Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1988. november 3. • PETŐFI NÉPE II 3 70 ÉVE TÖRTÉNT Két forradalom megyei krónikája (1918. október 31.;—1919. augusztus 1.) 1918. november 4. Moszkvában az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csopoija pártértekezletet tartott és Kun Béla előterjesztésére deklarálta a Kommunisták Magyar- országi Pártjának megalakulását és Ideiglenes Központi Bizottságot választott, majd határozatot fogadott el a kommunisták hazatéréséről. Kecskeméten tiz napirendi pontot tárgyalt a Nemzeti Tanács dr. Horváth Mihály elnök vezetésével. Az első na­pirendi pont'a város közbiztonságáról szólt. A második napirendi pontban „dr. Joó György alelnök beszámolt a Nemzeti Tanáccsal, a belügyminiszterrel folytatott tár­gyalásairól, a Nemzeti Tanács kecskeméti szervének jog­köre ügyében. A szerzett értesülés szerint a Nemzeti Ta­nács a városnak ellenőrző szerve, amely direktívákat ad, szükség esetén minden hatalmat gyakorolhat. A harma­dik napirendi pont a helyi nemzetőrségről szólt, amelyen belül „Bódi János követeli, hogy a nemzetőrségmegbízha­tó emberekből álljon.” Negyedik napirendi pontkén t,,dr. Joó Gyula bejelenti, hogy a 30. honvéd gyalogezred, Tahy Márton ezredes és Prohászka Károly őrnagy, felajánlot­ták szolgálataikat a nemzetőrségnek”, amelyet a tanács örömmel tudomásul vett. Ötödik napirendi pontként a tanács a városban lévő „orosz hadifoglyok hazaszállításá­ról intézkedett”. Hatodik napirendi pontként „dr. Fodor János, a Népjóléti Bizottság elnöke bemutatja dr. Buday Dezsőnek a katonákhoz írt felhívását, amelyet a tanács helyesel és 10 000 példányban kinyomat.” A hetedik napi­rendi pontként „a közellátás részletkérdéseivel foglalko­zott a tanács.” A nyolcadik napirendi pontként a hazatérő katonák helyzetét tárgyalták. Ezt és a tanács ezzel kapcso­latos feladatait dr. Garzó Béla hosszabb beszédben tárja föl, s indítványozza, „hogy a fenti célokra gyűjtést indítsa­nak meg a tehetősebbek körében". Több pártoló hozzá­szólás után „a Nemzeti, Tanács magáévá teszi az indít­ványt". A kilencedik napirendi ponton belül szociális kér­déseket tárgyaltak meg a tanács tagjai, majd végül az elő­ző napon megalakított Propaganda Bizottság tagjait vég­legesítették. Az ülés végén dr. Garzó Béla bejelentette, hogy a tanács ezutáni ülésein a szociáldemokrata párt helyi szervezete részéről Puliusz István és Tóth Pál vesznek részt Lugosi István pedig arról tett bejelentést, hogy a Kecskeméti Munkástanács Kovács Ferencet és Villám Istvánt delegál­ta e tanácsba. 1918. november 5. Budapesten a koalíciós Károlyi-kormány, a Munkásta­nács és a Katonatanács megállapodást kötött, amely sze­rint a végrehajtó hatalom a kormányt illeti meg, a Mun­kás- és Katonatanács csak ellenőrző és propagandaszerv­ként működhet. Kiskőrösről Safáry Endre járási szolgabiró táviratban jelentette a vármegye alispánjának, hogy „a rablás és fosz­togatás megakadályozására és a belrend helyreállítására küldött katonaság a tegnapi napon Kiskőrösön a rendet helyreállitotta. A tanyákon és a járás összes.községeiben n ^Tömegeit garázdálkodása még egyre tart, A beérkezett • jelentések es a menekülőktől szerzett magánértesülések szerint legnagyobb a garázdálkodás Kecel, Hajós, Bocsa és Sükösd községekben.” Ezért Kiskőrösre „ ... legalább egy század erejű katonaság” kirendelését kéri. Dunavecsén a főszolgabíró köztávirati felhívást ad ki a községi elöljáróságoknak arról, „... hogy a közrend megóvása érdekében az 1914. évi 290. bizalmas rendelet­nek megfelelően a polgárőrséget azonnal szervezzék meg, a szeszes italok kiszolgáltatását a szükséges mértékben korlátozzák, a hatóságok és a haditermék bizományosai őrizetében levő élelmiszerek megőrzéséről és biztonságba helyezéséről gondoskodjanak, az esetleges népmozgalma­kat, néptanácsok alakulását ne akadályozzák, jelenlétük­kel és tapintatos közreműködésükkel igyekezzenek azo­kat a túlzásoktól visszatartani és a közrend fenntartására irányuló működésük céljaira megnyerni és felhasználni.” Ordas községben a helyi lakosság kotonaviselt tagjaiból 35 tagú nemzetőrség alakult. 1918. november 6. Budapestről magyar kórmánydelegáció érkezett Belg- rádba Károlyi Mihály és Jászi Oszkár vezetésével, hogy Frauchet d’Espérey tábornokkal, az Antant megbízottjá­val .tárgyalásokat folytasson a fegyverszüneti feltételekről. E napon megkezdődött a Magyarországon lévő orosz hadifoglyok hazaszállítása. A koalíciós magyar kormány belügyminisztere hatá­lyon kívül helyezte a gyülekezési és egyesülési jogot kor­látozó korábbi rendeleteket. Kecskeméten ülést tartott a helyi ;Nemzeti Tanács dr. Horváth Mihály elnök vezetésével és 9 napirendi pontot tárgyalt. 1 . napirendi pontként Sándor István polgármes­ter ismertette a Kecskeméti Nemzeti Tanács eddigi tevé­kenységének eredményeit és gondjait. Hangsúlyozta, hogy a „Nemzeti Tanács megkezdte a népellátást is, de csekély a zsír- és szénkészlet. A jóléti bizottság megkezdte a gyűjtést a gazdagoktól a helyi nemzetvédelem költsége­ire. A katonai keretek feloszlóban vannak, katonai javak mind átvétettek és leltározásuk folyik. Legsürgősebb a zsír- és szénhiány megszüntetése, utóbbi a villanyvilágí­tás és a malomüzenj fen mart hatása végett is. Az 1600 rendelkezésre álló fegyverből több százat vidékre adtunk, úgy, hogy a nagy környéket mi pacifikáljuk." A 2. napi­rendi pontként a Nemzetőri Bizottság jelenti, „hogy a nemzetőrség kellő számú, és folyton gyarapszik. Hiány van puskában, köpenyben, sapkában és cipőben, ame­lyek kiutalása (pár ezer darabé) sürgős. 2 személyszállító autó, 2 teherautó és repülőgép a környék szempontjából szükséges volna. Fontos a nemzetőri zsold (30, illetve tiszteknek 40 K. naponként) november 1-jétől sürgős kiutalása.” A 3. napirendi ponton belül „A népjóléti bizottság jelenti, hogy mindent megtett és tesz úgy a város népé­nek, mint az átvonuló és ideérkező katonaságnak kellő élelmezésére, s ez eddig sikerült is kielégítően, legsürgő­sebb a tüzelőanyag kérdése. Fánk Elesden van: egy 30 vagonos szerelvény állandóan kellene külön ennek ide- szállítására. 9 vagon porosz-szén és 21 vagon üzemi szén volt, amiből már több készletet utalványozni kellett. A közintézményeknek, iskoláknak stb. számottevő kész­letük nincs, a központi fűtéseket lehetőleg korlátozni kellett. A zsírügy is nehéz, kénytelenek vagyunk a maxi­mális árat felfüggeszteni és szabad vágatást engedni, a zsír ellenőrzéssel való átvétele mellett. Kénytelenek vá­gyunk erre, mert nagy zsírhiány van, és zendülés fenye­get. Próbáltunk zsírt kőolajunkért cserébe szerezni, ered­ménytelenül; az Országos sertésirodának szerződött ser­téseink is kevesek. Hír szerint Újvidéken 3 milliárd árú élelmiszer van. Ebből nagyon kellene. A munka és a munkaközvetítő hivatalt is szervezzük, ipari és mezőgaz­dasági irányba.”';. A 4. napirendi pontként dr. Garzó Béla alelnök jelenti a tanácsnak, „hogy minden megtörténik a hazatérő kato­nák pénzzel s egyebekkel való lábra-állítására. Megfelelő földosztás készül a város részéről.” > Az 5. napirendi ponton belül Papp György „rendőrfő­kapitány jelenti, hogy 600 nemzetőrünk van már. 3 go­nosztevőt őrzünk, a november 1-i rablás és vérengzés tetteseit, akik nagyon rovott múltú emberek. Mi történ­jék ezekkel? összesen mintegy 8-10 ilyen nagy gonoszte­vő van nálunk'fogságban.” A 6. napirendi pontban „Buday Elemér alezredes je­lenti, hogy ő szervezi a 2 nemzetőr zászlóaljat. A 16 gépfegyverből álló század teljesen fel van már szerelve. A legénység nyugtalankodott illetményei dolgában, de a kifizetés holnap már megkezdődik. Igen jó tiszti és altiszti kara van „a nemzet őri zászlóaljnak”. A 7. napirendi pontként a „polgármester még jelenti, hogy a háborúban mind a 8 középfokú iskolánk egy épületbe volt zsúfolva, a többi kórház lett, 2300 ággyal. Kérjük, hogy(rr-,a továbbiakban ^ ide betegeket ne utaljanak be, hogy így a nemzetőrséget elhelyezhessük és az iskolát megnyithassuk.” Erre az elnök jelenti, hogy „ ... a sok hazatérő beteg miatt kb. 1000 ágyas kórházat kell fenntartani, amit a csapatkórházban és a barakk­kórházban el lehet helyemi. Orvosunk elegendő van, polgári is; a kórháznak élelme is van.” Dr. Békevári Sándor (Folytatjuk) TANÁCSTAGI BESZÉLGETÉSEK A KÖZSÉGHÁZÁN Ha igen1 akkor miért nem ? Meghívó érkezett a városi jogú nagy­község, Kunszentmiklós tanácstagjai­hoz a tanácselnök, a vb-titkár és a Ha­zafias Népfront helyi vezetőjének alá­írásával. Beszélgetésre invitálták az im­már több mint három esztendeje meg­választottakat: számoljanak be tapasz­talataikról, vessék föl gondjaikat, szól­janak a lakókörzetükben élők közérze­téről, s hallgassanak meg tájékoztatót az elkövetkezendő évekre elképzelt te­lepüléspolitikáról. A meghívók nem egy napra szóltak, a 35 tanácstagot három csoportba so­rolták. Az osztályozás nem a körzetek elhelyezkedése vagy más hasonló ren­dező elv alapján történt, hanem úgy, hogy elővették az iratszekrényből az 1985. évi választások óta megtartott tanácsülések jelenléti íveit és jegyző­könyveit. Megjelenés és aktivitás ez volt az a két „tantárgy”, amelynek ér­demjegyei alapján a gyengébb vagy a jobban szereplő csoportokba kerültek az egyes tanácstagok. A „nem aktív” kategóriába soroltak többsége ezúttal is hű maradt korábbi önmagához: 13 meghívott közül mind­össze hárman jöttek el a beszélgetésre. A második és harmadik napra szóló meghívók cimzettjei viszont túlnyomó- részt most is ott voltak: kérdeztek, be­számoltak, kételkedtek és vitatkoztak. Az első csoport esetében leginkább maga a jelenség érdekes: miért váltak közömbössé a lakosság bizalmát a vá­lasztáskor elnyerő — tehát funkciójuk ellátására a legilletékesebbektől felha­talmazást kapott — tanácstagok? A válasz olyanképpen fogalmazódott meg, hogy valószínűleg nem gondolták át annak idején eléggé, mire vállalkoz­nak. Lehet ebben valami, bizonyára akad közöttük ilyen is. Ám hiba volna ennyivel beérni. Mert emlékezzünk csak vissza: a kötelező kettős jelölés a legutóbbi választások idején merőben új helyzetet teremtett. Többé egyetlen jelölt sem mehetett biztosra, mindenki­nek vállalnia kellett a nyilvános meg­méretés kockázatát. (Jónéhányan in­kább időben visszaléptek.) Aki tehát beszállt a ringbe, arról feltehető, hogy okkal, s céltudatosan tette. Akart vala­mit, voltak elképzelései, s mint utóbb kiderült, ezt a választók is méltányol­ták. S most mégsincs ott, ahol lennie kel­Talaj­előkészítés 'Í*3'<S János­halmán A Jánoshalmi Petőfi Tsz- ben az idén több mbH 100 hektáron jdSBk ki a háztáp {öleteket, A talajművelés előtt wertes trágyát hordanak a területre. (P.Z.) lene, mégsem hallatja a hangját, ahol hallatnia kellene. Falakba ütközött ta­lán? Kudarcot vallott? Csalódott ön­magában, a választóiban, a település vezetőiben? Megannyi kérdés, ame­lyekre nem ad kielégítő feleletet a „nem gondolta meg” kezdetű formula. De hiszen azért hívtuk ide őket, hogy minderről szót váltsunk — érvelnek a meghívót aláírók —, s lám, most sem jöttek el. így igaz, ám önmagunk meg­nyugtatására ez mégsem lehet elegen­dő. Talán már korábban kellett volna. Talán valamit másként kellett volna. S főként: úgy látszik, ezentúl másként kell... Természetesen szóba került ez a téma a második és harmadik délutánon is. Miért van az, hogy mostanában aktí­vabbak ugyan a tanácsülések, de ez csupán néhány embernek köszönhető? Az „ügyeletes hozzászólók” miért nem harmincötén, miért csak tucatnyian vannak? Az egyik tanácstag kifejtette: gyakran előfordul, hogy 'volna ugyan mondanivalója, de röstell szót kérni, ne tűnjön úgy, hogy már megint ő „okos­kodik”. Pedig mindenkit érintő, s ér­deklő helyi ügyekről van szó, olyanok­ról, amelyekről bárki tud, ha akar, ke­resetlen szavakkal is őszinte és meg­győző véleményt mondani. Sohasem kellett, ma sem kell ehhez diploma, de az igen, hogy az előteijesztések világo­sak, mindenki által érthetőek, azaz használhatók legyenek. S talán az sem ártana, ha a tanácstagok egy-egy „rá­zósabb” ügy tárgyalása előtt részlete­sebb tájékoztatást, afféle szakmai fel­készítést kapnának. S vajon milyen a lakosság és a ta­nácstag viszonya? Nem mondhatni, hogy teljesen felhőtlen lenne. — A cik­lus a teho megszavaztatásával indult, ettől nem lettünk népszerűbbek — mondta az egyik jelenlévő. De azért haszna is volt a dolognak: a lakosság megismerte a tanácstagot, szót váltot­tak egymással, felszínre kerültek a meglévő gondok, problémák. Ezek megoldása azonban már többnyije meghaladja a tanácstag lehetőségeit, s ezt az emberek is tudják, sokat nem is várnak tőle. Neki azonban ennek elle­nére is erkölcsi kötelessége, hogy meg­próbálja jól végezni vállalt feladatát, ha nem így cselekszik, vissza lehet és vissza is kell hívni — hangzott el. Lép­jen a helyébe a póttanácstag, akit a választások alkalmával — a jelek sze­rint méltatlanul — kiszorított a testü­letből. És a tanács különböző bizo ttságaiba sem örök érvénnyel delegáltá k a tago­kat. Aki nem vesz részt a m unkában, azt mentse fel a tanácsülés, s válasszon helyette alkalmasabbat. Hiszen az élet felgyorsult, rendre új és még újabb helyzetek adódnak, a testület semmi­képpen sem nélkülözheti a hozzáértő, lelkiismeretesen dolgozó (miberekből álló bizottságok véleményalkotó, ori­entáló tevékenységét. Am a vita során kiderült, hogy az ülésekre rendszeresen eljáró, szavukat hallató tanácstagok körül sincs minden rendben. Sok kérdésben ők sem rendel­keznek kellő ismeretekkel, hogyan tud­nák akkor választóikat tájékoztatni? Kevés, bénítóan kevés az információ, miközben a lakosság érdeklődése a közügyek iránt rohamosan fokozódik. Több tanácsülést kellene tartani? Gyakrabban kellene találkozni? A ve­zetőket sűrűbben megszólaltatni? Mert mihez kezdjen például a tanácstag, ha nekiszegezik a kérdést: miért és miből kap a cigány lakosság „befőzési se­gélyt”? Befőzési segély természetesen mem létezik, ám éppen az ilyen és ehhez ha­sonló alaptalan híresztelések okozhat­ják a legtöbb morális kárt. Fellépni ellenük azonban csak megfelelő infor­mációk birtokában lehet. így hát a töb­bi között e téren sem ártana aprópénz­re váltani azt a — tanácselnök szájából elhangzott — kinyilatkoztatást, misze­rint nem a testület van az apparátusért, hanem az apparátusnak kell kiszolgál­nia (információkkal is) a testületet. Minthogy felettébb furcsa, s fantasz­tikus találgatásokra is okot adó dolog az, ha a tanácstag (ráadásul az ille;tő a végrehajtó bizottságnak is tagja) nem tudja választói számára megindo kolni, miért azt, s miért nem ezt az utcát lát­ták el íjj aszfaltburkolattal. Pedig az ügy szinte unalmasan tisztességes: a megjavított úton közlekednek a jövő­ben a helyi buszjáratok. Úgy tűnik, nem csupán az autóbusz útvonalán kell sürgősen változtatni. Sit kéi Béla SZOBÁHOZ KÖTVE — MÉGSEM MAGÁNYOSAN A/feleg, puha fészekké formálta Kecskeméten széchenyivárosi bérlakását az asszönyi ügyesség, amely Balog Józsefhé sajátja. Mindenütt hím­zett, csipkés kézimunkák, rend, tiszta­ság, pedig a tulajdonos százszázalékos rokkant. Bizonyára még sokan emlé­keznek arra a balesetre, amely 1982. november 26-án történt Kecskeméten, a régi megyei tanácsház melletti autó- buszmegállóban. Kölcsönkért személy- gépkocsival egy fiatalember felszaladt a járdára, hat embert elsodort, köztük Baloghnét, aki a legsúlyosabban sérült meg. Az talán a sors kegyetlen fintora volt, hogy ez az asszony sokáig mint hivatásos gépkocsivezető kereste ke­nyerét, s amikpr elgázolták, akkor is a Kunság Volán dolgozója volt. — Ha azt mondon, gépkocsivezető dinasztiát alapított édesapám, nem áll- Htok valótlant. Mi, a család tagjai — anyám kivételével — már kora gyer­mekkorunkban eljegyeztük magunkat a gépkocsival. A Tefunál helyezkedtem el 1951-ben, ott, ahol édesapám is dol­gozott. Akkor még csak titokban ve­zettem a teherautót, de amikor tanfo­lyamot hirdettek, én is jelentkeztem. Budapesten szereztem meg a jogosít­ványt, és Opel-Blitzet, majd pótkocsis Csepelt vezettem 1953-ig. Miután édes­apám fél szemmel, külön engedéllyel vezethetett, ketten fuvaroztunk, ő éj­szaka, én nappal vezettem, én voltam a váltótársa. Közben férjhez mentem, természetesen egy gépkocsivezetőhöz. A következő év nyarán éppen a kocsi Munkatársai nem felejtették el körül matattam, amikor hallom a ga­rázsmester és a vezénylő párbeszédét: „Miért engeded a Rózsit vezetni? — Mert nem akar leszállni a kocsiról! — Nincs szemed, alig fér a volán mögé?!” — Tényleg így volt, hat hónapos terhes voltam, de ez nem zavart a munká­ban ... A szülés után néhány évig nem dol­gozott, de a szíve visszahúzta az akkor már AKŐV nevet viselő vállalathoz. Próbálkozott ismét, hogy kocsira ke­rüljön, de a férfiak legfeljebb hiteget­ték, végül is eltanácsolták. Baloghnét azonban nem olyan fából faragták, hogy megijedjen, lemondjon az elkép­zeléséről. Megmérgesedett, kilépett, s masnap mar a Tejipar gépkocsi- vezetöjeként szál-, lította a tejet. — Két évig .szinte 20 órákat dolg&ztam na­ponta— emléke­zett vissza a még most is életkedv­vel, vidámsággal megáldott asz- szony—, de való­ban nem fárad­tam el. Mindezek ellenére nagyon hiányoztak a régi, megszokott kollé-j gák. Végül is visszamentem a Volán-, hoz, autóbuszra kalauznak. Később megbetegedtem, és az anyagraktárban helyeztek el. Nem kevesebb, mint tizen­öt évet töltöttem ott, jól éreztem ma­gam, s talán elégedettek is voltak mun­kámmal. A fiam itt tanulta ki az autó­szerelő szakmát, a lányomból forgal­mistát akartam nevelni, de nem állt kötélnek. Jómagam 1978-tól a balese­tig a darabáruraktárban dolgoztam, most idős édesanyámmal élek együtt, féljem meghalt, gyermekeim családot alapítottak; ők naponta felkeresnek. A szerencsétlenség pillanatának fel­idézése még most is, hat év távlatából sírógörcsöt vált ki belőle. Nem csoda, az örökmozgó, erős fizikumú asszony szobához van kötve, bottal jár, s legfel-; jebb kézimunkázni tud. A gépkocsive­zetésről azonban nem akar lemondani. A városi tanács megadta számára a 30 ezer forintos kedvezményt, s nemsoká­ra megérkezik a Trabant Hycomat, s akkor már képes lesz önállóan mozog­ni a Városban. — Három hónapig feküdtem a kór­házban, s 1983-ban rokkanttá nyilvání­tottak. Sajnos, még mindig gondjaim vannak a mozgással, de talán a követ­kező műtét... Tudja, miért kértem, hogy eljöjjön? Mert köszönetét akarok mondani a vállalatnak. A kórházban sokan felkerestek, nemcsak a szakszer­vezeti bizalmi, megpróbáltak valamifé­leképpen segíteni. Nagyon nagy öröm volt számomra, amikor lakásomra ki­hozták a Kiváló dolgozó jelvényt és a pénzjutalmat, alig tudom elhinni, hogy azóta is minden évben jön a segély... Ebben az évben két öröm is érte. Kivitték a vállalati üdülőbe, ahol nagy szeretettel fogadták, részt vehetett a régi brigádtagokkal együtt egy baráti összejövetelen. Nyáron Dombóvárra kirándultak vállalati autóbusszal, ahol igazán jól érezte magát. — Vendég voltam, de nem ez esett a legjobban. Akkor értettem meg: a vál­lalat dolgozói közéjük valónak tarta­nak. Ennél aligha van felemelőbb ér­zés .. Gémes Gábor Harminc perc alatt Záhonyban nemrégiben befejeződött a magyar—szovjet közúti, határátkelőhely felújítása. Szétválasztották és négy sávba terelték a ki- és belépő személy- és teherforgalmat. A jelentős napi személy- gépkocsi-, kamion- és autóbuszforgalom ellenére a határőrség és a vámőrség 30 percen belül elvégzi az útlevél- és vámkezelést (MTT-fotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom