Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

(Folytatás az 1. oldalról.)

zelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. Árkülönbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai partnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sokszázezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártértekezlet állásfoglalásából eredő feladatokat.

Egység és akcióképesség

Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok létéről és milyenségéről vitatkozni, nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket is. Ezért a vita igazi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapsztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Ezzel foglalkozva szólnék a platformok kérdéséről.

Ismeretes, hogy a Központi Bizottság a platformszabadság politikai és szervezeti feltételeire vonatkozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létre. A platformot úgy foghatjuk fel, hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kérdésben, bizonyos ideig tartó nézetazonossága és véleményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szerveződési, intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata, hogy a legjobb politikai irányvonal sem valósítható meg szilárd, következetes, kellő politikai összefogás nélkül. Az összefogás természetesen nem személyek közötti egyezség, hanem elvi alapon vállalt politikai közösség. A párt tő erejének azonban kiváltképpen rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján — a társadalom minden rétegéből építkező pártként — lehetőséget teremtsen a párbeszédre, szövetségre a kölcsönösen elfogadott elvek alapján a reform iránt elkötelezett kommunista, a párton kívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erők és az egyházak között.

Mindehhez meg kell fogain: .znunk a politikai együttműködés, közmegegyezés új tartalmát a megváltozott körülmények között.

Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltétel- rendszere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyanis jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek összetevői, igy a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság és a fogyasztásbővülés külön-külön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára.

Az összefogás pillérei

Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta:

1. A hatékony piacgazdaságnak, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalom- olitika kialakítását, amelyre alapul- at határozottabb nyitásunk a világ felé; . ' -*»" *

2. A társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának, a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása;

3. Olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását,' amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait;

4. A szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését; beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában.

Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesítve a nemzet, a haladás és a szocializmus ügyének összekapcsolását.

Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. században a magyar munkásmozgalom, 1956 ói-', az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni.

Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrend- szer körülményei között kezdjük meg kiépíteni.

Küzdelmünk a nemzeti felemelkedésért közmegegyezést, összefogást szervező erő akkor lehet, ha el tudjuk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd nepekkel szembeni előítélet, holott alapvető magyar nemzeti érdek ebben a térségben a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés.

Mitől kell 5 - - elhatárolódni?

Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése. .• **; •

Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok -fej- bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP- től való távolságtartás, bírálat jellemzi őket. Vannak olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy-nem szocialista társadalomban akarnak működni.

Új fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak közül né- hánnyal a kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonbannem jellemző minden szerveződésre. Általában továbbra is megfontolt álláspontot s differenciáit magatartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. Határozottabban kell törekednünk ugyanakkor arra, hogy az új szerveződésekkel kapcsolatban irányadó jelzéseket adjunk, és határozott magatartásunkat a társadalom nyilvánossága előtt tegyük. Eddigi vonalvezetésünk — részben érthető okokból — gyakran követő, túlzottan hasonuló jellegű, csaknem minden új fejleményt tolerál, azonban azokat integrálni és érdemben befolyásolni még nem képes. Fontos tanulságot vonhatunk le ezekből.

A közelmúlt történelmének tanulságai szintén e viták középpontjába kerültek. Mi erősít bennünket, mire építhetünk és mitől kell elhatárolódni — vitatják széles körben?

Történelmünk tagadhatatlan erőforrása az 1944/45-ös fordulóban kibontakozott újjászületés.

A következő fordulópont a két munkáspárt egyesülése. A Magyar Kommunista Part a forradalmi elmélet ismeretét, az illegális harcban kikovácso- lódott erényeit, mint az áldozatkészség, az önfegyelem, az elkötelezettség, míg a Szociáldemokrata Párt a tömegmunka, a demokratikus építkezés, a sokszínű politizálás tapasztalatait hozta a közös szervezetbe. Ezek a gazdag erőforrások rövid idő alatt szinte semmivé lettek, mert a párt egy szűk csoport diktatórikus uralmának az eszközévé vált. . i

Az. 1953-ban elindított kibontakozási kísérlet is sok figyelmeztető tanulságot hordoz. Az elengedhetetlen megújulás és reform elemeit tartalmazta az M Központi Vezetőségének 1953. .iiljJMüti határozata, az új szakasz kor- mi; i\"ro;ír;unja. De a párton belüli különböző csoportok közötti elvtelen harc. a torzsalkodás nemzeti tragédiába torkollott, és lehetőséget teremtett a munkáshatalom elleni ellenforradalmi támadásra is.

Pluralizmus és egypártrendszer

A tragikus helyzetből való kiemelkedés is a megújulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Kiemelkedő ér- dehie az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgozása és megvalósítása során arra a demokratikus tömegmozgalomra támaszkodott, mely 1953 nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogalmazta meg és követelte a bűnök felszámolását, a jogos igények teljesítését. Ez lényegében a forradalmi megújulás társadalmi talaját jelentette.

Történelmi tény, hogy a gyors konszolidáció kezdeti bázisát ez a demokratikus mozgalom és követeléseinek a teljesítése biztosította. Éppen ezért politikai kár származott abból, hogy ez a tény a későbbiekben nem kapott kellő megbecsülést, és a Nagy Imre-per után pedig teljes mértékben elsikkadt az értékelésekben. Ebben én is érzem a felelősségemet.

A párt politikájának új minőségét jelentette a hatvanas évek második felében a gazdasági reformfolyamat kibontakoztatása.

A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság:

1.) élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját;

2. ) a társadalom szamara elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai plu- larizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához;

3. ) képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal;

4. ) képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó, párton kívüli erőkkel szövetségben működik.

Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat.

Sürgető

feladatok

Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak.

•—-- Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek fél éven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé teijeszt- hető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk

is. így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január l-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja.

— Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges.

Hg- A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt akcióképességének erősítése miatt is —hogy 1988. december 31- ével mindenhol fejeződjön be az új Szervezet' Tc'ialaící tás áV h'

| — Olyan'akcióprogramot kell kialakítani;'1 amely az álápszervezetékre és középirányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegeire irányul, és elősegíti a feladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását.

A párt akcióképességének növelése érdekében radikális változtatás szükséges a kádermunkában hosszú idő óta tapasztalható fogyatékosságok, a többi között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetésére. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges embereket állítson, válasszon a vezetőposztokra.

Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljainak megfogalmazására — zárta beszédét Berecz János.

A FŐTITKÁR HOZZÁSZÓLÁSA

Tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket

A vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatáról szólt. „Az a dolgunk—mondotta —, hogy tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását.” Ezt célozza a párt egész politikája, amelynek kialakításában döntő szava van a Központi Bizottságnak. A Politikai Bizottság előkészíti ezeket a döntéseket, szervezi azok végrehajtását, majd számot ad a megvalósítás tapasztalatairól. A Központi Bizottság a párt- értekezlet óta több belpolitikai kérdést tárgyalt, mint korábban hosszú évek alatt, s erre az együttgondolkodás formálása céljából a jövőben is szükség lesz. A kérdések egy része politikai, más része ideológiai jellegű.

Fordulat — rövid idő alatt?

A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer.. .

A főtitkár ezek után a gazdasággal foglakozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot élérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez evek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az

anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat, kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámaszják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezet-váltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak, 3-3,5 százaléka pedig felújítottnak. Ez azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7-8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezetváltás:'Nem nehéz kiszámolni, mennyi idő alatt jutunk el á 100 százalékig. Márpedig ha több korszerű termékünk lenne, akkor többet tudnánk eladni a világpiacon. A fő akadály ném a nemzetközi befogadóképesség, hanem hazai kapacitásunk gyenge kihasználása. Nálunk a legmodernebb eszközöket — az utolsó öt év tapasztalatai szerint — naponta átlag 9 órán át működtetik. A Mecseki Szénbányáknál a 670 millió forintért beszerzett gépek közül ebben az évben még egy sem üzemelt egy percre sem.

Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyarországon a közigazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak még 2,5 százalékát sem teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel'is magyarázható, hogy nem dolgozik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy fejlesztési elképzeléseink — a gazdaságban, a diplomáciai kapcsolatokban, az idegenforgalomban, a parlamenti munkában, az oktatásban, az egészségügyben — ugyancsak jelentős költségvetési kiadásokat igényelnek.

Munkacsoport dolgozik a stratégián

A főtitkár ezek után kiemelte, hogy politikai gyakorlatunkat, amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva, fejleszteni kell. Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negativ jelenségeket, s ki kell dolgozni egy 15-20 évre szóló stratégiát. Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik Pozsgay elvtárs vezetésével. Mindemellett fejleszteni kell azt a munkakultúrát, amellyel egy demokratikus berendezkedésű állam képes meghaladni tegnapi önmagát.

E feladatok megoldására rendélkezésre állnak a különböző fórumokon kidolgozott munkaprogramok. A pártértekezlet elfogadta a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének akcióprogramját, amely ma is érvényes. Van külön program a jogrendszer korszerűsítésére, amelynek keretében több mint 30 törvény megalkodását vagy korszerűsítését tervezik. Ismert az úgynevezett „Demokrácia” csomagterv, amelyet a közeljövőben a Parlament elé terjeszt Pozsgay elvtárs. A program szerint — talán annál még gyorsabban is — folyik a kormány átalakítása. Gazdasági elképzeléseinket a kormány- program tartalmazza, működik egy reformbizottság. A kormánynak van programja a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsoltok alakítására is. A pártmunka fejlesztését

a Központi Bizottság által jóváhagyott feladatterv irányozza elő. Ma tehát nenr új programokat kell alkotni, hanem a meglévőket végrehajtani és így elérni, hogy a XIV. kongresszusra — széles körű társadalmi és párton belüli vitában — kialakíthassuk a hosszabb távra szóló cselekvési programot.

Most lassan megyünk előre vagy gyorsan? — tette fel a kérdést Grósz Károly. Lassabban haladunk a szükségletekhez viszonyítva, de gyorsabban korábbi önmagunkhoz és az adott feltételeinkhez képest.

A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyik kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Nem tartotta hibának, hogy a pártszervezetek maguk dönthetik el, tartsanak-e pártértekezletet vagy sem. Nagy. érték, hogy közben felfrissül a káderállomány, hiszen annak megújítására már korábban váltakozni kellett volna. Nő a cselekvési készség. Jelentős változás, hogy a politikai intézményrendszer három olyan tartóoszlopa, mint a szakszervezet, a Hazafias Népfront és a KISZ keresi a maga arculatát, és bátorítja az új gondolatokat. Természetes, hogy ezek között vitatható nézetek is hangot kapnak. A hatalmi apparátus szilárd, a parlament és a kormányzat munkája biztató irányban fejlődik. Sok kérdésben a vezetésben is tisztábbak a tennivalók.

A nehezítő tényezők között említette Grósz Károly a sajtót. „Én Sajtópárti voltam és vagyok — mondotta.. — A sajtóban sok érték van. De úgy érzem, hogy míg korábban indokolatlanul túl szépre festette a képet, most egyre inkább csak a bírálható elemeket mutatja be. Ez tehát egy más irányú torzulás,

amelyet meg kell állítani. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem úgy, hogy többet kell politizálnunk a sajtóban dolgozó elkötelezett újságírókkal, sokakkal, akik segíteni akarnak, de olykor nem tudják, hogyan.”

Bátortalan-e a vezetés?

Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem? Az elmúlt 5-6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is. Ha azokat nem kellő körültekintéssel, hanem nagybaltával akaijuk lenyesegetni, akkor félő, hogy az értékeket is tönkretesz- szűk, s a dolgok nem alulról, hanem felülről rendeződnek vissza. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. De ez nem egyenlő a „keménykedéssel”. A körültekintő döntéseket a vezetésnek együtt kell meghoznia, járva a nemzeti utat, vállalva a nemzetköziséget, amely nélkül nem lennénk képesek a nemzeti programot sem megvalósítani.

A küzdelem fő terepe most az alapszervezet. S fontos, hogy a kommunisták jelen legyenek a politikai intézményrendszer legfőbb szervezeteiben. Mindenekelőtt a szak- szervezet munkájában kellene aktívabban részt venni, hogy ne a pártszervezetek legyenek a termelés szervezői és mozgatpi, s a helyi problémákkal a vállalatvezetők és a szakszervezetek közösen foglalkozzanak. Ez vonatkozik a kormány és a szakszervezet viszonyára is, amelynek keretében most például vita folyik a kollektív szerződésekről. Ha a kormány valamit nem jól Ítélt meg, meg fogja változtatni. De az is tény, hogy egyes területekről a szakszervezeteknek vissza kell vonulniuk azért, hogy a gazdasági vezetők személyes felelőssége minden döntésben tet- tenérhető legyen. Ahol pedig a szakszervezeteknek nagyobb szerephez kell jutniok, ott ők működjenek határozottabban és nyomatékosabban.

A területi pártszervézeteknél az egyik legfontosabb tennivaló a kádermunka fejlesztése. Egy kormányzó párt képviselőinek olyan képességekkel, ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megfelelő fórumokon kellő hatással tudjanak fellépni, vitaképesek legyenek. Mert a tanteremben, az üzemben vagy más fórumokon nem a Központi Bizottság, hanem a helyi kommunista közösség, a kommunista vezető, a párttag vitatkozik, érvel. Legfontosabb feladataink közé tartozik ezért, hogy a mozgalomban szuverén egyéniségek nőjenek fel, akik önállóan képesek politizálni. A mozgalom minőségét sok-sok szuverén egyéniség politikai tevékenysége adja meg. Hangadó emberek kellenek, de őket nem lehet központi bizottsági határozattal kinevezni, mi csak segíthetjük őket ahhoz, hogy kivívják ezt a helyüket a maguk közösségében. Ma és még a következő években sem lesz népszerű a vezetői tevékenység. De aki ezt vállalja, az ne sopánkodjon, hanem viselje ennek terheit.

Grósz Károly a Magyar Hírlap október 28-ai számában megjelent, és a vitában többször említett nyilatkozatáról szólva elmondta:'szükségesnek tartotta;’hogy'tájékoztassa az országot és külföldi partnereinkéi is nemzetközi pénzügyeink néhány időszerű kérdé- - sérol. Felhasználta az alkalmat arra is, hogy megerősítse: a vezetésben különböző nézetek vitája' zajlik, ami természetes, de nincs semmiféle hatalmi harc, s a hangsúlyt mindenki az egységre helyezi. „Kötelességünk azon dolgozni S mondotta végezetül Grósz Károly —, hogy a párt vezetősége még jobban összecsiszolódjon, s gondolkodásában, cselekvésében még egységesebb legyen.”

A felszólalások alapvető mondanivalója az volt, hogy a pártban, a társadalmi élet minden szférájában fel kell gyorsítani a párt- értekezlet állásfoglalásának, a párt és a kormány más döntéseinek végrehajtását. Erre alapot adnak a pártértekezlet óta kibontakozott kedvező irányú folyamatok. Ezek végig- vitele azonban hosszabb időt, esztendőket igényel. Ennek kapcsán elhangzott: a vezetés legyen türelmetlenebb önmagával szemben, de vegye figyelembe a realitásokat és tanúsítson türelmet, egyben következetességet a végrehajtás során.

Ehhez a következtetéshez a legkülönbözőbb nézőpontokból kiindulva jutottak el a .vitában részt vevők. Az előadó által vázolt — sokak szerint friss, korszerű, más megítélés szerint historizált megközelítésű — helyzetértékelést a felszólalók többsége elfogadta, s bátorítást adott ahhoz, hogy folytatódjék az elmúlt másfél évtized nyílt kritikai elemzése, ami által egyértelműbbé válhat, hogy a párt vállalja az elmúlt évtizedek progresszív örökségét és hasznosítja tapasztalatait. Ugyanakkor a véleménynyilvánítók újólag felhívtájc a figyelmet arra is, hogy a párttagság nem az elmúlt tizenöt év teljes tagadását igényli, hanem a politikai gyakorlat egyes elemeitől való elhatárolódást sürgeti. Többen égető szükségét látták annak, hogy a testület olyan egyértelmű döntést hozzon, amely — a Központi Bizottság egységét is erősítve — határozott iránymutatásként szolgál a munkahelyeken, a lakóterületeken, az alapszervezetekben politizálok számára. Fontos, hogy a közvéleményt ma foglalkoztató valamennyi vitakérdésben a pártnak határozott, egységes álláspontja legyen, s ki-ki ezt felhasználva tudjon vitába szállni azokkal, akiknek céljai elfogadhatatlanok. Ennek az egységnek az alapjai mutattak rá — a munkásmozgalom legjobb hagyományai, a progresszív erők kezdeményezései lehetnek, így alakulhat ki a párt egészében az a szervezettség, az az egységes fellépés a társadalmat érintő fontos kérdésekben, amely a párt egészét vezető erővé teheti. Éttől függ valójában, hogyan alakul a párt tömegbefolyása, s hogy visszatér-e a párttagság önbizalma.

A májusi pártértekezlet óta eltelt időszak változásait szinte valamennyi felszólaló górcső alá vette, ki-ki megvilágítva a nézete szerint legfigyelemreméltóbb tendenciákat. Kiemelték: évek óta nem volt ennyi önmarcangoló eszmecsere, valódi változás a pártmunka demokratizmusának, nyilvánosságának, egy másfajta munkastílus meghonosításának előmozdításáért, mint ebben az öt hónapban. Éles, szenvedélyes viták jellemzik a közéletet, de nem tapasztalható jelentős szembenállásra, nyílt konfrontációra utaló magatartás. Többen szembeszálltak a pártértekezlet óta elért eredményeket lekicsinylő, a közvéleményben gyakran felbukkanó ilyen vélekedésekkel. Elfogadhatatlannak ítélték azt a nézetet, miszerint az országos pártértekezlet legfőbb eredménye csupán a személyi változásokban mutatkozik. Véleményük szerint a pártértekezlet lényegében kodifikálta, deklarálta a párt reformvonalát, s a társadalmi, politikai stratégiaváltás fontos, kiemelkedő állomását és feltételét alkotta. Egy új stratégia kimunkálása, a stratégiaváltás még folyamatban van, s ez időt, még jó néhány esztendőt igényel. Ez az új stratégia megérdemel minden társadalmi támogatást.

A vitában — akárcsak a pártértekezleten, s azóta szinte valamennyi fórumon — a felszólalók elmondták gondolataikat a pluralizmussal kapcsolatos kérdésekről, az egy, illetve a több párt létezésének témaköréről, a különböző csoportok, állampolgári szerveződések megjelenéséről. Erről többen úgy vélekedtek, hogy korai lenne ma még közéletünket a politikai pluralizmus kifejlett állapotának tartani. Ä korábbi fékek oldása nyomán színre lépő, nem egyszer a politikai közéletbe berobbanó új képződmények belső fejlődésük kezdeti állapotában vannak, s emiatt a kiérlelt, világos, politikai harcokban letisztult platform csak a jövő ígérete. De hogy ez az öntisztulás, a szélsőségek leválasztása miként megy végbe, az döntően a párt offenzivitásától, higgadtságától, igazának magabiztos képviseletétől függ.

Hazánkban — húzták alá mások — ma nem az egy- vagy többpártrendszer kérdése áll a középpontban, hanem a párt tevékenységének megújulása, a különböző mozgalmak, érdekképviseleti szervek munkájának korszerűsítése. Új elem a különböző alternatív erők intézményesülése. Ilyen körülmények között a pártnak a reformban érdekelt, a szocialista haladást támogató erők összefogására kell törekednie. Ennek kapcsán szóba kerültek a szakszervezetek, amelyek nem a hatalom részesei, s nem a transzmisz- sziós szíj funkcióját kell betölteniük —jelentették ki —, hanem önálló érdekvédelmi szervezetek, illetve azokká kell válniuk.

Az értékelések objektivitására utal, hogy senki sem tartotta politikailag reális elvárásnak a jelenleginél sokkal jobb általános közérzetet, mondván: amikor az életszínvonal romlik és szinte minden változik, akkor természetes a hangulati ingadozás is. Az élet- színvonal további csökkenése, a termékszerkezet-váltás gyorsulásakor létrejövő nagyarányú munkanélküliség miatt tovább erősödik a társadalmi feszültség, nő az elégedetlenség, kemény érdekütközések várhatók — mondták. Ugyanakkor elutasították a sztrájkkal való zsarolást és a fenyegetést, mert véleményük szerint a hatékony érdek- képviselet útján az ellentétek feloldhatók.

Többen úgy vélekedtek, hogy Magyarországon ma a többség az elosztást vitatja, miközben kevés figyelem jut a termelésre. Azt a követelési hullámot, amely az elmúlt időszakban megindult, meg kell állítani, mert a végeláthatatlan alkudozás miatt arra nem marad idő, hogy a gazdaság fellendítésével kerüljenek helyükre a jelenleg valóban torz értékviszonyok. Meghirdettük ugyan a gazdasági fordulatot, de nem határoztuk meg, 'milyen irányban,'mennyiigfordulunk j el eddig, tévesnek ítélt utunktól; s rijúlyeni gyorsító erők segítségével,' metkÓri sebes- séggel és meddig akarunk eljutni az új irányba.

Új társadalmi modell részletes kidolgozása és bevezetése nélkül nem haladhatunk előre. Magyarországon — többek megítélése szerint — ma két területen van nehezen megoldható válság: kátyúba jutott termelési szerkezetünk s pénzügyi egyensúlyunk. Ez a válság súlyosabb, mint amilyenre még 1987-ben is gondoltunk. Ezzel összefüggésben egy ellentmondás is markánsan kirajzolódik: a társadalom nagyobb része úgy érzi, hogy a megszorításokból már lehetne engedni. Ám a kormány, a párt vezetői úgy látják: ennek ma még nincs itt az ideje.

A vitázók nem hagyták szó nélkül az egyes rétegek hangulatát jellemző érzéseket, gondokat sent Elmondták például, hogy az értelmiség széles rétegeinek nem javuló, hanem több esetben romló a relatív jövedelme, munkafeltételeik önmagukban is munkájuk alábecsléséről tanúskodnak. Az alkotó értelmiség hangulatát a kétségbeesés és az aktív tenniakarás egyidejűségével jellemezték. Tarthatatlan állapotnak minősítették, hogy egy szocialista országban az oktatás, a művészet, a kultúra minden területe fenntartási gondokkal küzd, s például a színházak lassan a puszta létükért harcolnak. Kijelentették: a pártnak támogatnia kell az oktatáshoz, a képzéshez, a művelődéshez való jog gyakorlati megvalósítását — az óvodától a legmagasabb művészetig —, mert kiművelt emberek nélkül nem létezhet, nem fejlődhet a szocializmus.

Újra és újra szóba került a vitában a nyilvánosság szükségessége és fontossága. Szorgalmazták, hogy a tömegkommunikáció:— a jelenségek arányainak megfelelően — tükrözze a társadalom sokszínűségét.

A tanácskozáson többen arra is utaltak, hogy mindannak, ami ma Magyarországon történik, rendkívül fontos nemzetközi jelentősége is van. Kiváltképpen akkor, amikor a két eltérő társadalmi rendszer nem leszámolásra készül egymással, hanem azt keresi, hogyan lehet közös megoldást találni a globális problémákra, s miként bontakoztatható ki az együttműködés.

A tanácskozás jellemzője a kritikus, önkritikus hangvétel s a reális értékelés mellett a további tennivalók határozott megfogalmazása volt. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy mindenekelőtt a párt akcióképességét kell helyreállítani, illetve erősíteni. Ehhez kezdeményező politikára, összefogásra, a programokban megjelölt célok következetes képviseletére van szükség. A párt törekedjen alkotó együttműködésre a haladásban érdekelt széles társadalmi erőkkel.

A vitában felszólaltak: Szabó István, Veres József, Varga László, Tömpe István, Jas- só Mihály, Horváth István, Szilágyi Tibor, Dudla József, Vajda György, Berecz Frigyes, Glanz Lászlóné, Katona Imre, Szépe Ágnes, Ördögh Szilveszter, Aczél György, Györgyi Béla, Pozsgay Imre, Kői Tibor, Deák László, Ormos Mária, Horn Gyula, Gáspár Antal- né, Medgyessy Péter, Osztafi Béla, Kiss István, Huszár István, Nyers Rezső, Berend T. Iván, Nagy Sándor, Tökei Ferenc, Bónyai István és Hollán Zsuzsa. A Központi Bizottság további három tagja — Révészné Kéri Anna, Gubicza Ferenc és Szlamenicky István — írásban nyújtotta be hozzászólását. Az ülés után Berecz János elvtárs sajtókonferenciát tartott. (MTI)