Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
-KISKUN MEGYE PAR '•/ is [ruiyiuias az i. oiaairoij olvastam, hogy kik és miért döntöttek így, s miért volt sz kifizetődő. Mert nem kis mennyiség ez! Az ország éves bortermésének 20-25%-a. is Kaptunk információt arról, hogy az egyik nagy dunántúli kombinát kukoricát exportál, miközben -kevés a takarmány, s kukoricából az ország behozatalra szorul. Hogyan született meg a döntés? Van-e -közgazdasági magyarázata? Vagy az ilyen döntések személyeknek járnak? A nyilvánosság világosság is! Számunkra jelentse azt, hogy valósan informal és -nem dezinformál, fölfed és nem elfed, s teszi ezt egyformán Tiszakécskén éppúgy, mint Kecskeméten :vagy Budapesten. Ä múltból tanulnunk kell Tisztelt Pártértekezlet! Rendkívüli értekezletet tartunk, de nemcsak azért, jjnora megvitassuk azt, ami történt, hanem azért, hóra árról beszéljünk: mit fogunk tenni?! A múltból tanulnunk kell, hiszen közismert a gondolat: „Az a nép, amelyik nem tanul múltjából, arra Ítéltetik, hogy újra ^megszenvedje azt.” Aki keresi az igazodást, a történelem üzenetét, az találomra is sorolhatja az évszámokat: 1848, 1918, 1988. Megdöbbenve kérdezi magától: „rímelnek”? És 1849, 1919, 1989 is egyformán összecseng? Remélhetőleg nem. Az erőltetett párhuzamok helyett inkább a teendőinkről néhány gondolatot. Hajlamosak vagyunk arra, hogy feladatot — bár berzenkedünk ellene — felülről várunk. Ezt szoktuk meg olyan időszakban, amikor pénz, terv, bölcsesség, ellenőr, főnök, feladat egyaránt „felülről” érkezett. Első és legfontosabb feladat maga a munka. Közelmúltunk jelszavai jutnak eszembe: „Többet kell dolgozni!”, ami így módosult: „Nem többet, hanem jobban kell dolgozni!” Legvégül lakonikus rövidséggel azt hirdettük, hogy minden piacon eladható terméke- ' két kell* gyártani. Minden statisztikai adat, sajnos, .még a halálozási adatsor is azt bizonyítja, hogy Bács- Kiskunban nem lehet többet dolgozni. Szervezettebben, hatékonyabban, a tudomány eredményeit hasznosítva azonban igen. Építeni kell a szorgalom mel- . lett olyan meglévő, esetleg szunnyadó személyiségjegyekre, mint a fegyelem, a kitartás, a pontosság, a figyelem. Mindez persze nem működhet, ha az érdekeltség a teljesítmény ellen hat, ha a személyi jövedelemadó visszafogja a teljesítményt. Feladatainkat a tényékhez és a valósághoz kell igazítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az aktív keresők 26 százaléka rendelkezik csupán szakmunkás-bizonyítvánnyal Bács-Kiskunban, s 43 százalék betanított és segédmunkás. Fejlesztési elképzeléseinket a tények ismeretében lehet es szabad megforgalmazni. Elmaradott, iparhiányos térségeink mindenképpen előnyben részesüljenek! Sajátosságainkról szólva itt is említeni szeretném megyék iparát. Pontosabban azt, hogy nem elhanyagolható a gyárak, üzemek kiszolgáltatottsága. Támogatjuk — ahol ez szükséges és lehetséges — üzemeink önállósodási törekvését. Ugyanakkor a reform köntösébe bújtatott, a nagyvállalati szervezetet átmentő akciónak tartjuk több helyen a részvénytársaságok létrejöttét. Az egyik nagyvállalat a Heti Világgazdaság hasábjain kioktatott bennünket: a politika, úgymond, ne szóljon bele a gazdaságba! E fölszólítas alkalmat ad arra, hogy leszögezzük véleményünket: mindazzal foglalkozni kell, amely politikai rangra emelkedik. Egy politikai párt nem tehet máskent. Csak azt tegye jól, a politika síkján maradva. A Magyar Demokrata Fórum Kiskunmajsán meghirdetett egyik programpontja is így hangzik: új földosztást! Ez bizony ott is gazdaságpolitikai jelszó, nem más. Mi pedig azt kérdezzük: kinek és miért? Milyen szakmai ismerettel, milyen technikával művelnék meg a földet? S hova dobjuk a nagyüzemek gépparkjának jelentős részét? . ' Mezőgazdaságunk ereje a nagyüzem, az egyéni érdekeltség, a vállalkozó kedv és a magántőke együttműködésében van. Mindegyik számára van ma is tér és lehetőség. A végeredmény pedig: az egy főre jutó gabona- és tojástermelésben második, gyümölcstermelésben harmadik, hústermelésben pedig negyedik a világ országai között hazánk. Mezőgazdaságunk minden meglevő kínja ellenére ezek végül is' nem lebecsülhető eredmények. Azt is tudjuk azonban, hogy hatékony ipar nélkül nincs eredményes gazdaság. A gazdaság pedig összességében bajokkal küszködik, az eszközöket nem tudja hatékonyan működtetni. Föltételezéseink szerint az elhúzódó válság — amely nemcsak Magyarországra, hanem a kelet-európai régióra általában jellemző — oka az, hogy a piac es a pénz nem tölti be a gazdaságot alapjában integráló intézmény szerepét. A gazdaság működési zavarai, az infrastruktúra hiánya, a romló életszínvonal, generációs problémák együtt jelennek meg a mindenütt megfogalmazott kérdés: a lakáskérdés megoldatlanságában. Az aránytalan fejlődés és fejlesztés következményeként kétezer üres, eladatlan magánház van a falvakban, miközben a városok megduzzadtak. Kecskemét város tanácselnöke szerint egy négytagú család letelepítése mintegy hárommillió forintba kerül a megyeszékhelyen. A kérdés tehát összetett: közlekedés, munkahely, egészségügy, oktatás léte és színvonala vagy gondja összefügg a lakáskérdéssel. Avval is, hogy városi tanácsaink hogy használják föl a pénzalapot, s természetesen a központi, a tervezett elképzelésekkel egyaránt. Egyik jelenlegi elképzelés szennt központi lakásépítési alapot vállalatok befizetéséből hoznának létre. A „központi” kifejezés nem kelt teljes bizalmat — joggal. A tervezet szerint a visszatartható összeg kevés, fölhasználásának kötöttsége az elmúlt évek szigorú szabályozását idézi. Félő, hogy a jövedelem centralizációja és újraelosztása miatt falvaink a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Egy, 1987. évre alapozott próbaszámítás szerint megyénk 820 millió fonntot fizetne be, míg a visszatartható , összeg 145 millió forintot tenne ki. Nem látjuk be a centralizáció ilyen mértékének jogosságát, s általában azt szorgalmazzuk, hogy a terület gazdaságának fejlettsége és a település fejlődése között valós kapcsolat legyen. Előterjesztésünkben azt szorgalmazzuk, hogy a családalapítók első lakáshoz jutását támogassuk a meglévő nehezebb körülmények között is. Erre a tanácsoknál van pénz. Az elmúlt 3 évben 385 millió forintot fordítottak erre a célra. A kibontakozás csak a nemzet alkotó erőivel együttesen lehetséges Tisztelt Pártértekezlet! Nem hagyhatunk kétséget abban, hogy szocializmust akarunk! Hogyan akarunk politizálni. Közösséggel és felelősséggel! Az a törekvésünk, hogy a párt alulról építkezzen, de arról sem mondhatunk le, hogy a felsőbb szint felelősséggel vezessen! A jelenben többször elhangzik a kétkedés: valóban demokratikus nyitás zajlik-e vagy e nehéz helyzetben taktikázik a párt? Meggyőződésem, hogy a kibontakozás csak a nemzet igaz, tevékeny, alkoto erőivel együttesen lehetséges. Közös feladatainkat csak együttes, érvelő vitákban alakíthatjuk ki. Hogy képzeljük el a dialógust? A korábban elmondott módon. Természetesen a vitához bizonyos közelség kell. Egy meghatározott távolságból már nem lehet' vitatkozni, legfeljebb egymásra kiabálni. Nem hisszük azt, hogy mindig és mindenben a többségi vélemény a közérdeket szolgálja, de megtanultuk, hogy a kisebbségi véleményre oda kell figyelni, hiszen tény: minden új valamikor kisebbségi véleményként fogalmazódott meg. Mi az, ami közelebb hozhat bennünket, párttagokat, s amely szorosabbra fűzheti a párt és a társadalmi környezet kapcsolatát? Az, hogy a múlt hibáitól, módszereitől el kell határolódnunk. Minden gondolkodó emberrel összeköt bennünket a népért, a nemzetért érzett felelősség. S a cél: a demokratikus, szocialista társadalom. Ma is, itt is, most is, mégis szocializmust akarunk! Persze az alakuló jövőképünk különbözik a korábbitól. A naiv illúziókat is el kell felejtenünk. Úgy gondolom azonban, hogy^zok az agrárproletárok, akik megyénk településem csaknem 100 évvel ezelőtt ez eszme jegyében emelték föl a zászlót, nem csalattak meg. Napjaink követelései, törekvései közül pedig az alábbiakat hangsúlyoznám. — Javítani kell a társadalmi esélyegyenlőséget. — Társadalmi szolidaritást hirdetünk a hátrányos helyzetűekkel. — A munka humanizálását szorgalmazzuk, és a munkavállalók bevonását a gazdaság, a gazdálkodás ■ ellenőrzésébe. — Jövedelmi és vagyoni különbségek kordában tartását kívánjuk úgy, hogy' a teljesítményorientációt megóvjuk. — A hatalom a nép által és a népért legyen. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Vendégeink! Gondolataim elején arról szóltam, hogy a párt, a társadalom lázas állapotban van. A helyzet pedig olyan, hogy cselekvő tettrekészség szükséges. Kivá- nőm, hogy a legfőbb kérdésekre közösen találjuk meg a válaszokat, s legyen kitartásunk, erőnk együttes szándékaink megvalósításához. Tudjuk azonban azt is, hogy a jövőre vonatkozó minden elképzelés megvalósítása elképzelhetetlen emberek nélkül, tehát a szükséges változtatásoknak megfelelő emberek kiválasztódása nélkül. Hiszen a holnap kezdődő munkában csak bizalomra s bizalomból építkezhetünk. E vonatkozásban is eredményes munkát kívánok a pártértekezletnek! Kérem, pártbizottságunk előteijesztését vitassák meg, szükség szerint egészítsék ki, s határozatukkal emeljék a beterjesztett tézistervezetet a megyében dolgozó párttagok munkaprogramjára. Dr. Szabó Miklós beszéde után megkezdődött a vita a beterjesztett dokumentumok fölött. Elsőként a megyei tanács elnöke kapott szót. VITA — HOZZÁSZÓLÁSOK — VÉLEMÉNYEK Dr. Gajdócsi István (Kecskemét): Bevezetőjében a megyei tanács elnöke kifejtette: bár sokszor mondják, hogy mi magyarok nagy szavakat használunk, de mégis igaz: a most következő időszak döntő lesz abban, hogy az ország fölzárkózik-e a fejlettebbekhez, vagy pedig lemarad. Felszólalásában két témával foglalkozott. Egyik a mezőgazdaság, hisz "Bács-Kiskunban — egyéb nyersanyag híján — a föld a legnagyobb természeti kincs, s az agrárvertikum adja a megye -termelésének kétharmadát. S noha gondjaink is vannak, az agrárpolitikában sorsdöntő hibákat nem követtünk el. A megye mezőgazdasága attól volt j erős, hogy képes volt a sajátosságokat -^kihasználni, s egyben megadni az embereknek a cselekvés képességét. Példának hozta fel a szakszövetkezeti forma megtartását, a nagyüzem és a kistermelés integrációját, az alaptevékenység t mellett a melléküzemágak létrehozását. Probléma viszont ma az agrárolló szétnyílása (egy Rába—Steiger eke ipái | árakon ezer mázsa búzával egyenértékű!). Tisztázni kell, hogy támogatást kap-e a mezőgazdaság, vagy pedig ő ad a költségvetésnek. A tanácsi gazdálkodásról szólva elmondta: tagadja, hogy az | bürokráciát finanszírozza — az egészségügy, a ' művelődés is termelő beruházás. Az ' eredmények között említette, hogy a megye teljesíteni tudja a tervében meg- "fogalmazott fő prioritásokat. Ilyen a lakásépítés, amelyből az állam nem vo- I nulhat ki, sőt koncentrálni kell a fiatalok első lakáshoz jutásának megoldá- •sára. Az oktatás területén teljesufa.be- terVezett középiskolai taníereipszám, de szükség van a szellemi fejlesztésre is, - amelynek éppúgy.része a korszerű tör- ' tónelemszemíélet, mint az idegennyelvtudás vagy a számítástechnika. Kiemelte a megye fejlődésében évti- ! zedek óta meghatározó szerepet játszó • társadalmi munkát, valamint a társulások szerveződését. Végezetül e fórumot felhasználva bejelentette: jövő év közepén szeretne nyugdíjba vonulni, s kérni fogja a felmentését hivatali beosztásából. Kormányos Imre (Kiskunfélegyháza): Romlik az életszínvonal, kedvezőtlenek az életkörülmények, erősen vezetőellenes a hangulat, a dolgozókat nem teszik érdekeltté a termelésben — fogalmazta meg a helyzetről a maga és vasutaskollégái véleményét a felszólaló. Különösen az idősek, kisnyugdíjasok, a pályakezdők, lakásra váró fiatalok vannak nehéz helyzetben. Nem a munkást, hanem a munkát kell megfizetni, mégpedig a bérreform bevezetésével, differenciáltan. De a ma kialakuló jövedelemkülönbségek túlzottak. Fel kell vetni a késlekedés, az elodázott döntések miatti felelősséget is. Az elmaradt hasznot ugyanúgy számon kell kérni, mint a tényleges kárt. A káderpolitikában új követelmény- rendszert kell kialakítani a politikai, a gazdasági, etikai szempontok együttés figyelembevételével. Politikai értelemben is történelmi időket élünk ma. A többpártrendszer ellen alapvető kifogásom nincs. Egyébként sem könnyű dolog ma új pártot szervezni, de az a véleményem — mondotta végezetül —hogy a többi párt jelenléte kikövetelné az MSZMP vezetőitől, hogy ők legyenek a tagságért és ne fordítva. Mamuzsits Sándor ^Madaras): A bácsalmási térség mezőgazdasági üzemeinek termelési helyzetéről szólt, s nemcsak az ágazatot különösen sújtó, aszály, hanem a gazdaságot általában visszafogó jövedelemadó-rendszer hatásairól, amelynek tervezett változása sem túl biztató. Összébb kellene csukni az agrárollót — mutatott rá. Mivel idén nem kaptak elég hitelt a mezőgazdasági üzemek, ezért ésszerűtlenül takarékos gazdálkodásra kényszerültek. Pedig a mezőgazdasági nagyüzemek által nyújtott támogatás nélkülözhetetlen a települések fejlődése, a lakosság életkörülményeinek javítása szempontjából. A jelenlegi pénzügyi helyzet erre csak korfátozott lehetőséget ad. Éppen ezért a községi befizetések jelentős részének kellene a községben maradni, egyfajta fejkvóta alapján. A mezőgazdaságban nem új földosztásra van szükség, hanem az ágazat megbecsülésére, a dolgozók érdekeltségének megteremtésére. Nusser Elemér (Kecskemét): Az ipari szövetkezetek 13 ezer fős megyei tagsága munkájáról, törekvéseiről szólt a Kiszöv megyei elnöke..Mint mondta, a csaknem száz ipari szövetkezet termelési, fejlődési üteme meghaladja más ipari ágazatokét. Gondot okozott, hogy 1970-től fokozatosan csökkent a szövetkezeti érdekeltség, erősödött a bérmunka jelleg. Ebben csak a kisszövetkezetek megjélenése hozott változást, élénkülést. Most átalakul a szövetkezeti mozgalom is, a tagság érdekeinek képviselete a legfontosabb, az, hogy ne Kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, mint a társaságok. Venczel József (Kiskunhalas): Felszólalását azzal kezdte: a pártnak a közeljövőben politikai harcokkal kell szembenéznie. Ehhez egységes párt kell, de az egységet nem eleg kinyilvánítani, azt meg is kell teremteni, mégpedig úgy is, hogy az alapszervezetek közti horizontális együttműködést, kapcsolatokat erősítik, mert az alap- szervezetek ma nem ismerik egymást. Ezt követően a pedagógusok. munkakörülményeiről, a velük szemben támasztott magas követelményekről szólt. Olyan szellemi élet vitelére van szükség, ami méltóvá teszi őket hivatásuk gyakorlására, hisz az országban e százezer embertől függ a jövő nemze- . déke. Dr. Gubcsi Lajos (meghívott, Budapest): A tehetséges fiatalok felkarolását, segítését szolgáló megyei alapítványfelhívásról szolt. Nem lehet csak állami vagy külföldi — mint a Sorosvagy a Spéter-féle — feladat az alapítványok létesítése, hanem ennek nemzeti ügynek kell lennie. A tudományos, műszaki, technikai, művészeti, sőt ennél is több: a fizikai és más természetű erőfeszítések megbecsülésére nagy szükség van, s ezért üdvözölte a felszólaló a megyei alapítványtervezetet. Ehhez a Magyar Ifjúság című lap nevében 100 ezer forinttal, a TESZT Számítás- technikai Kisszövetkezet nevében (amelyben felesége dolgozik) ugyancsak 100 ezer forinttal járulnak hozzá. (A pártértekezleten többen követték példáját.) Bohner Zoltán (a mandátum vizsgáló l bizottság elnöke): Tájékoztatta a pártértekezleten jelenlévőket, hogy a küldöttek megbízását ellenőrizték, azokat érvényesnek minősítették, s a bizottság munkáját befejezte. A megyei pártértekezletre 529 küldöttet választottak az alapszervezetek, illetve az alapszervezetek javaslatai alapján az irányító pártbizottságok. A küldöttek közül 496-an jelentek meg (93,8 százalék), 33-an igazoltan távol vannak. A tanácskozásra meghívást kaptak országgyűlési képviselők, állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a tudományos életben dolgozók, valamint 20 pártonkívüli is. Marczi Albert (Kecskemét): A nagy- vállalat és vidéki gyáregységének gondjaival, ellentéteivel foglalkozva kifejtette, hogy a nagyvállalat nehézkes, rugalmatlan rendszere hatékonyságcsökkentő. A Kecskeméti Fémmunkás Vállalat január elsejétől — immár kétéves küzdelem után — szeretne kiszakadni a nagyvállalatból, ami elé több akadályt gördítenek. Szerinte azért,.mert az egyébként is fölösleges központi ad- . mimsztráció nélkülöznetővé válik, s meginoghat a vezérigazgató széke is.' Javasolta, hogy a vállalati törvényt úgy módosítsák, hogy az ilyen jellegű kivá- fásokat megkönnyítsék. A vállalati tanács nem kepes betölteni a létesítésekor meghatározott feladatát. Arra jó, hogy a vezérigazgató fizetését és prémiumát elfogadja, de arra képtelen, hogy a legjobban gazdálkodó kecskeméti gyár nyeresége alapján kiérdemelt bértömeget biztosítsa, s ezért még a 2,5 százalékos bértömeg-növekedés sem valósulhatott meg. Kérte a jelenlévőket, hogy kiválási szándékukat támogassák. Tasnádi Miklós (Soltvadkert): A termelőszövetkezetek szakszövetkezetekké való átalakulásának lehetőségeiről és veszélyeiről szólt. Részletesen elemezte a szakszövetkezetek működésének alapelveit, s mint a vállalkozási lehetőségek színterét mutatta be ezt a szövetkezeti formát. Helytelen azonban csodaszernek tekinteni a szakszövetkezetét, mondotta, s a kampányszerű átalakulás helyett az adottságok szerinti lehetőségek feltárását, az újabb vállalkozási formák bevezetését, a szakszövetkezetekben eredményesen kipróbált módszerek alkalmazását tartja helyesebb útnak. Ugyanis ez vezethet a sikeresebb gazdálkodáshoz, a termelés hatékonyságának javításához. Hajdú Miklós (Baja) leszögezte: az értelmiség — az oktatásban, a közművelődésben dolgozók — egyre kevésbé képes újratermelni munkaerejét, kontraszelekciós folyamatok is elindul’ak, s az „értelmiség, mint sajátos minőség” eltűnőben van. Véleménye szerint a párt nem működhet hatékonyan a belső konszenzus nélkül, mert a határozatok ennek hiányában nem valósulhatnak meg, s a társadalom kérdéseire nem adható helves válasz. A reformtörekvések csak abban az esetben válhatnak sikeressé, ha a munkahelyeken is megvívják harcaikat, a párton belül éppúgy, mint a párton kívül az emberi viszonyok nyílt, konkrét elemzéséért. Alföldi Albert (Hajós): a kibontakozás egyetlen útját abban látja, ha mindenki úgy kezeli az elvtársait, mint egy másik embert, mert véleménye szerint a párt nem a tömegektől szakadt el, hanem az egyénektől. Az emberekkel való törődés tehát napjainkban a legfontosabbak egyike, amelyet nem lehet ' egy-egy elbeszélgetéssel letudottnak tekintem. Szóvá tette a bürokrácia elhatalmasodását, példaként említve az adóelszámolás, -ellenőrzés bevezetésének adminisztrációs igényét. Szerinte ma már oda jutottunk, nogy egy dolgozó mellett még három embernek kell a papírmunkát elvégeznie. „Emberközpontú pártot szeretnénk, s arra kérem a pártot, hogy segítsen abban: a vas és acél országából ne legyünk a duma és a papír országa” — mondotta befejezésül. Terbe Dezső (Kecskemét): A felszólaló kijelentette a megújulás visszavonhatatlan, ám a személyi változások olykor zavart okoznak. Sok a tennivaló a megyében: többek között a szellemi kapacitás jobb kihasználása, a demográfiai kérdések kezelése, a falusi települések népességmegtartása. A kijárás haszontalan dolog volt, de ennél is haszontalanabb a tétlenség. A népfront feladatairól szólva hangsúlyozta: készülnek alternatív szervezetekkel való párbeszédre, de ugyanakkor meg kell teremteni —, s ebben a népfront is szerepet vállal — a párttagok és a párton kívüliek közötti alkotó eszmecserét. A politikai csatározásokra — húzta alá a felszólaló—ma is szükség van, csakis így tudunk megfelelni a velünk szemben támasztott követelményeknek. Dr. Kuczik István (Kecskemét): Elöljárójában ismertette azokat a szabályozóváltozásokat; kedvezményeket, amelyek jó lehetőségeket teremtenek az iparvallalatoknak a jövő esztendőben. Ha csupán a számadatokat nézzük — mondta —, úgy tűnik, minden rendben van, kedvező a gazdaság képe. A számok mögött azonban 'más húzódik meg: a nyereség a kereskedelemben keletkezett, s az árak emelkedéséből származott. Az élelmiszer-ipari gépeket, berendezéseket gyártó vállalatoknál meredeken csökkent a nyereség ebben az esztendőben. A magas kamatláb, a beruházások visszafogása elsorvasztja a feldolgozóipart, nem teszi lehetővé a haladást, a műszaki fejlesztést. Csökkenteni kellene a népgazdaság költség- vetési kiadásait. Ha továbbra is ilyen marad a helyzet, a feldolgozóiparnak gépeket gyártó vállalatok tönkremennek. Dr. Pétervári László (Kecskeméti: A fokozottan hátrányos helyzetben lévő fiatal értelmiségiekről szólt. Kerese- . tűk a legkevesebb, a legalacsonyabb beosztásokat töltik be, vagy éppen nem hasznosítják a korábban szerzett képesítésüket. Nincs lehetőségük közéleti szereplésre sem. Emiatt elfordultak a párt politikájától. A pártnak fel kellene vállalnia a fiatal értelmiségiek gondjainak megoldását, ugyanis az alternatív szervezetek éppenséggel rájuk építenek. A cél világos: egészséges, művelt, konstruktív emberre válni, de ehhez meg kell teremteni a lehetőségeket. Az oktatás támogatása — mondta — a leggyorsabban visszatérülő befektetés. A jövőért a párttal közösen kell dolgoznia az ifjúsági szervezetnek, a fiataloknak. Szecsódi György (Szentkirály): A községben kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik a termelőszövetkezet, s talán emiatt is, no meg a szabályozóváltozások következtében a padlóra kerültek. Ebben az évben 70 ezer forint lesz egy téeszgazda éves bruttó jövedelme, ae ez nem volt ok a tüntetésre, a munkabeszüntetésre. A felszólaló kifogásolta, hogy a volt vezetők, akik felvették a külföldi kölcsönöket, nyugdíjba vonultak, de ránk hagyták ezt a nem kívánt örökséget. A kamatterhek emelését tudomásul vették, de az ebből származó pénzt nem a kölcsönök visszafizetésre, hanem bankok létrehozására fordították. Közmegegyezésről beszélnek, de közben az adóellenőrök azokat lesik, akik családi összefogással építkeznek. Ha a mező- gazdaság nem kap kellő támogatást a termeléshez, akkor néhány év múlva nem lesz ennivaló. Mindenekefőtt tartós szabályozórendszer szükséges. Csehi Sándor (Kecskemét): Nagy várakozással tekintettek a pártértckezlct elé, a következő kérdésekre keresték a választ: fel meri-e vállalni a pártérteKéziét a műit nioait, ouneit, tua-e élni i az önállósággal, maga mellé tudja-e állítani a párttagságot? Mint a felszólaló hangsúlyozta, ma már tettek kellenek, mert a pártmunka már-már úgy néz ki, mint a labdar úgó-mérkőzés, meg akadnak szurkolók, de vajon meddig lesznek még? A politika nem tartotta meg ' az ígéreteit, s felvetődik a kérdés: reform lesz-e vagy forradalom? A megyei pártértekezlet tézisei jók, de módosíta- ni kell a párt szervezeti szabályzatát. A párt a termelés irányítása helyett a dolgozókkal, azok sorsával foglalkozzék, gondoskodjon sikerélményről, s I dolgozza ki a hatalom gyakorlásának eszközrendszerét. Gaborják József (Kecskemét): Nehéz szembenéznie a problémák mélysé- í Keivel egy olyan pótnak — kezdte a felszólaló —, amelynek propagandája ; évtizedeken keresztül hirdette a töretlen fejlődést, amelynek megyei első titkára 1985-ben még azt mondhatta erről a szószékről, hogy a szocialista társadalom igazsága és szépsége érvényesüljön életünkben, és kedvelt jelsza- 1 vünk volt a társadalmi közmegegyezés. A döntéshozók túl hosszú ideig nem törődtek a figyelmeztető szavakkal, ne- | künk még legutóbb is optimista ötéves terv kellett. — Mit tehetünk? — tette fel a kérdést. — A jelenlegi gazdasági struktúra nem tartható, az agrárteve- | kenység Bács-Kiskun megyében mindennél fontosabb. A fejlődéshez felké- szült, intelligens emberek kellenek, csakis ők tudják megvalósítani elképzelt céljainkat. Nem kell szegényebbé tenni egy országot ahhoz, hogy jobb munkát végezzen. Legyen egyértelműén ösztönzött a felelősség. Tegyen na- gyón kockázatos a teljesitményhiány. Lőrinci József (Kiskunfélegyháza): Arra kereste a választ, hogyan nyerhet I teret a megújulási folyamat a társada- lom különböző szintjein. Külön kitért a függetlenített pártapparátusra: — Tagjai — tisztelet a kivételnek — nem a part munkásai, hanem a párt tisztség- ! viselői voltak és olyan megkülönbözte- tést vindikáltak maguknak az élet különböző területein, amely sokszor fel- I háborította, de legalábbis sértette az j állampolgárokat — mondta, s hozzátette: az elmúlt évtizedekben ez szinte magától értetődő társadalmi magatartási forma volt. — Ha meg akarunk újulni, azt akarjuk, hogy polgártársaink becsülje- | nek bennünket, akkor viselkedjünk i úgy, hogy magatartásunkban ne lehessen kifogásolnivalót találni — hangoztatta, hozzátéve: aki ezt nem vállalja, | ne dolgozzon párttisztségviselőként,, hanem menjen el kétkezi munkásnak, mert tízszer többet ér egy jó kétkezi műnkig, mint egy gyenge pártmunkás. Göndör József (Baja): A bajai körzeti pártalapszervezet közel hétszáz kommunistájának véleményét tolmácsolta: — Vezetésünk önértékelésében jónak, sokszínűnek tartja a jelenlegi 1 politikai gyakorlatot. Számunkra úgy tűnik, túlságosan js sokszínű ahhoz, hogy megismerjük, eligazodjunk benne — majd így folytatta: Mély meggyőződésünk, hogy nem a többpártrendszer hiánya okozta a válsághelyzetet. Mint mondta, az okokat abban látják, hogy a pártvezetés — valamennyi szintre vonatkoztatva — figyelmen kívül hagyta a tagság véleményét, tudását, javaslatait és negyven éven keresztül a parancsolgatás, az utasítás módszerét választva tévedhetetlennek hitte magát. — Ma már nem elég csak nyilatkozatokban elítélni a múltban elkövetett hibákat, a helytelen vezetői magatartás- formákat, hanem a hibákat vétőkkel szemben szigorú felelősségre vonást kell alkalmazni. Ehhez egy megújuló pártra, hozzáértő, feddhetetlen vezetőkre van szükség — hangsúlyozta. Szabó János (Kiskőrös): Először a megyei pártbizottság helyzetértékelését elemezte, kiemelve, hogy egyoldalúnak ítéli meg a téziseket, mivel csak a mezőgazdasag érdekképviseletét vállalják fel. Az ipart sem szabad háttérbe szorítani. Ézután a nemzeti köz- megegyezés feltételeként világos gazdaságpolitika kialakítását jelölte meg: — Nem az elvi kérdések felvetését kell a pártnak most már elvégezni, hanem konkrét, átfogó gazdasági programokat kell kidolgozni. A párt és annak vezető szervei j— úgy erzem — még ■nem vállalták fel a helyzet súlyosságából adódó felelős cselekvést. — Kinek hisznek ma a néptömegek? — tette fel a kérdést, s válasza: — Azt hiszem, hogy egy erkölcseiben is megtisztult pártnak. Lesújtó az a helyzet, hogy egyes vezetők etikátlan viselkedése kapcsán nem a párt öi(- kontrollja hozta meg a kivánt döntést, hanem a közvélemény kényszerítette ezt ki. i
