Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XLIII. cvf. 266. szám Ára: 1,80 Ft 1988. november 8., kedd Koszorúzások, megemlékezések A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából hétfőn a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanács^ oszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a felvonulási téren a Lenin-emlékműnél. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Kádár János, az MSZMP elnöke koszorúzott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa koszorúját Straub F. Brúnó és Pozsgay Imre államminiszter helyezte el a szobor talapzatán. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének koszorúját Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követtanácsos, Igor Mihejev tanácsos és Arkagyij Da- nyilko ezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el. A társadalmi és tömegszervezetek képviseletében Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, Hámori Csaba, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Ispánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének főtitkára és Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke helyezte el a megemlékezés koszorúját. A fegyveres erők és testületek nevében Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. * Kecskeméten és a megye más városaiban, községeiben is megemlékeztek a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójáról. A megyeszékhelyen, a Le- nin-szobomál délelőtt 10 órakor Garai Gábor verse nyitotta meg a koszorúzási ünnepséget, amely a magyar és a szovjet himnusz hangjaival folytatódott. Ezután a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottsága nevében dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Bodóczki László, a városi pártbizottság első titkára, a megyei tanács nevében dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke és Tohai László a megyei tanács általános elnökhelyettese helyezte el a koszorút. Ezután a fegyveres testületek, a Hazafias Népfront, a KISZ, illetve a Magyarországon ideiglenesen állomásozó egyik szovjet katonai alakulat képviselői helyezték el a koszorút a szobor talapzatán. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. |Ä szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást | Fejti Györgynek, az MSZMP KB titkárának ünnepi rádió- és tévébeszéde V ilágtörténelmi jelentőségű esemény, a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóját ünnepeljük. Arról a napról emlékezünk, amely az emberiség történetének új korszakát nyitotta meg. De ahogyan az emberiség sorsfordító eseményei nem köthetők egyetlen naphoz, ugyanúgy nem köthetők csak egyetlen nép, egyetlen ország történelméhez sem. November 7-e egyetemes jelentőségű, az emberiség közös történelmi örökségének részét alkotja. Olyan fordulatot hozott a világ történelmében, amely egy új korszak kezdetéhez, a szocialista társadalmi-gazdasági formáció kialakulásához vezetett. Az oroszországi forradalmárok arra vállalkoztak, hogy olyan társadalmat építenek, amely véget vet az ember ember általi kizsákmányolásának. E nagy történelmi vállalkozás előtt számos akadály tornyosult: a múltból örökölt elmaradottság, a szegénység, a tudatlanság, a társadalmi viszonyok fejletlensége. Mérhetetlen anyagi és emberi áldozatokat követelt a belső ellenség és a tőkés országok intervenciós csapatai ellen vívott élethalálharc is. Szovjct- Oroszország győzelmesen, erkölcsileg-politikailag megerősödve került ki e harcból. Büszkén emlékezünk meg arról a százezernyi magyar internacionalistáról, akik osztálytestvéreik oldalán vettek részt a forradalom védelmében. A történelem rövidre szabta a békés építőmunka korszakát, amelyet t— világraszóló eredményei mellett -— súlyos ellentmondások is megterheltek. 1941 nyarán a hitleri Németország'hadigépezete orvtámadást indított a világ első szocialista országa ellen. A Szovjetunió ezt a megpróbáltatást is kiállta. Az antifasiszta koalíció tagjaként, a harcok fő terhét viselve, döntő szerepet vállalt, és minden más nemzetnél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsemmisítésében. A második világháborút követő évtizedek során a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is lehetőség nyílott arra, hogy a gazdaság, a kultúra és a társadalom sokoldalú fejlődésnek induljon. Nemcsak a Szovjetunióról, de számos szocialista országról is elmondható, hogy e fejlődés révén ma jóval nagyobb nemzetközi súllyal és tekintéllyel rendelkeznek, mint amilyent korábbi társadalmi viszonyaik között tudtak kivívni maguknak. Mindezek nyomán gyökeresen átalakultak a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió, a szocialista országok és más békeszeretö erők kitartó erőfeszítései hatására létrejöttek a hidegháborús éveket felváltó enyhülési folyamat kibontakozásának feltételei. Ennek kapcsán emlékeztetnünk kell arra, hogy az októberi forradalom egyik maradandó érvényű dokumentuma a békéről hozott történelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is következetesen a népek közötti megértés és a béke megszilárdításán munkálkodik. Ahogyan az októberi győzelmet ünnepeltük, az mindenkor kifejezte viszonyunkat nemcsak e forradalomhoz, a Szovjetunióhoz, de saját jelenünkhöz is. A megemlékezések során nemegyszer szóltunk e forradalomról pátosszal, frázisokkal, ezzel akarva-akaratlanul leegyszerűsítettük, megszépítettük a valóságot. Gyakran beszéltünk például arról, hogy a bolsevik pártot eszmei, cselekvési egysége tette szervezett politikai erővé, igazi élcsapattá, ami a forradalom győzelmében és védelmében egyaránt nélkülözhetetlen volt. Elhallgattuk azonban azt, hogy ez az egység Lenin életében nem monolit, statikus szervezeti egységre, hanem a tapasztalatok állandó és szenvedélyes vitákban történő általánosítására épült. Méltán szóltunk arról, hogy a fiatal szovjethatalom által kibocsátott Nemzetiségi Dekrétum a történelem során első ízben vázolta fel a nemzeti kisebbségek kérdésének valóban demokratikus, a népek szuverenitásán, önrendelkezésén alapuló megoldását. Nem beszéltünk azonban arról, hogy az internacionalizmus időközben leegyszerűsített és eltorzult felfogása a nemzeti-nemzetiségi probléma elhanyagolásához, háttérbe szorításához vezetett. Jogosan méltattuk, hogy a szovjethatalom a szocialista tervgazdálkodás útjára lépve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, megteremtette a nagyüzem mezőgazdasági alapjait, nagy lépést tett előre az életviszonyok gyökeres átalakításában, valamint az anyagi és kulturális felemelkedés útján. Nem elemeztük azonban kellő mélységgel és nem vontuk le idejében az elkövetett hibák, sőt a súlyos tragédiákhoz vezető torzulások tanulságait. A marxi—lenini eszmék vulgarizálása, a törvénytelenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a vóluntarizmus és a dogmatizmus súlyos károkat okozott a szovjet népnek és a szocializmus ügyének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi érdeme, hogy feltárta azokat a szocializmus lényegével összeegyeztethetetlen torzulásokat, törvénytelenségeket, amelyeket a sztálini személyi kultusz okozott, s hozzákezdett felszámolásukhoz. Példát mutatva ösztönzést adott arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom is megszabaduljon e súlyos tehertételétől. E megszenvedett tapasztalatokat sohasem feledhetjük. A történelem azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást. Enélkül létrehozza a maga sablonjait, megreked a régi módszereknél, egyszóval kitermeli a maga konzervativizmusát. Ezért újra és újra fel kell idéznünk és következetesen alkalmaznunk kell Marxnak a szocialista társadalmi forradalmak menetéről szóló' gondolatait, amelyek szerint e forradalmak „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újból elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják ki első kísérleteik felemásságait, gyengéit, gyatraságait...” v Lenin 1921-ben, az ünnep előestéjén azt írta, hogy az októberi forradalom évfordulóját azzal ünnepeljük meg a legméltóbban, ha figyelmünket a megoldandó feladatokra összpontosítjuk. Ma a Szovjetunióban ismét világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. 1985 áprilisában kezdődött, és azóta is lendületesen folytatódik az a forradalmi átalakulás, melynek célját az SZKP XXVII. kongresszusa a társadalmi és gazdasági viszonyok radikális reformjában, s ezáltal minőségileg új szocialista társadalom megteremtésében jelölte meg. Ez az irányvonal annak felismerésén alapul, hogy a szovjet társadalomban és gazdaságban az elmúlt évtizedben kialakult pangást, válság előtti állapotot csak átfogó és mélyreható reformokkal lehet meghaladni. A szovjet társadalomban lépésről lépésre, a vélemények olykor szenvedélyes ütközése révén újfajta gondolkodás és magatartásforma születik. A szovjet emberek egyre inkább felismerik, hogy a részmegoldások és félintézkedések ideje lejárt. Egyre szélesedik az átfogó változásokban érdekelt és abban cselekvőén részt vállaló erők tábora. Mind többen felismerik, hogy a peresztrojkának nincs ésszerű alternatívája. Csak a teljes és mindenre kiterjedő megújulás hozhatja meg a kívánt eredményt. A Szovjetunióban kibontakozó folyamatok jelentős ösztönzést és értékes tapasztalatokat adnak valamennyi szocialista ország, így hazánk számára is. A legfontosabb feladat itthon is az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonalára emeljük gazdaságunkat, mert csak így vanxsélyünk arra, hogy meghaladjuk a közepes fejlettséget, hogy helytálljunk az országok éleződő gazdasági versenyében. Az ehhez szükséges fordulat fő irányait a párt ez év májusában megtartott országos értekezlete kijelölte. Arra a következtetésre jutott, hogy a társadalomban és ezen belül a gazdaságban jelentkező válságjelenségekre már nem lehet a korábbi módon és keretek között választ találni, kimerültek fejlődésünk hagyományos tartalékai. Ezért átfogó, összehangolt, egymást erősítő politikai, gazdasági, intézményi reformokra, ezzel együtt ideológiai és erkölcsi megújulásra van szükség. A gazdaságban — hosszabb távon — csökkentenünk kell a legfejlettebb országokhoz mért lemaradásunkat. Következetes lépéseket kell tennünk az 1 áru-, a tőke- és a munkaerőpiac kialakítására, a gazdasági szerkezetváltás ösztönzésére és kikényszerítésére. Egyszerre kell a gazdaság külső és belső fizetőképességét fenntartani, a veszteséges vállalatokat felszámolni vagy szanálni, a perspektivikusakat modernizálni, és eközben a társadalmi feszültségeket, az elviselhető szinten tartani. Ezek a feladatok valamennyiünktől igen komoly erőfeszítéseket igényelnek, és nem ígérnek könnyű éveket. Minden erőforrás mozgósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legértékesebbet, az emberi alkotó erőt, az eddiginél sokkál jobban elismerjük és kibontakozni hagyjuk. Szovjetunióban és nálunk is a társadalmi-gazdasági reformfolyamatnak szerves része a politikai rendszer reformja. Ennek feltétele a párt demokratikus megújulása, jelenlegi tevékenységének, szerveződésének, irányítási-döntési rendszerének kritikai meghaladása. Ez biztosíthatja azt, hogy a párt a társadalom előtt álló alapvető változások formálójává, azaz elismert vezető erejévé váljon. A politikai rendszer hatékony működéséhez tisztább, világosabb munka- megosztásra, a döntési és felelősségi viszonyok pontosabb elhatárolására van szükség a párt és az állami, népképviseleti szervek, valamint a társadalmi szervezetek között. E munkamegosztásnak azon a felismerésen kell alapulnia, hogy az egy központú, jellegében monopolisztikus hatalmi struktúrák nemcsak antide- mokratikusak, de alacsony hatásfokkal is működnek. A szocialista pluralizmus hatékony intézményi megoldásait kell megtalálnunk, amelynek keretei között a társadalom különböző politikai tényezői — kölcsönös függésben — együtt vannak jelen, és érdekeik kompromisszumos egyeztetése útján hatalmi egyensúlyi viszonyok kialakítására törekszenek. Az állami szervek és az állampolgárok kapcsolatában hosszabb távon meg kell találnunk a népi hatalomgyakorlásnak leginkább megfelelő intézményi formákat. Másképpen fogalmazva: a nép érdekében gyakorolt hatalomnak mindinkább a nép által közvetlenül gyakorolt hatalommá* kell átalakulnia. Az államszervezet továbbfejlesztése során fontos törekvésünk az államhatalom három ága: a törvényhozó, a végrehajtó, valamint a bírói hatalom következetes szétválasztása. Az államszervezet alkotmányos működésének biztosításában, az állampolgári jogok védelmében és tiszteletben tartásában növekvő szerepet szánunk a bírósági szervezetnek. Napirenden van az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíráskodás létrehozása. A politikai intézményrendszer reformjának fontos eleme a döntési mechanizmus további decentralizálása, az önigazgatás és az önkormányzat széles körű kiépítése. Javítani kívánjuk továbbá a társadalmi érdekintegrációt, ennek feltételeként pedig a különböző társadalmi rétegek, csoportok, helyi közösségek érdekérvényesítési lehetőségeit. A párt a lehető legszélesebb társadalmi közmegegyezés kialakítására törekszik. Azt vallja, hogy közéletünkben helye van minden olyan szervezetnek, mozgalomnak, egyesülésnek, amely elismeri szocialista rendszerünket, tiszteletben tartja az alkotmányt és törvényeinket. Érdeklődéssel és bizalommal tekintünk minden a szocializmusért tenni akaró, felelős és konstruktív állampolgári kezdeményezésre. Ilyen megfontolás alapján kerülnek a közeljövőben a parlament elé a gyülekezési és az egyesülési jogról, a vallás- és lelkiismereti szabadságról, a szakszervezetekről, a nemzetiségekről, valamint a népszavazásról szóló törvények. N ehéz döntések, nagy átalakítások időszakát éljük. A szocializmus világméretekben is fejlődési fordulóponthoz érkezett. Sok minden átalakul, átértékelődik. Az új születése pedig szükségképpen fájdalmakkal, illúziók vesztésével jár, és olykor személyes áldozatokat, lemondást is követel. De a megújulás, az útkeresés, a választás izgalmát és örömét is magában .hordozza. Meg kell tanulnunk együtt élni a fejlődés természetes konfliktusaival. Egyben meg kell ragadnunk azt a történelmi lehetőséget, amelyet a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése kínál számunkra. A nagy október évfordulóján, a haladó emberiség ünnepén, minden nehézségünk ellenére bizakodással tekinthetünk a jövőbe. Erre jó okot ad a Szovjetunióban és a szocialista világ más országaiban — közöttük hazánkban — kibontakozó megújulási folyamat. A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták és népünk egésze nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió népeit. Szívből kívánom, hogy töretlen lendülettel haladjanak tovább a forradalom által kijelölt úton, érjenek el újabb sikereket országuk építésében, Mihail Gorbacsov szavait idézve teremtsenek „több szocializmust és több demokráciát”. Grósz Károly hazaérkezett Ausztriából Zsúfolt programja volt Grósz Károly miniszterelnöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának ausztriai látogatása utolsó napján is. ■ Már szombat reggel megkezdődött a munkanap szálláshelyén, az Imperial Szállóban, ahol Franz Muhrival, az Osztrák Kommunista Párt elnökével , folytatott eszmecserét. Ezt követően felkereste nagykövetségünket, s ott az Ausztriában élő magyarokkal és magyar származásúakkal folytatott hosz- szas beszélgetést. Még ugyancsak délelőtt hajtatott a bécsi városházára is, ahol Helmut Zilk polgármester fogadta. Kora délután pedig-az Osztrák I—Magyar Egyesület látta vendégül a kormányfőt a Collegium Hungari- I cum székházában. Háromnapos hivatalos látogatása befejeztével az osztrák főváros déli pályaudvarán katonai tiszteletadással búcsúztatták el Grósz Károlyt és kíséretét. A búcsúztatáson jelen volta vendéglátó Franz Vranitzky osztrák kancellár és Robert Graf gazdasági miniszter. Miniszterelnökünket az esti órákban a Keleti pályaudvaron Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnök-. - helyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter és Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács hivatalának vezetője fogadta, továbbá jelen volt Gerald . Kriechbaum, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ünnepi pártbizottsági ülés Bácsalmáson Imiíiár hagyományosan ünnepi kibővített pártbizottsági ülést tartottak tegnap Bácsalmáson november 7-e alkalmából. A rendezvényen a város és a térség párt-, állami és tömegszervezeteinek vezetői mellett részt vettek azok az aktivisták, társadalmi munkások, akik az elmúlt időszakban kiemelkedő munkát végeztek területükön. A városháza tanácstermében tartott ülésen a helyi művelődési központ irodalmi színpada adott műsort, majd Varga József, a bácsalmási pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket és átadta a szót dr. Szakolczai Pálnak, a megyei pártbizottság titkárának. Ünnepi beszédében dr. Szakolczai Pál köszöntötte a város és a vonzáskörzet lakóit, a magyarokat és a nemzetiségieket, akik szép példáját adják az együttélésnek. Köszöntötte a gazdasági építőmunkában élenjáró mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóit, s mindazokat, akiknek itt helyben kell megvalósítaniuk a gazdaság átalakítását, intenzívebbé tételét, létrehozni, korszerűsíteni és működtetni a helyi társadalom demokratikus fórumait. Olyan feltételek közepette, mint például a bácsalmási térségre is jellemző tőke- és forgóeszköz-hiány, a kevés számú ipari munkahely, amelynek hatását a határmenti fekvés csak fölerösíti, s persze itt sincs meg a fejlesztési célok és az elérésükhöz szükséges eszközök összhangja. — Mindezek tükrében kell értelmezni az októberi forradalom üzenetét, együtt a 71 év tanulságaival — hangsúlyozta az előadó. — Mert a forradalom hosszú folyamat, nem egyszeri, lezárható esemény. Ma ez a folyamat—bizonyság rá a Szovjetunióban és a szocializmust építő országok többségében kibontakozó megújulás — újra jó irányba fordul. A mostani fő változások legfontosabb színtere a gazdasági élet. A gazdasági nehézségek leküzdéséért végzett munka jelenti ma az emberarcú forradalmat, hiszen hatékonyabb munkával többet termelhetünk és jobban élhetünk. Ehhez azonban egész társadalmunkat, politikai intézményrendszerünket kell megreformálni. A reform változást jelent, olyan változást, ami azonos irányban hat a forradalommal. Az októberi forradalom eszmei vezetői és résztvevői változást akartak: a kizsákmányolás, az elnyomás ellen lázadtak fel. Ma már tudjuk, hogy az emberiség boldogulásáért indított forradalmuk még ma is befejezetlen forradalom. Sok munkára és harcra lesz még szükség ahhoz, hogy a szocialista forradalom nemes céljait elérjük. Beszédének további részében arról szólt Szakolczai Pál, hogy a kitűzött célok csak a demokratizálódó társadalomban valósíthatók meg. — A demokratikus szocializmus azt is jelenti, hogy az emberek javára csak az emberek részvételével szabad cselekedni. Hiba, ha egy hatalom erről megfeledkezik, mást és másként tesz, mint amit és ahogyan hirdet önmagáról. Az ilyen hatalom előbb vagy utóbb elveszti hitelét a tömegek előtt. S bár tapasztalhattunk e téren idehaza is bizalomvesztést, itt is változásban vagyunk — emelte ki. — Ennek a változásnak azonban csakis az őszinte múltelemzésen alapuló reálisjövőtervezéssel lehet híveket, támogatókat, aktív résztvevőket toborozni. Az emberek cselekvését ugyanis az érdek vezeti, és senkit sem lehet érdekei feladására kényszeríteni, vagy saját és családja, tá- gabb környezete sorsát illetően kétségek között hagyni. A közös célért mindenki csak akkor lelkesedik, ha meggyőződik arról, hogy az egyben a saját célja is — mondotta ünnepi beszédének zárórészében a megyei pártbizottság titkára. Az ünnepi beszédet követően Vida Miklós, a városi pártbizottság első titkára jutalmakat adott át az élenjáró társadalmi aktivistáknak.
