Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

1988. november 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Agrárpolitikánk alapja az érdekeltség A mezőgazdaság és élelmiszeripar az ország termelő ágazataiban meg­határozó helyet foglal el. A VI. ötéves terv időszakában az ország bruttó termeléséből átlagosan 26 százalékkal részesedett. A nemzeti jövedelem 23 százalékát, a konvertibilis elszámolású exportnak mintegy harmadát adta az agrárágazat. A külpiaci gondok, az aszálykárok és belső pénzügyi nehézségek mellett is az előrelépést bizonyítja idén, hogy termelési érték­ben, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásban, s a külkereskedelmi pozíció javításában kiemelkedik az ágazat. Ami az utóbbit illeti, mintegy 130 millió dollár pozitív külkereskedelmi egyenleggel zárja az évet. Konver­tibilis exportja 1400 millió dollár, amely 80-90 millió dollárral több az 1987-es értéknél. Reformlépések Noha még fél évvel ezelőtt is felelős politikai vezető az ágazat leértékelődéséről tett említést, napjainkra bizonyossá vált, hogy ez nem következett be, s a jövőben is igen fontos marad, a magyar gazdaságban aránya és jelentősége messze nagyobb, mint más, fejlett országokban. Az élelmiszer-gazda­ság stabilizáló szerepet tölt be a társadalomban és a gazdáságban egyaránt. Sokszínűség, többszek- torúság jellemzi az ágazatot, amelyhez a lakosság negyede kötő­dik valamilyen formában. Létre­jöttek a belső érdekeltségi rendsze­rek, ennek bölcsője volt az ágazat, az első vállalkozásokra, a magán­tőke bevonására és termelésbe állí­tására is példát adott. Ebben az évben — amikor is a gazdasági-társadalmi reformfolya­matok felgyorsulnak —, nyolc hó­nappal ezelőtt az agrárpolitikai ta­nács megalakulásával es munkájá­val megkezdődött az eddigi agrár- politika felülvizsgálata. Alapelveit tekintve, a hasznos folyamatok megőrzését és felgyorsítását jelöl­ték meg, valamint a szükséges, re­formkomfort megújításokat: . a közvetlen érdekeltség erősítését a termelőerők hatékonyabb működ­tetése érdekében, és a központi túl­szabályozás mérséklését a rugal­masabb alkalmazkodás és kezde­ményezőkészség kibontakoztatá­sáért. A MÉM október első napjaiban elkészítette azt az előterjesztést, amely az Agrárpolitika megújítása címet kapta, s ezt megvitatta a párt gazdaságpolitikai bizottsága, az­óta pedig több szakmai, tudomá­nyos és érdekképviseleti szerv is. Mint ahogyan a múlt héten meg­tartott országos értekezleten Ván- csa Jenő miniszter bejelentette: még ebben az évben megtárgyalja ezt a Politikai Bizottság, a jövő év elején pedig széles körű társadalmi vita után, a Központi Bizottság elé kerül, és határozat születik arról, hogy az agrárpolitikában milyen változtatásokra van szükség. A már elkészült dokumentumokra alapozottan írt cikket Fekete Fe­renc, a KB osztályvezető-helyette­se, a Népszabadsag november 9-ei számában Megújuló agrárpolitika cimmel. Mintegy bizonyságul arra, hogy az ágazat irányítói olyan komplex program kidolgozásán munkálkodnak, amelynek érvé­nyesítésével megszűnnek mind­azok az anomáliák, amelyek fel­számolását széles szakmai-politi­kai réteg sürgette, és amelyek meg­oldását megyénk politikai testüle­téi ugyancsak szorgalmazták az el­múlt években is. Megnyíló kapuk Sarkalatos pontként értékelhető a gazda-tulajdonosi tudat erősíté­se, a kis- és közepes méretű terme­lési egységek kialakításának igé­nye, a belső érdektagoltság elő­mozdítása, a szövetkezeti, állami és magánszféra versenysemlegessé­ge, a központi szabályozásban rej­lő különbségek megszüntetése, az önigazgatás és valódi önállóság biztosítása (a MÉM 1990-től egyetlen vállalatot sem akar hatás­körében tartani), a vagyonérde- keltség megteremtése. Emellett még a föld értékelésében, forgal­mazásában is változásokat szor­galmaz. A megújuláshoz tartozik az árak egységesítése a szektorkü­lönbségek megszüntetésével, a tá­mogatások rendszerének átalakí­tása (amely termékre és nem szek­torra vonatkozik majd), adó- és hitelkedvezmények bevezetése, egyebek mellett a beruházások elő- segitéséhez, valamint a jövedelem- és keresetszabályozásnak a gazda­sági-társadalmi reformfolyamatba alkalmazkodó új rendszerének ki­dolgozása. Mát a jövő évtől lehetősége nyílik az évi 20 millió forint bértömeget meg nem haladó agrárgazdasagi üzemeknek arra, hogy költségként kezelhetik a bért, vagyis semmiféle központi keresetszabályozás nem vonatkozik rájuk. Ez az ország szö­vetkezeteiből mintegy 250-et érint, közöttük több Bács-Kiskun megye­it is. Elsősorban a kedvezőtlen adottságú, gyengén gazdálkodó üzemekben ad lehetőséget a belső érdekeltségi rendszer ki- és tovább­fejlesztéséhez. Rendeződtek már a részes művelés körüli bonyodal­mak is. Az elkövetkező évtől a ter­mékek teljes termelési folyamatára, vagy a teljes kézi munkára, vagy a betakarításra lehet részes művelésű szerződést kötni. Változás tapasztalható tehát az agrárágazatban, amihez a megye gazdaságainak rugalmas alkal­mazkodása azért is valószínű, mi­vel az agrárpolitikánk a mostani reformfolyamatok irányába moz­dult el az elmúlt években. Kezdve attól, hogy a megye politikai veze­tése a háztáji és kistermelés szélesí­tésének, a valódi — kölcsönös ér­dekeken alapuló —‘ nagyüzemi in­tegrációnak támogatója volt, hogy a szakszövetkezeti forma fennma­radása mellett tört lándzsát (emlé­keztetőül: több mint egy évtizede az országban számos szakszövet­kezet alakult termelőszövetkezetté felsőbb kezdeményezésre, itt csak kettő, ahol valóban megvoltak en­nek feltételei). Ösztönözte a gazda­ságokat a melléküzemágak létesí­tésére, nemkülönben az önelszá­moló egységek, leányvállalatok, a különböző belső vállalkozások ki­alakítására, a szakcsoportok, ré­szes művelési módok elterjesztésé­re. Nem csekély politikai támoga­tást igényelt az is, hogy az ország­ban elsőként éppen megyénkben (Kecel) a tagság pénzéből és hitel­ből történt szövetkezeti közös be­ruházás. Mint egy hónappal ez­előtt, a kiskunfélegyházi székhelyű húsipari vállalatnál egységes ár­rendszer (különböző felárak nél­küli) kialakítása mellett döntöttek. A megújulás igényével Megyénkre különösen jellemző a faluk és a tanyák megbecsülése, az ottani gazdálkodás feltételeinek Segítése — egyebek között a tanya- villamosítás is ezt szolgálta —, no­ha az infrastruktúrában (csakúgy mint az ország egészében) a jelen­tős tennivalók még hátravannak. Az elmaradó agrártérségek fejlesz­tésére is megyei program készült — ipari és élelmiszer-feldolgozó üzemek telepítése szerepelt az egy évvel ezelőtti megyei párt-vb állás- foglalásában — s a kedvezőtlen adottságú vidékeken a termelésfej­lesztést, a lakosság eltartóképessé­gének javítását szolgálták a kistér­ségi együttműködési szervezetek létrehozásával éppúgy, mint a komplex meliorációs programok megkezdésével. Határozatban foglalt állást a megyei pártbizottság a kertészeti termelés megújítása és^ minőségi fejlesztése mellett. A feldolgozott­ság növelését, a vegyes vállalatok alakítását’ valamint a közvetlen exportlehetőség -kihasználását is sürgette. A megyénkből jövő erő­teljes bírálat is hatással volt arra, hogy a pénzügypolitikában az egy­oldalú fiskális szemlélet némileg oldódott, s az agrárágazat sajátos­ságait figyelembe vevő hitelezés nyomai már fellelhetőek, noha e téren még nem beszélhetünk ked­vező tendenciáról sem, nemhogy fordulatról. Az égetően szükséges reformfo­lyamatok felgyorsítását és gyakor­lati megvalósulását elősegítő ja­vaslatokat, kezdeményezéseket a társadalom minden rétegétől, -cso­portjától várják. Természetesen a változások nem jelenthetik azt, hogy értékeinket romba kell dön­teni, a nagyüzemi gazdálkodásban megmutatkozott előnyöket feledve fel kell aprózni a megye területét nadrágszíjparcellányi' magángaz­daságokra. De az ésszerűség dik­tálta vállalkozási formák, a tulaj­don- és egyéni érdekeltség kialakí­tása, illetve továbbfejlesztése a re­formfolyamat elengedhetetlen ré­sze. Üdvözölhető az a gondolko­dás, hogy az (egyén vagy szervezet) működtesse a termelőeszközöket, aki erre a legnagyobb hatékony­sággal képes. Csabai István VEGYÜK FIGYELEMBE A KÜLFÖLDI TAPASZTALATOKAT! Vita a munkanélküli segélyről Szakszervezeti titkárok, valamint a Hazafias Népfront, a városi és községi tanácsok képviselői vettek részt a napokban azon a bajai tanácskozás son, melyen az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­nak a munkanélküliséggel, illetve a -segélyrend­szerrel kapcsolatos tervezetét vitatták meg. A ki­advány közrebocsátói a következő kérdésekre kér­tek választ: — Kit tekintsünk munkanélkülinek, és közülük ki kapjon munkanélküli segélyt? Melyek legyenek a „megfelelő munkahely" kritériumai? Mennyi legyen a segély összege, mennyi az időtartama? És végül—ez a legnehezebb kérdés—mi legyen a segélyforrása? — Mindenekelőtt a külföldi tapasztalatokat kell megnézni — mondták néhányan —, nehogy úgy járjunk, mint a személyi jövedelemadóval. A segély mértékénél pedig jó lenne a háttéijövedelmeket is figyelembe venni. Az a munkanélküli, aki otthon a földjét műveli, könnyebb helyzetben van, mint a városi munkás, akinek nincsen semmije. — Az ilyen jövedelmek ellenőrizhetetlenek és összehasonlíthatatlanok. Az sem jó, har— mint a tervezetbea lefektették — a munkában töltött évektől függően differenciálják a segélyt. Ugyan­úgy nehéz helyzetbe kerül, aki kétévi munkaviszo­nyát veszti el, mint aki a húsz esztendejét. Sőt az ís lehet, hogy valaki a két év alatt kiemelkedően hasznos munkát végzett, s előfordulhat, hogy más két évtizedig csak egy alibiállást töltött be. Miért érdemelne ez utóbbi többet? — kérdezte Halász István Teszöv-munkatárs. Sámán András a bajai Kismotor képviseletében nyomatékosan figyelmeztetett, hogy mindenek­előtt a fiatalok dolgát kell rendezni. Erről a vita­anyag nem tartalmaz semmi biztatót. Komárniczky Gyuláné (Bajatex) még hozzátette: a dolgozók jog­gal hivatkoznak az alkotmányra, mely szerint ál­lampolgári jog a munkához való joguk. Ez tehát fiatalt, időset egyaránt megillet. Szerinte is különb­séget kell tenni annak megítélésében, hogy ki miért válik munkanélkülivé. Azt nem tudta, hogy meny­nyi munkanélkülivel kell számolni, de éppen eleget kiszedtek már az emberek zsebéből, hogy a segély­alap 4 és fél milliárdos évi összegének előteremté­séhez a félszázalékos keresetarányos befizetést is sokallja — tette hozzá indulatosan. — Valóban, az már szinte erkölcstelen, hogy megint a dolgozók és a vállalatok fizessenek — csatlakozott az előbbiekhez Szerletics József a ba­jai hűtőházból, aki nem értette, hogy egyáltalán miért kell a segély után adózni, és nyugdíjjárulékot fizetni. Ami a tizenöt nap várakozási időt illeti — azaz, hogy csak ennyi naptári nap után jogosult a munkanélküli a segélyre —, ezt elvetendőnek tartotta. Szerinte a családoknak még ennyi tartalé­ka sincs, sokan még a két hetet sem tudnák jövede­lem nélkül átvészelni. — Nagy baj, hogy a vállalatok a jövőben legin­kább csak az elbocsátásokkal tudják majd emelni a megmaradó állomány bérét — vetette fel Szem Dezső, a bajai Ganz-gyár képviseletében, és mind­járt néhány konkrét javaslatot tett: vegyék figye­lembe a segély mértekénél a munkában eltöltött időt, legyen az összeg vagy adómentes, vagy vonat­kozzon rá is a 12 ezer forintos alkalmazotti ked­vezmény. Helyeselte, hogy a munkanélküli az OTP-adósságát átütemezhesse. Dr. Almási Tibor (SZMT, Kecskemét) lehetet­lennek tartotta, hogy a fiatalok munkanélküliként kezdjék pályájukat. Nem elég egyébként csak a munkanélküliek támogatását megoldani, gondos­kodni kell arról is, hogy mielőbb visszakerüljenek a munkahelyekre. A javaslatot túlzottan leegysze­rűsítették — mondta, és állítását érvekkel is alátá­masztotta. — A törvénytervezet legnagyobb hibája, hogy a klasszikus munkásmodellből indul ki, holott ha­zánkban nagyon kevés olyan ember van, aki csak a főfoglalkozásából él — vetette közbe dr. Stang Je- nőné, a bajai szakszervezeti művelődési ház igazga­tója. Tisztázatlanok még olyan alapvető dolgok, mint például, hogy jár-e a segély után a családi pót­lék. Mi lesz, ha a munkanélküli megbetegszik? Meg­illeti-e a kórházi ápolás, vagy a gyógyászati eszköz? Az egyre izgalmasabb vitát tulajdonképpen nem a téma kimerülése zárta le, hanem az idő múlása, no és dr. Vargáné Verasztó Jolán megyei munkaügyi osztályvezető, aki az elhangzottakat összefoglalta. Arra azonban ő sem tudott választ adni — az egyik résztvevő a zárszó után tette fela kérdést -jj, hogy ha a vita summázata eljut majd az illetékesekhez, vál­toztatnak-e valamit is a tervezeten. Gál Zoltán • Alb Ferenc (előtérben) a technológiai fejlesztési osztály vezetője, a taxirádió egyik szellemi atyja, és Csincsák András villamosmérnök az új készülékkel. Életvédelmi funkcióval is ellátott taxirádió-telefonok kísérleti gyártása kezdődött el a BRG salgótarjáni gyárában. Az URH- sávban működő taxirádiók a diszpécserközponttal állnak összeköt­tetésben, s a hagyományos funkciók mellett vészhelyzet esetén riasztásra is alkalmasak. Ha a gépkocsivezetőt támadás éri, a vészkapcsoló azonnal működésbe hozza az automatikus üzepnmó- dot, ennek alapján a központban az S. O. S jelzéssel együtt azonnal azonosítják a bajba jutott járművet, a rejtett mikrofonon keresztül pedig értesülhetnek a gépkoósiban történt cselekményről. Az új készülékből várhatóan még az idén hétszáz darabot átadnak a Rádió, a City és a Volántourist taxisainak. DUNAVECSEI BESZÉLGETÉSEK Gazdasági és társadalmi témák novemberben Érdekes témákkal folytatódik a du- navecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház országos hirű beszélgetéssorozata. November 15-én este 6 órakor Pulai Miklós miniszterhelyettes, a Gazdasági Reformbizottság elnökhelyettese lesz a vendég — őt egyébként a dunavecseiek már több korábbi alkalomból jól isme­rik. Ezúttal a szocialista piacgazdaság, illetve a nemzetgazdaság időszerű kér­déseit vitatja meg közönségével. Merre tovább, magyar mezőgazda­ság? Lesz-e Parasztpárt? Minden bizony­nyal e témák is fölmerülnek november 28-án este 6 órakor, amikor dr. Marton János, a Veres PéterTársaság vezetőségé­nek akadémikus tagja ad tájékoztatást a parasztság új, független szervezeteiről, a mezőgazdaság kiútkereséséről. A dunavecsei közönség külön kíván­ságára a Magyar Demokrata Fórum célkitűzéseiről, programjáról is rendez eszmecserét a művelődési ház és szer­kesztőségünk. Fekete Gyula, az MDF Ideiglenes. Elnökségének tagja novem­ber 29-én este 6 órakor kezdi vita- és tájékoztatóestjét. S még egy rendezvény: konkrét idő­pontja ugyan még nincs, annyi azon­ban már konkret megállapodásban szerepel, hogy Németh Miklós a Politi­kai Bizottság tagja, a Központi Bizott­ság titkára is ellátogat Dunavecsére. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN Lapunk szombati számainak terjedelemcsökkenése miatt rákényszerültünk né­hány állandó rovatunk megszűntetésére, illetve szűkítésére. A Készenlétben a hét végén cúnü összeállításban az orvosi és gyógyszertári ügyeletek helyszíne állandó, olvasóink az évek során megismerték, megszokták, ezért szükségtelen minden héten újra közölni. Az állatorvosi ügyeletek helyszínei és az ügyeletet ellátó orvos személye viszont hétről hétre változik, ezért ezeket az információkat továbbra is közzétesszük lapunk pénteki számában. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat- reggel 7 órától hétfő reg­gel 7 óráig tart. t BÁCSALMÁSI ÁL­LATKÓRHÁZ: dr. Ve­réb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106.) KECSKEMÉTI ÁLLATKÓR­HÁZ. dr. Temesváry I. (Kecske­mét, Halasi út 34. T.: 28-344) BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET. Baja, Bátmo- nostor, Szeremle: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemes­nádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszent- györgy, Gara, Vaskút: dr. Ulicsák A. (Gara, Kossuth u. 58. T.: 14), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbuhin u. 28. T.: 31), Bácsbor- sód, Madaras, Katymár: dr. Mát­rai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras: 47), Hercegszántó, Dá- vod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Szálas L. (Hercegszántó, Dózsa Gy. u. 1/A.) KALOCSAI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET. Kalocsa, Bátya, Foktő, Bafami: dr. Dobos E. (Kalocsa, Magyar u. 3. T.: 800), Tass, Szalkszentmárton: dr. Cse­rép J. (Tass, Dózsa Gy. u. 31. T.: Kunszetmiklós: 51-348), Dunave- cse, Apostag: dr. Szüts M. (Duna- vecse,. Vörös Hadsereg u. ,8/A.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állam­pusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Hajnáczky K. (Solt, Kossuth u. 43.), Harta, Dunatetétlen, Állam­puszta: dr. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbene- dek: dr. Mészáros L. (Dunapataj, Vörös Hadsereg u. 7. T.: 45), Szak- már, Öregcserto, Homokmény: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zs. u. 55.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kovács Á- (Mis­ke, Marx u. 66. T.: 12), Fájsz, Dus- nok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.) KECSKEMÉTI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecskemét, Petur bán u. 2. T.: 20-454), Kecskemét, Bal­lószög, Helvécia, Városföld: dr. Bocskov P. J. (Kecskemét, Katona J. tér 10. T.: 29-725), Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Ja­kabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72- 075), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16. T.: 43-192), Lajosmizse: dr. Kisju- hász Z. (Lajosmizse, Ifjúság u. 9. T.: 56-210), Tiszakécske: dr. Csitá- ri J. (Tiszakécske, Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Kerekegyháza, Kun- baracs, Ladánybene: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. T.: 71-161) KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET. Kiskőrös: dr. Utschalott F. (Kiskőrös^ Ba­csóit B. u. 12. T.: 11-653), Agas- egyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Já­vor IL(Izsák, Ságvári u. 5. T.: 74- 263), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay T. (Kun­szentmiklós, Mikulás u. 1. T.: 51­055), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Könyves K. u.‘7.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Rohonczy Gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 83. T.: 31- 081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér 2. T.: 46-003), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁL­LATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜ­LET. Kiskunfélegyháza: dr. Nagy J. (Kiskunfélegyháza, Batthyány u. L 3/5. T.: 62-645), Kiskunfél­egyháza, Gátér, Pálmonostora, Petőfiszállás: dr. Szmilkó F. (Kis­kunfélegyháza, Lőwy S. u. 6. T.: 61-120), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkot­mány u. 7. T.: 44-111), Kiskunmaj- sa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Koletics J. (Kiskunmajsa, Tanács- köztársaság u. 16. T.: 31-108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 31- 942), Bugac, Kunszállás: dr. Szabó G. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570) KISKUNHALASI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Végh E. (Kiskun­halas,- Szatmári S. u. 22. T.: 22- 469), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Aladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11.), Jánoshalma: dr. Vass I. (Já­noshalma, Magyar L. u. 18. T.: 415), Borota, Rém: dr. Fekete I. (Borota, Deák F. u. 48. T.: 471), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216.), Bácsal­más, Csikéria, Bácsszőlős, Kunba­ja: dr. Koletics Gyi (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsal­más, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 39.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom