Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

1988. november 19. • PETŐFI NÉPE • 3 SZTRÁJK VAGY KÖZMEGEGYEZÉS?* SZELLEMI FELOLDÓDÁS ÁZ ASZTALOSMdHELYBEN • MIÉRT TILTAKOZIK CZIBERE TIBOR? Kiszabadul-e a szellem a palackból? Interjú a művelődési miniszterrel A héten Kecskemét vendége volt Czibere Tibor művelődési miniszter, aki szerdai programja végén adta át rendeltetésének a 607-es Számú Gáspár András Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola új sportcsarnokát. Az alkalmat kihasználva kértünk interjút a minisztertől. — ön Szent-Györgyi Albert profesz- szort idézve nagyon szép gondolattal zárta beszédét: „A sport nemcsak test­nevelés, hanem a léleknek is a legerőtel­jesebb és legnemesebb nevelőeszköze. A sportcsapat a társadalom kicsinyített képe, a mérkőzés pedig az életért való nemes küzdelem, amely önfegyelemre, kitartásra, gyors döntésre, emberi tisz­tességre nevel.” Hogyan érvényesülnek ezek az erények a mai gyakorlatban? — Ezek érvényesülésének nincsenek komoly akadályai — mondta Czibere Tibor — hiszen nem anyagi feltételek­től függenek. Az emberi szellem tulaj­donsága, hogy higgyen az ép test, az ép lélek egységében. S mindez szükséges is annak a megvalósításához, amit ma is értéknek tartunk. Következésképpen: nem igaz az, hogy nehezebb anyagi kö­rülmények között nem lehet színvona­lasan oktatni! Az a szellemileg felké­szült ember, aki hisz a jövőjében, igenis képes a magas szintű szellemi törekvé­sek megvalósítására. — Vannak-e ehhez mozgósítható tar­talékaink? — Feltétlenül! Ennek a népnek nagy szellemi tartalékai vannak. Csak meg kell találni a módját, hogy ezeket fel­színre hozzuk. S én ezt megértéssel, jó közérzettel elképzelhetőnek is tartom. — A jó közérzet elválaszthatatlan fel­tétele szorosan összefügg az anyagi jó­léttel ... — Elismerem, hogy a közérzetet anyagiakkal lehet biztosítani, de nem­csak, és nem elsősorban azzal. Ha tár­sadalmi konszenzus jön létre, még np- héz gazdasági helyzetben is mozgósit- • hatók a. belső tartalékok. ............ — Miközben ön a szellemi tartalékok mozgósíthatóságáról beszél, a' pedagó­gusok sztrájkkal fenyegetőznek, mert fizetésük ma már szinte teljesen elérték­telenedett. Jfesj A pedagógustársadalom nem csak sztrájkfelhívással tud élni, annak ellenére, hogy azt elhiszem; ha valaki ezzel a gondolattal elindul, képes töme­geket toborozni. De azok a pedagógu­sok, akik azt a felhívást aláírták, első­sorban nevelni, küzdeni akarnak a jövő társadalmáért. És én hiszek abban, hogy a társadalomnak ez az értelmiségi rétege, amely a jövőért felelős, nagyon is érzi és érti azt, hogy a szellemi tarta­lékok mozgósítására hivatott. És ami­kor ezt tapasztalom — ebben erősített hieg a kecskeméti tornacsarnok, a né­hány nappal ezelőtt Sopronban létesült oktatási intézmény építése során meg­nyilvánult széles körű társadalmi ösz­szefogás —, akkor ez nekem biztatást ad. Azt sugallja, hogy ha ez a társada­lom az erőforrásait mozgósítva ilyen tettekre képes, akkor bíznia kell a ki­bontakozásban. — Az imént konkrét intézményeket említett, az iskolarendszerünk általában hogyan felel meg a mai és a változó idők követelményeinek? — Sok példát hozhatnék fel, elsősor­ban a felsőoktatás területéről. A vála­szom lényege azonban az, hogy nem osztom azok véleményét, akik azt állít­ják; az oktatásügyben az utóbbi 30-40 évben mindent elrontottunk. Ebben a struktúrában, amelynek a 8 osztályos általános iskolára épülő gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás és szakmun­kásképzés a lényege, még annak a kö­vetelménynek is megfelel, hogy a társa­dalomnak „konvertibilis” szakembere­ket képezzen. A tartalmi munkán van a hangsúly, amelyhez kétségtelenül kel­lenek anyagiak. De én akkor sem tu­dok harsány hangon olyan követelések élére állni, amilyeneket mostanában sokan hangoztatnak. Ma, amikor töb­bet akarunk, amikor szeretnénk meg­alapozni a jövőnket, szükség van az oktatásban beruházásra. De ez nem azt jelenti, hogy akkor követelőző hangon kilépek és sztrájkra hívom az oktatá­sügy dolgozóit. Azt viszont kötelessé­gemnek érzem, hogy a megoldandó fel­adatainkra ráirányítsam mindazok fi­gyelmét, akik felelősen döntenek a ma­gyar társadalom jövőjéről. És minden erőmmel azon vagyok, hogy támogas­sam ezt a törekvést, még akkor is, ha szerény erőket tudok mozgósítani. . — Egyetértünk-« abban, hogy az erők mozgósításához mindenekelőtt életerős, egészséges' emberekre van szükség? — Egyetértünk, éppen ezért, amikor oktatásügyről beszélünk, ebbe beletar­toznak azok a feltételek is, amelyeket azért kell biztosítani, hogy egészséges emberek legyenek a tagjai a társada­lomnak. De — megjegyzem — testne­velést akkor is lehet űzni, ha nem csúcs­technológiai szinten vannak a feltéte­lek: — Tehát a feltételek esetleges hiá­nyossága miatt nem szenvedhet csorbát a testnevelés, amely — gondolom, ebben sem lehet nagy vita közöttünk — a lé­leknek is a legfőbb nevelőeszköze. Mi­lyen a tanköteles „lelkek” helyzete Ma­gyarországon 1988 novemberében? — Talán nem minősíti kincstári opti­mizmusnak, amit mondok; a kecske­méti iskolában erőteljes, egészségtől duzzadó fiatalokat láttam. Ezért ben­nem ilyenkor kétségek is támadnak, hogy a katonaköteles fiatalok annyira fejletlenek-e, mint amilyen mértékben erről az utóbbi időben hallani? Lehet, hogy egy fővárosi, értelmiségi pályára előkészítő középfokú oktatási intéz­ményben mást tapasztaltam volna, de Kecskeméten ép testeket láttam, ame­lyek mögött ép lelkeket feltételezek. S ez engem bizakodóvá tesz a jövőt illetően. — A jelenben viszont még azt tapasz­talni, hogy túlterheltek a tanköteles fia­taljaink, meggörnyedve járnak az isko­latáska súlya alatt. Szent-Györgyi pro­fesszor véleménye szerint „a tudálékos­ság mázával megkent féltudósokat neve­lünk, akik a közéletre alkalmatlanok, s a tudományhoz sem értenek igazán.” Pedig neves külföldi egyetemek — pél­dául Oxfordban, Cambridge-ben — dél­ben bezárják a kapuikat, hogy délután megnyithassák a sportpályáikat... — Nézetkülönbséget jelentek be! Nem tudálékosságról van szó, de a ta­nulók túlterheltségét elismerem. Ebben azonban szerintem nem az iskolai tan­anyag a sok, hanem az egyéb, például a szülői igény a nyelvtanulásra, a szak­köri és egyéb kiegészítő foglalkozáso­kon való részvételre. Ennek azonban van némi realitása, mert az igényes szü­lő nincs megelégedve a tömegoktatás eredményével. Ennek az az oka, hogy nem elég differenciáltan képezzük az ifjúságot. Meg kellene találni a módját, hogy a tehetségekre nagyobb gondot fordítsunk és az igényesebb szülői tö­rekvéseknek is megtaláljuk a módját. Ennek azonban feltétele, hogy a szülők a valóságnak megfelelően ítéljék meg gyermekeik képességeit, s csak annyi terhet rakjanak rá, amennyit elbír. A harmonikus neveléshez ez feltétlenül szükséges. Én egyébként hiszek abban, hogy a szellemi terhelést fizikaival el­lensúlyozni lehet. Magam is azt teszem; ha szellemileg nagyon ki vagyok „akadva”, az asztalosműhelyembe me­nekülök, mert a fizikai munka felfrissít.' — Csaknem az egész szerdai napját Bács-Kiskun megyeszékhelyén töltötte, milyen benyomásokkal tér vissza a mi­nisztériumba? — Nyugodt lelkiismerettel mondha­tom; a jól végzett munka érzésével. Amit Kecskeméten láttam, tapasztal­tam, az maradandó élménnyel gazdagí­tott. Különösen magával ragadott az a lelkesedés, amelyet a népművészeti ér­tékek megőrzése terén tapasztaltam. Ez azért is nagyon fontos, mert befolyá­solja az ízlés formálását, s mint ilyen, megérdemelne egy üzlethálózatot is, amelynek révén hozzáférhetővé válhat­na a modem ember számára — mond­ta Czibere Tibor művelődési miniszter. Banczik István Próbaúton az űj villamos motor­vonat Jövőre 20 darabot állít forgalom a MÁV ebből a korszerű villamos motorvo­natból. Próbaútjára a Buda­pest—Cegléd vonalon került sor november 12-én. A Ganz- MÁVAG és a Ganz Villa­mossági Művek által kifej­lesztett elektronikus vezérlé­sű vonatot elővárosi és város- közti közlekedésre készítet­ték. Az új villamos motorvo­natok elsőként a Budapest —Szob, majd a Budapest— Cegléd vonalon állnak forga­lomba. Kire voksol az alapszervezet? Le kell számolni a statisztikai szem­lélettel. Egyre erősebb hangon mond­ják, mondjuk ezt, nagyon sokan azok közül, akik már korábban sem tartot­ták jónak azt a demokratikusnak tűnő módszert, hogy egy testület — mond­juk így, irányított sorsolással, s egy vá­lasztási folyamat végén megerősítve — úgy álljon össze és képviselje a leg­különbözőbb rétegeket munkahely, foglalkozás, iskolai végzettség, életkor, közéleti tapasztalat, mozgalmi múlt stb. szerinti megoszlásban is tükrözve az adott közösség összetételét, hogy végül is magának a kollektívának vaj­mi csekély lehetősége volt előzetesen a beleszólásra. így persze a megválasztottnak is ne­héz képviselnie az őt megválasztó ki- sebb-nagyobb közösség ügyét, netán nem is érzi igazából, hogy felelős azok­nak, akik rá adták voksukat. Másrészt akár a leghomogénebbnek látszó társa­dalmi csoport összetétele, érdektagolt­sága is sokkal változatosabb annál, minthogy belőlük egy testületet felülről és kívülről valóban jól össze lehetne állítani — reprezentálandó az egészet. Az a jó tehát, ha a kollektíva — legyen az például az eddig a pártéletben igencsak háttérbe szorított alapszerve­zet — maga dönt, s az még jobb, ha olyanokra szavaz, azok élvezik bizal­mát, akik képesek, akarnak és tudnak is dolgozni értük. Akik viszik és vállal­ják saját tapasztalataikat, ismereteiket, de felül is tudnak emelkedni csupán a szűkebb közösség érdekein, látják, megértik és megérzik a nagyobb össze­függéseket — természetesen a napi és a holnapi realitáshoz mérve azokat. Ez volna az ideális, ám éz ma nincs így. De van rá esély, hogy így legyen, hogy lépjünk ebbe az irányba. Az or­szágos pártértekezleten kinyilvánított megújulási szándék ugyanis nem áll meg a megyehatárokon, s vélhetően nem jelentenek bevehetetlen akadályt a helyenként mégoly szilárdnak látszó városfalak sem. A lehetőség adott most a legfontosabb tennivalók megfogal­mazására és a szükséges személycserék megoldására is. Akár pártértekezletet tartanak — ez jelenti a jobb esélyt —, akár kibővített pártbizottsági ülést vagy aktívaértekezletet rendeznek. A lényeg: megjelennek a testületek­ben a közvetlenül a pártalapszerveze- tek által választott, nekik felelős sze­mélyek. Hogy kik azok? Ebben a kér­désben a tagságnak kell — néhány eset­ben már kellett is — döntenie. De nem feltétlenül és mindenütt az első számú vezetőnek kell egy újabb társadalmi tisztséget vállalnia. Egyrészt, mert nem biztos, hogy csak ő tudja az adott kollektívát megfelelő módon képviselni. Másrészt nem kizá­rólag igazgatók, pártbizottsági, alap­szervezeti titkárok, szövetkezeti elnö­kök, tanácsi vezetők kell hogy alkossák a helyi vagy megyei testületeket. Ez nem lenne helyes és vélhetően nem is lesz így. Mert a reális helyzetértékelés­ben, a megalapozott döntésekben, a következetes végrehajtásban nagy szükség van a beosztottak vagy a kö­zépvezetők ismereteire, véleményére is. Az azonban legyen nekik, s képviseljék is azt, hiszen ők más szempontból kö­zelítik meg ugyanazt a kérdést, vagy éppen az életnek más szeletét látják, esetleg azt is látják. így valósulhat meg a testületek ösz- szetételében a valódi, tartalmi sokszí­nűség. S csak akkor számolhatunk le végleg a statisztikai szemlélettel, ha egyúttal tudomásul vesszük azt is, hogy pártértekezletre küldöttként, és pártbi­zottságba delegáltként nemcsak veze­tőket jelölhetnek, választhatnak az alapszervezetek. Váczi Tamás ALLAMPOLGARI TILTAKOZÁS Nem kell riasztópisztoly (sem)! Az Elnöki Tanács törvényere­jű rendeletét alkotott, mely 1989. január ekéjétől minden nagykorú állampolgár számára engedélyezi önvédelmi gáz- és ri­asztópisztoly, kábítóspray bir­toklását. Ez ellen a végig nem gondolt, a közvélemény által so­ha nem kért rendelkezés ellen, mint a Magyar Népköztársaság állampolgára, ezúttal is tiltako­zom. Kérem az Országgyűlést, éljen törvényben biztosított jo­gával és semmisítse meg az El­nöki Tanács törvényerejű rende­letét. Azok az esetfiények, amelyek A3 elmúlt. betekben történtek, nemhogy megerősítik, éppenség­gel semmissé teszik az önvédelmi (riasztó)fegyver szabad tartása melletti »veket. Ha a fegyver­használatra hivatásszerűen ki­képzett rendőrt föBtészftetlen, ámde csordában támadó suhan- cok a saját revolverével lőttek agyon, akkor az a napnál is vilá­gosabb szakmai indok a fegyver- tartás szabad engedélyezése EL­LEN. Az a körülmény, hogy riasztó- fegyver tartása lesz csupán sza­bad, MELLÉKES. Az Qyen célú pisztolyok ugyanis megtéveszté­sig hasonlítanak az igaziakra. Néhány éve egy riasztórevolver­rel fölfegyverkezett rabló pró­bálta megszerezni a kecskeméti Shell kút bevételét — az akkor lefolytatott bírósági eljárás so­rán is evidencia volt a „fegyve­res” rablás minősítése, mert szakértők bizonyították, hogy a riasztópisztoly alkalmas igazi pisztoly látszatának keltésére. Ebből következik azután a min­dennél nagyobb veszély. Képzel­jük. el azt a január elseje után bármely pillanatban bekövet­kezhető esetet, melynek mond­juk két szereplője van. Egy olyan, akinek igazi fegyvere van (például egy rendőr), meg egy olyan, akinek riasztópisztolya. Tisztelettel kérdezem: ha a rend­őrre rálő ez a másik, amely hely­zetben a szolgálati szabályzat is kötelezővé teszi a fegyverhasz­nálatot a rendőr számára, és ha tehát a rendőr visszalő (a riasz­tónak meg az igazinak ugyebár nemcsak a kinézete, a pukkaná­sa is hasonló, a rendőr könnyen azt hiheti, hogy a „golyó” pusz­tán véletlenül kerülte el), és ez a lövés talál, akkor a támadó bi­zony ott helyben szörnyethalhat. Lényegében ártatlanul — de ezt ott és akkor senki sem tudhatja, a körülményeket csak hosszas és utólagos vizsgálat derítheti föl. De embereket senki sem tá­maszthat föl. Márpedig bizonyos, hogy lesznek áldozatai a fegyvertar­tásnak. Az ugyanis dilettáns kri­mikben is közhely, hogy a falon lógó puskának a darab végéig feltétlenül el kell sülnie — hogy­ne lenne ez igaz a valóságban. Célszerű-e vállalni ezt a ve­szélyt? Meri-e ezzel kapcsolatra írott és íratlan felelősségét vál­lalni a törvényerejű rendeletet szerző Elnöki Tanács? Amikor már most dühödt újságcikkekből értesülhetünk, hogy éretlen ifjak és érett felnőttek gőzös fejjel könnygázsprayt fecskendeznek az előttük megálló autós, képébe — ami bőségesen kimeríti a szándékra