Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
I Óvják, gazdagítják I a Petőfi-örökséget Beszélgetés a megyei múzeumi szervezet vezetőjével Elfogultság nélkül állíthatjuk: egyetlen megye sem büszkélkedhet annyi épen megőrzött Petőfi-házzal, mint Bács- Kiskun. Számos kiskunsági településen találhatunk olyan épületet, melyet emléktáblával jelölt meg a hagyománytisztelő közösség, emlékeztetve az utókort: rövid élete során ott is élt, dolgozott, pihent mártír poétánk. Ha az elmúlt vérzivataros másfélszáz év alatt veszítet-i tünk is el néhányat a jeles emlékek közül, az utóbbi évtizedekben megállt a romlás; teljes maradt az épületek füzére. Állami intézmények, hagyományápoló közösségek s névtelen lokálpatrióták védik az emlékeket. Segít az értékőrzőknek, hogy a Petőfi- házak többsége ma sem áll üresen. Kiállítások kaptak helyet az ódon falak között... Pénzszűke idején miként tudják megőrizni, gazdagítani az oly sokak által irigyelt épületegyüttest? —- kérdeztem dr. Bánszky Páltól, a megyei múzeumi szervezet igazgatójától. — A muzeológusok panaszaitól hangos a sajtó —- kezdte. — Akik a híradásokat figyelik, talán gyanúsan fogadják, amit mondok. Nálunk ugyanis a megyei tanács évről évre elegendő forintot juttat intézményeink rendbentartására, felújítására. Különösen is figyelünk azokra az egységekre, amelyek műemlékek, irodalmi emlékhelyek is. Petőfi-kiállítás négy településünkön van. Három közülük hiteles, eredeti épületben. A leglátogatottabb természetesen a szülőház, Kiskőrösön. Az újrarendezett tárlat elmúlt másfél éve bizonyította: érdemes volt hozzáfogni a korszerűsítéshez. Végre méltó körülmények között, tartalmas bemutatóval fogadhatjuk a Kiskőrösre zarándokoló — évente — több tízezer irodalombarátot. Nemrég fejeződött be a szalkszentmártoni múzeum rekonstrukciója is. A Duna menti falucskajeles intézménye hazánk legnagyobb Petőfi-emlékhelye. Évről évre növekszik a látogatók száma. Ma még nem lehetünk elégedettek a dunavaecsei gyűjteményünkkel. A községben tulajdonképpen két jelentős irodalmi műemlék is van. A nagyobb s épebb, Vas- berényi-féle ház magántulajdon; látogatókat nem fogad. A múzeum a szűkös, Petrovics-féle mészárszékben ka-, pott helyet. Rendkívül gazdag néprajzi, régészeti és ipartörténeti anyaga van, de a látogatók a Petőfi-emlékekért keresik föl a falut. Éppen ezért szükséges, hogy a helyi vonatkozású emlékeket tartalmasabb kiállításon mutassuk be. A Petőfi-ház bemutatójának megújításához, reméljük, majd ismét partnerül nyerjük a legjelesebb kutatókat. 1989- ben az öreg épületet külsőleg is rendbe hozatjuk. A kiskunfélegyházi kiállítást is megújítjuk. — Volt olyan terv, hogy a Hattyúházban állítják majd ki a Petőfi-anya- got... — Valóban volt ilyen elképzelés, de szerencsére már a múlté. — Miért örül ennek?.., ' — A dunavecsei példa is bizonyít• A szalkszentmártoni Petőfi-ház az ország egyik legnépszerítt>b emlékmúzeuma. • Hamarosan megújítják a dunavecsei múzeum kiállítását. hatja: igen fontos, hogy ha megnyitunk egy emlékhelyi bemutatót, ott valóban fontos és érdekes — eredeti rekvizítu- mokkal gazdag — anyag fogadja a látogatókat. Különben csalódik a — talán több száz kilométerről érkező — vendég. Ha nincsenek hiteles tárgyaink, kézirataink, akkor nem kell kiállítást szervezni! Meg kell jelentetni egy tartalmas kiadványt: a község, város irodalomtörténetét. Nem ért volna sókat, ha a Hattyú-házban megnyitjuk az ország százvalahányadik fotókópiás, fénymásolatos Petőfi-tárlatát. Nagy költőnkhöz kapcsolódó eredeti anyagot szinte lehetetlen szerezni. A Petőfi Irodalmi Múzeum -r jó okkal — nagyon vigyáz szerény gyűjteményére ... — Azért ahol van múzeum, ott nem reked jneg a munka a tárlatvezetésnél. FellendülQiet) a kutató- és gyűjtőmunka ... — Ez igaz. Intézményeink székhelyükön fontos szervezői a közművelődésnek. Látogatottak ismeretterjesztő rendezvényein^ A Petőfi-emlékhelye- ken különösen aktívak a múzeumbaráti körök. A községhatáron kívül is jól ismerik például a szalkszentmártoni és a dunavecsei csoportokat. Az üyen közösségeknek köszönhető, hogy védve vannak azok a mementók is, amelyek kívül esnek az emlékházak portáin. A lelkes irodalombarátok ápolják a Pe- tőfi-szobrokat, a gyűjtemények környezetét, fogadják az emlékhelyekre érkező csoportokat. Rendszeresen megszervezik az ünnepségeket március 15- én, július 29-én és szilveszterkor, költőnk születésnapján. Ha nehéz is jól gazdálkodni az egyre szűkülő állami támogatásból, szerintem ezek a lelkes aktivisták garanciát jelentenek a jövőre: méltón meg tudjuk őrizni becses emlékeinket... Szoros szálak kötik egymáshoz a költő mai barátait. Ezt bizonyítja, hogy mindig népesek az emlékhelyi találkozók, és a helyi megemlékezések. Munkatársaim közül többen is segítkeztek például a kunszentmikló- si irodalomtörténeti kiállítás elkészítésénél. Sok községen kívüli támogatója van a szabadszállási emlékmúzeum létrehozásának. Talán örömhírnek számit, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen megkezdtük egy megyei irodalmi topográfia elkészítését. A föltárásban számítunk a megyei irodalomtörténészek, pedagógusok, gyűjtők segítségére is. Ä hiánypótló munka megjelentetése reméljük jól szolgálja majd a hagyományápolást is.. Farkas P. József 1988. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Boldog új esztendőt! Az emberiség számon tartott története során, ki tudja hányszor és hány nyelven hangzott el így év végén, év elején a jókívánság: Boldog új esztendőt kívánok! Ezt természetesen nem lehet tudni, de az biztos, hogy az emberek üyenkor azt kívánják egymásnak: legyenek boldogok, a beköszöntő év eredményesebb, sikeresebb legyen az előzőnél. Ezt kívánják az ismerősök, szomszédok, barátok, munkatársak, családtagok, sőt ilyen értelmű újévi üzeneteket szoktak váltani az államférfiak, a kormányfők is. Ugyanakkor fölvetődik az emberben a kérdés: volt-e a világon valamikor egyetlen olyan esztendő, amelyet minden tekintetben boldognak lehetne nevezni? A kérdésre nem nehéz válaszolni, mert aki csupán általános szinten ismeri is a történelmet, tudja, hogy ilyen időszakot bizony nem lehet találni. Sokkal nehezebb viszont megmondani, hogy mi a boldogság? Valóban mit is kívánunk barátunknak, ismerőseinknek, amikor azt mondjuk: boldog új esztendőt? Általánosságban természetesen tudjuk, hogy akkor vagyunk, akkor lehetünk boldogok, ha béke van a világon, ha van jó munkánk és abból emberhez méltó módon tudunk megélni. Ha egészségesek vagyunk, ha van lakásunk, ruhánk. De a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Mert ha például mindez megvan, az is szükséges, hogy hozzátartozóink közül senki ne nélkülözzön, jól szolgáljon az egészsége, ne gyötörjék megoldhatatlan gondok. A boldogság tehát nagyon relatív, viszonylagos és rugalmas fogalom. Amikor tehát boldog új esztendőt kívánunk valakinek, akkor azt úgy értjük: érje el mindazt, ami.neki a megelégedettséget, a nyugalmat, a biztonságot jelenti. Természetesen vannak emberek, akiknek nincsenek túlzottan nagy vágyaik. Legtöbben, gondolom, ilyenek vagyunk. Csakhogy az üyen „apró vágyak” teljesüléséhez is az szükséges, hogy az ország, Európa, a világ szinkronban legyen céljainkkal. Mert lehetséges, hogy valakinek mindene megvan, ami egyéni boldogságához szerinte szükséges, de ha a.világban tragédiák, feszültségek lappanganak, ha szélsőségektől szabdalt a „nagypolitika”, nem lehet teljes az egyén nyugalma, elégedettsége sem.- Maradjunk azonban egyelőre csak a mi hazánkban, ebben a „homloknyi országban”, ahogyan Váci Mihály oly találóan nevezte. Jelenlegi sorsunk, életünk nem mindig jóindulatú vitáktól, nem mindig kellően átgondolt intézkedésektől zaklatott. Azt is lehetne mondani: sok ballaszt, felesleges nyűg, a hétköznapokat keserítő előírás, nem egyszer ostoba gát nyom bennünket. Túlburjánzott a hivatali szemlélet, a bürokrácia. Olyan kérdéseket is gyötrődve hurcolunk, amelyeket pedig pénz nélkül, egy tollvonással megoldhatnánk. Szorongunk, mert túlságosan eladósodott az ország. Mi lesz velünk, hová jutunk? Néhány évvel ezelőtt lapunkban is azt olvashatták az emberek: többet kell dolgozni, nincs kihasználva a munkaidőalap. Aztán hangot váltottunk, mert rá kellett jönnünk, hogy az emberek már nem tudnak többet dolgozni. A munkaidőt pedig szervezetlenség, anyaghiány, 'elavult gépek, akadozó energia, rossz szerszám stb. miatt nem tudtuk, s ma sem tudjuk teljesen kihasználni. Most azt halljuk-mondjuk: nem többet, de jobban kell dolgoznunk, hogy azért sok az adósság, mert megettük a dollárt, nem pedig beruházásokra költöttük. De ki döntött arról, hogy mondjuk a kiskunhalasi tanyavilágban a Mari nénik, a Tóni bácsik dollárt egyenek? Ezek a kérdések itt bolyonganak közöttünk, s az alig tájékozott állampolgár nem egyszer indulatos, nyomdafestéket sem tűrő szavakkal fogalmazza meg saját válaszát. S nem boldog, mert szorong, mert szorongatják. A bibliai próféták nyugalma kellene ahhoz, hogy ne firtassuk; miért, hogyan kerültünk ebbe a gödörbe. De a „célszerű szegény ember” képtelen prófétai szinten viselkedni, gondolkodni. Jobb ügyek megszállottjaként keresi az okot, s ebben az indulatos állapotában még tüzelik, fűtik, a pálya széléről kibicelik. Úgy tűnik, mintha túlságosan sokan lennének ezek a szellemi kóborlovagok, a népszakértők, a hibákat fejünkre olvasók. Holott a hibákkal, vétkekkel mi legalább annyira tisztában vagyunk, mint ők (mellesleg ők is tőlünk tudják), csakhogy mi cselekszünk is azért, hogy jobbra forduljon a sorsunk. Változott a párt stílusa, munka- módszere. Nem kijelenti, hogy majd én megmondom nektek, mit kell tenhetek, hanem azt ajánlja: beszéljük meg. Új közmegegyezésre van tehát szükség és alkalom. Nem haladhatunk úgy előre, hogy közben állandóan hátrafelé nézünk. Ugyanakkor meg kell tanulnunk, pontosabban, gyakorlattá kell tennünk, hogy p kimondott szónak az igazság legyen az aranyfedezete, a tettenérhe- tő, érzékelhető, ellenőrizhető igazság. Hogy nem cselekszünk másként, mint ahogyan beszélünk, hogy az elv és a tett nem válik külön. Ahhoz tehát, hogy valóban boldog, vagy legalább az elmúlt évinél valamival boldogabb új esztendőt éljünk, nagyon sok mindenre szükség van. Legfontosabb azonban, hogy béke, békesség legyen a világon az emberek között. És szándékunk, cselekvésünk a megegyzésre irányuljon. Ne azt keressük, ami elválaszt, ami egymásnak ugraszt, hanem ami összeköt, egymás mellé állít országokat, népeket, nemzeteket. Legyünk őszinték, tiszták, becsületesek. Már-már közmondásszerű igazság van Babits Mihály két sorában: „mert aki éltét hazugságba veszti / a boldogságtól magát elrekeszti.. Ne rekesszük hát el magunkat a boldogságtól. Januártól életbe lépő jogszabályok Számos fontos, sokakat érintő magas szintű jogszabály lép hatályba január elsején. Ezek között tallóztunk. Néhány nappal ezelőtt fogadta el az Országgyűlés a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítását: eszerint az újévtől Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium kezdi meg működését a korábbi Közlekedési, valamint Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium helyett. Több új törvény, illetve törvénymódosítás, valamint minisztertanácsi rendelet vonatkozik a gazdasági élet különböző területeire. Egyik legjelentősebb közülük a gazdasági társaságokról szóló törvény. E meglehetősen vaskos szabálygyűjtemény — amely szerteágazó végrehajtási utasításrendszer nélkül lép életbe — a gazdaság résztvevőinek magatartását, tevékenységét szabályozza. A jogszabály célja — egyebek között —, hogy nőjön a dinamikusan fejlődő társas vállalkozásoknak a gazdaságban betöltött szerepe, korszerűsödjön a termékszerkezet, fokozódjon a népgazdaság jövedelemtermelő képessége; váljék lehetővé az egyéni megtakarítások törvényes közösségi hasznosítása, továbbá erősödjön a külföldi működőtöké megjelenése a magyar népgazdaságban. A társasági törvény valóban hatékony működése, gazdaságszervező erejének érvényesülése megkívánta, hogy a hozzákapcsolódó területeken is megszülessenek a korszerű, illetve korszerűsített jogszabályok. Ezek közül már elfogadta az Országgyűlés a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvényt, s módosították a Polgári Törvénykönyvet, a Büntető Törvénykönyvet, valamint az állami pénzügyekről szóló törvényt; ezek szintén most lépnek életbe. Novemberben alkotta meg a Parlament az egységes vállalkozói nyereségadóról szóló törvényt. Ennek alapján január 1-jétől megszűnik a korábbi vállalati jövedelemszabályozási rendszer. E törvény azonos gazdálkodási feltételeket teremt a pénzintézetek, a vegyes vállalatok, a vállalkozók és a vállalatok számára, ám bizonyos különbségek továbbra is fennmaradnak. Elsősorban a kisvállalkozóknak előnyös például az a rendelkezés, amely hárommillió forint adóalapig 50 százalék helyett csak 40 százalékos adót ír elő. Ugyancsak az ő helyzetüket javítja az a lehetőség, hogy adózhatnak a személyi jövedelemadózás szabályai szerint, amennyiben teljes nyereségüket bérként számolják el. Ugyanez a lehetőség adott a társas vállalkozóknak is. Számos adózással kapcsolatos szabály is módosul az újévtől, így a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény is. A jövedelemadó-tábla így alakul 1989-ben: NAPKÖZBEN Városképbe illő épületekből bontásanyag? Manapság szerencsére kezdünk leszokni az ötvenes évekbeli gondolkodásról. Ennek ellenére találkozhatunk olyan jelenségekkel, utcán járva, emberekkel beszélgetve, újságot olvasva, melyek még mindig sugallják a múltbeli beidegződéseket. Néhány nappal ézelött is találkoztam ilyennel Kecskeméten. A Budaikapunál „városkapu” épül, ennek tervével az újság is foglalkozott. A helyszínt szemlélve gondolkodóba estem, vajon hogyan fogják beilleszteni a tervezők a környéken található jó pár igazán szép parasztházat a leendő modern vonalú, ízléses épületek közé? Ám gondoltam, a városban a régi és az új épületek harmóniáját már oly sok esetben sikerült megvalósítani, hogy most is bizonyára menni fog. A városszépítő egyesület is beleszólhat valószínűleg a tervező munkájába, ha az nem veszi figyelembe a városkép megóvásának szükségességét. De tévedtem — úgy látszik. A' minap ismét arra járva, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az épületeket bontják, de nem csak a leendő városkapu helyén, hanem mögötte, a Sétatér utca másik, távolabbi részén is. A bontásnak néhány igazán szép parasztház is áldozatul esett. Eszembe jutottak a túlhaladott koncepciók, melyek szerint az Alföldre vasművet kell telepíteni, a kisváros főterére modern, sokemeletes épületet kell felhúzni, jóval magasabbat a környék többi házánál, s mindezt csak azért, hogy a helyi vezérkar működésének maradjon „emlékműve” a „hálás” utókor számára. Mind olyan módon akarnak beleszólni az adott környézet formálásába, hogy az előidézett változást nem búja el a következő nemzedék. A nagystílű tervek valóra váltása elrontja az összhangot, melyet az évszázadok finom csiszolómunkája létrehozott. Megengedhető-e az, hogy egy új (akár tetszetős) létesítmény tönkretegyen egy korábbit, mely harmonikusan beleillik a környezetbe? Konkrétabban megfogalmazva: Kecskemét évszázadokon keresztül az Álföld egyik legjelentősebb mezővárosa volt. Épületei között ezért igen sok parasztház található. A város földrajzi fekvése és egyéb adottságai következtében a múltban kiválóan megfelelt a mező- gazdasággal kapcsolatos tevékenységek ellátására. Ha tovább halad (vagy visszatér) az adottságoknak megfelelő fejlődési vonalra (ami nem zárja ki az ésszerű ipari előremenetelt sem), szükséges |— a kulturális és történelmi megfontolásokon kívül is —] hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos korábbi értékeket megőrizze. Ebbe természetesen beletartozik a város parasztházainak megőrzése is. Nem azt gondolom, hogy minden régi épületet meg kell tartani, hiszen a parasztházak között éppúgy, mint a polgárházaink között, akad építészetileg, esztétikailag félresikerült épület. A város egyedi jellegével kirívó építményeket lenne célszerű fokozatosan kicserélni a környezet építészeti stílusának megfelelőekre. A fentiekben arról még nem is esett szó, hogy mibe kerül az nekünk, valamelyikünknek — hiszen a város kasszájában a mi pénzünk van, ha van —, amikor az okkal sajnált épületekből bontásanyag lesz... Mikulás Gábor 360000—600 000 Ft 105 850 Ft és a 360 000 Ft-on felüli rész 49 százaléka 600 000 Ft felett 223 450 Ft és a 600 000 Ft-on felüli rész 56 százaléka Megváltoztak az általános forgalmi adóról szóló törvény, valamint a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló törvény egyes rendelkezései is. Kormányrendelet szabályozza januártól a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységét és az alapítványok gazdálkodási rendjét A munkaviszonyt érintő egyik legjelentősebb rendelkezés, hogy január 1- jétől bevezetik a munkanélküli-segélyt. Ezt az teszi indokolttá, hogy a kormánynak határozott szándéka a felgyorsított szerkezetváltás, amely az eddiginél lényegesen nagyobb munkaerő- mozgással jár. A minisztertanácsi rendelet értelmében az részesülhet e juttatásban, akinek munkaviszonya egy évnél rövidebb ideje szűnt meg, továbbá aki igazolni tudja, hogy az utolsó 3 év alatt legalább 18 hónapot dolgozott. A segély mértéke attól függően válto-. zik — az illető előző évi átlagkeresetének 50 és 70 százaléka között —, hogy milyen bejegyzés került az igénylő munkakönyvébe. Új szabályok vonatkoznak ezentúl a terhességmegszakításra. Az erre vonatkozó kormányrendelet csupán a feltételeket és az elbírálás szempontjait tartalmazza, a többi kérdést a szociális és egészségügyi miniszter rendelete szabályozza majd. Lényeges változás, hogy első fokon megszűnnek az abort usz- .bizottságok, feladatukat a család- és nővédelmi tanácsadók veszik át. E beavatkozás térítési díját 2 ezer forintra emelik fel, viszont bővítik a térítésmentes esetek körét.
