Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

— Ne tegyük próbára az egyszerű párttagok hitét, akiknek erkölcsi normáitól idegen a hatalommal való visz- szaélés. — mondtia befejezésül.

Dr. Fáy Ferenc (Kecskemét): Főként ■ a népgazdaság helyzetével, valamint az építőipar és ezen belül a Dutép Vállalat lehetőségeivel foglalkozott. Mint mondta: — Gazdálkodásunkban bizonyos mértékig kapkodás, az intézkedések hiánya, a valós helyzettel túl elnéző szembenézés lett úrrá.

■— Hogyan képzeljük él a szerkezet- váltást fokozódói vállalati elvonások, általános pénzhiány mellett? — tette fel a kérdést.

Az előző hozzászólóhoz csatlakozva hangsúlyozta, hogy átfogó, érthető, kövéthető gazdaságpolitikai koncepcióra van szükség, ha a párt meg kívánja , őrizni vezető szerepét.

Konkrét példákat is hozott a lakásépítés területéről, a jelenlegi helyzet el- lentmondásOsságára. A megrendelők a pénzügyi és egyéb nehézségeket látva sorra lépnek vissza a korábban jelzett építési igényektől. Az emelkedő lakásárak pedig azt eredményezik, hogy egyre kevesebben lesznek képesek fizetni a 6000-9000 forintos havi törlesztőrészleteket.

EGYPERCES HOZZÁSZÓLÁSOK:

Széli Péter: r-j- Nekem úgy tűnik, néhányan összekeverték pártértekezletünket egy termelési tanácskozással. Mintha nem ugyanarra a rendezvényre kaptunk Volna méghívót. — mondta és vitába szállt Fáy Ferenccel: — Hamisnak érzem'azt a gondolatot, melyet a vezérigazgató elvtárs fejtegetett az imént. Véleménye,. szerint, először tegyük rendbe a gazdaság dolgait, majd utána ráérünk az ideológiával, erkölcscsel, szellemi élettel foglalkozni. Szerintem, alapvető gazdasági problémáink nagy része a szellem, az erkölcs és az ideológia zavaraiból, problémáiból adódik. Nincs tehát halogatnivaló időnk!

Nagy Sándor: Javasolta, hogy a pártértekezlet foglaljon állást: támogassák a fiatalok első lakáshoz jutását, s ezt kérjék a kormánytól. Az építőipari vállalatok pedig oldják meg a feladataikat önállóan.

Dr. Juhász Antal (Kiskunfélegyháza): Először a jogszabályok nem megfelelő érvényesüléséről beszélt, majd a helyi politikai tájékoztatás és az ideológiai munka hiányosságairól.

— Mostanában gyakrabban beszélünk a párton belüli válságról, amely elsősorban a politikai morál válságát jelenti. A megújulás, stílusváltás mindenekelőtt morális megújulást jelent |4- mondta. Hangsúlyozta, hogy egy- egy vezető. személyes munkastílusa

POZSGAY IMRE:

nem nyomhatja rá bélyegét egy-egy testület munkájára olyan meghatározó mértékben, mint ahogy ez az utóbbi évtizedekben történt. Beszélt a munkásőrség szükségességéről, s többek között felvetette azt is, hogy szükség van-e a pártszervek újraválasztásánál végrehajtó bizottságra.

— A pártéletben legyen meghatározó az alapszervezetek tevékenysége, s az irányító pártszervek vegyék figyelembe az alapszervezetek igényeit, jelzéseit. — mondta többek között.

A megyei pártértekezleten délután az első felszólaló dr. Farkas Kálmán (Kunadacs) volt.-T- Hagyjon már fel végre a párt a nyilvános bűnbánattal —1 javasolta, majd kijelentette, hogy véleménye szerint az idős párttagok már kétségbe vannak esve, mert nem tudják eldönteni, hogy most lépjenek ki, vagy várják meg, míg felszólítják rá őket...(?) Némi derültséget keltett az a megállapítása is, hogy országunk a nyolcvanas évekre a fejlett országok szintjét elérte. A baj ott van, hogy míg egykor a hárommillió koldusé, most a tízmillió elégedetlené ez az ország.

Beszédének további részében dr. Farkas Kálmán is kifejtette elégedetlenségét, mégpedig a munkásőrök jelentős feladatait, munkáját illető rendszeresebb, alaposabb tájékoztatás hiányával szemben. Mert, véleménye sze- . rint, a sajtó is oka annak, hogy ma már * sokan megkérdőjelezik e szervezet fenntartásának hasznosságát, jogossá- gát.

Szakmájához híven, a társadalomban mutatkozó pesszimizmust mint be- . tegséget vizsgálta, mint a depresszió előjelét. Holott — mutatott rá —^ nyitott, egészségesen derűs csak az optimista társadalomban lehet az ember.

Lezsák Sándor (Lakitelek) a Demokrata Fórum Ideiglenes Elnökségének . tagja.', ....! ...... ,. --------— Lehet, hogy egy újabb történelmi csapda áldozatjelöltje áll önök előtt mindazok nevében, akik ma a Magyar Demokrata Fórumot jelentik Bács- Kiskun megyében és Magyarországon.

Itt elhangzott egy felszólalásban, többen is utaltak rá, hogy bizony pasz- szív a közvélemény, passzív a magyarság. Tanúsíthatom, hogy ez nem így van. A Magyar Demokrata Fórum éppen azt bizonyítja, hogy előhivható a társadalomból a jószándékú közbátorság, a gondolatok, hogyha hiteles helyen, hiteles környezetben érzik magukat, egy pici esélyt lát az ember arra, hogy valami történhet, jófelé mozdulhat éz az ország.

Tulajdonképpen a Demokrata Fórumnak, és minden hazáját szerető embernek az a kívánsága, hogy a kényszerítő körülmények hatására a párt valóban rendezze a sorait, élni tudjon hatalmával, minden eszközrendszerét mozgósítsa, hogy programot — valóságos programot — adjon ennek az országnak.

A tézisekben is megfogalmazódik, e pulpitusról is elhangzott és másutt is sokat hallunk ma a nemzeti összefogásról, az alternatív szerveződésekkel való kapcsolatról. Meg kell, hogy mondjam, a Magyar Demokrata Fórum egyelőre nem hajlandó addig kapcsolatot fölvenni, amíg ennek nem teremtődnek meg törvényes garanciái.

i Ha Önök alternatív szerveződésekről beszélnek, nagyon kérem Önöket, mondják meg, melyik szervezetről van szó, ne mossák el a szerveződéseket. Végezetül: itt megszólalt Terbe Dezső a njépfront titkára. A tézisekben is olvashatjuk, hogy a népfrontlesz a szervezője az alternatív szerveződésekkel való kapcsolatfelvételnek. Stílúst kell váltaniuk! Ne üzengetéssel—mint ahogy ezt teszik mostanában — kérdezzenek rá, > hogy hajlandók vagyunk-e párbeszédbe. Ilyen stílusban, ilyen szervezeti, személyi feltételekkel erre nem vagyunk hajlandók.

A beszédet ellentmondásosan fogadták — rögtön két egyperces felszólalás is elhangzott —, ám a küldöttek végül ázzál értettek egyet; ne az MDF programjáról vitázzanak, hanem a pártértekezlet dokumentumairól.

Karcsúk László (Homokmégy) mindenekelőtt elnézést kért zavaráért, megilletődöttségéért, mondván, hogy ilyen jelentős fórumon most van alkalma véleményt nyilvánítania először.

■-“i Különben is, nekem dolgoznom kell otthon is, nem beszélnem — magyarázta, majd a személyi jövedelem- adó, a nyugdijak és a fiatalok lakásépítése, lakáshoz jutása terén mutatkozó ellentmondásokat részletezte, kifogásolta. Rámutatott, hogy az építkezésre vállalkozó, többgyermekes fiatal családok többsége, a havi hitelterhek mellett, jóval a létminimum alatt tengődik.

Babinszki János (Kecskemét) felszólalását azzal kezdte, hogy egy korábbi rossz gazdasági, társadalmi politika következménye a mai válságos helyzet. S azt a politikát a pártvezetés csak sztálinista módszerekkel tudta fenntartom, egészen addig, míg a népharag és a párton belüli feszültség összetörte a korábbi modellt. Ám a szilánkjai itt találhatók közöttünk még mai is. Új, demokratikus szocializmus csírázott e szilánkok között, s védenünk kell ezt a friss hajtást.

Elsősorban emberek vagyunk, másodsorban magyarok, s csak harmad- sorban párttagok -B mutatott rá Babinszki János. — Vagyis pártmunkánkat mindig alá kell rendelnünk az előbbi kettőnek. Hibásnak minősítette azt a mentalitást, gyakorlatot, hogy egy- egy vezető tévedéseire, súlyos károkat okozó rossz döntéseire csak akkor mutatunk rá, amikor meghal, vagy más okból távozik a vezetői székből. Holott olyan társadalmi, gazdasági mechanizmust kellene kialakítani, amellyel eleve megelőzhető, hogy rossz döntések születhessenek.

*

Ezt követően lépett a szónoki emelvényre Pozsgay Imre.

A pártnak lehet önszemlélete és jó is, ha van. Ezt elvária a társadalom is.

Tehát itt nem arról van szó, hogy mi önfeladással készüljünk fel — ezt Lezsák Sándor sem mondta — a pluralizmusra. Ellenkezőleg: szövetséget, együttműködést — és en ezt olvastam ki a külső vitákból-és Lezják barátom szavaiból is — csak ott fogadnak el, ahol tudják, hogy mit akarunk. Mert itt erről van szó, csak néha érdesek, néha fülünknek szokatlanok a szavak és nehéz másfajta politikai gyakorlat után ezekre a szavakra indulatok nélkül reflektálni. Mint ahogy vitapartnereinkben is hasonló intolerancia tapasztalható. Nem lehet véletlen az, hogy Lezsák Sándor attól fél, hogy csapdába hívták ide és csapdába sétált ide. Az ő barátainak, mozgalma résztvevőinek tudniok kell, hogy Lezsák Sándor nem árulta el őket, amikor itt megjelent ezen a fórumon.

Hozzá kell szoknunk ahhoz a politikai magatartáshoz, ahol a nyíltság — ha kell, az érdes és kritikus beszéd —7 nem a lelki kizökkenést hozza, hanem az önbizalmat erősíti _meg, mert kénytelen leszek érveket gyűjteni és ezentúl szellemi vívótéren részt venni. A hatolom fölöttébb kétes értékű vívópást és a XX. század embere nagy teljesítményekre hatalmi eszközökkel nem mozgatható. Ez az őrök tapasztalata ennek a századnák, s

„A kritikát továbbítani fogom”

Ha nyílt társadalomban a vezető szerepet, azt a

/r 0 m m *9

vívjuk ki

nép hitelesíti

A Központi Bizottság nevében köszöntőm a Bács-Kiskun megyei pártértekezlet minden résztvevőjét. Alaposan tanulmányozhattam az értekezletet dlőkészítő dokumentumokat, meghallgattam. a beszámolót, éberen es nagy-nagy figyelemmel követtem az eddig lezajlott vitát. Mind a dokumentumokból, mind a vitából, a beszámolóból számomra az volt a legfontosabb információ, hogy ez az értekezlet nagy-nagy elhatározó képességgel és elszántsággal, ’ önismeretre törekedve, önellentmondásaiba is néha belegabalyodva, de keresi az új meghatározásokat, az új lehetőségeket ahhoz, hogy ar MSZMP a modellváltás idején a demokratikus szocializmus megformálásának programjával léphessen a magyar társadalom, a magyar közvélemény elé.

Én ezt a magatartást tartom a legfontosabbnak, és ez a lényege, úgy hiszem, ennek a pártértekezletnek is, meg a többi hasonló pártkezdeménye- zésnek. E tekintetben azt sem tartom csodálatosnak, hogy nagyon határozottan megfogalmazzák az igényt: a Központi Bizottság tisztázza saját helyét, szerepét ebben a folyamatban, ezek között a körülmények között. Nos, itt, önismeretünk gyarapítása közben, az igényelt új program előkészítése közben el kell gondolkodnunk azon, valóban eléggé határozotton, meggyőzően, a nép számára is elfogadható módon szembenéztünk-e magunkkal. Én megértem, hogy némelyek elvtársaink közül — éppen, mert a párt korábbi szervezete nem teremtette meg számukra a tájékozódás lehetőséget — csak a szorongást, az elbizonytalanodást érzik, s ebben a bizonytalanságban joggal kérik számon az iránymutatást. Amikor ilyen igényeket fogalmaznak meg, akkor valamit hadd javasoljak: ne az önámítás és öntömjénezés felé szorítsák visz- sza a pártot, mert a valóság nem fogja igazolni ezt a magatartást.

Szembenézni a tényekkel f

Ebben a vitában éppen az előttem szóló szavaiból is, sokakéból, közvetlen élmények hatására más információkat is szerezhettünk. Azt, hogy a dolgok a régi módon nem mennek tovább. En ezt olvastam ki, ezt hallottam ki az eddigi felszólalások többségéből. _ Ezt tartom a leglényegesebb információnak, amely nélkül nem boldogulunk. Itt nem az a kérdés, hogy optimisták leszünk-e, vagy pesszimisták, hanem,

hogy szembe merünk-e nézni bizonyos tényekkfel.

S mivel az ősforrásokat és az alapitó atyákat, meg az elődöket emlegettük, meg emlegetjük közösen, úgy hiszem, hogy nem jól idézzük az elődöket. Gyakran önigazolásul idézzük őket, holott, ha a marxizmustól valami maradandó marad, akkor az, mint minden emberi mű, alá van vetve a történelem kritikájának. Ami maradandó, talán éppen a marxizmus kriticizmusa és kritikai módszerei. Amikor például azt mondja, hogy a kommunizmus számunkra nem valamiféle elvónt cél, amelyre szakadatlanul törekedni kell, hanem válóságos mozgalom, amelyben • naponta kritikailag meghaladjuk a már elért helyzetet. Ez nem pesszimizmus vagy optimizmus kérdése, hanem egy önellenőrzésre képes párt kérdése és egy társadalmi ellenőrzést eltűrni képes párt kérdése. Ez a lényeg, hiszen ez a- kriticizmus a legjobb óhajok mellett sem működött, es visszatérően, önkényes, a vágyakat a valósággal összetévesztő döntések sorozatából állt. Ne a régmúltban keressük, hanem a mai mechanizmusokban nézzük meg ennek az okát. Antonio Gramsci, az olasz párt megalapítója azt mondta: bizonyos helyzetekben az optimizmus a legnagyobb gyávaság, azok magatartása, akik nem mernek szembenézni a válság tényeivel és a válságból adódó konzekvenciákkal. így tehát nem tudunk felkészülni és ilyen alapon nem készülhetünk fel. Nem a párt sorait kell szétzilálni, a pártot egységessé kell tenni abban is, hogy hogyan látja a valóságot és hogy látja-e ezt a valóságot.

Erre gondoltam én, miközben a vitát hallgattam és okos tanácsokat és nagyon megszívlelendő tapasztalatokat hallgattam. Ez felveti azt a kérdést, hogy valóban értelmes dolog-e válság idején demokráciáról és nyitásról beszélni. S okkal-joggal, mert a magyar történelemben élünk, és felvetődnek a tragédiák rémképei, az anarchia és más dolgok riadalma és én nem tartom alaptalannak, ha ilyeneket mondanak. De akkor ehhez megintcsak önismeretre van szükség. Hogy ti. az ilyesmik pontosan akkor és azért fordultak elő a párt történelmében, mert nem lépett időben, nem volt kellő önismeréte és helyzetismerete és elmulasztotta a megfelelő döntéseket. Ez is hozzátartozik tehát a mi belső önismeretre és önrendeződésre törekvő szándékainkhoz.

Ha már a forrásoknál keressük újra a kiindulópontokat, akkor Jiadd idézzem a tömegpártokról is bőséges taezért buknak meg Európában a diktatúrák, s ezért teljesítőképesek a demokráciák — politikai kultúráról beszélve és nem rendszerformációk között válogatva.

A tények tények. Magyarország és Görögország között 1960-ban olyan volt a viszony, hogy egy főre számítva fele volt Görögország nemzeti jövedelme Magyarországénak, Finnországé ’60-ban azonos volt a magyarral. Ma Görögországban kétszerese a nemzeti jövedelem Magyarországénak, Finnországban háromszorosánál is nagyobb az egy főre jutó nemzeti jövedelem. ä S az nem hisz a szocializmus felemelkedést és nemzeti haladást ho- *zó erejében, aki ezeket a vaskos tényeket nem meri regisztrálni és ezekkel nem mer szembenézni. Én ezt is hozzátartozónak tekintem a mai politikai vitánkhoz. Végül, ám nem utolsósorban —, a jogállamiság és plurális politikai berendezkedés viszonyai között — Magyarország megőrizheti stabilitását. Mert jó külső körülményeket és jó nemzetközi megítélést ad az országnak — mint egy civilizált országnak ;—, hogy nyílton tudja kezelni konfliktusait. Önbizalmat ad a népnek, hogy meg tudja' vívni konfliktusait. Mert itt konfliktus lesz, itt az elmúlt korszakok mulasztásának az árát nieg kell fizetniük, és nincs más, aki fizessen, csak a nép!

És valóban ez lesz a kérdés, hogy kinek ad ehhez a nép bizalmat, hogy megfizesse ezt az árat — mert ez az ár itt van már letéve az asztalunkra. S ha erre gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy — bár kényelmetlen és torzsalkodást is hordozó, kínos, vitáknak nézünk elébe— ezek a kínos viták még mindig olcsóbbak a nemzet jövője szempontjából, mint egy szervezetek nélküli, szétfolyó, balhitbe süly- lyedt nép lázadásszerű megnyilvánulása. Én ezt tartom fontos vívmánynak, eredménynek, hogy ebben a pohtízá- lásban az MSZMP májusban egy derengéssel elkezdte felismerni és azóta a politikai programjába kezdi beépíteni, ahogy mondani szokták: a demokrácia csomagtervbe, a jogalkotásba épp úgy, mint a gazdaságpolitikába.

S végül én is azt mondom — közgazdász barátaimmal is egyetértésben

pasztalatokat szerzett Engelst: „a pártnak lehet milliónyi tagja, de ha abban a pártban nincsenek áramlatok, és nincsenek késhegyig menő nyílt, tisztázó viták, annak a pártnak lehet millió tagja, akkor is csak szekta.” S egy szekta legfeljebb oligarchiát tud létrehozni az ország élére, nem pedig a nép által jóváhagyott vezetőséget. Ezt is be_ kell kalkulálnunk jogos önvédelemből is, mert ha a küldetésünk tudatában élünk, akkor,ehhez a küldetéshez természetesen ez az önkritika is hozzátartozik.

A XX. század embere hatalmi eszközökkel nem mozgatható

Háromféle uralmat produkált a történelem, hogy ha olyan nagyon- nagyon szigorú kategóriákban akarnék beszélni. Az egyik az isten kegyelméből való uralkodás. Ez teljesen legitim, mert hisznek benne az emberek, amíg ez van. A másik a nép jóváhagyásával való uralkodás. Ez az újkornak meg az ókor klasszicizmusának egyik nagy európai értéke. JS van a harmadik, amelyik valójában egyikre sem tart igazán igényt — bár bizonyos ködburkolatot rátesz erre az uralomra — ez az önkény. S afcok, akik a gazdaságban a demokráciától félnek, azokat hadd emlékeztessem valamire. Az nem demokrácia, amit ezen a címen tapasztaltak és

—, hogy persze ez, nem váltságdíj a gazdaság teljesítményeinek elmaradásáért. Gazdasági reform nélkül nem lesz tartós politikai reform sem. Ilyen, önszemléletre és vitára való, érvgyflj- tő, a párt belső szervezetét, a pártde- mokrácia és a társadalmi demokrácia követelményeihez hozzáigazító nyílt társadalomban fogunk élni, és ha itt kivívjuk a vezető szerepet, az a nép által hitelesített vezető szerep lesz. Én azt hiszem, ez a tanácskozás és ennék a tapasztalatai efelé mutatnak. ígérni pedig azt tehetem: elmondom, hogy -egyetlen kritikus szót, a Politikai Bizottságot, a Központi Bizottságot és a kormányt érintő kritikai észrevételt nem engedtem el a fülem mellett. Ajnározó beszámolót erről az értekezletről sem fogok tartani és füstködöt nem fogok ezekben a testületekben eregetni, a kritikát továbbítani fogom.

akkor nem fognak megriadni, hogy ha jövendő demokráciáról van szó. Áz a demokrácia helyettesítése a termelési szervezetekben. És oda valóban anarchiát vitt be, mert nem mertük kimondani, hogy van egy civil társadalom, amelynek szabadnak kell lennie, az innen megvont szabadságokat visszavitték az emberek a termelési kapcsolatokba és ott verték szét a termelési szervezeteket, ahol valóban rendnek és folyamatos termelésnek, piacnak, koordinációnak kell lennie. Ezek is hozzátartoznak az emberiség és a magyarság • közös tapasztalataihoz.

A szakemberek, ha fenntartásokkal beszélnek a demokráciáról, ne felejtsék: az önkény mindig maga mondja meg, ki a szakember, soha nem a szakmai tudás és a hit parancsolja meg a tudásnak, mit kell tudnia. Ilyenről is volt élményünk, azt hiszem. Görcseink, meg a bajaink — ha már itt a válságról beszélünk — ezt is hordozzák, ezt a tapasztalatot, tehát én azt ajánlom, erre is gondoljunk, mikor a közös magatartásunkat alakítjuk. Minderről nem más szándékkal beszélek, mint azzal, hogy a Központi Bizottság a májusi pártertekezlet után — bár hasonló tétovaságokkal — s hasonló problémákkal küzdenek, mint elvtársaink Bács-Kiskun megyében és ‘bárhol másutt az országban, egy valamiben, úgy hiszen, eltökélten halad. Ahhoz, hogy a társadalommal való együttműködés valóságos legyen, és ne csak egymásnak tetsszünk —-' itt ebben a teremben és bárhol, ahol összejövünk —, hanem annak a népnek is, amelynek vezetésére hivatkozunk, ehhez bizony szembe kell némi egy új alkotmánnyal, a jogállammal, a jogállamiság európai konzekvenciáival -iy ami. bizonyos értelemben rendszerközömbös politikai kultúra dolga. Ebben a politikai kultúrában ez azt jelenti, hogy a plurális és toleranciára építő berendezkedést kell' elfogadnunk. Hiszen vereségeink egyik alapvető oka az volt, hogy a mindentudás és a mindenhatóság jegyében idegennek és riasztónak éreztünk mindent, ami kívülről jött és elbizonytalanodtunk tőle. Ezt az önbizalmat kell nekünk megerősíteni.

Pártdemokrácia, társadalmi demokrácia

A párt és az így most keletkező mozgalmak, társadalmi kapcsolatok viszonyáról néhány szót hadd szóljak.

Bencze Károlyné (Kalocsa): A család és az iskola kapcsolatát ecsetelte felszólalásában. Mégpedig azért, mert véleménye szerint ma, amikor az emberek egyre idegesebbek, fáradtabbak, elégedetlenebbek, amikor ilyen hatalmas teret hódít az alkoholizmus, igen aggasztón alakul ez a kapcsolat. Pedig az iskolai oktotó-nevelo munka mindenekelőtt a családi nevelésre épül. Ha otthon nem kap, nem lát szeretetet, megbecsülést a gyermek, akkor a pedagógus munkája csaknem reménytelem A továbbiakban is az iskolát érintő kérdésekkel foglalkozott a felszólaló, az oktatási intézmények nyitottságának, demokratizálásának jelentőségét hangsúlyozva.

Ferenczi Imre (Kiskunhalas): Megerősítette a közösségért munkálkodó emberek felelősségét. És megállapította: nagy felelősséget visel a tömegkommunikáció is. Persze, a felszólaló által is ellentmondásosnak ítélt jelenségekkel együtt, nevezetesen, hogy nem igazítja el minden kérdésben a tagságot a pártsajtó, nem ad átfogó ismertetést egyes eseményekről, azok hátteréről, s esetenként a szenzáció a kelleténél nagyobb teret kap, lévén, hogy el is kell adni a lapot. • •

Ezután az ifjúság mellett érvelt, miután a fiatalok megnyerése létkérdés a jövő szempontjából is. Nincsenek fiatalok a vezetésben, nem megoldott a képviseletük, még itt a pártértekezleten sem — mondotta, s hozzátette: — Ha elrontottunk valamit, ami miatt a fiatolok bizalmatlanná váltak, nincs jövőképük, rosszak a lehetőségeik, akkor fokozott mértékben kell segítenünk őket. Mi, idősebbek még mindig többet tudunk vállalni a terhekből — hangsúlyozta, majd ő is csatlakozott a felajánláshoz.

Ugyanezt tette a meghívottként jelenlévő Pintér József is. Kifejtette: örömmel hallotta Pozsgay Imrétől, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A változást és a fiatolok ügyét segítendő, a keceli Pintér Művek nevében 200 ezer forintot felajánlott az alapítvány javára.

Lénáit István (Kecskemét): először saját gyárának, a kecskeméti MMG Automatika Műveknek termeléséről, a folyamatos szerkezetváltásról szólt, majd általánosabb ügyekre térve kijelentette: a gazdasági helyzet romlását a költségvetés készítőinek nem megfelelő tájékozottsága okozta. A jövőben el kell kerülni a szűk körű döntést a nagy horderejű kérdésekben. A hibás döntések esetében pedig meg kell állapítani a Személyi felelősséget. A májusi országos pártéttekezlet óta nem tapasztalni a szükséges fordulatot, nem enyhültek a feszültségek. A költségvetési hiány visszaszorítására elsősorban a hivatalok létszámát kell csökkenteni — javasolta. A pártnak szüksége van korszerű ideológiára, korszerű szervezeti szabályzatra, s olyan vezetőkre, aldk hitelesen képviselik a politikát.

Dr. Morva László (Tataháza): A körzeti főorvos kandidátus az egészségügy, az egészségmegőrzési társadalmi program fontosságáról szólt. Ebben kifejtette az alapellátás meghátározó szerepét, a bácsalmási térségben bevezetett sürgősségi betegellátási rendszer tapasztalatait. Majd e kérdést boncolgatta tovább, amikor felszólalását a résztvevők türelmetlen tapsa megszakította.

Komáromi Attila (Kecskemét): Az indulatok kiterjedése idején — fogalmazta meg a felszólaló — nagy szükség van á türelemre. Erre itt is volt tapasztalat. Most nagyon fontos az emberi és a társadalmi szolidaritás, a politikai,', a kulturális megalapozottság. Május óta már jól tudjuk, nem az ifjúságnak, hanem az ifjúsággal együtt kell építeni a jövőt. Nyitottobbak és őszintébbek lettünk. Lehet-e regionális, megyei politika? Lehet —- válaszolt a kérdésre.— Fel kell mérni az új helyzetet, s eldönteni: nemcsak mit akarunk, hanem mit lehet tenni a kibontakozás érdekében.

A továbbiakban az agrárágazat fejlődésének feladatairól, szólt, hangsúlyozva: ez a szektor éltette korábban a vál- 5 lalkozó szellemet, szövetkezni tanította az embereket, gazdálkodni ésszel, érze- leihmel. Az értelmiséggel kapcsolatban kifejtette: az érdem tegyen a meghatározó.

Molnár Mihály (Kecskemét): Tisztelt ifjúságpárti értekezlet! — kezdte a hozzászólását, majd feltette a kérdést: miért javasolták a KISZ-fiátolok a pártértekezlét megtartását? A KISZ tagjainak meggyőződése, hogy a rae- gyei pártértekezlet előreviszi az ifjúság ■ ügyét, tud tenni érdekükben. Már-már kínos folyton azt emlegetni, hogy milyen nehéz a fiatalok lakáshoz jutása, • pályakezdése, családalapítása, de ezt nem elég ismételni, a megoldást még kell találni. Az elkövetett hibáért nemcsak a pártot marasztalják el a fiatalok, de a KISZ-t is, mert miközben utasításokat adtak, határozatokat hoztok,: a fiatalok otthagyták a szervezőteket, más platformra léptek, vagy ami még ennél rosszabb, közömbösek maradtak. Gyökeres átalakulás kell tehát. Hangsúlyozta: a szellemi tőkét működtetni kefl, tudatosabb politikára van szükség.

Lovrity Ernöné (Bácsalmás): A felszólaló kijelentette, hogy minden döntést hozó testületnek át kell gondolnia a pedagógusokkal kapcsolatos határozatát. Átfűtött szavakkal szólt arról, hogy miért szükséges anyagilag és erkölcsileg is elismerni az ifjúság nevelőit. Áz iskolák között meg kell oldani a helyes arányt, jó, ha van elit iskola, de a jo felszereltség máshol is szükségeltetik. Igényes, kulturált, gondolkodó embereket akarnak nevelni a pedagógusok a mai gyermekekből. A nagyobb • eredményeket azonban a szülők ne romboljak te, ugyanis nemcsak a pedagógus bűne, ha analfabéták hagyják el az iskolát. Személy szerint nem értett . egyet a pedagógusok tüntetésével és sztrájkjával.

Mészáros József (Baja): A felszólaló elöljáróban elnézést kért, hangsúlyozva, nem termelési tanácskozásra készült, hanem olyan politikát meghatározó tényező felvázolására, amely nem nélkülözheti a számokat. A Bajatex önállóan találta meg a kibontakozás útját, teljes szervezeti átalakítást, profil- váltást hajtottak végre, s kialakították a piacra orientált termelést. Ötszáznál kevesebb munkás százmillió forintnál több termelési értéket állított elő. „Boldog elégedettség van a gyárban? Szó sincs erről, hiszen ott is dolgoznak fiatalok, pályakezdők, nagycsaládosok. Számukra kilátástalan a jövő, elég ha csak a legutóbbi rendelkezésre, az ■ OTP-kölcsön kamatemelésére utalok. A pénz egyre kevesebbet ér, s a párttagság egyre türelmetlenebb. A partonkí- vüíiek is a párttól varjai a megoldást."

(Folytatás a 4. oldalon)

A