásoknak, foltozgatásoknak már nincs semmi értelme. Számta­lan segítőnk van, akik emberiesség­ből támogatják lakóinkat. A társa­dalmi munka értékét százezrekben számolhatjuk, de a matuzsálemi korú házikók a festésektől, vagy a kizuhanó nyílászárók gyors cseré­jétől nem fiatalodnak meg . /. Volt olyan, aki azt mondta: legjobb len­ne, ha meggyulladnának az épüle­tek ... akkor talán megkapnánk az állami támogatást. A helyi tanács és a megye persze tárgyal megol­dásról, de úgy tűnik, elkéstünk a milliókkal... Kimaradt az alkuból... Somogyi Antal, Kiskunhalas ta­nácselnök-helyettese régóta a vá­rosi közélet szereplője. A járás megszűnése után vette át jelenlegi hivatalát... Amikor a Nyúl utcai „szegény­ház” ügyét említettem, mindjárt ő is egy köteg iratot tett az asztal­ra ... — Hogy lehet az*— kérdeztem —, hogy egy város, amely milliókat áldoz a szabadidőközpontjára, parkjaira, intézményeinek reiidben- tartására, megfeledkezik a beteg, szerencsétlen emberek otthonáról? — Úgy hiszem, hogy városunk nem tudta igazán magáénak ezt az intézményt. Az emberek a megye gondnokságát várták; városunk­ból alig egy-két beteg él ott. A ta­nácsnak, a lakosságnak éppen elég gondja volt, hisz aránylag gyors ütemben kellett pótolni a több év­tizedes lemaradást. A halasi öre­gekre természetesen figyelünk. Magas színvonalú a betegellátás. Mintaszerűek az idősek számára fenntartott intézményeink. Persze a Nyúl utca azért csak szégye­nünk ... — Az áldatlan állapot talán a régi pénzelosztási gyakorlat követ­kezménye. A megyei tervtárgyalás­ra mondjuk öt fontos tétellel érkez­tek a városi vezetők. Aztán az asz­talnál megállapodtak: háromra jut pénz, kettőt egyelőre halasszanak. A Nyúl utcai elmeotthon ügye évti­zedekig kimaradt az alkuból... Valóban volt ilyen. Gyakran emlegetik manapság a pántlikás pénzeket, a céltámogatásokat. Pél­dául cigánytelep fölszámolása, is­kolaépítésre kaptunk ^„nagyon kellett is! —, de szociális otthonra nem. Bizony így a látványosabb építkezések előtérbe kerültek. — Biztosan tudja, hogy most végveszélyben vannak a múlt száza­di épületek __- Igen. Sűrűsödnek is a tár­gyalások a megyei illetékesekkel, hogy valamit segíthessünk; kivált­hassuk a lebontásra ítélt házakat. Sajnos igazi megoldást most már nem álmodhatunk. Szükségmegol­dásként panelépületeket emelünk. Készen vannak a tervek. A válto­zások kapcsán talán a környezetre is áldozhatunk valamicskét... Sajnos a városunk sok másnak is szükségét szenvedi. Ha pár emelet elmarad... „Egymás terhét hordozzátok” - Albert Schweitzer képe alatt — ez a táblára vésett Jézus-üzenet fogad a Családsegítő Központban Tóth Istvánná kiskunhalasi or­szággyűlési képviselő irodájában. — Az izgat, Kiskunhalason ho­gyan maradhatott meg máig egy „szegényház”? S ebben a nehéz időkben változhat-e a beteg gondo­zottak helyzete? — kérdeztem.- Mindenekelőtt arra kérem, ne ítéljen a Nyúl utcai élmények alapján -Smondta Tóth Istvánná. — kiskunhalas lakossága sok esetben példát és mértéket adott az országnak is emberiességből. Gon­doljon csak a Lakatos Vince filmje nyomán kibontakozó „Naplemen­te-mozgalomra”. Akkoriban bő­víthettük ki a Baky-kastélyt, ott­hont kínálva a magányos tanyai embereknek. A bogárzói tanyai is­kolát is erre a célra adta át a vá­ros ... — Elismerésre méltó kezdemé­nyezések — úgy gondolom, ön nem is sorolta föl az összesét —, de sze­rintem nem írható jóvá velük a Nyúl utca... *- Nem is kíván senki se elte­kinteni a probléma fölött, de látni kell, ez már nem csak a város fele­lőssége. Nemrég Budapesten csupa üveg palotákat látva eszembe öt­lött, hogy ott csak néhány emelet­nek kellett volna lemaradni, s nem lennének Nyúl utcáink. Most kor­mányzati szinten is érzékelek vál­tozást. Körözvény alapján írják össze azokat az épületeket, ame­lyeket talán jobban ki lehetne használni. A Nyúl utca megfiatalí­tásának ügyét én még nem adtam fel. A napokban tárgyaltam az ille­tékes minisztérium államtitkárá­val, s interpellációra is készülök a következő ülésszakon. Persze úgy gondolom, a kiskunhalasi Elmebe­tegek Szociális Otthona nem csak Halas, hanem az ország szégyene is... Farkas P. József Kiskunfélegyházán, a város közepén 1984 novemberében adták át azt a léte­sítményt, amelyre a köznyelv gyorsan ráragasztotta az egyébként is igaz moz­galmi ház kifejezést. Az épület csupán negyedrészben a párté, 30 százaléka a Hazafias Népfronté, a többi részen az üzlethelyiségek tulajdonosai osztoz­nak, azonban a fenntartás a pártot ter­heli. A városban nyolc lakókörzeti pártalapszervezet tevékenykedik, kö­zülük hét — 380 kommunista — itt tartja rendezvényeit. Milyen itt az élet, vannak-e rendezvények? Erre s még más kérdésekre kerestünk választ. Ör­dög István, a II/A pártalapszervezet tit­kára — december óta a megyei pártbi­zottság tagja — vállalkozott a válasz­adásra.- A havi program kialakult - kezdte —, a két helyiség közül a kiseb­ben — mindössze tizenkétszemélyes — tartjük a vezetőségi értekezleteket, a nagyobb, nyolcvanszemélyes, csodála­tosan szép előadóteremben a taggyűlé­seket, a pártoktatást, a propagandista­tanfolyamokat, s most a KISZ az angol nyelviskolát. Akadnak más rendezvé­nyek is, a Vöröskereszt rendszeresen igénybe veszi a helyiségeket, volt rá példa, hogy a horgászegyesület is itt tartotta közgyűlését. Kétségtelenül szép a berendezés, tisztaság, rend van. Vajon betérnek-e a párttagok, pártonkívüliek ebbe a mo­dem, szép épületbe más alkalommal valamiért, például: beszélgetni, elütni az időt politizálással, vitával, uram bo- csá’, kártyázással, biliárdozással? Egy­Mint a mókus fenn a fán... A negyvenévesek (a derékhad) kor­osztályának ez a nóta a zsíroske­nyér tízóraitól a tábortűz füstszagá­ig emléközönt idéz. Ha valaki rá­adásul később a pedagóguspályát választotta, megrakodik az élmény­csomag újabb, nem egyértelműen kellemes rétegekkel. (Ha szívvel csi­nálta, a leereszkedő vállonverege- tést vagy a kioktatások keserűségét, ha kényszerből, az izzadságszagú erőlködést, a „másdolgomisakad- na” nyűgösségét idézi fel.) Egy úttörővezető mondta: —- A pedagógusok többsége eljutott oda, hogy nem kívánja a gyerekek­kel való együttlétet délután és hétvé­geken. A pálya elnőiesedett, a nők pedig általában a családanyák gond­jaival küszködnek. Egy iskolaigazgató véleménye: — Ez a társadalom nem gyermek- központú. Gyermekellenes. Városi úttörőelnök vívódása: — Két alternativa van? Megállapítjuk, hogy a mozgalomnak nincs jövője, tehát adja át a helyét más, rugalma­sabb, hatékonyabb szervezetnek, vagy nem veszünk tudomást a vál­ságról és tovább vegetálunk? Ezek a vélemények jellemezték azt a beszélgetést, amelyet a halasi általán, az úgynevezett hivatalos «ren­dezvényeken kívül mit lehet itt csi­nálni? — Semmit — hangzott a lakonikus válasz. — Az alapszervezeti titkárok ugyan megkapják a kulcsot, ennek elle­nére nem nyitott sem konkrétan, sem átvitt értelemben a mozgalmi ház. En­nek okait is sorolhatom. Arra, hogy ide betétjén valaki beszélgetni, újságot ol­vasni, félrehúzódva vitatkozni, televí­ziót nézni, kártyázni, s nem sorolom tovább, az épület nem alkalmas. Job­ban jártak volna az alapszervezetek, ha egy-egy kis helyiséget kaptak volna. A nagy előadó alkalmatlan kisebb cso­port befogadására, szép, de nem meg­hitt, szinte elvésznek benne az embe­. rek, dohányozni sem lehet. S van még egy alapvető' nehézség. Ha néhány kommunista elgondolná, hogy bejön videót nézni, biztos, hogy pem kapná meg a kulcsot. A korábbi években, sajnos, gyakran olyan létesítményeket terveztek, építet­tek, ahol az egyszerű emberek feszélye- zetten érezték magukat, szégyelltek be­térni munkásruhában, márpedig átöl­tözni csupán ezért, s előre megtervezve beszélgetni nem lehet. — A tényéknél maradva: a lakókör­zeti pártalapszervezetek vezetőségei — magamat is beleértve §p is ludasak ebben, mert lehetne a jelenlegi prog­ramnál valamivel többet, tartalmasab­bat szervezni. Mit lehetne csinálni? Szé­lesre kell tárni az ajtót, de ez nem elég. Fel kell rázni a lakókörzetben élő párt­tagokat, s újból megtanítani őket, mert népfrontbizottság titkára kezdemé­nyezett az iskolatanácsok körében, hogy az együttműködés módszereit kutassák közösen! Egyhamar kide­rült, hogy a párt gyermekszerveze­te, miután a társadalom kezébe csúsztatott mozgalom lett — mint az a sok bába között lenni szokott —, elveszett, gazdátlanná vált. — Pedig a gyerekeket le kell köt­ni— mondja az elfoglalt szülő —; s ez a pedagógus feladata, akárhogy is vesszük. Miközben a kormány megvonta az eddig is jelképesnek tekintett kedvezményeket az úttörőmunkát irányító pedagógusoktól, az orszá­gos szövetség tagdíjfizetésre köte­lezte őket. Hátha így nagyobb lel­kesedéssel csinálják... Lehet persze minderről tudomást sem venni, ahogy az úttörőelnök mondta, hiszen annyi más bajunk van. Ki kell bogozni egy csomó tár­sadalmi gubancot, ami aztán nap mint nap újragubancolódik. Lehet. Csak közben elvész egy-két generá­ció, elfordul az unalmas „közélet­től”, vagy egy idő után fogy csak el a lelkesedése, de akkor aztán egy életre. Megéri ez nekünk? — hajós — sajnos, elfelejtettek kulturáltan politi­zálni. Ezt nem lehel elodázni, sürget bennünket az idő, a politikai helyzet, s ugyanakkor nem lehet elkapkodni sem, türelmesen kell csinálni, lehetőséget adni a kollektív szórakozásra, emberi kapcsolatok kialakítására. Új helyzetet kell teremteni, élettel megtölteni a moz­galmi házat, a pártot. Az ehhez vezető utat meg kell találni. A véleményét kértem, s Ördög Ist­ván kitárulkozott, nem rejtette véka alá aggodalmait, sőt a megoldás-módját is kifejtette, amelyben benne volt a kom­munisták, de a pártonkívüliek meggyő­ződése is. Naponta sok emberrel talál­kozik —az Elektroszer szervizvezetője, az alapszervezet hatvantagú, s négy tanácstagi körzetben tevékenykedik s a javításra behozott készülékek hibáinak elsorolása mellett másra is jut idő. Beszélgetés közben furcsa — eretnek (?) — gondolatom támadt. Kiskunfél­egyházán már évek óta tart a vita pro és kontra, építsenek-e művelődési há­zat vagy sem? A városi pártbizottság székházában kihasználatlanul áll egy hátomszáz személyes majdnem szín­házterem, amelyet havonta legfeljebb kétszer vesznek igénybe. Mi történne, ha itt a hétvégeken kamaraszínházi elő­adást, koncertet rendeznének, s alkal­mat teremtenének a helyi, országos hí­rű énekkar bemutatkozására? Emellett más kulturális rendezvényeknek is ott­hont adhatna a pártbizottság nagyter­me. Ettől az épület még a helyén ma­radna, s- legfeljebb annyi változna, hogy esetleg más alkalommal is szíve­sen bemennének az emberek. Gémes Gábor Megalakult a Magyar Bor­kereskedők Egyesülése Harminc mezőgazdasági és külkereskedelmi vállalat, valamint termelőszövetke­zet részvételével megalakult a Magyar Borkereskedők Egyesülése. Azzal a céllal hozták létre, hogy összehan­golják tevékenységüket a nemzetközi piacon, elősegít­ve, hogy külföldön kedvező* áron értékesítsék a magyar borokat. Az egyesülés tagjai a társasági szerződésben rögzítették, hogy tisztelet­ben tartják egymás jogait, egyeztetik áraikat és külföl­dön fellépnek a partnereket sértő magatartás ellen. A borkereskedők egyesü­lése olyan vállalkozás, amelynek létrehozására a kedvező alkalmat teremtett az egyesülési törvény létre­jötte. Az egyesülés szándé­kát az is indokolta, hogy á Kereskedejmi Minisztérium ez évtől levette a kivételi lis­táról a bort, ami azt jelenti: január 1-jétől minden olyan vállalat önállóan exportál­hatja a terméket, amelyik a cégbíróságnál ezt a szándé­kát bejelentette. A kivitel ilyen fokú szabadsága azon­ban könnyen hátrányos helyzetbe sodorhatta volna a bortermelőket, exportáló­kat egyaránt amiatt, hogy egymástól elszakadva, ese­tenként érdekeik ellen tevé­kenykedve, akár egyenként vagy együtt is hátrányba ke­rülnek a külpiaci verseny­ben; mindenekelőtt az árala­kításban fontos a közös fel- lépés. Összefogásuk nem­csak az egyesülés cégeinek érdekeit védi, hanem az álta­luk integrált többi borter­melő üzemekét is,, az értéke­sítésben elért kedvezőbb árak ugyanis az egész élelmi­szer-gazdaság számára elő­nyösen hatnak. A rák gyógyítása részecskegyorsítóval A Fermi Országos Laboratórium szakemberei 1989. január 12-én működésbe helyezték azt a kaliforniai Loma Linda-i kórház kéréséfe tervezett és megépített gyógyászati protongyorsítót, amellyel a rák ritka és különlegesen nehéz eseteit akarják gyógyítani azáltal, hogy a közel 7 méter átmérőjű, és 70—250 millió elektronvolt energia leadására képes berendezésből kibocsátott protonnyalábbal knrtják a rákos sejteket. (TELEFOTO) NAPKÖZBEN Mi lesz veled, úttörő?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom