Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
( 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január L A MAFILM FÓTI MŰTERMÉBEN KÉSZÜL „Mert sötétben él az egyik És a másik fényben él, És a fény, az messze látszik, Am nem látható az éj” (Brecht) SAJTOPOSTA A koldusopera Piros pont a járőrnek Vonul a tüntető tömeg, arcuk, ruhájuk csatakos, elnyűtt cipőjük, csizmájuk ütemre csosszah a koszos-nyirkos macskaköveken. Épp a piroslámpás ház elé érnek, amikor egy intésre leállnak. Visszakászálódnak a boltív alá, sorrá rendeződnek megint. Újra kígyóinak a lámpák, lassan gördül az operatőrökkel a felvevőállvány. Készül a felvétel a Mafilm fóti műtermének Máriássy-csamokában. Me- nahem Golan itt forgatja szuperfilmjét, Kurt Weü csodálatos zenéjével, a Bertold Brecht műve alapján íródott Koldusoperát. Menahem Golan, a rendező, a Cannon cég egyik társtulajdonosa nagy sikerű Mata Hari-filmje után már forgatott Magyarországon. Itt készült tavaly a magyar partizánlány története, a Szenes Hanna. Most a Koldusopera felvételei folynak. Szeptember 26-ától mindennap tizenegy-tizenkét órát dolgoznak a műtermekben. Csak két külső felvétel volt: egy nap a Vígszínházban, egy pedig a Várban. Foton négy helyszín épült. Bertalan Tivadar formálta meg az 1830-as évek Londonjának utca- helyszíneit, a piacokat, a börtönt, az istállót, az üzleteket, köztük Peachum kereskedését, hiteles tűzhelyekkel, pultokkal, ablakmélyedésekkel. A börtön fala koszosfeketére festett, rücskös hungarocell. A Várkonyi-műteremben most készül a kikötő díszlete, a hajóorr a közeli félvételekhez, s ácsolják a darukat, a raktárépületek hatalmas falát, előttük bálák, hordók hegye magaslik. A hajóhad egy része is készen áll már? egyméterestől a háromméteresig. A hajó formájú fakereteken árboc, a méretnek • megfelelő, feszülő és feltekert vitorlákkal. A Máriássy-műterem az utcákkal, házakkal, sarkokkal, átjárókkal, sikátorokkal, üzletekkel, kutakkal London képét mutatja. Két hónapig épült. Volt olyan nap, hogy kétszázan dolgoztak, építészek, ácsok, asztalosok, kőművesek, festők, villanyszerelők, azért, hogy minden hiteles legyen. A forradalmi jelenetben háromszáz statiszta dolgozott, tizenhat lovas, ropogtak a fegyverek, és hat méter magasból kaszkadőrök zuhantak, a csata hevében lovak buktak fel. A csendesebb forgatási napokon kevesebb a statiszta, ilyenkor negyvenen-hatvánan vannak, árusok és utcalányok, LonBicska Maxi (Raoul Julia) és Jenny (Julia Migenes) jelenete. • Menahem Golan, a rendező (középen) a Koldusopera börtönjelenetét állítja be. dón népe. Beszélgetnek, sétálnak, vonulnak, veszekszenek Ragályi Elemér és Szabó Gábor operatőrök kamerája előtt. A főszereplők sztárok. Bicska Maxi:-Raoul Julia, Jenny: Julia Migenes (a magyar közönség a Carmenból ismerheti), Peachum: Richard Harris, Peachumné: Julia Walters, az utcai énekes: Roger Daultry (a Who együttes szólóénekese), s még húszán, neves közreműködők Amerikából és Angliából. A magyar táncosokat, a szereplő tizenhármat kétszáz jelentkezőből toborozták, mert karakteres arcok, mozdulatok kellettek. A gyönyörű jelmezek jó része külföldről érkezett, de sok készült itthon is, a négy más országbeli szabász irányításával, John Blaam- field fantasztikusan szép tervei szerint. A háromórásra tervezett film sok munkát ad a Mafilm nemzetközi gyártáscsoportjának is. Mint Ungor Mária gyártásvezető elmondta, még a szombatjuk sem szabad. A hosszú munkanapok minden percét gazdaságosan kell felhasználniok. Mind a három műteremhelyszín és az épített külső helyszín folyamatosan