Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
A PARLAMENT ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) rektnek ítélte, amely körültekintő munka eredményeként született. Ugyanakkor kritikusan szólt arról, hogy egy ilyen jelentős központi nagy- beruházás indokoltságát a szakemberek mellett a közvéleménnyel is jobban meg kellett volna ismertetni. Leszögezte: nem folytatható az a gyakorlat, hogy a jelentős anyagi befektetéssel járó fejlesztéseinket sorra leállítjuk, s amit eddig arra költöttünk, egyszerűen veszni hagyjuk. Lehetőséget kell adni arra is, hogy a ráfordítások valahol megtérüljenek. Ezzel kapcsolatban an— A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése körüli vita ezen a nyáron túlzottan. is foglalkoztatta az ország közvéleményét -^ mondta bevezetőben a megyei képviselő. — Most, amikor készültem a hozzászólásomra, többször is átgondoltam az elmúlt hónapok eseményeit. Milyen következtetésre jutottam? Elsősorban a kiváltó okokat kerestem, vagyis, hogy hol hibáztunk. Szerintem — és a közvélemény szerint is — a 'tájékoztatás nem volt meg'• idő. És nem a sajtó hibájából. A tájékozatlanságot kihasználva időnként és helyenként bizonyos körök minden szakmai felkészültség nélkül csak bíráltak, és a közvéleményt megpróbálták saját eszközeikkel negatívan befolyásolni. A hivatalos szakmai tájékoztatás késett, tehát lépéshátrányba került a kormány, ezért sokan jóindulatúan tették fel a kérdést, hogy kell-e és jó-e ez nekünk. Voltak találgatások, hogy az építkezés leállítása jelentene-e előnyt, vagy milyen nagyságú kárt okozna az országnak. Hazánk építő szándékú állampolgárai jogos aggodalommal és a jövőnkért érzett felelősségtudattal mondtak időnként igen kritikus bírálatokat, tették nagyon jó javaslatokat, és igen sok vitának mi is, mint képviselők részesei voltunk. Úgy érzem, hogy a kérdésekre mára már kaptunk bőségesen választ. Van, akit ez megnyugtatott, meggyőzött, és van, akit nem. Mit várnak tőlünk a választópolgárok a bős—nagymarosi vízlépcső építésének további sorsával kapcsolatban? Talán még azt is, hogy most mi döntsük el: folytatódjék-e vagy leállitódjék az építkezés. Meggyőződéssel jelentem ki, hogy ez nem feladatunk és éppen ezért nem is vállalhatjuk fel. Mondhatjuk Deák Ferenc nyomán: Igaz, hogy a közvélemény nagyhatalom, de annál még nagyobb is van: ez pedig a saját lelkiismeretünk. És akkor úgy gondolom, hogy nem az építkezést mindenáron — legtöbbször minden szakmai hozzáértés nélkül — leállítani akarók hangjára, hanem a szakemberek hangjára kell hallgatni. Vallom ezt meggyőződésből, és mondom ezt azért is, mert mérnökemberként a vízügyi ágazatban dolgozom. Véleményem szerint a vízlépcső hátrányának mondott környezeti veszélyek döntő része a tervekben is szereplő műszaki létesítményekkel kiküszöbölhető. Amilyen probléma még fennmarad, azt a megfigyelőhálózat útján fel lehet deríteni, és a szükségesnek megfelelően ki lehet küszöbölni. Az energiafejlesztés előnye a tiszta, környezetbarát üzemanyag: a viz, és annak ténye, hogy nem lesz üzemanyag-költség, sem költségigényes üzemanyag-behozatal. Gazdasági hátránynak tűnik, hogy a vízi erőművek beruházási igénye igen magas. Az alapberuházás visszatérülési időtartama nagyobb, mint a másfajta erőműveknél, ahol viszont az üzemanyag nemcsak drága és folytonosan dráguló, hanem behozatalt is igényel. Ezt a vízműrendszert nemcsak mának a véleményének adott hangot, hogy az előterjesztésben megfogalmazott megtérülési határidő hosszúnak tűnik. Véleménye szerint a dunai vízlépcső értékei szélesebb körben hasznosulhatnának, egyebek között a meliorációs program bővítésével. Simon Péter (Tolna megye, 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója a bős—nagymarosi beruházás energetikai vonatkozásait elemezte felszólalásában. Elmondotta: 1993— 95-ben az érvényben levő erőműépitési program szerint a vízi erőművet a magyar felet illető teljes termelésével és teljesítményével vehetjük figyelembe az gunknak, hanem fiainknak és unokáinknak is építjük. Ne felejtsük el, hogy az árvízvédelmi töltésrendszert, amely országunk területének egyötödét védi, apáink és nagyapáink építették, és nekünk már csak az állagmegóvásról, a fenntartásról kell gondoskodni. Egyik kor sem kerülheti el azt, hogy ne dolgozzon és ne költsön a jövő nemzedékek szükségleteire. Főként akkor nem, ha a létesítmény hasznát már a közeljövőben is élvezhetjük, nemcsak a távoli jövőben. ' Az országossá dagadt vita során a felszólalók egy része, de egyes írások szerzői is méltánytalan és sértő szavakkal illették azt a magyar vízimémöki kart, amely Széchenyi István és Vásárhelyi Pál fellépése óta, tehát már mintegy 150 éve felelősen szolgálja hazáját, történelmi tetteket hajtott végre — mint például a Tisza szabályozása, az árvíz- és belvízvédelem — és ma is ugyanolyan szakmai elkötelezettséggel dolgozik, mint 150 éve bármikor. A beruházást részleteiben ismerő szakemberektől — különösen az utóbbi időben— igen korrekt, őszinte, részletes és úgy érzem, kielégítő tájékoztatást kaptunk valamennyien, melynek — A Dunakiliti—Bős—Nagymaros erőműrendszer ügye — kinek igenlés, kinek tagadás formájában — az állampolgárok számottevő hányadának szívügyévé vált — kezdte a Bács- Kiskun megyei képviselő. — A disputákat jobbára tárgyiismeret-hiányos hitvitáknak tekintem, amiről nem a tekintélyelv feltétlen követői, nem is a politikai pluralizmus hívei, illetve annak szimpatizánsai, hanem jobbára a sajtómunka korábbi manipulálói tehetnek. Azok, akik nem tartották szükségesnek a létesítmény valóságos anyagi finanszírozóinak, tehát az ország lakosságának időbeni, részletes tájékoztatását. Csak sajnálhatjuk, hogy a kormánynak nem sikerült közös platformot kialakítani az erőműrendszer ellenzőivel a feszültséggeijesztő hatás csökkentése végett. Helyette hatalmi pozícióból kezelte, s egyféle erőpróba tárgyává tette a politikailag már-már kritikussá duzzadt ügyet. Anélkül, hogy a kormányzati szerveknek a szóban forgó beruházás kapcsán keletkezett mostani kellemetlen helyzetét alábecsülném, a tömegek irányában megnyilvánuló érzéketlenségével nem tüdők azonosulni. Következésképpen azzal sem, hogy a népgazdaságunk egészére kiható, s vélhetően csak elenyésző haszonnal kecsegtető, számos kockázati elemet prognosztizáló, nemzeti jövedelmünkét időről időre megcsapoló létesítmény a tömeges tiltakozás ellenére is — tehát mindenáron — megvalósuljon. Utóbb több fórumon elismerték, hogy az erőmű építését elrendelni elhamarkodottság volt, amennyiben ma vetődne fel egy ilyen vízlépcsőépités gondolata, megvalósítására nem kerülne sor. Talán ezért szokatlan számomra a következetesség, ami a kormány részéről a korábbi vezetés elhibázott döntésével kapcsolatban megnyilvánul. Jelesül hogy mundérvédelemre emlékeztető ügybuzgalommal szorgalmazza az elhamarkodott döntésben foglaltak mielőbbi gyakorlati megvalósítását. A vízlépcső megépítésének szorgalmazói több érvet hangoztatnak a létesítmény védelmében. Közülük talán legsommásabb, hogy az erőmű munkálatai túlzottan előrehaladottak ahhoz, hogy az eredeti környezeti állapot helyreállítása egyáltalán szóba jöhetne. Ez az érvük nyomós, az építés folytatásának nem látszik ésszerű alternatívája; a mostani állapotokból ítélve csak tetemes többletráfordítással lenne visszakozásra lehetőség. energiamérlegben, ugyanis az erőmű 1993-ban elkészül, míg a villamosener- gia-törlesztés Ausztriának csak 1996- ban kezdődik meg. Erre az időszakra - még a Paksi Atomerőmű ötödik blokkjának megépítése esetén is — igen feszes energiahelyzet lesz jellemző. A vízi erőmű hianya esetén jelentős korlátozásokkal kellene számolni, ezek elérhetnék az évi 50—100 órát, a jelenlegi 12—15 órával szemben. A képviselő a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer vízi erőmű részét kapacitásában és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villamosenergia-igényekhez illeszkedő elhatározásnak tartotta. ismeretében felelősséggel tudunk nyilatkozni. Az elmondottak alapján tiszta lelkiismerettel jelentem ki, hogy a kormány elképzeléseit és a miniszter elvtárs elő- teijesztését támogatom és elfogadom. Javaslom a vízlépcső eredeti koncepció szerinti befejezését, és a megfigyelő, valamint a környezetvédő létesítmények maradéktalan megvalósítását. Medvetzky Antalné (Baranya megye, 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igazgatóhelyettese — maga is vízépítő mérnök ;mcnye szerint a vízlépcsőrendszer főművei jók, megépülések után nagy nemzeti érték jön létre. A vízépítő szakma e beruházással nagy feladatot kapott, amelyet becsülettel teljesített. A műszaki megoldások világszínvonalúak, amit nemzetközi szaktekintélyek is elismertek hangsúlyozta. Ennek ellenére a viták során a vízépítőket igen sok vád érte, súlyosan sértve a szakma presztízsét. A szennyvíztisztításról, valamint az előre nem látható ökológiai változásokról a képviselő úgy vélekedett, hogy azok olyan problémákat vetnek fel, amelyek megfelelő módon és időben megoldhatók. E tudathasadásos helyzet miatt azonban aligha odázható el azok felelőssége, akik előzetes társadalmi vita kezdeményezésének . elmulasztásával juttatták az erőműrendszert a mostani készenléti fokra. Az erőműrendszer feltétlen igenlőinek olyan érve is közismert, miszerint érvényes szerződés kötelezi a Magyar Népköztársaság kormányát a szerződésben vállalt kötelezettségek hiánytalan teljesítésére. Ezt az érvet némi fenntartással fogadom. Tájékozottságom szerint a nemzetközi szerződések jelentékeny hányada olyan — hozzáfűzött — hallgatólagos záradékkal készül, illetve kellene készülnie, amely azt mondja ki, hogy más állammal vagy államokkal kötött szerzqdés a viszonyok gyökeres megváltozásával érvényét veszti. Mindnyájan tudjuk, hogy a mi társadalmi helyzetünkben, gazdaságipénzügyi viszonyainkban milyen súlyos — a népgazdaság egészét megrendítő — rosszabbodás következett be a szerződés megkötése óta. Úgy vélem, ha nem is minden anyagi konzekvencia nélkül, a jelzett záradékra hivatkozással — akár nemzetközi bíróság közreműködésének igénybevételével, akár a szerződő felekkel folytatott közvetlen tárgyalásokkal — talán el lehetne érni, hogy a szerződés érvénytelenedése folytán részint méltányos összegű kártérítési kötelezettséget-állapítsanak meg, részint egyéb területeken a további kölcsönös együttműködésünk ne kerüljön veszélybe. Elismerés illeti a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium kezdeményezését és szervező munkáját, melynek eredményeként magam is részt vehettem azon az érvgyűjtő hajóúton, amit a közelmúltban lehetővé tett a képviselők számára. A beruházás területén átalakított táj képe ugyan még nem sokat mutatott, ellenben az erőmű monumentalitásának körvonalai mind csehszlovák, mind honi területen jól kirajzolódtak. A helyszínek most még jobbára környezetbeli pusztításnak tűntek. Tárgyilagosság-értékű összehasonlításra pedig csak akkor adódott volna lehetőség, ha a helyszínek beavatkozás előtti állapotát is sikerül megismerni. Külön megfigyeltem az épülő erőműrendszer etalonját, a greifensteini vízlépcsőt. A duzzasztórendszer külsőleg kevésbé tűnt tetszetősnek számomra; környezete viszont szinte egyedülállóan rendezett. Az eddigi tapasztalatok azonban olyan konklúzióra sarkalltak, hogy számunkra túl magas színvonalú, s ennél fogva részünkről aligha megvalósítható az ottani környezeti rendezettség. Talán nem annyira igénytelenségünk, mint a szükséges anyagiak hiánya folytán. Hiszen jól ismert, hazánkban az eddig létesült erőművek környezete még ma is kifogásolható. Elkészültük után számos gond keletkezett, melynek egy részét máig sem oldották meg. Sőt a későbbi károkat is csak milliárdokat felemésztő ráfordításokkal sikerült némiképp ellensúlyozni. A választói vélemények tömeges meghallgatása, a különféle szakcikkek, irodalmi anyagok, állásfoglalások tanulmányozása, a helyszínen látottak és az itt hallottak alapján a létesítmény ellenzőinek érveit tartom meggyőzőbbnek. Mégpedig anélkül, hogy teljes bizonyossággal tudnám, mit fog csinálni majd a víz abban a hatalmas tározóban. Azt viszont pontosan tudom, hogy ebben a pénzínséges hazában, amikor nem jut elegendő pénz a fiataloknak lakásra, a családoknak további indokolt segítségre, egészségügyre, oktatásra, műszaki fejlesztésre, infrastruktúrára, sportra, amikor még arra sincs elegendő pénz, amire égetően szükség volna, ésszerűtlen megoldás efféle kétes kimenetelű dolgokra költeni nemzeti jövedelmünk számottevő hányadát. S ha már az egymásnak ellentmondó álláspontokat képviselő kvalifikált szakemberek nem tudtak dűlőre jutni Dunakiliti—Bős—Nagymaros kérdésében, én is azt mondom, döntsenek a laikusok. Persze ne a képviseleti demokrácia e jeles fórumán szülessen a munkák leállítására vagy továbbfolytatására érdemi döntés, hanem záros határidőn belül népszavazással döntsön róla az egész magyar nép. A kormány álláspontja ezzel kapcsolatban jól ismert. Nem pártfogolja egy esetleges országos népszavazás megtartását. Ez legyen a kormány dolga. A felelősség azonban itt és most a miénk. E kiéleződött vitában csak a népszavazás lenne a helyzet normalizálásának megfelelő eszköze. Mégpedig oly módon, hogy a népszavazás lefolytatása előtt sajtóban közzétennék a vízlépcsőrendszer létesítése kapcsán ütköző pro és kontra szakmai véleményeket. Ezek összevetésével és mérlegelésével a laikus szavazók is kapnának némi támpontot arra, hogy az „igen” vagy a „nem” mellett érdemes-e voksolniuk. Ha ehelyett mi magunk döntünk az építkezés további sorsáról, ezzel tulajdonképpen a mostani helyzet és az esetleg várható következmények ódiumát vállaljuk magunkra. Ha így lesz, úgy kell nekünk! * Szabó Tamás (Fejér megye, 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője elmondotta, hogy amióta az emberi civilizáció létezik, azóta folyamatosan be is avatkozik a természetbe. Nem szabad azonban zsarnok módjára kihasználni a természetadta erőket. A Dunán épülő erőmű mindenképpen erőteljes nyomot hagy maga után, alapvetően megváltoztatja a környezetet. Ez elkerülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy a beruházáshoz kapcsolódó fejlesztések, a mechanikus és biológiai szennyvíztisztítók, a talajvízszint-szabályozó csatornák a beruházás befejezéséig elkészüljenek. Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy a káros természeti hatásokat minimalizálni lehessen. Simon Péter Pál (Borsod-Abaúj- Zemplén megye, 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát gyáregység-vezetője szerint a továbbépítés és a beruházás leállításának összevetése csak egy eredményt hozhat, azt, hogy az adott ütemterv szerint meg kell építeni a vízlépcső- rendszert. Rámutatott, hogy lesznek káros hatások, de ezek kiegyenlítődnek, nem visszafordíthatatlanok. Úgy ítélte meg, hogy ebben a kérdésben nem lenne helyes népszavazással dönteni, mert választói körzetében azt tapasztalja, hogy — részben a súlyos tájékoztatási hibák, részben , az ellenzék, valamint néhány tömegkommunikációs eszköz szította közhangulat miatt nem lehetne széles körű tájékozottságon alapuló, érzelmektől mentes. Király Zoltán, (Csongrád megye, 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere bevezetőben hangoztatta: — Mindössze másfél hónapja, hogy szenvedélyesen vitázik az ország erről a gigantomániás beruházásról, amely egy kis ország számára még közepes volta ellenére is óriási terhet jelent. És amelynek inkább érezzük, semmint is- meijük a veszélyeit. Ám a most világra- jönni kész demokrácia szellemében keressük a kiutat a nagyberuházás okozta ökológiai és ökonómiai zsákutcából. A mai reformszándékú kormány hitelének leginkább megrontója, a bizalmi válság kovácsa az elmúlt évtizedek politikai, kormányzati gyakorlata — hangoztatta. A bős—nagymarosi vízlépcső-beruházás előkészítése és megvalósítása, az ezt megelőző alkudozások, csatározások, a döntések meghozatalának, halogatásának módja és háttere mint cseppben a tenger, úgy reprezentálja Magyarország utóbbi négy évtizedének ellentmondásos gaz- 1 dasági, társadalmi, politikai viszonyait, közéletét. A képviselő ezután néhány konkrét kérdést vett nagyító alá. Mindenekelőtt a beruházás költségeivel kapcsolatban fejezte ki kétségeit; emlékeztetve arra, hogy a 10 évvel ezelőtti 20-25 milliárdos elképzelés után 1986-ban sokakat megdöbbentett az 54 milliárdos előirányzat közzététele. Most azonban van, aki már 110, sőt 150 milliárdos végösszégről beszél. Véleménye szerint ennek az az oka, hogy eleve rossz költségbecslést készítettek, de csak így lehetett kicsikarni a döntést a munkák megkezdéséhez. Hasonlóan vitatott kérdésnek nevezte a komplex beruházás megtérülési idejét. Ezután felhívta a törvényhozó testület figyelmét a vízlépcsőrendszer várható ökológiai veszélyeire, majd a . kérdéskör nemzetközi jogi vonatkozásait érintette. A Magyar Tudományos Akadémia álláspontját idézve, megállapította: — A budapesti szerződést a felek közös megegyezéssel bármikor módosíthatják, tehát szó sincs a tájékoztatóban hangoztatott egyoldalú felbontásáról. Annál kevésbé, mivel a tudományos kutatások legújabb eredményei által felszínre hozott rendkívül súlyos ökológiai következmények nem voltak előreláthatok. A jelenlegi helyzetre vonatkozik a nemzetközi jog azon elve, miszerint a körülmények lényeges változása, súlyos tévedés felismerése szerződésmódosítást tesz lehetővé — tette hozzá. Úgy foglalt állást, hogy a miniszteri tájékoztatót a maga részéről nem tartja elfogadhatónak. Bejelentette: 31 képviselőtársa aláírásával az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájékoztatóról — az ügyrend adta lehetőség értelmében^ p- név szerint szavazzon a Parlament. Barcs Sándor (országok lista), aZ Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke egy rövid idézetet olvasott fel a síkföldi vízierőművekről. Ebben Mihail Gorbacsov fejti ki a véleményét a szovjetunióbeli erőműépítés problémáiról, utalva arra, hogy a Szovjetunióban ezeknél a beruházásoknál „a közigazgatás mely pontján temették el a tudomány álláspontját”. A Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy mielőbb össze kell állítani a halasztást nem tűrő, késedelem nélkül megoldandó problémák listáját, s amikor ezzel a munkával elkészültek, arról beszámolnak az embereknek — tette hozzá. Befejezésül úgy foglalt állást, hogy el kell fogadni a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága jelentésében felvázolt két alternatívát. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a beruházásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólva kiemelte: a vízlépcsőrendszer hatás- területe két megye 24 mezőgazdasági üzemére terjed ki. Ezeknek a termelő- szövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer ember dolgozik. Ez alig érig el a művelt területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint két százaléka az országos termelésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mező- gazdasággal rendelkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgálták a beruházás mezőgazdasági hatásait. Tanulmány készítésére kértek fel számos kutatóhelyet, s egyetlen olyan tanulmány sem akadt, amely elutasította volna a vízlépcső építését mezőgazdasági, ökológiai szempontokra hivatkozva. A kormány nem tudományellenes, eddig is együttműködött a Magyar Tudományos Akadémiával, és a jövőben is támaszkodni kíván rá az adott szakkérdésekben — hangoztatta a miniszter. Levonható a tanulság: a mostani véleményeltérés, nézetkülönbség nem alakult volna ki, ha körültekintően és időben kezdik meg az együttműködést. A miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy az érintett térségekben folytatni kell az intenzív mezőgazdasági termelést, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. A kormány nevében bejelentette: a térség mezőgazdasági üzemei részére garanciát vállalnak a meliorációs és öntözésfejlesztési programok végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy mintegy négyszáz millió forintos beruházást hajtanak végre a következő években ebben a térségben. Jövőre elkészülnek a beruházási-fejlesztési tervek, 1990—92 között elkészül a komplex meliorációs és öntözési program, amelynek segítségével kiküször bölhetők a káros hatások, s lehetővé válik az intenzív mezőgazdasági termelés. Nemes Tamás (Komárom m., é. vk.) az Esztergomi Városi Tanács egyesitett kórházának másodfőorvosa elmondotta: választókerületét a nagyberuházás közvetlenül érinti, s az ott élők azzal a munícióval engedték útra, hogy foglaljon állást a vízlépcsőépités felfüggesztése mellett. A város lakossága helyi fórumokon adott hangot súlyos aggályainak, s az Esztergomi Városi Tanács is határozatban foglalt állást a visszafordíthatatlan károsodások veszélyére figyelmeztetve, jelezve a közvélemény ellenérzését. A térségben élők hangulata jelentősen romlott, s ennek okát a nyilvánosság, illetve a társadalmi kontroll hiányában jelölte meg. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár visszaidézte, hogy a felszólalók közül többen úgy vélekedtek: a leállítás indoka lehet, hogy a szerződés megkötése óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Nemzetközi jogi szempontból azonban ez csak két esetben indokolható — mutatott rá. Akkor, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor akkor, ha gyökeresen átalakul a még teljesítendő kötelezettségek mértéke. Ilyen okokat, változásokat pedig a magyar fél nem tud felmutatni. Tehát ha mi leállítjuk az építkezést, a másik fél joggal vádolhat minket szerződésszegéssel, s kétségbevonható- vá válna a magyar kormány szavahihetősége. A kétoldalú következményeket illetően nemcsak arra kell gondolni, hogy a már beépített eszközökkel kapcsolatban kérheti az osztrák és — főképpen — a csehszlovák fél a kártérítést, hanem az elmaradt haszonra is igényt tarthatnak. Becslésünk szerint ez sok- milliárdos összeg. Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy számára a kormány által adott helyzetértékelés elfogadható, a garanciák pedig megnyugtatóak. Alapvetőnek tartja, hogy a tudományos kutatásokat folytassák, s az építés során ennek eredményeit hasznosítsák. Lényeges, hogy kiépüljön a megfigyelő-mérő rendszer. A kormánynak garanciát kell adni a járulékos beruházások megvalósítására is. A helyi lakosság véleményét ismertetve elmondotta: a Duna mentén élők (óbbsége támogatja, sürgeti a beruházás befejezését, mert ettől a vidék fejlődésének meggyorsulását, az infrastruktúra gyorsabb kiépítését várja. Varga Gyula (Zala megye, 2. vk.) a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára sértőnek tartotta azonban magára és a többi képviselőre nézve Király Zoltán felszólalását, és azért kért szót, hogy erre reagáljon. 1 Elmondta: az ingerlékeny és az sérteget másokat — adott esetben a kormányt, a vízügyi kormányzatot — aki nem biztos önmaga igazában. Ezt vélte felfedezni képviselőtársa felszólalásában. Nem értett egyet azzal sem, hogy a vízügyet nagyhataltnúnak nevezte az előtte felszólaló — mondván, saját maga jobban ismeri az ebben az ágazatban dolgozók munkáját. * A vita lezárását követően ismét Ma- róthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter kapott szót. Válaszában a kormány nevében köszönetét mondott minden hozzászólásért. Összevetve az elhangzottakkal a kormány véleményét, megerősítette, hogy a vízmű eredeti koncepció szerinti felépítését javasolja. A beruházás halasztására, időleges felfüggesztésére vonatkozó indítványok a döntéshez több információt igényeltek. A miniszter azonban úgy vélte, hogy valamennyi fontos, lényeges adat a döntéshozók rendelkezésére áll, ezért nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. A Duna vízminősége romlásának témaköréhez hozzátette, hogy a környezeti kockázat minimalizálása a cél, és törekednek a szennyvíztisztítás kérdéseinek megoldására is. Ehhez azonban még megállapodások szükségesek a szerződő partnerekkel. A kormányjelentésében is megfogalmazódott: bizottságot kérnek fel arra, hogy a vízmű építését kísérje figyelemmel, kontrollálja azt, és észrevételeit, tapasztalatait jelezze a kormánynak. Több javaslat érkezett arra, hogy a Parlament is hozzon létre ilyen bizottságot. Ha az Országgyűlés igy döntene, akkor a kormány eltekintene saját bizottságának életrehívásától. Király Zoltán észrevételeire reagálva hangsúlyozta: a szakembereknek nincs tudomásuk a képviselő által „rendkívül súlyosnak” mondott ökológiai hatásokról. Rámutatott arra is, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia egésze, hanem annak .egy ad hoc bizottsága készítette el javaslatát a döntéshozatal előtt. Nem értett egyet a vízügy „szuperhatalmi” minősítésével. Ä vízügyi munka nem hatalmi jellegű, hanem szolgálat, s ezt a szolgálatot kívánják tovább erősíteni — hangsúlyozta. (Folytatás a 3. oldalon) TÓTH ISTVÁN FELSZÓLALÁSA Hallgassunk ^ | ; | jgllpflj a szakemberek szavára és fejezzük be az építkezést! DR. SÜDI BERTALAN FELSZÓLALÁSA Tartsunk népszavazást!
