Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-22 / 304. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 22. A SZELLEMISÉG SZOLGÁLATÁBAN TANÁROK SEGÉLYKIÁLTÁSA Hangverseny a Kodály-évforduló alkalmából Francia vita a helyesírásról Zaklatott életünkben, egymást tipró hajszoltságunkban mi más lehetne az emberi együttérzés, ösz- szetartás csöndes menedéke, mint a meghitt környezetben felhangzó muzsika? Még inkább igaz ez akkor, ha a muzsika a hangszerek „királynőjén” vagy a Kodály által legszebb hangszerként méltatott énekkarban csendül fel. A zene -7- legyen az orgonadarab vagy kórusmű — túlmutat önmagán: gondolatokat ébreszt, érzelmeket fakaszt, csüggeszt és erőt ad, felzaklat és megnyugtat. Önismeretre szólít, vádlón vagy biztatón, felelősségre int önmagunkért, másokért, egymásért, az emberért, a jövő nemzedékeiért... Akit megérint a zene, az igaz szó, az emberi hang szellemisége, az nem lehet tovább közömbös, hiszen érzékenyebbé, fogékonyabbá, nemesebbé válik. Egy hangverseny — helyétől, időpontjától, a megrendezés alkalmától függetlenül — erre hivatott, a környezet varázsa, az alkalom érzelmi felhangjai azonban tovább fokozhatják az élmény hatását. Kodály Zoltán születésnapja alkalmából a kecskeméti református templom boltívei között, az Erdélyből áttelepültek körében másként csengtek a dallamok, a minap felizzottak a költő szávai: „Ah, hol vagy magyarok, tündöklő csillaga?” .. .Szent Istvánhoz szól az ének, csaknem kétszáz éves a költemény, ötven éve írta hozzá sajátos zsoltárdallamát a zeneszerző, . Kodály Zoltán. De a nagyszerű kórusművet záró, reménytelenül bizakodó „Hol?” a mához is szólt, .meghomályosodott örvendeholnapnak (a Szép könyörgés 1943-ban készült.) S az előadás -— mint az est valamennyi produkciója — méltó volt a művek zenei értékeihez is. Ugyanakkor az énekkar most tapasztalt visszafogottabb, de érzékenyebb hangzása jobban érvényesült Palestrina művének megszólaltatásakor. Vajda János Kolindájában (román karácsonyi ének!) azonban már valóban „megrendült az ének”, az „igaz út csillagának” életteli reményével. fi A város méltán híres vegyeskara mellett ezen az esten szerepelt először a nyilvánosság előtt az' Ama- ryllis Kamarakórus, Kontra Zsuzsa vezényletével. Igényes műsorukból Kodály 150. genfi zsoltárának a Britten A Ceremony of Carols című sorozatának középső tételei emelkedtek ki. Asbóth Gyöngyi kulturáltan finom szólói kellemesen gazdagították az ígéretes bemutatkozást. A hangverseny hármas pillérét orgonaművek alkották: Révész László Walther h-moll concertó- ját, Franck Pastorale című művét és Kodály orgonamiséjének két tételét játszotta. A Walther-darab itáliai hangvételével üde bevezetés volt az est egyre komolyabb tárgyú műsora elé, a Franck-mű az adventi hangulatot sugallta, a Ko- dály-mise két tétele pedig az egész est szellemiségének, kisugárzó erejének továbbélését szolgálta. Szabó Gábor református lelkész bevezető szavai, műsorismertetése ritkán tapasztalható hitelességgel, az alkalomhoz illő érzelemgazdagsággal segítették a felhangzó művek jobb megértését, emelték az est hatását. Valóban Kodály szellemében fogant tehát a hangverseny, s ennél, méltóbban egyetlen évforduló sem ünnepelhető.' Ezt a szellemiséget ugyanis nem idézetekkel, hivatkozásokkal, ünnepségek külsőségeivel képviselhetjük, hanem elsősorban a halhatatlan remekművek előadásával és meghallgatásával. S ez a szellemiség régi korok és kortárs mesterek műveit éppúgy figyelmünkbe ajánlja, mint Kodály saját, nemzeti hagyományaink leg- jobbjaiból táplálkozó életművét. Mindezek mellett az is, természetes, hogy a rendezők éá közreműködők elsősorban e szellemiség „szolgálatát” vállalták a hangverseny alkalmával, s csak kiegészítette ezt a szomorú kötelesség: a belépődíj helyetti adományok felajánlása az Erdélyből áttelepülni szándékozók megsegítésére. Horváth Ágnes Franciaországban a gyerekek már karácsony előtt megkapják a félévi bizonyítványt, amiért általában nem lelkesednek. Most azonban kitört a felnőttek világában egy olyan polémia, ami távlatilag nekik is megcsillant egy kellemes lehetőséget — a helyesírás könnyítését. Történt ugyanis, hogy az általános iskolai tanárok szakszervezete reprezentatív felmérést rendezett tagsága körében, s a tanárok 90 százaléka úgy nyilatkozott, hogy egyszerűsíteni kelléne a helyesírás szabályait. Az ennek nyomán kitört érzelem vihar jobb megértése végett legalább két dolgpt kell megjegyezni. A francia helyesírás egyáltalán nem tükrözi annyira a hangzást, mint pl. a magyar, így a kisiskolásoknak jóval komolyabb erőfeszítésbe kerül elsajátítása. A diktálásnak és a helyesírásnak hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonít a francia oktatási rendszer —. sőt évente„tartanak országos helyesírási bajnokságot, aminek döntője a tv nyilvánossága előtt folyik, s a győztest országos dicsfény övezi. Az érem másik oldala viszont, hogy az általános iskola hat osztályának elvégzésekor a diákok 20 százaléka nem tud t; tisztességesen írni-olvasni, vagyis gyarapítja a funkcionális analfabéták többmilliós seregét. Ilyen körülmények között a tanárok elsöprő többségének állásfoglalása valóságos Segélykiáltásként harsant. Nem forradalmat, csak mérsékelt reformokat követelnek: a főnevek többes számának egységes végződését, a leggyakoribb múlt idő igevégződése egyeztetésének egyszerűsítését, a görög eredetű szavakban a ph átírását f-re, bizonyos szavakban ,a nem hangzó betűk elhagyását, a háromféle ékezet helyett kettőt — vagyis kevesebb kivételt és ' nagyobb nyelvtani egységességet. A többség ugyanis azt a tapasztalatát fogalmazta még, hogy „a helyesírás buktatói bevallva vagy bevallatlanul már a legfiatalabb kortól kezdve olyan szűrőt jelentenek, ami nem tükrözi az egyén valódi képességeit, ezért minden egyszerűsítés csökkentené a bukások arányát és ebből éppen a kulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek látnák a legtöbb hasznot...” A tanárok állásfoglalását hallva azonban elsőként a konzervatívok ragadtak tollat. „El a kezekkel a francia nyelvtől!” fj- kiáltott fel a pedagógiai folyóirat egyik olvasója. „Micsoda merénylet készül szép, pontos és árnyalt nyelvünk ellen?!” -Ssopánkodott egy másik. 'Utána megszólaltak a nyelv felkent őrei, az akadémikusok, majd írók, művészek, politikusok, még sportolók is. Olyan parázs vita kerekedett, amit egy elnökválasztás és egy parlamenti választás sem keltett talán Textilműszaki múzeum nyílt s a tes nap”-ok ma is érvényesítik a fohászt. S bízhatnak-e „híres Pannónia” hajdani „virágos kert”- jének feltámadásában azok, akiknek Balassi Bálint szavaival „nincs már hová lenniük”. Kodály két remekét, az Ének Szent István királyhoz című, 1797- ből ránk maradt versre írt kórusművet és a Balassi-költeményre komponált Szép könyörgést a Kecskeméti Pedagógus Énekkar adta elő, Erdei Péter vezényletével. A hangverseny súlypontját, eszmei foglalatát hordozta a két kórusmű: történelmi üzenetet á mának és a Múlt századi szövőszékek, régi írások, fényképek mutatják be a magyar textilipar fejlődését az Óbudán nyílt Tcxtilmfiszaki Múzeumban. Az érdekes kiállítás a műemléknek nyílvánított volt óbudai zsinagógában'kapott hé-"' lyet. A kiállítás célja a'textil- ipar hagyományainak megőrzése és ápolása. (MTIfífe fotók) 9 Múlt századi szövőgép (jobbra). idén Franciaországban. íme egy csokorra való a markánsabb véleményekből: „Ä helyesírás a szavak történetét, értelmét, mondattani szerepét tükrözi. Ami manapság folyik, aZ nem a helyesírás egyszerűsítése, hanem gyilkolása” mondta egy akadémikus. „Gyermekded ötlet, teljesen haszontalan reform lenne”—J (gy egy másik. Egy volt miniszter:. „Meg vagyok döbbenve. Ez annyi, mintha azt mondanák: egyszerűsítsük a francia konyhát: hagyjuk ki belőle a borsot, és emészthétőbb lesz. Egy nép, amely elveszti helyesírását, elveszti emlékezetét, és az értelmét is :.. Akkor akár visszamehetünk a kontraszelekció bábeli nyelvzavarához is, aztán boldoguljon mindenki, ahpgy tud.” Egy'hírlapírás- sal is foglalkozó akadémikus humorba pácolva fejezte ki megvetését a nebulók iránt engedékeny ta- t nárokkal szemben: „A helyesírást 'egyszerűsíteni fölösleges dolog, a gyakorlatban már úgyis régóta egyszerűsítik, az elméletről meg nyugodtan lemondhatunk. Volna sürgősebb dolog, pl. egyszerűsíteni a matematikát, mert az sok elmét igen összezavar. El kell törölni az ismeretlent,' a tizedespontot meg a kettőnél nagyobb számokat.” Nem csodálható, ha ennyi illusztris személy lesújtó véleménye után Lionel Jospin oktatásügyi ál- lamminiszter is a konzervatívok i pártját fogta. „Szép nyelvünk van, kár lenne elcsúfítani. A fő dolog, hogy az iskolában tanítsák meg, minden bonyolultságával együtt.,” Azért mégsem teljésen egyoldalú a küzdélem. Henri Smedts tanár, aki a legutóbbi helyesírási bajnokságon az, egyetlen hibátlan szöveget produkálta a hivatásos kategóriában, maga is a reform felé hajlik: „a nyelvnek fejlődnie kell. Helyesírásunk kétségbe ejti a franciául tanuló külföldieket” — mondta e megértő lélek. Most már csak a francia Akadémia halhatatlanjait kéne megnyerni az ügynek, amire egyelőre vajmi kevés a kilátás. Maurice. Druon író, az'Akadémia Örökös titkára'::1?,í9?5-beh az egyszerűsítők nyomása alatt az Akadémia elhatározta, hogy égy- két szónál egyszerűsíti a helyesírást ... Aztán 1987-ben megállapítottuk, hogy a gyakorlat nem követte az egyszerűsítéseket.” Hát így fest a helyzet a francia helyesírási fronton. (MTI-Panoráma) Egy halom hasított fa A tanyákon mindenki azt beszélte, hogy Köteles Jóska elveszi feleségül özvegy Vágó Pálnét. Márpedig ha a tanyákon mondanak valamit, annak mindig van alapja. ' A dolog úgy kezdődött, hogy araikor Köteles Jóska egyezer ment haza a szövetkezet központjából, látta, hogy Vágónéfát hasogat a tanyaudvaron. Egy nagy halom fűrészelt fa volt a tuskó egyik felén, és néhány hasított fa a másikon. ‘ — Jó munkát adjon isten! — köszönt oda Köteles Jóska az asszonynak és megállt a kerékpárjával. Vágóné leeresztette a baltát és megtörölte homlokát. — Azt már megadta. — Tán nehéz a.balta? — Ez a legnehezebb balta az egész dűlőben — jegyezte meg az asszony mosolyogva. — Hadd lám csak! — támasztotta a nyárfának Köteles Jóska a keréké párt, és bement az udvarra. Vágóné, aki takaros negy venes asszony volt, fél éve vesztette el az urát. Köteles Jóska is özvegy volt, de már harmadévé. Mikor a felesége meghalt, annyira elbúsult, hogy azt mondta: sose nősül újra. Most is csak azért állt meg, mert olyan szánalmas látvány volt a feketébe öltözött asszonyt nézni az irdatlan baltával. — Ez tényleg elég nehéz — bólintott a férfi, mikor kezébe vette a szerszámot. — Hát ptég ha egy ilyen rusnya fával együtt kell felemelni! — sóhajtotta az asszony. ' Köteles JÓská most látta meg, milyen szép szeme van Vágónénak. Erre mondják, hogy egyenest az ember szívébe hatol vele, hogy melegíteni kezdjen, hogy elűzzön akár háromévi szomorúságot is. — Szóval nehéz? — Ajaj! — No, hadd nézzük! ■ Avvalfeltett egy nagyfát a tuskó- ra, felemelte a baltát s lesújtott. Egy / pillanat alatt kettéhasadt a fa. — Hát evvel nem tudtam meg, milyen nehéz a kettő együtt — mondta a férfi. — Meg kell próbálni egy másikkal. Ezzel is úgy járt. Aztán a harmadikkal is, a negyedikkel is: Csak úgy repült mindig kétfelé az elhasított fa. Aztán már csak virtusból is úgy vágott oda a baltával, hogy egy csapásra elhasítsa a fát. Az asszony mosolyogva nézte a munkát. Megérezte, hogy neki szól az egész, hogy a férfi meg akarja mutatni, mire képes. Jólesett-neki a virtuskodás. Ott állt kicsit távolabb, hogy védve legyen a szétrepülő fada-, raboktól, de figyelte a férfi minden mozdulatát és gyönyörködött az erejében. Köteles Jóska szép szál ember volt, s negyvenhat éve nem látszott meg a mozgásán. Emberek mentek el a dűlőúton, volt, aki be is köszönt. Egy óra múlva Köteles Jóska kész volt a hasigatással, s leengedte maga mellé a baltát. —'Ha most meghívom egy pohár borra, elfogadja?— kérdezte az asz- szony. A férfi Vágónéra nézett. Arra volt kiváncsi, hogy még mindig olyan szép-e a szeme, mint az előbb volt. Ügy találta, hogy még szebb. — El, isten bizony — mondta. — S ha egy kis füstölt kolbászt is . teszek mellé? — Ha jő szívvel adja... Hát e miatt a halom hasított fa miatt beszélték a tanyákon, hogy Köteles Jóska meg Vágó Pálné egybekelnek. Igaz, azóta Jóska kijavította a Vágó-tanya kerítését is, meg a kamraajtót is megreparálta, merthogy nem lehetett becsukni, s az is igaz, hogy a férfi kerékpárját gyakran látják a Vágó-tanya előtt a nyárfának támasztva, de mindez csak azt igazolja, hogy amit a tanyákon beszél- nek, annak mindig van alapja. Tóth Tibor AJÁNLATA KÖNYV A fák, virágok, gyümölcsök, állatok lénye telt meg költészettel, színes ruhát öltöttek, varázsos környezetet kaptak, s teremtődtek a Kosztolányi-remekek. •Milyennek látott egy-egy növényt, állatot? Megtudható a kötet lapjairól. Meditálásra, könnyű kikapcsolódásra csábítja a gyönyörű kiadású, tenyérnyi könyvecske a természet kedvelőit. A különleges hangulatú kötet új kiadását a Helikon Kiadó vállalta, a Helikon Könyvbarátok Köre tagjainak nyomta gondos munkával a Kner Nyomda Gyomaendrődön. A míves kiadású könyv a kiadót, nyomdát egyaránt dicséri: hasonló kötetek megjelentetésével bizton népes olvasóközönséget tud majd táborában a Helikon Baráti Kör. amely tragédiába sodorta Magyarországot. A válogatás egyértelmű célkitűzése tehát, hogy objektív, hiteles képet adjon a tárgyalás menetéről, eredeti dokumentumokkal tárja fel a nyilas vezetők nézeteinek eszmei zűrzavarát és bizonyítsa, hogy a népbíróság ítélete legteljesebb mértékben megfelelt a nép és a történelem értékítéletének. A mű a történelmi ismeretek forráshitelességű elmélyítéséhez is hozzájárul. Szükséges tehát, hogy az utókor, á felnövekvő generációk megismerjék az igazságot. tőt írta Urbán Károly). Lukács György szovjetunióbeli emigrációjából nagyon kevés dokumentum maradt fenn, ezért is tarthatnak számot különös érdeklődésre ezek a levelek, amelyek érzékeltetik azt a sajátos kapcsolatot is, amely Lukácsot Rákosi Mátyáshoz és Révai Józsefhez fűzte. KIÁLLÍTÁS FOLYÓIRAT Tóth István fotói Isztambulban Fák, virágokI gyümölcsök Szálasi-per Kritika Kosztolányi Dezső hangulatélményeiből, megejtő és meglepő társítókészségéből, látásából, érzésének és gondolkodásának összecsengéséből ritkán olvasott miniatűrök születtek 1930-ban. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ZSIVAJGÓ TERMÉSZET Igazi meglepetés érhet bárkit, aki a történelemiránt fogékony,:ha a napokban megjelent Szálasi-per című kötetet a kezébe veszi. Negyvenkét évvel Szá- lasi Ferenc és nyilas bűntársainak népbírósági pere utáp nyilvánosság elé került a péranyag, valamint Szálasi ez idáig nem publikált börtönnaplója. Ez utóbbi, mintegy a történelem paradoxonjaként, abban az épületben Íródott, amely a nyilashatalom központja, a „Hűség Háza” volt, s amely 1945 októberétől Szálasi börtönéül szolgált. Az elmúlt évtizedekben joggal felvetődött, hogy a nyilas vezetők népbirósági perei, valamint az ehhez kapcsolódó anyagok dokuméntum jellegű kiadása megtörténjen. A megjelent propagan- disztikus kiadványok pedig nemhogy csökkentették, hanem még inkább növelték ennek a szükségességét. A Reform Rt. által publikált mű válogatást ad a több ezer oldalt kitevő tárgyalási jegyzőkönyvből és a napló- jegyzetekből. A vád--és védőbeszédek, tanúkihallgatások és -meghallgatások /Során összegyűlt hiteles dokumentumokat Karsai Elek, majd halála után fia, Karsai László dolgozta fel. Karsai Elek 1984-ben vállalkozott arra, hogy igen gondos kutatómunkával jelölje ki a most megjelent dokumentumgyűjtemény alapvonalait. Munkájuk eredményeként a nyilas hatalomátvétel eddig ismeretlen, konkrét mozzanatait tárják elénk. Azt a nemzetvesztő politikát, „Ha a marxizmus nincs állandó párbeszédben a valósággal, ha nem integrálja a társadalomtudományok és ä íer-, mészettudományok eredményeit, mint megalakulása idején, ükkor holt eszme- rendszerré válik” — állapítja meg Bayer József politológus abban a beszélgetésben, amelyet Vörös T. Károly folytat vele az ideológiai válságról, történelmi gyökereiről, társadalmi-politikai okairól, a megújhodás lehetőségeiről. ' A baloldali gondolkodás, a szocializ-' mus iránti elkötelezettség, jellemzi a Kritika januári számában megjelenő további elméleti közleményeket is. A szocializmus új minőségéről címmel Kerekes György fejti ki nézeteit a szocializmus jelenlegi válságának jellegzetességeiről, okairól, az ún. „gulyás kommunizmus” politikájáról és a közösségi társadalom egy lehetséges modelljéről. 1956 vagy valami más? címmel Tömpe István közgazdásszal készített interjút Matkó István. Tömpe egyik kidolgozója a kormány reformterveinek, és nyilatkozatában nemcsak az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikáját, értékeli, hanem felvázol egy új, életképes rendezőelvet is: a magyar piacgazdaság reális lehetőségeit. Kultúrtörténeti érdekesség és a munkásmozgalom történetének is fontos dokumentuma az a néhány levél, amelyet Lukács György írt Révai Józsefhez 1942-ben Taskentből és 1945-ben Moszkvából; (Közzéteszi és a bevezeA világszerte jól ismert, Cegléden élő és alkotó Tóth István fotóművész képei ezúttal távoli földön láthatók. Szívünk szerint ajánlanánk, hogy látogassuk meg a tárlatot, de ez a néhány ezer kilométer némi akadályt jelent.-A IV. isztambuli fotókiállításon szérepel Tóth István jó néhány felvétellel. A hozzánk érkezett meghívóba ugyancsak a művész egyik fotóját nyomtatták. A fotókiállítás hétfőn nyílik Isztambulban és 1989. február 4-éig tekinthető meg. Abban csak titkon reménykedhetünk, hogy az éppen arra járó magyarok betérnek a galériába m ■ \