közveszélyokozás ta­lán nem ily címszóval illetett jogi minősítését — akkor mi jön, mi jöhet még ezután? Az érvek leggyengébbikét a televízióban hallhattuk, mi, akiknek már eddig is elege van a fegyverből. Azért engedélyezi tehát az Elnöki Tanács a (riasz­tófegyver tartását — mondotta a szakértő — mert egyrészt másutt sem tiltják (na és???), másrészt pedig a rossz szándékú emberek eddig is beszerezték t maguknak szerszámaikat Ebb ben a logikában a legszörnyűbb, * hogy a törvény védelmezője a törvény megszegésére lázit Olyan ez, mintha azt mondanák: emberek, ebben az országban so­kan eddig is loptak, ezentúl ez törvényesen lehetséges lesz. Vagy: prostitúció eddig is volt — ezentúl ez legális, hivatalra lesz. (Zárójelbe kívánkozik: ez t 13utóbbinak az AIDS korában, bármilyen meghökkentő is, de legalább orvosi magyarázata le­hetne — ha már úgyis működnek örömlányok, legalább rendsze­resen vizsgálják őket.) Mindent összevetve — legfő­képpen pedig a társadalmi érde­ket tartva stem előtt — nincs olyan érv, amely megállhatná a helyét a törvénytervezet mellett. Megsemmisítését kéri tehát több százezer tövénytisztelő magyar állampolgár nevében: Ballai József KEVÉS LESZ A MARHAHÚS, A DRÁGA TOJÁS NEM HIÁNYCIKK Év végi ünnepi élelmiszer-ellátás Karácsonyra, szilveszterre és újévre jó színvonalú kínálatot ígér az élelmiszer-kereskedelem, bár mint az elmúlt esztendőkben, most is számolni kell hiányokkal néhány keresett termékből. A Kereskedelmi Minisztérium­tól kapott tájékoztatás szerint hús­ból és húskészítményekből a IV. negyedévben 99 ezer tonnányit hoznak forgalomba. Ha a kereslet a tavalyihoz hasonló lesz, sertéstő­kehúsokból és húskészítményekből folyamatos és igény szerinti ellátás várható, marhahúsból és téliszalá­miból azonban az év hátralévő ré­szében sem lesz zavartalan a kíná­lat. Marhahúsból nincs elegendő, téliszalámiból pedig azért nem tud­nak kellő mennyiséget biztosítani, mert a feldolgozó kapacitás nem győzi, s a vállalatoknak az export­feladatokat is teljesíteniük kell. Az ipar és a kereskedelem egy­aránt felkészült arra, hogy a ha­gyományos élelmiszerekből, a ko­csonyahúsból és a virsliből megnö­vekszik az év végén a kereslet. Ko­csonyahúsból a húsipar mintegy 700 tonna kiszállítását tervezi, ez körülbelül anfiyi, mint tavaly volt. Virsliből 1300-1350 tonna gyártá­sára készült fel a húsipar, ez várha­tóan elegendő lesz az igények kie­légítésére. Az év hátralévő részében — az olcsó aprólék és belsőség kivételé­vel — folyamatos és igény szerinti lesz a kínálat baromfihúsból. Az ünnepi szezoncikkekből — liba, kacsa, pulyka és tyúk — is várha­tóan kellő mennyiséget biztosít a kereskedelem. Tojás is lesz elég, bármi az ára várhatóan igen meg­ugrik, a szabadpiacon december­ben az előrejelzések szerint megha­ladja a 4 forintot is. Karácsonykor, s az ország sok vidékén szilveszterkor is hagyomá­nyos étel a hal. Élő halból az ez évi őszi lehalászás eredményeként a tavalyinál bőségesebb kínálat vár­ható. Karácsonyra országosan mintegy 1100 tonna — ebből a fő­városban és környékén körülbelül 650 tonna — élő halat hoznak for­galomba. Ezen kívül a Szovjetuni­óból nagy mennyiségű sütésre al­kalmas hal és halfiié érkezik. Karácsonykor, szilveszterkor és újévkor elősütött—tehát nem egé­szen friss — kenyérre és péksüte­ményre is számi tani kell, viszont növelik a több napig is eltartható kenyér és tej mennyiségét. Sajtból és vajból is tartalékol az ipar. Az ünnepek alatt a kijelölt vendéglá­tóhelyeken az idén is árusitani fog­fognak tejet és kenyeret.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom