Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

* A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) Grósz Károlynak az emigráció kép­viselőivel megkezdett párbeszédét mél­tatva rámutatott, hogy az emigráció vezetőinek első ízben nyílt alkalmuk közvetlen érintkezésre legfelső szintű magyar vezetővel. E találkozók a nem­zetiségi politika új minőségét is kifejez­ték. Az amerikai és általában a nyugati országokban élő emigráció vállalt ma­gyarságát épp úgy nem lehet megkér­dőjelezni, mint a szomszédos országok­ban élő magyar nemzetiségekét — hangsúlyozta a beszámoló, majd Grósz Károly NDK-beli látogatásáról megál­lapította: a korábbiaktól eltérően a tár­sadalmi-gazdasági gyakorlat elemeinek különbözősége helyett a nemzeti sajá­tosságok és az ebből adódó módszerek tiszteletben tartása, a hasznosítható ta­pasztalatok kölcsönös alkalmazásának fontossága kapott hangsúlyt. A láto­gatás középpontjában a gazdasági kap­csolatok és a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésével összefüg­gő kérdések állták. A tárgyalások so­rán kifejezésre jutott, hogy Magyaror­szág és az NDK egyaránt fontosnak tartja az európai enyhülés elmélyítését, a hagyományos leszerelés megkezdését. Ezután Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség kapcsolatainak rendezéséről szólt a tájékoztató, alá­húzva: a megállapodás a gazdasági együttműködés céljai között a magyar —EGK kapcsolatok erősítését, a válla­lati kooperáció bővítését, vegyes válla­latok alapítását, valamint a tudomá­nyos és a műszaki haladás ösztönzését is szolgálja. Az együttműködés kiterjed a többi között a bányászat, a mezőgaz­daság, az idegenforgalom, az energeti­ka, a fuvarozás, a környezetvédelem és a licencmegállapodások területére. Ez az első kétoldalú egyezmény, amely át­fogóan rendezi egy KGST-tagország és az EGK gazdasági, kereskedelmi kap­csolatait. A most megnyíló piaci lehe­tőségek kihasználása önmagában nem eredményez áttörést, az eredmény alapvetően gazdaságunk versenyképes­ségének javulásától, szerkezeti megúju­lásától függ. Ezután a KB titkárának beszámoló­ja kitért az Európa Parlamenttel, az Ezután Szűrös Mátyás szóbeli kiegé­szítést fűzött a beszámolóhoz. A ma­gyar—román kapcsolatokkal és az ara­di találkozóval foglalkozva megállapí­totta: mind a szocialista, mind a nyuga­ti országokban egyetérő várakozással fogadták a Politikai Bizottság döntését, hogy a román részről 48 órás határidő­vel felajánlott tárgyalásokat nem utasí­totta el. A találkozó létrejöttének ténye segítette külpolitikánk, nemzetiségi kérdésekkel összefüggő álláspontunk megértetését. Leszögezte: a munkata­lálkozót követő magyar lépésekről Szű­rös Mátyás elmondta: a Politikai Bi­zottság és a Minisztertanács megerősí­tette eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat, s arra hívott fel, hogy az aradi megállapodásokban rejlő valamennyi — bármilyen csekély — le­hetőséget használjunk fel a magyar— román viszonyban keletkezett feszült­ség okainak megszüntetésére, kapcso­latunk lehetséges fejlesztésére. A tervek szerint Horváth István belügyminiszter vezetésével ténymegállapító küldöttség utazik Romániába a településrendezési terv tanulmányozására, s egy újságíró­küldöttség látogatását is tervezik. A külügyminisztérium tovább vizsgálja a konzulátusok helyreállításának, a kulturális központok létrehozásának lehetőségeit. A figyelem előterében vál­tozatlanul a menekültek problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar— román nemzetiségi deklaráció kidolgo­zását — mondotta Szűrös Mátyás, ki­jelentve: miközben kötelességünk, hogy kétoldalú alapon mindent megte­gyünk a magyar—román viszony javí­tása érdekében, józanul kell mérlegel­nünk esélyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért felelősséggel tarto­zunk, amelynek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyarság és az egyetemes kultúra érdekében minden tőlünk telhetőt meg A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sorrendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altá­bornagy, Szépe Agnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezre­des, Kádár János és Grósz Károly. A hozzászólók aláhúzták, hogy a ma­gyar külpolitika rugalmasságát, kezde­ményezéseinket növekvő rokonszenv kíséri. Ebben nagy szerepe van annak az erkölcsi-politikai tőkenek, amelyet hazánk a gazdasági reformmal, a bel- olitikai stabilitás megteremtésével, a elsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításával, társadalmi demok­ratizmusunk — és az attól elválasztha­tatlan emberi jogi gyakorlatunk — fej­lesztésével, valamint aktív nemzetközi szerepvállalásunkkal felhalmozott. En­Európa Tanáccsal kialakított kapcso­latra, a NATO-parlament delegációjá­nak eredményes látogatására, majd a magyar—izraeli és a magyar—dél­koreai viszonyra. Megállapította: kül­politikai szándékainknak megfelelően — a diplomáciai kapcsolatok hiánya ellenére — az elmúlt rövid időszakban megélénkültek a politikai kapcsolatok Izraellel, a gazdasági és sportkapcsola­tok Dél-Koreával. E folyamat fontos állomása, hogy Budapesten és Tel- Avivban megkezdték működésüket az érdekképviseleti irodák, illetve bejelen­tettük, hogy Dél-Koreával konzuli jog­körrel ellátott kereskedelmi képvisele­teket nyitunk egymás fővárosaiban. Izraeli kezdeményezésre szeptember­ben magánlátogatáson Budapesten tartózkodott Samír miniszterelnök, a Likud tömörülés vezetője, s megbeszé­léseket folytatott a magyar miniszterel­nökkel. E találkozót a két ország kap­csolatainak kérdésein túl az is indokol­ta, hogy Magyarország szerény lehető­ségeivel változatlanul törekszik a kö­zel-keleti válság tárgyalásos rendezésé­nek előmozdítására és a válságban érintett felek egyenjogú részvételének biztosítására. A távol-keleti, a csendes-óceáni tér­ség felé irányuló nyitási törekvéseink­kel összhangban — az olimpiai játéko­kon való részvételünkkel, kamarai iro­dák budapesti és szöuli felállításával — megkezdtük a magyar—dél-koreai kapcsolatok rendezését, amelyhez je­lentős külgazdasági érdekeink fűződ­nek. Politikai és gazdasági céljainknak, nemzeti érdekeinknek megfelelően, a szocialista országok többségének kö­zös törekvéseivel összhangban megte­remtettük és szilárd alapokra kívánjuk helyezni gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, kulturális, sport-, tudomá­nyos-műszaki, valamint konzuli kap­csolatainkat a Koreai Köztársasággal. A diplomáciai mentességet élvező ál­landó képviseletek felállítása biztosítja az együttműködéshez nélkülözhetetlen ügyintézést. Együttműködésünk kiter­jesztése a nem távoli jövőben megte­remti a lehetőséget ^diplomáciai kap­csolatok felvételére, nagykövetségek kölcsönös felállítására — állapítja meg végezetül az előterjesztés. kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbség- védelmi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetősé­gét is, s kijelentette: a magyar külpoliti­kának nem célja Románia lejáratása, elszigetelése, valamiféle románellenes egységfront létrehozása. Ha az ENSZ- ben és más nemzetközi szervezetekben, valamint a szocialista együttműködés különböző fórumain felvetjük e prob­lémákat, az emberi és nemzetiségi jo­gok súlyos megsértésére kívánjuk fel­hívni a közvélemény, a kormányok és a felelős politikai tényezők figyelmét. Fontos, hogy közvéleményünk he­lyesen, indulatok nélkül értékelje a ma­gyar—román viszony alakulását, tö­rekvéseinket. A közmegegyezés belső feltétele, hogy párbeszéd legyen a kü­lönböző szervezetekkel, az egyházak­kal, mozgalmakkal, szellemi műhe­lyekkel a nemzeti érdekeinket képvise­lő politikáról. Fontos a velük való együttműködés és a folyamatos, pon­tos és hiteles tájékoztatás. A magyar—dél-koreai és a magyar —izraeli kapcsolatokról — a beszámo­lót kiegészítve — hangsúlyozta, hogy a dél-koreai féllel kötött megállapodás értelmében a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a tágyalásokat a képvisele­tek hivatalos felállítását követően kezd­jük meg. Kitért a KNDK éles reagálá­sára, diplomáciai tiltakozására, ame­lyet a KNDK nagykövetét fogadó kül­ügyminiszter-helyettesünk vissza­utasított. Kifejezte azt a reményét, hogy a KNDK vezetői tanulmányozzák a döntésünkről adott tájékoztatást, és en­nek alapos mérlegelésével alakítják ki állásfoglalásukat. A magyar—izraeli tárgyalásokon kifejezésre juttattuk, hogy nem lehetünk elégedettek gazda­sági kapcsolataink alakulásával, ezek messze elmaradnak lehetőségeinktől — mondotta végezetül Szűrös Mátyás. nek kapcsán leszögezték: külpolitikánk megvalósításában növekvő szerepét játszik a nyugati világban élő magyar­ság. Az emigráció körében szaporod­nak az együttműködés hívei és szűkül azoknak a köre, akik — s ezt a nyilvá­nosság előtt is be kell mutatnunk — a szembenállás fenntartásában érdekel­tek. A vitában sokan érintették, hogy külpolitikánk következetes törekvése az európai fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverzetek csökkentése. Érde­keltek vagyunk abban, hogy ennek már az első szakasza kiterjedjen hazánkra. Örvendetesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben javulnak a további fontos tárgyalások feltételei, valamint annak esélyei, hogy megállítsuk azt a hullá­mot — s ennek első jeleit már érzékel­jük —, amely az egyes nyugat-európai országokban megindult a hagyomá­nyos fegyverzetek műszaki—technoló­giai korszerűsítésére. Ebben a Szovjet­unió, a szocialista országok nem érde­keltek. A felszólalók emlékeztettek arra, hogy aktív részesei vagyunk a három­párti (olasz—finn—magyar) kezdemé­nyezésnek, amelynek az a lényege, hogy ma Európában a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csök­kentése az elsődleges feladat. Kifejtet­ték: következetesen támogatjuk a szov­jet kormány politikáját, amelynek je­gyében sokoldalú tárgyalásokat folytat az európai fegyveres erők mennyiségé­ben meglévő aszimmetriák kölcsönös felszámolása érdekében azért, hogy ezt követően létrejöjjön a hagyományos erők alacsonyabb szintű egyensúlya a Varsói Szerződés és a NATO erői kö­zött. A leszerelési folyamat előrevitelé- ben elengedhetetlen a politikai és a ka­tonai vezetés együttes, egybehangolt fellépése. A hozzászólók ismételten hangsú­lyozták, hogy hazánk híve és előmozdí­tója a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében folyó együttmű­ködés korszerűsítésének. Ennek szelle­mében már többször kifejtette nézeteit a KGST-országok egységes piaca ki­alakításának szükségességéről. Ennek feltételei azonban csak fokozatosan te­remthetők meg.. A vita homlokterében a magyar kül­politika legutóbbi eseményei — az ara­— A Politikai Bizottság javasolja, hogy ülésünkön tekintsük át a párt helyzetét, soros teendőit, amelyek jó­részt egybefonódnak a magyar belpoli­tika eseményeivel, változásaival — kezdte beszédét a következő napirendi pont előadója, Lukács János. — Ez azért is indokolt — folytatta —, mert az utóbbi időszak különféle belpoliti­kai eseményei nyotpán a közhangulat­ban növekedett a bizonytalanság, az emberek nehezen tudnak eligazodni a folyamatokban. Már régebbi igény, hogy a Központi Bizottság rendszeresen vitassa meg a belpolitikai helyzetet, és állásfoglalásá­val hasson a további eseményekre, egy­ben a pártszervezeteknek is támpontot adva politikai tevékenységükhöz. A Politikai Bizottság egyúttal azt is kezdeményezi, hogy a Központi Bi­zottság a következő ülésén tűzze napi­rendre a belpolitikai helyzet átfogó elemzését, vitassa meg az országos pártértekezlet óta eltelt közel fél év ta­pasztalatait és foglaljon állást a teen­dőkről. A KB titkára a továbbiakban a tag­sági könyvek cseréjének néhány szerve­zeti és politikai tapasztalatáról szólt, kiegészítve az írásos előterjesztést. Eh­hez a témakörhöz elsősorban azért kell visszanyúlnunk — hangsúlyozta —, mert ez az esemény a tagság szándékai­nak szervezett kinyilvánításával a poli­tikai folyamatok felgyorsulásának ki­indulópontjává alakult át, és meghatá­rozó módon szabta meg azok irányát is. Sem az országos pártértekezlet, sem az elmúlt négy hónap eseményei nem értelmezhetők ennek figyelembevétele nélkül. Célunk az, hogy a szellemi erőfeszí­tések és a velük összefonódó gyakorlati változások nyomán korszerű, prog­ramjával és'működésével versenyezni, hatását és befolyását növelni képes, po­litizáló pártot teremtsünk. Ez felel meg tagságunk törekvéseinek, világósan és igen erőteljesen megfogalmazott szán­dékainak. Alapvető fontosságú az a tény — folytatta a KB titkára —, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Ma­gyar Szocialista Munkáspártot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadal­mi, közéleti tevékenységhez, szocialista meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekre és maga- biztosságra egyaránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulá­sának biztosítékát a szocialista társa­dalom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül el­menni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először — az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős és az új tagok felvétele megtorpant. Ez a felhalmozódott gaz­dasági és társadalmi problémák miatt bizonyos értelemben — természetesen következmény. Ugyanakkor rávilágít arra az egyszerű igazságra is, hogy a párt iránti bizalmat, amelynek egyik mérőpontja a tagfelvétel és a taglét­szám alakulása, csak a világos és a tényleges társadalmi-politikai szükség­leteknek megfelelő program, és az en­nek jegyében álló, eredményes gyakor­lati munka — kormányzópárt esetében a jó kormányzás — növelheti meg. Ezért sem ajánljuk, hogy a Központi Bizottság csupán öntisztulásnak minő­sítse a tagság létszámában és összetéte­lében beállott változásokat. Feladat­nak tartjuk azonban, hogy a párt szer­vezetei és tagjai a politizálás más teen­dői közepette — és éppen azokkal ösz- szefüggésben is — több energiát és na­gyobb figyelmet fordítsanak az új ta­gok — különösen a fiatalok — felvéte­lére, a kedvezőtlen tendenciák megállí­tására. A számokat vizsgálva, figyelmet ér­demel a párt összetételének alakulása is, ami követi a társadalom szerkezeté­ben beállott változásokat. A Politikai Bizottság ezért szükségesnek tartja, di találkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejleményei — szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépéseink tartalmával, szükségességével egyetér­tettek, elhangzottak azonban olyan vé­lemények is, amelyek megkérdőjelezték időzítésük hasznosságát. A felszólalók helyeselték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadta a román részről kezdeményezett találkozót, amelyen pártunk főtitkára megerősítette: válto­zatlan törekvésünk a kapcsolatok nor­malizálása, sokirányú fejlesztése, a jó­szomszédi viszony kialakítása. Egyet­értettek azzal is, hogy Grósz Károly a tárgyalásokon feltárta a magyar—ro­mán viszonyt terhelő valamennyi kér­dést és konkrét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására. A Köz­ponti Bizottság vitája megerősítette a Romániával kapcsolatos, eddig folyta­tott elvi politikánkat és gyakorlatun­kat. Többen szükségesnek ítélték a ro­mániai helyzet további alapos tanul­mányozását, a helyzet hiteles bemuta­tását a nyilvánosság legszélesebb fóru­main. Több javaslat hangzott el a Közpon­ti Bizottság üléséről megjelenő közle­mény tartalmi gazdagítására, pontosí­tására. Szűrös Mátyás rövid, néhány ponto­sító javaslatra részleteiben is kitérő vá­laszát határozathozatal követte: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kérdésekről adott tájékoz­tatót — egy tartózkodással — elfogad­ta. hogy nagy körültekintéssel, kellő elmé- lyültséggel — alaptalan indulatok nél­kül — a Központi Bizottságban és szé­lesebb körben is, érdemben megvitas­suk az MSZMP jellegének és társadal­mi bázisának alapvető fontosságú kér­déseit. A vitához a Politikai Bizottság szilárdabb támpontot kíván biztosítani azzal is, hogy megbízást adott a párt statisztikai rendszerének átfogó, a tár­sadalomszerkezeti kutatások eredmé­nyeivel összhangot teremtő átalakítá­sára. Lukács János ezután az' országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár so­kan ezt is kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem változott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat következményeit, a külső és belső gazdasági egyensúly ha­talmas mértékű megbomlását nem le­het egy-két év alatt meg nem történtté tenni. Hosszú ideig reális lehetőségeink szintje felett éltünk, nem alkalmazkod­tunk a világgazdaság követelményei­hez, miközben a világ jó része lépést váltott, korszerűsítette gazdaságát. En­nek tudatában következetesen ki kell tartanunk a múlt évben elfogadott és a pártértekezleten megerősített gazdasá­gi-társadalmi program mellett. A sta­bilizáció feszültségeinek és konfliktusa­inak vállalása nélkül nem alapozható meg semmiféle későbbi kibontakozás. Emiatt a közérzet, a közhangulat alakítása is rendkívül fontos. Tudatosí­tani szükséges az ország tényleges telje­sítményeit, mert hitehagyott társada­lom nem képes felvenni a környező vi­lág által elébe vetett kesztyűt, nem tud választ adni a kihívásra. Minden el­vesztegetett perc rontja nemcsak az ál­talános kibontakozás feltételeit, hanem saját jövőbeni esélyeinket is. Nem mehetünk el szó nélkül amel­lett, hogy a gazdasággal összefüggő pártvitákban — és sajnos a gyakorlati munkában is — sajátos torzulás figyel­hető meg. Az utóbbi időben a mozga­lomban aggasztóan háttérbe szorult az a gondolat, hogy a párt kötelessége a nemzeti és a társadalmi érdekek képvi­selete és előtérbe került a helyi érdekek fenntartás nélküli képviselete. Ez az ál­lapot nem tűrhető. A helyi konfliktu­sok feltárása és kezelése elemi követel­mény minden pártszervezettel szem­ben. Ennek értelmét és vezérfonalát azonban csak a párt általános társadal­mi törekvéseinek keretei közt lehet megtalálni. Elsősorban párton belüli probléma a politikai munka szembetű- , nőén elavult érték- és mértékrendszere. Sajnos, politikai munkának még sokak szemében a szervezeti mozgások számí­tanak, teljesítménynek a munkatervek összeállítása és menetrend szerinti tel­jesítése, mértéknek a gyűlések, az ülé­sek és a felszólalók száma. Olyan új mértékek szerint 'kell dolgoznunk, amelyek egy politizáló párthoz illenek: a tájékozottság, a műveltség* a politi­kai kultúra, a demokrácia, a vitázni, megnyerni és hatni tudás mértékei sze­rint. Ha* feladatainkhoz fel akarunk nőni, akkor ezen a téren is áttörést, fordulatot kell elérni. Az országos pártértekezlet vitájának és állásfoglalá­sának központi kérdése a politikai in­tézményrendszer átalakítása volt. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy ezen a téren a pártszervek jelentős kez­deményezéseket tettek, és az állami szervek is sok tekintetben újszerű gya­korlatot honosítottak meg. Felszaba- dultabb, nyitottabb, demokratikus közélet van kialakulóban. A folyamat — éppen a változások hordereje miatt — már kezdeti stádiumában is törvény^, szerűen a vélemények polarizációját váltja ki. Ezt a párton belül és kívül is egyaránt tapasztaljuk. Aggodalom, za­var és értetlenség, az állapotok úgy­mond ellenforradalom előtti hangulat­ként történő jellemzése éppúgy jelen van, mint a helyeslés, a bátorítás, sőt az eddigi lépéseink lebecsülése és a „min­dent vagy semmit” radikalizmusa. Természetesen nem kerülhetik el a figyelmünket a veszélyek, egyes kétség­kívül anarchikus, rossz irányba mutató jelenségek, a manipulációs törekvések. Ezeket kellő türelemmel és körültekin­téssel, politikai munkával és a törvény eszközeivel vissza lehet szorítani. Nem tartanánk azonban helyesnek, hogy bármelyik oldal nyomására politikánk lényegén, fő vonalán változtassunk. Ezért is javasoljuk a Központi Bizott­ságnak, hogy erősítse meg: változatla­nul a pártértekezlet által megszabott úton kíván haladni és további gyakor­lati lépésekkel szélesíti ki a politikai intézményrendszer megújításának, a szocialista pluralizmus megteremtésé­nek folyamatát. Ebben a folyamatban a legfőbb feladatnak azt tartjuk, hogy a pártot, annak politizáló- és cselekvő- képességét, egységét erősítsük. Mind­annyiunknak, a párt tagjainak és szer­vezeteinek fel kell készülniük a ma megjelenő — és a jövőben mindén bi­zonnyal állandósuló — többoldalú po­litikai élet kezelésére, az ebben való eligazodásra, és ha szükséges, a politi­kai harcra is. Úgy véljük, hogy a közelmúlt politi­kai eseményei közül néhány figyelmet érdemel mostani ülésünkön. Ilyen kér­désnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését, az Új Már­ciusi Front felhívásának közzétételét, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és a sztrájkok ügyét. Van olyan vélemény, hogy ezekkel kapcsolatban a párton és annak vezetésén belül tanácstalanság tapasztalható. Mi abból indulunk ki, hogy először is a dolgok alaposabb is­meretére van szükség, s arra, hogy a mi magatartásunk kialakítása során figye­lembe vehessük az alternatív mozgal­mak belső vitáit, nézeteik, álláspontjuk bizonyos letisztulását. Ez átmenetileg okozhat bizonytalanságot, mégis célra­vezetőbbnek tűnik, mint a megalapp- zatlan, elsietett állásfoglalás. Az Új Márciusi Front felhívásának közzété- - teléről a Politikai Bizottságot a kezde­ményezők előzetesen tájékoztatták. A Politikai Bizottság méltányolta, hogy — bár álláspontjuk több lényeges kérdésben eltér a miénktől — a szocia­lizmus érdekében kívánnak tevékeny­kedni, bizalmukat és együttműködési szándékukat fejezték ki a párt megújult vezető testületéi iránt. Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság fejezze ki érdek­lődését a front munkája iránt és köves­se azt figyelemmel. Tagságunk várja, hogy megvitassuk a többi kérdést is és kollektív állásfog­lalásunkkal orientáljuk a törvényho­zásban, az állami szervekben, a társa­dalmi szervezetekben dolgozó kommu­nistákat, a párt szervezeteit és tagjait. A Politikai Bizottság a vitához és az állásponthoz a következő kiindulási alapot kívánja nyújtani: Javasoljuk, hogy a Központi Bizott­ság erősítse meg: támogatja, hogy az állampolgárok az Alkotmány és a tör­vények keretei között élhessenek politi­kai jogaikkal. Célszerű lenne ugyanak­kor felhívni a figyelmet arra, hogy az alkotmányosság lényegi kritériumai közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tisztelet­ben tartása. • Az MSZMP viszonyát az egyes szel­lemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetekhez elsősorban a tettek, a cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Fi­gyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést, támogatja a kor­mányt, az állami szerveket a törvényes­ség védelmében tett erőfeszítéseiben. A helyi pártszervezetek a tagság ta­pasztalataira és véleményére támasz­kodva maguk mérlegeljék a működési területükön alakult különböző csopor­tok tevékenységét, a kialakítandó poli­tikai viszonyt. Állásfoglalásaikkal ori­entálják a párt tagjait más szervezetek nyílt fórumain való vitázó részvételre. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásá­nak meggyorsítását; a munkavállalók kollektív érdekképviseleti jogainak, va­lamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köz­tük a sztrájk—pontos, törvényi szabá­lyozását. Áz lenne célravezető, ha en­nek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A mun­kabeszüntetések ma Magyarországon sem helyi, sem országos problémák tar­tós megoldását nem viszik előbbre Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bizalmat. Az elmúlt hónapokban a párton be­lül is jelentős változások indultak meg. Tagságunk jobban ismeri és a korábbi­aknál szélesebb összefüggésekben vizs­gálja lehetőségeinket és feladatainkat. Az új vezetés tevékenységét ugyanak­kor kritikusan figyeli. A párttagság üd­vözli az ülések vitaszellemét, az alter­natív javaslatokat, a nagyobb dinamiz­must. Megváltozott a párt központi, terü­leti és helyi szerveinek munkakapcsola­ta. Megkezdődött az áttérés a helyi és a területi szervek önállóságát tisztelet­ben tartó irányításra. A Központi Bi­zottság — mint ismert — nem hozott határozatot arról, hogy az országos ér­tekezlet állásfoglalásának végrehajtá­sát a megyékben és helyileg hogyan szervezzék. Ösztönözte, hogy a párt- szervek, a párttagság kezdeményezései­re, javaslataira építve, önállóan — a formát is meghatározva — tekintsék át helyzetüket és határozzák meg felada­taikat. Ez a munka az év végéig befeje­ződik. A párt tagsága képes magabiztosan és határozottan kézbevenni a mozga­lom helyi ügyeit, megtalálja a megfelelő vezetőket, és gyötrődve, vívódva a he­lyi politikában is kikényszeríti a fordu­latot. Meg kell ugyanakkor állapíta­nunk, hogy ez a folyamat egyelőre nem az alapszervezetekre, hanem elsősor­ban a megyei és a városi szintre össz­pontosul. Igaz, nehéz vajúdás közepette indul meg a szembenézés a helyi problémák­kal és a teendőkkel. De ebben a keser­ves folyamatban igazi értékek is szület­nek. Teijedőben van viszont a szerve­zeti szabályzat előírásainak parttalanul szabadelvű kezelése. Egy demokrati­kus politikai mozgalommal szemben követelmény, hogy miközben gyökere­sen átalakítja működési rendjét, kellő türelemmel és jogérzékkel tartsa magát érvényben lévő szabályaihoz. A Központi Bizottság ezúttal is kife­jezi, hogy támogatja és segíti a kezde­ményező, a párt munkáját — saját te­vékenységüket — jobbítani szándéko­zó párttagokat és pártszervezeteket. Is­mételten hangsúlyozzuk, hogy a párt­értekezlet állásfoglalásának megfelelő­en joguk és kötelességük véleményt nyilvánítani az irányító pártszervek és tisztségviselőik munkájáról is. Felhívja a figyelmet egyben arra, hogy mégoly nemes célok sem szentesíthetnek nem­telen eszközöket; a párton belüli viták­ban nem tűrhető meg a kölcsönös fe­nyegetőzés, a rágalmazás, a személyes­kedés, az elemi emberi, erkölcsi és poli­tikai normák megsértése. A megújulás ütemkülönbségei mö­gött gyakran a vezető egyéniségek léte, vagy éppen hiánya húzódik meg. Más­képpen szólva: a káderkiválasztás me­chanizmusát és módszereit még nem sikerült a párt jövőbeni igényeinek megfelelően korszerűsíteni. Ajánljuk, hogy a Központi Bizottság bátorítsa a tagságot, a testületek tagjait igazi, szu­verén egyéniségek vezetővé választásá­ra, akik képesek közösségek elismert vezetőjeként, önálló arculattal megjele­níteni és érvényesíteni a párt fő céljait, alapvető törekvéseit. Ennek a régi igénynek a kielégítése ma a párton be­lüli kádermunka lényege. Szükséges­nek látszik, hogy a párton belüli vá­lasztási rendszer átalakítása során kö­vetkezetesen levonjuk az ebből fakadó szervezeti és eljárási konzekvenciákat. A továbbiakban a párt, a vezetés egységéről szólt, hangsúlyozva, hogy a sommás megítélés ebben az ügyben sem hasznos. Valóban vannak olyan kérdések — mondotta —, amelyeknek a megítélésében nincs egység — mert még érdemben meg sem vitattuk őket. A politizáló közvélemény egy része pél­dául látja a szocialista országokban — köztük hazánkban — zajló vagy éppen hiányzó változásokat, és ezek valóban nem egykönnyen helyezhetők el a megszokott világképben. Revizio- nizmus vagy megújulás? Önfeladás vagy az életerő jele az, ami történik? — tette fel a kérdést az előadó. Ezzel is összefüggésben elemi erővel tör fel a vita a múltunkhoz való viszonyokról — mutatott rá. Itt is jelen van mindkét véglet. Egyrészt a múlt teljes tagadása, amelynek jegyében minden eddigit fél­re kell dobni. Másrészt minden új teljes tagadása, amely a legcsekélyebb vál­toztatási szándékot is a párt vezető sze­repe és a szocialista rendszer elleni tá­madásnak minősít. Ezek a végletek a pártértekezlet utáni politikai esemé­nyek értékelésében is megjelentek. Sem azt az irányzatot nem fogadhat­juk el, amely helyteleníti a pártértekez­leten született elhatározásokat és az azok nyomán kibontakozó gyakorla­tot, sem azt, amely a politika minden létező és működő elemét revízió alá kívánja venni. Végső soron a szükséges reformok bevezetését is megnehezítik azok a nézetek, amelyek, napi politikai meggondolásból, az elmúlt negyven év­ről, mint egyetlen nagy tévedésről ítél­keznek. Az egység fogalmához tapadt szá­mos előítélettől és leegyszerűsítéstől mielőbb meg kell szabadulnunk — folytatta, kiemelve a viták fontosságát. A vita — ha mégoly szenvedélyes is olykor — éppen, hogy elengedhetetlen eszköze a közeledésnek; feltétele, ha önmagában nem is biztosítéka az egy­ség megteremtésének. Érdekünk és kö­telességünk tehát, hogy biztosítsuk a párton belül a véleménynyilvánítás sza­badságát és az értelmes, felszabadult vitalégkört. A továbbiakban a készülő törvények jelentőségét méltatta. Végezetül arról szólt, hogy mind a politikai helyzet, mind a változó irányítási stílus új és igen tág lehetőséget nyitott az önállóbb politizálásnak. Nincs olyan országos vagy területi politikai kérdés, amelyben egy pártszervezet vagy alapszervezet ne lenne illetékes, és véleménye ne számí­tana. Nincs olyan közéleti fórum, olyan társadalmi vita, amelyben ne len­ne kívánatos a kommunisták bátrabb és nyíltabb fellépése. Nincs olyan kér­dés a párt belső átalakítása terén, amelynek megvitatásában nélkülözhe­tő lenne a kommunista közösségek ta­pasztalata, állásfoglalása és kezdemé­nyezése. Magyar—román kapcsolatok Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítése Felszólalások Pártélet, belpolitika Lukács János beszéde w

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom