Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLm. évf. 263. szám Áf3! 1,80 Ft 1988. november 3., csütörtök Grósz Károly Ausztriába látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke Franz Vranitzky, az Osztrák Köztársáság Szövetségi kancellárja meghívására ma hivatalos látogatásra Ausztriába utazik. LÉTESÍTMÉNYEK AVATÁSA, ÜNNEPI GYŰLÉS November 7-e tiszteletére A nagy októberi szocialista forrada­lom 71. évfordulója előtti napokban — hagyományosan — új létesítményeket adtak, illetve adnak át Bács-Kiskun me­gyében is. Egyebek között öregcsertőn holnap, 4-én 16 órakor felavatják az idő­sek klubját. Ugyanezen a napon 10 óra­kor Csófyospaíoson új útszakaszt adnak át, mely 3 millió forintba került. Kiskun­félegyházán két fontos létesítmény ké­szült el az elmúlt napokban. A kiskun vá­ros hűtőházának bővítése 43 millió fo­rintba, a Kunhús szárazáru üzeme 32 millió forintba került. Csátalján 12-szer 24 méteres tornacsarnokot adnak át, für­dőkkel, öltözőkkel ellátva, holnap 16 órakor. Katonatelepen húsbolt nyílik. • Számos egyéb rendezvény gazdagítja az ünnepi programot. így például La- josmizsén holnap IS órakor megemlé­keznek a nagy októberi szocialista for­radalom évfordulójáról, majd kollégi­ummá nyilvánítják az általános iskolai diákotthont. Megyeszerte politikai rendezvénye­ket tartanak ezekben a napokban. Kecskeméten a Lenin-szobomál ko- szorúzási ünnepség lesz november 7-én 10 órakor, Bácsalmáson pedig ünnepi gyűlésre kerül sor ugyanezen a napon, melyen Szakolczai Pál, a megyei párt- bizottság titkára mond beszédet R.M. • A kiskunfélegyházi hütőházban. KÜLFÖLDÖN IS KERESETT ZÖLDSÉGNÖVÉNYEKRÖL Hajtatási szakmai nap Bugacon Többször kaptunk már meghívót a holland Sluis & Groot vetőmagcég hazai képviselőitől, amelyben az ország legkülönbözőbb részeibe, kister­melők kertjébe invitáltak egy-egy növény termesztési fogásainak bemutató- :, sara. A mostani meghívás a bugaci művelődési otthonba szólt, ahol hajta- tási szakmai napot rendezett a cég. A majd félezer érdeklődő először a holland vállalat életével, céljaival ismerkedhetett meg egy videofilm segítsé­gével, Majd Kádár András szaktanácsadó néhány szavas kiegészítését hall­hatta a hazai kereskedelmi képviseletről, amely már nemcsak a vetőmag­vak eladásával, hanem termeltetéssel, exporttal is foglalkozik. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem docense, dr. Tűri István előadá­sában hangsúlyozta: a zöldségnövények termesztésében — a hajtatottak esetében feltétlen így van ez — nagy a jelentősége annak a szellemi energiá­nak, amelyet apróbb nagyobb technológiái javításokra fordíthatunk. Ilyen például az a nálunk még nem elterjedt módszer, amelyet a hajtatott paprika támrendszercs termesztésének nevezhetünk. Fehér Tibor szaktanácsadó a fajták és hajtatási időszakok közötti össze­függésekre irányította a figyelmet, egyebek közt arra, hogy az őszi hajtatá- sú paradicsom termése iránt más a kivánalom, mint a tavasziakéval szem­ben. Ajánlott kígyó-, mini-kígyóuborka, valamint a Kiskunfélegyháza környékén egyre népszerűbb hajtatott sárgadinnye fajtát. A paprikák kö­zül kiemelte az úgynevezett kalitorniai tipusúakdt, amelyeket egyre inkább keresnek a külföldi vevők. Pötörke István, egy kísérleti telep vezetője a hajtatott salátatermelés fortélyairól szólt. Elmondta, hogy n vctömagccg már három jégsaláta fajtával rendelkezik. A Kertészeti es Élelmiszeripari Egyetem docense, dr. É G7/7.V Atárton a növényvédelem kérdéseit taglalta. Elmondta egyebek közt, hogy sokkal könnyebb, kevésbé költséges és biztonságosabb a hajtatott zöldségféléket megóvni a betegségektől, mint „gyógyítani". A Hungarolruct munkatársa dr. Maczák Béla a hajtatott zöldségnövé­nyek piaci helyzetét vázolta. A szocialista export, illetve a hazai fogyasztás növelésére várhatóan nem nyílik lehetőség, tehát a tőkés piacokat kell megcélozni. Ott viszont a minőségi követelmények szigorúak és arra is ügyelni kell. milyen időszakokban szállítsanak egy-egy növényt. A KITE-t a legtöbb mezőgazdasággal foglalkozó szakember úgy ismeri,; ^ hogy szántóföldi növények termesztését segítő rendszer. Paszternák Fe^fi) renc, a rendszer munkatársa azt a náluk alkalmazott módszert mutatta be, > jJ amellyel jó minőségű, egyöntetű palánták nevelhetők speciális tálcákon. A szakmai nap résztvevőinek gyakorlati programot is szerveztek, Kis^/sí kunfélegyházán. Szabó Imre portáján kilenc paradicsom fajtakísérletét;' mutatták be. G.E. r ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A gazdasági reformlépések pkeref l BM[ döntő fontosságiig 8f|lifli A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. november 1—2-aI ülésén, amelyen Kádár János elnökölt, Berecz János előterjesztésében megvitatta a belpolitikai helyzet alakulását, a párt feladatait, Hoós János előterjesztésében pedig a népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989 —90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszeréről szóló jelentést. 1. A Központi Bizottság áttekintette az 1988. május 20—22-ei országos pártértekezlet óta eltelt időszak belpolitikai folyamatait, a párt helyzetét és feladatait. Állást foglalt a belpolitikai helyzet megítélésének vitás kérdéseiben. A pártértekezlet állásfoglalásává és a Központi Bizottság feladattervével össz­hangban meghatározta a párt tevékenységének fő irányait és súlypontjait A vi­táról a napi sajtó ad tájékoztatást A testület állásfoglalásáról közlemény jelenik meg. 2. A Központi Bizottság az 1988. júliusi ülésén hozott határozatnak megfele­lően, a népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről és az 1989—1990. között követendő gazdaságpolitikáról szóló tájékoztató alapján megvitatta a népgazda­ság fejlesztésének lehetséges főbb irányait, a gazdasági kibontakozás érdekében szükséges tennivalókat A Központi Bizottság a gazdasági helyzetről és a jövő évre ajánlott gazdaságpolitikai irányvonalról elfogadott állásfoglalását nyilvá­nosságra hozza. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága — Berecz János előteijesztésében — kedden és szer­dán belpolitikai helyzetünkről szóló jelentést, s a párt feladataira tett ja­vaslatot vitatott meg. Berecz János referátumában rámu­tatott, hogy sorsfordító időket élünk. Az 1960-as évek reformfolyamatait az 1980-as évek újabb — bár ellent­mondásoktól sem mentes — reform­hulláma követte a gazdaságban. A pártértekezlet új utat, új teret nyi­tott a nemzet, a szocializmus fejlődé­se előtt. A pártértekezlet előtti idő­szaknak s magának a tanácskozás­nak alapvető tapasztalata, hogy az átfogó megújulás igénye nem politi­kusod. ideológusok véleményeként, hanem a társadalom, a párttagság döntő többségének igényeként feje­ződött ki: Történelmi feladatunk az, hogy gyors ütemben végigvigyük a szocia­lista piacgazdaság kialakítási folya­matát. B űzzel együtt hozzuk létre a szocializmus demokratikus politikai - berendezkedésének az alapfeltételeit, és ebből kiindulva rövid időn belül épüljön ki az ennek megfelelő intéz­ményrendszer. A pártértekezleten elfogadott program megvalósításának első né­hány hónapjában ugyanakkor a bel­politikai helyzet alakulásában olyan tendenciák is megjelentek, amelyek a reformfolyamat nem kielégítő ütemé­ből következnek, illetve nem kedvez­nek a reformok megvalósításának. A közhangulat romlik, ma lényege­sen rosszabb, mint néhány hónappal ezelőtt. A gazdaság továbbra is vál­ságjelenségekkel küzd. Az életszínvo­nal, az életkörülmények hosszabb idő óta romlanak, s ez a tendencia ebben az évben felgyorsulóban van. A gaz­daság nem kielégítő teljesítménye je­lentős társadalmi feszültségeket vált ki. A lakosság, s ezen belül a párttag­ság jelentős rétegei túl sokat vártak a pártértekezleten végrehajtott válto­zásoktól. Polgári radikális és liberális erők Jól érzékelhető a párt és a kormány iránti bizalom megrendülése. Ez a helyzet már a pártértekezlet előtt is látható volt. Az értekezletet követő hetekben a párt iránti bizalom javult, de az utóbbi időben a romlás tovább folytatódott. A társadalom széles ré­tegeiben csökken a helyzet megvál­toztatására irányuló központi erőfe­szítések hitele. Jelenlegi helyzetünket az állampol­gárok, a párttagok különbözőképpen ítélik meg. Vannak, akik káoszról, zűrzavarról, a szocializmus pozíciói­nak térvesztéséről szólnak és rendért kiáltanak. Mások az újonnan meg­nyílt politikai mezőkön kívánják ér­dekeiket érvényesíteni. Egyesek kizá­rólag polgári és más eszmék talaján lépnek fel. A pártértekezlet által elfogadott program végrehajtásának folyamatá­ban ma két súlyos veszéllyel találko­zunk. Az egyik a visszarendeződés­nek a lehetősége. Ma léteznek ilyen törekvések; mögöttük konzervativiz­mus, értetlenség, a korábbi gyakorla­tunkhoz való visszatérés tudatos elő­mozdításának az érdeke és szándéka húzódik meg. A másik, a húrt feszítő, a hatalmi pozíciók megszerzésére irá­nyuló tevékenység főleg polgári radi­kális és liberális erők részéről tapasz­talható, amelyek a párt pozícióinak gyengítésében látják előretörésük fő lehetőségét. Mindkét törekvés kifeje­zetten reformellenes. A következőkben a párt helyzeté­ről, politikai gyakorlatáról szólt Be­recz János. Pártunk a változás, az átalakulás állapotában van. A tagság ki akar törni a végrehajtó tevékenységet vég­ző párttagszerepböl, egyre aktívab­ban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Ez a szándék nem mond ellent annak, hogy eközben ne­hézségeket okoz a nagyobb önállóság megélése. A fordulat késleltetése, a szavak és a tettek közötti szakadék mélyülése radikalizálta a párttagsá­got. Ez bizalmi válságban jutott kife­jezésre. Az 1988 januáijában megkezdő­dött párton belüli szervezett viták erős indulatokat hoztak felszínre. A vita folytatása során csökkent az indulat, de megmaradt az erős kriti­ka, s erősödtek az útkereső törekvé­sek. A valódi irányváltást célul kitűző pártértekezlet dokumentumainak ér­demi megvitatására, kihordására ugyanakkor nem bizonyult elégnek néhány hét. A vita folyamatában így nem rendeződhettek, nem tisztulhat­tak le a párttagság nézetei. , A személyi változások várható ha­tását a párttagság túlértékelte. Mivel ezt nem követték, mert nem követ­hették olyan érdemi, magatartásbeli változások, mint amilyeneket kívána­tosnak tartottak, ezért úgy érzik, hogy az eredmények szerények, ese­tenként az eredménytelenség érzete is kialakult. A tekintélyvesztés okai A párttagság, a pártértekezletre készülve, az elégedetlenségével, a kri­tikájával, a távlat- és bizalomveszté­sével kifejezte: nem vállalja a folyto­nosság teljes továbbvitelét az elmúlt másfél évtized politikájával. Ehhez a meggyőződéshez vezetett a XL, a XII. és a XIII. kongresszus céljai és megvalósításuk közötti eltérés, ame­lyet a tagság az életszínvonal-romlás­ban és a pártnak a társadalom előtti tekintélyvesztésében élt át. Változta­tási szándékát csak megerősítette az is, hogy szerepe elsősorban a határo­zatok végrehajtására korlátozódott, s ezért nem vett és nem is vehetett részt érdemben a politika kialakításában. Így nem érezte, és most sem érzi ma­gát felelősnek az elmúlt másfél évti­zedben előfordult rossz döntésekért, a meglevő hibákért és azok következ­ményeiért. Az elmúlt időszak döntési mecha­nizmusának egyik meghatározó sajá­tossága, hogy egy rosszul megválasz­tott vagy nem pontosan feltárt hely­zetnek megfelelő koncepció talaján születhettek jó döntések is. De ezek nem gyakorolhattak kedvező hatást. Az átmenet másik sajátossága, hogy a társadalomirányítás — az ed­digi kezdeményezések ellenére — még nem rendelkezik konkrét lépé­sekre lebontható stratégiával, s a megalapozásául szolgáló ideológia is nagyrészt kidolgozásra vár. Zavarok vannak pártunk és a tö­megek közötti viszonyban. A mun­kásosztály jelentős rétegeivel, főleg a párttag munkássággal nem voltunk képesek érdemi párbeszédet folytatni a belpolitika nagy jelentőségű témái­ról. Az értelmiséggel az elmúlt egy­másfél évtizedben pártunk nem volt képes felkutatni a megváltozott kö­rülményeknek megfelelő kapcsolat- építés hídjait. A mezőgazdasági dol­gozók továbbra is kötődnek a párt politikájához, az agrárpolitika kö­zösségi és emberi vonásai miatt. Bel­politikai helyzetünk egyik jellemzője, hogy a mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitá­sunk egyik fontos tényezője. Ifjúságpárti politikát! Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjé­nek kulcskérdése. Ebből következően meghatározó jelentőségű a szocializ­mus jövőbeli fejlődése szempontjá­ból. Jelentős korosztályok az elmúlt tíz évben, a gazdasági stagnálás, az életkörülmények romlása, a társadal­mi feszültségek növekedése idején váltak felnőtté. E korosztályoknak ezért elsősorban negatív tapasztala­taik vannak társadalmunkról. Törté­nelmi felelősségünk tehát, hogy „ifjú­ságpárti” politikát folytassunk. A továbbiakban az előadó az egy- pártrendszer—többpártrendszer kér­déseiről, az alternatív útkereső törek­vések szerepéről szólt. Az alternatív útkeresések egyik meghatározó té­nyezője ma az, hogy a párt által az elmúlt másfél évtizedben folytatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindin­kább eltávolította az országot a vi­lágfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagymértékű csökkené­séhez vezetett, s a gyakorlat nem tu­dott a nemzet számára szilárd jövőt ígérő perspektívát nyújtani. Nem az a gondunk valójában, hogy létrejönnek az alternatív szerve­ződések, hanem az, hogy ez ilyen sú­lyos feszültségek közepette történik. Ézért jogos bírálatok, kritikák feje­ződnek ki á megalakuló új szerveze­tekben is, s ezért keresik válaszaikat hangsúlyozottan a párttól eltérően. A helyzet megváltoztatásának leg­főbb eszköze: a társadalmi feszültsé­geket kiváltó gazdasági helyzet meg­változtatására irányuló gazdaságpo­litikai fordulat végrehajtása. A szocialista építés sajátos magyar útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban bevezetett magyar gazda­ságirányítási reform — mondotta ez­után. — Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevé­vel fémjelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addiginál gyor­sabb gazdasági fejlődés feltételei te­remtődtek meg. Nem szakítottunk azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. Nem kapott érdemi figyelmet az új szocializmus­felfogás kialakítása, a szocialista vi­szonyok közötti korszerűsödés elmé­leti és gyakorlati problémáinak tisz­tázása, az értékrendszer megújítása. A politikai intézményrendszer szá­mottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erő­teljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. A programok szintjén megfele- . lő belpolitikai elhatározások' fogal­mazódtak meg," de többnyire elma­radt a végrehajtásuk. A pártpolitika a folyamatosságot és a folytonossá­got hangsúlyozva, a konfliktuskerülő . politika gyakorlatát követte. E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása már megkezdődött. A gazdasági reformfolyamat felgyor­sításával rövid időn belül el kell érni, hogy visszafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaság- irányítás egészében. A reform kulcs­kérdése a piaci viszonyok következe­tes érvényesítése. Ott kell az állam­nak megjelennie, ahol a piac szabá­lyozó szerepe nem érvényesül. Továbbfejlődésünk kulcskérdései A vegyes tulajdonú piacgazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a pártértekezlet állásfoglalása, s nem lehetünk képesek korszerűen műkö­dő gazdaság megteremtésére. A ma­gántulajdon tartós, szilárd része a tu­lajdoni rendszernek, megfelel az át­meneti társadalom természetének. A magántőke nem válik meghatáro­zó részévé az újratermelési folyama­toknak, hanem azok továbbra is a társadalmi tőke dominanciáján nyugszanak. Az előadó ezután továbbfejlődé­sünk kulcskérdéséről szólt, arról, mi­lyen gyorsan tudjuk hatékonnyá ten­ni a társadalmi tulajdont. A haté­konyság követelményét szigorúan ér­vényesíteni kell. A hatékony társa­dalmi tulajdonformák megteremtésé­ben fontos lépés a társasági törvény. Ezután Berecz János hangsúlyoz­ta: a gazdasági reformtervezet továb­bi lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkozta­tási feltételek megteremtése nélkülöz­hetetlenek a gazdaságpolitikai fordu­lat végrehajtásához. Egyidejűleg fel kell gyorsítani annak a szociális vé­dőhálónak a kiépítését, amely a fog­lalkoztatási feszültségek enyhítésé­hez, a munkanélküliség kezeléséhez szükséges. A gazdasági reformlépé­sek sikere—a gazdaság teljesítménye és a közhangulat közötti rendkívül szoros összefüggés miatt — a jövőbe­ni belpolitikai helyzetet alakító döntő fontosságú tényező. A társadalmi közvélemény ilyen ál­lapotának döntő oka, hogy hosszú éveken át a párt vezető szerepének egyoldalú hangsúlyozása a minden- hatóság látszatát keltette, továbbá közelebbről az elmúlt másfél évtized­ben a magyar társadalom előtt a gaz­daságra vonatkozó lényeges informá­ciók nem kerültek napvilágra. Egyszerre kell tehát hozzákezde­nünk a továbbra is áldozatokat köve­telő gazdaságpolitikai fordulat meg­valósításához és a tényleges gazdasá­gi helyzetnek, a tényleges választási lehetőségeknek a társadalommal tör­ténő megismertetéséhez. Berecz János ezek után rámutatott: a politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, ame­lyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy az újságíró-társadalommal partneri viszonyt építsünk ki és tart­sunk fenn. A saját törvényei szerint működő, politikai tényezőként színre lépett sajtó megfelelő helyzethez, sze­rephez jusson a kibontakozó demok­ratikus közéletben. A nyilvánosság torzulása Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény ,' hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézetei­nek egyoldalú sulykolásával hangu­lati nyomást gyakoroljon a társada­lomra. Akarva vagy akaratlanul megzavaiják, dezorientálják a közvé­leményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlen­ség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a párt és a tár­sadalom közötti viszonyt. Kénytele­nek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Egyelőre még nem tisztázott kér­dés, hogy a társadalmi élet különbö­ző súlyú és eltérő politikai orientáció­jú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommuniká­ciós fórumokhoz juttatni, vagy azok a saját eszközeikre alapozott nyüvá- nossággal rendelkezzenek. Miután itt politikai kérdésről van szó, annak megválaszolásához a politikai érde­keknek kell meghatározónknak len­ni. Jogosnak tekinthetjük ezért azt az igényt, hogy az állami tömegkommu­nikációs eszközökben az új szervező­dések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kap­csolatos bírálat is. A párt, a szocialis­ta állam, illetve a tömegszervezetek orgánumai politikájuk alapján — az új szerveződések céljait, érveit, gya­korlatát nem elhallgatva — kritiku­san, polémikusán, saját álláspontju­kat képviselve foglalkozzanak velük. Egyre inkább feszültséget okoz az a gyakorlat, hogy jelentős, nagy lét­számú rétegek helyzetéről, érdekei­ről, törekvéseiről és főleg munkájuk­ról lényegesen kevesebbet lehet tudni a sajtóból, mint amilyen a társadalmi folyamatok egészében betöltött sze­repük. Ugyanakkor egy szűk cso­port, néhány ügyeletes nyilatkozó minden nyilvánosságot megkap. En­nek a gyakorlatnak a megváltoztatá­sa a lapgazdák, a szerkesztők, a sajtót irányító vezetők fontos szakmai és politikai feladata. Megjelennek majd — politikai ha­tározataink nyomán—más színezetű lapok is. A más színezet, a más politi­kai szemlélet önálló arculatot fejezhet ki, de nem támadhatja a társadalmi berendezkedés alapjait. Beyecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel —hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezé­se lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megkö­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom