Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 8. ÉRTÉKŐRZŐK Horváth Attila, a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályának vezetője. Öröm vele beszélgetni, hiszen alig kell kérdezni, és mindenről bőven van mondanivalója. Mégis, amikor a muzeológusokat bemutató sorozatban most rá került a sor, egy kicsit nehezebb ben indul a diskurzus. Rögtön az elején leszögezi, nem ö akarja megrajzolni portréját, csupán csak kérdéseinkre fog válaszolni. Kezdjünk hozzá! Horváth Attila • Kora vaskori edények, lószerszámdíszek és ékszerek. • Horváth Attila: — Milliomos vagyok tapasztalatokban. (Tóth Sándor felvételei) SAJTOPOSTA Meddig lehet lakatlan a bérlakás? — Városunkban is sok a lakásigénylő, közöttük olyanok, akik régóta várják a kiutalást. Ami egyre késik. A hatóság pedig ismételten közli: a szűkös pénzügyi forrás következtében az indokoltnál kevesebb új otthon épül. E refrénszerű válaszba jobb híján belenyugodnak az érintett, elkeseredett emberek, akik azonban felkapják fejüket, amikor arról hallanak, hogy itt is, ott is lakatlanok a bérelt lakások. Mi — a teljességre törekvés nélkül — csupán egyetlen bérleményre hivatkozunk ezúttal, a Baja, Lenin tér 9. szám alattira. Tulajdonosa évekkel ezelőtt az egyik vidéki településre költözött, hogy beteg hozzátartozóját gondozza, ám annak halála után sem tért vissza. Mindez pedig arra utal, hogy a városi lakására nincs szüksége. De ha igy van, miért nem adja át véglegesen a bérbeadónak? Az is szóbeszéd tárgya, hogy egyesek „átpasszolják” bérleti jogukat barátnak, ismerősnek, szép summájú csúszópénz révén. Az ilyesféle szabálytalanságoknak igenis elejét vehetné az illetékes szakigazgatási szerv. A konkrétan megjelölt lakás további sorsáról jó lenne értesülnünk, de érdekel bennünket a legfontosabb tudnivaló azzal kapcsolatosan is, hogy meddig lehet lakatlan a lakásbérlemény. Az előzőekben közölt észrevételeket, kérdéseket a szerkesztőségünkben személyesen járt, illetve hozzánk levélben fordult bajai olvasóink közlése nyomán jegyeztük fel, akik. nem kívánják nevük nyilvánosságra hozatalát. Ami az említett lakást illeti, ügyében vizsgálatot kértünk a megyei tanács vb igazgatási osztályától, melynek megállapítását a következők szerint ismertette velünk dr. Sörös Éva osztályvezető: A Bajai Városi Tanács VB lakásgazdálkodási osztálya először tavaly júliusban kapott hirt arról, hogy Zórity Anna bérlő már hosszabb ideje nem tartózkodik a Lenin téri bérleményében. E hatóság — az eljárás szabályok értelmében —felhívta nevezettet a távolléte igazolására, aki ezzel többszöri sürgetés után is adós maradt, így idén januárban tanácsi határozatot kapott a lakása igénybevételéről. Emiatt ugyan fellebbezést nyújtott be a megyei igazgatási osztályhoz, de elutasításban részesült, A határozat végrehajtásával most már a bajai tanács hatósági osztálya foglalkozik, amely a lakás kiürítésére szólította fel a volt bérlőt. Miután ennek sem tett eleget a megadott határidőig, a tanács kényszerintézkedést tesz, vagyis a lakást birtokba veszi, a személyi tulajdonú tárgyakat pedig szükségraktárban helyezi el. Ezek után pedig a címbeli kérdésre válaszolunk: A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971 (II. 8.) Korín, számú és a végrehajtására kiadott 1/1971 (II. 8.) ÉVM számú rendelet, valamint annak módosítása értelmében: ha a bérlő gyógykezelése, lakóhelyén kívüli munkavégzése, tanulmányai folytatása, a helyiség karbantar- tása-felújítása-korszerűsítése stb. miatt van távol otthonról, a lakását nem lehet elhagyottnak tekinteni. Egyéb esetben ha két hónapot meghaladóan lakatlan a bérleménye, azt igénybe veheti a lakásügyi hatóság. E döntés előtt természetesen fel kell hívni a bérlőt arra, hogy 8 napon belül igazolja a lakás elhagyásának okát. S még egy fontos dolog, hogy amennyiben a távoliét időtartama — például családi vagy egészségügyi körülmények következtében — várhatóan eléri a két évet, a tanácsi bérlakás bérlője erről köteles tájékoztatni a lakásügyi hatóságot. „Nem harcolni készültem Szolgáltatás — kálváriával? — Elkerülhetetlen, hogy ne emlegessük a múltat. Hogyan indult a pályája? — Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen végeztem. Igaz, koránt sem volt könnyű bekerülnöm a történelem- régészet szakra. Először helyhiány miatt nem vettek fel, viszont felajánlották, hogy segítenek az egyetemen belül elhelyezkedni. Miután több társam járt ' hasonló cipőben, beláttam, nem jutok egyhamar lehetőséghez. Magam kerestem elfoglaltságot, mégpedig az aquincumi ásatásokon. — Mikor volt ez? — 1953-ban. Nem ijedtem meg a munkától, mert minden nyáron dolgoztam valahol. Mégis óriási öröm ért, amikor teljesen váratlanul közölték az- egyetemen velem, hogy mégis csak fel- l vesznek, felszabadult egy hely. 1958- ban kaptam diplomát. — Ennek pontosan harminc esztendeje. Milyen volt akkoriban a pályakezdő sora? — Nem szeretek panaszkodni, de meg kell jegyeznem, az indulás nem ment könnyen. Felajánlottak egy állást Egerben, de ezt nem fogadhattuk el feleségemmel. Hogyan is tarthattunk volna el egy családot, egyetlen fizetésből? Pesten maradtunk, később Debrecenbe kerültem segédmuzeológusnak, ígértek lakást, persze ebből semmi sem lett. Sokat jártam terepre, főképp a Hortobágyra, és állandó ingázó voltam Pest és Debrecen között. Ezt nem lehetett sokáig bírni. — Ekkor kerültem Kecskemétre. Itt kedvezőbb ajánlatot kaptak? — Nem ígértek semmit, csak állást. Akkoriban elszomorító helyzetben volt a kecskeméti múzeum. Megbízott igazgató állt az intézmény élén. Először a meglévő gyűjteményt kellett rendezni, teljes revíziót végeztünk. Idő volt bőven, sokszor az éjszakákat is feláldoztam. Haza nem kellett mennem, merthogy a múzeum épületében laktunk. Amikor tehettük, elindultunk a terep: re. Rengeteget jelentett, hogy beszélgettünk az emberekkel, meghallgattuk í „meséiket”, elbeszéléseiket az adott településekről. Lényegében ekkor jöttünk rá, hogy csak az első leletbejelentésre kell kimenni és akár életünk végéig ott áshatunk. — így is lett?- Mondhatnáih: igen. Szabadszállásra évekig visszajártunk, a szkíta kori temetőben kétszáz sírt tártunk fel. Azóta Kunpeszéren leltünk hasonló kincsesbányára. — Visszakanyarodva a hetvenes évekhez: milyen tennivalók vártak önre, mint múzeumigazgatóra? — Akkor jött létre a megyei múzeumi szervezet, közös irányítás alá kerültek a Bács-Kiskunban fellelhető múzeumok, gyűjtemények, emlékhelyek. A múzeum élén 1962-től 1978-ig álltam. Elkerülhetetlenné vált a városi közgyűjtemények rekonstrukciója, nem csak az épületeket illetően, hanem a szakanyagokat is újjá kellett rendezni. Félegyházán, Baján, • Halason és- Kalocsán. Bár nem harcolni készültem, mégis komoly harcokat kellett vívni bizonyos ügyekben, a múzeumi előrehaladás érdekében. Nem is tehettem volna másképpen, hiszen vezetőként ez volt a feladatom. Közben évtizedes restanciám gyűlt össze régészeti kutatómunkámban. Az őskor érdekelt volna a legjobban, de miután kevés régész dolgozott a múzeumban, nemigen lehetett válogatni a korszakokban, mindegyikkel foglalkozni kellett. Persze, sikerekben sem volt hiány. Létrejött a lajosmizsei tanyamúzeum, a bugaci pásztormúzeum, a kecskeméti naiv gyűjtemény, a szalkszentmártoni Petőfi emlékmúzeum, a kiskőrösi Petőfi-ház és még sorolhatnám, mi minden. Több Cumania-kötet látott napvilágot, elindult a tudományos publikációkat magába foglaló sorozat. Jelentős kiállításokat rendeztünk megyeszerte. Hozzáteszem: legtöbbször minimális pénzből, vagy anélkül. — Tizennyolc cv után lemondott a múzeumigazgatásról. Miért? — Nem láttam értelmét a szélmalomharcnak. Teljesen reménytelenné vált például az, hogy Kecskeméten létrehozzunk egy központi múzeumot, ahol a Duna-Tisza köze és a város múltját mutathattuk volna be. Ezt egyébként a mai napig sem sikerült megvalósítani. Bebizonyosodott, éppen a megyeszékhelyen nem tudok fontos dolgokban előrehaladni. Egyre inkább szétforgácsolódott az erő, lehetetlen helyzet alakult ki. — Végre csak a régészetnek élhetett? — Egy-két év azért eltelt, mire megtaláltam a helyemet a szakmában. Terepbejárásokra mentem, restauráltam a korábban előkerült leleteket, készítettem egy őskori vándorkiállítást. Előbb tudományos főmunkatársnak neveztek ki, majd 1980-ban osztályve1 zetőnek. El ne feledjem: Kunpeszéren öt éven át tártuk fel H. Tóth Elvirával az őskori, szarmata, népvándorlás kori és az avar temetőket. Az eredmények ismeretesek. — Tanulságos az Ön életútja? — Milliomos vagyok tapasztalatokban. Hogy tanúlságos-e a pályám, ezt nem tudom. Sajnálom, hogy nem tudtam teljes mértékig foglalkozni az őskorral. Ez kimaradt az életemből. Az Alföldre, Kecskemétre vetett a sors, holott nem ide készültem. Persze, nem bánom, hogy így alakult. A Katona József Múzeumban a tavasszal nyílt új időszaki kiállításunk Ősemberek, fejedelmek, jobbágyok címmel. Ebben benne van az életünk! Nemcsak a miénk, hanem az elődeink és fiataljaink keze- nyoma is felfedezhető itt... — Említette, sok a restanciája. — Azt sem tudom, mihez kezdjek hozzá. Az utóbbi években felszínre került leleteket rendezem, például az Or- goványon, Kunadacson, Hetényegyhá- zán, Kunszentmiklóson talált régészeti anyagokat. Egy helytörténeti jellegű kiállításvezetőt is készítettünk talán az év vegén kikerül a nyomdából. Dédelgetett álmom, hogy a halmos temetkezések (kunhalmok) lelőhelyeit térképen rögzítsem. □ D □ I , I Horváth Attila úgy tartja, munkája, tevékenysége nemcsak az értékmegőrzésre vonatkozik, hanem egyfajta szolgálatot jelent. És ezért a hű szolgálatért' kapott néhány hónappal ezelőtt Szocialista Kultúráért kitüntetést. Borzák Tibor Minden azzal kezdődött, hogy a kunfehértói Nagy Lászlóné elhatározta: egy szép fazonú kosztümöt készíttet magának. A hozzávaló 2,5 méternyi lila bársonyanyaggal felkereste a ruhaipari szövetkezet kiskunfélegyházi részlegét. Ott a vezetővel, Sallai Gyúlánéval beszélte meg a részleteket, aki a méreteket is felvette. A továbbiakat így mondotta el olvasónk: — Kétszer voltam a ruhát felpróbálni, majd a kész kosztümért mentem, s a munkadíj kifizetése után máris indultam haza. Ahol rögtön bemutatót tartottam családtagjaimnak, akiknek a látványtól majdnem elállt a lélegzetük. Később nekem is, amikor észrevettem, hogy túlságosan rövid a kabát ujja és a szükségesnél több gomb van a ruhán, melynek széle is furcsán kidolgozott. Ezután telefonon hívtam Sallainét, akivel közöltem, hogy a legrövidebb időn belül visszaviszem a használhatatlan kosztümöt. így is tettem, de csak a zárt ajtaját találtam. Miután harmadszorra is hiába kerestem, a szomszédságban lakók hozták tudomásomra, hogy közben megszűnt a varrodai részleg, s hogy Sallainé saját nőiszabó- szalont nyitott. Végül is tiszteletemet tettem nála, ám hiába, mert elutasította reklamációm rendezését. Az utam a volt részleg központjába, a Kecskeméti Ruhaipari Szövetkezetbe vezetett, s mivel konkrét, gyors segítségre nem kaptam ígéretet, panaszt tettem a félegyházi városi tanács ipari osztályán, sajnos eredménytelenül, hiszen kiderült, hogy nincs hatásköre eljárni az ügyemben. Hónapok teltek már el, amikor a Kiskunfélegyházi Városi Bírósághoz is elmentem, ahol azt a választ kaptam: a bíróság sem illetékes a sérelmem orvoslásában. Végül is arra kell rádöbbennem, én vagyok az oka az egésznek, hiszen ha nem szottyan kedvem kosztümvarratás- ra a szóban forgó részlegben, megtakaríthattam volna pénzt, fáradságot és megannyi izgalmat... Természetesen utánajártunk a különös esetnek, melyről megtudtuk, hogy a Kecskeméti Ruhaipari Szövetkezet még tavaly június elején levélben fordult Sallai Gyulánéhoz a minőségi reklamáció rendezése végett. Idézünk a 181/1987. számon iktatott sorokból: „Megítélésünk szerint a reklamáció jogos. A kosztümön elvégzett szabás és varrás minősíthetetlen, nem szakmunka. A szövetkezet ezért a munkáért kifizette a munkabért. Mint minden vállalásért a részlegben, ezért is Ön a felelős ...” Úgy tűnik, a címzett nem vette komolyan egykori munkáltatójának felhívását, melyre érdemben máig nem reagált. Ebben a kilátástalan helyzetben kértük a megyei iparhatóság közbenjárását. Dömötör Tibor osztályvezető a napokban tájékoztatta szerkesztőségünket a végleges döntésről, miszerint a szövetkezet megtéríti a panaszos kárát. Nos, e happy end megnyugtató* ugyan, bennünk mégis felmerül néhány kérdés: E szolgáltatás vezetői miért nem előzték meg hatékony intézkedésükkel a kínos kálváriát? Vajon most, utólag levonják-e a megfelelő következtetést annak érdekében, hogy hasonló visszásság többé ne forduljon elő a házuk táján? Bemutatkozhatnánk képeslapon is... Gyakran látom, hogy a nagyközségünk központjában járó látogatók érdeklődéssel szemlélik a közcélú létesítményeket — például a szép formájú egészségházat, a Kecskeméti Konzervgyár helyi (kisebb üvegpalotának is beillő) részlegét, a fehér mészkőtéglából készült művelődési házat, vagy éppen a mellette lévő korszerű ABC-áruhá- zat. Ezekre az építményekre nemcsak tetszetős külsőjük miatt vagyunk büszkék, hanem azért is, mert a beruházási költségük aránylag kicsi. Közösségünk gyarapodásáról nemrégen így szólt a választókerület országgyűlési képviselője, dr. Sztrapák Ferenc: ennek a településnek arca van. Nos, szeretnénk, ha ezt az arcot minél többen megismernék. Erre lehetőség nyílik a községbeli idegenforgalom növelése révén, vagy úgy, hogy bemutatkozhatnánk a postai forgalomban használatos képeslapon is. Sokak nevében bízom benne, hogy valamelyik kiadó felfigyel szűkebb hazánkra', Orgoványra, programjába veszi az említett épületek művészi igényű lefényképezését, s e fotók levelezőlapszerű kiadványokon való megjelentetését. Horváth Emilné Orgovány Sok a munka—kevés a jövedelem Füzetek Tamás fiam az ásó. Ez a jele a bölcsődében, ez a szerény, de nagyon alkalmatos szerszám. Ott díszeleg a polcán,fiókján, személyi felszerelési tárgyain , és ott van afüzetén is. Ez a füzet különleges füzet. Összekötő kapocs a bölcsőde és a szülő között, lényegében a gyerek tevékenységének minden másnál precízebb naplója addig a napig, amíg el nem ballag a bölcsödéből, át az óvodába. Napló, ugyanakkor tükör is. Belekerülnek a betegség valóságos és látszólagos jelei, belekerülnek a szülői, óvónői kérések, belekerülnek a panaszok, egyszóval minden, ami egy két-három esztendős csemete parányi, de roppant változatos életét kitölti. Ezek a füzetek a bölcsőde talán legnépszerűbb felszerelési tárgyai. Ott sorjáznak a kabátosszekrényke tetején, s a szülők jószerint a kabátot is alig dobván a fogasra, odagyűlnek a füzetekhez, keresik á jelet, amely mögött fontos vagy mindennapos, de mindenképpen üzenet rejlik, üzenet a ■ gyerek egy napjáról. Mit tartalmaznak az üzenetek? Akiknek nincs aprócska bölcsődés gyerekük, bizonyára megmosolyogják ezt az egészet. De hát honnan is tudnák ők azt, mennyire fontos, hogy megette-e a gyerek az ebédet, aludt-e rendesen? Honnan is ismerhetnék ők a kifejezések olyan gazdag és sokatmondó árnyalatát, amelyből egy anya vagy apa észreveszi azt is, ami nincs leírva, csak a sorok között olvasható? Mert ezt a különös és csodálatos naplót nemcsak gondos és pontos óvó nénik vezetik. Ezek az óvó nértik rendkívül finoman kifejlett érzékkel rendelkező diplomaták is egyben, akik úgy tudnak közölni dolgokat és gondokat, hogy a szülő csak jót gondoljon a féltett csemetéről. Húszhuszonöt gyerekről mondanak véleményt napról napra írásban, húszhuszonöt füzetbe kell leírniuk a mondatokat: a gyerek ma jól evett, jól aludt, vidáman játszott, szívesen sétált, ügyesen tornázott, szépen mondott verset, egészen jól énekelt. Húszhuszonöt füzetbe kell mindezt úgy leírni, hogy á mondatokból a szülő saját gyerekére ismerjen. Aztán közölni kell kevésbé kellemes dolgokat is. Tapintatosan, nagy- nagy diplomáciával. Amikor például azt a bejegyzést olvasom a füzetben, hogy „Tamás ma több ízben nem fogadott szót", akkor szívemből sajnálom szegény óvó nénit, aki egész napos keserűségét és bosszúságát ebbe az egyetlen mondatocskába sírta bele. Mert én aztán tudom, mit jelent, ha egy hároméves gyereks-j- ráadásul fiúgyerek— több ízben nem fogad szót. Odahaza az anyjával ketten alig tudjuk néha kordában tartani, a viharlovag a televízióból hozzá képest apácanövendék. De jó szíve van annak az óvó néninek, hogy ilyen fino- man-szolídan fogalmazott! Vagy a másik bejegyzés tanulsága szerint „ Tamásnak ma nem volt kedve tornázni". Nem beteg, szerencsére nem. Csak éppen őfelsége nem akarta megerőltetni magát. S ez bizony a szülő számára nem azt jelenti, hogy otthon nyugalom és rend lesz, ellenkezőleg. Azt, hogy odahaza külöhleges tomb olásra számíthat, a tornaóra nem vett el semmit a felgyülemlett hihetetlen mennyiségű fizikai energiából. Aztán a többi bejegyzés: „lassan ugyán, de megette az ebédet”. Lassan? Mi vasárnap délben ott strázsá- lunk körülötte, könyörgünk, rimán- kodunk, segítségül hívjuk a mackót, .az autót, a rádiói, a csillagos eget, minden különös fortélyt kieszelünk, ő meg csak ül a széken összekuporodva, és szemünkbe vigyorog. Lassan ... Hát enyhén szólva. Ezek a füzetek tanúk. Tanúi annak, mi következik azután, amikor reggel némi kis megkönnyebbüléssel a kis pucérokat beengedjük az ajtón, s afféle furcsa szabadságérzettel elindulunk saját útjainkon. Tanúi annak, hogyan telik a napjuk. És tanúi még valaminek. Az óvónők szeretetének. S nem tudom, hogy afüzet fedőlapján nem kellene-e odarajzolni az óvó néniket is, a gyerekek fényképe mellé nem kellene-e odatenni az övékét is. Megérdemelnék. Bényei József Termelőszövetkezeti nyugdíjasként havi pár ezer forint az ellátásom, amit a háztáji gazdaságomból származó jövedelemmel igyekszem kiegészíteni. Az elmúlt években többé-kevésbé elfogadhatónak tartottam az így megszerzett összeget, de az utóbbi időben egyre zsugorodik a növekvő termelési költségekhez képest, no meg a termelő szempontjából nem túlságosan előnyös szerződési feltételek miatt. Az írásos megállapodás, melyet a helyi Kék Duna Tsz-szel kötöttem — másokéhoz hasonlóan — leszögezi: a megtermett fűszerpaprikám kilójáért 8 forintot kapok, a termés összértékének 35 százalékát pedig művelési díjként levonják. A kicsi átvételi árat, valamint ÜZENJÜK Boros Józsefnek, Kiskunfélegyházára: A legutóbbi Országgyűlésen elfogadott társasági törvényt lj| nagy terjedelmére tekintettel — nem közöljük a Petőfi Népe hasábjain. E jogszabályt különszámként tervezi megjelentetni az év hátralévő részében, illetve 1989 januárjában a Pénzügyi Közlöny szerkesztősége. Ugyanott rendelhető meg e kiadvány, amelynek ára előreláthatóan 200- 300 forint lesz. Borsos Zoltánnénak, Soltszentimrére: Mód van arra, hogy a tulajdonos átépítse (átépíttesse) gépkocsiját, vagyis ennek során például karosszériát és különféle főalkatrészeket cseréljen. Mindehhez azonban a megyei tanács vb közlekedési osztályának előzetes engedélye szükséges. A munkálatok végeztével a jármüvet műszaki vizsgára kell bocsátani. Cs. l.-nek, Kiskörösre: A hatályos munkaügyi szabály leszögezi, hogy az este 10-től reggel 6 óráig végzett munka minősül éjszakainak, amely után az átlagkeresetéhez viszonyított 10 százalék pótlék jár a dolgozónak. Ennek részleteit a kollektív szerződés, szövetkezet és intézmény esetében pedig a/ munkaügyi szabályzat tartalmazza. Császár Balázsnénak, Bajára: Panaszát, miszerint a lapelőfizetés fiiját jóval a nyugellátás felvétele előtt kasszírozza a kézbesítő, felkérésünkre kivizsgálta a megyei postahivatal. Vezetője, Növök Rostás Sándor megállapította, hogy az előfizetési díj befizetéséa magas munkaköltséget tekintve, qz a véleményem, hogy a jövedelmem fele odavan. A paprikatermesztéssel járó sok munkával nincs arányban ez a bevétel. Nemrégen átmentem a szomszédos Ifi Bátyára, ahol a hozzám hasonló vállalkozónak 10 forintot ad a paprika kilogrammjáért az ottani tsz, mely a háztájiban lévő növények műveléséért is alacsonyabb díjat kér. Efféle szellemben, tehát a termelő érdekét is szem- előtt tartva kellene a mi közös gazdaságunkban is korrigálni, jobbítani a kistermelői szerződéseket. Takács József Fájsz nek siettetése indokolatlan, tehát szabályellenes. A postai alkalmazott ezért szóbeli figyelmeztetésben részesül). Itt jegyezzük meg, hogy a hivatalos előírás szerint a legkésőbbi időpontban a hónap végén lehet kiegyenlíteni az előfizetési díjtartozást, .s utána már a következő hónaptól kezdődően lakásán kapja kézhez újságjait a megrendelő. Persze tény: a hamarább történő befizetés esetén a posta zökkenőmentesebben tud felkészülni a lapkézbesítésekre. Orosz Imrének, Kecskemétre: A lakókörnyezetében tapasztaltak helyszíni kivizsgálása során a városi ügyészség nem állapított meg bűncselekményre utaló körülményt, következésképpen nem indult eljárás az érintett személyek ellen. Ettől függetlenül zavarhatják önt a saját lakása használatában, s ekkor a helyi tanács szabálysértési hatóságától kérheti a birtokháborítás megszüntetését. Ha a sérelem anyagi veszteséggel is jár, kártérítési beadvánnyal a városi bírósághoz forduljon jogorvoslatért. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 ___ ' ______
