Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

1988. október 27. • PETŐFI NÉPE • 3 A PÉNZÜGYMINISZTER-HELYETTES VÉLEMÉNYE A SZŐLŐ-BOR GONDOKRÓL | A gazdálkodás pénzügyi feltételeinek megteremtése üzemi feladat Elmozdulás nincs, a helyzet változatlan. A szőlő-bor ágazat gondjait feltáró elemzés igen jó, a megoldás a termelők feladata. Tömören így summázták az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagjai hétfői sükösdi tanácskozásukat. Ezt még fölerősítette KoBarik István pénzügymi­niszter-helyettes, akinek mondatait a jelenlévők úgy értelmezték, hogy a szőlő-bor ágazat felhozott gondjainak megoldása nem kormányzati fel­adat. Raisz Gusztáv mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szavaiból sem tűnt ki, hogy a jószándékon és megértésen túl a tárca többet tud nyújtani. A szünetben ugyancsak a képviselőktől hallottam: úgy tűnik, a kormányzat lesöpri az asztalról az ágazat gondjait, elsők közt a szőlő-bor ügyeket. Keserűségből fakadó túlzás, ez, s mivel lehetőségem volt, a hallot­takat elmondtam KoBarik Istvánnak, és véleményét kértem. — Nincs arról szó, hogy a kor­mány nem tekinti feladatának a szőlő-bor ágazat gondjainak eny­hítését — mondotta a miniszterhe­lyettes. — Éppen ez az ülés is, a téma tárgyalása is bizonyítja, hogy a kormány foglalkozik ezzel. Né­hány részletkérdésben viszont va­lóban termelői cselekvésre van szükség, ami csakis az üzemekben lehetséges, mivel az információk és eszközök ott vannak. Ezekben a témákban a kormány nincs abban a helyzetben — nem is lehet —, hogy átvállalja a döntéseket. — Az azonban, hogy a fogyasz­tási adót eltörlik vagy sem — mint ahogyan többször kérték már a ter­melők, s ezt támogatja a MÉM is —, kormányzati, illetve pénzügymi­nisztériumi hatáskör. —r Meglehetősen összetett do­logról van szó. A fogyasztási adó a bor fogyasztói árában 12, illetve az olcsó boroknál 7 százalék. Egyébként a sörnél ez 37, az ége­tett szeszes italoknál 53 százalék. Tehát az árrendszer is preferálja, előnyben részesíti a bort, s ezen keresztül a borfogyasztást. S hogy egyáltalán miért van fogyasztási adó a boron? Erre azt mondha­tom, mert szesz, s ehhez képest tá­mogatni akarjuk a szeszmentes üdítőitalokat. Vagyis ha szőlőből szeszmentes ital készül, akkor azt nem terheli fogyasztási adó. — Ez világos, csakhogy a bor és a'szesz, illetve a párlatok közé nem tehető egyenlőségi jel. Másrészt a napjainkban sokat hangoztatott kulturált borfogyasztásnak — úgyis mondhatom kutatókra, szak­értőkre hivatkozva: a bor egészsé­gesebb ital, mint a sör és a pálinka — az alkoholfogyasztás csökkenté­se érdekében célszerűbb lenne még olcsóbbá tenni a bort azzal, hogy eltörlik a fogyasztási adót. —• Ez sajátos logika, ugyanis mi abból az alapvető tényből vagyunk kénytelenek kiindulni, hogy a bor az szesz. Másrészt az előbbi felso­rolásból is kitűnt, az alacsonyabb fogyasztási adóval a bor előnyben van a többi szeszes itallal szemben. A számokból viszont az is kiderül, hogy 1970-hez képest 1987-ig a borfogyasztás fokozatosan csök­kent. 1988-ban, amikor életbe lé­pett a fogyasztási adó, akkor vi­szont — igaz kis mértékben — nö­vekedett a fogyasztás. Tehát sze­rintünk nincs közvetlen kapcsolat az adó és a borfogyasztás között. Szerintem a háttérben egyéb okok vannak, mint a minőségromlás, a fogyasztó gyanakvása a borral szemben, a szőlőtermelés jövedel­mezősége stb. —A borgondokból mit vállal ma­gára a pénzügyi irányítás, vagyis mire mondják, hogy feladatai közé tartozik? — Szerintem helyesebb arról be­szélni, hogy mi az, amit eddig föl­vállalt. Az elmúlt időszakban a belföldi fogyasztás bővítését a ter­melői árak csökkentéséhez hozzá­rendelt fogyasztási adó csökkenté­sével elősegítettük. Ez eddig külö­nösebb eredményt nem mutat. Azonban, hogy idő legyen a valós értékelésre, ez a lehetőség a jövő év közepéig fennmarad. Azt gondo­lom, hogy ilyen és hasonló intézke­dések segíthetnek. Ahhoz, hogy át­fogóbb pénzügyi megoldáshoz kezdhessünk, ennek a lépésnek az eredményét ismernünk kell, s en­nek függvényében dönthető el, hogy igazából mit kell tenni. — A szőlő-bor ágazat pénzügyi helyzete egyre rosszabbodik, a ter­melőkörzetek lakosságeltartó ké­pessége csökken, (ezzel együtt a munkalehetőség is) és elszegénye­désnek vagyunk szemlélői. A pénz­ügyi irányítás közvetlen segítséget tud-e adni a folyamat megállításá­hoz? — Ehhez csak úgy lehet hozzá­fogni, ha világosan látjuk a kor­mányzaton belüli munkamegosz­tás rendjét, másrészt a mai és hosz- szabb ideje formálódó gazdasági mechanizmus rendjét. Vagyis a kormányzat és a gazdálkodó szfé­ra közötti munkamegosztást. Ezért helyesebb abból kiindulni, hogy a gazdálkodó szféra mit akar és tud tenni, mi az, amit esetleg a hatókörön kívül, kormányzati szférában kell kezdeményezni, mondjuk a MÉM-nek, s hogyan tud ehhez társulni a pénzügyi rend­szer, s megoldását tekintve milyen lehetőségei vannak. Azt tudom te­hát mondani, hogy az eddigi isme­retek szerint, az eddigi kezdemé­nyezések alapján igyekeztünk kor­rektül és konstruktívan cselekedni, s azt tudom ígérni, hogy ezután is így lesz. — Mi a véleménye arról, hogy ma már a borászati üzemek annyira elszegényedtek, hogy szakmai meg­alkuvásra kényszerülnek, készlete­ik finanszírozására nincs pénzük. A minőségi bor-előállítást ez is aka­dályozza. — Az a benyomásom, hogy az összefüggés fordított. Az elszegé­nyedést a szakmai megalkuvás okozta, s ezt ma már a borászati szakemberek többsége elismeri. Másrészt: 1968 óta forgóalap- feltöltési rendszer volt érvényben, amit tavaly megszüntettünk. Azt gondolom, hogy ennek a rendszer­nek alapos elemzése szükséges, ugyanis húsz évnek elegendőnek kellett volna lenni ahhoz, hogy a vállalatoknál megfelelő forgóalap­ellátottság alakulhasson ki. Sze­mély szerint nem vagyok ellene, hogy valóban alapos vizsgálat után állást foglaljunk: miben és hogyan kellene továbblépnünk. Azt azonban látni kell, hogy az alapvető feladatmegosztáson lé­nyeges változtatás nem lehetséges, de nem is lenne jó. Nevezetesen azon, hogy a gazdálkodás pénz­ügyi feltételeinek megteremtése üzemi feladat. Ha ezt megváltoz­tatnánk, akkor tagadnánk a gaz­daságirányításról és mechaniz­musról vallott felfogásunkat, és ennek logikáját. Csabai István ÖNÁLLÓ, FÜGGETLEN, TÖRVÉNYBE FOGLALT FUNKCIÓKKAL Az ügyészség alkotmányi szabályozása Az ügyészség függetlenségének alkotmányi szava­tolását szorgalmazza az alkotmányt felülvizsgáló egyik munkabizottság. Vezetője, dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese az MTI munkatársának el­mondta, a bizottság tagjai úgy vélik, szükséges, hogy az alaptörvényben rögzítsék: az ügyészség a törvé­nyesség érvényesítését és segítését szolgáló önálló, ál­lami szerv, amely a legfőbb ügyész személye révén csak az Országgyűlésnek van alárendelve, más állam- hatalmi és az igazgatási szervektől függetlenül tevé­kenykedik. A készülő alkotmányban meg kell határozni az ügyészség helyét, szerepét a magyar államszervezet­ben, úgyszintén viszonyát az Országgyűléshez, a Mi­nisztertanácshoz, a minisztériumokhoz, a tanácsok­hoz és más állami szervekhez. Fontos lenne az alap­törvényben rögzíteni azt is, hogy az ügyészség miként kapcsolódik a kiszélesedő közigazgatási és a létrejövő alkotmánybíráskodáshoz. A jelenlegi alkotmányban ugyanis mindezeket egyértelműen és kimerítően nem fogalmazták meg. A bizottság javasolja azt is, hogy az állampolgár személyi szabadságának korlátozását az alkotmány és az ennek alapján kibocsátott törvé­nyek szabályozzák, és ne alacsonyabb rendű jogsza­bályok. Napjainkban ugyanis 18-féle lehetőség van a személyi szabadság korlátozására. A szakemberek szerint ez a gyakorlat nem tartható, meg kell teremte­ni a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézke­dések törvényességének garanciáit. Hogy ezt az alkot­mánynak az ügyészségre vonatkozó, vagy pedig más fejezetébe foglalják majd, azt az Alkotmány többi fejezeteinek koncepcióját kidolgozó munkabizottsá­gok javaslatainak összegezésekor döntik el. Változatlanul az alaptörvénybe kell foglalni: a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a társadalom törvényes rendjét, az ál­lam biztonságit és függetlenségét sértő vagy veszé­lyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről, az állampolgárok jogainak védelméről. Az ügyészség felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége fe­lett, képviseli a vádat a bírósági eljárásban. Az ügyészség közreműködik annak a biztosításában, hogy az állami, a társadalmi és a szövetkezeti szervek csakúgy, mint az állampolgárok, megtartsák a törvé­nyeket, és törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében. Felügyeletet gyakorol a büntetés végre­hajtásának törvényessége felett. Az alaptörvény nem tartalmazhatja az ügyészség tevékenységének részletes szabályait. Ez az ügyészség­ről szóló törvénybe való. Jelenleg is létezik ilyen tör­vény, azonban indokolt ennek a megújítása, vagy új ügyészségi törvény alkotása, mivel várhatóan megújul az egész magyar intézményrendszer — ezen belül az ügyészség —, és új intézmények alakulnak. A magyar állami életben bekövetkező lényegi megújulásnak az alkotmányozást követő törvénykezésben szintén tük­röződnie kell. A bíróság új szervezetétől függően ha­tározzák meg a vonatkozó ügyészi funkciókat. A jog­tudomány és -gyakorlat szakemberei megjelölik azt is, hogy a polgári jogalkalmazásban melyek azok a nyo­mós közérdekek, amelyek az ügyész közreműködését indokolják, melyek az ügyész feladatai az alkotmány- bíróság, a közigazgatási bíróság előtti eljárásban, a tanácsi jogalkalmazásban, a munkaügyi jogviták inté­zésében. E törvényben válaszolnak a jogi szakiroda- lomban kifejezett számos más kérdésre is. JÓL SZERVEZETT FÓRUM KALOCSÁN Bizalom és fenntartás a hulladékégető ügyében Felkérik a környezetvédelmi őrséget A vártnál kisebb — de annál aktí­vabb — lakossági érdeklődés mellett rendezték meg kedden este Kalocsán azt a fórumot, amely a Kunság Volán ottani telephelyére tervezett hulladék­égető körüli vitákat volt hivatott tisz­tázni, vagy legalábbis olyan helyzetet teremteni, amelyben már a tanácsi ille­tékesek és a lakosság is pontosabb in­formációkkal rendelkeznek, s köny- nyebbé válik az elodázhatatlan döntés. Az év elején elterjedt ugyanis a város­ban a hír, hogy a Volán Kalocsán akar­ja elégetni a megyében keletkező veszé­lyes hulladékot. Az ilyenformán köztu­datba került információ természetesen felborzolta a kedélyeket, s a közlekedé­si vállalat—amely tulajdonképpen egy környezetvédelmi beruházást kíván végrehajtani — defenzívába került. A tanács vezetése és az illetékes szakha­tóság pedig két tűz közé szorult, mert el akarja kerülni az a vádat is, hogy jó ügyet akadályoz, s azt is, hogy a lakos­ság érdekei ellen tesz. Ilyen előzmények után érthető, hogy érdekes — és szín­vonalas .— vitának lehettek részesei azok, akik az említett időpontban el­mentek az I. István Gimnázium dísz­termébe. A vitában Tamás György, a tanács műszaki osztályvezetője elnökölt. Első­ként Szalóki István tanácselnök köszön­tötte a megjelenteket, s ismertette a fó­rum összehívásának célját, majd Fried­rich József, a Volán műszaki igázgató- helyettese kapott szót. Elmondta, hogy még 1984-ben elmarasztalás érte a válla­latot, amiért nem gondoskodik a tevé­kenysége során keletkező olajos hulla­dék megfelelő elhelyezéséről, illetve megsemmisítéséről. A bírálat jogossá­gát elismerve úgy döntöttek, hogy eleget tesznek e környezetvédelmi kívánalom­nak, s a fáradtolajat, olajos fűrészport, valamint olajszűrőket egy erre alkalmas tüzelőberendezésben elégetik. Ezt pedig a kalocsai telephelyen állítják fel, mert ott egyébként is napirenden van a fűtés rekonstrukciója. Fűtőberendezésként a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Kapások szobra Mátraaljai szőlősgaz­dáknak állítottak emléket Gyöngyösön. Az Április 4. téren felállított „Kapá­sok” című szobor Kliegl Sándor szegedi szobrász- művész alkotása. svájci licenc alapján gyártott Pirotherm CV—1-es kazánját választják, amely a nyugat-európai szintű környezetvédel­mi követelményeknek is megfelel. S hogy ennek kapacitása ki legyen hasz­nálva, esetleg más vállalatok hulladéka­it is elégetik, egyéb anyagok, például gu­miabroncs mellett. Szóba került a kalo­csai Etnikánál, illetve a Budamobilnál keletkező festékiszap elégetése is. Fried­rich József elmondta, hogy a festékiszap és a gumiabroncs időközben lekerült a napirendről, mert bár a kazán ezeket is megfelelően égeti el, de ilyen tüzelő­anyag esetén a füstgázok bemérése ne­hézkesebb. A beruházást egyértelműen környezetvédőnek nevezte. Dianovszky Gyula, a kazán salgótar­jáni gyártójának képviselője írásvetítő- ábrákkal és videofilmmel szemléltetett előadásban ecsetelte a kazán előnyeit, s elmondta, hogy a világban jelenleg kö­rülbelül 1500 ilyen berendezés működik közmegelégedésre. Ezt követően Pelle Tamás, az Alsó- tiszavidéki Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság képviselője kapott szót. Olyan alapfogalmi félreértéseket igyekezett tisztáz!:!.; int „veszélyes hul­ladék”, illetve „különleges kezelést igénylő hulladék”. Elmondta, hogy pél­dául a fáradtolaj akkor veszélyes, ha be­mosódik a talajvízbe, nem pedig akkor, ha elégetik. A beruházást ő is hasznos­nak ítélte. Lehetetlen felsorolni a lakossági hoz­zászólások mindegyikét. Baradlay Sán­dor nyugdíjas tanár és Romsics Lajos a füstgázok összetétele iránt érdeklődött. Kelemen Istvánná, a Vegyi és Robbanó­anyagipari Felügyelet képviselője rész­letesen ismertette a mérési eredménye­ket, s azokat megnyugtatónak ítélte, a beruházást ő is támogatta. Szavaihoz ár. Egelc Péter, a megyei Köjál képviselője fűzött kiegészítést, s megerősítette, hogy a szóban forgó övezetben a fáradtolaj égetése semmiféle veszéllyel nem jár. Hozzászólt a vitához Nagy Zoltán, a he­lyi autójavító vállalat igazgatója is. El­mondta, hogy vállalata régóta kazánfű­tésre használja a fáradtolajat, ami ke­vésbé veszélyes a környezetre, még a háztartási tüzelőolajnál is, mivel nem tartalmaz ként. A lakossági vélemények közül figye­lemre méltóak azok is — üyen értelem­ben beszélt például az 1. sz. választókör­zet tanácstagja rr, melyekben a város je­lenlegi üzemeinek (pl. kenyérgyár, Kis­gép, KAGE, Budamobü, Iszkra Tsz stb.) környezetszennyezését érte bírálat, smegfogalmazódott, hogy talán nekik is ilyen kazánnal kellene tüzelni. A kazán tehát elnyerte a jelenlévők bi­zalmát, de a beruházás iránt több fenn­tartás, illetve ellenvélemény is elhang­zott. Mészáros Károly autószerelőnek pél­dául kétségei vannak az iránt, hogy a Volán dolgozói a hulladék szállítása, tá­rolása és égetése közben betartják-e majd a technológiai előírásokat. Szerin­te nem, s már ez is elég ahhoz, hogy ilyen berendezést ne telepítsenek Kalocsára. Kovács István már azt is a lakossági tilta­kozások eredményének tartotta, hogy a gumiabroncs és festékiszap égetése leke­rült a napirendről. Helyeselte a fórum összehívását, s lakossági ellenőrző bi­zottság felállítását javasolta, mely a be­ruházást ellenőrizné Baradlay tanár úr elnökletével. Markó László is fenntartá­sait hangoztatta, s eleve kétségbe vonta, hogy a gépjárművek helyes üzemeltetése esetén ennyi fáradtolajnak kell keletkez­ni. Teljes mellszélességgel támogatta a kazán telepítését és a hulladékégetést Takács István villamosmérnök, s kezde­ti fenntartásai után csatlakozott hozzá Romsics Lajos is, mondván, hogy Kalo­csa városának különféle gondjai-bajai miatt nem kell most a „Volánon elverni a port”. Az ügyet a fórum tapasztalataival együtt a pénteki tanácsülés elé terjesztik. T amás György végül azt javasolta, hogy a beruházás és üzemeltetés ellenőrzésére a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak környezetvédelmi őrségét kérjék fel. Bálái F. István VITA KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Lesz-e korzó a platánok alatt? Kiskunfélegyházán nyolc lakókör­zeti népfrontbizottság nyilvános ülé­seken vitatta meg a Kossuth Lajos utca átrendezésével, az ezzel járó gép­járműforgalom- eltereléssel kapcsola­tos problémákat. A vitafórumokon elhangzott vélemények, javaslatok alapján a népfront városi elnöksége is foglalkozott a kérdéssel. Mindez azért érdemel figyelmet, mert ritka eset, hogy egyetlen utca sorsa fölött városi vitát nyitnak. Az ok igen ko­moly lehet, gondoltam, amikor beko­pogtam Dobosné dr. Patyi Máriához, a városi népfrontbizottság titkárához a kérdéssé): — Miért akarják megváltoztatni az utca régi, megszokott rendjét? — A félegyháziak féltik múltjuk értékeit. Az 1908—1911 között ide telepített platánfasorok állapota szemlátomást romlik, s betegségüket, idő előtti elöregedésüket sokan a megnövekedett gépjárműforgalom okozta gázmérgezéssel hozzák össze­függésbe. Ezért szeretnék, ha korzó­vá alakítanák át e szép központi ut­cát, más alföldi városok — így Sze­ged és Kecskemét — példájára. — Mi a vita kiindulópontja? — Az, hogy a VÁTI — figyelem­mel a településrendezési tervre — el­készítette az utca átrendezésének tervjavaslatát, három változatban. Az első variáció megvalósítása 16 millió forintba, a másodiké is ugyan­ennyibe, a harmadiké pedig — amely az utca teljes hosszából kitiltaná a gépjárműforgalmat — 200 millió fo­rintba kerülne. Talán mondani sem kellene, hogy a harmadik változat számításba sem jöhet a mostani szo­rult gazdasági helyzetben. Az biztos, hogy mindenki óhajt valamiféle meg­oldást a Kossuth utca túlzottá nőtt forgalmának megszüntetésére vagy legalábbis jelentősebb csökkentésére, de a megoldást illetően meglehetősen eltérnek a vélemények. A titkár asszony elém tette a lakó­körzeti viták írásos összegzését. Eb­ből világosan kitűnik: a félegyháziak meggondoltan, felelősséggel tették meg észrevételeiket, javaslataikat, s olyan rendezést kívánnak, amely a lehető legkevesebb pénzbe kerül, de csökkenti az utcára nehezedő terhet. Az első lakókörzetben például el­vetették a rendezési tervjavaslat mindhárom változatát, mondván: 16 millió forint is túl sok most erre a célra. Hangsúlyozták, a probléma nemcsak a Kossuth utcát, hanem az egész várost érinti a forgalom miatt, ezért inkább az E5-ös főút átmenő forgalmának az elterelése vezetne cél­ra. Ezt kellene szorgalmazni a város vezetőinek. így vélekednek a lakóte­lepi, valamint az 5. körzet polgárai is, hozzáfűzve, hogy a Kossuth utca le­zárásával „kettévágnák” a várost. Szerintük az utca funkció szerinti megosztása jó, van ott az úttest mel­lett gyalogjáró és sétány is. A gazda­sági helyzet sem engedi meg a forga­lomelterelés költségeinek vállalását, ráadásul a tehermentesítésre kijelölt utcákban kórház és iskolák vannak, s ezek az utak nem is bírnának el nagyobb forgalmat. Ezért parkolási tilalmat és sebességkorlátozást java­solnak a Kossuth utcában, ugyanis a parkolás a mellékutakon, is megold­ható, sokkal kisebb költséggel. A 2/A körzetbeliek azt tartanák helyesnek, ha az utca déli oldalán kétirányú kerékpárutat csinálnának a járdából, mint ezt már 35 évvel ez­előtt is javasolták. Gépkocsiparkoló­nak a Platán étterem előtti, haszná­latlan kiülőhelyet tartanák alkalmas­nak, egyirányú forgalommal, a Holló Béla utcától az Ady Endre utcáig. A Virág cukrászdánál kell lezárni az utcát, mondják a 2/B körzetiek, s az úttest mindkét oldalán legyen kerék­pársáv. A 3/A körzet lakói szerint sem megoldás a teljes lezárás, ehe­lyett csak szombat-vasárnap kellene lezárni s átadni az utat a sétálóknak. Mindebből aligha lehet kikövet­keztetni — nem is ez a célunk —-, hogy lesz-e korzó a félegyházi Kos­suth utca vén platánjainak lombjai alatt. Bár — mint a vitában elhang­zott — lehet ott sétálni ma is, de a korzópártiaknak is igazuk van: kelle­ne egy csendes hely a városban a hét­köznapi zajok feledésére, függetlenül attól, hogy ártanak-e a kipufogógá­zok a hires, féltett platánoknak. A döntésnél—mely a városi tanácsra vár majd — ezt sem lehet egészen figyelmen kívül hagyni. Rapi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom