Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2. • PETŐFI NÉPE • 5

t KftRTELEFON £ Nyereség van

— pénz még sincs?

Némi iróniával azt mondhatjuk: 1988 pénzügyileg a „képtelenségek” éve volt. A kezdet nem ígért sok jót — hitelstop január-februárban —, de eredeti szándékát a pénzügyi kormányzat végül is képtelen volt keresztülvinni. A helyzet év közben mégis rosszabbodott, s év végére egyik-másik jól gazdálkodó vállalat eljutott a majdnem teljes képtelenségig: partnereinek, szállítóinak nem tudott fizetni, holott tevékenysége továbbra is nyereséges. Három megyei, mezőgazdasági szövetkezetnél érdeklődtünk: ök tartottak és tartanak-e még a fizetésképtelenségtől?

Szűcs Sándor, a Szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet elnöke:

— Több alkalommal sorban álltunk az év folyamán a bankban, de nem azért, mintha recsegett-ropogott volna a fejünk fölött a ház. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank adott hitelt, már amikor tudott, á Mezőbankkal pedig kifejezetten jó a kapcsolatunk, jó adósnak számítunk előttük. Sajnos, év végére körülbelül 30 millió forintra gyűlt a szövetkezet kintlevősége, vagyis összesen ennyivel tartoznak nekünk a különböző vállalatok. Vannak váltóink is, amelyek januárban-februárban lejárnak. Mindenbe belementünk, hogy a pénzügyi helyzetünk viszonylag szilárd maradjon, megőrizzük a fizető- képességünket. Ez sikerült is — eddig. Ha februárban nem folynak be a kintlevőségeink, nagy gondban leszünk, még így is, hogy várhatóan 20-30 millió forint körül alakul a nyereség. A mezőgazdaságban nem lehet 2-3 hetet várni, mondjuk, a műtrágyázással vagy a betakarítással, amíg a partnerünk valahogyan pénzt szerez! A következő hónapokban megkezdjük a téli gépjavítást, a vetőmagvásárlást, de pénz nélkül nehezen fog menni. Ördögi körben vannak a vállalatok: senki nem tud fizetni, mert neki se fizetnek.

Csordás László, a Lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezet elnöke:

— Szerencsére eddig nem kellett sorba állnunk. Partnereinkhez évtizedes kapcsolat fűz, még egyik fél sem élt visz- sza a bizalommal. Akikkel gondunk volt, most folyamatosan törlesztenek, a kintlevőségeink miatt tehát nincs okunk túlzott aggodalmaskodásra. A fizetés- képtelenség veszélye nem' fenyeget, eredményünk is több lesz valamivel a vártnál. Jóval kedvezőtlenebbnek tűnik viszont a jövő, őszintén szólva kissé borúlátóan indulunk neki az új évnek.

Kiss Imréné, a Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet főkönyvelője: — A szövetkezet évente 1 milliárd forintos árbevétellel dolgozik. Korábban ehhez 31 millió forint folyószámla- hitelt kaptunk, az idén csak tizenkettőt. Igaz, ehhez jöttek az eseti hitelek, de azok 1-2 hónapos lejáratúak. A váltóval is volt elég bajunk, a bankfiókok elzárkóznak a nem növénytermesztésre vonatkozó felvásárlási váltók leszámítolásától, nálunk pedig éppen az állat- tenyésztés van túlsúlybán. Többmilliós tartós kintlevőségünk gyűlt össze, egyes tételekre október óta számítunk, de még most se jöttek be. A libahús, -máj, -toll jól értékesíthető a világpiacon, ugyanakkor a baromfi-feldolgozó vállalatok nem tudnak fizetni, mert a felvásárlók hitelkeretét is csökkentették a bankok. De ha mi sem tudunk fizetni a szerződött kistermelőinknek, visszaesik a termelési kedv, veszteségeink lehetnek a piacon is. A költségvetéssel szembeni kötelezettségeinket igyekeztünk mindig határidőre teljesíteni, a szállítóinkkal szemben voltunk és vagyunk a fizetést illetően csúszásban. Nem tudok rá jobb szót: őrült ellentmondás, hogy nyereség van, fizetőképesség nincs! És sajnos a mezőgazdasági üzemek, elsősorban a téeszek nagy részében így áll most a helyzet.

— magyar —

A bányászat egyike az ember legrégibb termelő tevékenységének. Az első lelőhelyeket valószínűleg azok fel-. színi kíbukkanásai alapján találták meg. Az angliai Cornwall és a Cseh- Szász Érchegység ónbányái több ezer évesek. Baku hatalmas kőolaj- és földgázmezőíre is utaltak felszíni nyomok. A felszíni kibúvások azonban viszonylag ritkák. Emiatt már a geológiai kutatás kezdeti szakaszában törekedtek arra, hogy a felszíni adatok alapján a terűlet szerkezetéről is képet alakítsanak ki.

A felszínközeli, nagyobb-nyers- anyagldőbeiyck az idők sorún hamar elfogytak. A nagyobb mélységek kutatásához, megismeréséhez nélkülözhetetlenek a közvetett vizsgálatok, a geológián kívül a geofizikai módszerek felhasználása. Ezeknek a módszereknek az alapja az, hogy különböző kőzetek fizikai jellemzői is eltérnek egymástól, a különböző kőzetekben eltérő például a rugalmas hullámok terjedési sebessége, más és más a sűrűségük, elektromos vezetőképességük, radioaktivdem-koncentráció- juk, víztartalmuk..

A gravitációs módszer

Az esetek többségében azonban olyan földtani szerkezetet keresnek, melyekben a nyersanyag felhalmozódhatott. Vízkutatás esetében például a vízzáró rétegek kimutatása,

olajkutatáskor a valószínűleg olajat tartalmazó szerkezetek meghatározása a kutatás feladata. A szénhidrogén-kutatást a kis költségigényű, időben gyorsan elvégezhető módszerekkel kezdik (gravitációs, mágneses mérések). A kapott eredmények alapján jelölik ki azután a költségesebb, de igen pontos eredményeket adó szeizmikus módszer számára is kutatásra érdemes területeket. Az eredmények értelmezése alapján kitűzött fúrásokban pedig mérésekkel határozzák meg az átfúrt képződmények fizikai jellemzőit, és a gáz- vagy olajtartalmú, rétegek helyét. i A geofizikai módszerek között az egyik legolcsóbb a gravitációs kutatómódszer, amelynek alapjait Eötvös Loránd dolgozta ki. A gravitációs módszer a kőzetek sűrűsége közötti különbségen alapszik. Bár az eltérések nem nagyok, a mélybeli sűrűség- eloszlás változása igen érzékeny műszerekkel a felszínen is kimutatható. Ezt először Eötvös Loránd zseniális műszerével, a torziós ingával sikerűit megvalósítani. A műszer később Eöt- vös-inga néven világszerte ismertté vált Eötvös az első terepi méréseket 1891-ben, a Celldömölk melletti Ság- hegy bazaltkúpjának a tetején végezte. Felismerte műszerének alkalmazhatóságát a felszín alatt elhelyezkedő tömegeloszlás, illetve ennek közvetítésével földtani alakzatok kimutatására, ásványi nyersanyagok kutatására. 1916-ban az Egbell környéki mérésekből sikerült olyan pontossággal meghatározni a felszín alatti rétegek elhelyezkedését, hogy a mérések alapján telepített fúrás gázmezőt talált.

Az 1930-as években nehézségi erőtér mérésére új műszert, az ún. gravi- métert fejlesztették ki. A nyersanyag- kutatás számára néhány kilométer mélységű medencealjzat mélységváltozásainak, esetleges felboltozódásai- nak felismerése a lényeges. A gravitádós módszer azért alkalmas a kutatásra, mert a medencealjzat kőzeteinek sűrűsége nagyobb, mint a medencét kitöltő lazább, fiatalabb üledékeké.

A mágneses tér eltérései

Hasznos módszere a nyersanyag- kutatásnak a mágneses tér eltérései- nak mérése is, amely egyike a legrégebben alkalmazott geofizikai eljárásoknak. Régi kínai leírások szerint az iránytűt Kínában L e. 2600-ban már biztosan ismerték, s a mágnesvasat az ókor olyan tudósai is leírták már, mint Tháiész és Arisztotelész. Svédországi- adatok szerint a bányászkom paszt már 1640-ben felhasználták a vasérctestek helyzetének meghatározására. A mai legmodernebb mérőmódszerekhez tartozik a légi mágneses mérés is.

A gyakorlati geofizika leghatásosabb eszköze a szeizmikus kutató- módszer. Lényege: rugalmas hullámok keltése felszíni vagy felszínközeli

ENERGIA HULLADÉKBÓL

Egy „biológiai bomba” hatástalanítása

• Szinte felmérhetetlen a tisztítóállomás haszna.

energiaforrással, és a mélyből a felszínre visszajutó hullámok regisztrálása.

A különböző kőzetek rugalmas tulajdonságai és emiatt a bennük teije- dő rugalmas hullámok terjedési sebességei eltérnek egymástól A felszínen regisztrált hullámkép feldolgozásából következtetni lehet réteghatárok helyzetére, ha azok olyan közegeket választanak el, amelyekben a rugalmas hullámok terjedési sebessége különböző. Ezekről a réteghatárokról a hullámok energiájának egy része visszaverődik.

Takarékos kutatás

‘ A Vóriiplex szénhidrogén-kutatás új, fontos -eszköze a medenceanalízis. Legfontosabb célja a kutatás költségkockázatának csökkentése. A medenceanalízis során az üledékes medence fejlődését rekonstruálják térben és időben, eközben vizsgálva a szénhidrogének képződését, vándorlását és felhalmozódását

A hazai nyersanyagkutatás a mai feladatok és követelmények mellett csak az alkalmazott geofizika és geológia korszerű ismereteinek integrálásával lehet tartósan hatékony és eredményes. A szénhidrogén-kutatás és -feltárás helyzete és lehetőségei befolyásolják az egész energiagazdaságot. Az egyre nehezebben mejgtalál- ható nyersanyaglelőhelyek felkutatására pedig egyre érzékenyebb eljárások kidolgozására van szükség.

— (ins —Az ötvenes években a mezőgazdászok a bájos dél-csehországi város, Trebon közelébe, akaratlanul és mit sem sejtve, egy „bombát” helyeztek el amikor felépítették a Gigant nevű, 30 ezer sertésre méretezett hizlaldát. A beruházás beváltotta á hozzá fűzött reményeket — valódi sertéshúsgyár lett belőle. Egy dologról azonban akkor megfeledkeztek, vagy inkább lebecsülték azt. Mégpedig arról, hogy a sertések nem csupán húst, hanem hulladékot is jelentenek. És egy harmincezres telep hulladéka óriási mennyiség, sokkal nagyobb, mint egy ilyen lélekszámú városé. Két év elmúltával kezdett az ökológiai bomba robbanni.

Az első robbanás — Rozmberk. Az egyik legnagyobb csehszlovákiai halastó, a középkori halgazdaságok nagyszerű műve, melynek közvetlen közelében áll a hizlalda, több millió hektoliter teljesen holt víz tartályává vált. A tervezőknek az az elképzelése, hogy elegendő a folyékony ürülék tisztítása két kisebb halastóban és utána azt átengedni a Rozmberkba, ahol a vízi növényzet és az állatok majd megbirkóznak a szennyeződésekkel, nem vált be. A másik robbanás akkor következett be, amikor a hizlalda hulladékát kezdték kihordani a termőföldekre, ami végül katasztrofális hatással volt a földekre.

A treboni mezőgazdasági vállalat vezetőinek és a város képviselőinek helyzete csöppet sem volt irigylésre méltó. A hizlaldát megszüntetni gazdasági okok miatt nem lehetett, viszont tovább működtetni egyenlő volt az egyedi vidék fokozatos tönkretételével. A gordiusi csomót végül is egy különleges berendezés üzembe helyezésével vágták át. És immár tizenöt éve, hogy a káros ürülékek itt néhány hasznos termékké változnak. Ezenkívül a tisztító a város szennyvizét is feldolgozza. Az eredményességet mutatja, hogy az UNESCO bioszférikus rezervátummá jelölte ki a területet.

A tisztítóállomás Trebon furcsa látványosságává vált. Amíg a külföldi és hazai turisták, valamint a természetbarátok Trebon környékére a harmonikus tájat jönnek megcsodálni, mely a termőföldek, erdők és halastavak hagyományos megművelésének évszázadai alatt alakult ki, látogatók sora — vegyészek, gépészek és mezőgazdászok — a tisztítóállomást keresi fel.

A tervezők nemcsak arra gondoltak, hogyan semmisítsék meg a veszélyes hulladékot, hanem arra is, hogyan állítsanak elő belőle valami hasznosat. Ebben az esetben ez a tőzegstruktúrájú nagyon jó minőségű trágya és főleg a biogáz, melynek fűtőértéke a földgázéhoz hasonlítható. A napi mennyiség (6000 m3) elegendő a bomlasztótartályok, a tisztítóállomás és a hizlalda fűtésére is. A betakarítás idején ezzel szárítják a takarmányt, gyümölcsöket, gabonát. Egyelőre kísérleti jelleggel a biogáz egy villanygenerátort is meghajt. Az eredmények biztatóak, 50 m3 110- 120 kWó-t jelent, ezenfelül meleg vizet a hűtőrendszerből. A fennmaradó biogázt cseppfolyósítani akarják.

Jelentős mennyiségű energiaforrást, szerves trágyát nyernek tehát a hulladékból és a természetbe megtisztított vizet juttatnak vissza Trebonban. Az építés költségei már régen megtérültek. A természet megmentett értékeit számokban senki sem fejezte ki. De a szakemberek egyetértenek abban, hogy a tisztítóállomás haszna a természetvédelemben többszörösen felülmúlja a gazdasági nyereséget.

Alena Helclová (Orbis—MTI-Press)

LÁZÁR ERVIN:

Asszony, gyermekkel*

(Az 1988 őszén lebontott Alsórácegres emlékére)

zon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergétt a táj. Ebből a sötét vacögás- ból jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni merrőljött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem is kopogott.

— Az Istenért, jöjjön be, hiszen megfagy — mondta neki anyám.

Az asszony nem mozdult, szemét szüléimre emelte, és csendesen így szólt;

— Engem üdöznek.

— Egy nőt? Csecsemővel? Aliért? —>- kérdezte apám.

Anyám szelíden megfogta a karját.

— Jöjjön már be.

■ — Nem követtem el semmi rosszat — mondta az asszony, de még mindig nem indult befelé. — Azt mondták, aki segít rajtam, azt is nagyon megbüntetik.

, — Jöjjön csak be.

Nagyon szép asszony volt. Levetette furcsa, arany szegélyű, világoskék, köpenyét, kibontotta a pólyából kisfiát, tisztába tette, megszoptatta. A kisgyerek ránk nevetett, fogatlan, bölcs nevetéssel.

— Csak karácsonyig. Karácsonykor már lesz hova mennünk—mondta az asszony.

Anyám ránk nézett.

— Gyerekek, senkinek se mondjátok meg, hogy a néni nálunk van! Megértettétek?

— Nem azért, mintha bárkitől tartani kellene — mondta apám —, itt

Rácpácegresen nincs senki, aki elárulna bennünket. De biztos, ami biztos.

Tudom, akkor mindannyian Bede- rik Durira gondoltunk. Aki ugyan nem lakott Rácpácegresen, de itt ólálkodott mindig a környéken. Valami csősz, mezőőr vagy erdőkerülőféle volt. Lelövöldözte a határba tévedt kutyáinkat, megrikatta a gyerekeket, ijesztgette az ebédvivő asszonyokat.

Igen, őtőle félni kellett.

Pedig mióta az asszony a gyermekkel megérkezett, egyre gyakrabban keringélt körülöttünk, s azután, hogy a hirdetményt felolvasták, egészen el- szemtelenedett.

A katonák terepszinű dzsippel érkeztek, addig nyomták a dudát, amíg mindenki előszállingózott a házakból. Egy katona fölállt, ordítva olvasott. Egy nőt keresnek, csecsemővel. Bárki látja, köteles jelenteni. A parancs megszegőjét a helyszínen agyonlövik, házát porig rombolják.

Fagyott szívvel álltunk, kutatnak-e? De nem, odábbálltak. Csak Bederik Duri nem állt odább, sőt, megindult a házunk felé.

— Ha akarja, most rögtön elmegyek — mondta az asszony apámnak. — A perien át, nem veszi észre senki.

— Nem megy sehová! Öt nap múlva karácsony, addig ki kell bírnunk. Bújjanak el!

Bederik Duri estig ott ült. Fülelt. Gyereksirásra lesett. Azt aztán leshette! Mert alighogy kényelmesen elterpeszkedett a konyhában, odakint, a gazdasági épületek takarásában, megjelent Jósvai Jancsi, addig integetett anyámnak, amíg észré nem vette.

— Mit akar, János?

— Az asszony meg a gyerek miatt ....

— Milyen asszony?—rebbent meg anyám.

— Ne tessék félni. Tud róla az egész puszta ... Amíg ez itt ül, jobb helyük lenne nálunk. A kerten át észrevétlenül átjöhetnek.

így került az asszony a gyermekkel Jósvaiékhoz, majd amikor Bederik Duri körülöttük kezdett szaglászni, átmentették őket az alsó ház családjaihoz, aztán a fölső házba került, majd vissza a középsőbe, nem volt Rácpácegresen egyetlen család sem, aki ne bújtatta volna, ha csak fél órára is. Eljött a karácsony, a lányok ezüstpa- pirral borított diót, cérnára fűzött pattogatott kukoricát aggattak a fenyőágakra. Az asszony a kicsivel akkor már újra nálunk volt.

— Sötétedés után a pálfai Öreghegy alatt várnak rám.

Apám befogta a lovakat, és a biztonság kedvéért nagy kerülővel, a Sió fölötti erdők között vitte az asszonyt meg a fiát a megbeszélt helyre. Még kicsit mosolygott is magán, túlzás ez tíz óvatosság, ki kóricálna szenteste ezen az elhagyott vidéken. De bizony kóricált! Előlépett a fák közül Bederik Duri.

— Állj! Kit visz maga?

Apám nem válaszolt, a lovak közé csapott, meglódult a kocsi, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy Bederik Duri ne tudja elkapni az asszony aranyszegélyű köpenyét. A kezében maradt, diadalmasan lobogtatta.

Vágtázva értek az Öreghegy alá, valóban, egy kocsi várt ott. Az asszony sebtében búcsúzott, átszállt, a könnyű parasztszekér elzörgött vele a sűrű éjszakába.

Apám megfordította a lovakat, hazaindult. Most már az országúton, egyenesen. Amikor a Paphegy tövébe ért, az út menti bokrok mögül ijesztő nevetés harsant. Apám tudta, hogy ki az, és szivszorongva nézte, ahogy a fagyos sötétségben ballangkórókat hömbölgetett a szél.

Másnap hajnalban fölboly dúlt Rác- pácegres. Jönnek! Ki hozta a hirt, nem tudom, de már az is elterjedt, hogy egy lánctalpas monstrum is közeleg, azzal rombolják le a házakat. Bederik Duri nem sokat késlekedett. Ö vezeti őket, a tank előtt jön, kezében a bűnjel, az aranyszegélyű kék köpeny.

Egy darabig hihettük, hogy csak

ijesztés, de ahogy a hajnal kibontotta a tájat a homályból, kibontotta a lőrinci úton vonuló sereget is, igen, jönnek, fegyverrel, lánctalpas monstrummal, végünk van, véged van Rácpáceg- res. Menekültünk volna, az asszonyok batyukat kötöttek, de akkor már valakijött vissza a magtár felöl, nincs kiút, igen, akinek jó szeme volt, láthatta, mint a szögesdrót tüskéi, az őrszemek szuronyai, körös-körül a ráadási úttól a Paphegyen át a Vitéz tanyáig, mindenütt katonák, körülzártak bennünket.

Ki lehet ez az asszony meg ez a gyerek, hogy ilyen ádázul gyűlölik?

A batyuk a lábak mellé estek, hátráltunk, összetorlódtunk, mint egy delelő nyáj, szorongtunk a Nagy szederfa alatt.

A monstrum már a Kissarok felé dübörgőit, hallottuk a kérlelhetetlen hangot, már idevillant Bederik Duri kezéből a kék, amikor Keserű Pisti felkiáltott: Odanézz!

A házak körvonalai megbomlottak, mintha köd ereszkedett volna rájuk, de nem lehetett köd, hiszen minden mást élesen lehetett látni, ide látszott az . Erzsébetdomb fenyőfája, a lőrinci torony. A házak mégis elmosódnak ', tünékenyen lebegnek, mint forró nyarakon az utak fölött a délibáb, újabb kiáltás, a kezem, a kezem, idenézz, a kezem! Tényleg, mintha elpárállana a testünk, áttetsző lesz a kezünk, megfakul a ruhánk, egy pillanatra látom a mellettem levők testén át a dombokat, aztán már csak a dombok, a fák.

A házak és az emberek, mint a pótra, nincsenek, üres pusztaság Rácpáceg- res helye... de mégis itt vagyunk, hiszen érzem, hogy fogom anyám kezét, a hátam mögött szuszog a húgom.

A had hökkenten áll az üresség közepén, Bederik Duri eszelősen kapkodja a fejét, itt volt, itt van, itt kell neki lenni, a páncélosról leszáll egy tisztféle, Bederik Duri kapkodva mutogat, lobog kezében az aranyszegélyű kék köpeny. A tiszt botot emel. Bederik Duri vállára sújt vele, aztán az arcába. Itt meg, miköztünk, valaki hangosan fölnevet, csönd, sziszegi apám, de nem lehet visszatartani a kárörvendő hangokat, sziszeg, fortyog, sistereg, úgy kell neked, gazember. Most már a többiek is ütik, Bederik Duri szűkölve rohangál a körben, szinte sajnálja már az ember.

A katonák sorokba rendeződnek, a páncélos megfordul, mennek dolguk- végezetlen, Bederik Duri, mint egy rongycsomó, a földön. Amikor a katonák már látótávolon túl vannak, föláll, az arcán gyűlölet, rázza az öklét az égre, a katonákra, ránk, belőlünk meg, láthatatlanokból, föltör, fölszárnyal a felszabadult nevetés, Bederik Duri rémülten rohan át a földeken, egyre messzebb, egyre távolabb, olyan lesz, mint egy szélűzte ballangkóró.

Halvány vibrálás, helyükre sűrűsödnek a házak, fölkődlik a kezünk, az arcunk, juhé, itt vagyunk, világítanak a boldog emberek. S mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó. .

* Az MTI-Press pályázatán n. díjat nyert novella.

Kincskeresés ásó nélkül