Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-22 / 304. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 304. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 22., csütörtök AZ AGRÁRANARCHIA ELLEN Erőteljesebb legyen a MAE hangja! A megye agrárértelmiségét összefogó Magyar Agrártudományi Egyesület* (MAE) Bács-Kiskun Megyei Szervezete tartotta meg tegnap évzáró vezetőségi ülését Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. A megyei szervezet titkára, Ditzendy Károly, az idei munkáról szóló beszámolóját agrártörténettel kezdte, majd megállapította, hogy a mai restriktiv gazdaságpolitika eleve nem kedvezhet az agrárágazatnak. Zavart okoz a működő tőke hiánya, ami nemcsak a termelést veti vissza, hanem a szakemberek körében is pesszimizmust és egyre inkább nagyfokú passzivitást vált ki. Mindez érződik a MAE idei munkáján, bár valamennyi rendezvényét, köztük nem egy nemzetközi szervezésűt is, jó színvonalon bonyolította le. Az 1989-es egyesületi elképzelésekben megfogalmazódik a szakemberek „agráranarchia” ellenisége; az, hogy a szervezettől elvárják: képviselje szakmai és etikai érdekeiket, hogy a termelőüzemek speciális gondjainak megoldásában segítséget kapjanak.,Szó esett arról is, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségén belül—ide tartozik ma még a MAE is — szorosabb kapcsolódási pontokat kellene találni az agrárágazatot visszafogó, gyenge háttéripari tevékenység javításához. A megyei szervezet pénzügyi beszámolójából, melyet Orosz Gábor mondott el, kitűnt, hogy az évekkel ezelőtt több mint kétezer tagot számláld egyesület tagjainak száma az idén 1356-ra csökkent. A hozzászólók sürgették a MAE helyzetének mielőbbi, reális felmérését, azt, hogy tagjai szakmai tekintélyüket latba vetve tisztázzák a hazai mezőgazdaság valóságának megfelelő, túlzásoktól mentes értékelését, és hogy a szakmát érintő döntések előtt mindinkább hallathassák szavukat. Még akkor is, ha ez utóbbi, az eddigiek tapasztalata szerint, eredménytelennek tűnik. Most — fogalmazta meg az egyik hozzászóló — ki kell alakulni a szakemberek még jobb összetartozásának, mert a szakmai hozzáértés-megerőszakolást kibírni, illetve annak jóra fordítását elérni csak így lehet. A MAE Bács-Kiskun Megyei Szervezetének elnöke, dr. Matos László szintén a mezőgazdaság hangoztatott eredményei és a valós, súlyos gondok közti ellentmondásról szólt. Majd gratulált, és átadta a kitüntetéseket azoknak a szakembereknek, akik ebben az évben kiemelkedő társadalmi, tudományos munkájukkal kiérdemelték az országos elnökség elismerését: így Magyar Mező- gazdaság Fejlesztéséért kitüntetést Ditzendy Károly titkárnak, dr. Gál Gyula és dr. Ivicz Vilmos alelnököknek, valamint a Szocialista Faluért kitüntetést dr. So- moskövi Istvánnak és Tantó Bélának. A MAE Aranykoszorús jelvényét tizennégy szakember vehette át. G.E. TANÁCSÜLÉS HÁROM VÁROSBAN KISKŐRÖS: Csak fürdőfelújításra futja a tehóból Tegnap dr. Oláh Pál elnökletével Kiskőrösön ülésezett a város tanácsa. Első napirendi pontként a testület meghallgatta a végrehajtó bizottság beszámolóját a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, majd a hatályos tanácsrendeletek érvényesülését vizsgálták meg. Megállapították, hogy a köztisztaságról szóló tanácsrendeletet módosítani kell. Ezt követően a testület rendeletet alkotott a tanácsi szervek ügyfélfogadásáról, lényegében megtartva az eddigi gyakorlatot. Hasonlóan szabályozták a piacok és vásárok rendjét. A tanácsülés a továbbiakban meghallgatta Nedró Mihálynak, a művelődési, ifjúsági és sportosztály vezetőjének előterjesztését a város középfokú oktatásának helyzetéről. Fontosnak tartották a szakmunkásképző bővítését, valamint a munkahelyek és az iskolák kapcsolatának szorosabbá tételét. Döntöttek a tanács és végrehajtó bizottság jövő évi munkatervéről, s úgy találták, hogy már januárban foglalkozni kell a cigánykérdéssel. Az új köztemető helyét a Soltvadkerti út északi oldalán jelölték ki, s megvitatták a településfejlesztési hozzájárulás felhasználásának lehetőségét. Annak idején ezt fedett fürdő építésére kérték a lakosságtól, de most világossá vált, hogy legfeljebb a jelenlegi idényfürdő felújításáról lehet szó. B. F. I. KISKUNHALAS: Leköszönt á városi tanácselnök Kiskunhalas Város Tanácsának tegnapi ülése azzal kezdődött, hogy Szabó Károly tanácselnök bejelentette: lemond tisztségéről, mivel december 10- én a városi pártbizottság első titkárává választották. Köszönetét mondott a tanácstagoknak a korrekt, őszinte együttműködésért, a bizalomért. Többen szót kértek és javasolták,, hogy az elnök legalább a következő, 1989. februári tanácsülésig maradjon, vagyis töltsön be kettős funkciót. 0 azonban ezt nem vállalta, ezért a tanácsülés tudomásul vette lemondását. A megyéi tanács nevében Tohai László általános elnökhelyettes mondott köszönetét több mint három és fél éves tevékenységéért. Emlékeztetett arra, hogy — bár kollektív fejlesztési munka eredményeként—az ő elnökségének idején nyerte el Kiskunhalas a Hild-érmet. Tény, mondotta, hogy a város az elmúlt években teljesítette minden fontosabb tervfeladatát. A tanácselnöki teendőket Somogyi Antal, a városi tanács elnökhelyettese látja el mindaddig, míg nem választ vagy nem bíz meg új elnököt a tanács. A továbbiakban beszámoló hang- (Folytatás a 3. oldalon) ÉLÉNK VITA AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKÁN Törvény a jövő évi költségvetésről Szerdán délelőtt 9 órakor az 1989. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolódó előterjesztések feletti együttes vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Stadinger István be- ( jelentette, hogy Schöner Alfréd főrabbi (országos lista) indítványnyal fordult az Országgyűléshez: a törvényhozó testület a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához címzett táviratban fejezze ki együttérzését az örményországi földrengés károsultjaival. Az Országgyűlés egyetértett a javaslattal. Az első felszólaló dr. Kádár Magdolna (Szolnok m., 6. vk.) véleménye szerint a reformfolyamatok a termelésben és a piaci viszonyokban még nem gyökeresedtek meg olyan mértékben, hogy erősödésük reformkölt- ségvetéssel kiszolgálható lenne. Javasolta, hogy az egymásra épülő felügyeleti szervek és háttérintézmények ésszerű körét határozzák meg: teljes leépítés legyen ott, ahol a termeléstől már elidegenedett, vagy az intézményi átszervezések miatt ágazati kapcsolódásaikat is elvesztett, a termelést gátló hatású szervezetek vannak. Javasolta az APEH és a bankok irodaház és bankpalota célú beruházásaira felhalmozási adó megállapítását. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) véleménye szerint a beterjesztett költségvetési tervezet rossz, és lényegesen jobbá nem is tehető. Tapasztalatait összegezve kifejtette, hogy szerte ai országban az egyes ember általában gyarapodik, ügyesen gazdálkodik, miközben láthatóak a zsúfolt iskolák, a rozzant mozik, a szegényes művelődési házak, a kopott tanácsházak, az elavult kórházak, a málló falú múzeumok. Mindebből úgy tűnik: az állam gazdálkodik a legrosszabbul. A képviselő javasolta a fegyveres szervezetekre, a védelemre szánt kiadások 20 százalékos mérséklését, s a társadalmi szervezetek működéséhez adott támogatások ugyancsak 20 százalékos mérséklését. Hozzáfűzte, hogy társadalmi mozgalmakat a jelenlegi tapasztalatok szerint, támogatás nélkül is lehet szervezni. Radnai Gábor (Budapest, 48. vk.) csak a négyes variációt tartotta elfogadhatónak, ez van összhangban a pénzügypolitika által korábban meghirdetett céllal, miszerint vissza kell szorítani a költségvetés újraelosztó szerepét. Fábián Károly (Győr-Sopron megye, 13. vk.) gazdasági és morális értelemben válságosnak minősítette az ország jelenlegi helyzetét. Nem értett egyet a Pénzügyminisztérium javaslataival. Szerinte a kiadások csökkentésére kell törekedni: főképp a bürokratikus intézmények kiadásaiból és a védelmi költségekből kell lefaragni. Keszthelyi Zoltán (Borsod-Abaúj- Zemplén megye, 1.' vk.) részletesen beszélt a Magyar Államvasutak jelenlegi gondjairól. Indítványozta, hogy az Országgyűlés jövőre tűzze napirendre a termelő infrastruktúra teljes keresztmetszetének elemzését. Szalai Gyula (Fejér megye, 1. vk.) elszomorítónak nevezte, hogy bár mindenki a kétkezi mt)nkásemberek képviseletében lép fel, valójában sokan kiszorításukra törekszenek, s csupán annak a rétegnek az érdekeit próbálják előtérbe állítani, amelyhez tartoznak. Egyébként bizalmát fejezve ki a kormány iránt, leszögezte: aláveti magát annak a költségvetés-, nek, amelyet az Országgyűlés elfogad. Vörösné Csuka Mária (Komárom m., 9. vk.) kemény szavakkal bírálta a jelenlegi pénzügyi politikát. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését: egyetlen kormány sem engedheti meg magának, hogy elveszítse az állám- polgárok bizalmát, s ehhez a gondolatkoz kapcsolódva szólt a lakosság életkörülményeinek folyamatos romlásáról. Bánfalvi András (Szabolcs-Szatmár m., 4. vk.), felrótta a pénzügyi kormányzatnak, hogy a költségvetés egyensúlyának javítását a vállalatokat, a termelőszövetkezeteket sújtó terhek növelésével kívánja megvalósítani. A képviselő szerint másutt kellene á terheket növelni. Az adóhatóságoknak alaposan meg kellene vizsgálni: kik és milyen forrásból gyűjtöttek össze az elmúlt években milliókat érő vagyont, építettek luxuslakásokat. Reidl János (Somogy megye, S. vk.) elmondta, hogy ez év nyarán felhívta a pénzügyminiszter figyelmét az 1951 óta változatlan összegű napidíj tarthatatlanságára. Akkor azt az ígéretet kapta, hogy az 1989. évi költség- vetés tárgyalásakor konkrét választ kap kérdésére. Mivel azonban sem az előterjesztés, sem a miniszteri expozé Azt tapasztaljuk, hogy az érintett kormányszervek, az ágazatért felelős tárca nem mindenben vállalja fel az ország közvéleménye előtt a mezőgazdaság helyzetének valósághű értékelését, érzékeltetését. Meglepetéssel és csodálkozva olvassuk, halljuk, hogy 1988-ban sikerágazat lettünk. Mi ezt a Bácskában nem így látjuk. A megye déli részét már hat év óta szinte egyfolytában aszály sújtja. Ennek következtében gazdaságaink nagy részének a még meglévő szűkös tartalékaikat kell felélniük, s így tovább növekszik a mélypontra kerülők száma. Már most prognosztizálni lehet, hogy a saját erőre alapozott termelés- bővítésről, minőséget javító korszerűsítésről, termékfeldolgozás-bővítésről, a hosszabb távra fejlődést magában hordozó indokolt szerkezetátalakításról csak az óhaj szintjén lehet beszélni. Nem tartjuk valósághűnek azt a közleményt sem, miszerint az ágazatban 1989-es évre meghirdetett felvá- sárlásiár-emelések fedezetet biztosítanak a költségnövekedésre. Az ipar jelenlegi áralakítási gyakorlatát a növekvő banki hitelkamatokkal együtt ma már inkább lehet nevezni „agrárprésnek”, mint agrárollónak. Addig, amíg a mezőgazdasági üzemek szegényednek, sokkal kevesebb eredményt tudnak realizálni a korábbi évekhez viszonyítva, addig az általuk előállított termékekkel kereskedők belföldön 35 milliárd, a külkereskedők pedig 9 milliárd, forinttal jobban zárnak a múlt évinél. Ennek egy része tisztességes és nem monopö- lisztikus kapcsolat esetén vissza kellene kerüljön a termelőkhöz. Sokszor hangzik el bírálóan felénk, hogy a mezőgazdaság drágán termel. Ez a megfogalmazás sértő ma már, mert ha megvizsgáljuk az áremelkedések okait, a legtöbb esetben azt állapíthatjuk meg, hogy a költségnövekedéseket az ágazatokba beáramló ipari eredetű áruk áremelkedése okozza. A múlt években beindult, és most is nagyon keményen folyik az agrárágazat jövedelmének átszivaty- tyúzása: először az állami költségvetésbe, utána kifelé, más ágazatokba. Azt is jó lenne végre tisztábban a nyilvánosság elé tárni, hogy a mi mezőgazdaságunk egyre csökkenő támogatása messze nem azonos tartalmú a fejlett országok mezőgazdaságának támogatásával. Furcsának tartom azt a gyakorlatot, hogy a mezőgazdaságnak juttatott „úgynevezett támogatások” — amelyeket az eltorzított, nyomott árak miatt, inkább indokolt árkiegészítésnek nevezni, rendszerint öles betűkkel jelennek meg, ugyanakkor más helyekre juttatott pénzekről szűk a közlemény. Néhány kiragadott példa után más témában idézek egy mindannyiunk álnem foglalkozott a napidíjak kérdésével, indítványozta, hogy a groteszk helyzet megoldása érdekében a pénzügyminiszter az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal közösen dolgozzon ki megoldást, és erről tájékoztassa az Országgyűlést. Horváth Ferenc (Somogy megye, 10. vk.) arról beszélt, hogy a költség- vetés — a központi irányítás természetéből adódóan -gja nemzeti jövedelem döntő hányadával gazdálkodik. Ezt azonban szubjektív, nemegyszer protekcionista célokat támotal ismert inteijúból: „Még mindig nagyobbá gazdaságok körében a központi intézkedésekre a tiltakozás, mint az ésszerű igazodás. Még a piac sem működik teljesmértékben”. Erre csak any- nyit: az ésszerűtlenségekhez nagyon körülményes ésszerűen alkalmazkodni. Még napjainkban is változatlan az a gyakorlat, hogy a jogalkotásról szóló vadonatúj jogszabályunkkal ellentétesen a pénzügyi irányítás a jogszabályok tartalmát állásfoglalások útján értelmezi, magyarázza, sőt esetenként alakítja, majdpedigvisszaható ha tály- lyal még ezt is módosítja a gazdaságok hátrányára. Példát szolgáltathat erre adóügyben a PM 1988. júliusi állás- foglalása a törvényi szabályozással Dr. Horváth Miklós (Fejér m., 3. vk.) szerint alapvetően változtatni kell a gazdaságpolitika és a költség- vetés szerkesztésének gondolatmenetén. A lakosság nagy rétegei a létminimum küszöbén élnek, s a vállalatokat sem lehet további terhekkel sújtani, mert gazdálkodásuk lehetetlenné válik. Az előrelépés lehetőségét abban látja, ha csökkennek az adóterhek, az elvonások mértéke, s mérséklődnek a kiadások. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.) szerint a kormány által előterjesztett második változat fogadható el a költségvetés kompromisszumos alapjaként. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi adórendszer és az ehhez kapcsolódó egyéb intézkedések mindeddig nem hoztak fordulatot a termelési feltételek javításában. Király Zoltán (Csongrád megye, 5. vk.) négy képviselőtársa nevében is szólva a költségvetési tervezet második vagy negyedik változatát tartotta gatva osztotta szét. Jó néhányszor az ideológiai szempontok érvényesülése okozott értékzavart például a piac szerepének tagadásával. A továbbiakban arról szólt, hogy egyetért a támogatások és a bürokratikus intézmények rendszerének átszervezésével. Áz egészségügyi, szociális és oktatási területeknek azonban meg kell adni a működésükhöz, a fejlesztésükhöz szükséges összegeket. Ezután kapott szót Kiss István (Bács-Kiskun megye 18. vk.), a Tataházi Petőfi Tsz elnöke. szemben. Ez több szövetkezünk pénzügyi helyzetét érinti negatívan. Fontos lenne mielőbb megszabadítani a gazdaságot a felesleges és káros szabályzóktól. Ez egyben bürokrácia- és költségcsökkenéssel is járna. Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, a kiegyensúlyozott belső ellátás politikai közhangulatra gyakorolt hatását. Félő, ha egyszer a paraszt úgy is mint kistermelő, számolni kezd — egy beláthatatlan és mindannyiunkra aggasztó következményekkel járó folyamat elindítója lesz. Tehát jogos igény szövetkezeteink részéről, hogy a munkás-paraszt szövetség talaján álló kötelezettségek teljesítése ne csak a határozatokban, a reformretorikában, hanem a gyakorlatban is valósuljon meg. Mindezek előrebocsátását követően a beterjesztett költség- vetési törvényjavaslat alternatívái közül úgy ítélem meg, hogy a 4. — a bizottság által előterjesztetté- variációt tudom támogatni Bács-Kiskun megyei képviselőtársaimmal együtt, azzal a kitétellel, hogy tovább kell keresni a költségvetést fogyasztó intézmények leépítési lehetőségét. Erre az 1989-es év első hónapjaiban határozott intézkedéseket kefi tenni. Grósz elvtárs a budapesti aktíván úgy fogalmazott, hogy a vidék csendesebb. Ez így igaz, de tisztelettel kérem, hogy a magyar parasztnak azzal az berögződött magatartásával, hogy ha eljön a vetés ideje, akkor vet, ha eljön az aratásé, akkor soha nem számolja az órákat, a forintokat, nem gyűlésezik, nem a sztrájkon töri a fejét, hanem megszállottan, éjt nappallá téve dolgozik, betakarít, ne éljen vissza senki, még úgy sem, hogy közben a munkás-paraszt szövetség zászlaját lobogtatja. elfogadhatónak, azzal a megkötéssel, hogy a tervezett pótadó mindössze 3 százalékos legyen. Szorgalmazta a társadalmi szervezetek állami támogatásának radikális — 50 százalékos — csökkentését, ami azt jelentené, hogy a 4,2 milliárdos tervezet legfeljebb 2 milliárdra zsugorodna. További lehetőségeket kínál a társadalmi és tömegszervezetek vagyonának „újra- társadalmasítása”. Ennek lényege, hogy párhuzamosan kiépült, nagy költséggel üzemelő intézményeiket ne egyszerűen értékesítsék, hanem adják át a krónikus gondokkal küszködő ágazatoknak, az oktatásnak, az egészségügynek. A képviselő üdvözölte a védelmi kiadások tervezett mérséklését. Javasolta a Magyar Honvédelmi Szövetség költségvetési támogatásának jelentős mérséklését, a szervezet központi apparátusának leépítésével. Véleménye szerint a munkásőrség, miután történelmi hivatását már be- (Folytatás a 2. oldalon) KISS ISTVÁN FELSZÓLALÁSA A magyar paraszt csendes magatartásával ne éljen vissza senki!
