Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. január 19. • PETŐFI NÉPE • 3 BEJUTNI EURÓPÁBA! Á KERTÉSZETI FŐISKOLÁN: Dunaegyházi találkozások • Gázcseretelep és fűtőolajkút van. Az adófizetők azzal kezdik: mi nincs. Dunaegyháza ezerhatszáz lelkes, szlovák ajkú falucska Bács-Kiskun nyugati határán. Az ártér homokdombjain, az ősi település többször is elpusztult, majd föltámadt. A fa­luhistória szerint a törökdúlás után — a XVIII. század legelején — a Jármy és a Pak- sy családok telepítettek pusztává lett birto­kaikra (Árva, Nyitra és Zólyom vármegyék­ből) szlovák földműveseket. Azóta már többször is megkongatták a vészharangot a falucska fölött. Egyik évről a másikra városok születtek a környéken s irtóztató erővel — könnyebb, színvonala­sabb munkát, komfortosabb életet ígérve — vonták magukhoz a környékbeli kistele­pülések ifjúságát. Mindez oly időben történt, amikor a megélhetés lehetőségei helyben is veszélybe kerültek. Rámenős „népnevelők”, agitátorok keserítették a közöstől okkal ódz­kodó parasztok napjait, éjszakáit. S később már a szövetkezetekben — a lelkiismeretlen, hozzá nem értő vezetők miatt jutott keve­sebb hús a tányérokba. A telepesek unokái azonban nem menekültek el... Gyalog a falu felé... — Egyházi (így említik a környéken a fa­lut -j-r F. P. J.) nem a világ közepe, de meg­élünk — foglalta össze vallomását Balogh Bertalan; alkalmi útitársam, kivel Apostag- ról gyalogoltunk a szomszéd település felé. — Hopka Sándor, múzeumunk gazdája me­séli, hogy a löszdombok tövében ősi falu romjait ásták ki a régészek. Vagyis itt mindig megtermett, ami a létfenntartáshoz kellett. És jöttek a szorgalmas, spórolós tótok. Ki­vették a földből mindig, amit lehetett, persze csak ha hagyták őket, ha megérte... — Mostanában megéri-e? — csavartam a szót a mába. A ferencjóskakabátos, barna bársony- nadrágos, gondosan vikszolt csizmás kalau­zom megállt. Megigazította fején a kucsmát, aztán utánam lépett... — Fordult világ van ám! — mondta fel­emelve hangját — A téeszünkkel meglódult a kocsi. A környékbeli gazdaságok mind süllyednek, de az itteni Haladás valóban ha­lad. Én mindig kapálództam a közös ellen, de ha fiatalabb lennék, bizony most jelent­keznék náluk. Mondja a vejem, hogy a ház­táji krumpliból, úgy kapott tisztán 130 ezer forintot, hogy csak a felszedés napján tudta meg, hol is van a parcellája. Minden munkát elintézett a tsz, még az eladást is. De volt olyan család is, ahová két-három háztáji is jutott. Gondolhatja! Mindez adómente­sen ... El nem tudnának zavarni onnét egy embert sem. Ezek a pénzek jól jönnek a falu­nak. Végre mi is léphetünk valamit. Az új elnök — valami solti ember — rendbe rakta a gazdaság szénáját... „Ez a szövetkezés lényege.. A Haladás Tsz,irodája nem vall pénzes gazdára. Nyolc éve — amikor a tagság föl­bontotta az Apostagi Dunamenti Téesszel kötött kényszerfrigyét, — kerültek az ügyin­tézők ebbe a családi házba. A tárgyaló, ahol Szabados Lajos elnökkel beszélgetünk, talán az ebédlő vagy a konyha lehetett. Az aszta­lon, előttünk különös ikebana virít: kukorica és csírázó krumpli. ' Vendéglátóm lelkesen beszél a tervekről. Az idén jóval nagyobb területen vetnek majd kukoricát és szóját, mint tavaly; továbbra is áldoznak az öntözésre; hamarosan átadják a korszerű, új üzemi konyhát. Amikor a tava­lyi eredményekről kérdeztem, lassúbbra fog­ja a szót... — Nálunk már harmadik éve a burgonya az „üdvöske” — mondja. — Nem új felfede­zés ez itt, hiszen ezzel a betegségekre igen érzékeny, szeszélyes növénnyel már évtize­dek óta bajlódnak az itt élők. Akadt olyan esztendő is—nem is egy—amikor a krump­li név hallatára is borsódzott az emberek háta. A kereskedelem szervezetlensége miatt száztonnaszám rohadt el a vermekben az értékes gumó. Szerencsére azonban az utób­bi években jól termett és sok pénzt hozott a burgonya. 1988-ban sikerült megtermelnünk az országos átlagtermés dupláját, 42S mázsát hektáronként. A termelés nagyobb részét ve­tőmagként — vagyis drágábban — tudjuk értékesíteni. 165 hektárt vetettünk összesen. — Állítólag egy téeszes család haza vihetett tavaly közelfélmillió forintot is. Csak föl kel­lett szedni a kiszántott krumplit... — Gondolom ezt nem s4mrehányásként mondja?! Mert ez így volt. Sokan irigylik is ezt. Nem tudják, hogy nálunk — szezonban hetekig senki sem jöhetett azzal, hogy mun­kaidő után siet haza, mert kapálni kell a háztájiban. Amikor a betakarítás elkezdő­dött, bizony a gépszerelő négy óra után mindjárt zsákolni indult, az asszonyok a var­rodából válogatni. Voltak napok, amikor éjfélig dolgoztunk. De szerintem ez a szövet­kezés lényege! Másoknak sem tilos utánunk csinálni... — "Mire költik az emberek a pénzt? — Manapság nem nehéz elkölteni a forin­tokat. És van mit pótolniuk az embereknek. Ki a házát fejezi be, ki gyümölcsöst telepít; sokan vettek személygépkocsit a krumpli­pénzen. Sajnos az életminőség viszont nem változik könnyen. Falun nincs lehetőség a szabadidő hasznos eltöltésére. A közösségi élet itt még azt jelenti: együtt dolgozunk! Húsbolt — társadalmi munkában A Bacsó Béla utca egyik öreg épületében bérelt helyet húsboltjának a Dunaföldvári .Virágzó Tsz. A szerződéses üzletvezető, Nagy István Bölcskéről jár át naponta. Vala­mikor szatócsboltnak épülhetett a helyiség. Nem terveztek külön szobát a hűtőknek, a barneválos „tepsidobozoknak”, a tepertős üstöknek, a zsírkannáknak. Szűkében van­nak a helynek. Kora délután, alig férnek a vevők a pult előtt... f— 1920 óta — mondja Nagy István — mindig volt a családban hentes. Egyik közeli hozzátartozóm ült is néhány hónapot az öt­venes években, mert — finoman fogalmazva — nem tudta magát visszafogni a szakma gyakorlásától. Nem ígért sokat a dunaegy­házi vállalkozás, amikor megpályáztuk, de ma már elmondhatom: megtaláltuk számítá­sunkat. — Az áremelkedésnek nem érezték a hatá­sát? — Nem nagyon. Van még vásárlóerő! Ta­lán az olcsóbb árut jobban keresik. A fizikai munkához enni kell ám. Itt szezonban éjjel­nappal robotolnak az emberek. Néha úgy tűnik, csak dolgozunk, és eszünk; a többi kimarad az életünkből. Nekem a hétfő lenne a szabadnapom, de még nem vettem ki sose. Nyáron pedig, amikor jönnek a horgászven­dégek, vasárnap is kinyitok. Régifajta keres­kedő vagyok. Apám idős, beteg, de naponta végigkérdi amikor találkozunk: mit kaptam, s mit adtam el? — Áru van bőven? — Nem panaszkodhatok. Közel a szövet­kezetünk vágóhídja. A Bácshús kocsija is felkeres rendszeresen. Mehetnék Szekszárd- ra is... — Ide hová tenné az oldalasokat? — Éppen ez az! Ha talpon akarunk ma­radni, váltanunk kell. A tanács — jelképes összegért — adott egy portát a faluközpont­ban. Oda akarok építeni a tavasszal egy kor­szerű, új hússzéket. A vevőim közül többen is, amikor megtudták a tervemet, mindjárt jelentkeztek: segítenek az alapozásnál. Úgy látom van itt összefogás, erő és terv. Húsbol­tosra is szükség lesz... „ ... úgy kezdik: mi nincs?!” Erősen komörult már a ködös délután, amikor a faluszélen a kiszáradt öreg tónál (a dunaegyháziak Kis-Balatonnak mondják) összefutottam a falu tanácselnökével, Hu- szárik Bélával. Agilis, tennikész ember, aki nem szereti az „irodaszagot”. Most is a lakó- közösség egyik legnagyobb problémáját, a szeméttelep ügyét intézte... — Úgy tűnik, végre megoldottuk a sze­métkérdést. Találtunk egy felelőst, aki majd rendben tartja a telepet — mondja. Nem volt olyan közösségi fórum, hogy ne került volna elő: a falu némely része szemetes. El kellene csípni a közösség törvényeinek megsértőit. De falun az ilyen nehezen megy. A takarítás­hoz sem jött sosem önkéntes. Ha orvosi ren­delőt, kápolnát, vagy utat építünk — ott vannak a segítők. „Szemetezni” nem jön sen­ki. Még pénzért is alig találtam vállalkozót. — Végül is Önök elégedettek lehetnek, minden, ami alapvetően fontos, megvan a falu­ban ... — Ez igaz, de ma már az adófizetők úgy kezdik: mi nincs, mit kellene megszervezni, megépíteni. Tudunk olcsó, közművesített telket kinálni a fészekrakóknak — tavaly éppen a duplájára emelkedett a kiadott lak­hatási engedélyek száma. (Nem ritka a haza- költöző fiatal pár.) Van iskolánk, óvodánk, orvosunk; jó az ellátás. Az emberekben vi­szont — talán a tömeges nyugati utak hatá­sára — tűnni kezd a hagyományos falu­tudat. Vagyis annak megértő belátása, hogy kis helyen sokkal rosszabb színvonalú a kommunális komfort, mint a városokban. Sportcsarnok, távhivós telefon, vezetékes gáz, közösségi antenna, kábeltévé, jó utak és járdák kellenek, kellenének. Sajnos — mivel a magyar faluról évtizedekig megfeledkezett a politika — ez a „szekér”, ilyen gazdasági helyzetben, bizony már nagyon nehezen in­dulhat el... Pedig a vidék is szeretne bejutni Európába... Farkas P. József Bizalmi válság után nyugodt politikai légkör A párt nyitott az értelmiség előtt Egy évvel ezelőtt igazán parázs politikai hangulat jellemezte a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karát. A kar és a párt- alapszervezet, illetve a szakszervezeti bizottság vezetősége között — eny­hén szólva — nem volt egyetértés, beleavatkoztak egymás ügyeibe, nem tisztázták hatásköreiket, s emiatt akut kádergondok is jelentkeztek. Mind­ezt egy rektorival kiegészített pártvizsgálat derítette ki, s tette helyére a dolgot. Néhány embert nyugdíjazni kellett a korábbi évek helytelen káder- politikája miatt, s újjáválasztották a pártalapszervezet vezetőségét, amely­nek tagjai közül csupán egyet, Lévai Péter tanszékvezetőt hagyták meg, választották titkárnak. A korábbi bizalmatlanság, az egymásra mu­togatás helyett konszolidált helyzet teremtő­dött, nyugodt po­litikai légkörben lehet alkotni, te­vékenykedni, s helyreállt a politi­kai és a kari veze­tés egysége — mondta el a pár­talapszervezet tit­kára. — Az alap­szervezetben az egyéni beszélgeté­sek során a kom­munisták a de mokrácia tartalmi oldalának megerősí­tését kérték, ami alatt azt értették, hogy a párt felsőbb vezetése is igényel­je, vegye tudomásul az alapszerveze­tekben dolgozók véleményét. Nálunk a főiskolai karon húsz olyan demokrati­kus fórum áll rendelkezésre, ahol min­den réteg képviselve van — a hallgatók 30 százalékos arányban —, s mindenki elmondhatja, kifejtheti véleményét, amely meghallgatásra is talál.'Az alap­vető változások e megújulás során kö­vetkeztek be. A kari vezetés — szerencsésen — felismerte, hogy minden döntésnél ki kell kérni a kommunisták, a dolgozók véleményét; sokat adott a demokratiz­musra, az. alkotó párbeszédre, ezéh 'nyugodt'á'légkör,' s azért is“‘niérf ami helyben megoldható, azt rendezik is. — Két alapvető gond jelentkezik az értelmiségnél. A felsőoktatásban a ku­tatás fejlesztésének anyagi bázisa hi­ányzik. A jövő agrárszakembereit ké­pezzük, s ennek megfelelően kellene biztosítani az anyagi feltételeket. De­cemberi taggyűlésünkön éppen erről vitatkoztunk, meglehetősen nagy volt a hozzászólási kedv. A másik az anyagi helyzet. Ebben kettősséget tapasztal­tunk. Magasak az oktatóktól az elvá­rások — a tudományos fokozat meg­szerzésén túl rendszeres publikációk készítése, kutatás, nyelvvizsga —, ugyanakkor a főállásból származó sze­mélyi jövedelem alacsony. Oktatóink ezért kénytelenek máshol kiegészíteni jövedelmüket, s emiatt kevesebb idő jut a továbbképzésre. A politikai, a gazda­sági helyzet a pártalapszervezet ben, fő­leg az értelmiségieknél, elbizonytalano­dáshoz vezetett, sa tagság 15 százaléka ^kilépett. Ebbéli tálán mi ft hibásak vá­gyunk, hiszen meg kell értetni a politi­ka reformtörekvéseit, azt, hogy ez egé­szen más, mint korábban volt, ez egy nyilvánosan formálódó politika, amelyhez hozzá kell szokni. Vitában, az érvek felsorolásával meggyőzni a kételkedőket, s természetesen dolgozni, az eddigieknél is keményebben. Gazda­sági kérdésekben sok az ellenvélemény. Én magam is azt mondom, a személyi jövedelemadó csak jövedelem- és nem embercentrikus. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egye­tem Kecskeméti Főiskolai Karának ve­zetői — ma már ebben egységesek a párt- és a szakszervezeti bizottság veze­tőségével: a gondok megszüntetéséért dolgoznak, amelyek egy részét már si­került is felszámolni. Nincs lakásgond­juk, kidolgoztak egy érdekeltségi rend­szert, amely mindenki számára fontos­sá teszi az árbevétel növelését; az el­múlt hónapban oly módon emelték a fizikai munkások bérét, hogy 5000 fo­rint alatt nincs illetmény. Jelenleg olyan tartalékok feltárásán fáradoz­nak, amelyek differenciáltan emelik az oktatók, dolgozók fizetését. Jók a kap­csolataik a termelőüzemekkel, ahol a jövedelemnövekedésre még mindig van lehetőség. '— Mit jelent nálunk a megújulás? Sok mindent ígér, ehhez a munkához most láttunk igazán hozzá. Az első az önállóság, amely nem jelentheti a ma- gunkrahagyatottságot, vagy éppen a felsőbb pártszervek részéről való bele­szólást. A hallgatók önálló pártcsoport alakítását kérték, ahol önmaguk intéz­hetik a tagfelvételt is. Megadtuk szá­mukra ezt a lehetőséget, ma már vonzó körükben a párt tevékenysége, amit bi­zonyít, hogy 10 százalékkal nőtt a párt­alapszervezet taglétszáma. Továbbme­gyek: a megújulás azt jelenti, hogy meg kell tisztítani a pártéletet a bürokrati­kus vonásoktól. Tartalmi megújulást akarunk, alkotó szellemű, kulturált, s nem személyeskedő, parttalan vitákat. Növeljük a pártcsoportok önállóságát, szerepét, s változtatunk a KISZ-szel való kapcsolaton, jó partneri viszonyt alakítunk ki. Mint mondtam, ez a fo­lyamat most kezdődik, ebben minden sietség, kapkodás.káros... Lévai Péter tanszékvezető tanár "'A977 öfií fagjá á’ pártnak, tíz’éríj* Volt az alapszervezet szervezőtitkára, s egy éve titkára. A decemberi megyei párt­értekezleten a megyei pártbizottság tagjává választották. Gémes Gábor Az aktív kisebbség- védelmi politika alapelvei Készül a nemzetiségi törvény '— A hazánkban élő nemzetiségek érdekképviseleti szereinek közreműkö­désével készül a nemzetiségi törvény. A Igazságügyi Minisztérium alkot­mányelőkészítő kodifikációs titkársá­ga, amely az új alkotmány tervezetének előkészítésével egy időben az alkot­mány körébe tartozó törvények terve­zetén is dolgozik, bevonta e jogszabály- alkotásba a Belügy-. a Külügy-, a Mű­velődési, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint a politika, a társadalomtudományok és az egyhá­zak szakértőit is — mondotta Timo- ránszky Péter, az alkotmány-előkészítő, kodifikációs titkárság tagja az MTI munkatársának. E munkabizottság a közeljövőben kidolgozza a nemzetiségi törvény koncepciótervezetét, amelyet a nemzetiségi közösségek külön is megvi­tatnak. Az egyházak is kifejthetik véle­ményüket e szabályozásról. A nemzetiségi törvény előkészítésé­vel egy időben felmerült nemzetiségi program megalkotásának gondolata. Ebben rögzítenénk országunk nemzeti­ségi politikáját és a megvalósításhoz szükséges garanciákat. A nemzetiségi törvény tulajdonképpen e program ré­sze lenne, a nemzetiségek jogait szabá­lyozza majd. Országunkban, ahol évszázadok óta élnek nemzetiségi kisebbségek, nem el­ső ízben alkotnak ilyen törvényt. A múlt században, a kiegyezés után készült az első olyan törvény,' amely szabályozta a nemzetiségek jogait és anyanyelvűk használatát. Hatályos al­kotmányunk is rendelkezik a Magyar- országon élő nemzetiségek egyenjogú­ságáról, anyanyelvűk használatáról, az anyanyelvi oktatásról, a nemzetiségi kultúra megőrzésének és ápolásának jogáról. Jogrendszerünkből azonban hiányzik a nemzetiségi jogok átfogó szabályozása. Az ország gazdasági, társadalmi, po­litikai és kulturális életének megújulá­sa, a politikai és jogi intézményrend­szer reformja megkívánja nemzetiség- politikai gyakorlatunk továbbfejleszté­sét. Hazánk nemzetiségpolitikai törek­véseit mind a készülő új álkotmány- ban, mind pedig a nemzetiségi törvény­ben ki kell fejezni. A törvény célja, hogy szavatolja a magyarországi nemzetiségek sajátossá­gainak megőrzését és kibontakoztatá­sát. E törvénynek aktív kisebbségvé­delmi politika alapelveit kell rögzítenie. Indokolt meghatározni a nemzetiségek egyéni és kollektív jogait, ezek érvénye­sítésének anyagi és személyi feltételeit, az állami szervek erre vonatkozó köte­lezettségeit is, A jogászok egyetértettek azzal, hogy a nemzetiségi jogok sajátos jogok, amelyeket az áüam kisebbségvédelmi politikájának megfelelően köteles az ország nemzetiségi lakossága számára biztosítani. Törvénybe foglalják majd például, hogy az állampolgár szuverén személyi joga annak eldöntése, hogy valamelyik nemzetiség tagjának tekm- ti-e magát, vagy sem. Az állam — a központi, illetve a helyi állami szervek — feladata megteremteni a nemzetisé­gek számára jogaik gyakorlásának fel­tételeit. Az Miami — köztük a tanácsi szervek — kötelesek gondoskodni töb­bek között a nemzetiségi gyermekek, anyanyelvi oktatásáról, ha meghatáro­zott számú gyermek részére kérik azt. Ugyancsak az állam köteles gondos­kodni a nemzetiségi iskolák pedagógu­sainak, a nemzetiségi nyelv oktatóinak, a nemzetiségi közművelődés dolgozói­nak, a hatósági tolmácsoknak a képzé­séről. A szakemberek véleménye sze­rint emellett szükséges lenne/ hogy nemzetiségi közösségek és személyek maguk is alapíthassanak óvodákat, is­kolákat. Szükséges lehetővé tenni azt is, hogy a nemzetiségek a bíróságok és a ható­ságok előtt használhassak anyanyelvű­ket. A nemzetiségek által lakott telepü­léseken a hivatalos iratokat és közle­ményeket ne csak magyarul, hanem a nemzetiségek nyelvén is ismertessék. Indokolt jogszabályba foglalni azt is, hogy a nemzetiségek egyesületei, társa­dalmi szervezetei csakúgy, mint a nem­zetiségi lakosok, kapcsolatot tarthassa­nak az anyanemzet művelődési, okta­tási intézményeivel, állampolgáraival. A jogászok állásfoglalása szerint a hazai nemzetiségeket megilletik egy­részt mindazok a jogok, amelyek a ma­gyar népességet, másrészt a kisebbsé­gek jogai. Kutya­harapást szőrével Az eb, miután megharapott egy járókelőt, kereket oldott. A kárvallott elkezdett kiabálni: Segítség! Segítség! Az emberek, akik ugye kíváncsi természgjű- ek, és buzog bennük az áldozat- készség, köréje gyűltek, és azon törték a fejüket, mitévők legye­nek. WßfßTöröld le magadról a vért a zsebkendőddel — javasolta az egyik—, és dobd el a zsebkendőt a téren! Az a kutya, amelyik megharapott, megérzi rajta a szagodat/ odamegy a zsebken­dőhöz, mi fiilön csípjük őkéimét, és megnézzük, nem veszett-e... Ha nem, semmi vész, egy-két nap alatt begyógyul a sebed. — Ha viszont több kutya is összeverődik a zsebkendő körül, honnan fogjuk megtudni, melyi­kük marta meg a szerencsétlent? — kérdezte a második. — Ez bizony elég bajos — tette hozzá a harmadik f—, ki tudja, mikor áll majd módunk­ban megvizsgálni, melyik eb volt a harapós? Ez az ember viszont itt van a kezünk ügyében, öljük meg, nehogy megfertőzzön má­sokat, ha az a kutya netán ve­szett volt... Mindez azonban a régi idők­ben történt, amikor még azok a már mitologikusnak számitó er­kölcsök uralkodtak, és az embe­rek úgy cselekedtek, ahogy ez egy demokratikus társadalom­ban illik: amit elhatároztak, azt végre is hajtották, úgyhogy a kárvallottnak kellett fizetnie az eb bűnéért. Radoj Ralin Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán 1988 ismét a „krumpli éve” volt • Aki dolgo­zik, annak en­ni is kell. Ha­marosan új húsbolt épül a fainban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom