Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-14 / 246. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 14. Újabb forró drót Moszkva és Washington között A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok megállapodott, hogy forró drótot létesítenek Moszkva és Wa­shington között a dezinformáció megakadályozására. A fegyveres konfliktus kirobbanásának megelő­zését szolgáló, 25 éve létező forró drót mintájára ez olyan állandó távközlési összeköttetést jelent, amelyen idejekorán figyelmeztet­hetnék egymást a felek, hogy elejét vegyék a másik országgal kapcsola­tos dezinformációk nemzetközi propagandakampánnyá dagadásá- nak. Ezt Charles Wick, az amerikai kormány tájékoztatási hivatalának (USIA) igazgatója közölte szerdán Washingtonban, szeptemberi moszkvai tárgyalásait értékelve. Beszámolójában úgy vélekedett, hogy a szabad információcsere a kulcsa a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti eredményesebb és építőbb jellegű kapcsolatok kiala­kításának. Közölte, hogy a moszk­vai megbeszéléseinek középpontjá­ban a könyvkiadás, diákok csere­utaztatása, film- és lapteijesztés, rá­diós, valamint televíziós hidak szer­vezése állt. Bejelentette, hogy ezek­ben a kérdésekben több egyezmény is született. A két ország képviselői megállapodtak arról is, hogy jövő év januárjában tárgyalásokat kez­denek kulturális központok létre­hozásáról. Finn Erdély-társaság Finnországban a héten megalakult a finn Erdély-társaság. Elnöke Reima T. A. Luoto iró, akit hazájában magyarszakértőként ismernek. Alelnöke Usmo Lampi- nen történész lett. Az eseményről az Erdély-társaság tájékoztatta csütörtökön telexen a Magyar Távirati Irodát. A szervezet Helsinkiben megtartott első rendezvényén a résztvevők kifejezésre juttatták aggodalmukat az erdélyi eseményekkel kapcsolatban. A sajtó, a rádió és televízió sok hírt közölt Romániáról, de további adatok szükségesek a helyzet pontosabb megismerésére — mutattak rá. Elmondták: a társaság kész arra, hogy Finnországban és a környező országokban pénzgyűjtést kezdeményezzen a Ro­mániából Magyarországra érkező menekültek megsegítésére. Csütörtökön Budapestre utazik Reima T. A. Luoto, a társaság elnöke, hogy pontosabb tájékoztatást kapjon a kérdéskörrel kapcsolatban — olvasható a telex­üzenetben. Rendkívüli ülésre készül a palesztin parlament A Palesztin Nemzeti Tanács, a PNT, amely az emigráns palesztin parlament szerepét tölti be, rendkí­vüli tanácskozást tart október 31- én, közölte Jasszer Abd Rabbo, a PFSZ tájékoztatási osztályának vezetője. Várhatóan ezen az ülés­szakon fogadják el az önálló palesz­tin állam függetlenségi nyilatkoza­tát. Az Abu-Dzabiban megjelenő Al- Ittihad csütörtökön közölte Rabbo nyilatkozatát. Ebből kitűnik, hogy a PNT két dokumentumot fog meg­vitatni. Az első a palesztin állam függetlenségére vonatkozik, a má­sodik a békés rendezéssel kapcso­latban kialakítandó PFSZ-politikai vonalra. Rabbo szerint egyelőre még nem eldöntött a tanácskozás színhelye. Erről Jasszer Arafat Kairóban csak annyit mondott, hogy az elvi döntés nár megszületett, és azt majd alkal­mas időpontban nyilvánosságra hozzák. A korábban emlegetett színhelyek között a legnagyobb eséllyel Algír szerepelt, de az utóbbi napok ottani fejleményei ezt gya­korlatilag kizárják. RUDÉ PRÁVO: „ A kormányoknak kormányozniuk kell99 A prágai szövetségi kormány átalakításával meg akar­ják gyorsítani a reformok bevezetését Csehszlovákiában, határozottabban és következetesebben akarnak előrelép­ni —erről irt a Rudé Právo csütörtökön megjelent, „A kor­mányoknak kormányozniuk kell” című kommentárjában. A CSKP lapja gyorsan reagálva a jelentős személyi változásokat hozó, kedden véget ért KB-iilésre azt hang­súlyozta, hogy nagyobb sebességre kelt kapcsolni az át­alakítás motorját. Emlékeztetett arra, hogy az idén már második alkalommal alakult meg az új szövetségi kor­mány, áprilisban is a reformok jegyében, a minisztériu­mok összevonása miatt volt szükség új kabinetre.- Az újság szerint a szövetségi és a köztársasági kormá­nyok feladata, hogy energikusan irányítsák és szervezzék az állami terv teljesítését, valósítsák meg a szükséges strukturális változtatásokat, teremtsék meg a feltételeit az új gazdasági mechanizmus bevezetésének. A lap hang­súlyozta, hogy a végrahajtó hatalomnak gondoskodnia kell a folyamatos és a jó belpiaci ellátásról, a lakosság reális szükségleteinek kielégítéséről. A Rudé Právo utalt arra, hogy már ideje volt fiatalítani a kormányban, hi­szen nem egy miniszter több mint tíz éve töltötte be funkcióját és nem mindegyikük volt képes alkalmazkod­ni megfelelő rugalmassággal napjaink új kihívásaihoz. Az újság végezetül azt is megjegyezte: mindenkinek ta­nulnia kell az új, nyílt politikát, de nem lehet senkitől sem megtagadni a jogöt, rpég a gpú§zter^l;ől sem, ho.gy alkalmazkodhassanak az új kovetefményeKnezV ’ I. AJÁNDÉKBA KAPOTT HATALOM Brezsnyev és kora „Első hely sosem álmom, végső lenni sk vágyom, jobb közepes­hez a sors, így közepes legyek én." Csaknem kétezer évvel ezelőtt jegyezte le a fenti sorokat Juvenalis, a neves római szatíraíró, akinek időálló gondola­tát joggal idézhetjük Leonyid Brezsnyev, a „brezsnyeviz- mus” csaknem két évtizedes korszakának jellemzése kap­csán. Annál is inkább tehetjük ezt, mert az utóbbi időben a szovjet sajtó hasábjain megjelenő tanulmányok is — Rój Medvegyevé a Moszkovszkije Novosztyiban, Fjodor Burlac- kijé a .Lityeratumaja Gazétában -~-K egyértelműen erre a következtetésre jutnak. Arra tehát, hogy Brezsnyev szinte minden tekintetben jelentéktelen személyiség volt, akinek erélytelen politikája következtében az ország szép lassan a középszerűség mocsarába süllyedt. De akkor hogyan kerül­hetett mégis a nómenklatúra csúcsára? „Jó ember, de aligha alkalmas” Rój Medvegyev — korábban hazájában hallgatásra ítélt — neves történész szerint Brezsnyevben nem volt meg Lenin intellektusa és politikai zsenialitása, Sztálin emberfeletti aka­ratereje és hatalomvágya, Hruscsov bámulatra méltó önálló­sága, átfogó elképzelése a reformokról és hihetetlen munka­bírása. Gyenge akaratú és gyenge karakterű ember volt, akinek ölébe szinte a sors ajándékaként hullott a hatalom. Az ország első számú vezetőjének posztjára az erőviszonyok egy különleges alakulása folytán került. Átmeneti figurának szánták őt, aki abban az időszakban, amikor Hruscsov „ön­ként nyugdíjba vonult”, kielégítette a tényleges hatalomért tusakodók mindkét táborát, valamint az apparátus tagjait, akiknek minden vágya a nyugodt, izgalommentes munka volt. Brezsnyev személye ezt biztosítani látszott. A bürokra­ták nem is csalatkoztak. JLeonyid Iljicset váratlanul érte tehát a megtiszteltetés, de ez még nem lett volna tragikus a jövő szempontjából. Annál inkább annak bizonyult az a tény, hogy Brezsnyev teljesen felkészületlen és alkalmatlan volt erre a nagy feladatra. Igen találóan jellemezte a helyzetet az akkori moszkvai első tit­kár, Jegoricsev: „Leonyid Iljics természetesen jó ember, de aligha alkalmas egy ilyen nagy ország vezetésére.” E szavak ismeretében nem meglepő,,hogy a várt KB-titkári poszt helyett Jegoricsev csaknem húsz évig Koppenhágában képvi­selte nagykövetként a Szovjetuniót. De ez csak személy sze­rint öt érintette, az viszont már az egész népet, hogy egy olyan embertől — no meg persze az őt körülvevő klántól — függött létük alakulása, aki ími-olvasni sem szeretett fi az ennek ellenére igen gyakori szónoklatai során a hosszabb szavak kiejtésé is gondot okozott számára. Különösen élete utolsó éveiben, amikor is egy ország, sőt az egész világ nyomon követte hosszú agóniáját. Lojalitás és kompromisszumok Ennyi negatív tulajdonság láttán tényleg csak csodálkoz­hatunk,'hogyan lehetett az évek folyamán több kitüntetése mint Sztálinnak és Hruscsovnak együttesen, hogyan kapha­tott „irodalmi munkásságáért” is magas elismeréseket és hogyan építhette ki fokozatosan maga körül egykori kollé­gáiból az új vezetői gárdát, egyáltalán hogyan maradhatott 18 évig hatalmon? t Több kitüntetése volt, mint Sztálinnak és Hruscsovnak együttesen. Nos, a válasz talán nagy kompromisszumkészségében rej­lik. Már indulásakor középutas álláspontra helyezkedett, egyszerre elutasítva a XX. kongresszus szellemében született reformokat és a sztálinizmus nyílt felélesztését. Mindemellett higgadt és kollégáihoz igen lojalista politikus hírében állt és így is mutatkozott be. A konfliktusokat igyekezett elkerülni, ugyanakkor tekintélyét növelte, hogy a különböző kérdések­ben kikérte akár a területi vezetők véleményét is, míg ő maga a döntések meghozatalakor általában a háttérbe húzódott. Személyi kérdésekben viszont határozottan végrehajtotta elképzeléseit. így fordulhatott elő, hogy szép csendben szinte teljesen kicserélődött a felső és középszintű vezetés. Nem meglepő, hogy az új gárdában elsősorban a dnyepropetrovszki, dnyep- rodzserzsinszki, illetve moldáviai korábbi munkatársak vit­ték a prímet. A jóindulatnak e negatív következményeként a tényleges hatalom a középszerűek kezébe került. Ennek az új gárdának a zöme gyenge vezető volt, ám mivel a'„kereszt­apa” Brezsnyev volt, maradhattak posztjukon. Közéjük tar­tozott mindenekelőtt Csemyenko, Scselokov volt belügymi­niszter, Tyihonov exkormányfő, valamint egy idő után Brezsnyev fia, valamint veje is. Ez utóbbi, Csurbanov, épp ezekben a hetekben ad számot a bíróság előtt saját felelőssé­géről abban a folyamatban, amely az országot az anyagi­erkölcsi szakadék szélére vitte. Orosz lélek Magánemberként egyébként sokkal oldottabb, színesebb egyéniség volt Brezsnyev, Brandt nyugatnémet exkancellár szerint tipikus orosz lélek. Szűkebb körben egészen jó hu­morérzékét is csillogtatta, önállóbb, találékonyabb ember benyomását keltette. Unokája, Andrej Brezsnyev is a Mosz­kovszkije Novosztyiban kedves, jó, korrekt és igazságszerető embernek írta le nagyapját, akire szerinte egyedül nem lehet ráhúzni a vizes lepedőt, szemet hunyva az őt körülvevő társak tevékenysége felett. Akármilyen rendes és közvetlen volt is magánemberként, neve összeforrt a mostanság már pangásnak nevezett kor­szakkal. A következő részben a brezsnyevi éra sajátosságait tekintjük át. (MTI-Press) Daróczi László Kormányszóvivői tájékoztató Nagy Attila, az MTI tudósítója jelenti: A Minisztertanács ülését követő tájékoz­tatót — Marosán György kormányszóvivő távollétében — Bajnok Zsolt, a Magyar Hír­lap, a Minisztertanács lapjának főszerkesz­tője tartotta. Bevezető nyilatkozatában kie­melte: az, hogy az ifjúsági turizmus ügyét elsfi napirendi témaként tárgyalta a kor­mány, jelzi: igen fontosnak tartja ezt a sokáig sokak által mellékesnek tartott kérdést. Az ülésen döntés született arról, hogy a tanulók 50 százalékos vasúti kedvezményét kiterjesz­tik a HÉV-utazásokra is, sőt mintegy 40 kilo­méteres körzetben a helyi buszjáratokra is, amennyiben vonattal, HÉV-vel nem elérhető térségekről van szó. Az idegenforgalmi alap 5 százalékát s a központi ifjúsági alap 30 százalékát a jövő­ben elkülönítetten fogják kezelni, hogy köz- pontosítottan a fiatalok turizmusának fej­lesztésére, az ezzel összefüggő szolgáltatások jobbítására fórdítsák. Ezt- követően kodifikációs kérdésekkel foglalkozott a Minisztertanács. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a Munka Tör­vénykönyvét és annak végrehajtási rendele­tét érintő módosításokról tájékoztatta a saj­tó képviselőit. Hangsúlyozta: a Munka Tör­vénykönyve módosításának egyik fontos cél­ja, hogy összhangban legyen a gazdasági tár­saságokról szóló törvény szövegével, és ami talán ennél is fontosabb, szellemével. Azok a körülmények, lehetőségek, amelyek a gaz­dasági társaságok kapcsán 1989. január 1-jé- től kialakulnak, érintik a dolgozók munkavi­szonyát, a munkáltatók kötelezettségeit,'s 'érintenek nagyon sok olyan szábályozást, amely a Munka Törvénykönyve hatáskörébe tartozik. Ezek közül kiemelte a kollektív szerződéseket érintő változásokat, módosí­tási javaslatokat. Az első és lényeges változás — mondotta —, hogy a kollektív szerződés megkötésére valamennyi gazdálkodó szerve­zetnél legyen lehetőség. A módosítás kiterjed arra is, hogy a gazdálkodó szervezetek a kol­lektiv Szerződésben szabályozhassák mind­azokat a kérdéseket, amelyek a munkáltató és a munkavállaló között a munkaviszonyt érin­tően felmerülhetnek. Új elem a szabályozás­ban, hogy 1989. január 1-jétől vezessék be a kollektív keretszerződés intézményét. Ennek lényege az, hogy nem egy, hanem több mun­káltató és munkavállaló képviseletében köt­nek bizonyos keretszerződést, amely mellett lehetőség van az egyes munkáltatókat érintő kollektív szerződések megkötésére is. Lényeges változás a kollektív szerződéseket illetően, hogy azok kötelező jellegét a tör­vénymódosító javaslat megszünteti. Ha az egyik fél nem tartja indokoltnak a kollektív szerződés megkötését, az nem kényszeríthető ki. Ebben a kérdésben a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és a kormány között véle­ménykülönbség alakult ki."A”SZ0T, bár el­vileg, távlatban támogatja a kollektív szerző­dés ily módön történő’ szabályozását, mégis úgy ítéli meg, hogy ehhez csak fokozatosan lehet eljutni. Ennek megfelelően a SZOT azt a javaslatot terjesztette elő: hogy amennyi­ben az egyik fél igényli a kollektív szerződés megkötését, akkor az kötelező legyen. A vétó, azaz a kifogásolási jog kérdésével kapcsolatban elmondotta: a módosító javas­lat szerint .a vétójog abban az esetben léphet életbe, amikor munkaviszonyra vonatkozó érvénye^ megállapodások megsértéséről van szó, illetve, ha egyes intézkedések a dolgozók élet- és munkakörülményeit aránytalan mér­tékben sértik. A szakszervezeti bizalmiak egyetértési jogát érintő módosítást illetően a kormánynak nem sikerült megállapodnia a SZOT-tál. Egy korábban született határozat szerint a szakszervezeti bizalmi egyetértése szükséges az alapbér megállapításához, a ju­talomhoz, a kitüntetéshez, a rendkívüli fize­tett szabadsághoz. Az ABMH azt javasolta a Minisztertanácsnak, hogy szűnjön meg ez az egyetértési jog, mert az sérti a munkáltató önállóságát. A kormány egyetértett ezzel az indítvánnyal, a SZOT azonban fenntartotta különvéleményét, ezért Olyan döntés szüle­tett: a szakszervezetek szervezzenek társadal­mi vitát november közepéig, s a végső szót a parlament mondja ki ebben a kérdésben. A sztrájkjog törvényi szintű szabályozásá­val kapcsolatban az államtitkár hangsúlyoz­ta: a kormánynak fontos érdeke fűződik ah­hoz, hogy ez a rendezetlen kérdés mielőbb megoldódjék; a Magyar Népköztársaság ugyanis korábban kötelezettséget vállalt egy nemzetközi alapokmányban a sztrájkjog ha­zai szabályozására. A főbb rendező elveket tekintve a kormány azonos platformon van a Szakszervezetek Országos Tanácsával. A sztrájkjog szabályozásának tételes elemeit a Minisztertanács legközelebbi ülése elé ter­jesztik, és decemberben a Munka Törvény- könyvének módosításakor a parlament elé vi­szik ezt a kérdést. A Magyar Rádió munkatársa arról érdek­lődött, hogy az egészségügyi dolgozók közül milyen csoportokat érint az október 1-jei hatályú béremelés, s a pedagógusok bérezé-' sében milyen megoldást találnak a jelenlegi gondok áthidalására. Tudakozódott arról is: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda munkatársai és szer­kesztőségi alkalmazottai részesülnek-e a ko­rábban bejelentett 15 százalékos központi béremelésben. Válaszában Halmos Csaba kiemelte: a Tervgazdasági Bizottság szerdai ülésén ho­zott döntéseket a kormány megerősitette. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete együttesen határoz arról, hogy az idei 50 millió forintos nagyságrendű — bérpolitikai intézkedés kiket és milyen mér­tékben érint. A minisztérium és a szakszerve­zet tájékoztatása szerint ez az egy évre vonat­kozóan 300 millió forintos költségvetési kiha­tású intézkedés a betegellátás szempontjából meghatározó fontosságú diagnosztikai és te­rápiás egységekben a magasan kvalifikált ‘szákemSér"-'üíánpó'tlási szolgaija. Á televízió­nál, a rádiónál és a Magyar Távirati Irodá­nál foglaíkóztitott újságírók szintéji köz­ponti béremelésben részesülnek, a megfelelő forrásról a költségvetés gondoskodik. A pe­dagógusoknál meglévő bérfeszültségek megol­dására 270 millió forintra van szükség. Ezt a javaslatot a pénzügyminiszter a parlament elé terjeszti, s az Országgyűlés felhatalmazását kéri, hogy a költségvetésből ezt az összeget megkaphassák a pedagógusberek bruttósítá­sára. A Tervgazdasági Bizottság kötelezte a tanácsokat arra, hogy e döntés meghozatalá­ig gondoskodjanak a megfelelő forrásokról. Ezek a bérpolitikai intézkedések október 1- jei hatállyal léptek életbe. A Népszava munkatársa megkérdezte: a kollektív szerződések, a sztrájkok, a bér­egyetértés ügyében a szakszervezetnek mi­lyen mozgástere lehet, a parlamentben fel­léphet-e önálló véleménnyel, képviselhet-e önálló platformot. Halmos Csaba elmondotta: a képviselők között sok a hivatásos szakszervezeti funkci­onárius, tehát megvan a valóságos vita lehe­tősége és esélye az Országgyűlésben. Sem a kormánynak, sem a szakszervezetnek nincs pozícióelőnye ebben a vitában. A Magyar Nemzet munkatársa megkér­dezte: minek kell bekövetkeznie Magyaror­szágon ahhoz, hogy olyan gazdasági, illetve ’politikai vezetők, akik súlyosan kompromit­tálták magukat az elmúlt időszakban, a meg­felelő konzekvenciák levonása után eltávoz­zanak a közéletből. Válaszában Bajnok Zsolt kifejtette: fon­tos, hogy ne csak óhaj, hanem realitás legyen a közélet tisztasága. A kormányzati törekvé­seknek az egyik legfontosabb kritériuma, legfőbb erkölcsi feltétele, hogy ez a közéleti tisztaság az élet minden területén valóság legyen. Enélkül nincs bizalomépítés, nincs konszenzus. Csatlakozott a kérdező ki nem mondott véleményéhez, hogy amikor a kellő vizsgálat, a ténymegállapítás megtörtént, ak­kor semmilyen körülmények között nem ma­radhat el a konzekvenciák levonása, kivált­képp akkor nem, ha felelős beosztásban dol­gozó közéleti személyiségről van szó. A Világgazdaság munkatársa arról érdek­lődött: leértékelik-e a forintot a közeljövő­ben. Bajnok Zsolt elmondotta: sehol a vilá­gon nincs olyan gazdaságpolitikai kormány­zati gyakorlat, amely prognosztikusán jelez­né egy ilyen lépés várható időpontját. Hoz­zátette: jelenleg a pénzügyi kormányzatnak semmiféle indítéka, oka nincs arra, hogy mér­legelje a forint leértékelését. Következésképp: ez az intézkedés semmi­lyen formában nincs napirenden. A Népszabadság munkatársának a mun­kanélküliekkel kapcsolatos kérdésére Baj­nok Zsolt elmondotta: a foglalkoztatottak­nak 0,2 százaléka sorolható a munkanélküli­ek közé. A különféle okok miatt munka nél­kül maradottak 94 százaléka egy hónapon belül helyezkedett el. Halmos Csaba válaszá­ban hangsúlyozta: a Tervgazdasági Bizottság döntése szerint januárban a kormány elé kell terjeszteni a munkanélküli segélyről szóló sza­bályozást, februárban tájékoztatni kell erről a parlamentet, és április 1-jétől a munkanél­küli segélyt be kell vezetni, A csütörtöki kor- mányülésen megfogalmazódott, hogy ezt a munkát fel kell gyorsítani, s ha lehetséges, a munkanélküli segély intézményrendszerét április l-jénél korábban meg kell teremteni. LOTTÓ A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a lottó 41. heti szamsorsolá- sán a következő nyerőszámokat húzták ki: 3, 30, 54, 55, 58 ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Ladislav Adamecnek, a .Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökévé történt kinevezése alkalmából. (MTI) EGYPSZICHODRÁMA KÖRVONALAI Visszakerült családjához az eltűnt kisgyermek Csaknem egy évig tartó, közérdeklő­déssel kísért nyomozás végére került pont csütörtökön a Budapesti Rendőr-főkapi­tányságon: a Horváth család végre vissza­kapta régen eltűnt kislányát, az azóta egyéves „hölggyé” cseperedett Renátát. Mint a nagy port felvert bűnügy koráb­bi sajtójelentéseiből ismeretes: az akkor két hónapos csecsemőt tavaly december­ben vitte el egy ismeretlen nő a VII. kerüle- ti Majakovszkij utca 65/A szám alatti Hal­ló önkiszolgáló étterem elől. A nagy erők­kel, széles körű lakossági segítséggel meg­kezdődött rendőrségi vizsgálat a napok­ban vezetett eredményre: a BRFK szer­dán közzétett szűkszavú közleménye beje­lentette, hogy rendőrkézre került Páll Lászlóné 33 éves foglalkozásnélküli, du­nakeszi lakos, aki alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. Az ügy részleteiről csütörtökön sajtó- konferencián tájékoztatták az újságírókat a BRFK munkatársai. Szabó Ferenc rendőr ezredes, főkapi­tány-helyettes elmondta: a rendőrség óriá­si erőket mozgósított az eltűnt gyermek felkutatására; gyakorlatilag az egész or­szág bűnüldöző szervei részt vettek vala­milyen formában a nyomozásban. Bár az eljárásjog szabályai szerint a nyomozást az idén júniusban megszüntették, az ügyet mégsem tették ad acta; továbbra is utána­jártak a szép számban érkező lakossági jelzéseknek. A több szálon futó vizsgálat során vé­gül is az a verzió vezetett sikerre, amely feltételezte, hogy a bűncselekményt egy gyermek után erősen vágyódó — feltehet tőén lelkileg sérült—nő követte el. Ebben a körben több ezer asszonyt ellenőriztek, s a hosszadalmas „aprómunka” során így jutottak el Páll Lászlóéhoz. Az őrizetbe vett asszony vallomása nyomán kirajzo­lódtak a „pszichodiáma” körvonalai. A gyermektelen asszony már hosszú ideje eredménytelenül vágyódott gyerek utáü, ezért 1983-ban férjével örökbe fo­gadták testvére Rózsa nevű kislányát. Időközben azonban megromlott a családi kapcsolat; Pállné elvált férjétől, s a gyere­ket az apánál helyezték el. Feltehetően a gyerek utáni vágyódás volt az okozója annak, hogy az asszony az elmúlt év nya­rán környezetével, élettársával, s talán még önmagával is elhitette: gyermekáldás elébe néz. Ennek megfelelően viselkedett,­9 Horváth Renáta újra szüleinél. öltözködött, s a vélt terhességgel még a Margit kórházban is eltöltött három na­pot. Karácsony közeledtével kérte volt fér­jét, hogy az ünnepekre engedje el a kis­lányt. Á férfi megtagadta a kérést, az amúgyis rendezetlen körülmények között élő asszony erre nyakába vette a várost, céltalanul bolyongott az utcákon, pálya­udvarokon aludt. Az emlékezetes napon, december 23-án éppen a Halló bár előtt vezetett el az útja, árúikor megpillantotta az őrizetlenül ha­gyott babakocsit, benne a pingvinmintás takaróval bebugyolált gyereket. A hirtelen jött ötlettől vezéreltetve sr- gyors terep­szemle után—megragadta a gyerekkocsit és sietős léptekkel eltolta. A Lenin körút egy félreeső kapualjában kikapta a csecse­mőt a kocsiból, taxit fogott, s apja III. kerületi lakásához vitette magát. „Meg­szültem a gyermeket, most jövök a Mar­gitból” — állított be édesapjához, akinél csavargásai során gyakran megfordult. A korábbi „terhesség” okán az élettárs, a rokonság elhitte az asszony szavait, aki egyébként hamarosan iratokról is „gon­doskodott”. A III. kerületi anyakönyvi hivatalból másolatot kért a korábban örökbe fogadott lánya anyakönyvi kivo­natáról, majd a papírt — meglehetősen primitív módszerekkel — meghamisítot­ta. Az ellopott kislány ettől fogva — az élettárs neve után—mint Szabó Erzsébet kezdett „új életet”. A sajtótájékoztatón a BRFK munka­társai elmondták azt is, hogy az álanya jól bánt „gyermekével”. Á kicsi szépen fejlő­dött, most is jó egészségben van, immár igazi családja körében. A házkutatás al­kalmával előkerültek azok a holmik is — a kezeslábas rugdalódzó, a takaró —, amelyeket a kisgyermek eltűnésekor vi­selt. Ezeket az egyértelmű tárgyi bizonyí­tékokat azonban hamarosan orvoászakér- tői vizsgálat egészíti ki. Páll Lászlóné jelenleg a BRFK őrizeté­ben váija' a vizsgálat lezárását; „családi állapot megváltoztatása” vétség miatt fo­lyik ellene eljárás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom