Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

1988. szeptember 15. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ APA TOKIÓBAN, A FIA SZÖULBAN AZ ÖTKARIKÁS JÁTÉKOKON Milyen volt és milyen lesz az olimpiai ifjúsági tábor? NÉPFRONTVITA AZ EGYESÜLÉSI ÉS GYÜLEKEZÉSI JOGRÓL Érdeklődés kíséri a törvénytervezetet Időpont: 1964. A repülőgép Kop­penhága érintésével az Északi-sark fö­lött átrepülve, az alaszkai Anchorage- ben rövid pihenőt tartva megérkezik Tokióba a XVIII. nyári olimpiai játé­kok színhelyére. A magyar sportolók­kal utazik az olimpiával hagyományo­san együtt szervezett ifjúsági táborba egy ötfős delegáció, amelynek tagja a ma 48 esztendős dr. Papp István, akko­ri megyei úttörőtitkár, jelenleg a kecs­keméti műszaki főiskola tanára. Időpont: 1988. A repülőgép Frank­furt érintésével, az Északi-sark fölött átrepülve az alaszkai Anchorage-ben rövid pihenőt tartva, a tokiói vonalról letérve megérkezik Szöulba, a XXIV. nyári olimpiai játékok színhelyére. A magyar sportolókkal utazik az olim­piával hagyományosan együtt szerve­zett ifjúsági táborba egy nyolcfős dele­gáció, amelynek tagja a 19 esztendős kecskeméti ifj. Papp István, a vendég­látó-ipari főiskola hallgatója. Azt hiszem, ezek után nem éri megle­petésként az olvasót, ha elárulom: apá­ról és fiáról van szó. Velük beszélget­tem a szerkesztőségben, néhány nappal az elutazás előtt. — Alig hihető a véletlen játéka. Olimpiai ifjúsági táborba kijutni, rá­adásul a Távol-Keletre, ott lenni az ötkarikás játékokon, s mindez megada­tik a fiamnak is! Szinte végig azon az útvonalon repül, amit 24 esztendeje magam is végigjártam — mondja az idősebb Papp István, aki nem üres kéz­zel érkezett a beszélgetésre. A kis táskából előkerülnek a féltve őrzött ereklyék: az Északi-sark átrepü- lésekor kapott jelvény, a Fudzsijamát megmászók kitűzője, no és a belépője­gyek, valamint az ajándékba kapott legyező, a díszes evőpálcika. S persze itt vannak az emlékek, az élmények is. — Az egyik legnagyobb hatású az volt — idézi fel dr. Papp István, hogy ott a táborban a japán diákok és a világ minden részéből jött fiatalok között ér­zékeltem: milyen nagy hátrány a hiány­zó vagy a csekélyke nyelvtudás. Hiszen mi alig tudtunk beszélni. Akkor hatá­roztam el, hogy mindenképpen jól„ megtanulok egy világnyelvet: A másik nagy élményem, hogy sike­rült megismerkedni a Felkelő Nap or­szágával. Láttuk, hogyan élnek az em­berek. Megtapasztaltuk a magas szín­vonalú technikát. És nemcsak a Toshi­ba cég elektronikai kiállításán! Műkö­dés közben néztük meg a számítógépe­ket, a már akkor alkalmazott mikro­hullámú sütőket. Megváltozott a ben­nünk élő, meglehetősen egyoldalú kép, s azóta tisztelem a japánok eredménye­it. A harmadik, és semmi máshoz nem hasonlítható élmény, maga az olimpia volt. A hangulata, a versenyek légköre! Ott lehettem a nyitó- és záróünnepé­) Kevés országban fogyaszta­nak annyi tejterméket (átla­gosan évi 130 kg-ot), mint a Német Szövetségi Köztársaságban. Mégis értékesítési gondokkal küsz­ködnek a tehéntartó gazdák, gazdasá­gok, tejfeldolgozó üzemek. Telített a piac! Több százezer tonna vajat raktá­roznak. Különféle akciókkal próbálják csök­kenteni a felhalmozódott készleteket. Leszállították az úgynevezett néptej árát, változatos formában kínálják az ötmillió-hétszázezer tejelő tehéntől nyert terméket. Münsterben hallottam, hogy sok kereskedő karácsony előtt vajjal ajándékozza meg vásárlóit. A gyengék elhulltak Kiéleződött a verseny a termelők, a feldolgozók és az értékesítők között. Az elmúlt évtizedekben sok száz tejüzem szűnt meg, olvadt be egy korszerűbben gyártó nagyüzembe. Álversenyben helytállók büszkeségé­vel közli küldöttségünkkel a Westmilch egyik vezetője, hogy a szövetkező gaz­dák által alapított üzemük piacérzé­kenységüknek, szüntelenül korszerűsí­tett technológiájuknak köszönhetően állja a versenyt. Itt naponta kell bizonyí­tani mindennek és mindenkinek, hogy a lehető legalkalmasabb az adott feladat­ra. Hat éve egyesítették a környék négy tejüzemét, jött a Die Milchwerke Müns­terland EG, vagyis a münsterlandi tej­művek bejegyzett szövetkezet. A patikatisztaságú üzem szállító­részlegében kezdtük az ismerkedést. lyen, és még három versenyre kaptunk belépőjegyet. A többire pedig úgy men­tünk be, ahogy tudtunk. A vízilabda­döntőre például — lehet, hogy ő már nem emlékszik — a most Kecskeméten edzősködő Dobai Gyula versenyzői igazolványával jutottam be. A beszélgetésre, s persze az olimpiá­ra ifjabb Papp István is készült és ké­szül. Magával hozta a szöuli szervezők által küldött szép kiállítású tájékozta­tót, amelyből a részletes program mel­lett az is kiderül, hogy 1912-ben volt az első olimpiai ifjúsági tábor, majd — némi szünet után — 1952-től rendezik meg újra, immár folyamatosan. A fia­talember most a Szöullal és Dél-Koreá- val foglalkozó könyveket forgatja. De hogyan is került be ő az „utazó csapat­ba”. — Először is meg kellett felelni bizo­nyos alapvető követelményeknek — kezdi ifjabb Papp István a felsorolást. — A jelölt 18—22 év közötti fiatal le­gyen, feltétel a nyelvtudás, a sportolói tevékenység és a sokoldalúság. — Ez mind összejött? — Tizenkilenc éves vagyok, angolul, németül .beszéljek, oroszul is megértem?- ámít mondanak, s most tanulok fran­ciául. Gimnazistaként középiskolás bajnok voltam kosárlabdában a Bá­nyai gimnázium csapatával, később at- letizáltam. Népitáncoltam, érdekel a modern zene, a technika, különösen a hangmérnöki munka — persze csak hobbiból. — Nyilván, mert hogy a vendéglátó- ipart választottad. . . — Egyik nyáron szállodában dol­goztam — hasznosítandó a két nyelvet —, s megtetszett. Felvettek, és nagy kedvem van hozzá, mert azt tanulom, ami érdekel. Lesz egy diplomám, és mellette felszolgálói és szakács képesí­tésem is. Miközben országszerte több százezer géppel fejik a friss tejet, elindulnak percre beosztott menetrend szerint a Westmilch (nyugati tej) modern, hűtő­berendezéssel felszerelt gépkocsijai. A már a gazdáknál, a mezőgazdasági nagyüzemekben négy fokra hűtött tejet ezen a hőfokon tartják. Naponta itt, Everswinkelben csaknem hétezer hek­toliternyit dolgoznak fel. Tucatnyi gép­kocsival szállítják be a nyersanyagot. Mondani sem kell: a járművek ragyog­nak a tisztaságtól. Kevesen — sokat Két órát töltöttem a modern üzem­csarnokokban. sehol sem láttam tejet, csak csillogó csőhálózatokat, fémtartá­lyokat, krómnikkel-acél berendezése­ket, formatervezett irányítópultokat, villogó műszerfalakat, elektronikus fo­lyamatszabályozókat, automata és fél­automata gépsorokat. A feldolgozás több állomásán ellenőrzik az előírt kö­vetelmények betartását. A célszerű tökéletesség, megformált- ság olyan hatással van ránk, mint egy szép szobor, nemes műalkotás. Az üzemet bemutató termelési igaz­gató büszkén tudatja: az évi kétszáz- millió márkás forgalmat kétszáztíz dol­gozóval érik el (!). Az eltérő bér- és árviszonyok miatt nem szivesen hason­líthatom a kereseti, pénzben kifejezett termelési adatokat, de azért most meg kell jegyeznem, hogy — hivatalos árfo­lyamon számolva — a Westmilch egy dolgozójára havonta kétmillió fo­rintnyi feldolgozott termék jut. — Netán fózni is kell Szöulban? — A magyar esten — itthoni ízekkel — mi látjuk majd vendégül a többi fiatalt. — Visszatérve még a kiválasztáshoz, amikor kiderült, hogy a feltételeknek megfelelsz, akkor jelentkeztél? — Nem, nem is tudtam a dologról. Engem a megyei KISZ-bizottságról ke­restek meg. Emlékeztek arra, hogy már 13 évesen diáktáborban tolmácsoltam, hogy benne vagyok a közösségben, a diákéletben: a főiskolán például a stú­dióban dolgozom, szívesen politizá­lok. így aztán behívtak egy beszélgetés­re. — Az eredmény: utazás. — Nem számítottam rá, de nagyon boldog voltam. Rögtön arra gondol­tam, 1964-ben apu, most meg én. Vala­mennyien olimpiai formaruhát kap­tunk, ott leszünk a megnyitón és tíz sportág versenyeire kérhetünk belépőt. Mi természetesen oda, ahol a magya­rok is esélyesek. És persze részt ve­szünk a tábor programjaiban. És ha már az esélyek szóba kerültek, nézzük, mit vár apa és fia az olimpiától érmekben, helyezésben. Dr. Papp István: —- Tokióban végig­szurkoltam Rejtő Ildikóék aranyérmét. Ahhoz hasonló sikereket, konkrétab­ban 6 aranyat remélek. Ifjabb Papp István: — A pontver­senyben az első tíz közé várom Ma­gyarországot. Én főként a labdajátéko­kat szeretem, de nagyon szurkolok a női tőrözőknek és az öttusázóknak. Bi­zakodom a birkózók, a kajak-kenusok és az úszók éremszerzésében, az arany­ban is. Ezzel búcsúztunk, hiszen ez akár kí­vánságnak is megfelel. Abban viszont megegyeztünk, hogy Szöulból vissza­térve újra találkozunk. # A tejüzem Nem mindenki bírja tudással, erővel a tempót. Sok a munkanélküli, van kikből válogatni. Téved azonban, aki úgy gondolja, hogy túlhajszolt, fásult emberek dolgoznak az üzemcsarno­kokban. Az a dolga egy idősebb segédmun­kásnak, hogy a dobozostej-csomagoló- nál esetleg megbillenő dobozokat meg­igazítva akadályozza meg a torlódást, és pontosan hárompercenként a közeli szállítószalaghoz gurítsa a megtelt rak­lapot. Azonnal leállna a szerkezet, ha néhány pillanattal előbb vagy később kezdené el a szükséges műveleteket. Amíg néztem, zavartalanul adogathat­ták a csomagoló gépkarjai a mutatós termékcsomagokat. Iskolatej, sajt, fagylalt Ottjártunkkor alakították át az egyik gépsort. Különféle módon ízesí­tett negyedliteres iskolakávé helyett, őszig mást gyártanak ezen a berendezé­sen, mert vakáció lévén nyakukon ma­Egyre-másra szervezik a különböző népfrontbizottságok az egyesülési és gyülekezési jogról a közelmúltban nap­világot látott törvénytervezet társadal­mi vitáját. A minap Kiskunfélegyhá­zán, a Hazafias Népfront városi bizott­sága III/A körzetének aktivistái hívták meg az érdeklődőket a Móra Ferenc Gimnázium egyik tantermébe, ahol bárki véleményt mondhatott az alkot­mányban már régen rögzített, de tör­vény által részleteiben csak a közeljö­vőben szabályozandó egyesülési és gyülekezési joggal kapcsolatban. Mielőtt azonban erre sor került vol­na, az egybegyűlt 36 állampolgár meg­hallgatta Gulyás Istvánnak, a városi ta­nács műszaki osztálya vezetőjének tájé­koztatását a Kossuth utca tervezett forgalommódosításáról, illetve esetle­ges lezárásával kapcsolatos elképzelé­sek különböző változatairól. A jelenlé­vők kivétel nélkül ellenezték az utca lezárását, illetve azt csak időszakosan — legfeljebb szombat és vasárnapi na­pokra — tartották elképzelhetőnek. Úgy vélték, hogy a jelenlegi zsúfoltsá­got „átmenő forgalom tilos” tábla elhe­lyezésével lehetne csökkenteni. Az egyesülési és gyülekezési jogról Sok a panasz a gyógyszerellátásra. A valós helyzet felmérésére, az okok, a körülmények feltárására, elemzésére vállalkozott a népi ellenőrzés. A lakos­ság és a1 szakemberek (orvosok, gyógy­szerészek) véleményét, tapasztalatait 80 ankéton és 2700 kérdőív révén ösz- szegezték. Mintegy 700 népi ellenőr vizsgálódása a fővárosban és hét me­gyében az ellátás valamennyi láncsze­mére kiterjedt: az irányításra (a Szoci­ális és Egészségügyi Minisztériumra, az Országos Gyógyszerészeti Intézetre, a tanácsok egészségügyi szakigazgatásá­ra), öt gyógyszergyárra, a forgalmazás­ra, a körzeti orvosi rendelőkre, a klini­kákra, a kórházakra. A régi gyógyszert keresik A vizsgálat mindenekelőtt a gyógy­szerhiány valós mértékének megállapí­tására törekedett. Kimutatta, hogy az 1984. évi gyógyszerellátási mélypont­hoz képest a különböző intézkedések hatására jelentős a javulás. Négy esz­tendővel ezelőtt 150 hazai és külföldi készítményt nem lehetett hónapokig kapni. Tavaly az ilyen tartósan hiányzó gyógyszerek száma 51 volt, időlegesen ennél valamivel több hiányzott. Lénye­ges, hogy életmentő gyógyszerek nem radna a szeptember közepétől július derekáig népszerű termék. A vállalat vezetői a gyár fejlődését videofilmes bemutatóval és pompás kóstolóval dúsított fogadáson vála­szoltak kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy működési körzetükben egymillió- háromszázezren fogyasztják termékei­ket. Ezer kereskedésbe és 48Q iskolába szállítanak naponta árut. Győztes jel­szavuk: Frisset Münsterlandból. Hét­száz különféle árucikket állítanak elő. Újabban fagylaltkészítményeik foglal­ták el a piacokat. Tetszetős, hívogató csomagolásban, a legkülönfélébb ízek­ben kínálják. Se szeri, se száma sajtféle­ségeiknek. A tengerentúlra is szállíta­nak. (Az NSZK a világ második sajt- exportőre.) A zöld mezőben felépített tejüzem, a Westmilch egyik vezetője búcsúzás előtt érdekes hírrel lepte meg küldöttsé­günket: „Várjuk a szovjet földgázt.” Mondanom sem kell: már elkészítet­ték a fogadáshoz szükséges berendezé­seket. Heltai Nándor szóló törvénytervezet fontosabb pont­jait dr. Iván János, a városi tanács szer­vezési és jogi osztályának vezetője is­mertette. Kérte, hogy a jelenlévők nyil­vánítsanak az elhangzottakkal kapcso­latban véleményt, melyet jegyzőkönyv­be vesznek, s eljuttatnak felsőbb nép­frontbizottságokhoz. A jegyzőkönyv­ben nem tüntetik fel a felszólaló nevét, de kérik, hogy nevezze meg a foglalko­zását. \ Egy nyugalmazott postatisztviselő melegen üdvözölte a törvényjavaslato­kat, s kifejtette, hogy szerinte erre már jóval korábban szükség lett volna. Az egybegyűltek körében — úgy látszik, a régi beidegződések hatása alapján — némi félreértést okozott a gyülekezési jog gyakorlásának előzetes bejelentési kötelezettsége, s egyesek úgy értelmez­ték, hogy az ilyen jellegű összejövetelek megtartásához a tervezet szerint enge­délyt kellene kérni. Tisztázódott azon­ban, hogy a bejelentési kötelezettség nem azonos az engedélykéréssel, s a gyülekezési szabadság éppen a lényegé­nél fogva „jog”, s aki ezzel élni kíván — ebből következően — senkitől sem köteles „engedélyt kérni”. Megoszlottak a vélemények abban a szerepelnek a hiánylistán, a hiányzó készítmények pedig más, hasonló hatá­sú gyógyszerekkel helyettesíthetők. Az ellátás lehetne teljesebb, zavar- mentesebb, ám a hiány és annak érzete eltúlzott, nagyobb mérvű, mint amit a valós helyzet indokolna. Ebben többfé­le körülmény játszik szerepet, döntő azonban a beidegződött gyógyszersze- dési és -felírási szokás. Az elmúlt há­rom évben például 110 korszerűtlen és kis mennyiségben készített gyógyszer előállítását szüntették meg, s 36 új ter­mék gyártását kezdték el, ám a lakos­ság egy része a régit keresi. Gond az is, hogy az orvosok nem min­dig figyelnek az ellátási tájékoztatókra, s gyakran rutinszerűen felírják a tartósan hiányzó vagy nehezen beszerezhető gyógyszereket is. A tartós és időszakos gyógyszerhiány fő előidézői a termelés és az import zava­rai. Tavaly 35 magyar készítmény és ti­zenhatféle, szocialista importból szár­mazó gyógyszer szerepelt tartósan a hi­ánylistán. A teljes forgalomnak csak- nem-háromnegyed része hazai gyártás­ból származik. Az öt gyárban folytatott vizsgálat sze­rint az egyenetlen gyártás és szállítás a konvertibilis importanyagok hiányára, gyártási hibákra és a háttéripar gondjai­ra — például ampulla- és csomagolóa­nyag-hiányra —vezethető vissza. Terjed az öngyógyítás A KNEB-vizsgálat a fogyasztás, az igények alakulására is kiteljed. Évente 14-15 százalékkal nő átlagosan a gyógyszereladás. Önmagában ezt mi- nősiteni akkor is nehéz, ha tudjuk, hogy egyharmada volumennövekedés­ből, csaknem fele összetétel-változás­ból, a fennmaradó hányad pedig az árak emelkedéséből származik. A vizsgálat, illetve a lakosság és a szakemberek körében rendezett anké­tok tapasztalatai szerint a gyógyszerek­nek — különösen az olcsóbbnak — nincs értéke. A készítmények rendelé­BÁCS-KISKUN AZ ÉLEN tekintetben, hogy az előzetes bejelen­tést a rendőri, vagy tanácsi szervekhez volna helyes címezni. Egy nyugdíjas tanácsi tisztviselő szerint az esemény jellegétől függően szét kellene választa­ni a bejelentési kötelezettséget, s ezt esetenként a rendőri, esetenként pedig a tanácsi szerveknek volna helyes meg­tenni. Véleményét osztotta a már emlí­tett postatisztviselő is. Egy harminc év­nél alig idősebbnek látszó műszaki ta­nár azt fejtette ki, hogy a bejelentési kötelezettség arra is irányul, hogy a hatóságok — ha szükséges — idejében betilthassák a tervezett megmozdulást. Ez viszont politikai döntés, s ilyen jog­gal nem volna helyes a rendőrséget fel­hatalmazni. így azt az álláspontot kép­viselte, hogy a bejelentés tudomásul vé­tele, illetve a betiltás lehetősége a taná­csi szervek joga legyen, mivel azok vá­lasztott népképviseleti testület nevében járnak el, s így politikailag illetékeseb­bek, mint a rendőrség. Végül rámutat­tak a jelenlévők a törvénytervezet azon hézagára, mely szerint csak a várható­an 200 főnél nagyobb tömegeket moz­gósító rendezvény esik bejelentési köte­lezettség alá. Egyrészt kifejtették, hogy ez visszaélésekre is lehetőséget ad, mi­vel például egy tüntetés résztvevőinek létszáma spontán módon is több ezerre duzzadhat, de azt is leszögezték, hogy például egy 50-fős rendezvényt nem volna helyes előzetes bürokratikus pro­cedúra feltételéhez kötni. Bálái F. István sénél, felírásánál mennyiségi szemlélet érvényesül. Az akut betegek — az or­vosok szerint — gyakran csak a tünet­mentességig használják a gyógyszere­ket. Sokan viszont rendelés nélkül tö­megesen szedik a nyugtátokat, a fájda­lomcsillapítókat, terjed az öngyógyí­tás. Többféle készítmény a „házi pati­kákban” halmozódik fel. A lakosság gyakran nem ismeri a birtokában lévő gyógyszerek tárolási, felhasználási tud­nivalóit. A KNEB javaslatai A gyógyszerforgalom növekedésé­ben fellelhetők egészségileg káros jelen­ségek, rossz gyógyszerszedési szoká­sok, a pazarlás tünetei. (Például a ked­vezményes árú humán gyógyszereket állatgyógyászati célra használják fel.) A gyógyszerek és gyógyászati eszközök mintegy 80 százalékos támogatása ön­magában mégsem kárhoztatható. Az alacsony térítési díjak ellenére egyes rétegek — nyugdíjasok, krónikus be­tegségben szenvedők — jövedelmük 10-30 százalékát költik gyógyszerre. Vitathatók viszont az 1983. év közepé­től érvényes, zömében 3-10 forintos té­rítési díjak miatt, hogy teljesen elsza­kadtak a termelői, illetve az import­áraktól, miközben egészségügyi, illetve szociálpolitikai célokat sem szolgálnak már egyértelműen. A tennivalók sokrétűek. Egyidejűleg kell fellépni a hiány, a pazarlás jelensé­geivel szemben és a krónikus betegség­ben szenvedők és az időskorúak anyagi túlterhelése ellen. Ezért a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság az egészség- megőrzést szolgáló s a jelenleginél ész­szerűbb, hatékonyabb gyógyszerellá­tást segítő szabályozás kidolgozását ja­vasolja. A KNEB szükségesnek tartja továbbá a zavartalan ellátást és az opti­mális készletezést szolgáló számítógé­pes adatfeldolgozás meggyorsítását is. K. J. Az erdőtelepítési program előkészületei Az idén mintegy nyolcezer hektárra telepítenek erdőt, mindenekelőtt olyan részekre, amelyek mezőgazdasági művelésre nem alkalmasak. Sólymos Rezső, a MÉM-főosztályvezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy az őszi telepí­tésekkel együtt várhatóan sikerül elérni ezt az előirányzatot. Éőleg Szabolcs-Szat- már, Bács-Kiskun és Somogy megyében növekszik az erdőterület. Elsősorban „emberközelben”, a települések közelében folynak a telepítések; ily módon a városokhoz közelebb hozzák a természetet, és javítják a települések levegőjét. Az idén jó ütemben halad a budapesti zöldterület bővítése, és folytatják az erdősítést Kecskemét, Debrecen, Nyíregyháza és Szeged környékén, valamint a Balaton két partján, de főként a tó északi térségében. Egyúttal természetesen a hazai faellátást is javítják az új erdők létesítésével. Mindenekelőtt az ökológiailag megfelelő fafajok kapnak bizalmat, egyebek kö­zött az ártereken is, amelyeknek betelepítésére a korábbi időszakban a kívánatos­nál kevesebb gondot fordítottak. Az erdészetekben megkezdődött az idei erdősítésektől immár független, későbbi erdőtelepítési program megalapozása. A kormány által jóváhagyott előirányzat szerint 1991—2000 között 150 ezer hektárra kerül új erdő. A csemeték neveléséhez már hozzáláttak, és részletesen azt is felmérték, milyen területek lesznek a színhe­lyei ennek a programnak. A MÉM tapasztalatai szerint a mezőgazdasági nagyüze­mek érdeklődése a telepítések iránt jelentősen megnőtt. Értéktelenebb földjeiket igyekeznek fatermeléssel hasznosítani, ettől remélve a megfelelő jövedelmezőséget. A felkínálás olyan mértékű, hogy nincs kizárva az sem, hogy az előirányzatot jelentősen túlszárnyalják majd. Egyes előzetes elemzések szerint akár 600-700 ezer hektár is kínálja magát erdészeti hasznosításra. Ez azt jelentené, hogy 2000-ben az ország területének 20 százalékát borítják majd erdők, és nem sokkal ezután elérhetnék a 22-24 százalékos részarányt, ami az optimális értéket jelentené. (MTI) Váczi Tamás ff VÁROSSZÉPÍTŐKKEL PARKORSZÁGBAN Frisset Münsterlandból” A NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLTÁK Miért beteg a gyógyszerellátás?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom