Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

Az előadás vitája

Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók majd mindegyike a májusi országos pártértekezlet óta eltelt idő belpolitikai helyzetének értékeléséhez fűzött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatkozó feszültségek okait. Ezért többen egyetértettek a Politikai Bizottság javaslatával, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén adjanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést a belpolitikai helyzetről, amelynek analízise legyen állandó napirendje e testület üléseinek. Több hozzászóló kifogásolta, hogy ma nem elegendő csupán szélesíteni a politikai vitalehetőség kereteit, a pártnak egységes álláspontot képviselve kell felvennie a harcot a káros, nemegyszer jobboldali nézetekkel szemben. Ehhez jelenleg nincsenek meg a határozott állásfoglalások, így hiába a jószándékú, a szocializmus ügye iránt elkötelezett aktivisták serege, nem tudnak kapcsolódni a markánsan megfogalmazott, a távlatokat is kijelölő elhatározásokhoz.

A vita elején Berecz János — soros elnökként — felolvasta az MSZMP XIV/10-es körzeti szervezetének levelét, amely üdvözölte, hogy a Központi Bizottság napirendjére tűzte a belpolitikáról, a párt helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását. A levél rámutatott, hogy a párttagságot rendkívüli módon aggasztja a jelenlegi belpolitikai helyzet. írói hitet tettek a májusi pártértekezleten megfogalmazott elvek megvalósítása mellett, s igényelték, hogy a párt vezetősége következetesen álljon ki meghirdetett céljainkért, s mozgósítsa a kommunista tömegeket.

Borbély Sándor és Tökei Ferenc is felvetette, hogy az emberek gondolataiban támadó zűrzavarhoz nagymértékben hozzájárulnak a felelős párt- és állami tisztséget viselő emberek olykor egymásnak ellentmondó nyilatkozatai. Olyan állítások hangzanak el az ország nyilvánossága előtt, amelyek bizonytalanságot keltenek, s ezekkel a — sokszor rögtönzött — nézetekkel nem veszi fel senki a harcot a közvélemény előtt. Úgy tűnik: csökken a felelősség- vállalás, helyenként megbomlott az elemi rend és a fegyelem. Mindennek igazságát meghagyva Katona Béla helytelenítette, hogy bárki is szembeállítsa a rendet a demokráciával, mert a rendnek az anarchia az ellentéte.

Berend T. Iván ugyancsak óvott attól, hogy a fenyegető gondok hatására az elvek tisztázása nélkül, a „sorok rendezésével”, a minden áron való rendcsinálással, egy olyan egység kialakításával reagáljon a párt, amelynek nincsenek meg a feltételei. Azokhoz csatlakozott, akik szerint az elvi, eszmei kérdések tisztázása nélkül lehetetlen progresszív egység megteremtésével előrehaladni. Ugyanakkor hangsúlyozta, nincs idő megvárni az elvi kérdések tisztázásával a következő pártkongresszust, az ezzel kapcsolatos munkát meg kell gyorsítani.

Aczél György a többi között kifejtette: az országos pártértekezlet, amelynek politikai állásfoglalását nemcsak a párttagság, hanem az ország közvéleménye is nagyon jól fogadta, tulajdonképpen feledésbe merült. Rámutatott, hogy tisztázni szükséges viszonyunkat az elmúlt 43 évhez. Kritikus vizsgálódást igényelt, ugyanakkor felszólított az elért eredmények elismerésére is. Nézete szerint erre múlhatatlanul szükség van azért is, mert manapság sokan és sok mindent vitássá tesznek. Mindez akkor kerül a helyére, ha szót kapnak azok is, akiknek ma is az a véleményük, hogy a szocializmusnak értékei vannak. Mindezek hangsúlyozása nélkül nem lehet elvárni a fiatalodtól, de az idősebb nemzedéktől sem, hogy eligazodjanak a múlt és a jelen dolgaiban. A vizsgálódást történelmi összefüggésekbe ágyazva kell elvégezni.

A pártról szólva rámutatott, hogy a magyar nemzetnek szüksége van a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártra, amelynek vezető szerepe ne jelszavakban, hanem a tettekben fejeződjék ki. Társadalmi kérdéseket érintve rámutatott, hogy a megszerzett szabadság továbbfejlesztésének kritériuma a felelősség, amelynek egyik eleme, hogy a reformretorikát váltsa fel a reformcselekvés. Ezt igényli Magyarország nagy nemzetközi felelőssége is azért, hogy sikerre vigye a reformot a szocializmusban. A reformprogram melletti szilárd kiállást hangsúlyozta Berecz János is, mondván: egy ilyen program megvalósításához társadalmi stabilitás kell. Ez elképzelhetetlen egy aktív párt nélkül, amelynek meg kell tanulnia politikai harcot folytatni. Katona Béla azt javasolta, hogy alapításának 70. évfordulóján a párt nagy tömeggel demonstrálja jelenlétét a politikai életben, s az ünnep kapcsán a főtitkár vázolja fel az MSZMP egyértelműen megfogalmazott — legalább — rövid távú programját.

Az elhangzott véleményekből — többek között Bánya Józseféből is — kiviláglott, hogy politikai stabilitás nélkül nem képzelhető el a gazdasági sem. Kerülni kell minden olyan akciót, megnyilvánulást, amely megzavarja a gazdaságot, a termelést. Ezt erősítette meg Jókay Endre is, aki azt hangsúlyozta, hogy gazdasági céljainkat csak akkor tudjuk elérni, ha érvényt szerzünk politikai elhatározásainknak is. Mások szorgalmazták, hogy a teremtő, az előrehaladásért cselekedni kész embereknek, közösségeknek, s ne a helyben topogóknak növekedjenek az esélyei. Szót emeltek az ellen, hogy olyan közösségek jöjjenek létre, amelyek nem a szocializmus talaján állnak. Megfogalmazódott így Huszár István mondandójában is —, hogy a társadalomfejlődés objektiv menetét nem lehet indokolatlanul gyorsítani, s ezért nem szerencsés visszautasítás nélkül hagyni azokat a véleményeket, amelyek mindösz- sze négy hónapnyi ténykedéstől várnak évtizedekre is elegendő eredményeket. Felvetette, hogy a pártnak újra kell gondolnia szövetségi politikáját, miként az gzzel kapcsolatos nézeteit a népfront is megvizsgálja. Molnár Magda is egy új szövetségi politika megalapozását szorgalmazta, amelyhez meg kell találni a megfelelő eszközöket.

Elhangzottak olyan vélemények is, amelyek a pártalapszervezetek, az egyes területi egységeken működő mozgalmi irányítóközpontok nézőpontjából vizsgálták a problémákat. Többen szóvá tették — így például Boros László —, hogy nem lehet egyik napról a másikra elvárni: 812 622 kiművelt, magasan képzett marxistából álljon a párt. Az átlagtagság ugyanis ahhoz szokott, hogy „felülről” szabják meg a tennivalókat, s éppen ezért nem teheti meg a párt, hogy most ne adjon pontos, minden lényeges kérdésre kiterjedő eligazítást. „Ne hagyjuk, hogy a tagságot csak az érzelmek sodoiják. Közelítsük meg a kérdést az értelem oldaláról, s teremtsünk olyan helyzetet, hogy a kommunistáknak ne kelljen értetlenül szemlélniük az eseményeket, s ne kelljen érvek nélkül félreállniok.” Néhányan megállapították: kedvező fogadtatásra talált a tagság körében, hogy a Központi Bizottság önállóságot ad a különböző szintű pártszervezeteknek. Ugyanakkor visszás helyzetet teremt, hogy megmerevedőben van egy vélemény, miszerint: ahol pártértekezletet tartanak, ott a megújulás mellett foglalnak állást, ahol nem, ott a vezetés fél szembenézni a megmérettetéssel.

Ez az álláspont — vélekedett Krasz- nai Lajos is szembehelyezkedik az országos pártértekezlet széliemével. „Az országos pártértekezlet szelleme megáll a megyehatároknál” nézet azért veszélyes, mert összemossa tizenkilenc megye különböző helyzetét, és nem ad lehetőséget arra, hogy mindenütt a valóban feszültséget okozó helyi gondokkal foglalkozzanak.

Az ideológiai munka hiányosságairól is többen ejtettek szót. Megfogalmazták — többek között Tóthné Kiss Mária —, hogy olyan szélsőséges nézetek is teret kapnak, miszerint ma nincs ideológiája a pártnak. Ezeket a megnyilvánulásokat azonban nem szabadna szó nélkül hagyni, bár — s erre többen is utaltak, így például Boros László — az ideológiáról az országos pártértekezlet előtt és után is kevés szó esett. Boros László javasolta, hogy a Központi Bizottság foglaljon állást a legfontosabb ideológiai kérdésekben, s ezt követően hozzon létre munkabizottságot, amely átfogó vitaanyagot teijeszt majd a testület elé. Egyszerűen nem tehetjük meg, nincs jogunk ahhoz

— mondotta —, hogy a legfontosabb ideológiai kérdéseket ne tárgyaljuk meg, mert ha nem tesszük meg mi, megteszi helyettünk más.

A vitában megfogalmazódtak egymásnak élesen ellentmondó vélemények is. Az elmúlt évtizedek elemzésekor— hangoztatta például Horn Gyula

— a történelmi vívmányok, eredmények elismerése mellett a hibák és a hiányosságok feltárására is figyelmet kell fordítani. A májusi fordulópont óta eltelt négy hónap nem adott elegendő időt ahhoz, hogy megteremtődjön a megújuláshoz szükséges eszközrendszer, teljeskörűen kialakuljanak a szubjektív* feltételek. Éppen ezért bizonyos szempontból érthetetlen a türelmetlenség, különösen akkor, ha ez a fajta sürgetése az eredményeknek hosszú éveken keresztül' nem jelentkezett.

A pluralizmussal kapcsolatban is felmerültek különböző nézetek. Voltak, akik elsősorban a veszélyeire hívták fel a figyelmet, mások az előnyeit taglalták. A nézetek, az érdekek nyílt ütközése nem veszélyes a pártra nézve, ha a vitakérdésekben megtalálja a helyes válaszokat. Politizáló párttá kell, hogy váljon az MSZMP, de akkor el kell viselnie a nézetkülönbségeket is. Mindezekkel összefüggésben is kifejezésre jutott, hogy olyan folyamatról van szó, amely nemcsak magyar, hanem nemzetközi sajátosság is.

Szóba kerültek a különböző, nemrégiben alakult szervezetek. Tóthné Kiss Mária például azt az igényt fogalmazta meg, hogy tisztázzák a párt és a létrejövő különböző politikai jellegű csoportosulások közötti viszonyt. Veress József annak a véleményének adott hangot, hogy bizonyos jelenségekkel szemben erőteljesebben kell fellépni. Utalt

egyes ellenzéki megnyilvánulásokra, s arra, hogy bizonyos csoportok és szervezetek állásfoglalása milyen nagy nyilvánosságot kap a tömegkommunikációban, miközben háttérbe szorulnak, vagy nem ilyen erővel kapnak hangot társadalmi-gazdasági életünk pozitív jelenségei. Huszár István kiemelte: nincs megriadva attól, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az öntevékenyen szerveződő közösségek. Arra viszont vigyázni kell, hogy a társadalom lényeges megosztottságában az új integrációk a pártértekezlet platformja alapján jöjjenek létre. Ezekkel összefüggésben hangot kapott az-a nézet is

— Hámori Csaba is így fogalmazott —, hogy az új tömörüléseket, kezdeményezéseket kihívásnak kell tekinteni

— persze nem szükséges párnázott utat biztosítani számukra —-, velük politikai együttműködésre és konfrontációra egyaránt szükség van. A KISZ KB első titkára egyébként beszámolt azokról az elgondolásokról is, amelyek a KISZ megújításával, az ifjúság jövőbeni szerveződésével kapcsolatosak. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: meg kell szüntetni az ifjúsági szövetség közvetlen pártirányítását, de ez nem jelentheti azt, hogy a politikai munkát el lehet hagyni a fiatalok körében.

Rajki Sándorné arról szólt, hogy elsősorban az inflációtól való félelem, az életszínvonal csökkenése ad okot a riadalomra, s nem a politikai kilátástalan- ság. Ezzel összefüggésben hangoztatta: a párt vezető szerveinek, a Politikai Bizottságnak, a Központi Bizottságnak, az egész pártnak össze kell fognia a cselekvés érdekében. Ez nem feltétlenül nézetazonosságot jelent, hanem cselekvési egységet követel. Ide kapcsolódik Berecz János egy gondolata, amely szerint: mi egy történelmi léptékű változás feladatait valósítjuk meg. Egy ilyen átalakulást csak egy nagyon erős párt tud végrehaj.tani. Tevékenységét nehezíti azonban a gazdasági válság, a szociális félelem s az a tény, hogy a társadalom forradalmi megújítását új törvények egész sorának kialakítása kíséri. Minderre a párt nem készült fel, ezért most nagyobb gondot kell fordítania önmaga megreformálására.

Szinte kivétel nélkül mindenki szólt a nyilvánosságról, a tömegkommunikáció helyzetéről. Erről többen többféle véleményt, elmarasztaló bírálatot is mondtak. Berecz János részletesen beszélt a sajtó és a sajtóirányítás átalakulásáról. Kijelentette: a sajtót vegye körül egy aktív, cselekvőkész, követelményeket támasztó és támogató párt, amely partnerként kezeli a tömegtájékoztatási eszközöket. Néhányan úgy fogalmaztak— közéjük tartozott Tétényi Pál is —, hogy ami a nyilvánosságot, a bírálatok elfogadását, az eltérő nézetek figyelembevételét illeti, ezen a téren jelentős előrelépés történt. Ami hiányzik — s ezt a pártértekezlet állás- foglalása egyértelműen megfogalmazta —, az a nyílt elhatárolódás érvelő módon attól, ami nem egyeztethető össze szocialista elveinkkel, érdekeinkkel, nemzeti értékeinkkel. „Ha a tükör rosszat mutat, nem a tükröt kell összetörni” — mondotta, hozzátéve: a tükör gyakran paradox módon mutatja a tényleges helyzetet, viszont tükrözi a helyzetet. Ehhez a kérdéskörhöz szólt hozzá Bereczky Gyula, kiemelve, hogy a sajtó a mai bonyolult átalakulás idején maga is kérési a helyét. Hangsúlyozta: ma felértékelődik a sajtó minden tévedése, ám igazságtalan és helytelen lenne elmarasztalni az újságírást, amely reformpárti, a megújulás mellett tesz hitet.

Vitazárójában Lukács János egyetértett azokkal a javaslatokkal, amelyek szerint a novemberi központi bizottsági ülésen mélyebb belpolitikai elemzésre van szükség. Ugyanakkor szükségesnek tartotta, hogy a napirenden lévőjelentésben foglaltakkal addig is orientálja a párt vezető testületé a tagságot. Ugyancsak javasolta, hogy a Politikai Bizottság fi közeli jövőben foglalkozzon tagjainak közéleti-politikai szereplésével, í foglaljon állást amellett, hogy a PB tagjai először a testület ülésén fejtsék ki a véleményüket a még vitatott kérdésekről.

Az elmúlt négy hónap értékelése kapcsán Lukács János határozottan leszögezte: a pártban, a társadalomban olyan változások kezdődtek meg, amelyek összhangban állnak az országos pártértekezleten meghatározott törekvésekkel. Észlelhető azonban számos jelenség, amely e szándékokkal ellentétes, s nem érződik az ettől-történő elhatárolódás, a párt politikájának képviselete. Fontosnak ítélte annak hangsúlyozását, hogy a Központi Bizottság a •hazánkban elkezdődött folyamatot politikailag irányított, demokratikus fo- lyamátnak tartja, amely a szocializmust erősíti. A párt belső életével, fejlődésével kapcsolatban kiemelte: nem elrendelt, hanem kiküzdött, valódi változásokra van szükség, olyanokra, amelyek révén erősödik a szervezet.

Az elnöklő Grósz Károly javaslatára a Központi Bizottság — egyhangú szavazással — elfogadta az előteijesztést és a vitára adott választ. Megbízta a szerkesztőbizottságot, hogy a vita tapasztalatait a testület üléséről készülő közleményben összegezze. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy novemberi ülésén jelentést vitat meg a belpolitikai helyzetről, a párt időszerű feladatairól.

Tanácsadó testületek létrehozása

Nyers Rezső előterjesztése

Ezután Nyers Rezső tett előterjesztést a választott pártszervek mellett működő tanácsadó testületek létrehozásáról. A KB munkaprogramjának megfelelően, szélesebb körű vita alapján elkészült írásos javaslat bevezetőben hangsúlyozza: a tanácsadó testületek — amelyeknek a működési módját véglegesen az új szervezeti szabályzat rögziti majd — már ma is új információkkal, ellenvéleményekkel, alternatív elgondolásokkal segíthetik a helyzetértékelést és a döntéshozatalt, tehetik teljesebbé a pártdemokráciát.- A szakértői tanácsadás a poütikai kezdeményezések ellenőrzésének, az előzetesen felmérhető hatások, kockázatok számbavételének egyik eszköze. A különféle felfogások mérlegelése lehetővé teszi a pluralizmus elvének intézményes érvényesítését a döntéshozatalban. A választott szervek előre láthatják döntéseik politikai kockázatát, mérsékelhetik azt, megismerhetik az adott kérdésekben az ellenzéki véleményeket, lehetőség nyílik az alternatív megoldások felszínre hozására, azok kidolgozására — hangsúlyozza az előterjesztés, majd számba veszi, hogy mely kérdéskörökben ésszerű szerepet adni a tanácsadásnak. Eszerint a Központi Bizottság tagjai számára mindenekelőtt olyan átfogó és hosszú távra kiható kérdések eldöntésében, mint a pártprogram, a gazdasági, a politikai és a különböző társadalmi reform- programok. Igényelni kell a tanácsadást az általánps belpolitikai helyzet megítélésében, a gazdasági, a szociális, a kulturális, a közigazgatási folyamatok összefüggéseinek és egymásra hatásának értékelésében, a párt politikai befolyásának mérlegelésében, a párt- politika társadalmi mozgásterének megállapításában, főként a gazdasági és a szociális kérdésekben. Mindemellett szükség van a külgazdasági politika általános irányát illető tanácsadásra is, figyelmet kell fordítani a nemzetközi politikai tapasztalatok szerzésére, azok értékelésére és hazai hasznosítására.

A budapesti és a megyei pártbizottságok mellett működő tanácsadó testületek feladata a helyi politikai kérdésekben való tanácsadás. Ebbe beleértendő a reformok politikai megvalósítása az adott területen, a gazdasági folyamatok társadalmi hatásának elemzése, a város- és községpolitika. A budapesti és a megyei pártbizottságok — amelyek közül szinte mindegyik helyesli a tanácsadói testület megalapítását — maguk határozzák meg ezek feladatkörét és működési módját.

Az előterjesztés szerint a tanácsadó testületek — jóllehet főként a választott pártszerv által megjelölt témában fejtik ki álláspontjukat — kezdeményező szerepet vállalhatnak, s így javaslatot tehetnek arra is, hogy valamely fontos kérdést megtárgyaljon a választott testület. Ez is arra mutat, hogy a tanácsadói testületek munkáját nem lenne helyes előre elkészített munkatervek kereteibe mereven beszorítani.

Végül az előterjesztés a testületek megalapításának és működési módjának kérdéseivel foglalkozik. A javaslat szerint a KB melletti tanácsadó testület állandó tagokból álló szűkebb létszámát témánként alakítandó szakértői munkacsoportok egészítenék ki. Az állandó testület elnökét és tagjait a Központi Bizottság jelöli ki, a következő kongresszusig terjedő időtartamra. A tanácsadó testület mellett alakuló munkacsoportokat maga a testület hozza létre és működteti. Kívánatos, hogy a munkacsoportokban pártonkí- vüliek is részt vegyenek.

A határozati javaslat szerint a Központi Bizottság felkéri a Politikai Bizottságot, hogy a soron következő ülésére terjesszen be javaslatot a központi tanácsadó testület személyi összetételére.

Az előterjesztést követően Berend T. Iván úgy ítélte meg, hogy sokkal nagyobb jelentőségű lenne, ha nem a KB, inkább titkárai, illetve a főtitkár mellett, a döntés-előkészitésben, majd a kivitelezésben kulcsszerepet játszó személyek körül jönne létre tanácsadó testület, amely széles körű hátteret képes mozgósítani, elvi tanácsot tud adni akár napi kérdésekben is. E véleményhez csatlakozott Katona Imre, kifejtve, hogy e tevékenységben a tartalmi munkára kell helyezni a hangsúlyt. Üdvözölte, hogy a valóságban is mind jobban támaszkodnak a tudományos intézetek munkájára, majd megállapította: ha valahol szerepe lehet a tanácsadásnak, akkor azt a Politikai Bizottság mellett kell létrehozni.

Nyers Rezső válaszában elismerte a kételyek indokoltságát, javaslatát

azonban továbbra is fenntartotta a tanácsadó testület megalakítására.

A Központi Bizottság végül 6 ellenvéleménnyel és 7 tartózkodással elfogadta az előterjesztést.

Ezután különfélék következtek. Berecz János rövid kiegészítést fűzött az Irányelvek az ideológiai munka megújításához című előterjesztéshez. Motiváltságát elemezve emlékeztetett arra, hogy az irányelvek vitájában az „ideológiai éhség” és az ideológiai élet zavarait tapasztalták. Javasolta, hogy a testület fogadja el a határozati javaslatot, amely három alapvető dolgot szabályoz. Ne tudományirányító testületet hozzon létre á KB az ideológiai munkával való foglalkozásra, hanem tegye azt az agitációs és propagandabizottság legfőbb feladatává. Az ideológia művelői és az ideológiai munka gyakorlói külön munkacsoportokban ösz- szegezzék azokat az ismereteket, amelyeket a tudományos műhelyek, illetve a gyakorlati pártmunkások feltártak. Mindezeket figyelembe véve adjanak útmutatásokat a pártszervezeteknek a konkrét ideológiai kérdésekben. A Központi Bizottság — 1 tartózkodással — a javaslatot elfogadta.

A Központi Bizottság végül hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött.

PARLAMENTI BIZOTTSÁGOK ÜLÉSE

Gazdasági tár,

nyereségadóról, népesedéspolitikáról

Két fontos gazdasági törvény-1 tervezet vitáját tűzte keddi ülésének napirendjére az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága: a képviselők a parlament őszi ülésszakára készülve véleményt mondtak a gazdasági társaságokról és az egységes vállalkozói nyereségadóról szóló jogszabály- tervezetekről.

A meglehetősen vaskos — több mint 300 paragrafusból álló — társasági szabálygyűjteményhez fűzött szóbeli kiegészítésében Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter mindenekelőtt azt emelte ki, hogy ezúttal nem úgynevezett kerettörvényt terjesztenek a képviselők elé. A tervezet ennek megfelelően szerteágazó végrehajtásiutasítás-rend- szer nélkül kívánja szabályozni a gazdaság résztvevőinek magatartását, tevékenységét. Ugyanakkor a társasági törvény valóban hatékony működése, gazdaságszervező erejének érvényesülése megkívánja, hogy a hozzákapcsolódó területeken is mihamarabb megszülessenek a korszerű, illetve korszerűsített jogszabályok.

A miniszter rövid ismertetőjét követő hozzászólásaikban a testület tagjai többnyire dicsérően szóltak a törvénytervezetről. Általános volt a vélemény, hogy a gazdasági társaságokról szóló jogszabály- gyűjtemény olyan új rendszer, amelyet mérceként állíthatnak a további jogalkotói munka elé. E szabályozás — mint megfogalmazták — forradalmi változást hozhat a magyar gazdasági életben.

Míg a társasági törvény tervezetének vitáját az elismerő támogatás jellemezte, addig a vállalkozói nyereségadó jogszabálytervezetét indulatos elutasítás fogadta a bizottság ülésén. Mindenekelőtt azt kifogásolták a képviselők, hogy nem állt rendelkezésükre kellő idő a tervezet áttanulmányozására. Rámutattak arra is, hogy a társasági törvénytől eltérően e joszabá- lyokhoz túlságosan sok végrehajtási rendelet kapcsolódna. Hibául rótták fel a dokumentum érthetetlen nyelvezetét is. Felhívták a figyelmet arra, hogy ezt a tervezetet a társadalombiztosítás készülő új szabályaival párhuzamosan kellene vizsgálni.

A képviselők és a Pénzügyminisztérium jelenlévő vezetői között kibontakozó heves vita után a testület egyhangúlag úgy döntött: indítványozza, hogy az októberben összeülő Országgyűlés halassza el a vállalkozói nyereségadó törvény- tervezetének vitáját. Ugyancsak egyhangúlag támogatták a bizottság titkárának, Bölcsey Györgynek a javaslatát: a társadalombiz- ' tosítás készülő jogszabályait a legmagasabb szinten, törvényben fogalmazzák meg.

A napirend vitájában felszólalt Kőrös Gáspár Bács-Kiskun megyei képviselő is.

Ezt követően a bizottság titkára beszámolt arról, hogy az Országos Választási Elnökség igazolta dr. Molnár Frigyes pótképviselőt, aki a nemrégiben elhunyt dr. Kosa Antal (Kecskemét, 3. vk.) helyét foglalja el. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. Molnár Frigyest erősítse meg tisztségében.

*

Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága kedden a Parlamentben tartott ülésén megvitatta a népesedéspolitikai feladatokról szóló minisztertanácsi határozat felülvizsgálatára, a családtervezésre és a terhességmegszakításra vonatkozó javaslatokat. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium előterjesztéséből kitűnt, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben egyelőre nem időszerű a művi terhességmegszakítások feltétel nélküli engedélyezése. Ezt hosszabb távú társadalmi-szakmai program irányozhatja elő. Jelenleg a hatályos jogszabályokban meghatározott feltételrendszer csekély

átalakítását javasolják: két élő gyermek esetében legyen mód a terhességmegszakítás elvégzésére. Az 1973-ban célul kitűzött három- gyermekes családmodell ugyanis nem volt reális elképzelés. A jogszabályban megjelölt többi feltétel változatlan maradna. Azokban az esetekben, amikor a feltételek megléte egyértelműen igazolható, felesleges a bizottságok előtti eljárás.

Dr. Kökény Mihály egészségügyi miniszterhelyettes az előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészitőjében elmondta: a művi abortuszok engedélyezésének mai rendje bürokratikus, sokszor sérti a női méltóságot, összeegyeztethetetlen az állampolgári jogokról vallott felfogásunkkal. Nem jelentéktelen aggodalom él a közvéleményben az alacsony születésszám és ennek foglalkoztatás-, szociálpolitikai s egyéb kihatásai miatt. Hangsúlyozta: a terhességmegszakítást a családtervezésben utolsó, nemkívánatos módszernek tekintik, s minden rendelkezésükre álló módon igyekeznek a fogamzás, a nem kívánt terhesség elleni védekezés biztonságos, kulturált formáit meggyökereztetni.

A vitában Tóth Istvánná (Bács- Kiskun m. 11. vk.) arról szólt, hogy az optimális családlétszámot kellene támogatni családpolitikai eszközökkel.

A gyermekvállalási kedvet nem csak jogszabállyal lehet befolyásolni, mondotta Moravcsik Fe- rencné (Bács-Kiskun m.). Ez számos olyan körülménytől függ, amelyen nem tudunk változtatni. Ha az egészségkultúrát és szemléletet fejlesztjük, talán nem lesz szükség abortusztörvényre.

A bizottság elfogadta a Szociális és Egészségügyi Minisztérium előterjesztését.

A következő napirendi pont keretében a bizottság a személyi jövedelemadó, valamint az általános forgalmi adó törvénytervezet módosítását és a gazdasági társaságokról szóló törvény tervezetét vitatta meg.

c