Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

Az Országgyűlés elfogadta azegyesülési és a gyülekezési törvényt (Folytatás a 3. oldalról) rok is itt utazhassanak át. Ezért osztrák területen felépült egy további útsáv, ezáltal létrejött a lehetőség a vámkeie- lést igény lő es a vámkezelést nem igénylő személygépkocsi-forgalom elválasztá­sára. A közeljövőben befejeződik a he­gyeshalmi regi közúti határátkelőhe­lyen azoknak .a feltételeknek a létreho­zása, amelyek szükségesek a vámeljárást kérő utasok fogadásara. Ez az intézke­dés kedvezőbb helyzetet teremtene, s az új közúti határátkelőhely egészében zöld folyosóvá vájhatna, ami a forgalom gyorsítását eredményezné. Az interpelláló javaslatával meg­egyezően a miniszter indokoltnak tar­totta újravizsgálni a statisztikai lap szükségességét. Az interpelláló képviselő s az Or­szággyűlés—122 elutasító, 54 elfogadó szavazattal és 73 tartózkodás mellett — nem fogadta §1 a pénzügyminiszter vála­szát. Az elnöklő Vida Miklós ezért az ügy további vizsgálatát a kereskedelmi bizottságnak adta ki azzal a megjegy­zéssel, hogy más, érdekelt bizottságokat is vonjanak be a munkába. A bizottság jelentését a következő ülésszakon nyújt­ja be az Országgyűlésnek. Somlai Gyula (Vas m., 6. vk.), az élelmiszer-gazdaság támogatáscsök­kentése tárgyában interpellált'a pénz­ügyminiszterhez. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszában úgy ítélte meg, hogy a szó­ban kifejtett interpelláció lényegesen különbözik attól, amelyet a képviselő Írásban teijesztetl elő. Erre tekintettel kérte, hogy a választ Írásban, 30 napon belül kaphassa meg a képviselő. A képviselők 7 tartózkodással egyet­értésüket fejezték ki. Ezután kérdések következtek: Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.), a lakosság devizáért történő vásár­lásai tárgyában intézett kérdést a keres­kedelmi úiinisztérhez. A képviselő el­mondotta: á jelenlegi körülmények mi­att a lakosság arra kényszerül, hogy fon­tos, tartós használati cikkeket ne Ma­gyarországon, hanem külföldről, devi­záért szervizen be. A Magyarországon devizáért árusító üzlethálózat ugyanis nem készült fel á hazai vásárlók fogadá­sára. A forgalom felfutását akadályoz­za az is, hogy ezekben a boltokban a ma­gyar állampolgárok engedély nélkül csak 4000 forint értékű külföldi valutá­ért vásárolhatnak termékeket. Beck Tamás kereskedelmi miniszter elmondotta, hogy a devizával kapcso­latos szabályozás a Pénzügyminisztéri­um, illetve a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe Tartózik. A minisztérium elsősorban annyit tehet, hogy gondos­kodik a belföldi — forintért vásárolha­tó termékek — kínálatának számotte­vő javításáról, s így járul hozzá a bevá­sárlóturizmus csökkentéséhez. Emel­lett bővítik a devizáért árusító üzletek választékát is. Jelenleg 350 ilyen bolt működik Magyarországon, s mintegy 30 százalékos ^ igen magas — árréssel dolgoznak. A tárca olyan feltételeket kivan teremtem, hogy ezek a boltok csökkentsék az áraikat. A közeljövő­ben két, valutáért árusító nagyáruház megnyitását is tervezik. A Skála-Sztrá-.: da Tatabánya közelében — a Huma céggel—vegyes vállalatot alapítva már idén tavasszal megkezdi árusítását konvertibilis valutáért. A másik ilyen áruházat valószínűleg Szegeden nyitják meg. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m.. 13. vk.), a feddhetetlenség követelménye tárgyában az igazságügy-miniszterhez intézett kérdést: mit tartalmaz a fedd­hetetlenség fogalma, s szükség van-e ennek — a szerinte túlhaladott ^-.poli­tikai kategóriának a fenntartására. Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter válaszában hangsúlyozta: a feddhe­tetlenség bizonytalan, túlhaladott intéz­mény, különösebb jelentősége nincsen, ezért már politikai döntés született arra, hogy ezt a Kategóriát meg kell szüntetni. Villányi Miklós pénzügyminiszter — saját icezdeményezesére—újabb, az előzőt kiegészítő választ adott az októ­beri ülésszakon Király Zoltán képvise­lő részéről elhangzott kérdésre a Pénz­ügyminisztérium Lóránt utcai lakás­építése tárgyában. Villányi Miklós el­mondta: a fegyelmi vizsgálat megálla­pításai szerint jogtalanul fizettek ki la­kásépítési és ehhez kapcsolódó támo­gatási összegeket a minisztérium dol­gozóinak. A kedvezményezettek jóhi- szeműek voltak, a jogtalan eljárás azonban súlyos károkat okozott a mi­nisztériumnak. Számos fegyelmi fele­lősségre vonásra — köztük elbocsátá­sokra került sor. Az adatokat átad­ták a Legfőbb Ügyészségnek, amely büntetőjogi vizsgálatot folytat. Villá­nyi Miklós a minisztérium vezetése ne­vében elhatárolta magát a Lóránt utcai lakásépítésekkel kapcsolatos visszaélé­sek elkövetőitől, ugyanakkor leszögez­te: kiáll a jóhiszemű, vétlen kedvezmé­nyezettek mellett. Ezt követően az elnöklő Vida Mik­lós bezárta az ülésszakot. A PBTOFl NÉPE AJÁNLATA KÖNYV LAUDE KIADÓ Eddig ritkán jelent meg a könyvpia­con olyan kiadvány, melyben diákok írásai olvashatók. Pedig van a fiatalok között tehetséges „írópalánta”, mint például az utóbbi esztendőkben üstö­kösként feltűnt egri diáklány, Kishon- thy Edina. Nos a Laude Kiadó újszerű vállalkdzásba kezdett. íródeák Kis­könyvtár címmel sorozatot indított, melyben tematikus összeállításokkal jelentkeznek majd. Kötetekben adják közre a diákhumor „terméseit”, anek­dotákat, bemutatják a régi és a mai diákéletet, hagyományokat) tanárok, tanulók verseit, novelláit. Lesz sport, pop-rock témájú kiadvány is. Az első, 160 oldalas könyv Padfir- kák címmel került forgalomba. A kö­zépiskolai diáklapok anyagaiból Czip- pán György szerkesztett igen érdekes olvasmányt. Mindjárt az első fejezet­ben közreadott írásokból kiderült, a fiatalok merészen és izgalmasan fogal­maznak az őket érintő témákról, napi aktualitásokról, úgynevezett „kis ügyekről”, melyek persze lényegi kér­dések az iskola életében. A humorban sem ismernek határokat a növendékek, sok-sok friss, hatásos és nem fárasztó poénokkal tűzdelt dolgozat olvasható. Diáklexikon, találós kérdések, aforiz­mák, szó(félre)magyarázatok tarkítják a fejezeteket. Á Múzsa-puszi című rész­ben verseknek jutott hely. A Padfirkák utolsó lapjain található az a felsorolás, melyből megtudhatjuk, honnan „ollózták” az íráspkat, a rajzo­kat, - a karikatúrákat. Sajnos, Bács- Kiskun megyei kiadványra nem buk­kantunk. Pedig szűkebb pátriánkban is szép számmal jelentek és jelennek meg iskolai kiadványok, diáklapok. Talán majd egy következő könyvben, gyűjte­ményben felfedezhetünk ezekből is „mazsolákat”. Bízhatunk benne, hi­szen a Laude Kiadó vátja az ötleteket, a kéziratokat — éppen a fiataloktól, a diákoktól! ÚJSÁG Zenebarátoknak A Ritmus—nagyjából — úgy foglal­kozik a zeneélettel és a közélettel a ze­nevilág nézőpontjából, ahogy az ÉS az irodalmi élettel, illetve a közélettel az írók nézőpontjából. A ZENE fontos jelzéseket szolgáltat az emberek tudati, mentális és főleg érzelmi-indulati beál­lítottságáról, állapotáról és „belső” működéséről. Az egyénről is, a társa­dalomról is. Olyan információkat, amelyek semmilyen más forrásból, semmilyen más csatornákon, úton, módon nem szerezhetők be, de ame­lyek nélkül életünk és világunk lénye­ges részei nem érthetők meg. Ezekre a jelenségekre nincsenek pontos fogal­maink, azért szavakba nem önthetők, konkrét képet sem festhetünk róluk. De mindennel összefüggenek. Az élet mai égető problémáival elsősorban. A lap már első számában élesen vet vfej társadalmi kérdéseket (legkemé­nyebben a Kocsis Zoltán zongoramű­vésszel készített interjúban), az önma­gát 25 év óta leghitelesebben a beat- rock zenékben kifejező ifjúság (Hunga­rian blues) és az oktatás („Az üyen zene­oktatás — bűntény”) zenén túlmutató problémáit. Ugyanakkor a bő kép­anyag magazin jellegűvé teszi a Rit­must, s ezt a vonását erősítik a hazai és nemzetközi zeneélet érdekes eseménye­iről szóló tarka riportok, kishírek és — horribile dictu — sztárpletykák Minden szempontból kettős profilú. Janus-arcú tehát a Ritmus. Egyszerre aktuális és általános, komoly- és könv- nyűzenéi, problémákkal terhelt és ma­gazin, a művészi és a szórakozási kultú­ra széles pólusai feszítik egymást a tar­talmában. FILM Háborús játékok A közelmúltban két thrillerben is fő­szerepet kapott a megőrült, ellenőriz­hetetlenné vált technika. A Kék villáin című produkció után John Badham ezekben a hetekben egy másik munká­jával is .bemutatkozik a hazai mozik­ban. A Háborús játékok elsősorban a tizenévesek számara jelent maradékta­lan szórakozást. Badham, a kiválóan képzett amerikai rendező úgy tartja, „nem az a lényeg, hogy megismerjék, ki is vagy, hanem hogy jó munkát vé­gezz”. Á legújabb film komputerekről szól. A forgatókönyv alapanyagául szolgáló incidens közel egy évtizede va­lóban megtörtént. A hetvenes évek vé­gén az Egyesült Államokban egy orosz rakétatámadást szimuláló szalagot vé­letlenül bentfelejtettek a számítógép­ben. Amikor a védelmi emberek bekap­csolták .a rendszert, a képen az Egye­sült Államok ellen irányuló szovjet of- fenzívát látták. A központ technikusai közül többen teljes hat percig azt hit­ték, hogy a rakéták valóban útban van­nak az amerikai célpontok felé. A for­gatókönyvírók —; némi felderítőmun­kával— rátaláltak a főszereplő gimna­zista fiú valóságos modelljére is, aki a történetben szereplő másához hasonló­an az iskolában rosszul tanult, és ez nem is igen érdekelte. Aztán egy szép napon, felfedezve a számítógépet, az élete teljesen megváltozott, könnyebbé vált. A Háborús játékok nemzetközi sike­re feltehetően a fiatalok körében is egy­re népszerűbbé, mindennapivá váló számítógépnek köszönhető. (Képün­kön: jelenet a filmből.) A JÓ KÖNYVTÁRBAN ROSSZ A HANGULAT Névnapoztak, politizáltak, összevesztek... I Felmondás MDF-tagság miatt? 1 _ „Alulírott, a mai nappal munkakörömet felmondom a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Indoklás: Munkahelyi vezetőm 1988. december 4-én közölte velem, hogy keressek magamnak munkahelyet, mivel nem hajlandó együtt dolgozni velem, MDF-tagságom miatt. Kiskőrös, 1988. december 8. dr. Gregus Ferencné.” 1 . Ezt a felmondást, még a jelzett napon, egy másik írás követte, amit a könyvtár igazgatója, Izsák László fogalmazott. íme, némi rövidítéssel, anélkül, hogy a lényegen változtatnánk: „Felmondását sajnálom és elhamarkodottnak tartom... Hozzáteszem azt a követelményt, hogy szorgal­masabb és kitartóbb munkát várok, továbbá azt, hogy a december 4-én elhangzott MDF-programban ne vegyen részt. Nem hiszem ugyanis, hogy a Városi Pártbizottság, a Munkásőrség elzavarása, föloszlatása és a felszabaduló épületrész szakrendelő intézetté történő átalakítása helyes program volna. Ennek kiskőrö­si népszavazás elé vitelét sem tartom elfogadhatónak... ilyen programban a városi könyvtár dolgozói nem vehetnek részt, ez már túlmegy az állampolgári szabadságon, ez már a rendszer lényegét érintő megnyilvá­nulás. Az MDF-tagsága ellen csak elvi kifogásaim vannak, mint párttag vezetőnek. Nem igaz tehát felmondólevelének az az indoklása, miszerint,keressek magamnak munkahelyet, mivel nem hajlandó együtt dolgozni velem MDF-tagságom miatt...’ Készségeit a könyvtári munka végzésére a mai napon is elismerem. Javaslom tehát felmondásának meggondolását, mostani távollétét addig is szabad­ságnak tekintem.” „Maga az első, aki engem is megkérdezett!” Az idézett levelek mellé több is gyűlt azóta. A Magyar Demokrata Fórum kisköröst szervezetének til­takozása, a megyei tanács illetéke­seinek feljegyzése... Mégis úgy gondoltuk, az a legtisztességesebb, ha magukat az érintettéket keres­sük fel. — Tudom, hogy még a decem­beri megyei pártértekezleten is fel­vetődött ez a téma, s hogy, azóta a megyei,J|4Mics,, jll&gk^s elnökhe­lyettese Kiskorö|ön;jaft ez ügyben;'’ mégis magé eddig az első, aki az én észrevételeimre, véleményemre is kiváncsi — mondja dr. Gregus Fe­rencné, amikor bekopogok a kis­kőrösi könyvtárba. — Felmondott, mégis itt dolgo­zik. Miért? — Mert a főnököm rábeszélt. — Mesélje el az egész kalamajka kezdetét! . — Szomszédok vagyunk, s leg­alább másfél évtizede barátok. Ó hívott ide dolgozni, a könyvtárba, korábban a helyi szakmunkáskép­zőben voltam iskolatitkár. Átjöt­tek Ferenc-nápot köszönteni, s ak­kor közöltük, hogy'beléptünk áz MDF néhány napja megálakult helyi szervezetébe. Izsák László meg kijelentette, hogy akkor a jö­vőben nem hajlandó velem együtt dolgozni. Régen ismerjük egy­mást, s politikai kérdésekről, bará­ti poharazgatás közben, mindig sokat vitáztunk. De eddig ilyen összeütközéssel egyik sem végző­dött. — A főnöke levelét olvasva, sze­rintem neki is az volt a véleménye, hogy felejtsék el azt a névnapi, ko­nyakozás közben felhevült vitát. — Persze, miután felmondtam. Mert bár sok mindenben különbö­zött, sok mindenben egyezett is a véleményünk. De eddig legalább tiszteletben tartottuk, hogy bizo­nyos dolgokról másképpen is mondhat véleményt az egyik, mint a másik. — Miért nem maradtak ennyi­ben? v— Mert abban a levélben, amit a felmondásom után írt, olyasmi is van, ami nem igaz! Nem is velem vitatkozott, hanem a férjemmel, azon az estén. Utána meg azt kezd­te terjeszteni, hogy rossz munka­erő vagyok. Igaz, a felmondáso­mat közös megegyezéssel vissza­vontam, viszont írásban kértem Izsák Lászlótól, hogy írásban von­ja vissza a rólam terjesztett váda­kat, amik nem felelnek meg a való­ságnak ... Ki mit mondott? — Nem örülök ennek a beszél­getésnek, különösen, ha megírja, de a kellemetlen helyzeteket is vál­lalni kell—jelenti ki Izsák László, amikor irodájába betoppanok. — Dr. Gregus Ferencné szerint, a férjé vetette fel annak lehetőségét, hogy a MDF helyi szervezete prog­ramjában egy napon olyan népsza­vazás is lehetséges lesz talán, ami a kiskőrösi munkásőrség felszámolá­sára, illetve a városi pártbizottság jelenlegi helyéről való elköitözteté- sére vonatkozik. — Ő viszont egyetértett a férjé­vel. Ott ült mellettem. Én azt mondtam, hogy gólt rúgni csak a pályán lehet, a realitásokat nem szabad szem elől téveszteni. S ha ő is úgy vélekedik, mint a férje, jobb ha más állást keres, mert ezt a programot én rendszerellenesnek tartom. _ — Már ne haragúdjon, de tud­tommal még a Magyar Demokrata Fórum országos elnöksége sem fo­galmazott meg konkrét programot. A néhány hetes kiskőrösi szervezet már igen? — Nem. Ez csak felvetésként, lehetőségként hangzott el konya­kozás közben. Ezért is lepődtem meg azon, hogy a válaszként adott esetleges jövőbeli reagálásomat így fogta fel Ica, mármint dr. Gregus Ferencné. . Mert én voltam munkásőr is, ismerem az előnyeit és a hibáit ennek a szervezetnek, de a feloszlatása ellen mindenképpen tiltakozom, ahogy Grósz elvtárs is a jelentőségét hangsúlyozta egyik beszédében... — Alig több, mint fél éve hívta a könyvtárba dolgozni dr. Gregus Fe- rencnét. Időközben jutalmat és fize-. tésemelést is adott neki. Miután a Ferenc névnapból közügy lett, rossz munkaerőnek minősítette. Nem lát ön is „némi” ellentmondást ebben? „Maga nem pártlapnál dolgozik?” r- Tudnia kell, hogy mindenki kapott jutalmat és fizetésemelést, csak a mértékében differenciál­tunk. Ráadásul olyan gyengék a fizetések ebben a szakmában ez köztudott —, hogy bármiféle jut­tatást bárki megérdemel. Egyéb­ként a Gregusnéé nem is rossz, ha­vi 6100 forint bruttója van. De mi­ért kérdez ilyeneket? Én régi párt­tag vagyok, meggyőződéses. Maga nem pártlapnál dolgozik? — Ez miért zárhatná ki, hogy a való tények iránt érdeklődjem?- A tényeket elmondtam. És higgye el, én nem akartam ezt a kalamajkát. Az efféle magánbe­szélgetések, mint a Ferenc-napi, nem is lehetnek hivatkozási ala­pok. Barátok között különösen nem. Én Ferit régen ismerem, ő is párttag, s mindig támogattam minden téren, ha tehettem. De vannak meggyőződéseim, elveim, véleményeim... — Kinek nincsenek? S attól még különbözhetnek mindezek sokféle tekintetben, hogy ugyanannak a pártnak a tagjai-e a vitatkozók, vagy sem. — Persze ... De ön mit tett vol­na a helyemben? Én is sajnálom, hogy ebből „ügy” lett... Ha az MDF valami reális, nagyszerű öt-. lettel holnap bekopogna ide, a könyvtárba, s valóban nyilvánvaló volna, hogy a haladást, adott eset­ben a könyvtár érdekeit szolgálja, amit akarnak a tagjai, minden to­vábbi nélkül támogatnám őket... — A megye egyik legjobb könyv­táraként emlegetik a kiskőrösit, melynek a lakosság 29 százaléka tagja. Ez Bács-Kiskun településeit nézve a legjobb arány. Önt is felké­szült, jó szakembernek tartják. Most azonban, ebben a jó könyvtár­ban, elég feszült, rossz a hangulat. — Sajnálom, hogy így alakult. . — Dr, Gregus Ferencné írt önnek egy másik levelet azóta. Olvasom: „Az 1988. december 8-án kelt leve­lét követően, a korábbi beadott fel­mondásomat közös megegyezéssel hatálytalanítottuk. Az említett le­vélben azonban olyan MDF-prog- ramnak tulajdonított kijelentéseket tett, amelyek állítólag a Városi Pártbizottság és a Munkásőrség el­zavar ásár a irányultak volna... én ilyen kijelentéseket egyáltalán nem tettem, az MDF helyi szervezetének pedig pillanatnyilag semmilyen programja sincs. Tudomásomra ju­tott, hogy a hivatkozott levelében leírt becsületsértő, illetve hitelrontó rágalmait szélesebb körben is nyil­vánosságra hozta. Ezek a tények súlyosan sértik a. személyiségi és munkavállalói jogaimat, illetve ér­dekeimet, ezért felszólítom, hogy a levelem kézhezvételétől számított 15 napon belül ezen sértő és alapta­lan állításait írásban vonja vissza, és azt ugyanolyan körben hozza nyil­vánosságra, mint ahogyan a sértő megállapításait tette... különben Munkaügyi Döntőbizottságnál kez­deményezek eljárást az engem ért sérelem orvoslására...” És így to­vább. Reagált már erre a levélre? — Nem. És nem is fogok. Csi­náljon, amit akar, én már torkig vagyok az egésszel... Ki csinált belőle ügyet? Itt tart jelenleg a kiskőrösi ügy. Nehéz eldönteni, hogy ki mit mon­dott azon a névnapon. Az azonban kétségtelen, hogy felesleges a bará­ti poharazgatások közben elhang­zottakat közüggyé terebélyesíteni, mint ahogyan a' Magyar Demok­rata Fórum kiskőrösi helyi szerve­zete1 tette. . Azt viszont méltán kifogásolta dr. Gregus Ferencné, hogy ha vizs­gálnak valamit, miért nem kérde­zik meg mindkét felet. Dr. Geri István, a megyei tanács elnökhelyettese elmondta, hogy ő nem vizsgálatra kapott utasítást, hanem árra, hogy tájékozódjon Kiskőrösön s ennek során őt meg­győzte az, amit a városi tanács el­nöke, illetve a könyvtár igazgatója mondott erről az ügyről... Koloh Elek

Next

/
Oldalképek
Tartalom