Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-31 / 311. szám

1988. december 31. • PETŐFI NÉPE • 5

Mire alapozza optimizmusát?

Ha azt mondom valakire, hogy robbanásveszélyes munkahelyen dolgozik, bárki hozzátehetné: mindannyian így vagyunk ezzel mostanában. De Komlósi Zoltánra szó szerint kell ezt érteni. Munkahelyén, a Gáz- és Olajszállító Vállalat városföldi kompresszorállomásán zárt ajtó állja az idegen útját: a kapu melletti telefon segítségével lehet bejutni. Csillogó és színes csövek, dobozok bonyolult hálózata veszi körül az épületet, bent nem kevésbé titokzatos, ezért kissé félelmetes képet mutatnak a berendezések. De csak a kívülálló érez így. Az itt dolgozók számára mindez jól ismert térkép, s mint mondják, a veszély tudatát is másként élik át: ha nem így lenne, senki sem vállalkozna erre a munkára.

Ez a kompresszorállomás az ország legjelentősebb gázszállító csomópontja: a hazánkban kitermelt, valamint a Szovjetunióból érkező gáz is keresztülmegy' itt és fölerő- sítve folytatja útját. Kívülálló elképzelni sem tudja, milyen következményekkel járna, ha az állomás felrobbanna, a szakember meg nem beszél róla. Már csak azért sem, mert a sokszoros biztosításnak köszönhetően kicsi a valószínűsége egy ilyen totális katasztrófának. Kisebb horderejű balesetnek — ami persze az egyén számára végzetes is lehet —, a berendezések meghibásodása miatti fennakadásnak viszont sokkal reálisabb a veszélye. Különösen nagy

az itt dolgozók felelőssége azért is, mert a gondjaikra bízott berendezések igen drágák, értékük megközelíti az egymilliárd forintot —, -s mindezért devizával kellett fizetni. Kvalifikált szakemberekből áll az itteni gárda: ez nem lehet másként, hiszen a hozzá nem értés, a hanyag, felelőtlen munka tényleg az „ember bőrére megy”. Ebben a környezetben mindenki a másikra, pontosabban arra van utalva, hogy pontos, tévedhetetlen információk birtokában legyen. Ezért a vállalatnak elsőrendű érdeke, hogy a jók közül is a legjobbakat tartsa meg. Mivel lehet ezt elérni ma, Magyarországon? Lakással, jó fizetéssel. Nos, Komlósi Zoltán azon kevesek egyike, akit ilyen irigylésre méltó szálak fűznek munkahelyéhez.

— A hatvanas években Kecskeméten teljesítettem sorkatonai szolgálatot — mondja —, az eredeti szakmámnak megfelelően géplakatosként dolgoztam a reptéren. Leszerelés után ott maradtam polgári alkalmazottként. Közben esti tagozaton elvégeztem a gimnáziumot, leérettségiztem. A Gáz- és Olajszállító Vállalathoz 1976-ban kerültem.

Ahol nem csak azért volt ismerős számára a munka, mert legalább olyan felelősséget igényelt, mint a repülőgép-szerelés: a kompresszorállomáson egyebek között repülőgépturbinával dolgoznak. Ambíciójának, szakmai igényességének megfelelően képezte tovább magát, az ötéves gépésztechnikumot végezte el, s még ezután is különböző szaktanfolyamokon gyarapította ismereteit. Most pedig angolul tanul, mert szeretne külföldön dolgozni.

"=r- Ez is egy olyan lehetőség, amit nem minden cég nyújthat dolgozójának —jegyzi meg. — Szívesen vállalok munkát akár Líbiában, akár Nyugaton, annak ellenére, hogy tudom, az idegen környezet, a nehéz feltételek próbára teszik az ember teherbíró képességét.

— Anyagilag megéri?

— Ha kijutok, a napidíjamból megspórolhatom annak a néhány kisebb-nagyobb műszaki cikknek az árát, amit megvenni már régóta szeretnénk. Közben a feleségem itthon forintban megkapja a fizetésemet, így megengedheti magának, hogy például vegyen egy pár csizmát, vagy a lakásba kisebb dolgokat. Két gyerekünk van, elsősorban róluk gondoskodunk, magunkra csak akkor költünk, ha marad a fizetésből. Sajnos, aránytalanul sok pénz megy el a konyhára, pedig szerényen élünk.

— De hát arról volt szó, hogy ennél a vállalatnál kiemelt fizetést kapnak!

. —A más cégeknél dolgozókhoz viszonyítva így is van. Az alapórabérem 62 forint, mozgóbérrel, pótlékkal, pluszmunkával együtt felmegy hetvenre is. De abból átlagosan családi pótlékkal együtt is csak tíz-tizenegyet kapok kézhez. Éppen a kiemelt bérezésem révén azok közé tartozom, akiket az adórendszer a legjobban sújt. Hiába keresek sokat, az adó levonása után alig marad valamivel Jobb, mint annak, akinek a bére kevesebb.

Komlósi Zoltán bruttó jövedelme az idén 40 százalékkal növekedett a tavalyihoz képest, de csak hét százalékkal kap többet: az infláció pedig (függetlenül attól, mennyi a hivatalosan bevallott), legalább 25 százalékos volt 1988- ban. íme, ilyen egyszerű számítással is tetten érhető az a folyamat, ami lassan, de biztosan végbemegy mostanában a családokban. Ezt tekintve kicsit furcsának tűnik, hogy Komlósi Zoltán azt mondja, bízik a jövőben. Kérdésemre, hogy mire alapozza optimizmusát, kicsit tétován, kicsit küszködve keresi az érveket. A társadalmi feszültségekre hivatkozik, amelyek most még talán teherként nyomasztanak bennünket, de ezekből születnek meg végül is a népgazdaságban oly szükséges változások. Ami pedig a magánéletét illeti: van egy hobbikertjük, abban megtermelik a konyhára való egy részét, mostanában pedig még gyümölcsfákat is ültettek. Mégiscsak a munka az, amiben bízhat az ember.

Almási Márta

A HATVANNYOLCAS KEREKASZTAL REFORMEREI

Alapelv és részszabályok

■ Van benne valami?!

Húsz évvel ezelőtt érdekes esemény színhelye volt Kecskemét. 1968. december 11-én az éppen csak cseperedő reform, az új gazdasági mechanizmus tizenegy hónapjának tapasztalatairól rendezett kerekasztal-konferenciát a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Bács-Kiskün megyei szervezete. A tanácskozáson neves előadók is részt vettek: Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Lázár György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Madarasi Attila pénzügyminiszter-helyettes, Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese (akkori beosztások), valamint számos szakember a megyéből, akik közül jó néhányan még ma is aktív szereplői gazdasági, illetve politikai életünknek. A konferencia előadásait egy füzetecskében meg is jelentették, a hajdani szervezők pedig most, húsz év múltán szerettek volna vendégeikkel együtt újra leülni a kerekasztal mellé. A terv egyelőre nem vált valóra (fontosabb parlamenti események miatt), de a füzetet így is érdemes elolvasni. Igaz, nem árulják sehol, ezért is nem tudtam ellenállni, hogy megkaparintva, ki ne szemelgessek belőle egy-két érdekes megállapítást.

Tudom, semmi újat nem árulok el azzal, hogy az 1968-as reformnak és az 1988-as törekvéseknek vannak közös vonásai. Nem is szellemet akarok idézni, csak egy kicsit „elszem- telenkedni” néhány összecsengésen. A konferencia akkori résztvevői talán, így szüveszter táján, nem veszik rossz néven az önkényes „csemegézést” felszólalásaikból, és nem orrainak meg az itt-ott hozzájuk fűzött megjegyzésekért sem. A tizenhárom idézet (csakazértis annyi, hátha szerencsét hoz!) á televíziós játék címét kölcsönvéve került egy csokorba: van benne valami. Sajnos, még ma is.

Olyan érzés támad: fékezünk

„Új irányítási rendszerünk központi kérdése a népgazdaság stabilitása és biztonsága. A vállalatok túlzott védettsége a piaci hatások szorítását csökkenti, és nem hat ösztönzőleg az önálló döntés, az ebből fakadó nagyobb felelősség irányába.” j

„A vezetők döntéseinek terheit, kockázatát magának a vezetőnek kell vállalnia, éppen ezért a szabályozók változtatásában olyan irányt kell vennünk, mely megszünteti vagy legalábbis korlátozza a vézetői döntések kedvezőtlen következményeinek áthárítására irányuló szándékot.” (Csak a szabályozók tehetnek róla, hogy ez a szándék nem maradt mindig szándék — azóta sem.)

• „Úgy tűnik, hogy a szabályozók, a „fékek” néha nem csak a lejtőn, hanem a kapaszkodón is visszafognak. Olyan érzés is támad, hogy a fékek nagyon lejtőre vagy csak síkságra vannak méretezve, és helyenként mintha hiányozna a differenciáltság.” (Ugye mondom, hogy egyedül a szabályozók a bűnösek? Ez már 1968-ban is világos volt. Remélhetőleg hamarosan ott lehetünk a temetésükön. A vállalatokat nem kell félteni, találnak majd mást,- amivel takarózzanak, a gazdaságirányítás viszont bajban lesz. Mi a csudát fognak — szabályozók híján -Smódositani?)

„A hitelpolitikai irányelvek kialakításánál jobban jusson érvényre a terület iparfejlesztés szempontjából való kiemelése. Ennek érdekében: az országosan elrendelt hitelkorlátozásokat a preferált területekén né "vágy ne egyfonhán alkalmazzák. (Kivételek pedig voltak, vannak és lesznek. Mindörökké, satöbbi.)

„... foglalkozni kellene a kibontakozás lehetőségeivel is. Több közgazdasági publikáció jelent meg arról, hogy az évi 5 millió hektoliter bor megtermelése esetén bizonyos feleslegekkel is rendelkezhetünk. Ezen feleslegnek tűnő készlet értékesítésének egyik eszköze az exportlehetőségek maximális és gazdaságos kihasználása mellett a belső piac bővítése.” (Próféta szólt az akkori felszólalóból — nem is hallgattak rá! A szovjet piac és Kiskőrös akkor még nyilván rendben volt, csak a közgazdasági szakírók sejthettek valamit. A kereskedelem az idén végre nyilatkozott a belső piaci javaslatot illetően: első a fogyasztó és az ő egészsége. Juszt se csökkentették a palackozott borok árát.)

Minthogy a vállalatok általában...

„A szabályozók kérdésében, talán a hitelek kedvezőbb feltételeinek nyújtásával lehetne elérni, hogy a lakásépítkezések megvalósítasa meggyorsuljon.” (Megjegyzés:!!!)

„A termelékenység alig javult, tehat az anyagi érdekeltség jelenlegi rendszere a gyorsabb gazdasági növekedést nem segíti a kívánt mértékben.” (És hol volt még az SZJA?!) .

„Egyszóval, sokkal jobban kellene biztosítani az üzemen belüli szervezettséget. Lehet, hogy ezáltal átmenetileg munkaerő-felesleg keletkezne, ami levezethető lenne a bedolgozói rendszer sokkal szélesebb körű kiterjesztésével, az egyéni vállalkozás korlátok közötti nagyobb támogatásával vagy esetleg az átmeneti időszakban állami segély folyósításával” (íme, volt, aki ezt már húsz évvel ezelőtt megmondta. Szerkezetátalakításról ugyan nem beszélt—nálunk mindig mindep- ben vannak hiányosságok —, de jobb is, lehet, hogy akkpr végképp álmodozónak bélyegezték volna—néhány évvel ’68 után es valamennyivel ’88 előtt.)

„A bírálatok, amelyek ma itt elhangzottak, a hitelezési gyakorlatot elsősorban nem azért érték, mert a vállalatok nem kapnak hitelt, minthogy a vállalatok általában megkapták a hiteleket. A probléma, hogyan adjuk oda, miből kell azt visszafizetni. Az alapkérdés, amit nekünk — a bankoknak —el kellett volna érni, hogy ezzel a hitellel, mint kiegészítő forrással úgy bánjunk, hogy valóban oda menjen, ahol az indokéit a piac, a termelés és az értékesítés alapján, aktuális keresletet elegít ki és nem készletfelhalmozásban csapódik le.” (A vállalatok ma általában nem kapják meg a hiteleket, az alapkérdés viszont •— mármint: hogyan bánjanak jól a bankok azzal a forrással, amit többnyire nem adnak oda—megmaradt. Nem baj, jövőre jön az aktuális banki csodaszer, a váltó.)

„Amint látják, 1968-ban és főleg 1969-ben több lépést teszünk a megoldás irányába. Ezek közül az egyik legfontosabb a központi döntés körébe tartozó beruházások, pontosabban az újonnan indítható beruházások számának tudatos korlátozása.) Itt vannak hát kedves ismerőseink is, a központi beruházások. Mostanában majdnem annyi baj van velük, mint a szabályozókkal. E tekintetben viszont sokat fejlődtünk 1968 óta, már nem csupán korlátozni szeretnénk, hanem pontosan tudni is, hogy mit korlátozunk. Lehetőlég előre, hogy ne később derüljön ki: csak szeretnénk korlátozni!)

Pénzt itt nem kapunk

„Ezúttal is megállapíthatjuk, hogy az éremnek két oldala van és mind a két oldallal számolni kell. A felső vezetésnek számolni kell a valóságos élet közvetlen résztvevőinek szemléletével, véleményével, törekvéseivel, a gazdasági élet közvetlen résztvevőinek, a vállalati szféra vezetőinek pedig számolni kell tudni az állam gazdaságpolitikájával.” (Ez bizony nagyon érvényes ma is. TÜsak az a baj, hogy e helyett az éremnek ez a két oldala váltig állítja: a másiknak nincs is az, amivel számolni kellene—szóval a vállalatoknak szemlélete, a kormánynak meg gazdaságpolitikája.)

„Az én összefoglalóm inkább arra irányult, hogy az állami gazdaságpolitika logikáját megpróbáljam önök elé vetíteni, tudva és erezve azt, hogy a filozófia és logika nem ment meg bennünket a napi gyötrelmektől. Amikor innen eltávoznak

pénzt itt nem kaptak —, magyarázatot viszont bőségesen visznek magukkal...” (Ehhez nem érdemes megjegyzést fűzni, mert csak rontaná a hatást.)

„Hasonlatképpen megemlítem: ahhoz, hogy egy ország közlekedési rendszere jól működjön*. stabil KRESZ-re van szükség, nem pedig folyamatosan változó közlekedési rendire. A stabil KRESZ-ben alapvető változtatásokat csak úgy lehet végrehajtani, hogy az egész közlekedés rendszerét megreformálom. Permanens változtatásokkal csak zavart es anarchiát lehet teremteni. így vagyunk a gazdasági mechanizmussal is. Ugyanakkor időről időre szükséges olyan változtatásokat eszközölni a gazdasági szabályozókban, amelyek az adott időszak gazdasági céljainak jobb megvalósítását szolgálták. A fő követelmények tehát: az alapelvek, a fő koncepció stabilitása, a részszabályoknak pedig a konkrét követelményekhez való igazítása ez a törekvés vezetheti a gazdaságirányítást.”

Mondta ezt Nyers Rezső, húsz éve, Kecskeméten, de még mindig van benne valami. Sőt, majdnem minden benne van, 1989-re is. ]yf. Á.1

• Csilücs Gábor az Egyiptom részére készült villamosok fékellenállásait szereli.

Az ember és a munka

pacitásuk szinte teljes egészében már lekötött. Az általuk gyártott csaknem háromezerféle cikk közül a jövő évben elsősorban vasútbiztosítók és az egyéb erősáramú berendezések iránt növekszik a kereslet.

P. Z.

9 Fumacs Erika a gyomai vasútállomásra készülő vezérlőállvány bekötésén dolgozik.

Az elmúlt esztendő sok gondot, nehézséget okozott nemcsak az ország lakóinak, hanem a vállalatoknak is. Voltak viszont sikeresek is. Ezek közé a sikeres vállalatok közé tartozott az 1980-as évben a bajai Ganzelektric. Árbevételük meg fogja haladni a 600 millió forintot. A belföldi eladásaikon és a szocialista exporton túl az idén jelentős tőkés kivitelük is volt, elsősorban vasútbiztosító berendezésekből. Jövőre már újabb 35 millió forint* nyi árura kötöttek szerződést tőkés partnereikkel. Az 1989. évi kat Iványi József és felesége a vasútbiztosító asztalát huzalozza. Egy ilyen berendezésben 15 ezer forrasztásnak kell tökéletesnek lenni.

t Szerelik az FTR—200 típusú fék- mágneseket. (Jobbra)

9 Készülnek a hálózati fojtóegységek a Ganz trolibuszokhoz. (Lent)

9 A Keleti pályaudvarra készül ez a Dominó^—70-es jelfogó egység. Szállítás előtt számítógéppel ellenőrzi Grünfel- der Ferenc műszaki ellenőr, hogy minden jól müködik-e. 9 A négyrészes MÁV-motorvonat készülékállványát szereli Vass Ferencné.