Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS VITA Ezt követően megkezdődött az előterjesztés feletti vita. Elsőként dr. Gajdócsi István Bács-Kiskun megyei képviselő, a megyei tanács elnöke kapott szót. DR. GAJDÖCSI ISTVÁN: Nem szűkíthetők tovább a tanácsok lehetőségei Az 1989. évi állami költségvetés meghatározó törekvései közé tartozik, hogy csökkenjenek a" közkiadások. Ez alapjában véve helyes cél, ha tudomásul vesszük azt, hogy az állam szerep- vállalása valóban túlzott mértékű. Önkéntelenül kikívánkozik azonban a kérdés, helyes-e a visszavonulást ott tovább fokozni, ahol már legalább egy évtizede tart. Költségvetésünk 55-60 százalékát forditjuk az egészségügyi és szociális ellátás, az oktatás és közművelődés intézményeinek fenntartására ~ és fejlesztésére. A fennmaradó 40-45 százalékból kell megoldani a lakásellátás javításától a kommunális infrastruktúráig, a folyamatos kenyérellátástól a munkahelyteremtő vállalkozások hejyi támogatásáig terjedő feladatainkat. Szerintem egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a költségvetés reálértékét figyelembe véve a tanácsok a legalapvetőbb egészségügyi,,oktatási, kulturális feladataik ellátásának szintjét képesek megőrizni. Az is furcsa helyzet, hogy az állami vagyonnak a tanácsok kezelésében lévő része mélyen az értéke alatt szerepel a nemzeti vagyont rögzítő nyilvántartásokban. Itt nincs, például amortizáció. Kritikus helyzetbe kerülhetünk több nagy intézmény rekonstrukciójánál, így például az ézerágyas bajai kórház esetében. De ott van előttünk a szociális otthonok egész sorának a felújítása B miközben fejlesztenünk is kellene. Meggyőződésem, hogy kamatostól fogjuk megfizetni annak a hibás gondolkodásnak a káros következményeit, amely nem termelő infrastruktúraként csak fogyasztásnak értelmezte az oktatási és egészségügyi kiadásokat. Komoly veszély, hogy a világgazdaság fő áramlataitól leszakadunk, ha nem fordítjuk meg az eddigi irányt, aránytrés nem tekintjük-kiemelten fontos ügynek á íme]gújúíás'ériiberi tényezőit! A demokratikus szocializmushoz,‘az egészségesen működő társadalomhoz és gazdasághoz jól képzett, önálló gondolkodásra és cselekvésre képes emberek kellenek. A központi államkassza minden egyes „fogyókúrájánál” az elsők között a tanácsok lehetőségeit szűkíti. Ráadásul a költségvetés előkészítését úgy tünteti fel, mintha az a tanácsok egyetértésével formálódott volna, holott nem volt másról szó, mint arról, hogy a parlament elé terjesztendő kormányzati javaslatokat a tanácsokkal közölték, méghozzá diktátum formájában. A méltatlan helyzetet még az is tetézte, hogy a tárgyalásokról szóló dokumentumokban olyan megyék egyetértéséről adtak számot, amelyek egyáltalán nem értettek egyet, sőt — mint Bács-Kiskun megye — kifejezetten tiltakoztak a tárgyalások ilyen stílusa és műfaja ellen. Az Országgyűlés elé teijesztett költségvetés tárgyalásánál — most is mint mindig, abban a téves hitben döntünk, hogy a tanácsok pénzügyi lehetőségeit csak az állami támogatás mértékével befolyásoljuk. Kevés figyelmet szentelünk azokra a „kifinomult módszerekre”, amelyek nem nyíltan az állami támogatás csökkenésében jelennek meg, hanem más csatornákon apasztják a tanácsi költségvetést. Az egyik az, amelyik túlfeszíti a szabályozott bevételeink tervét, ezek közül a leglényegesebb most a személyi jövedelemadó; Tudomásom szerint, a személyi jövedelemadó elvileg és egyértelműen tanácsi bevétel, ebből a körből akár ilyen, akár olyan módon elvezényelni csak a tanácsi önkormányzáf súlyos megsértésével lehet. A másik mód a „megcsapolásunkra” az, hogy a végső fogyasztás szférájába " sorolt tanácsi közellátási feladatoknál lényegesen kevesebb az ellentételezés, mint amennyi az általános forgalmi- adó-kíadás. Az említett két csatornán keresztül a központi költségvetés és a tanácsok költségvetése közötti pozíciók újrarendezőnek burkolt formában — mindig a központi kassza javára. Minden megye területének, településeinek fejlesztésére törekszik. Az élet- körülmények, az infrastruktúra fejlesztése érdekében •— kényszerhelyzetben — erőn felül is vállalunk közhasznú és nem csak a megyét érintő ügyeket. De aggasztó az is, hogy a különféle ellátási feladat és felelősség nem egyértelműen elhatárolt. A tanácsi tennivalók köre kezd parttalanná válni, nyersen fogalmazva „túl kevés az a pénz, ami a zsebünkbe kerül, ahhoz képest, hogy hányán nyúlnak bele”. A legújabb nekünk célzott törekvés most az, hogy a munkanélküli-segély folyósításához, a területi munkaerő-közvetítés feladatainak ellátásához a körzetközpontokban kiépítendő munkaerő-szolgálati irodák megszervezése és finanszírozása legyen tanácsi kiadás. Ezt is természetesen ki kellene gazdálkodni. Hosszú szakmai és politikai előkészítés, éles viták előzték meg a lakáspolitikai döntéseket. Ahányszor csak módunk volt véleményt nyilvánítani a tervezetekről, mindannyiszor elmondtuk, leírtuk, hogy tartós, hosszú távon eredményes megoldás csak az lehet, ha a bérekben is a helyére tesszük a lakás- szerzés és -fenntartás költségeit. De addig Bsa külföldi tapasztalatok szerint azután sem — vonulhat ki az állam teljesen a lakásellátás finanszírozásából. Feladatai vannak és lesznek, amelyekkel közvetlen vagy közvetett módon (például adókedvezményekkel) a költségvetésben számolni kell. Tudomásul kellene venni és bevallani végre, hogy nem a lakáscélú kiadások borítják fel a költségvetést, hanem a túlméretezett, sokszor eredménytelen állami bériitiázásök’ a szociális érvekké^ ném indokolható termelési támogatások.. Ami miatt mégis elfogadom a költségvetést, az egyebek között az, hogy ebben a keserves helyzetben kell tűre-/ lem, egyeztetési készség és a meghirdetett elveink gyakorlati érvényesítése. * Dr. Péterfy Réka (Budapest, 58. vk.) hangsúlyozta, hogy a tervezett 17,7 milliárd forintos növekedés fele a társadalombiztosítási járulék emelkedésének kompenzálására szolgál. A megmaradó másik fele — ami az elmúlt évekhez képest mintegy 15.százalékos emelkedést jelent — lenne hivatott ellensúlyozni az évtizedek során felhalmozódott hiányosságokat. Ez a látszólag hatalmas összeg sem lesz elég a gondok megoldására — mondotta. Javasolta egységes, átfogó szociálpolitikai törvény kidolgozását. Deák Géza (Hajdú-Bihar'megye, 14. vk.) szerint nem valóságos, érdemi választási lehetőségeket, hanem pusztán technikai alternatívákat terjesztettek a képviselők elé a költségvetési törvény- javaslat előkészítői. A képviselő javaslata értelmében ná- gyitó alá kellene venni — á takarékosság jegyében — az államháztartást, az apparátust, különböző bürokratikus képződményeikkel együtt. Társadalmi ellenőrzés mellett — szakértők bevonásával — alternatív költségvetést kell készíteni. Szigethy Dezső (Győr-Sopron me- - gye, 14. vk.) véleménye szerint e törvény biztosíthatná a hatékonyan működő irányítási rendszer szervezeti feltételeit és a szilárd közgazdasági környezetet. A fejlesztés forrásait azzal lehet előteremteni, ha az idegenforgalom többletbevétele nem kerül be az újra- • elosztási folyamatba, hanem azt teljes mértékben felhasználhatják az idegen- forgalmi hivatalok. Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), különös hangsúllyal szólt arról, hogy a gazdasági szabályozásnak — fűzte hozzá — a legtökéletesebb verseny- és tevékenységsemlegesség mellett is visz- sza kell tükröznie azokat a sajátosságokat, amelyek a mezőgazdasági termelés elidegeníthetetlen velejárói. E sajátosságoknak tükröződniük kell az árr, az adó-, a támogatás- és a hitelpolitikában egyaránt. * Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vk.), emlékeztetett arra, hogy a Pénzügyminisztérium kompromisszumkészségéről adott tanúbizonyságot, amikor az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának az 1989. évi állami költségvetés módosításával kapcsolatos javaslatát tárgyalási alapként fogadta el. Kiemelte: a legfontosabb követelmény a költségvetési egyensúly fenntartása, mert ellenkező esetben ellenőrizhetetlen infláció alakulhat ki, s ezt senki sem kívánja. Benjámin Judit (Budapest, 21 j vk.) ismertette a választói által hozzá eljuttatott levelet, amelyben tiltakoznak a kormány lakbéremelési terve ellen. Véleményük szerint alapvetően elhibázott a házkezelés jelenlegi rendszere, s ennek terheit most a kormány a bérlakásokban élőkre akarja hárítani. A továbbiakban elmondotta, hogy a beterjesztett költségvetési változatok közül a másodikat javasolja elfogadásra. Mag pál (Csongrád m., 11. vk.), a költségvetés legszilárdabb pontjának a hiány elfogadható mértékű szinten tartását .nevezte. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy már a bizottsági ülésen kifogásolta az elvonás mértékét, s az ott kapott válaszokat példákkal alátámasztva cáfolta, ezért a terv- és költségvetési bizottság kompromisszumos javaslatát támogatja. Péter Szigfrid (Tolna megye, 1. vk.) utalt arra a két felhívásra, amely Tolna megyéből indult el, s a költségvetési pénzeszközök eddigi elosztási rendjét kifogásolta. E felhívásokat a megyei első titkár szerint az a helyzet szülte, hogy bár a kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs programja és az országos pártértekezlet a kibontakozás alapvető feltételének a szellemi, értelmiségi munka anyagi, erkölcsi elismerését jelölte meg, a deklarációkat követően a pénzügyi, gazdasági intézkedések egy része nem ezt szolgálta. Fehér Tibor (Veszprém m., 1. vk.) elmondta: a jelenlegi költségvetési tervezetek szerint csupán 16,5 százalékkal bővül az oktatási ágazat költségvetése. Ebből — figyelembe véve a fogyasztói- ár-változásokat — csak arra futja, hogy a jelenlegi körülményeket fenntartsák. Arra kérte a pénzügyi kormányzatot, hogy vizsgálja felül az oktatásra előirányzott jövő évi költségkeretet, s növelje meg az oktatás fejlesztésére szánt összeget. Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 11. vk.) megállapította, hogy a korábbi hibás, dogmatikus ideológia és az erre alapozott téves politika az úgynevezett nem termelő területek leromlásához vezetett Magyarországon. Ez a szemlélet a jelek szerint túléli az újabb közgazdasági felismeréseket — vélekedett. Heflner Károly (Budapest, 32. vk.) elfogadhatatlannak nevezte a jelenlegi kamatpolitikát, amely az egyik legnagyobb inflációgerjesztő hatású tényező. Rámutatott, hogy a költségvetésnek nagy terhet jelent a csaknem háromnegyed millió állami lakás üzemeltetése, fenntartása,1 felújítása.»- Mielőbb meg kell szabadulni e teher egy részétől; fel kell gyorsítani az állami bérlakások eladását. Állást foglalt egy nyugdíjtörvény mielőbbi kidolgozása mellett. Varga János (Tolna m., 6. vk.) szerint egyáltalán nem lehet tapasztalni a költségvetésből élők fokozottabb takarékoskodását. Felvetette a képviselő, hogy egyre csökkennek a mezőgazdaság számára nyújtott költségvetési támogatások. Végre már tiszta képet kellene kapni arról — szorgalmazta —,‘ hogy mit nyújt a népgazdaság a mező- gazdaságnak, s az mit tesz le a költség- vetés asztalára. Dr. Juhár János (Pest m., 24. vk.) bejelentette, hogy — elfogadhatóbb nem lévén — a terv- és költségvetési bizottság által javasolt negyedik variációt támogatja. Ezután a képviselői munkáról szólva szinte lehetetlennek ítélte, hogy egy országgyűlési ülésszakra két hét alatt felkészüljenek. Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 4. vk.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyes tárcák érdemi megrövidítése nélkül is fel lehet kutatni deficitcsökkentő forrásokat. Hangoztatta, nem elsősorban a félelmetes mértékű korrupcióra gondol, hanem arra a mindennapos gyakorlatra, hogy — központi vagy intézményi keretekből — nagyfokú pazarlást folytatnak. A képviselő szóvá tette az indokolatlan reprezentációs kiadásokat, a díszvacsorákat, a közpénzen való italozást, a luxusüdültetéseket és a tanulmányutak, konferenciák nyakló nélküli szervezését. Indítványozta, hogy a minisztériumok és más testületek évente számoljanak be az Országgyűlésnek reprezentációs megtakarításaikról. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) úgy vélte, hogy a beteijesztett három költségvetési variáció egyike sem megfelelő, ugyanis a lakásalap létrehozása — meggyőződése szerint — nem oldja meg a lakásproblémát; a vagyonadó — mivel nem illeszkedik szervesen a magyar adórendszerbe — szintén elfogadhatatlan, s irritáló a kettes variációban szereplő pótadó mértéke is. A terv- és költségvetési bizottság javaslata azonban már tárgyalási alapot jelenthet, s hajlik arra, hogy ezt elfogadja. Pölösné Krizsán Ildikó (Budapest, 60. vk.) az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának véleményét tolmácsolta felszólalásában. Szólt arról, hogy a központi lakásalap létrehozását nem fogadta jó szívvel az ifjúsági és sportbizottság, mert tagjai úgy vélik: ez a megoldás nem segíti a fiatalok; lakáshoz jutását, viszont szélesíti az elvonások körét. Ezután szólalt fel dr. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun megye 5. vk.), a Nép- .. szabadság főszerkesztő-helyettese.. Villáminterjú az új miniszterrel Januárban Kecskeméten az E75~ös útról is tárgyal ■ Még a tegnapi sajtótájékoztató előtt kértünk villáminterjút az újonnan létrehozott Közlekedési, Hírközlési és Építési Minisztérium 1989. január 1-jétől hivatalba lépő új miniszterétől, Derzsi Andrástól. — Bács-Kiskun megyei képviselő kérte az ülésteremben a szavazatok újra- számolását. Gondolom, ezért nem haragszik meg a megyére? — Dehogy, Kecskeméten kitűnő barátaim vannak a tanácsi kollégák között. Természetesen nem haragszom — válaszolta Derzsi András miniszter. Ha Bács-Kiskun megyéről és Kecskemétről beszélünk, akkor óhatatlan, hogy ne az E75-ös út kerüljön szóba. Ezt a nagyközön- • ség meglehetős ellenérzésekkel fogadja. Tud erről? — Január második hetében Kecskemétre megyek, akkor ezt a problémát is újra meg kell tárgyalni. Sgg Milyen információja van? ■STúl sokat nem tudok a problémáról, annyit, amennyit a televízióban vetített riportokból láttam, s néhány újságcikket is olvastam. — . Kecskeméten legfőképpen a várost elkerülő szakasz megépítését szorgalmazzák. Van ennek realitása? — Természetesen van. Persze, itt nem az út kialakítása, a helyszín kijelölése jelenti a gondot, hanem az a kérdés, honnan lesz rá pénz, ki viselje a költségeket. Csak közös tehervállalást tudok elképzelni, — Ez már eddig is így volt, ám nem mindegy, hogy ki milyen arányba^ vállal a terhekből, s persze a költségek egy részének fedezete is hiányzott még. — Több pénzünk nekünk sincs, sőt, az utóbbi egy hónapban egy- milliárd forinttal csökkentek a tárca közúti közlekedésre fordítható forrásai. Ettől függetlenül az elkerülő szakasz problémáját újra kell tárgyalni, s kialakítani egy esetlegesen jobb megosztást. V. T. * . Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter 1945-ben született Kolozsvárott. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karának közlekedésépítő szakán 1968-ban szerzett diplomát, építőmérnök. Az Általános Épülettervező Vállalatnál tervezőszerkesztő mérnökként kezdte pályáját, munkáival több közlekedési és városrendezési tervpályázaton nyert díjat. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságán 1972-től dolgozott. A BME építészmérnöki karának városépítés-városgazdaság szakán 1976-ban végzett, majd az MSZMP Politikai Főiskolájának területfejlesztési szakán szerzett diplomát 1983-ban. Ugyanettől az évtől töltötte be a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának vezetői tisztségét, 1988-ban a Fővárosi Tanács tagjává választották. 1972-től tagja az MSZMP-nek,nős,egygyermeke vem. g DR. SZTRAPÁK FERENC FELSZÓLALÁSA Elszántabban kell csökkenteni a fölösleges szervezeteket szerpályából kivezető utat keressük. Csakhát hiányoznak az igazi választási lehetőségek. Á mai parlament csejekvé- ' Ä _ wH si szabadságát rémisztőén korlátozzák 0 mf* 0 az ország külföldi kötelezvényei. Ha ™ nem teszünk nekik eleget, még rósz- « ^ szabb sorunk lesz, a fenyegető jelzések jk jfl szerint. A fölhalmozott adósság már- jf00M0ÍÍI már ránkszakad, mint egy veszélyes bá- 4 ^B00)B|0pj00 nyaüzem. Ilyenkor riadóztatni kell. |rí Ehhez a költségvetéshez viszont alig ért el a riadó hangja. Lassan mozdul, nem ijm. csökkentésében, amelyek az ország mai I állapotában luxusnak minősülnek, |||«||! szaporító intézmények és párhuzamos A t tevékenységek munkahelyei, a „sóhiva- 2.'* jSj ®Li '/ tal”-szerű főhatóságok, a különféle Bfeaf-'M {■]>pr hozzájárulásokat kasszírozó, ám a vi- » : <Bi szontszolgáltatásaikkal adós szövetsé- gek, a magukat lejáratott társadalmi szervezetek, a költségnövelő és ezáltal árfelhajtó apparátusok. Úgy látszik tehát, hogy nemcsak a külföldi kötelezettségeink kötik meg a kezünket-lábunkat, hanem sokféle belföldi tehervállalásunk sem az ország mai állapotára szabott. Nincs erőnk szakítani? Nem szeretnék vészharangokat kongatni, de ha nem tudjuk még elszántabban csökkenteni azokat a tételeket, amelyek például továbbra is az igazgatási és teljesen fölösleges újraelosztó szervezeteket, illetve a katonai és védelmi kiadásokat támogatják a minimálisan szükségesnél nagyobb arányban, «fern következhet be sem a lényegi fordulat, sem a stabilizáció az ország életében. Hogy ezt egyáltalán föl kell vetni és így kell fölvetni, azoknak a felelősséget testesíti meg, akik hibás döntéseikké®- tisztázandó mértékben % előidézői voltak a jelenlegi válságnak. A dolog másik oldala: ha nem tudunk nagyobb arányban a jövőt megalapozó oktatásra, tehetségnevelésre, kultúrára, kutatásra, egészségügyre, az elemi csapások megelőzésére, bűnüldözésre és bűnmegelőzésre fordítani ezekből az elérhetőnek látszó megtakarításokból, akkor csupán a meglévő problémáinkat toljuk magunk előtt, és jottányit sem sikerül behoznunk abból a távolságból, amely azt jelzi, hogy milyen mértékben szakadunk le napról napra a világ fejlődési sodrától. Nincs idő a habozásra: a legfőbb szempontból — az értékteremtő, alkotó teljesítmények szempontjából — mindent le kell választani a társadalom testéről, ami visszafog, demoralizál, a • szervezetlenséget fokozza, ami fölösleges adminisztráció, jelentésáradat. Jogos igényként vetődik fel lépten- nyomon, írásban és szóban, újságcikkekben és képviselői fogadónapokon: legalább tudhassuk meg, hogy kik felelősek a rossz döntések, adósságállomá- • nyunk felhalmozódása és behajthatatlan kintlevőségeink miatt a mai és holnapi kényszermozgásokért. Amíg nem adatik meg a szembenézés tisztessége, s nem áll helyre a társadalmi bizalom, mert lefojtva tovább él valamiféle országos gyanakvás, addig csak sóvároghatunk a kibontakozás után, ám félő, hogy nem lesz benne részünk. Nem tudom, hogy a felelős vezetők mikor utaztak egy-egy éjszakai személyvonat II. osztályán, mennyit tudnak a menedékhelyszerű tömeges nyomorszállásokról; beszélgetnek-e holtfáradt emberekkel, akik odáig jutottak, hogy azt mondják: dolgozni sem érdemes. Dolgozni persze muszáj. De a fiatalok önálló otthonteremtése szinte kilátástalanná vált, teljed a szegénység és vele együtt a bűnözés, mint valami ragályos népbetegség. A helyzet megváltoztatása rendkívüli erőbevetést igényelne. De eléggé koncentrál erre az állam? A Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport megbízásából is javaslom: a választópolgárokkal konzultálva — a jövő esztendő első negyedében — nevezzük meg írásban a Minisztertanács friss lendületű elnökének, hogy ki mit, milyen intézménytípust tart fölöslegesnek, nélkülözhetonek, a hatékonysághoz képest túl drágán működőnek ebben a hazában, és a várhatóan érdekes rangsort ismerhesse meg az ország közvéleménye. Aztán jöjjön, aminek kell jönnie. Nekem sok példám van. A megtakarítások felhasználására is. A körzetesítések túlhajtásai miatt például általános iskolák, közművelődésinemzetiségi kisugárzó központok, kulturális fáklyák nélkül maradt a tanyavilág, egy sor szétszórt település. Ahol van rá igény, szervezzék újjá az oktatást! Akad-e elég öntudatra ébredő ön- szerveződő, életrevaló megoldás, vagy fölülről várható a kiút? Is-is. Az igazsághoz tartozik, hogy tanúskodnak bizonyos fontos elmozdulásokról a jövő évi költségvetés tételei. Ám gyorsabb és határozottan érvényesülő intézkedésekre van szükség a költségvetési reform mielőbbi beveze|éséhez, az adórendszer bénító hibáinak kijavításához, a reális versenyfeltételek létrejöttéhez. Ezek között lehessen és kelljen megmérettetni, illetve igazolni a létüket azoknak az intézményeknek^ is, anje- lyek nem támogathatók, kiváltképp a mai forráshiányos válságállapotban. Alighanem az önmagát ellenőrző ellenőrzési gyakorlat sem tartható tovább. Hátha többet nyer az ország, ha például a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nem a kormány szerveként minősítené a kormány nevében benyújtott költségvetést, hanem a parlament megbízásából tájékoztatná a parlamentet a pénzügyi előterjesztésekről. Ehhez át kellene alakulni egyfajta, számvevőszék jellegű szervezetté. Méghozzá úgy, hogy egyetlen fillérrel se kerüljön többe» működése, mint jelenleg! Ezzel az Országgyűlés decemberi ülésszakának első munkanapja — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Vida Miklós, Horváth Lajos és Jakab Róbertné — befejeződött. ■ A parlament ma reggel folytatja í költségvetési törvénytervezet vitáját. ✓ * * * Az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány megalakulásának 44. évfordulója alkalmából, tegnap délután á Parlament előtti Kossuth Lajos téren kato-. nai tiszteletadással, ünnepi külsőségek között felvonták az állami zászlót. • (Az országgyűlési tudósítás képeit Tófli Sándor készítet-,;!: te.)