ad tennivalót. Az épitési anyagok, a gerendák, deszkák beszerzése számukra sem könnyű. A magyar rendezők kevés filmet tudnak forgatni itt Foton, mert olcsóbb a külső helyszíni felvétel, mint egy hasonló hatásút felépiteni itt a műtermekben. Ennek a hetven forgatási napnak a költsége sokszorosa egy magyar filmre szánt költségnek. De ennek a filmnek az amerikai filmigényeknek is meg kell felelnie, a rendező pedig a cannes-i filmfesztiválra szánja. A forgatás eredményessége a magyar félnek sem érdektelen. A Mafilm bővítheti technikai felszereléseit, s így ez a többlet a hazai filmgyártást is gazdagítja. A filmet pedig — minden reményünk meglehet rá — jövőre vagy azután mi is megtekinthetjük. J. Á. Folyóirat-tallózó December elsején már kapható volt az e havi Kor- i társ és az Új írás, több vidéki folyóiratnak viszont ugyanekkor — vagy néhány nappal korábban — jelent csak meg a novemberi száma. A Kortárs élén Csíki Lászlónak A céda nyúl című kisregény terjedelmű elbeszélése található, eredeti műfaji megjelölése szerint „szocialista és realista történet”. Főhőse egy romániai — erdélyi — fiatal magyar értelmiségi, aki ritkán látott barátjával együtt vákuumhelyzetbe kerül. Tanári állásából elbocsátják, egy idő múlva — tej hiányában — a tejkihordói munkájára sincs szükség. Magányosan él a városi lakásban egy nyúllal, amelyet a barátja hagyott nála. Mégse magányos, még az se lehet, mert a hatóság — hol kézzelfoghatóan, hol sejtelmesen — körülveszi a mindennapjait. Ha elmélázva álldogál a téren, rászólnak, hogy közlekedjen, ha a házkutatásnál nem találnak semmit, felszólítják, hogy jelentse, ha újra felkeresi a barátja, a szeretőjétől is azt várják, hogy számoljon be a férfiról. Végül besúgóként kívánják „alkalmazni”. Lemoshatatlan lepedékként, széttéphetetlen pókfonálhálóként vonja be a hőst sorsa. Barátjának ígérkezik megoldás,, magyarországi feleség, de a főhős se nem olyan gyáva, hogy menjen, se nem olyan bátor, hogy maradjon. Patthelyzetére nincs megoldás. Ugyané számban Alföldy Jenő ír ennek az évnek kétségtelenül legjelentősebb magyar regényéről, Cseres Tibor Vízaknai csaták című művéről. Énnek is az Erdély-probléma a középpontja, csak nem a jelenben, hanem a korábbi, hosszú évtizedekben. A regény köz- * ponti gondolata a kritikus megállapítása szerint „a jogszeretet és szabadságakarat gondolata, az erőszak- mentesség gondolata, az együtt élő és egymásra utalt nemzetiségek érdekegyezségének gondolata, mely Moldován György politikai koncepciójában a föderáció elvét jelenti”. A novemberi Alföld Fórum-rovatában olvasható R. Sülé Andrea áttekintése: Vitatott kérdések és szemléleti különbségek a magyar és a román történetírásban. Azt mutatja be, hogy 1945 óta a korábban is vitatott kérdésekben az álláspontok inkább csak távolodtak egymástól. A tanulmány áttekinti az őstörténetet, a középkori magyar királyság, az 1848—49-es szabadságharc, a Tanácsköztársaság, Erdély Romániához csatolása, és a második világháború kérdésköréhez kapcsolódó nézetkülönbségeket, s mindvégig azt kell megállapítania, hogy ezek gyökere az, hogy „a román histográfia a román nemzet fejlődésére előnyös vagy előnyösen megvilágított tények bemutatásából indul ki, és bármilyen aktuális nemzeti igényt közvetlenül levezet a történelem valamelyik régi századából. A történetírás elsődleges feladata a jelen politikai törekvéseinek igazolása, ezért a múlt és a jelen egybefolyik”.1. ' Ügyanitt Pomogáts Béla az erdélyi magyar irodalom helyzetéről ír Égő szekértábor címmel. Drámai hangvételű, de nem túlzó megállapítása szerint „a magyar kisebbségi irodalom végső veszélybe került.” Ennek kialakulását és mértékét mutatja be. Adatokkal és tényekkel alátámasztva szól az anyanyelvi oktatás, a sajtó és a könyvkiadás rohamosan romló helyzetéről. A magyar nyelven tanuló általános iskolások száma például egyetlen évtized alatt a harmadára esett vissza! V. G. Személygépkocsim használatakor gyakran megállítanak a közlekedésrendészet emberei. A tényt, hogy teszik dolgukat, nem veszem zaklatásnak, ám a módszerükkel kevésbé vagyok megbékélve. Miért? Mert sokszor arrogánson lépnek fel, gyanakvóan keresnek valamilyen hibát, hogy miatta megbüntethessenek, vagy legalább kioktathassanak. Legutóbb azonban mindezek ellenkezőjéről győződtem meg, melyek részleteiről annak reményében számolok be, hogy a jövőben egyre többször ismétlődik az ilyen eset. December 21-én, szerdán délelőtt fél 10 óra körül autóztam az 52-es úton, ahol engem is ellenőrzött a járőr. Hogyan? Udvariasan elkérte a szükséges okmányaimat, azokat tüzetesen átnézte, majd alaposan szemügyre vette a kocsi műszaki állapotát. Természetesen voltak kérdései, észrevételei, de egyik sem tűnt bántónak, a hatalom erőfölényét hangsúlyozónak. Teendője végeztével megköszönve visszaadta az iratokat és további jó utat kívánva búcsúzott. Én pedig bizonyítottnak véltem, hogy eljárásának nem a tettenérés, a bírságolás volt az elsődleges célja, hanem az, hogy a biztonságos közúti közlekedés nélkülözhetetlen személyi és műszaki követelményeinek betartásával kapcsolatosan segítségemre legyen. Ha minősíthetném a rendőrségi járőr munkáját, magatartását, feltétlenül piros pontot adnék neki... E sorokat az egyik községben lakó olvasónk közlése alapján vetettük papírra. Mondandójáról tájékoztattuk a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészetén dolgozó alezredest, dr. Gergely Sándort, aki a történtek apropóján az alábbiakat válaszolta: — 1988-ban sajnos több mint 13 százalékkal nőtt megyénkben a személyi sérüléssel vagy halállal végződött, illetve jelentős anyagi kárral járt balesetek száma, a megelőző évihez viszonyítva. A balesetek fő oka tavaly is a gyorshajtás, a szabálytalan előzés, valamint az elsőbbség meg nem adása volt. Szomorú tény, hogy a KRESZ- előírások megszegői között minden ötödik személy ittasan vezetett. Félő, hogy ez az arány még rosszabb volna, ha munkatársaink nem járőröz- nek az elmúlt esztendőben is rendszeresen a megye közútjain. Az magától ér- detödik: a rendőrnek az ellenőrzései során következetesnek, szigorúnak kell ■ lennie, de ez nem mehet az udvariasság rovására. Való igaz, mi is értesültünk a közlekedőkkel szembeni nem mindig tisztelettudó fellépésükről, s hogy ennek elejét vegyük, úgynevezett belső intézkedéseket tettünk nemrégen. A lényegük az, hogy ezentúl a járőröző munkatársainknak főleg segítségnyújtási, valamint figyelmeztető szándékkal kell ellátniuk szolgálatukat, s csak ha nagyon indokolt, akkor szükséges eljárást lefolytatniuk, bírságot kiszabniuk, vagy szabálysértési felelősségre vonást kezdeményezniük. Célunk, hogy az állampolgár ne afféle zaklató hatósági közeget lásson a rendőrben, hanem partnert, aki a közúti forgalomban való baj nélküli részvétele érdekében szorgoskodik. Köszönet a cipőgyárnak A budapesti Markó Mihály mozgáskorlátozott fiatalember — a bal lába paralízis miatt fejlődött rendellenesen —, ezért csupán speciális méretű, fazonú lábbelit viselhet. Ez annyit jelent, hogy az egyik cipőjének 42-es nagyságúnak, vastag talpúnak és magas szárúnak, a másiknak 40-esnek, de normális lábra valónak kell lennie. Ha a szaküzletek kirakatában megpillant egy lábbelit, amely a formáját, bőségét illetően a legközelebb áll elképzeléseihez, akkor megtudakolja a gyártó nevét és a címére levelet küld, kérve, hogy a sajátos igénye szerinti cipőt készítse el. Az ezzel összefüggő legfrissebb fejleményről így számolt be: — Nemrégen Kecskemétre, az Alföldi Cipőgyárba juttattam segítséget kérő sorokat. És nem hiába, mert röviddel ezelőtt, úgy december 20-a körül megérkezett utánvéttel hozzám a várt küldemény, a cipő. Nagyon örülök neki, hiszen a használatra tökéletesen alkalmas. Ugyanannyit ér számomra, mint a legszebb karácsonyi ajándék. Azon cipőgyári dolgozóknak és vezetőknek, akik a legtöbbet tették érdekemben, ezúton mondok szívből jövő köszönetét! Munkaügyben kinek van igaza? A Kunbaján lakó Szalai Ferenc pár hónappal ezelőtt véglegesen eltávozott munkahelyéről, a Filantróp Környezetvédelmi és Fűtéstechnikai Vállalattól. Annak rendje-módja szerint próbálta elintézni az ilyenkor szokásos leszámolási teendőket, amikor afféle gordiuszi csomóval találta magát szemben. Erről így beszélt: — A cégtől védő- és munkaruhát kaptam. Bár az előbbi kissé elhasználódott, s ezért, megérett. 4 .selejtezésre, mégis visszaadtam volna, ha átveszik. Ez elől azonban elzárkóztak az illetékesek. És most legnagyobb megdöbbenésemre a teljes árát kérik tőlem. A másik gondom a munkaruhával van. Minthogy a kihordás ideje nem járt le, teljesen logikus, hogy a mostani értékének megfelelő összeget ki kell fizetnem. Csakhát ezt megnövelték a 25 százalékos plusz árat jelentő forgalmi adóval. E számlázás azért érthetetlen számomrá, mert 1987-ben, amikor beszerezte azt a vállalat, még nem volt hatályban az áfa-törvény. Mindent egybevetve, úgy érzem, volt munkahelyem mindenféle ürüggyel igyekszik tőlem pénzt bevasalni. De hát ennyire kiszolgáltatott az egykori dolgozó? A vitás üggyel kapcsolatosan a megyei tanács vb munkaügyi osztálya vezetőjéhez, dr. Vargáné Verasztó Jolánhoz fordultunk felvilágosításért, aki ezeket-mondotta:-■ —A védőruhával összefüggő tudnivalók az egészségügyi miniszter 3/1979 (V. 29.) számú rendeletében olvashatók. Eszerint a dolgozó egyéni védőfelszerelése rendeltetésszerű használatának, tisztításának, karbantartásának és visszaszolgáltatásának kötelezettségét a helyi munkavédelmi szabályzatban kell rögzíteni. Ebből következik, hogy a védőruhának nincs úgynevezett kihordási ideje, s az a munkaviszony megszűnésekor sem kerül át a használója tulajdonába. Ami pedig a túlságosan elkopott védőruhát illeti, azt is vissza kell vennie a SEMMI VESZÉLY: A vasaló csak néhány percig füstöl A karácsonyt követő munkanapokon gyakorta csöngött szerkesztőségi telefonunk. Izgatott emberek jelentették a vonal túlsó végén, hogy az ajándékul kapott HV—82 jelzésű, magyar gyártmányú vasalójuk az első használatkor füstfelhőbe borult. Többen úgy fogalmaztak: akár egy kémény is megirigyelné azt, amilyen intenzitással eregeti ki füstjét e háztartási eszköz. Csak fel ne robbanjon, mielőtt visz- szaviszem az Alföld Áruházba, ahol vettem ... — toldotta meg panaszát az egyik kecskeméti fiatal- asszony. / Érdeklődésünkre elmondották az említett kereskedelmi egységben, hogy a csaknem félezer forint értékű vasalóval kapcsolatos furcsa élményt több vevő megosztotta az eladókkal. Válaszuk az volt, hogy az első melegítéskor a szerelési technológiával járó kevés zsíranyagipá- rolog el, ez képezi a füstöt. És most nézzük csak a vasaló használati utasítását tartalmazó prospektust, melynek utolsó oldalán ez a mondat olvasható: „Az első melegítések során keletkező füst megengedett, rövid használat után teljesen eltűnik.” Bár megnyugtatónak tűnik e közlés, mégis felmerül a kérdés: mi okból pipál a vasaló? Válaszért a gyártóhoz, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezethez kopogtattunk, ahol Székely László elnök informált a következők szerint: — Mindössze öt-hat éve gyártjuk a hőfokszabályozós vasalót, melyből minden esztendőben legalább negyedmilliót adunk a hazai és külföldi kereskedelemnek. Gyártási technológiánk azonos a legfejlettebb országokban alkalmazott módszerrel, s ez bevált, bizonyítja a minimális reklamáció. Ami pedig a füstölést illeti, annak magyarázata, hogy a talprész megépítése sajtolásos technikával történik, s eközben a felhasznált anyag nedvességet kap. Bár az elkészült termékek a 200 Celsius-fokos szárítóba kerülnek, előfordulhat, hogy valamelyik darabnál nem kifogástalan az égetés, így a használója az első bekapcsoláskor füstöt lát. Körülbelül 5-10 perces ez a füstszerű páraképződmény, s utána kifogástalan a készülék. Zsírral sohasem érintkezik a szerelőműhelyben, az ilyen jellegű kereskedői érvelés tehát nem fedi a valóságot. Nincs tehát semmi veszély a készülék használatakor, ha azonban a vásárlónak mégis elmegy tőle a kedve, készséggel visszavesszük tőle, s cserét biztosítunk, vagy az árát megtérítjük. cégnek, s gondoskodnia a cseréjéről. Olvasójuk helyesen teszi, ha e problémája ' rendezése előtt áttanulmányozza a munkavédelem említett „házi törvényét", s az abban foglaltak szerint cselekszik. Ami máris teljes bizonyossággal megjegyezhető: aki a munkahelyétől való megválásakor nem tud elszámolni a védőfelszerelésével, azt százszázalékos kártérítésre, kell kötelezni, l\CUJ i JT\ ■ A munkaruhára májféléjé^k^ájffk.V- natkoznak,'melyeket a Minisztertanács 48/1979. (XII. 1.) számú és már módosított rendelete tartalmaz. Ez esetben fontos tudni, a ruhának van kihordási ideje. Amennyiben pedig a vállalati kollektív szerződés lehetővé teszi, a munkahelytől búcsút vevő dolgozó magánál tarthatja, feltéve, hogy a már teljesített kihordási idővel arányosan csökkentett árát megtéríti. Nem értem ezen összeg áfával történő megterhelését, ugyanis ilyesmire véleményünk szerint nem ad lehetőséget az 1987. évi 14-es számú törvényerejű rendelet. Mire való a menetrend? Tudok arról, hogy megyénk mindegyik települése elérhető valamelyik tömegközlekedési eszközzel, így hát különösebb aggodalom nélkül terveztem meg kisgyermekem és magam számára a legutóbbi utazási programot. Az érkezések, indulások időpontjait a busz- menetrendből „puskáztam ki”, nem gondolva, hogy a benne foglaltakat néha a sofőrök se veszik komolyan. Ilyesmire került sor esetünkben is, amelyről azért szólok a nyilvánosság előtt, hogy nyomatékosan felhívjam az illetékes cég figyelmét a hasonló kellemetlenség megelőzésére. Voltaképpen túlvoltunk már a hazafelé vezető út felén, amikor december 17-én, szombaton késő délután 4 óra 40 perckor Kiskunfélegyháza felől befutottunk Kiskunmajsára autóbusszal. A hivatalos előírás szerint néhány perccel később kellett volna kigördülnie a Szeged—Kalocsa között közlekedő járatnak — azzal akartunk menni Halasra — e helyszínről, de a gépkocsivezető a menetrendben megjelölt idő előtt indult. Mi, a lemaradottak végül is vonattal utazhattunk lakóhelyünkre, ahová késő este, 9 óra körül érkeztünk meg. Ez a fáradságos, viszontagságos út kissé megrendítette bizalmunkat a Volán személyszállító szolgáltatásában ... Dombi Tibor Kiskunhalas Szerkeszti:, Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 \