Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989^ évi eredményeután fizetendő kiegészítő adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. VILLÁNYI MIKLÓS EXPOZÉJA Törvényjavaslat a jövő évi költségvetésről Villányi Miklós pénzügyminiszter j expozéja bevezetőjében elmondotta: az : előző ülésszakon az Országgyűlés már : megvitatta a kormány stabilizációs ■ programjának végrehajtásáról és a gaz- ; \daságpoŰtika jövő évi irányairól, célja- : iról szóló beszámolót. • — A novemberi ülésszakon ismerte• tetthez kéj>est a kormány—SZOT ülé- ; sen született megállapodások alapján a '• központi bérkeretet az egészségügyi, az : oktatási, a közművelődési dolgozók : béremelésére 2,1 milliárd forinttal, | több mint 4 milliárd forintra emeltük ■■ — mondotta Villányi Miklós. — En- : nek társadalombiztosításijárulék-több- : lete az állami költségvetés számára to- : vábbi 800 millió forint. A nyugdíjakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt • a szociálpolitikai csomag 1,4 milliárd : forinttal nagyobb. A személyi jövede- ; lemadó adómentes sávjának SS ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosság■ nál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4-5, az egy főre jutó reáljövedelem nem 2, hanem 1 százalékkal csökken, s így jö: vöre összességében annyit fogyaszthatunk, mint idén. Ez esetben viszont, ami előnyös a lakosságnak, hiányzik a költségvetésből. Méghozzá tetemes összegről, mintegy 9-10 milliárd forint jövedelemről van szó. A kormány nem azért döntött így az elosztásról, hogy amit egyik kezével adott, a másikkal a lakosságtól elvegye. Feladatunk tehát a vállalkozási nyereségadó tárgyalását követően nemcsak az volt, hogy az 5 százalék- pontnak megfelelő 12 milliárd forint központosított jövedelmet pótoljuk, hanem ezen felül további 9-10 milliárd forint forrást is biztosítsunk. Elfogadható megoldást a deficit csökkentésére A lakosságtól nem várható, hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósság- állományunk nagyságát látva, adósságaink csökkentését váiják. Az inflációt nem tervezzük növelni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérsékelni szándékozunk, fgy jó esetben is csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989-ben az idénre várható 20 milliárd forint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkétmilliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni. összegezve az addig elmondottakat a pénzügyminiszter hangsúlyozta: 38 milliárd forintos deficitcsökkentési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni. Az állami költségvetés, vagy annak hiánya nem ítélhető meg önmagában, hanem csak a külső egyensúllyal együtt minősíthető. Ha nem sikerül a külső adósságállomány növekedését a tervek szerint megállítani, hanem hitelből kell azt fedezni, ezzel egyre nagyobb terhek hárulnak a jövő nemzedékre. Az eddig felhalmozott teljes nemzetközi és hazai adósság közel S00 milliárd forintos államadósságban jelenik meg 1988 vé- : gén. Csak ennek a kamata és törlesztési kötelezettsége 1989-ben — minimalizálva az adósságszolgálatot—33 milliárd forint. Az eladósodás folyamatában tehát — a nemzetközi pénzvilágtól függetlenül is — megálljt kell parancsolni. Ennek szerves része az a cél, hogy a költségvetési hiány 20 milliárd forintot ne haladjon meg 1989-ben. — Sokan kérdezték tőlem — folytatta Villányi Miklós —, hogy ha most, a - magyar gazdaság és politika kritikus időszakában lehet a támogatásokat, a védelmi és igazgatási kiadásokat csökkenteni, akkor egy hónappal ezelőtt miért nem ezzel a javaslattal állt elő a kormány. A válaszom az, hogy az adók növelését 1988-hoz viszonyítva azért javasoltuk, mert a vállalatok jövedeleméi — főként a tervezettnél magasabb -termelői árak miatt — idén meghaladják az előirányzottat, a vállalatok egy ^részénél az 1988. évi adóreformra való =átállás következtében indokolatlan ^többletjövedelmek keletkeztek. = A lakossági betéti kamatokkal kapcsolatban még nem terjedt eléggé el a -köztudatban, hogy 1988-ban a tartós megtakarításoknál reálkamatot realizáltak, vagyis a kamatok az inflációt ' 'követték. Piaci viszonyok között a hitelkamatokból származó bevételek képezik a betéti kamatok forrását és a rbankok nyereségét. Magyarországon ^azonban a hitelek 90 százaléka 0—3 'Százalékos kamatú kedvezményes la- : káshitel, így a piaci és a kedvezményes : kamatok különbözetét nem az igénybe vevők, hanem a költségvetés, tehát az egész társadalom fizeti. A költségvetés tervezettől eltérő hiányát vizsgálva csak a jövedelemtulaj-, donosokat kell sorba venni. Ha a külföld és a lakosság helyzete a terv szerint alakul, akkor a költségvetés tervezettnél nagyobb hiánya a gazdálkodóknál jelenik meg jövedelemtöbbletként. —-Itt az év vége, most már csaknem biztosan tudjuk — folytatta Villányi Miklós —, hogy sajnos a költségvetés hiánya közel 20 milliárd forint, s így a 10 milliárd forintos tartalékot felhasználni kényszerülünk. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy az automatikusan növekvő kiadások több mint 5 milliárd forinttal, a külön rögzített csengőszámok — mint arról az előző ülésen beszámoltam — közel 1 milliárd forinttal növekedtek. Az évközi életszínvonal-politikai és egyéb intézkedéseket, a lakossági megtakarítások növelését célzó többletkamattámogatást a bevételi többletek csak részben tudták fedezni. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy ezek ismeretében járuljon hozzá a 10 milliárd forint költségvetési tartalék felhasználásához. A terv négy fő vonása A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve annak négy fő vonását emelte ki. A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja — hangsúlyozta —, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga, hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatal 40 százalékánál, ezen belül a beruházási javak csaknem teljes körében a behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a keresetek külön progresszív vállalati adóztatása. 1989-ben az import-, a bér- és az árliberalizálás, a vállalati előírások egyszerűsítése nagy előrelépést jelent a reform irányába. A szabadabb gazdálkodás csak akkor nem veszélyezteti az ország nemzetközi fizetőképességét, a gazdaságban a versenyfeltételek erősítése útján megvalósuló gyorsabb szerkezetátalakulást, ha 1989-ben szigorú, következetes költségvetési és pénzpolitikát folytat a kormány. A 20 milliárd forint költségvetési hiány ennek a kö- j vetelménynek még megfelel. Még a leggondosabban összeállított költségvetés esetén is előfordulhat —jegyezte meg Villányi Miklós —, hogy a ■> tényleges és várt folyamatok eltérnek egymástól. Ilyen és hasonló esetekben a kormány egyik eszköze a hitelezés és ennek keretében a kamatpolitika. Ha az eltérés a vállalati jövedelemdecentralizáció eredményeként a beruházásoknál következik be, akkor elsősorban és alapvetően a termelési támogatások erőteljesebb évközi leépítésével kell a vállalati vásárlóerőt korlátoznunk. A támogatások leépítése Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5-3 százalékkal csökken. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével és az előteijesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedelemelvonással tervezzük befoltozni. ' A- költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg. Az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes,támoga- tásnak együttesen 40 százalékát teszik ki. 1989-re 9 milliárd forintnyi termelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5-6 százalék felvásárlási áremelkedést okoz, a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatáscsökkentés teljes egészében nem hárítható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot—hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relatív mértékben is nö- vekszik az élelmiszerek ára. Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékát olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségeket a bevételek jelenleg nem fedezik, de tevékenységükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat, a légi és vízi közlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. 1989-ben a szén átlagosan 15 százalékos termelői áremelkedésével egyidejűleg a szénbányászat dotációja 4,4 milliárd forinttal csökken. Ideje véget vetni a magyar bányászat létbizonytalanságának, érvényt kell szereznünk itt is annak az elvnek, hogy csak ott szabad termelni, ahol az még jövedelmező. Ez olyan kiindulópont lehet, ami egyértelművé teszi az üzemek sorsát is. 1989-ben további 2-3 termelő- egységet kell leművelni, bezárni, a termelést szüneteltetni. A pénzügyi hidakat a KGST- viszonylatban, az ottani elszámolási viszonyok fejlesztése nélkül nem lehet megszüntetni. Sajnos, ez a közeljövőben még nem várható. A támogatások fokozatos és kövekezetes mérséklésével viszont mindenkinek számolnia kell. — Más jellegű gond — mondotta Villányi Miklós —, hogy mivel partnereinknél nincs elegendő olyan termék az előnyünkre bekövetkező cserearány-javulás ellensúlyozására, amit idehaza jól felhasználhatnánk, hitelben pedig nem szállíthatunk, ezért az export csökkentésére kényszerülünk. Nem árulok el titkot, hogy e döntés következtében néhány, főként gépeket exportáló nagyvállalatunk jövőre nehéz gazdasági helyzetbe kerül. A védelmi kiadások csökkentése is hat erre a folyamatra. A feszültséget növeli, hogy nem egy jelentős, eddig jó hírű nagyvállalatról van szó. A szanálásról szólva elmondta, hogy míg 1988-ban az előző évről áthúzódó 4,2 milliárd forinttal együtt 5,5 milliárd forintot folyósított a Szanáló Szervezet, addig 1989-re csak 3,5 milliárd forint felhasználást tervezünk — 2,8 milliárd" forint'támogatás mdletf. Ezt' is I jórészt az idei szanálásokból eredő jövő évi kötelezettségek,' a mecseki, a tatabányai és a nógrádi szénbányáknak, a Ganz Gépgyárnak nyújtandó kifizetések teszik ki. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költség- vetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szélet jut a közoktatásra, az egészségügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátra sorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a köz- művelődésben dolgozók elmaradt bér- színvonalának és az ügyeleti és túlóradíjaknak az emelésére 1989-ben 4,1 milliárd forintot lehet fordítani. Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelő- ‘ désben az év első felében, a pedagógusoknál legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. Három változat Az 1989. évi költségvetés előzőekben megindokolt 20 milliárd forintos hiányának eléréséhez szükséges intézkedéseket három változatban terjesztette a kormány a parlament elé. A bevételek magas részaránya törvényekkel szabályozott. A kormánynak nincs szabad keze forráshiány esetén — néhány kisebb, külön törvényi felhatalmazástól eltekintve — a jövedelemcentralizáció növelésére, arról csak a képviselők dönthetnek. Ezért terjesztette elő a- kormány választható megoldásként a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hoz- i zájárulást, az állami vagyon utárli részesedést, illetve a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adót. A Lakásfinanszírozási Alap csupán finanszírozási konstrukció, a múltban keletkezett aránytalanságok áthidalására szolgál. Ettől a lakáscélokra elosztható állami forrás nem lesz több. Jelenleg 280 milliárd forintnál nagyobb a kedvezményes kamatozású lakáshitel-állomány. A lakosság által fizetett és a piaci kamatláb különbözetéből adódó — 1989-ben már 42-43 milliárd forintnyi — kötelezettség a költségvetést kiemelkedő mértékben terheli. A Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulásnak az a szerepe, hogy a tehervállalást a költségvetés és a vállalatok között megossza. A javasolt megoldás a jelentkező terheket az alapba történő közvetlen befizetés révén részben a vállalatokra hárítja. A Lakásfi- nánszírozasi Alap terhe mindhárom változatban 57 milliárd forint,'s mind-, három változatban forrása alakossági betétek kamatai után fizetendő, mintegy 9 milliárd forint személyi jövedelemadó és a várható 6 milliárd forint értékpapír-kibocsátás. Az első és a harmadik változatban a gazdálkodók a ráfordításaik között elszámolva előző évi nyereségük 16 százalékának — mintegy 30 milliárd forintnak — megfelelő hozzájárulást fizetnek, a költség- vetés pedig 12 milliárd forinttal finanszírozza az alapot. Ezekben a számokban már figyelembe vették, hogy az első lakáshoz jutó fiatalok lakástámogatására 400 ezer forintot, összességében 4-5 milliárd forintot a vállalatok visszatarthatnak. Ez az.eddig elképzelt- hez képest többletforrás lenne a lakáspiacon. A második változatban a Lakásfinanszírozási Alaphoz a gazdálkodók közvetlenül nem járulnak hozzá. A költségvetés terhelése így 42 milliárd forint lenne, és nem működne az első lakáshoz jutás külön preferenciája. Emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek^ módosítását jelenti egyrészről, hbgy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 40Ó ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről , nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének’ 30 százaléka, egy gyermeknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt-év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költségvetést 11,5 milliárd forinttal terheli. Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná, hogy p társasági formákban működő vállalkozásoknak az adózott nyereségükből osztalékot és részesedést kell fizetniük az alapítóknak, s csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fejlesztésre. Számitá- sok szerint az 1988. december 31-ei állami vagyon — szövetkezeteknél an- i nak a beruházási.j támogatással csökkentett része után — 3,5 százalékát, de legfeljebb az adózott nyereség 40 százalékát, összegszerűen mintegy 22 milliárd forintot vonna el ily módon a költségvetés. A második előterjesztett variáció szerint a vállalkozások 1989. évi eredményük után egyszeri, kiegészítő adót fizetnének. Ez kizárólag a jövő évre vonatkozna, és a számítások szerint 15 milliárd forint bevételt eredményezne a vállalkozási nyereségadót fizetők köréből, az ott érvényesülő kedvezményekkel együtt. Az adó mértéke a nyereség 6 százaléka. Az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a másik két változat a támogatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sein * tökéletes, mindegyiknek van nemkívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti. A második változat a nagyobb léptér kű támogatásszigorítás miatt — különösen rubelrelációban — népszerűtlen,' de a népgazdasági célokkal összhangban lévő intézkedést jelent. Viszont a többnyire infrastrukturális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkentése a reformot keresztező intézkedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi támogatás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása. Negyven százalékkal kevesebb tartalékost hívnak be, csökkentik a hadgyakorlatokat, korszerűsítik a minisztérium szervezetét. Egymilliárd forinttal csökkennek a központi és a megyei tanácsok apparátusának igazgatási kiadásai, ahol így a rendelkezésre álló források vásárlóereje további 10 százalékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosított fedezetet a béremelésekre, vagy a működési költségeknél jelentkező áremelkedésekre. Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fennmarad. Az egyéb költségvetési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás és az út-, hídfenntartás kivételéves — szintén 10 százalékkal, 1,7 milliárd forinttal csökkennek az első változathoz képest. De így sem biztosítható, hogy a hiány a kívánt szinten, maradjon, ezért a szükséges költségvetési bevételt az 1989. évi eredményre kivetett egyszeri adó pótolná. A harmadik, változat az első kéttő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mindazt a támogatáscsökkentést, mely része a második változatnak, a vállalatok terhelését pedig a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulás jelentené. 1989-ben a humán célokra tervezett ráfordítások, ha minden egyes nyugdíjasnál, gyerekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményben a reálértéktartást nem is képesek teljesíteni, de a működőképességet garantálni tudják. A helyi tanácsok részesedése A gazdaság új feltételrendszere kikényszeríti a munkanélküli-segélyezés bevezetését. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989-bén.' Természetesen a cél nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyteremtés és az átképzés. A korábbi ígéretnek megfelelően a személyi jövedelemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arányban részesednek, amilyen arányt képvisel a területükön élők adója az országosan képződő összegből. Mivel ennek szóródására még nem rendelkezik adatokkal a kormány, Villányi Miklós azt javasolta, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a tervezett személyijövedele- madó-bevétel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját a megyei tanácsok1 számára. Ugyanakkor javasol-' ta azt is, hogy ha 4 százaléknál na- gyobjb a többlet, azzal az állami költségvetés rendelkezzék. Befejezésül Villányi Miklós arra kérte a képviselődet: az 1989. évi költség- vetési törvényjavaslatról döntve mérlegeljék, hogy az országnak és kormányának a célja nem lehet más, csak a j meglévő feszültségek mérséklése, nem pedig azok további növelése. Elengedhetetlen közmegegyezésre jutni az ország stabilitását segítő, nö- I vekvő mértékben az ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében ^ hangoztatta Villányi Miklós, majd arra kérte az 1 Országgyűlést, hogy a konjiány. által \ beterjesztett 1989. évi költségvetési tör- | vényjavaslatot vitassa meg, s a javasolt I intézkedési változatok közül a legmegfelelőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. A