Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
1988. november 1. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚJ MUNKAHELYEK • MI LESZ A TANYÁKKAL? Lajosmizsén töretlen fejlődésben bíznak Lajosmizsén a közelmúltban választották meg az egytestületes pártbizottságot; Ezt az alkalmat ragadták meg arra, hogy beszámoljanak az 1985-ben, a pártértekezleten meghatározott feladatok végrehajtásáról. A teljességre való törekvés nélkül szeretnénk a nyilvánosság elé tárni a gondokat, s azokat az eredményeket, amelyeket sikerült a község lakosságának, gazdasági egységeinek közreműködésével elérni. Kérdéseinkre Hegedűs Miklós, a pártbizottság titkára válaszolt. — A három évvel ezelőtti pártértekezlet azt a célt tűzte ki, hogy a nagyközség ipari termelését tervszerűen, rugalmasan kell megszervezni. Hogyan hajtották végre a határozatot? — A nagyközség ipari termelésének értéke az 1985-öshöz viszonyítva dinamikusan emelkedett, azonban ez a fejlődés megállt, és 1,5 milliárd forint körül stabilizálódott. A növekedési ütem lelassulása a piac szűkülését, a külső és a belső gazdasági körülmények hatását tükrözi. A megtorpanás ellenére az Elektromos Kisszövetkezet, a Petőfi Nyomda telepe, a Vízgépészeti Vállalat gyáregysége termelési tevékenysége a létszámcsökkenés után is növekedett. Exporttal csak a Mizseszöv és a Vízgépészeti Vállalat foglalkozik. Az előbbi átlagban 78-80 millió forint értékben tőkés, az utóbbi ugyanilyen értékben szocialista, s csupán 7 millió forint értékben küld tőkés országokba árucikkeket. A termeléssel azonos mértékben növekedett az üzemek nyeresége, amely a múlt évben érte el a maximumot, 120 millió forintot. Ebben az évben a gazdasági szabályozók változása miatt 20 százalékkal csökkent a nyereség az előző évihez képest. Az iparban foglalkoztatottak száma az elmúlt évek során fokozatosan csökkent, de szerencsére a felszabaduló munkaerőt más gazdálkodó szervezetek tudják foglalkoztatni. A gondot az okozta, hogy a szakmával nem rendelkező pályakezdők nehezen tudnak elhelyezkedni. A fokozatosan csökkenő fejlesztési lehetőségek nem tették lehetővé az ipari szerkezetváltást. A beszámolási időszakban újabb ipari üzemek létesül- - tek, megkezdte működését a Pallas Nyomda és a Betonútépítő Vállalat autópálya-építő főmérnöksége. Az üzemek keresik áfítjabb gazdSSa^f Tcifp- csol^ok ^-tehetőségét, ebbén Jriemelke-. dő" az íígroszer^mely töéb Külföldi partnerrel kíván vegyesvállalatot alakítani. — A mezőgazdaságnak, a kedvezőtlen adottságok ellenére is, jelentős szerepe van a község életében. Hogyan dolgoztak a közös gazdaságok? — A mostoha természeti adottságok ellenére széles körű termelés folyik, A lakosság jelentős része közvetett vagy közvetlen módon kapcsolatban van a mezőgazdasággal. A két termelő- és két szakszövetkezet fejlődése és eredj ményes gazdálkodása töretlen volt. A közös gazdaságok árbevétele 1987 végére 24, a termelési érték 10,5, a nyereség 22,1 százalékkal növekedett az 1986. évihez viszonyítva. Az eredmények elérésében jelentős szerepe volt á melléküzemágaknak és a háztáji áruforgalomnak, az utóbbi az 1985. évi eredményt 54,6 százalékkal haladta meg. Az agrárolló tovább nyílt, amit a gazdaságok termelésiszerkezet-változ- tatással, -bővítéssel, az érdekeltségi rendszer korszerűsítésével igyekeztek ellensúlyozni. A közös gazdaságok a -tagi és háztáji gazdálkodást a közös szerves részeként kezelik, ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt évben 266 millió forint értékű árut értékesítettek az 1980-ban elért 75 millióval szemben. :— A község népességmegtartó képességéhez hozzátartozik a munkahelyteremtés, a lakásépítés, -vásárlás lehetősége. Mit tettek ennek érdekében? — A községben az új munkahelyek teremtése megnyugtatónak látszik, a felszabaduló munkaerő és az új munkába állójc lehetőségei megvannak, ugyanis jelenleg' például munkásokat jceres a Pallas Nyomda, a Gabonaipari Vállalat zabpehelykészítő üzeme. Településfejlesztési terveink között az első helyet foglalja el a község központjának rendezése, az útépítés, a tanyavillamosítás. Évek óta szorgalmazzuk a szolgáltatói tevékenység fejlesztését. Kiemelt helyen szerepel a lakásépítés. A családi házak létesítéséhez szükséges telkekkel rendelkezünk, a közös gazda^sÚggk^tOTábtiakJddaidtáiát meg-, kezdték. Felsőlajos társközség telekel- ■ , látása* /i^'ínegtíyugtató^',SítükségéSnek; tartjuk azáfész bolthálózatának korszerűsítését, az 57 magánkereskedő és a két polgáijogi társaság munkája panaszmentes. — Sikerül-e tartam a településfejlesztés dinamizmusát? — Igen. A pártbizottság részt vett a fejlesztési program kialakításában, a testületi tagok esetenként közvetlenül is vállaltak szervező, végrehajtó munkát. Élére álltak egy-egy akciónak, mint például a közművelődési hálózat korszerűsítése, a számítógépes és az idegen nyelvű oktatás, vagy a gazdasági egységek mozgósítása. Jövő év végére befejeződnek az 1970-es évek közepén megkezdett nagyberuházások: óvodák, oktatási intézmények, egészségház, telefon, víz- és szennyvíztisztító, faluház, szülőotthon, sőt a MAV- állomás rekonstrukciójára is sor kerül. A felvett hitelek, a kibocsátott kötvények nagy terhet rónak a községre. Ezért a fejlesztéssel azt célozzuk meg, amiben a lakosság közvetlenül érdekelt: a szennyvízhálózat bővítését, az út- és járdaépítést. — Mire használják fel a tehót? ' — Az 1989—90-es években a tehót, mintegy 4 millió forintot, a fürdő vagy a tanuszoda építésére szavazta meg a lakosság. A döntés óta a feltételek megváltoztak, felsőbb támogatásra nem számíthatunk, ezért a tanács ez év végéig szavazást rendez a közvetkezőkről: vállalja-e a lakosság azt, hogy két év helyett 4-5 év alatt épüljön meg a tanuszoda? Ha nem, fizetnek-e egyáltalán tehót, s ha igen, milyen célra fordítsa a tanács? — A község jelentős tanyavilággal rendelkezik. Mi lesz a tanyák sorsa? Az utóbbi években sikerült a lakosság és a vezetők figyelmét a tanyavilág felé fordítani. Folytatódott a villanyhálózat felújítása, feloldották több helyen az építési tilalmat. Az E5-ös út mellett és Bene további részein már lehet új házat is építeni. Minden tanyai bolt villanyt kapott. A Kossuth Tsz több ezer méter hosszú szilárd burkolatú utat épített a Csikó-bolt, a Vágótanya és a szarkási rész között, hogy emberibb legyen az élet, megkönnyítse a közlekedést, a termények szállítását. Ezért a Béke Tsz is sokat áldoz. Nem kevesebb, mint 1500 tanya jelent az ittenieknek lakást, megélhetést. Fontosnak tartjuk, hogy az országnak, de a megyének is legyen határozott elképzelése a tanyavilágról, amely nemcsak elvekben, hanem támogatás formájában is megjelenik. Gémes Gábor Zavarórepülés Csak az idősebb nemzedék emlékszik már erre a — háborús korszakot idéző — kifejezésre: zavarórepülés. A magyar értelmező kéziszótár készítői szabatosan meghatározták a jelentését, e szerint: „nem harci feladatokkal történő berepülés,” Vagyis amikor csupán lélektani okokból, a lakosság nyugtalanítása céljából repültek bé a gépek az ellenséges terület fölé. / Hogy miért jutott eszembe ez a -— szerencsére — idejétmúlt szó éppen most, és miért idézem föl újra? Mert átvitt értelemben ugyan, de mintha napjainkban is bevetnék egyesek és bizonyos csoportok ezt a régi harci eszközt. Tapasztalom, hogy nemcsak engem fog el, de a környezetem számos tagját elkapja a „harci idegesség”, amikor a rádióból, az újságok hasábjairól különböző követelésekről értesülünk. Olyanok ezek, mint azok a hajdani kis egymotoros repülőgépek, amikkel főleg éjszakánként köröztek a falvak, városok fölött, idegesítve a pihenni vágyókat, az amúgy is elfáradt, megviselt embereket. A szűnni nem akaró, monoton és kellemetlen hangjuk miatt varrógépnek is titulálta a nép ezeket a zajkeltő masinákat. Sohasem tudtuk meg:— mérni sem lehetett volna ezt —, hogy értek-e el valamilyen hatást az éjszakai berepülésekkel, volt-e valamilyen szerepük az ellenség legyőzésében, de a lélektani hadviselés eszközei között, lám, mégis feljegyezte a hadtörténelem. Korunk történészeinek is a figyelmébe ajánlom a manapság folyó csatározásokat, az említett „zavarórepüléseket.” Ezek közül is főleg azokat, amelyek irreális bérkövetelésekkel lépnek a színre. Hiszen szerzőik is biztosan tudják, hogy egy-egy szakma, ágazat dolgozói számára olykor két-háromszáz százalékos béremelést követelni teljesen abszurd dolog. HÍ7 szén gondoljunk csak bele, ha ez lavinaszerűen elteljed, és minden szakma ilyen követelésekkel áll elő, hová vezethet? Tegyük fel, hogy a címzett, a kormány „megnyomja” a bankóprések gombját és annyi pénzt bocsát ki, amellyel egyszeriben — legyünk szerények — harminc-negyven százalékkal emeli mindenütt a béreket. Ha emögött nincs árufedezet és többlet- termelés, nem nehéz kitalálni, hogy semmire sem jutottunk, csak az amúgy is tűrhetetlen inflációt geijesz- tettük, növeltük tovább. Bizony jobb lenne, ha az alkalmi petárdaként felröppenő követelések helyett, illetve ezeket levezetendő, az illetékesek — a kormány, a szakszervezet és az „érdekképviselők” népes tábora f együtt töprengenének azon, hogyan lehetne a jelenlegi eltorzult értékarányokon javítani, változtatni. S minden társadalmi réteget az őt jogosan megillető színvonalra — nemcsak bérben, hanem általános megbecsülésben is — felhozni. Ebben az általános korrekcióban terjedjen ki a figyelem a nyugdíjasokra is, akikről a követelők sosem beszélnek. Pedig őket is joggal aggasztja növekvő elmaradásuk, s úgy vélik, hogy a volt pályatársaik, a szakma mindenkori béremelése bizony őket is megilletné. Még akkor is,' ha érdek- képviselet híján nem tudnak fellépni ilyen igénnyel egységesen. Vagyis hát a „zavarórepülés” idegesítő dolog. Helyette jobban szeretnénk hallani összefogásról, okós tárgyalásokról, takarékosságról, munkát és fegyelmet, s az egész nép helyzetét javító intézkedésekről. Azért, hogy az álmaink és a nappalaink is nyugodtabbak legyenek. F. Tóth Pál Szénszállítás por nélkül Zárt szénszállító gépkocsik jelentek meg Dorog utcáin; a Vértes Volán és a Szénbányák Vállalat többféle típust próbál ki, hogy megállapítsa: melyik a legmegfelelőbb arra, hogy megszüntessék a közúti szénszállítással járó erős porkeltést. Dorogon már régóta kifogásolja a lakosság, hogy a lencsehegyi bányától nyitott gépkocsikkal viszik városon keresztül a szenet a tokodi osztályozom. A település komplex környezetvédelmi tervében szerepel ugyan a várost megkerülő új szénszállító út építése, végleges döntés azonban még nem született, a terelőút kialakítása ugyanis több száz millió forintba kerül, a Szénbányák Vállalat viszont nem rendelkezik elegendő fejlesztési alappal. Ugyanakkor a szakemberek egy része meggondolandónak tartja a költséges útépítést, mert azzal a szénporozást nem szüntetik meg, csupán annyi változik, hogy a szennyezés a városon kívüli területeket éri. Ezért kísérleteznek most a zárt közúti szállítóeszközökkel. A Volán és a bánya is kifejezetten erre a célra készítette a zárt gépkocsikat, amelyekbe speciális berendezéssel töltik a szenet, így sem a rakodás, sem a szállítás közben nem szennyezik a levegőt. Egy hónapos kísérlet után a lakosság véleményét is figyelembe vevő környezetvédelmi bizottság döntése alapján választják majd ki a legmegfelelőbb gépkocsitípust. Ezt követően a zárt teherautók számának növelésével fokozatosan áttérnek a zárt szénszállításra. A dorogi kísérlet országos jelentőségű. Jelenleg ugyanis valamennyi szénmedencében nyitott gépkocsikkal szállítják a tüzelőanyagot: (MTI) Kerékpárutak Kalocsán 0 Kalocsán, a vasúti átjárótól az autóbusz-megállóig 1,7 kilométer hosszan, a Kossuth utcai kereszteződéstől az uszodáig pedig mintegy 600 méteren kerékpárutat építettek a két keréken közlekedők biztonságáért A városi tanács költségvetési üzemének kivitelezésében megvalósult beruházás 3,5 millió forintba került (Pásztor Zoltán felvétele.) Távolban egy új közmegegyezés? „Szocializmust akarunk, és efelől senkiben sem szeretnénk kétségeket hagyni. Ám mi egy másik szocializmust akarunk, a mostaninál sokkal demokratikusabbat. Egy olyat tehát, • amelyben az egyén már megszabadult, mert megszabadulhatott alattvalói kötelékeiből, s mint ilyen, immár nem tárgya, hanem alanya a politikai mozgásoknak és törekvéseknek.” így fogalmaz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által felkért munkabizottság, amely a közelmúltban arra kapott megbízatást, hogy készítsen tanulmányt a népfrontmozgalom helyéről és szerepéről társadalmunkban, arról, hogy a májusi országos pártértekezlet teremtette szabadabb légkörben miként kíván hozzájárulni a felhalmozódott gazdasági és politikai feszültségek feloldásához, a kibontakozás felé vezető tényleges utak és módok megtalálásához. Jogok helyett javak Miért van szükség erre a tanulmányra? Miért akar megújulni éppen az a mozgalom, amely talán egyetlenként a sok közül, tekintélyvesztés nélkül vészelte át az utóbbi esztendők látványos bizalmi válságát? Nos, a mozgalom vezetői pontosan tudják, hogy a mostani helyzet már nem azonos a korábbival, napjainkban már csak elvétve fedezhetők fel a régi közmegyegyezés nyomai. „Minden szétfelé tart”, fogalmazta meg a minapi tanácsülés egyik felszólalója, nem rejtve véka alá, hogy az egyre élesedő viszonyok közepette akár meg is kérdőjeleződhet nemzetünk és a szocializmus sorsa, ha mihamarabb nem teremtjük meg egy új közmegegyezés feltételeit, ha mihamarabb nem sikerül egy zászló alá tömöríteni mindazokat, akik váltig állítják: „Társadalmunkat e válságos időszakban a nemzeti egység és nem a politikai válság felé kell terelni. Ám ehhez, s ehhez ma már nem férhet kétség, alapvetcT-fordülátra vaft szükség, nemkülönben n^lFpofiti- kai kiállásra, nyilvánosságra és demokráciára. Mert valótlan, az a hiedelem, amely szerint a demokrácia körülményes dolog és mint ilyen, megnehezíti nemcsak a döntési folyamatokat, hanem lassítja haladásunkat is a kibontakozás útján' — folytatja a tanulmány, mely jelzi: az igény adott, hogy létrejöjjön és kialakuljon egy új közmegegyezés. A kérdés viszont ettől még kérdés marad: miért bomlott fel a régi? Szükségszerű volt-e, hogy bekövetkezzen viharos, szinte átmenet nélküli szétesése? • A tanulmány készítői'egyértelműen fogalmaznak, amikor ennek kapcsán kijelentik, hogy szükségszerű, mi több, elkerülhetetlen volt. a korábbi, gazdasági javak mentén, azok megszerezhetősége által szavatolt szövetségi forma elgyengülése és agóniája. Mert az elérhető javak, s jó, hogy ma már ezt is ki lehet jelenteni, a hiányzó politikai jogokat kívánták helyettesíteni. Az így felépített, meglehetősen ingatag talajon álló szisztéma következésképp csak addig működhet, amíg a lakosság életszínvonala érzékelhetően javul. És ez a javulás számos területen kétségkívül tettenérhető is volt. Am a hiányok sosem kímélték társadalmunkat. Hogy mit jelentett mindez a hétköznapi valóságban? Aligha szükséges bővebben kifejtenünk, miben és mennyiben szenvedünk egyre nyomasztóbb hiányokat. Szocializmusunk lényegének félreértelmezése, amely sokáig néni vett tudomást az egyén dimenziójáról, az egyes ember alapvető érdekeltségeiről, súlyos, de vélhetően még helyrehozható károkat okozott az emberek tudatában, az állampolgár és a hatalmi szervezetek viszonylatában. A népfrontmozgalom tisztában van a helyzet mikéntjével, még inkább azzal, hogy a sürgető új közmegegyezés feltételeinek megteremtéséhez nem elég a közelmúlt hibáinak és vétkeinek újbóli felidézése. Ez és ennyi ma már kevés. Mindenekelőtt, állítják, új politikai játékszabályok megalkotására van szükség, mert az atomizált tagolt- ságú társadalom valamennyi érdekét az MSZMP már nem vállalhatja fel, ígéretet téve közülük a legfontosabbak képviseletére és érvényesítésére. A felbomlott érdek- és értékrend mentén A felbomlott érdek- és értékrend mentén új típusú politikai intézményrepdszer kiépítése vált elodázhatatlanná, amely rendszernek már kifejlődőben vannak meghatározó elemei — hangzott el a HNF tanácsülésén. Ez a megállapítás már csak azért is fedi a valóságos folyamatok lényegét, mert ezek a folyamatok a társadalom életében — mint Schmidt Péter alkotmányjogász a 168 óra című rádióműsorban leszögezte -pl nem az uralkodó párt akaratától, szándékaitól függően jelennek meg. Hanem éppen ellenkezőleg: a mindenkori társadalmi állapotok követelik ki maguknak az intézményesülő formákat! A többpártrendszer kérdése így, folytatta az egyetemi tanár, nem hatalmi elhatározáson, felső indíttatáson, hanem a társadalmi önfejlődés színvonalán múlik. Ezt az önfejlődési, önmozgáson alapuló folyamategyüttest természetesen a népfront is elismeri mint a minőségi változások hordozóját, ám ettől függetlenül is úgy tartja, hogy a nemzetnek a szocializmus még mai helyzetében is képes kiutat mutatni, emberhez méltó távlatokat nyitni. Az viszont, hogy ez így legyen, megköveteli a pluralizmus általános érvényesülését, az eltérő érdekek intézményesített kifejeződését. „Az egypártrendszer körülményei között a népfront lehet a pluralizmus letéteményese. Eddig is megvolt a nyitottságunk és toleranciánk növelésével készek vagyunk az egyes állampolgári csoportok alternatív politikai szerveződéseinek fogadására.” A kialakuló szocialista pluralizmus szerkezetében tehát minden, az alkotmányosság talaján álló szerveződésnek hely jut, az általános keretként (is) szolgáló népfrontmozga- lomban. Persze, amíg kialakul és megerősödik ez az óhajtott új struktúra, addig még sok vita és konfliktus várható. De ma már ezen senki sem ütközik meg. Egy, az atomizáltság képét nyújtó társadalomban anakronizmus, mi több, politikai baklövés a korábbi monolitikus, vagy annak tartott egységért kiáltani. A népfrontra hárul, hárulhat a szerep, hogy össze- foffjaüa -nőmzetDáltáláflos' érdekeket, megteremtve a" jogi garanciákat is érvényesülésükhöz.” A népfrontnak az állampolgárt közösségek szocialista intézményévé kell válnia. Eh- liez—nevéből adódóan — magyarnak kell lennie, azonosulva a magyarság történelmével, hagyományaival, mai sorskérdéseivel és -biztonságosabb jövőjének kibontakoztatásával. Mert — folytatódik a dokumentum :ji- a szocializmus felé törekvő magyar nemzet összefogása nem teremthető meg- nemzeti tartás és magyarságtudat nélkül! A népfrontnak a megnehezült politikai körülmények között is változatlanul az a célja, hogy összefogja a társadalom erőit, s közöttük tartós szövetséget teremtsen. Űj típusú partneri kapcsolatok Az új típusú partnerkapcsolathoz azonban, mint minden máshoz, két fél szükségeltetik. A népfront oldaláról nézve az MSZMP-nek például újra kellene gondolnia és értelmeznie szövetségi politikája tartalmát és megvalósíthatóságának- előfeltételeit. Annyi bizonyos, ha szavát el akaija juttatni a pártonkívüliek meghatározó tömegéhez, nem nélkülözheti a HNF segítségét. Csakhogy a mozgalom épp mostani tanácsülésén nyilvánította ki, hogy nem éri be az eddigi közvetítői, transzmissziós szereppel. Ez és ennyi a mai politikai helyzetben rendkívül kevés. Ánnál is inkább, mert ez a párt már, szerencsére, nem az a párt, ami volt május előtt —r és ez a társadalom sem az, mint lehetett korábban. „A jelenlegi gondokat okozó útté- vesztéshez az vezetett, hogy egyes csoportok, személyek — akarva, akaratlanul — a tévedhetetlenség szerepét öltötték magukra. Országos értekezletén a párt tanúságot tett arról, hogy van benne elszántság és erő a hibák kijavítására. Ezért a népfront minden erejével támogatja a párt önmegújító törekvéseit, mert ebben látja önmaga megújulásának is egyik legfőbb lehetőségét.” Igen, súlyosak a gondok és nagyok a mostani életszínvonalunkra leselkedő további veszélyek. Am a gazdasági gondoknál is nagyobb bajt okozna, ha olyan elemek és tényezők válnának közéletünk meghatározóivá, amelyek gúzsba kötik a gondolatokat, nemkülönben a cselekedeteket, ekként idézve elő az autonóm személyiség leépülését, összeroppantva morális tartását. Ezért a népfront „fontosabbnak tartja az emberi tartást biztosító morált, mint a megalapozatlan gaz- (hffffiÉgés§)eket.” Napkollektoros szárítóüzem A Heves Megyei Zöldért Vállalat gyöngyösi hűtőházának területén 54 millió forintos költséggel gyümölcs-, gyógynövény- és zöldségszáritó üzemet létesítettek. A4 üzem különlegessége az, hogy a feldolgozógépek hőenergiaellátását — tavasztól őszig — napkollektorok biztosítják. Az idén 35 vagon szárított terméket készítenek, amelyek nagy részét az arab országokba, Ausztriába, az NSZK-ba és Svájcba exportálják. (MTI-fotó)
