Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
4 <• PETŐFI NÉPE 9 1988. november 3. Uj kulturális stratégiára van szükség Beszélgetés Huszár Istvánnal, a Hazafias Népfront főtitkárával Az utóbbi hónapók közéleti vitáiban kultúránkról, mfivelö- désünkr<51 mind gyakrabban mint egy újabb válságágazatról esik szó. Az egyre drasztikusabb költségvetési fogyókúrára fogott szellemi területek néhol már működésképtelen helyzetét látva, sok.an úgy fogalmaznak, hogy a mai gazdasági válságból való kilábalást éppenséggel a kulturális szféra anyagi ellehetetle'nülése akadályozza. Ezekről a kérdésekről beszélgetett az MTI-Press munkatársa Huszár Istvánnal, a Hazafias Népfront főtitkárával, abból az alkalomból, hogy az Országos Tanács a közeljövőben megvitatja a hazai művelődésügy helyzetét. — Hogyan látja ön a hazai kulturális, művelődési közállapotokat? — Huszonegy éve vezettük be a gazdasági reformot, és csaknem azóta küzdünk alkalmazkodási nehézségekkel. A gazdasági teljesitőképességet íigen jelentősen visszafogja a műveltség számos súlyos fogyatékossága is: a funkcionális analfabéták magas aránya, a szakképzés egész hazai rendszerének zavarai, az aprófalvakban élők óriási kulturális hátránya, a félúton megrekedt városiasodás. Úgy gondolom tehát, hogy a kulturális szféra nem egyszerűen valamilyen önálló művelődéspolitikai vagy iskoláztatási kérdésként kezelendő. Sokkal iiokább arról van szó, hogy a társadalmi újratermelés alapjai kerülnek veszélybe, ha az egymást követő nemzedékek számé ra romlanak a tágan értelmezett kultúra megszerzésének, működtetésének esélyei. Véleményem szerint ma az a helyzet, hogy a kultúra hadállásai folyton hátrébb húzódnak, egyre vesztenek pozícióikból, és ennek máijs igen súlyos következményei vannak. — Sok, szó esik mostanában arról, hogy az elmúlt másfél évtized világgazdasági válságát sikerrel túlélő, korábbi pozícióikat jelentősen javító országok a legnehezebb év ekben is növelték a képzésre, a k utatásra, fejlesztésre költött összegeket. Nálunk épp az ellenkezője tapasztalható. Mintha elfelejtettük volna a marxi leckét, miszerint az ember a legfőbb termelőerő. j— Valószínűleg ezt a marxi megállapítást szavakban mindenki elfogadja, azok is, akik ezzel ellentétes döntéseket hoztak. A kultúra mai kedvezőtlen pozícióinak sajnos igen mélyek a gyökerei, sokkal nagyobb problémáról van szó, semmint hogy a költségvetésből néhány éve látványosan kiszorul a szellemi szféra. Gondoljunk arra, hogy mind a mai napig „nem termelő szféraként” van nyilvántartva — és nem csak a hivatalos statisztikában — az egész ágazat, a közoktatás, a közművelődés, a tudomány, a művészet. Ennek közvetlen következménye a maradékelvű költségvetési gazdálkodás, amelynek jellegzetessége, hogy az úgymond termelő szférák igényeinek kielégítése után a még megmaradó összeget osztják szét ezen ágazatok között. Napjainkra sajnos ennek a régi, hibás koncepciónak a „gyümölcsei” érnek be, amikor azt tapasztaljuk, hogy a szellemi szféra egyes részei a működésképtelenség állapotába kerülnek. Tehát a probléma összetettebb, mintsem hogy egyetlen minisztériumon kelljen és lehessen ma számon kérni az ország kulturális állapotait. — Társadalomtudósok véleménye szerint napjainkban az általános iskolából kilépő korosztályok egyharmada olyan hiányos ismeretekkel rendelkezik, hogy alkalmatlan bármilyen szaktudás megszerzésére. Ennek a nagylétszámú ifjúsági rétegnek hamarosan nagyon súlyos elhelyezkedési nehézségekkel kell szembenéznie. Sokan úgy vélik, hogy ez a tömeges ifjúsági munkanélküliség, amely már a következő évtized elején várható, politikai veszélyekkel jár, ezért sürgős megelőző intézkedésekre lenne szükség. — Nemrégen részt vettem egy olyan tanácskozáson, ahol komoly javaslatként fogalmazták meg, miszerint az oktatás rendszerét már rövid távon'is úgy kell átalakítani, hogy létrejöjjenek azok a formák, amelyek átmenetileg lekötik, iskolai keretek között tartják a munka- nélküliségtől fenyegetett ifjúsági korosztályokat. Ezeket az átmeneti éveket arra is fel lehetne használni, hogy ezeknek a fiataloknak a kulturális fogyatékosságait mérsékeljük, használható szakmát adjunk a kezükbe. Mindez egyébként ebben a formában nem magyar találmány, számos nyugat-európai ország válásztotta azt az utat az ifjúsági munka- nélküliség kezeléséhez, hogy az állami oktatás keretében „parkoltatja” az egyébként munka- nélkülivé váló fiatalokat. A jelek arra utalnak, hogy miná- lunk is egy effajta megoldásra lesz szükség. — Sokan azzal érvelnek, hogy reménytelenné válik a technológiai versenyben a helyzetünk, ha a mai alacsony oktatási színvonalat nem emeljük. Azaz a mai helyzet már egy-két éves halasztást sem túr, nem most van a huszonnegyedik óra, hanem tegnapelőtt volt — A helyzetértékeléssel lényegében egyetértek, de véleményem szerint a költségvetés jelenlegi valós mozgástere olyan szűk, hogy egy-két éven belül azt is eredménynek kell elkönyvelni, ha a kultúra pozícióinak további romlását meg lehet akadályozni. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor, hogy az egyes állampolgár szintjén is felértékelődjön a kultúra, a műveltség. A kultúra jelentőségének kormányzati átértékelését persze nem pótolja, de elősegítheti, sőt sürgetheti, ha maguk az egyes családok is felismerik a művelődésbe való beruházás szükségességét. Azaz a felnövekvő gyerekek iskoláztatását — ebben kiemelten a nyelvtanítást — hosz- szú távú családi beruházásnak tekintik. Olyan beruházásnak, amely a mostani gyerekek felnőtt életében biztosan kifizetődik, még akkor is, ha a ma értelmiségiéi sajnos sokszor ennek az ellenkezőjét tudják személyes sorsukkal, anyagi helyzetükkel bizonyítani. — Mit kíván tenni a népfront annak érdekében, hogy a kormány a belátható jövőben ne a maradékelv alapján juttasson a kultúrának, hogy azok a feszültségek, amelyek a kulturális életben megjelentek, ne eszkalálódjanak? • — Én őszintén remélem, hogy a Hazafias Népfront politikai befolyását ebben a kérdésben is növelni tudja. A népfrontban elkezdődött egy új kulturális stratégia kidolgozása, amelynek során a legtágabban értelmezett társadalmi összefüggéseiben vizsgáljuk a tudomány, a művészet, az oktatás, a közművelődés és a társadalmi újratermelés kérdéseit. A népfrontnak a művelődéspolitikával foglalkozó munkabizottságai a legszámosabbak és leginkább tevékenyek. Az ő jelenlétük a szakmai bázisa az új kulturális stratégia kidolgozásának és megvalósításának. A stratégia fő kérdéseit egyébként az országos tanács következő ülésének napirendjére tűztük. Persze felelőtlenség lenne azt ígérni, hogy az általunk körvonalazott új stratégia egy az egyben megvalósul. Tény azonban, hogy a népfront ma már igen jelentős politikai tényező az országban. Egy olyan súlyú nemzeti ügy újraértékelésekor, mint az ország műveltségi állapota, nem lehet nem figyelembe venni a Hazafias Népfront által képviselt tömegek és a szakértők véleményét, mindennapi tapasztalatait. P.É. A PAPA IS MODELLT ÜLT NEKI A város kilencven éve született grafikusművész fiára, Pérely Imrére emlékezik a pápai Városi Galéria. Pérely élete rövid volt, 1944 októberében zárult, a művek sora azonban, melyet ránk hagyott, hosz- szú. Közülük kettőszáznál többet láthatunk az emlékkiállításon. Pérely Imre nevét a húszas évek kezdetétől elsősorban az újságok olvasói ismerhették meg a sűrűn megjelenő rajzai révén. Első nagyszabású munkája Magyar fejedelmek címmel jelent meg 1922- ben, harminckét kortárs író, költő, nyelPérely Imre- emlékkiállítás • Babits Mihály portréja vész portrérajzát adta közre albumban. Római tanulmányútjáról való visszatérése (1925) után megjelent albuma igazi szenzáció volt. Címe: XI. Pius és udvara, azaz az akkori római pápa és bíbomoki kara ült modellt az ifjú magyar művész• Párizsi kintornás nek, amire alig volt példa ezt megelőzően. Két évvel később Magyar írók címmel jelent meg kötete, mely ritka becsű rajzolt arcmásgyűjteménye az akkori magyar íróknak, költőknek. Merőben új témájú 1931-ben megjelent Fény és árnyék című rájzsorozata, mely a Népszava kiadásában látott napvilágot. A nyomort, a könyörtelen robotot, a pénz uralmát állítja elénk, azaz a kor égető szociális gondjait, és keresi rájuk a választ. Ezt az utat járta tovább Párizsba költözése után is, ahol újabb kötetekben adta ki hasonló szellemben és többnyire szenvedélyes formálásban született grafikáit. A La Paix (1932), a Taci- tume (1933), a Háborúellenes bélyegek (1934) , a Faubourg (1934), a La Guerre (1935) és a Rue (1938) című albumai a munkásnegyedek lakóiról, a párizsi utcák elesettjeiről, az élet megtiprottairól, a háború áldozatairól állítanak elénk megdöbbentő és felrázó képeket. Grafikáinak erejét, hatását a francia szellemi élet kiválóságai is hamar felismerték és közösséget vállaltak Velük: a Taciturne- höz Henri Barbusse, a Faubourg-hoz Han Ryner, a Háborúellenes bélyegekhez Romain Rolland és Gábriellé Du- chene, a Rue-höz Georges Duhamel írt előszót. 9 Párizsi lány A francia fővárosban szerzett művészi rangját mutatja, hogy 1938-ban a Petit Palais-ban rendezett Jelenkori művészek című nagy kiállításon egyedül meghívott magyar művészként Pérely Imre ötvennégy alkotását mutatták be a kritika egyértelmű elismerésétől kísérve. 1939-ben tért vissza Magyarországra. 1940-ben kiadta újabb albumát Feketefehér képek címmel, számos író, költő és más neves személyiség portréját készítette el, és ő volt az illusztrátora a Cserépfalvi Imre kiadásában megjelent első kötetnek, mely József Attila műveit adta közre. Villon verseihez készült remek illusztrációit is ismerjük. Pérely Imre munkái közgyűjtemények és művészetbarátok megbecsült darabjai, tekintélyes részük hollétéről azonban nincs tudomásunk. A pápai emlékkiállítás, melyen unokája, Péreli Zsuzsa gobelinművész faliszőnyegei csatlakoztak a nagyapa rajzaihoz, remélhetőleg ráirányítja a figyelmet arra a gazdag és értékes életműre, melyet Pérely Imre hagyott ránk. , * tí. L. Leányfalusi Vilmos hangversenye Baján A nyár utolsó hónapját Lipcsében töltöttem lapom jóvoltából egy tanfolyamon. S ha már ott voltam, felhasználtam a talán számomra egyszer adott lehetőséget, hogy a Tamás-templom karnagyának városában minél több orgonazenét halljak. Sikerült is. Nem kevesebb mint tizenhat hangversenyen Európa legjobb orgonistáinak művészetében gyönyörködhettem. Talán megbocsátható, hogy ilyen személyes megjegyzésekkel kezdem Leányfalusi Vilmos orgonaművésznek a napokban Baján tartott koncertjéről a beszámolómat, de meggyőződésem, hogy a művész a Tamás-templomban is otthon lehetne, mégpedig a legjobb előadók között. Leányfalusi Vilmos hangversenyén a belvárosi templom közönségének alapos stílusismerettel összeállított programban volt része. Először ritkán hallott francia barokk és romantikus szerzők, majd Cesar Franck híres korálfantáziája, az V. szimfónia toccatája hangzott fel, tökéletes előadásban. Ki kell emelnem a művész kivételesen magas színvonalú improvizációs készségét. Tudvalevő, hogy az orgonisták képességeinek a fokmérője a más hangszereken már lassan feledésbe merülő rögtönzés. Ez a műfaj megmutatja, hogy mennyire birtokolja valaki a hangszer technikai ismeretét, és azt is, hogy az előadó miként tudja az adott vagy választott zenei témát önálló zenei kompozícióvá fejleszteni. Az est kétségtelen fénypontja a két egyházi népénekbe befejezésül elhangzott rögtönzés volt. Itt megmutatta a művész kivételes zenei és hangszeres tudását, valamint páratlan muzikalitását. A hallgatóság megérezte, hogy rendkívüli zenei élmények részese, rezzenéstelen csendben, visszafojtott lélegzettel élte át az orgonaművész mély filozófiáról, nemzetről és magyarságról valló ienei gondolatait. Összefoglalva: dicsérhetem az egységes műsorválasztást, a francia barokk és a francia romantika zenei csemegének számító darabjainak megszólaltatását. A regisztrálásban tökéletesen visszahallottam a régmúlt korok orgonáinak jellegzetes hangszíneit. S ha valamit kárhoztathatok, az mindössze any- nyi, hogy csak ritkán hallhatjuk Baján a kalocsai Főszékesegyház kiváló főzeneigazgatóját, Leányfalusi Vilmos orgonamű- vészt. Gál Zoltán PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYVEK^^^ Jimi és Éva Elég bizarr a párosítás: Jimi Hendrix és Csepregi Éva. A két név között csak egyetlen egy kapocs található, mégpedig az, hogy mindkettőjükről a napokban jelent meg könyv és mindkét kötetet a Lande Kiadó gondozta. A Rocktörténeti kiskönyvtár című sorozatban a műfaj legjelesebbjeit mutatják be a szakírók. Az első, vékonyka életrajz Jimi Hendrixről, a rockmuzsika legnagyobb egyéniségeinek egyikéről szól. Göbölyös N. László elsőként Jimi pályafutását vázolja fel az útkereséstől az utolsó fellángolásig. Külön fejezetben gyűjtötte össze a szerző a gitárhős gondolatait — saját magáról; Hendrix életében megjelent nagylemezeit is számba veszi. Megtudhatjuk, milyen véleménnyel volt a rockművész a nőkről, mit mondott saját dalairól, hogyan készültek felvételei a stúdióban, a koncerteken. A 93 oldalas könyvecske végén zenészbarátok vallomásai olvashatók Jimi Hendrixről. A másik, jóval nagyobb formátumú, * színes borítóval napvilágot látott könyvben Csepregi Évát ismerhetjük meg. Mint a címből is kiderül: Éva vagyok a Neoton Famíliából. És hogy milyen ez az Éva? A legapróbb részletek is kiderülnek abból a három beszélgetésből, amit B. Tóth László készített az énekesnővel és abból a vallomásból, amit Erdős Péter tett meg az Éva „éva- sága” című írásában. Egyébként ez a könyv lényegében fotógyűjtemény, hiszen Vértes György és Huschit János 377^1 próbálkozott, hogy bemutassa a Neoton énekes sztáiját koncerten és a civil életben egyaránt. Hogy sikerült-e? Döntsék el a rajongók! / MAGAZIN Kedvencek falra lor Dayne, Whitney Houston, George Harrison és a többi énekes bálvány. Sőt, két pikáhs felvétel is kedvre derítheti a nézőt, mégpedig Hona StaUer aktfotója, illetve a nagyobb poszterről ránkmosolygó Donna Fawthrop, akiről csak annyit sikerült kideríteni, hogy dús keblekkel áldotta őt meg az ég. Nem is tudjuk, örüljünk-e a poszter- gyűjteménynek. - Egyrészt hasznos, hogy nem kell össze-vissza nyirbálni a színes lapokat, itt csak a falragasztást szolgálják a képek, a mindegyikhez hozzátartozó miniéletrajzzal. Még egy érv szerepel a Sztár Magazin poszteqai mellett, az, hogy manapság ilyen gyűjtemény is kapható már. Évekkel, egy évtizeddel ezelőtt bizony nehéz volt beszerezniük a rajongóknak kedvenceik fotóit, legfeljebb kintről kaphattak ilyeneket. Ma pedig csak az újságosstandokig kell elmenniük és kedvükre válogathatnak a Sztárhoz hasonló magazinok közül. Természetesen borsós árát kell értük fizetni! FOLYÓIRAT Honismeret A Sztár Magazinnak immáron második poszterszáma jelent meg. A mostani szám bővelkedik a hírességek színes, kivehető és falra feltehető képekben. Mosolyoghat ránk —; ha akaijuk — Madonna, Falco, Davrid Bowie, TayA Hazafias Népfront folyóirata, a Honismeret ötödik számával jelentkezett. A lap elején Fúr Lajos írása olvasható, a^magyar történelem demokratikus hagyományairól. Az Évfordulók rovatban a 850 éves Tápéról és Istvánffy Gyuláról, a palóc népélet kutatójáról is megemlékeznek. Zika Klára Benda Kálmán történésszel beszélgetett pályájáról, kutatómunkájáról. Nehány oldallal arrébb éppen Benda Kálmán írása található a magyar cserkészet történetéről, egy másik cikk pedig a magyarországi úttörő-pionír mozgalom kezdeteit idézi fel. A Krónika című ösz- szeállításban több aktuális eseményről számolnak be a szerzők, például a Széchenyi Társaság megalakulásáról, az érsekújvári Czuczor Gergely-napokról. Több könyvet is figyelmünkbe ajánlanak a recenzensek. A Honismeretben ismét megtalálható a honismereti témájú könyvek bibliográfiája és a jövő évre vonatkozó évfordulónaptár is. Időben készülhetünk tehát az 1989-es megemlékezésekre, nem feledve egyetlen évfordulót sem! KONCERT Igen, Step A közelmúltban adták ki a Step együttes Igen! című nagylemezét, melyről már írtunk lapunkban. Ezúttal élőben is meghallgathatják az új dalokat a Step-rajongók. A koncert szombaton este nyolc órakor kezdődik a kecskeméti Érdéi Ferenc Művelődési Központ színháztermében. Előtte a Step legénysége dedikálja az albumot. 1