bizottsági előadó hozzászólása Puskás Sándor, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága előadója rámutatott, hogy szinte minden bizottságban elfogadták, helyesnek ítéjték az oktatásra és az egészségügyre fordítható kiadások növelését. Bírálták viszont, hogy nem elegendő mértékű a honvédelmi kiadások csökkentése, és a rendőrség költségvetésének növelését is túlzottnak ítélték. A kulturális bizottság egyebek között további támogatást igényelt a jelenlegi minimális ^/1 százalékos — reálértékcsökkenés ellensúlyozására. Ugyancsak javasolta a tömegszeryeze- tek kihasználatlan épületeinek, eszközeinek oktatási célú felhasználását. Az építési és a közlekedési bizottság nem fogadta el az utak, hidak építésére, karbantartására vonatkozó előirányzatokat. Puskás Sándor beszámolt arról is, hogy a kereskedelmi bizottság a kiemelt idegenforgalmi területek élelmiszer-kereskedelmének és szezonális kedvezményeinek megszüntetését javasolta. Az ipari bizottság nem fogadta el a költségvetés egyik változatát sem. A mezőgazdasági bizottság nem foglalt állást a költségvetésről, tekintettel arra, hogy írásbeli anyag nem állt rendelkezésére. A terv- és költségvetési bizottságmlé- sén egyetértettek azzal: nem szolgálná a stabilitás folyamatát, ha a parlement elutasító magatartása miatt nem lenne, vagy csak átmeneti költségvetése lenne az országnak. Több hozzászóló kifejtette, hogy nem ért egyet a központosítás olyan mértékével, amely az 1-es variációban szerepel. Ugyancsak nem fogadták el jelenlegi formájában az állami vagyon utáni járulék -gondolatát. A lakásalap létrehozása szintén elfogadhatatlan a bizottság számára, mivel a képviselők szerint e mögött a jelenlegi ésszerűtlen lakáskoncepció áll. Felkérték viszont a kormányt, hogy 1989. június 30-áig nyújtson be a parlamentnek egy reális lakáskoncepciót. A 2-es változatot is alaposan elemezték a bizottság tagjai. Megállapították az oktatási, kulturális, egészségügyi célokra fordított kiadások kismértékű növekedése nem fedezi ugyan a szükséges, kielégítésre érdemes célokat, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben reálisnak tekinthető a növekedés mértéke. Elismeréssel találkozott, hogy a műszakifejlesztési, kutatási előirányzatok a korábbinál nagyobb támogatást kaptak. A 2-es változatban több bírálat érte a ! védelmi és a fegyveres testületek, valamint a társadalmi szervezetek magas kiadási előirányzatát. A legkritikusabb ] továbbra is a támogatások ügye. Csökkentésükre több javaslat is elhangzott, j a képviselők azonban a támogatások I további csökkentésére voksoltak, szá- I molva az esetleges káros hatások koc- I „kázatával. A terv- és költségy^t&j.p^pttság tá- ! mogatta a kormánynak azt a javaslatát, hogy a kiadás- és a támogatáscsök- i kentéssel alapozzák meg a költségvetés j 20 milliárdra tervezett hiányát. Nem j fogadta el azonban a bizottság az ezt» ] kiegészítő egyszeri pótadó mértékét. I Ezért felkérték a kormányt, hogy a javasolt pótadót négy százalékra mérsé- j kelje, és nagyobb léptékű kiadás-, vala- \ mint támogatáscsökkentésre tegyen javaslatot. A bizottság álláspontja: a megszavazott vállalkozói nyereségadó I reális költségvetési forrást teremt a ki- j adások fedezésére. A képviselők arra a véleményre jutottak, hogy a költségve- j tés és a vállalkozók között kell megosztani a pótadó terheit 1989-ben. A bizottság*véleményét összegezve j Puskás Sándor kifejtette, hogy nem fogadják el az 1989. évi költségvetés 20 ] milliárdot meghaladó hiányának meg- I szüntetésére kidolgozott három kor- j1 mányjavaslatot. Ehelyett a terv- és V költségvetési bizottság egy negyedik 1 változatot ajánl, amely a második vál- j tozatban szereplő kiadás- és támoga- táscsökkentést tovább folytatja, és a I különadó mértékét egyszeri alkalomra, j 1989-re négy százalékban határozza !. meg. Ugyanakkor módosító indítvány- ; ként megfogalmazták, hogy a központi ;[ költségvetési tervtől és a tanácsi támo- gatási céloktól minisztertanácsi felha- talmazással el lehessen térni egy száza- j 'lékkai, ennél nagyobb mértékű eltérés- hez pedig az Országgyűlés felhatalma- !i zása legyen szükséges. Kérte az Or- jj szággyűlést, hogy az 1989. évi költség- vetésként a terv- és költségvetési bizottság által javasolt négyes változatot fogadja el. • Kállai Gyula, az alkotmányelőkészítő bizottság leköszönő, és dr. Gajdócsi István, a bizottság új elnöke Pozsgaylmre államminiszter társaságában.
