Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-14 / 246. szám
1988. október 14. • PETŐFI NÉPE • 3 ARCOK A KÖZÉLETBŐL PWWBI Kiskunhalas, a Hild-érmes város A törvényesség szolgálatában NEM KELL MINDJÁRT EGYMÁSNAK ESNI! Csetepaté egy zöldségboltban Kicsi a bors, de erős — tartja a közmondás. Tíz gramm szegfűszeg viszont elég gyengé(d)nek bizonyult ahhoz, hogy a szavatossági ideje lejárta után egy évvel is békésen meghúzhatta magát Kecskeméten, a Batthyány utcai Zöldért-boltban. Nem „csípett” bele senkibe, míg csak egy napon, augusztus 26-án ki nem tört körülötte a perpatvar. Egy, a környéken lakó háziasszony megvette, gyanútlanul hazavitte, ahol aztán nyomban kipattant a titok. A férj észrevette, hogy a feleségét kijátszották a fűszerrel, mivel a szavatossági időn túli ételízesítőt változatlan áron adták el neki, ezért a sérelem orvoslásáért maga sietett az üzletbe. Azt, hogy az orvoslásból végül is tovább sajgó seb — elmérgesedett pa- tália — lett, az esemény szereplőinek az elbeszéléséből tudjuk. A férj, Saskői Ernő -4- a még a polcon lévő négy zacskó, hasonlóan lejárt szavatosságú szegfűszegre mutatva —, Bánó József boltvezető-helyettes szerint azt követelte: „Azonnal leszedni!" Szó szót követett. Egyesek ordítozásnak és sértő hangnemben folyó szóváltásnak voltak a tanúi. Buchholcz Györgyné pénztáros látta, hogy a vita hevében a panaszos a rágógumi közé vágott 7 forint 20 fillért, és hallotta, hogy az egyik kolléganőjét le- hülyézte. Saskői Ernő viszont azt állítja, hogy a feleségével kapcsolatban hangzott el hasonló, nem túl hízelgő kifejezés, mivel a vásárló is rájöhetett volna, hogy a szegfűszeg szavatossági ideje már lejárt. Nádasdi Éva vásárló, aki ugyancsak tanúja volt a zöldségbolti incidensnek, a Vásárlók könyvében így ír: |Szeret ném bejelenteni, hogy az előttem beíró az eladókkal szemben olyan hangot használt és olyan magatartást tanúsított, hogy azt egy italboltban sem engedhetné meg magának" Alighanem bal lábbal kelhetett fel ezen a napon Bánó József boltvezetőhelyettes is. A tíz gramm szegfűszeg körül támadt viharban ő is jócskán elvetette a sulykot. Nemigen mintázhatták volna róla a nyugodt kereskedő szobrát. Nem törődve azzal, hogy a csetepaté voltaképp egy jogos fogyasztói panasszal kezdődött, a türelmét vesztett vevőt békítés helyett tovább hergelte. Arra célozva, hogy az hosz- szabban elidőzött a Vásárlók könyvi bejegyzéssel, rosszmájúan azt mondta: „Moldova ezalatt megírt volna egy regényt!" > Az sem tetszett Bánó Józsefnek, hogy a szegfűszeg miatt indulatos ember visszalapozgatott a Vásárlók könyvében, s elolvasta benne a korábbi észrevételeket is. (Miért ne tehette volna? Ki tilthatja meg, hogy az egyik vevő tudjon a másik véleményéről? Hiszen ez a könyv végtére is a vásárlóké. Akkor meg...? A szerk.) Utólag nehéz — valószínűleg lehetetlen is — a zöldségbolti patália valamennyi részletére hitelt érdemlően visz- szatémi. Amit az egyik fél csitítgatásnak nevezett, az a másikat — okkal vagy ok nélkül — felbőszíthette. A „Mi újság? Mit keres még itt?” kérdésről, amely az irodahelyiségben hangzott el, nem bizonyíthatjuk, hogy azt az üzletvezető-helyettes akkor milyen nyoma-, tékkal vagy éllel tette föl a panaszosnak. Akinek a beszámolója szerint Bánó József őt kidobta. A kereskedő ezzel szemben kitart amellett, hogy ő a fogyasztót csupán „kitessékelte”. — Nehéz napom volt, sok árut kellett abban az idő tájban átvenni -— men tegetödzik a vevőnél jóval megter- mettebb vezetőhelyettes. -— Amikor a vevő később, kártalanítás után bejött hozzám, épp a cigarettaszállítók voltak soron. Ki a hibás? Nyilvánvalóan többen is ebben az áldatlan hajcihőben. Mert ha a Zöldért Vállalat belső ellenőrei idejé-, ben fölfedezik, hogy egy, Dunavecsén bezárt zöldségboltból lejárt szavatosságú szegfűszeget hoztak a Batthyány utcai értékesítőhelyre, változatlan áron eladni, már nincsen ok az összeütközésre. A kecskeméti üzletben is alaposabban körülnézhettek volna az eladók — mint ahogyan a szegfűszegeset után ezt meg is tették —, hogy van-e náluk lejárt szavatosságú és ennélfogva olcsóbban árusítható élelmiszer. Tanulságot szűrhet le a történtekből a reklamáló vásárló is, hiszen a fogyasztói problémák megoldását a higgadtság jobban segítheti az indulatosságnál. A hangerő és a sértő-cinikus megjegyzések nem helyettesíthetik sehol- sem a vásárlói panaszok udvarias orvoslását. Miként nem állunk azoknak a pártjára sem, akik úgy vélik, hogy a pult mögötti fintorgás vagy pusmogás az egyetlen „válasz” arra, ha egy vevő valahol valamit jogosan kifogásol, s nem hagyja magát eltántorítani.az igazától. E történetben mindenekelőtt ez utóbbira láthattunk példát, jóllehet a tíz gramm szegfűszeg lejárt szavatosságán túlnőtt a körülötte kitört vihar. Amit önmérséklettel és megfelelő kereskedői magatartással tatán még az elején lecsendesíthettek volna az ügy szereplői. Hogy nem így történt, ma már bánják a boltban, hiszen az üzemeltető Zöldért Vállalatnál nem hunytak szemet a fogyasztót ért sérelem fölött. Figyelmeztették a magukról (is) megfeledkezett bolti dolgozó házaspárt: „A boltegységben 1988. augusztus 26-án Saskői Ernő vevő panaszos bejegyzést tett, melyben jogosan reklamálta a lejárt szavatosságú szegfűszeg teljes áron történő forgalmazását. A reklamációt olyan modortalan >— nem kereskedőhöz méltó — magatartással és beszéddel fogadták, amely miatt figyelmeztetésben kell részesíteni Bánó József boltvezető-helyettest és Bánó Józsefné eladót. A jövőben kérjük azr' egység dolgozóit, hogy a vevőközönség által történő reklamációkat mindenkor higgadtan, udvariasan rendezzék.” Tizenöt éve megoldatlan: a lépcsőzetes munkakezdés A közelmúltban résztvevője lehettem egy megbeszélésnek, amelyen a megyeszékhely vállalatai, intézményei képviselőinek — akárcsak tizenöt évvel ezelőtt — igyekezett a műszaki osztály főmérnöke meggyőző érvekkel alátámasztani, milyen jelentősége van a tömegközlekedés szempontjából a lépcsőzetes munkakezdésnek. Arra kérte a megjelent munkaügyi vagy személyzeti vezetőket, hogy a korábbi felhívás alapján mondják el, milyen változásokat terveznek a munkaidőkezdés, illetve -befejezés ügyében. Tévedés ne essék, nem alapvető változtatásokra} volt szó, csupán néhány perces, negyedórás eltérésekről, azaz ne 7.30 órakor, hanem 7.15 vagy 7.45 órakor kezdődjék és ezzel arányosan fejeződjék be a munkaidő. Az üzemek, intézmények, a nagy létszámú, főként adminisztratív munkaerőt foglalkoztató vállalatok képviselői szinte egyhangúan kijelentették: nem tartják szükségesnek a változtatást. A dolgozók pontosan érkeznek munkahelyükre, kevesen járnak autóbusszal, főleg kerékpárral, személygépkocsival közlekednek. Idillikus kép alakulhatott volna ki abban, aki először hallotta e nyilatkozatokat, s azt szűrte volna le magában következtetésként: Kecskeméten á helyi közlekedésben minden rendben van, a szállítási csúcsban — reggel és délutánja alig lézeng néhány ember az autóbuszokon. Két olyan kifogás hangzott el, hogy az elővárosi autóbuszjáratok — ezt egyébként több mint egy évtizede minden értekezleten elmagyarázzák—miért nem állnak meg a helyi megállóhelyeknél, ugyanakkor nem volt szó a zsúfoltságról, a járatkimaradásról, arról, hogy télen, esős időben hányán maradnak le a telített autóbuszokról. Egy szó mint száz: az üzemek, vállalatok nem hajlandók változtatni, mert nincs rá szükség, illetve ezt a változtatást lehetetlenné teszi a gyermekintézmények munkakezdésének időpontja. Ezek az álláspontok nem célravezetők, mert ha a vállalatok vezetői nem veszik tudomásul az autóbuszok zsúfoltságát, a munkahelyre jutás nehézségeit, attól az még meglévő gond. Tájékozódni különben is fontos a tömegközlekedés gondjairól, akkor is, ha az illető személyautóval jár dolgozni. Jó lenne tudomást szerezni arról, hogy több mint másfél évtizede 6.45 és 7.30 óra között Kecskeméten valamennyi autóbuszjárat túlzsúfolt, olykor telített, amely feszültségre, idegességre ad okot, s amely közvetlenül kihat a dolgozók munkakedvére! Ez a stressz a munka befejezése után megismétlődik, s talán otthon, a családnál csapódik le. Ismerősen cseng az ezzel szemben felhozott érvelés: legyen több autóbusz, nem lesz zsúfoltság, elmarad a munkaidő kezdetét és befejezését kisérő feszültség. Sok évvel ezelőtt, amikor még bővebben csörgedezett a pénz, már akkor is leírtuk, erre, mármint újabb autóbuszok beszerzésére csak korlátozott lehetősége van a Kunság Volánnak, csupán a selejtpótíásra, s némi fejlesztésre futotta erejükből, de manapság még erre sem jut pénz. Emellett nem lényegtelen figyelembe venni azt a nem elhanyagolható gazdaságossági szempontot, hogy a több autóbusz mindössze — bőven számolva — naponta 90 percig dolgozna s a többi időben állnának — akárcsak most a csuklós autóbuszok fele —, nem termelnének, talán meg sem keresnék saját üzemanyagköltségüket, nem beszélve az amortizációról és az egyéb költségekről. Marad tehát az egyetlen megoldás: a lépcsőzetes munkakezdés! Kár hivatkozni a gyermekintézmények kezdésének időpontjára, ugyanis reggel 7 órakor már mindenütt — bölcsődében, óvodában, iskolában -— van felügyelet, sőt, rendes munkaidő. A szokásokon, a beidegződéseken kell változtatni. Nem szentírás, hogy 7.30 órakor kezdődjön a munka, lehet azt negyed-, félórával előbb vagy később kezdeni. Ez a néhány perces lépcsőzés lehetővé tenné a zsúfoltság megszüntetését az átszállóhelyeken, az autóbuszokon, megszüntetné a stresszt, az idegeskedést. Érthetetlen: a vállalatok, intézmények dolgozói érdekében miért nem élnek ezzel a lehetőséggel? Gémes Gábor Nehéz, hálátlan feladat az ügyészé. Kusza, szövevényes ügyekben kell intézkednie. Logikai összefüggések egész sorát építi fel apró mozaikokból, az igazság felderítése érdekében. Felelősséggel szolgálni a bűnüldözést annyi, mint őrködni a törvényesség felett, ugyanakkor képviselni az állami igényt a bíróság előtt. Ez teljes embert kíván, hivatástudat nélkül nem képzelhető el. Dr. Babay Ferenc, Kalocsa város vezető ügyésze kereken huszonöt éve gyakorolja hivatását. Tekintélyt vívott ki magának szakmai körökben, ugyanakkor lelkes közéleti aktivista. Tagja a városi pártbizottságnak, a közlekedés- biztonsági tanács elnökségének, a városi TIT elnökségének. Négy éve hívták magasabb beosztásba a fővárosba. Nem kívánt élni a lehetőséggel. Maradt Kalocsán. A negyedszázad alatt felgyülemlett tapasztalatokról így beszél: Hg- Ez a pálya meghatározó életemben. Többször kerestek meg vállalatok, szövetkezetek, jobb fizetést, könnyebb megélhetést ajánlottak. Lehettem volna jogtanácsos kevesebb felelősséggel, jobb anyagi elismerés mellett. De egy pillanatig sem kacérkodtam a gondolattal. Pedig igencsak mostoha körülmények között kezdtem. A feleségemmel együtt végeztünk az egyetemen, mindketten Kalocsára kerültünk gyakornoknak. O közjegyző lett, én ügyész. A bíróság épületében kaptunk egy szolgálati szobát, így indultunk az életnek. Szegényen, annál nagyobb elhatározottsággal. — Hamarosan belekóstolhattam a jogi szakma nehezébe. Az ügyész valamennyi döntése igen körültekintő mérlegelést igényel. El kell látnunk a speciális szűrő szerepét a nyomozó hatóságok és a bíróság között. Tisztán kell látnunk, hogy az ügy kapcsán kivel állunk szemben. Gondosan szét kell választani, hogy egy megtévedt és nem bűnözésre hajlamos egyénnél, avagy megrögzött, a társadalomra veszélyes bűnözővel. Ugyanis a két típus gyökeresen más megítélés alá esik. — Előfordulnak ügyek, mikor a beosztottakkal, a kollégákkal is megkonzultálom, mitévők legyünk, sőt a felettes hatóság véleményét is kikérem. Legutóbb egy kötelező segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében tett vádemelési javaslattal kapcsolatban. Nehéz dönteni, hogy helyt adjunk-e vagy szűntessük meg az eljárást. Valószínűleg lesz még néhány álmatlan éjszakám miatta. Ezek azok a sarkalatos pontok, mikor minden apró momentumot értékelni kell, hogy meggyőződhessünk az igazságról. Megalapozott érdemi döntés csak így várható, aprólékos, lelkiismeretes munkával. Erre kötelez bennünket a felelősségtudat. — Huszonegy éve vagyok vezető ügyész, átéltem sok döntés előtti belső feszültséget. így vannak ezzel kollégáim is. Sajnos (a legutóbbi béremelések ellenére) anyagilag nem kellően ismerik el az igazságszolgáltatásban dolgozók munkáját. Tán ezért is érdeklődnek kevesen az ügyészi hivatás iránt. Bár jelenleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, valamennyi ügyészi állás betöltött Kalocsán. Ebből arra merek következtetni, nem értékelődött még le teljesen a szó: hivatás. Zs. Kovács István Hogyan élnek a százévesek? Felmérés az idősekről A Központi Statisztikai Hivatal felmérést végzett arról, hányán vannak, s hogyan élnek hazánkban a 100 éves kor körüli emberek. A kérdezőbiztosok arra igyekeztek választ kapni, hogy az ilyen idős korúaknak milyen az egészségi állapotuk, milyenek az életkörülményeik, hogyan gondoskodik róluk a családjuk. A népszámlálás több mint száz évvel ezelőtti adatai szerint 1870-ben 386 kilencvenöt évesnél idősebb ember élt az ország mai területén, jelenleg pedig több_ mint 2500. Az elmúlt évi nepességnyil- ván tartás szerint 1987-ben 218-an léptek századik életévükbe. Hetvenhét százalékuk nő, 23 százalékuk férfi. Ami a legidősebb korúak lakhelyét illeti, a vizsgálatok a közhiedelemmel szembenálló megállapításokat igazolnak. A népességhez viszonyítva falun él a legkevesebb, a városokban több, s arányaiban Budapesten a legtöbb 100 év körüli ember. Az idősek szellemi frissességét támasztják alá azok az adatok, amelyek szórakozásukat, elfoglaltságukat mutatják be. Eszerint leggyakrabban rádiót hallgatnak — 19 százalékuk rendszeresen ■¥- de ugyanilyen arányban nézik a televíziót is. Újságokat, folyóiratokat 24, könyveket 14 százalékuk olvas rendszeresen. A korábban paraszti munkát végzők 22, a munkások 20, a szellemi foglalkozásúak 10 százaléka minden nehézség nélkül egyedül jár, így többé-kevésbé el is tudja látni magát. Ami a látást illeti, a nagyon idősek közül a férfiak rosszabb helyzetben vannak. Közöttük 64 százalékuk rosszul vagy egyáltalán nem lát, a nőknél a rosszul látok aránya 57 százalék. A legidősebb férfiak 70 százaléka rosszul vagy egyáltalán nem hall, a nőknek mindössze 58 százalékánál tapasztalták ezt. A ma 100 év körüli férfiak 32 százaléka élete folyamán soha nem dohányzott, 28 százalékuk kismértékben, 12 százalékuk .közepesen, s 28 százalékuk erősen dohányzott. Szeszes italt az öreg korúak több mint fele fogyasztott élete folyamán rendszeresen, ám mértékletesen. (MTI) Ma ünnepélyes tanácsülés keretében adják át Kiskunhalasnak a Hild • A Mátyás téri — Kunép-vállalkozásJános Érmet. Képriportunkkal köszöntjük a kitüntetett várost. ban épített — 34 lakásos ház a város J egyik legszebb lakóépülete. • Kiállítás az ÁMK belsőépítészetileg is magas színvonalon kivitelezett épületében. • A tizenkilencedik században klasszicista stílusban épült Végh-knria felújítása után a Diószegi-kiállításnak ad otthont. 9 1974-ben kezdtek a Kertvárosban építkezni, jelenleg már kétezer lakásba beköltöztek, hamarosan megkezdik egy 16 tantermes iskola kivitelezését is. Idén 122 — teljesen közművesített (szennyvíz, víz, villany, gáz) — telket adnak át. (Pásztor Zoltán felvételei) Kohl Antal
