Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-15 / 221. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 15. TANÉVKEZDÉS A PEDAGÓGIAI INTÉZETBEN Az oktatás műhelye Csak néhány napja kezdődött meg az új tanév, mely nemcsak a diákokat, hanem várhatóan a tanárokat is sok nehéz leludat elé állítja. A Búes-Kiskun Megye: Pedagógiai (mezei teljes szakembergárdájával és új terveivel máris készen áll, hogy lehetőségei szerint eredményesebbé, könnyebbé tegye e munkát. Major Imrét, az. intézel vezetőjét arról kérdeztem, milyen konkrét tevékenységi formákkal segítenek a megye általános és középiskoláiban tanító pedagógusoknak. A pedagógiai intézel ma semmiképp sem azonosítható a néhány évvel ezelőtti, csak továbbképzésre specializálódod elődjével. Alig egyéves szervezet i működési szabály zatunkban is rög- zitemik. hogy intézetünk elsősorban az iskolákban folyó területi tevékenység Központja, műhelye kíván lenni. E műhelymunka feladata, hogy segítse az oktatást, a nevelést, vagyis a szakmai munkát. Köztudott, hogy az iskolák az új oktatási törvény értelmében egyre önállóbbak, csakúgy, mint a pedagógusok. Áhhoz azonban, hogy e szabadsággal élni is tudjanak, nekünk is segítséget kell nyújtanunk. Míg a régi szakfelügyelet mindenekelőtt ellenőrző funkciót látott el, addig a'mai szaktanácsadás inkább a segítségnyújtásra összpontosít. A jelenlegi formában tehát tevékenységünkben a szolgáltató jelleg á domináns. Tizenhat óvodai, hetven általános iskolai és huszonnégy középiskolai szaktanácsadó munkatársunk segít ebben. Nyilvánvaló persze, hogy ez új munkastílust igényel, ami nem biztos, hogy könnyedén kialakítható egyik napról a másikra. Az igazán jól összehangolt munka végül is mindig csak egy folyamat eredménye lehet. Fi folyamatot gyorsítani viszont föltétlenül szükséges. — Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? Az intézetünkben folyó munka stílusában is megmutatkozik e változás: korábban az iskolákba irányítókat, szakfelügyelőket küldtünk, akiknek az volt a dolguk, hogy minősítsék a tantestület és az igazgató munkáját. Ma már egészen másként szervezzük meg a szaktanácsadói hálózatunkat. Jelenleg minden munkatársunk oda megy, ahová ő szükségesnek tartja, illetve ahová hívják. Ha meggondoljuk, mindez, tulajdonképpen természetes, hisz ők ismerik legjobban a konkrét lehetőségeket, problémákat. Olyan véleményekkel is találkoztam, melyek s/eriiit c kollégák egy része így bizony munka nélkül marad. Szerencsére nem így leli, sőt: a gyakorlat minden váraké,zásunkat felülmúlta. Júniusban kiadtunk egy, az igények fölmérésére szerkesztett körlevelet. Senki nem gondolta volna, hogy csak az általános iskolákból kilencven válaszlevél érkezik vissza igénylésekkel, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy igenis van a pedagógusok körében érdeklődés és igény arra, hogy konzultációkat tartsunk. A szaktárgyak módszertanai mellett megismerkedhetnek a számítástechnikai módszerekkel is. — Teljes egészében megszűntek a korábbi tematikus látogatások? — A már említétt szolgáltatások mellett munkatársaink látogatásaikat továbbra is egy bizonyos tematika szerint szervezik. Rendszeresen tájékozódnak például az ellenőrzés, értékelés, osztályozás pedagógiai gyakorlatáról. Az idei tematika a differenciált oktatást állítja középpontba, erről igyekszik képet kapni. E tapasztalatokat szeretnénk idén is írásba fektetni és az év végén kiadni, hogy valamennyi iskolához eljuthassanak. Az ebben a formában napvilágot látott tapasztalatok hasznosulhatnak úgy is, hogy a megyei kép tükrében a mérésből kimaradt iskolák is szembesülhetnek saját helyzetükkel. — Mi a helyzet az óvodákban? — Óvodai szaktanácsadóink az elmúlt esztendőben két témát dolgoztak fel. Egyiknek a cigánygyerekek beilleszkedésének problémája állott a középpontjában, a második az egyéni bánásmód szerepét elemezte. — A szakmai tanácsadáson és ellenőrzésen kívül egyéb funkciója is van az intézetnek? — Az általános iskola területén nemcsak a tanári munkához, hanem az iskolavezetéshez is adunk tanácsot. — Hány iskolával állnak jelenleg kapcsolatban? — Száz-százötven iskolával, melyek mindegyikéhez eljuttatjuk munkánk írásos eredményeit is. E kis kiadványok által a szaktanácsadás szellemi, szakmai tapasztalatai visszaáramlanak a gyakorlatba. Gyakran készítünk méréseket és teszteket is. Például a kiadványban rögzített olvasástudás-méré- sek alapján a mérésből kimaradt iskola is pontosan kiszámíthatja, hogy ezen a területen jelenleg hol is áll. Számos segédkönyv is megjelenik házinyomdánkban, a közelmúltban készült egy füzet például a gimnáziumi technika- tanításhoz. Rendszeresen hirdetünk pályázatokat is, melyeknek legkiemelkedőbb munkáit jelentős példányszámban megjelentetjük. E dolgozatok kiválóan hasznosíthatók a továbbképzésben is. — Milyen formában képezik a pedagógusokat? — Ebben is fontos változás történt. Régebben az volt a jelszó, hogy minden pedagógust mindenből képezzünk tovább. Ma e továbbképzések valameny- nyi formája teljesen önkéntes. Persze, azért vannak területek, melyekre nagyobb figyelmet fordítunk; ilyen például a vezetőképzés. De kiemelten igyekszünk foglalkozni az iskolavezetés napi adminisztrációs munkájával és a sokat emlegetett iskolai munkaközösségek vezetőinek továbbképzésével is. A korábbi kört bővítettük: beletartozik ma e munkába a vezetőhelyettesek, munkaközösség-vezetők felkészítése is. Az óvodai, általános és középiskolai vezetőképzést összefogottan végezzük. Idén indul a harmadik tanfolyam a szakmunkásképzők szakoktatói számára. Fontosnak tartjuk, hogy ők is kapjanak pedagógiai felkészítést. — A pedagógusok szakmai fejlődését milyen eszközökkel próbálják meg ösztönözni? — Publikálási lehetőséget biztosítunk például számukra a Művelődés- ügyünk című, évente kétszer-négyszer. körülbelül 800 példányban megjelenő kiadványunkban. Népszerűek pályázataink is, a legjobb munkák pénzjutalomban is részesülnek. Legutóbb meghirdetett pályázatunkra 31 pályamű érkezett be, az eredményhirdetést a pedagógusnapon tartottuk. A megyei művelődési osztállyal közösen meghirdettünk a közelmúltban egy másik pályázatot is, az oktatási intézményekben folyó innovációs munka fejlesztésére. A szeptember eleji határidőre 24 tervezet érkezett, elbírálásuk egyelőre folyamatban van. Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy a tervezett összeg rettenetesen kevés, legalább a hatszorosára lenne igény. Nagyon nehéz a szelektálás, legfeljebb a három-négy legkiemelkedőbb elképzelést tudjuk anyagilag támogatni. — Az 1988—89-es tanévre van-e az intézetnek valamilyen speciális feladata? — A korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a tehetséggondozásra. Egyrészt ötleteket, szakmai útmutatást adunk a tehetséges tanulók mindennapi iskolai munkájának megszervezéséhez, másrészt tovább bővítjük megyei szinten szervezett és fenntartott szaktáboraink hálózatát. A tehetséggondozásban a legnagyobb lehetőségekkel természetesen az iskolák rendelkeznek, hisz ők látják és mérhetik fel pontosan a tennivalókat. Bőven akad ezen a területen pótolni való, hisz míg korábban az esélyegyenlőség biztosítása, a felzárkóztatás volt az elsődleges cél, a kiugró tehetségekkel való külön foglalkozás rendszerint elmaradt. Támogatásuk nem illett bele a szocialista pedagógia hazai gyakorlatába. Megyei szervezési formák ezen a területen már a korábbiakban is létesültek. közéjük tartozik például a két középiskolai nyelvi tábor Baján és Ti- szakécskén, vagy az általános iskolások délszláv nyelvi tábora Kiskőrösön. A megye területén összesen 24 tehetséggondozó szakkör fogadja a diákokat. Továbbra is várják a középiskolásokat az országos tanulmányi versenyekre, melyek kifejezetten arra hivatottak, hogy föltárják a tehetségeket. A jövőben is meg kívánjuk rendezni a diákok körében egyre népszerűbb, hagyományos megyei számítástechnikai versenyt, melynek díjait eszközökben, számítástechnikai .berendezésekben adjuk ki. — Az intézet szellemi és anyagi teherbírása elegendő a szolgáltatások ilyen nagy körének ellátásához? — Bizom benne, hogy igen. A 20 feletti létszámú, főállású (pedagógusokból és pszichológusokból álló) dolgozónk és 110 fős szaktanácsadói gárdánk együttesen jelentős szellemi erőt képvisel. Egyetlen állás sem maradt betöltetlen szeptember 1-jére, valamennyi új munkaerőnk már az első napon készen állt a tanévre. A szakembergárda mellett intézetünk jelentékeny műszaki-technikai háttérrel is rendelkezik, melyre biztonságosan épülhet mindennapi munkánk. Ha például bejön egy szaktanár, és mondjuk tudásszintméréshez kér ötszáz tesztlapot, nyomdai részlegünk jelenlegi felkészültségével szinte azonnal ki tudja szolgálni. Könyvtárunk a legfrissebb szakiroda- lommal. a módszertani kiadványok bő választékával várja az érdeklődőket. Hangstúdiónkban jelenleg épp az ösz- szevont csoportos tanyasi kisiskolások számára állítjuk össze a magnetofonos programokat. Az ország körülbelül 110 iskolája várja e csomagokat, közülük 40-45 Báes-Kiskun megyében. Végre saját előadóteremmel is rendelkezünk, most jutottunk el oda, hogy a könyvtártól a nyomdáig intézetünk valamennyi részlege egy épületben végezheti feladatát. Károlyi Júlia Rémület a szülő arcán Hosszú sor az Ápiszban, az előttem álló anyuka papírról sorolja a rájzórára kötelező felszerelést: zsírkréta, tempera, színesceruza- készlet, csőtoll, rajztábla, ecsetek, különleges rajzceruzák, radír. Amikor a jókora halom rajzeszköz mellett meglátja a fizetendő összeget, rémület jelenik meg az arcán: 687 forint! Ennyibe kerül ötödik általánosba járó fia kötelező rajzórai felszerelése. Évről évre visszatér a szülők szeptemberi morgolódása: egyre többe kerül az úgymond ingyenes iskola, ráadásul a diákoknak előirt költséges felszerelés egy részét alig- alig használják, s mivel igen sok iskolában szekrényből sincs elég, naponta cipelik oda-vissza a soksok kilónyi kötelező kiegészítő eszközt, írószert, könyvet, lexikont, tornafelszerelést és így tovább. Évről évre megírják így szeptembertájban az újságírók, hogy nincs ez így rendjén, sok helyütt teljesen felesleges anyagi terheket rónak a családokra. Évről évre megszólal ilyentájban a minisztérium is, s megismétli a szokásos elhárító nyilatkozatot: nem tartják helyesnek a minimális tanfelszerelést meghaladó eszközöket, nem ők írták elő, és ezek megvásárlását az iskolák nem kényszeríthetik a szülőkre. Ettől persze a dolgok nemigen változnak, mi szülők — tartva a pedagógusok rosszallásától, meg a szegénység bélyegétől, amely gyermekünket sújtaná, ha rajzórán csak neki hiányozna a tizenkét színű temperakészlete — áljaiéban beadjuk a derekunkat. Csakhogy ez a szeptember na- gyonis más, mint a megelőzőek: az előző őszihez képest két-háromszo- rosárg emelkedtek a tanszerek árai, s ezalatt a lakosság reáljövedelme és életszínvonala drasztikusan csökken, ma már milliók élnek a létminimum közelében. A lakosság húsfogyasztásának tavalyihoz képest csaknem 25 százalékos csökkenése jelzi, hogy mind többen azon kénytelenek spórolni, amihez az elmúlt két évtized áremelései során még sose folyamodtak: az étkezésen. Aggasztó tünet, hogy mind több iskolásgyereket vesznek ki a napköziből, mert a család képtelen megfizetni a menzai díjakat, amelyek egyébként a legújabb bejelentések szerint jövőre tovább emelkednek! Persze az iskolával való jó viszony a szülőnek, a tanulónak is elemi érdeke, ezt a gyakorlatból tudja mindenki, akinek gyereke van. Ám ebből nem következhet, hogy a morgások után fenntartás és ellenvélemény nyilvánítása nélkül tudomásul kell venni az iskolai költségek mind meredekebb emelkedését. Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy ebben az ügyben is, mint oly sok másban, felesleges és reménytelen miniszteriális intézkedésre várni. Annál inkább így van ez, mert az iskolák önállósága ma már valóban összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint korábban, s az, hogy mibe kerül az ingyenes oktatás, túlnyomó részt a pedagógusok döntésein múlik. A szülői munkaközösségek évtizedeken át jószerivel formálisan működtek, tevékenységük kimerült az osztálypénztár kezelésében az év eleji meszelésben és némi munkahelyi iskolapatronálás szervezésében. Az új oktatási törvény ezzel szemben igen jelentős jogokat biztosít a szülőknek, a szülők közösségének, az iskolatanácsoknak az effajta kérdésekben is. Az oly kívánatos, alulról építkező demokratikus társadalomban természetessé kell válnia, hogy szülők közössége a tanárokkal, az iskolák vezetőivel megvitatja, egyezteti, például azt is, miként lehet, a lakosság gyorsan romló anyagi helyzetét számításba véve a mainál takarékosabbá tenni az iskolai munkál. Ez persze nem megy konfliktusok nélkül, hiszen az iskola és a szülők kapcsolatában évtizedeken át sokkal több volt az alattvalói, mint a partneri mozzanat. Ezen változtatni azonban csak akkor lehel, ha szülőként — állampolgárként —jogainkkal élve, egymással szolidaritást vállalva, közösen képviseljük érdekeinket. Vendégkiállítás A Isó-Szászországból í gy esztendővel ezelőtt a Néprajzi Múzeum szerepelt vendégkiállításon az NSZK-ban, Alsó-Szászországban. A magyar paraszti bútor- és lakáskultúra emlékeit vitték el Cloppenburgba. H kiállítás viszonzásaként most két intézmény, az alsó-szászországi Szabadtéri Néprajzi Múzeum és az Árterület- és Lakódombkutató Intézet által ösz- szcállított anyag érkezett Magyarországra. A jövő nyárig megtekinthető kiállítás az észak-német lakásról és lakóiról közöl érdekes információkat, Közös fedél alatt címmel. Méghozzá több mint kétezer év településformáit, építkezési szokásait, paraszti gazdálkodását felidézve. Az anyag természetéből adódik, hogy többnyire rajzok, fotók, rekonstrukciós rajzok, okiratmásolatok, metszetek, árnyékképek, kőnyomatok töltik meg a termeket. S csak kiegészítőül hoztak el a cloppcnburgi skanzenből néhány parasztbútort, munkaeszközt, használati tárgyat, konyhai edényt. Bőséges magyarázó szöveg igazítja el a látogatót a lakóépület és a berendezkedés formáiról, a jellegzetes település paraszti életéről. Történelmi visszapillantással az időszámítás kezdeteitől indul a kiállítás. Az Árterület-.és Lakódombkutató Intézet ásatásai, régészeti feltárásai • Artlandi Kaliwerk épület (MTI-fotó) ugyanis kétezer éves házak maradványait is felszínre hozták, bennük növényi maradványokat, termést, magokat. Amikor a tengermelléki árterületek a tengerszint emelkedésével az I. évszázadban veszélybe kerültek, a lakóhely megemelésével, lakódomb építésével védekeztek az ott lakók a természeti erők ellen. Kezdetben minden paraszt- gazdaság a maga portájának emelte a dombot, ezekből a III. században ki- akakultak a faludombok. Megtudjuk, milyen állatok tenyésztésével, milyen növények termesztésével foglalkoztak a századok folyamán Alsó-Szászországban. S amire a címbeli közös tető utal, annak idején — és még a múlt század közepén is — a mezőgazdaság teljes gépesítéséig ember és állat közös épületben lakott. Nem különült el az istálló, a pajta és a lakás. Azt is érdemes megemlíteni e kiállítás kapcsán, hogy a cloppenburgi skanzen nem csupán szűk múzeumi területre összezsúfolt parasztházak együttese. A műemlékvédelem a tájegység hatezer épületére terjed ki (ehhez az állam igen jelentős támogatást ad a tulajdonosoknak), és védelem alatt állnak a berendezési tárgyak, a munkaeszközök is. Ez idáig nyolcezer használati tárgyat dolgozott fel a kutatás. Kádár Márta AJÁNLATA FILM Nézz körül! Nczz körül! címmel új szovjet filmet vetítenek a mozikban. Károlyi Júlia kritikus szemmel nézte a produkciót: * Szép számmal akadnak mozidarabok is, melyek épp sikerületlenségükkel válnak ki a sorból, hívják fel magukra a figyelmet. Tanulságaik többnyire azonban nem a nézőnek, inkább a szakmának szólnak. A Nézz körül! című szovjet produkció is elsősorban efféle tanulságokkal szolgál. Megtudhatjuk belőle a többi között például azt, hogy milyen az elnyűtt alapanyagból, mintaszerűen unalmasra konstruált forgatókönyv. Az ismeretlen nevű rendező: Aida Ma- naszarova — kivételesnek éppen nem számító esetként — „előállított” egy sablonos problémát, melyet az erre rendeltetett eseménysornak a másfél óra alatt ki kellene bontania. A probléma azonban történetként is tökéletesen érdektelen marad. S mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a végképp elrontott, minden részletében hiteltelen produkción nem képesek segíteni a színészi alakítások sem. A konfliktus családi természetű: anya és fia között feszül. Az anya megfárad t és életunt özvegyasszony, aki alaposan benne jár már a korban. A fiú 17 éves kamaszként ugyancsak nincs híján az életkorából is adódó problémáknak. Fő gondjuk—inkább csak a forgatókönyv szerint persze, és nem a filmből sugárzó meggyőző erő alapján — nem több és nem kevesebb, mint a szeretetlenség. szeretetéhség. Elmondják szóban is mindketten, hogy soha nem voltak képesek őszintén szeretni egymást. Mint a hisztéria és a mélabú határán hosszasan szenvelgő özvegyasszonytól megtudjuk, nagyonegyedül van,ésnem kell senkinek. Ami érthető is lenne, am az kevésbé, hogy ilyen körülmények között mit keresnek a képben az alkalmi udvarlók. A fiú személyisége ugyancsak furcsamód ellentmondásos. Egyszer az iskola és a család réme. vér szerinti apját és is- kolalársait megverő garázda, másszor pedig kedves és lágy, a várhatónak épp az ellentéte. A film egyik leghiteltele- nebb jelenetét a családterápia közben láthatjuk, a szokatlanul kemény hangú pszichiáter intelmei szinte bohózattá oldják a melodrámát. A közhelyekmeg- lilmesítése közben ráadásként meghallgathatjuk még egy osztályfőnök és egy garázdasági ügyben illetékes rendőrtisztviselő dörgedelmeit is. Az öngyilkossággal is játszó érzelmi szélsőségek végül is könnyes-derűs happy endben érnek véget. Nemcsak a néző, hanem láthatóan a színészek örömére is, akik mintha a zárójelenetre elbágyadtak volna a mértéktelenül sok sírástól és kiabálástól. KÖNYV A popsi kerek George Michael a szexszörny, Kiről álmodik Sabrina?, Pepsi popsi pop- ügvek, Egy titokzatos duó titkai, Madonna: jelenetek egy házasságból. Ilyen és hasonló címek alatt olvashatók érdekességek (pletykák) a könnyűzenei világ sztárjairól. A Popsikerek című könyvet a Laude Kiadó adta ki és Borzák Tibor ajánlja — elsősorban fiataloknak. * A sztárok élete mindig is reflektor- fényben áll. Vannak, akik szeretik, ha róluk zengedeznek a magazinok, a bulvárlapok, mások megközelíthetetlenek, elzárkóznak a nyilvánosságtól. Nos, ez utóbbi típusba tartozó énekesek, színészek járnak rosszul, mert róluk bármiféle pletykát kitalálnak a szenzációra éhes újságírók, hogy megvegyék lapjukat. Hogy milyen hírek (álhírek), történetek (kitalált sztorik) keringenek manapság a popzene csillagairól? Ez megtudható a Popsikerck című könyvből. Madonna zűrös éleiére, Anthony Delon rosszalko- dásaira, Cliff Richard vallásosságára, George Michael szexmítoszára épp úgy fény derül, mint Michael Jackson tündöklésére és nyomorúságára, Rick Ast- ley.és Kylie Minogue botrányaira, Nena anyaszerepére és a Pét Shop Boys titkaira. Sőt, az egymás után sorakozó cikkekből, interjúkból az is megtudható: manapság sokkal fontosabb a reklám, a megjelenés [kerek popsi = pop- siker(ek)], melyik énekesnőnek nagyobb a mellbósége, kinek botrányosabb a magánélete, ki vállalkozik aktfotózásra. A szerkesztő, Sebök J ános ol vasokhoz szóló előszavában is leszögezi: „ez a könyv könnyű sétára, nézelődésre hívja az olvasót az 1988-as rock and roll bazárba”. Ezt a célját elérte a kiadvány. Mindenesetre izgalommal várjuk a Laude Kiadó rocktörténeti sorozatát is, melyben a klasszikusokkal ismerkedhetünk meg: Jimi Hendrixszel, a Led Zeppelinnel, J im Morisonnal és a többiek kel. A jelen sztárok sem maradnak ki: könyv készül a Depeche Módéról, Samantha Foxról és más csillagokról. KIÁLLÍTÁS Szobrok Kerekes Ferenc szobrászművész alkotásaiból holnap este 6 órakor nyílik kiállítás a kiskunhalasi Általános Művelődési Központban. A tárlatot Szabó Józsefné, a halasi városi pártbizottság titkára nyitja meg és szeptember 30-áig látogatható. Az alábbiakban Bereczky Loránd méltatását adjuk közre előzetesként. * Kerekes Ferenc művészetét két momentum határozza meg: a morális tisztesség és a szakmai felkészültség. Az első az életpályából következik. Annyi mindent hallunk az utóbbi időben arról, hogy mi minden kell ahhoz, hogy valakiből művész legyen, s közben egyre inkább elsikkad az etikai hatás, a morális tartalom kérdése. Az Ő életútja a választott hivatáshoz való kötődés, illetve az önerőből való építkezés példája, amely meggyőzhet arról, hogy ha valaki ezt a hivatást választja, akkor választásával az önmagával szemben megkövetelhető következetesség morális tartalommá nemesedhet. Ez nem elvont tartalom, hanem művekben fejeződik ki, s Kerekes Ferenc esetében például az emberábrázolásban. Etikai szinten és a minőség jegyében lehet értékelni az ő művészetében az emberi szépség iránti elkötelezettséget, ahogy témáját választja, és ahogy az ember pembeliségét meghatározó általános kérdéskörről és egyedi jelenségekről szól. A másik momentum, amely lehetne természetes is, de ez esetben kiemelkedő a szakmai felkészültség színvonala, a mesterség tudása. Különösen az önerőből építkező alkotónak, aki mögött nem áll a tanári tekintély, a főiskola stb., nem lehet felkészületlenül műveket létrehozni, ha arra vállalkozik — különösen a plasztika esetén —-, hogy anyagból formákat álmodjon, méghozzá úgy, hogy a létrejött kompozíció másokban isvisszhangot keltőesztétikai értékké váljon. Annak nem lehet gondja az anyaggal való bajlódás. Ismernie kell az anyag minden csínját-bínját. Kerekes Ferenc brilliáns szinten ismeri mesterségét, s ez az alapfeltétele annak, hogy az elsőként említett tartás kifejezésének meg tudjon felelni. Művészetében, kinőve az indulás nehézségeit, olyan szintre érkezett el, amikor a felület szépsége mögött megtalálja a törvényt is. Tematikában kulturális örökségekhez, az átélt élmények értelmezéséhez fordul, s már messze van attól, hogy a mintákhoz való igazodásban próbáljon megfelelni. Személyében kortárs művészetünk jó felkészültségű, a világ dolgai iránt nyitott és az alkotás morális tarlását is vállaló művészt becsülhetünk. Művészete része a mai magyar plasztika emberábrázoló vonulatának. (Képünkön: a szobrászművész egyik alkotása.)
