Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

/ 1988. október 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Ülést tartott az MSZMP Bács-Kiskuii Megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Történt-e fordulat, vagy sem? Er­ről is többen fejtették ki véleményü­ket. Terhe Dezső, a HNF megyei bi­zottságának titkára például azt állí­totta, hogy történt. A kezdet lépéseit is meg kell becsülni, jelentette ki, hoz­zátéve: négyezer ember mondott véle­ményt a társadalmi vitákban tör­vénytervezetekről, és ez önmagában is elismerésre méltó eredmény. Sür­gette önálló megyei szociálpolitikai program kidolgozását, hogy minden ' rászorulón segíteni lehessen. A poli­tikai helyzetet jellemezve úgy fogal­mazott: naponta kell’ új dolgokat megtanulni, régieket elfelejteni, ám — tette hozzá —i- a régi eredményeket elérők nehezen felejtenek. '■'( ' Rendkívül sürgős és fontos lenne a közoktatás és1 az egészségügy rendbe szedése ■?— mondotta egy pedagógus és égy orvos. Bencze Károlyné és dr. Mol­nár Gábor (mindketten kalocsaiak) szóvá tették iaz. alacsony fizetést. Azokban az országokban tudtak kilá­balni a nehézségekből — .mondta Benczéné —, ahol költöttek az okta­tásra, Magyarországon közben éppen hogy csökkentették az e célra fordít­ható összegeket. Nincs könnyebb helyzetben az egészségügy sem, ám, ha minden okuk meg is lenne, hogy sztrájkoljanak, ezt — orvosi esküjük­re gondolva — mégsem fogják meg­tenni, mondotta Molnár doktor. Könnyű-e kijutnia a tőkés piacra egy kisszövetkezetnek? Bizony nem — vallotta meg Bari István (Kiskun- majsa) elnök. Egy példát említett: ha a cégek 85 forintért (tehát magasan a banki árfolyam fölött) vállalták, hogy megveszik a dollárt, elvben so­ron kívüli engedéllyel vehettek a ter­meléshez szükséges anyagokat — ám az engedély négy hónap múlva érke­zett. Ennyi idő alatt a vevő, különö­sen ha tőkés, eláll a legjobb üzlettől is. Maguk az impexek sem elég haté­konyak — a szövetkezet személyes- tárgyalással' 30 százalékkal lealku­dott egy árból, amit az ő néVéBéó tárgyaló impex már évek ótá fizetett. Csikász Jánosné, a Központi Bi­zottság tagja a hatékonyság növelé­sét, a szerkezetváltást és a piac szere­pének felértékelését látná — a KB állásfoglalásával egyezően — a kiút- nak. A hatékonyságot az adók ront­ják, a szerkezetváltást a tőkehiány akadályozza, a piac szerepének növe­lését pedig a fogyasztás visszafogása. Szóvá tette, túlmunka nélkül nem le­het megélni, ám az igy szerzett jöve­delem nagy részét elviszi az adó. Az emberek mégis rákényszerülnek a pluszmunkára, mert alapfizetésük napjainkban a létminimumot éri csak el. Amíg 1970-ben havi 1990 forintos fizetésből már neki lehetett kezdeni az építkezésnek, ma sokkal-sokkal több pénzzel is csak nehezen, különö­sen, hogy előre kell a költségeket nö­velő ÁFA-t kifizetni. Gál Gyula, a megyei tanács osztály- vezetője exporttámogatást sürgetett a szocialista relációban is, Szabó Lajos azonban ezzel kapcsolatban más vé­leményen volt. A megyei párt-végre- hajtóbizottság „civilben” vezérigaz­gató tagja azon nézetét hangoztatta, hogy tisztességesen nyilvánosságra kellene hozni, mit miért adunk szoci­alista viszonylatban, ebből ugyanis világos lehetne, hogy érvényesítünk-e komparatív előnyöket. A fordulat­hoz mindazonáltal a belső feltétele­ket is meg kell változtatni, mert amíg a műszakszám alig 1,3, amíg a nyuga­tinak a felét se igen éri el a normatel­jesítmény, ráadásul pedig felgyülem­lett az adminisztráció is, addig ez nemigen lehetséges. Végezetül bizal­mat kért minden olyan vezetőnek, aki képes és kész a változtatásra. A Politikai Bizottság jelenlévő tag­ja, Szabó István a KB üdvözletét átadva már azért is örömét fejezte ki, hogy testületi ülésen ilyen nagy teret kap a gazdaságpolitika. Emlékezte­tett a kormány kibontakozási prog­ramjának fő céljaira — az adósságál­lomány megállítása, a fogyasztás visszafogása —, majd országos átte­kintést adott a pillanatnyi helyzetről, illetve a kilátásokról. Az ipar —- mondotta —1,5-2 százalékkal növel­te termelését, ezen belül 20 százalék­kal nagyobb a dollárbevétele, pint tavaly. A mezőgazdaság annak elle­nére teljesíti tervét, hogy súlyos aszály pusztította. Ez ugyan nem át­ütő siker, de egy egész nemzet van mögötte. Az adórendszer bevezetését a maga részéről szükségesnek mon­dotta, hozzátéve: senki sem várta, 9 Rövid eszmecsere a szünetben. hogy ez fog jó hangulatot okozni. Be kell látni, hogy az ebből származó pénzre az országnak szüksége van. A TOT elnöke a politikai helyzetet is értékelte, mondván: a . nyíltságtól, amely a nagyobb demokráciához ve­zet, nem keli félni. Matos László, a megyei tanács el­nökhelyettese vitatkozott azzal a megállapítással, hogy bizonyos cik­kekből túltermelés lenne, azt azon­ban ő sem cáfolta, hogy mind a kis­termelőknek, mind a gazdaságoknak rengeteg a gondja. Szakolczai Pál, a megyei pártbi­zottság titkára már a következő napi­rendhez is hozzászólt (ez voltaképpen azt mondja ki, hogy a párt általában csak partügyekben hozzon határoza­tot, azáz: főképpen politizáló'szerve- zet legyen). Persze ez nem fogja azt jelenteni, hogy a párt nem fog bele­avatkozni a folyamatokba, ha a be­avatkozás elmaradása nagyobb kár­ral járna, mint a tett mondta. Ab­ban, hogy a kibontakozási folyamat mégiscsak elindulófélben van, az ap­parátusban dolgozó pártmunkások­nak is nagy szerepük van. Hangot adott annak a véleményének, hogy mindenütt meg kell oldani azokat a vezetőcseréket, amelyeket az idő is sürget. Segíteni kell -Smondotta —, hogy a helyi népakarat kifejeződjies- sen, ugyanakkor azonban maximális Védelmét' ’ érdemelnék azok, akik akarnak valamit. A megyei pártbizottság egyetlen tartózkodással jóváhagyólag tudo­másul vette a jelentést, amely így tes­tületi véleményként szögezi le: a ki­bontakozási program végrehajtása lassú ütemű, a megye gazdaságában kevés jel utal a változásra, gyökeres fordulat nem következett be. Több ágazat válsághelyzetbe jutott, az inf­láció meghaladja a tervezettet, a vál­lalatok gondjait tetézik a hosszú távú célokkal ellentétes hatású szabály­zók. Egyre több társadalmi feszültség kerül felszínre, ezek kezelésére egye­lőre még nincsenek eszközök: A bizottság javaslata alapján a me­gyei pártbizottság az illetékes köz­ponti szerveket részletesen tájékoz­tatja a kibontakozás előtt álló köz- gazdasági és jogi akadályokról. Kü­lön is fölhívják a figyelmet a szovjet exportra, illetve a KGST-re — olyan piacszabályozó intézkedések megté­telét sürgetve, amelyek érdekeltté te­szik a vállalatokat ezekben a szállítá­sokban. A pártmunka korszerűsítéséről Korszerűsíteni kell a párthatároza­tok végrehajtásának szervezését, el­lenőrzését, értékelését — fogalmazta meg a megyei tapasztalatok összegzé­sét a megyei párt-végrehajtóbizott­ság, s a harmadik napirendi pont ke­retében a pártbizottság elé javaslatot is terjesztett, amelyben megjelölte a munka fő irányait is. Az írásos anyagban rögzítették, hogy az új követelményekhez kell igazítani a döntési folyamatot. Már az előkészítés időszakában, a munka- tervek összeállításakor széles körű vélemény- és információgyűjtésre kell támaszkodni, ugyanakkor a tervet rugalmasan, az időszerű feladatokkal kiegészítve, módosítva szükséges megvalósítani. A testületek csak a legfontosabb közérdekű kérdésekkel foglalkozza­nak, s kapjanak nagyobb jogkört az állandó bizottságok, amelyek - akárcsak egyes időszaki bizottságok — gyakrabban legyenek a különböző témák előterjesztői. Olyan keretjellegű döntéseket kell hozni, hogy ezáltal az irányított szer­veknek is megmaradjon-a megfelelő mozgástere. A párhuzamosságokat el­kerülendő, előzetesen egyeztetni kell a különböző tanácsi, társadalmi szer­vekkel, s alkalmazni a kétfordulós tár­gyalási módszert -í- ha az indokolt. 'Általánossá kell tenni, hogy az elő­zetes tárgyalások során különböző fórumok az előterjesztés eltérő válto­zatait is megvitathassák, s lehetőség szerint kidolgozott alternatívák ke­rüljenek a végső döntésre hivatott testületek elé. A döntések végrehajtásában sokat segít a gyors, pontos, beavató jellegű tájékoztatás, amelynek szervezeti, technikai feltételeit, is korszerűsíteni és egyszerűsíteni' szükséges. Ez együttjár azzal is, hogy csökkentik az idevonatkozó párthatá/ozatok szár­mát, ami igencsak indokolt, mert 1988. augusztus 31-éig 195 megyei pártbizottsági és végrehajtó bizottsá-. gi határozat volt érvényben, s ez in­kább már akadályozta, mintsem segí­tette a munkát. A végrehajtó bizott­ság szeptemberi ülésén 80 határoza­tát hatályon kívül helyezte, ölig a pártbizottság az előterjesztett indít-. vány alapján tegnap 11 határozatáról. döntött ugyanígy. A megyei pártbizottság egyhangú­lag elfogadta azt a javaslatot is, hogy a testületi munkával és a döntési fo­lyamiatokkal kapcsolatos ügyeket egy apparátusi csoport keretében kell összefogni, s szükséges kidolgozni a nyilvántartás és az információtováb­bítás korszerűbb formáit is, megte­remtve mindehhez a megfelelő felté­teleket is. Ugyanakkor elő kell készí­teni a testületek és az apparátus mun­kamódszerének, munkastílusának korszerűsítésére vonatkozó elképze­léseket, s azokat folyamatosan -— kipróbálva a gyakorlatban is az új­szerű megoldásokat — alkalmazni kell a napi munkában is. Döntés a pártértekezletről Ezután dr. Szabó Miklós előter­jesztésében azt vitatta meg a testület, hogy tartsanak-e Bács-Kiskunban megyei pártértekezletet. Igaz, hogy a megyei pártbizottság 1988. augusztus 23-ai ülésén — az akkori körülmé­nyek és vélemények ismeretében —. úgy határozott, hogy ilyen értekezlet­re a megyében nincs szükség. Az az­óta eltelt időben azonban megválto­zott a párttagság helyzetértékelése, s ennek nyomán módosultak a vélemé­nyek is erről a kérdésről. A Petőfi Népében 1988. szeptem­ber 29-én megjelent Levél a pártalap- szervezetekhez című, a megyei pártbi­zottság első titkára által aláírt felhí­vásra, az abban megadott határidőig a Bács-Kiskunban működő 970 párt- alapszerv (30 773 tag) közül 674jelez­te szándékát a megyei pártbizottság illetékes osztályához (ez 23 500 párt­tag). Ebből 415 alapszervezet (14 500 párttag) annak a véleményének adott hangot, hogy szükséges a megyei pártértekezlet megtartása. Ezek ismeretében a megyei pártbi­zottság 57 jelenlevő tagja nyüt szava­zassál (tízen betegség, gyes, külföldi kiküldetés miatt nem voltak jelen) 53 igen és 4 nem szavazattal úgy döntött, hogy 1988. december 17-ére összehív­ja az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának értekezletét. A testület arról is döntött, hogy a pártértekezlet szervezésével kapcsolatos tennivaló­kat az október 25-ére összehívott so­ron kívüli pártbizottsági ülésén tűzi napirendre'. A pártbizottság üléséről Ballai József, Gál Sándor és Váczi Tamás tudósított. A fotókat Tóth Sándor készítette. megszüntetés a sorsuk? Egy nap a lajosmizsei Nagyanyáink még a szerető- 0 71/7/)/!rí/lVl ogódó család körében és a bá- jZ, lAtUU t L I LU! LLJLlí 1 aggódó I baasszony biztató szavai kísé­retében hoztak gyermeket a világra. S ha születé­sünk jött szóba, anyáink a szülőotthonokról me­séltek, melyeket mi sóhajtozva emlegetünk, ami­kor a kórházba indulunk szülni. Valamikor száz­nál is több szülőotthon volt, ma már a harmincat sem éri el a számuk, a megyében is csak három van. Vajon ennek az alig néhány szülőotthonnak is a megszüntetés lesz a sorsa? Van-e egyáltalán létjogosultságuk ezeknek az intézményeknek? E kérdésekre igyekeztünk választ kapni, amikor felkerestük a lajosmizsei szülőotthont. Havonta tíz szülés ­Belépve a kapuján, hangulatos ud­var fogadja a látogatót. Az ablakok alatt virágok, az út mentén a „főnővé- ri” rózsák. Legalábbis az itt dolgozók nevezik így őket, mert Fiedler Márta, a főnővér ültette őket. Dr. Pólik József, aki 1968 óta vezetője az otthonnak, kedélyesen mesél a húsz évvel ezelőtti állapotokról: — Amikor idejöttem; a főbába tyúk­jai kotkodáltak és disznók röfögtek az udvaron. Most virágágyások között sétálhat­nak az asszonyok, föléjük árnyat adó fák borulnak. Pólik doktor a pádon pihenő két terhes nő felé fordul. — Asszonyok — mondja tettetett komolysággal—, hallották, hogy meg­szüntetik a szülőotthont? Azok először nem tudják, hogyan.is értsék ezeket a szavakat, de a válaszuk már kész: — Még csak az hiányozna! -— Már­pedig amilyen kevés szülést — havonta körülbelül tízet — vezetnek le az ott­honban, akár meg is szüntethetnék. Hi­ába, a kórház mégiscsak megbízha- tóbb. Több a műszer, műteni is azon­nal tudnak, ha komplikáció lép fel. Fontos, hogy a magzat egészségesen szülessen, a szülőotthonban viszont nincs meg ehhez minden szükséges fel­tétel. Persze, az is elgóndolkodtafó, hogy egyre kevesebb nő vállalkozhat az egyszerűbb feltételek közötti szülésre. — Sokkal több a szövődményes szü­lés— magyarázza Pólik doktor. Persze az is igaz, hogy régen nem vettünk sok olyan esetet patológiásnak, amit ma annak veszünk. Beszélgetés közben szétnézünk az otthonban. Húsz éve tizenöt, ma hu­szonegy ágyas. A három kórterem egyikében fekszenek az asszonyok, akik itt hozták gyermeküket a világra, érkezésünk előtt éppen ketten szültek. Araikor meglátogatjuk őket, már bol­dogan mosolyognak. Még tíz napig maradnak az otthonban, hogy teljesen rendbe jöjjenek. Rajtuk kívül feksze­nek itt gondozás alatt álló veszélyezte­tett terhesek, egyéb nőgyógyászati problémával küszködök* és olyanok, akik kisebb műtéten estek át. A jól felszerelt szülőszoba és műtő mellett Pólik doktor büszkén mutatja a még csak két hete használatos műszert, a kardio tokográfot. Ez a műszer félmilli­óba került, s mindezt'a lajosmizsei vál­lalatok és tsz-ek fizették ki. A kardio- tokográf egyébként a terhesség utolsó heteiben, napjaiban ad fontos informá­ciókat az orvosnak. Jelzi a magzat mozgását, regisztrálja a szívhangot és méri a fájásokat, a méh összehúzódá­sát. |M|p Egy ladánybenei fiatalasszony esete ösztönzött a megszerzésére — emlékszik vissza a főorvos. Az asz- , szonyka kihordott egy teljesen egészsé­ges magzatot, s az az utolsó napokban a méhen belül meghalt. A köldökzsinór a nyakára tekeredett. A kardiotokog- ráf jelezte volna a rendellenességet. En azt mondom, ha csak egy szülés van egy hónapban, akkor is legyen olyan a feltétel, mint a nagy kórházakban. Optimális családtervezés A lajosmizsei asszonyok egyéb elő­nyöket is élvezhetnek. A szülőotthon­ban ugyanis Pólik doktor mindennap 9-től 11 óráig nőgyógyászati rendelést tart. Míg ő távol van, az egyik védőnő, Schnörch Pétemé a terveikről beszél. — Mi is bevezetjük itt az optimális családtervezési szolgáltatást. Az or­szágban már két helyen van ilyen. Az erre jelentkező, házaspároknak taná­csokat adunk, megvizsgáljuk az egész­ségi alkalmasságukat, ha az asszony teherbe esik, megbeszéljük, milyen élet­módot kell folytatnia a kora terhesség védelme érdekében, majd felkészítjük a szülésre.’ Schnörchné közben kis könyvecské­ket mutat, melyekben tanácsok olvas­hatók, és szintén ennek a szolgáltatás­nak az eszközei. Kissé kétkedve hallga­tom lelkes tájékoztatóját. Az embernek persze ősi vágya, hogy egészséges utó­dokat hozzon a világra, de képes-e. ezért lemondani, képes-e ezért időt ál­9 Külön szo­bában az új­szülöttek. 9 Pólik dok­tor büszkén matatja az új műszert. 9 Akik már túlvannak a szülésen. dozni? S amikor az egyik oldalon szá­mos orvosi módszer és biológiai isme­ret segítené az elképzelést megvalósíta­ni, addig valahol a másik oldalon egyéb erők ezt akadályozzák. Lajosmi- zsén vajon lesznek-e vállalkozók? — Nagyon hiszünk benne -^vála­szol a-kételyeimre Schnörchné. Pólik doktor is felbukkan és megerő­síti a védőnő szavait. — Egyszer, egy kongresszuson — kezdi — beszéltem a szülőotthonunk munkájáról, terveiről. Csodálkozva néztek rám: mit akar ez az orvos? Meg­váltani a világot? Dehogy akarom! Csak hiszek abban, amit csinálok. A főorvost ez a hite segíthette, ami­kor húsz évvel ezelőtt elkezdte Lajos- mizsén a rákszűrést. A rendelőben so­rakozik a két évtized alatt összegyűlt csaknem 5000 körüli karton. A 21 és 65 év közötti nők 80 százaléka kétéven­ként megjelenik a szűrésen. Izgat a ti­tok: hogyan érték ezt el? — Úgy — magyarázza a doktor —, hogy húsz éve mondogatjuk. Tinédzsergondozás Az ebéd kitűnő. Berki Illésné, a sza­kácsnő olyan lebbencslevest és töltött paprikát főzött, mint otthon szokás. Egy óra felé dr. Szabó Irén, a gyermek- orvos is megérkezik, hogy megnézze az újszülötteket. Pólik doktor pedig készül a terhesgondozásra, a váróban legalább húsz asszony vár rá. A védőnők, Bállá Istvánná és Bujdosó Gellértné már reggel megmérték a terhes nők vérnyomását és testsúlyát, így gyorsabban halad a vizs­gálat. A főorvos — miközben nézi az asszonyok névsorát — megjegyzi: — Sajnos, egyre kevesebben szülnek. A papírok szerint októberben kilenc, novemberben 17, decemberben ugyan­csak kilenc asszony vár gyermeket. Akik már közel állnak a szüléshez, azo­kat Pólik doktor küldi a szülőotthon­ba. Jó lesz tudni, mit mutat a kardioto- kográf. Két nő esetében hosszabb a megbeszélés, ők ugyanis a féljük jelen­létében fognak szülni. Ideje lesz a férfi­aknak is készülni az eseményre. Az egyik vizsgálatnál elkomorodik az or­vos arca. ■Sitt bajok vannak — szól;—| be kell utalnom a kórházba. A fiatalasszony sírva fakad: — Azonnal mennem kell? kérdezi kétségbeesve. Egy másik szomorúan veszi tudomá­sul, hogy nem szülhet a szülőotthon­ban. A harmadiknak azt tanácsolják, ne egyen sósat és zsírosat. Persze sok anyuka nem fogadja meg a tanácsokat. Pólik doktor úgy véli, akkor érnek el eredményt a gondozásban, ha a neve­lést már a serdülőkorban elkezdik. Ezért találta ki a tinédzsergondozást. Az általános iskolás lányok mind meg­jelennek ezen a gondozáson, ahol á fő­nővér és Urban Istvánná, a szülésznő segítségével megnézik a fejlettségüket és tanácsokat adnak. Délután négy órára a hatodikos lányok érkeznek meg. Háromnegyedkor már hangos a váró, az anyukák is eljöttek. — Korán idekerültek — sóhajt az egyik. Kissé furcsállják az egészet, de azért mind elhozta a gyermekét. Míg a lányok kuncogva vetkőznek a rendelő­ben, a főorvos az édesanyákkal beszél­get. Nem árt őket sem felvilágosítani. Már öt óra is elmúlt, de a szülőott­honban még mindig nagy a sürgés­forgás. Igaz, nem lesz ma szülésT de akad azért tennivaló. A lajosmizsei ott­hon az elvesztett régi szerep helyett I alkalmazkodva a jelen igényeihez — újakat vállalt. Olyan szerepeket, amelyekre a kórházak szülészeti osztá­lyai nem alkalmasak. Benke Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom