Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-26 / 230. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 26.

Egy műfaj aggkora

Széljegyzet a köztéri szobrászatról

ES3 SAJTÓPOSTA IT^Tl

Az ókori Athén számunkra minden bajával együtt a demokrácia örök bölcsője. De nem volt mindig a nép hatalma alatt e jelképpé nőtt görög város: valaha zsarnok, tirannus uralkodott. Athén egyik ilyen zsarnokát két iíjú ölte meg családjuk becsületének védelmében. A nép szobrot állíttatott nekik, s mikor a perzsák elfoglalták Athént, majd távozván magukkal vitték a szobrot, a Zsarnokölök kettős alakját újra elkészitették. Római .kori márványmásolata ma is őrzi a két daliás ifjú alakját, akik megszabadították a várost.

Valahol itt, a klasszikus Athénban kezdődik az, amit ma köztéri plasztikának nevezünk. A korábbi szobrokat istenként tisztelték, áldoztak előttük, ünnepségek tárgyai voltak — ám a halandók, izmos ifjak és szép lányok képmásait már nem vallási célból állították, hanem azért is, hogy a leendő anyák rájuk pillantva szép és jó fiakat szüljenek. Legalábbis van egy ilyen hagyomány. És nem kisebb szerepe volt a városállamok dicsvágyának.

A régi görögöknél vagy a reneszánsz Itáliában a városok minden lakója magáénak érzi, szeretettel simogatja a szobrokat, még talán a szegények, a rabszolgák is. Ez a hagyomány egészen a múlt század végéig élt. Nem volt szinte olyan komolyabb francia város, amely ne örökíttette volna meg Jeannc d'Arc emlékét, s ugyanezt mondhatjuk' el a magyar városokról meg Kossuth Lajosról. Hozzátartozott ez a város fogalmához, mint ahogy fél századdal később — az európai művészethez való csatlakozás „fáziskésése” miatt — a török városokat lepték el az országot megmentő és felvirágoztató Atatürk lovas vagy álló szobrai. Mindezek a művek többnyire reneszánszos-barok- kos, ám főként akadémikus stílusban készültek, illően a kor közízléséhez, melyet tekintélyes polgárokból álló zsűrik képviseltek, s e zsűrikben a legkisebb közös nevezőt a legkonzervatívabb tag képviselte. Ez különben máig így van.

Nincs is semmi baj az ókorból, reneszánszból, múlt századból vagy épp öt- ven-hatvan évvel ezelőttről ránk maradt szobrokkal. Hozzánőttek a városokhoz, tájékozódási pontok, jelképek. Néha mai alkotások is betöltik ezt a funkciót, például Marosits István esztergomi Liszt-szobra csakhamar megjelent képeslapokon a város legjellegzetesebb részei között, jelezve a befogadást. Ám az az igazság, hogy az ilyesmi inkább kivétel, mint szabály. Nem a szobrász tehet róla — a műfaj élte túl önmagát. Nem alkalmas arra a mozgósításra, lelkesítésre, mint valaha, sokSzámítógépes

Garri Kaszparov sakkvilágbajnok sportsikereit mindenki ismeri. Arról azonban már kevesebben tudnak, hogy a 25 éves, tehetséges, szimpatikus fiatalember mennyire rajong a gyerekekért. Mihail Bot- vinnyik ex-sakkvilágbajnokkal együtt sokat tesz a felnövekvő te-\ hetségekért. Garri Kaszparov az elnöke a moszkvai Komputer nevű klubnak, amelyben 900 gyerek tanulja a programozást azokon a korszerű számítógépeken, amelyeket a sakkozó vásárolt a közösségnek.

Kaszparov nemrég a Moszkvai Központi Gyermekkórház hematológiai osztályának is ajándékozott egy számítógépet, játékprogramokkal. Amíg a mérnökök és technikusok beállították a gépet és bemutatták működését a gyerekeknek, Kaszparov néhány szót mondott a Komputer klubról.

— A klub a résztvevők kezdeményezéseire épül — emelte ki. — A helyiségek karbantartásától a számítógépes programok összeállításáig minden az ő feladatuk. Klubunkban nemcsak a komputerek kezelésére tanítjuk meg a gyerekeket, hanem arra is törekszünk, hogy felkeltsük az érdeklődésüket, tudásvágyukat, s ami ennél is fontosabb, szeretnénk, ha valameny- nyien harmonikusan fejlett személyiségekké válnának. A komputer népszerűsége- oly nagy, hogy tervezzük hasonló központok országos hálózatának a kiépitését. Jelenleg egyébként egy szovjet— amerikai közös vállalat; a Dialog létesítésének gondolatával foglalkoznak a Szovjetunióban. Véleményem szerint ez meggyorsithatná a komputerizálást az országban, és még több gyereket vonzana a számítógép tudománya.

— Mi a véleménye a jótékonyságról?

(Amikor ezt a kérdést feltettem, már tudtam, hogy Garri Kaszparov tájékoztatta a Szovjetunió ki• Varga Imre szobra Károlyi Mihályról.

kai hatásosabb tömegkommunikációs eszközök fejlődtek ki századunkban.

Hanem az utóbbi évtizedekben még élt a hit, hogy a köztéri szobrászat a meggyőzés hatásos eszköze, és kialakult egy jó néhány évjáratból álló művésznemzedék, amelyet ebben a szellemben neveltek, s egy'ben abban az illúzióban, hogy az állam rendelései előbbi vagy utóbb hozzá is eljutnak. Az állam azonban most másra tartogatja a pénzt, s egyéb közületek sem tartják lényegesnek, hogy növeljék a felszabadulási emlékművek vagy a Leninek számát.

Az ifjabb, „stúdiós” szobrásznemzedék meg mintha nem is nagyon törné magát, hogy része legyen a nagy megbízások dicsőségében. Amit kiállítanak, az legfeljebb gúnyos fintor az emlékműszobrászatra — kitömött varjút, óriási villanykapcsolót és hasonlókat ugyan mely közület rendelne meg? Legfeljebb múzeum a modern gyűjteménybe, de a múzeumi lét korántsem azonos a köztér eleven forgatagával.

A verkli, ha lassan is, de forog tovább. Hiszen van még nagy ember és

váló hematológusát, A. Rumjan- cev professzort, hogy honoráriumának egy részét szeretné felajánlani beteg gyerekek gyógyítását szolgáló külföldi gyógyszerek vásárlására. A napokban pedig egy gyermekotthonnak adják át azt az autóbuszt, melyet Kaszparov felajánlásából vásároltak.)

— Minden társadalom annyira mondható egészségesnek, ameny- nyire a benne élő emberek képesek érzékelni, átérezni mások bajait, fájdalmát, mindennapi gondjait. Gyermekkoromtól arra tanított az élet, hogy segítő kezet nyújtsak a rászorulóknak. Nemrég nyitották meg nálunk a Gyermekalap számláját, ahová bárki átutalhatja a felajánlott összeget. Közöttük van több szovjet sakkmester is. December végén például a Sakk Világszövetséggel közösen tervezünk egy versenyt a nyolc legjobb szovjet sakkozó és a világválogatott között. Most folynak a tárgyalások Nyugat-Európa néhány nagy tévétársaságával a sakkmérkőzések közvetítéséről. A szövetség könagy esemény, amely nem kapott emléket. De az utóbbi évek alkotásai mintha szégyenlősen foglalnák el helyüket. Talán Károlyi Mihály szobra — Varga Imre alkotása — volt az utolsó nagyplasztika Budapesten, amelynek igazán jól választották meg helyét. Wallenberg emlékműve miért nem kerülhetett eredeti helyére? József Attila Duna- parti szobra hogy tétethetett ilyen szerencsétlenül kieső pontjára a térnek? És hosszan sorolhatók még az olyan emlékművek, amelyek mintegy elbújnak a fák közé — Münniché, Bajcsy- Zsilinszkyé ... A felemásság jelzi e művek helyzetét; létüket a mecenatúra intézményének továbbélése, a városatyai megszokás magyarázza, s nem a közösség élő igénye.

Két szakember a fiatal gárdából, a történész Potó János és a művészettörténész Wehner Tibor sokat foglalkozott az utóbbi években köztéri plasztikánk múltjával és jelenével. Ez is jelzi a műfaj aggkorát. Hogy aztán lehet-e jobbat kitalálni helyette? Nem tudom. Karinthy sem tudta végül helyettesíteni a házasság tökéletlen intézriiényét.

‘ ' ' ' Székely András

rülbelül 200 ezer dollár bevételre számít. A világválogatott a tervek szerint saját részét átutalná a Szovjet Gyermekalapnak, a szovjet válogatott pedig az UNICEF-nek.

— Engedjen meg egy tisztán sakkal kapcsolatos kérdést. Előre lehet-e látni egy gyermeknél, hogy jó sakkozó válik-e belőle?

— Elvben természetesen igen. Mindenekelőtt az kell, hogy maga. a gyermek aktívan érdeklődjön a sakk iránt, ne pedig a szülei hatására „kedvelje” azt. Ezen kívül egy tapasztalt edző (nálunk sok ilyen van) is képes pontosan felmérni a fiatal tehetségét. Jómagam például szinte teljes pontossággal meg tudom határozni, eléri-e egyik vagy másik gyerek a mesteri szintet. Ennél többre merészség lenne vállalkozni, hacsak nem kiugró tehetségről van szó. De még az ilyen sakkreménység is csak az edzővel együtt végzett céltudatos munka árán érhet el kimagasló eredményt.

Venyiamin Zinovjev

(APN—MTI Press)

klub és jótékonyság

Kaszparov a gyermekekért

• Kaszparov a gyermekkórházban a számítógép átadása után.

ÉRTÉKÜKET VESZTETT KAMATOK

Takarékosak-e a diákok?

A diákpénz szervezett gyűjtése évtizedek óta az iskolai takarckbélyeg- akció. A kicsik lázasan ragasztgatják a forintokért kapott bélyegeket, a vakáció kezdetén pedig örömmel váltják valóra álmaikat az újabban 5 százalékos kamattal visszaadott pénzből.

Két évvel ezelőtt a takarékossági világnapon a tanulóifjúságnak újszerű pénzgyűjtési akciót kezdeményeztek a takarékszövetkezetek. Bács-Kiskun megyében a kiskunfélegyházi pénzintézet gyámkodásával — a városföldi általános iskolában elsőként szerveződtek a kis bankárok. Őket sorra követték a többiek. A gyűjtést azóta is különböző ösztönző akciókkal segítik. A félegyházi szövetkezethez tartozó kunszállási és városföldi csoportoknak például egymás közötti versenyt hirdettek. A jobbik jutalma 25 ezer forint volt. A soltvadkerti takarékszövetkezettől a Bcmát Lajos nevét viselő kiskunhalasi iskolai csoport húszezer forintot kapott. Az orgoványi pénzintézet a Kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola gyűjtőinek budapesti színházlátogatását finanszírozta.

Nem könnyű a feladata azoknak, akik a takarékosság e módszerét összefogják az iskolában. Hiszen meg kell szokni a bürokráciát, mert okmányolni szükséges a tagsági viszonyt, a tőkegyűjtést. Máris akadt olyan csoport — a kecskeméti Berkes Ferenc szakközépiskolában —, ahol a két évvel ezelőtti lelkesedés elmúlt, s a feloszlató

taggyűlésre készülnek, mondván: sok az adminisztratív munka, s az a két százalék kamat nem éri meg. Igazuk van-e a nagyoknak?

Az iskolai takarékszövetkezeti csoportok pénzét ugyanis látra szóló betétként kezelik. A forintokra eddig évi két százalék kamat járt. Az idén ősztől

— a szövetkezeti pénzintézetek lehetőségeitől függően — évi 3-4 százalék kamatkiegészítést adnak. Az OTP ösztönző módszere június 1-jétől szintén megváltozott. A látra szóló betétekre 2 százalékot és — ez év december 31 -éig időarányosan — évi egyszeri 4 százalék kamatkiegészítő prémiumot számol el. A kamatozó betétekre a prémiummal együtt már az egy évre lekötött pénzösszeg esetében is lényegesen több kamat (13,5 százalék) jár, mint a diákta- karékosságra. Nem hagyható figyelmen kívül a pénz inflálódása nem, ami

— éppen a kamatemelések időszakában mértek szerint — 16,5 százalék.

Igaz, hogy a szövetkezeti pénzintézetek ifjú tagjainak egyéb, alkalomszerű juttatásokat adnak, amelyek egy gyerekre számolva még busás kamatnak is megfelelnének, de mit kapnak a többiek, azok, akik „csak” takarékoskodnának? Pedig a pénz megbecsülését, beosztását — és ha van miből —, gyűjtését fiatal korban kellene elkezdeni. A diákok viszont különösebb matematikai zsenialitás nélkül is látják a mérleget: a jelenlegi — és nem régen módosított — kamatszámok régen mínusz előjelűek. P. S.

Itt is akadály, meg ott is

Mostanában, a kellemesen csendes őszi délutánokon gyakran teszek kiadós sétát lakóhelyemen, Kecskeméten a Műkertvárosban, a Rendőrfaluban, a Dárdai-telepen, vagy éppen a Hunyadivárosban. Örömmel tapasztalom, hogy mily sok helyen takarítják nemcsak a járdát, hanem az úttest szélét is az arra lakók. Másutt pedig akadályokba ütközöm, szinte lépten- nyomon.

Találkozom homokhegyekkel, téglapiramisokkal, s különféle vas- és betonszerkezetekkel, melyek a gyalogjárót teljesen elfoglalják. Érdeklődtem néhol, van-e ilyesmihez hivatalos papírjuk, mire a tulajdonosok meggyőződéssel azt felelték: a házaik mentén lévő közterületet bármikor felhasználhatják építési anyagaik tárolására.

Tudtommal ebből a „bármikor”- ból csak annyi az igaz, hogy a hatóság beleegyezésével, s a közterülethasználati engedély birtokában meghatározott ideig a járdán, vagy az úttest szélén maradhat bizonyos anyag. Az ilyen tartalmú jogszabály persze csak akkor ér valamit, ha annak érvényt szerez a hatóság...

Boros Jolán

Kecskemét

Utasbaleset — kálváriával

Azt a májusi délelőttöt, no és az utána következett kellemetlenségeket nem felejti el egyhamar a sükösdi Spekner Kristófné, aki elgondolkodtató esetét így idézte fel:

— Érsekcsanádon 8 óra 30 perc lehetett, amikor .felszálltam a lakóhelyemre tartó autóbuszra. A sofőrnél megvásároltam menetjegyemet, éppen a kocsi hátsó részébe igyekeztem, hogy minél közelebb legyek a leszállásra kijelölt ajtóhoz, amikor elindultunk. A hirtelen mozgás következtében megcsúsztam az agyonolajózott padlón és a térdem nekiütődött az egyik ülőhely fémből készült szélének. Mindezt látta a közelben tartózkodó két ismeretlen női utastárs, akik arra is felfigyelhettek, hogy pár perc elteltével összeráncolt homlokkai jeleztem egyre erősebb fájdalmaimat.

Lakásomhoz megérkezve már alig bírtam felkapaszkodni a lépcsőkön. Másnap orvoshoz mentem, aki azonnal beutalt a bajai kórház baleseti sebészetére, ahol a röntgen töréses sérülést mutatott ki. Gipszkötést kaptam. Először feküdnöm kellett, azután már járkálhattam.

Néhány nap múlva elutaztam a járatot fenntartó Volán kalocsai főnökségére, s ott panaszt tettem, mire a forgalmista hölgy közölte: legalább két tanúval bizonyítsam be a balesetem tényét és okát. Az említett két idegent máig sem tudtam fellelni, ezért az ügyem elintézése, vagyis a károm megtérítése megállt.

Érthetetlennek tartom, hogy a kórházi leletem és zárójelentésem, a két hónapig tartó táppénzes állományomról szóló igazolás, Valamint a balesetemről készült jegyzőkönyv miért nem elegendő a károm, vagyis a táppénzem és a korábbi keresetem közötti különbözet megtérítéséhez. A tanúk hiánya alighanem csak; kapóra jött ,ürügy ahhoz, hogy a közlekedési cég kibújjon a fizetési kötelezettség alól.

Nos, utánajártunk a történteknek, s ennek során a következőkre derült fény:

Olvasónk érdekében a munkáltató, vagyis a sükösdi Május 1. Termelőszövetkezet jogsegélyszolgálata működött közre. Többi között segített kitölteni az utasbaleseti jegyzőkönyvet, melyet a szükséges orvosi papírokkal együtt eljuttatott a szóban forgó buszjárat gazdájához, a Volán kalocsai főnökségéhez. Ott Szili János főnökségvezető nem volt hajlandó megerősíteni a jegyzőkönyvben foglaltakat, mivel ott nem szerepelt a szemtanúk neve, illetve vallomása. Mindezek ellenére az iratokat továbbította az Állami Biztosító bajai fiókjához, ahová közben kárigénnyel fordult Speknerné. A biztosító július 22-ei keltezésű levelében arra kérte a kalocsai Volán-főnökséget, hogy legalább az érintett sofőr nyilatkozatával járuljon hozzá a dolog tisztázásához, tehát ahhoz: megfelel-e a valóságnak az ügyfél állítása a buszpadló friss, erős olajozásáról. Erre augusztus 9-én így válaszolt írásban Balogh Ferenc gépkocsi- vezető: „A gépkocsi padlóját én azon a napon nem olajoztam fel, illetve a padló nem volt nagyon olajos. Az utas a baleset tényét nem közölte velem.”

Ezek után a Kunság Volán kecskeméti központjához fordultunk, s ott Kovács Ferenc igazgatóhelyettes és dr. Torna László személyforgalmi osztályvezető közölte velünk, hogy a balesettel kapcsolatban a kalocsai főnökségük megtette a szükséges intézkedést, a többi a biztosítón múlik.

A szerkesztő megjegyzése:

Mivel máig sincs megbízható értesülésünk a kálváriává torzult baleseti ügy rendezéséről, engedtessék meg a saját véleményünk közreadása:

A busz utasa helyesen tette volna, ha sérülését nyomban tudatja a sofőrrel. Amiatt viszont nem húzhatja a rövi- debbet, mert esetének idegen tanúit nem „igazoltatta”, az adataik későbbi felhasználása végett. Ilyen kárügyben elengedhetetlen az illetékesek gyors, rugalmas intézkedése.

Tisztességtelen-e a képeslap ára?

Az utóbbi időben jó néhányan — például Ardai Pálma, Farkas Béla, Kövér Elek és Sörös Jánosné — kifogásolták, hogy az újságpavilönokban és az írószerboltokban igencsak eltérő áron kaphatók az ugyanazon méretű és hasonló szakmai színvonalon kidolgozott képes levelezőlapok. Az a kiadvány, amely az egyik helyen 3 forint 50 fillérbe kerül, másutt 5 forint, s néhol még ennél is számottevőbb a differencia.

Olvasóink a többi között Tiszakécs- kén tapasztalták, hogy nagyon megnőtt e cikk ára. Feltételezésük az: egyes kereskedelmi cégek önkényesen állapítják meg, mit mennyiért adnak.

E bejelentés nyomán a megyei kereskedelmi felügyelőség közbenjárását kértük. A hatósági vizsgálat eredményéről így számolt be a felügyelőség vezetője, dr. Jobbágy Lajos:

— Az Árhivatal 10/1987. (X. 15.) ÁH számú rendelkezése szerint a képes levelezőlap az úgynevezett szabadáras cikkek kategóriájába tartozik. Ez dny- nyit jelent, hogy a fogyasztói, árának kialakításában az előállítására fordított költségek, valamint a kereslet—kínálat aránya a döntő tényező. A tiszakécskei áfész ezzel a lehetőséggel élve határozta meg, hogy a forgalmazandó képeslapjaiért mennyit kér. Intézkedése nem sérti a tisztességtelen árról szóló 42/1987. (X.

13.) számú minisztertanácsi rendeletet.

ÜZENJÜK

„Alkalmi árusítók" jeligére, Kalocsára: Július elsejétől hatályos a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a szociális és egészségügyi miniszter 10/1988. (VI. 30.) MÉM—SzEM számú együttes rendelete — megtalálható a Tanácsok Közlönye 14. számában —, amely a többi között kimondja, hogy a mezőgazdasági kistermelő a saját tenyésztésű, nevelésű állatától származó tejet, tejterméket és tojást, meg a vágott baromfit közvetlenül értékesítheti a fogyasztóknak. E nyersanyagokat azonban csak megfelelő képesítéssel rendelkező személy dolgozhatja fel — a szigorú állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai előírások betartásával — eladási célból.

Buzsik Bélának, Kecskemétre: Ön — volt betegként — szóvá tette, hogy a megyei kórház általános sebészeti osztályán udvariatlanságot tapasztalt az ápoló személyzet részéről, akik „jóvoltából" kissé hosszú várakozás után kapta meg fontos gyógyszerét. Az ezzel kapcsolatosan lezajlott vizsgálat csak az utóbbi panaszt találta bizonyítottnak, s a történtekért felelős ápolónő figyelmeztetést kapott — közölte szerkesztősé-' günkkel az intézmény főigazgató-főorvosa, dr. Kovács A. Gábor.

Győri Istvánnak, Lajosmizsére: A KRESZ 26. paragrafusa értelmében a sebességet úgy kell megválasztania az autósnak a megadott határértéken belül — ez lakott területen maximum 60 kilométeres haladást jelent óránként —, hogy az ahhoz tartozó féktávolság ne legyen hosszabb, mint a belátható útszakasz. Az ilyen témakörben hozzánk érkezett leveléből arra következtetünk: a személygépkocsi, amely ön mellett elszáguldott az E5-ös főútvonal helyi, pontosabban belterületi szakaszán, jóval túllépte a megengedett sebességet. Mivel utólagé tényt nem lehet bizonyítani, csak abban reménykedhetünk, hogy a közlekedésrendészet szigorú hálóján egyszer fennakad ez az „úrvezető” is, feltéve, ha továbbra is fegyelmezetlenül viselkedik a volán mellett.

Kovácsné Harkai Ibolyának, Madarasra:

A honvédelmi törvény szerint férjének meg kell kapnia munkáltatójától az átlagbért arra a napra, amikor honvédelmi kötelezettségét teljesítette. Ez utóbbinak minősül az is, ha a hadkötelest például adategyeztetés vagy ruhaellátás miatt rendeli be az illetékes katonai parancsnokság. Amennyiben az e vonatkozású bérjogosultságot vitatja a munkahely, a jogsértett dolgozó igényelheti a megyei tanács vb munkaügyi hatóságának közbenjárását. A levelében említett másik problémára reagálva javasoljuk az érdekelt kismamának, hogy a részletes felvilágosítást kérő soraival keresse meg a megyei társadalombiztosítási igazgatóságot. Címe: Kecskemét, Jókai tér 7. 6000.

T. P.-ncnek, Kecelre és Sujbó Sándomé- nak, Kunszentmiklósra: A településfejlesztésről szóló jogszabály kimondja, hogy a lakás- tulajdon alapján kivetett ilyen befizetési kötelezettség alól mentesül az, akinek családjában — figyelemmel a házastárs és a háztartásban levő más hozzátartozó keresetére — nem haladja meg a havi 2500 forintot az egy főre jutó jövedelem. A helyi tanács-egyéb címen is dönthet mentességről vagy kedvez- • ményről, ha felhatalmazza rá a vonatkozó rendelet, amely mintegy kiegészítője az országos hatályú előírásnak. Olvasóinknak tanácsoljuk, hogy a szociális körülményeikre hivatkozással kérjék a teho összegének mérséklését, esetleg törlését az ügyben első fokon intézkedni illetékes községi szakigazgatási szervtől.

Szerkesztette: Velkei Árpád

Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 •

t