Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-26 / 230. szám
1988. szeptember 26. • PETŐFI NÉPE • 3 A társasági törvény rendet vág a jogszabályok közt Beszélgetés a törvény-előkészítő bizottság vezetőhelyettesével A társasági törvényről tanácskozott legutóbbi ülésén a megyei képviselőcsoport. A törvénytervezethez kapcsolódva élesen vetődött fel a kérdés: mi lesz a szövetkezetekkel? Azok >ajon átalakulhatnak-c részvény társasággá — ha úgy (lön te-, nek? Erről is kérdeztem dr. komároiiuHiáboirt. az. igazságé ügyi Minisztérium osztályvezető-helyettesét, a társasági törvényt előkészítő munkabizottság helyettes vezetőjét, aki a képviselőket is tájékoztatta. : — Tehát átalakulhatnak a szövetkezetek? — Az átalakulást egy másik törvény fogja majd szabályozni, ami várhatóan januárban kerül az országgyűlési képviselők elé. E mostani törvénytervezet nem tesz különbséget a szövetkezetek és a vállalatok között, e szervezeteknek is megadja ugyanazokat a jogosultságokat. — De az átalakulás már most élénken foglalkoztatja a gazdasági szakembereket. Nyilván nem véletlenül. Mi ezzel kapcsolatban a fő gond? — A tulajdonviszonyokat kell egyértelműen meghatározni. A vállalatoknál azt, hogy az állam-e a tulajdonos, vagy a vállalat. A szövetkezeteknél pedig azt, hogy mi legyen a közös tulajdonnal. Ami nem osztható fel egyszerűen a jelenlegi tagság között, hisz lehet, hogy néhányan csak alig pár napot töltöttek el a szövetkezetben, s így ez igazságtalanság lenne az alapítókkal szemben. De a bevitt vagyon eredete sem igen nyomozható már ki. Hisz az egykori alapítók közül sokan már nem is élnek. S további bonyodalmakat okoz az évek során kapott állami támogatás. Azzal mi legyen? Ezeket a kérdéseket az előkészítés során mind számításba kell venni. — Úgy tűnik, hogy az érdek- védelmi szervek tiltakoznak legjobban a szövetkezetek — legyenek azok ipari, mezőgazdasági, fogyasztási — egy-.azj egyben történő átalakulása ellen. Netán attól félnek, hogy nem lesz kinek az érdekeit védeniük, s ezáltal önmaguk feleslegessé válhatnak? — Mindenképpen megváltozik az érdekvédelmi szervek szerepe. Ez szükségszerű is, mert ezek ugyan látszólag alulról építkező társadalmi szervek, de számos hatósági jellegű feladatot is ellátnak. A tagok befizetései jóvoltából jelentős pénzek fölött rendelkeznek, s nagy a szavuk a különböző támogatások odaítélésekor. — Most pedig van olyan javaslat is — természetesen ezen érdekvédelmi szervezetektől származó —, hogy például a szövetkezeti közös vagyon automatikusan hozzájuk kerüljön. Ez ellen persze sokan és jogosan tiltakoznak. Arról nem is szólva, hogy igen furcsa helyzetet eredményezne, ha például az érdekvédelmi szervezet és az a gazdaság, amelyiknek az érdekét ő képviseli, ipondjuk, közösen alakítana részvénytársaságot. — Az egyértelmű, hogy akinek tulajdonosi jellegű hatalma van valaki fölött egy közös szervezetben, az nem képviselheti a másik érdekeit. Ez elhárítható azzal, hogy mondjuk nem az érdekvédelmi szerv a tulajdonos, hanem egy általa létrehozott sajátos intézmény, aminek viszont ő a tulajdonosa. — Ez a gondolatmenet logikailag végigkövethető, kérdés: van-e ennek értelmet — Sok értelme nincs, ám a variációkat számításba kell venni. Éppen ezért — jóllehet e javaslatot szinte mindenki ellenzi — nekünk valamennyi elképzelhető változaton végig kell mennünk, hogy a helyes döntéshez legyen elegendő támpont. — A társasági törvény úttörő jellegű. Ez több vonatkozásban is igaz. Ám az is, hogy felveti jó néhány más törvény, jogszabály megalkotásának — mint a már említett társasági törvény — vagy megváltoztatásának, megszüntetésének szükségességét. — Ezek a munkálatok folynak. Az érdemi szabályozás nagy része, sajnálatos módon, még mindig nem törvényekben fejeződik ki, ezért a társasági törvény elfogadása csak néhány alapvető törvényt érint, viszont rengeteg végrehajtási jellegű vagy önálló, mögöttes jogszabályt is, amelyeket alacsonyabb szinten hoztak. — Ez milyen munkát ró önökre? — A jogalkotási munkamegosztásból következően ez azokra a tárcákra ró feladatot, ahol e jogszabályok jelentkeznek. így elsősorban a Pénzügyminisztériumra, valamint a bér- és munkaügyi hivatalra, de kisebb arányban más tárcákra is. — A társasági törvénytervezetet az eddigiektől eltérően egy, a minisztériumoktól független munkacsoport készítette elő. Mi a garancia, hogy az ehhez kapcsolódó, módosítandó jogszabályok — amelyeket az egyes tárcáknak kell kidolgozniuk — nem tárcaérdeket tükröznek majd? — Ennek egyetlen garanciája van: a jogalkotás nyilvánosságának megteremtése. Meghatározó a tavaly elfogadott jogalkotási törvény is, amely sok területen törvényi szabályozást előírva lényegesen magasabbra emelte a jogalkotás színterét. Az persze természetes, hogy egy jogszabálytervezetben a tárcaérdek is kifejeződik. De ez nem mehet túl bizonyos határon. A Minisztertanácsban például már ütköznek a tárcaérdekek .. . — Tudna erre példát mondani? — Itt van mindjárt a társasági törvény kidolgozásakor a külföldiek részvétele a vállalkozásokban. A Pénzügyminisztérium igen erőteljesen érvelt amellett, hogy mindenfajta külföldi részvételt engedélyhez kössön. Az előkészítő bizottság azonban csak az ötvenszázalékosnál nagyobb külföldi részaránynál tartotta ezt indokoltnak. A kormányzat — félretéve a pénzügy költségvetési és devizális szempontjait — a bizottság javaslatát támogatta, s az került be a törvénytervezetbe. Váczi Tamás Vigyázzunk! Az, hogy a technika mindinkább megszabadítja az embert a nehéz fizikai munkától, enyhén szólva nem újság. De hogy most már életünk olyan apró ténykedéseitől is felmentenek minket a technikai újdonságok, amelyekről eszünkbe se jutott volna azt állítani, hogy jaj, de kimerítettek bennünket — az már túlzás. Hogy hova vezet mindez?. . . Vegyük csak például a karórafelhúzást. Kapott-e valaki is sérvet attól az erőfeszítéstől, amíg napjában egyszer, mondjuk fél percen keresztül folpercegtctte karóráján azt a recés kis izé-mizét? Mert mi történt? Arra a harminc másodpercre kissé megemelte csuklóját, miáltal a könyék is magasabbra húzódott. És kész. Nem, egy francia cég még ezt a csepp testgyakorlást is elirígyelte tőlünk. Olyan zsebórát készített, amelyet a levegő hőmérsékletének változása hoz mozgásba. Elég hozzá az időjárás legkisebb változása is. A konstrukciószerkesz- lők szerint a holnap óráját 600 évig nem kell tisztítani. (Könnyű azt mondani; ellenőrizze, aki tudja.) Haladjunk tovább — kézről a lábra. Megint a franciák nem nyughattak. Egy párizsi divatház olyan cipömodellt hozott forgalomba, amely fájdalmas, nyögő hangot ad, ha a tulajdonosa rálép valakinek a lábára. Tetszik érteni? Még azt a kis nyüszítést, szisszenést is ellopják a sértett szenvedőtől. De maradjunk meg a lábnál. Mintha világjelenséggé harapózott volna el, hogy egyáltalán a lábhasználat alól is egyre rafináltabb eszközökkel iparkodik mentesíteni az embert a technika. Nyugatnémet mintával szolgálhatunk. Az ottani vasutak figyelmessége révén ezentúl a tanácskozásokra is tanácskozva juthatnak el a tanácskozók. Nem kell hát lótni-futni, szervezkedni, utánajárni, hogy egy értekezletre kellően felkészüljenek, mert mindez ülve is megoldható. A nyugatnémet vasutak olyan kocsikat bocsátanak a konferenciákra csoportosan utazók rendelkezésére, amelyekben kényelmesen lehet tanácskozásokat folytatni, a konferenciára felkészülni. A háló- és étkezőko- csik mellett speciális konferenciavagonokat kapcsolnak a szerelvényekhez. Mi jöhet még ezután? Idővel akár le se tegye lábát a szerelvényről a konferenciázó társaság. Mert ha egyszer általánosan elterjed a konferenciaszerelvények vasúti forgalma, megépülnek majd a külön konferencia-pályaudvarok, ahová az értekezletek menetrendje szerint futnak be a vonatok. Akkor majd akár ki se szálljanak vagonjaikból az érte- kezők. hiszen van telefon, s üzemi televízió. Lehet, hogy a végén nem is lesznek képesek kiszállni egykoron a vonatér- tekezök. Mert egyszerűen nem férnek ki az ajtón. Úgy elhíznak az örökös ülésezésben. No de ezt a veszélyt előre sejtve lépett sorompóba egy brit vállalat. Már meg is szerkesztett egy komplexebb műveletre alkalmas, emberkéz-mentesitő szerkezetet. Mosdatógépet konstruált és gyárt. Aki mosakodni akar, vagy magát mosdatni vágyik, beáll egy tusfülkeszerű szekrénybe. Beállítja a neki tetsző vízhőmérsékletet, majd gombnyomásra nedves, váltogatható illatú szappanlével átitatott, „beépített" jókora szivacsok és puha dörzskefék veszik kezelésbe. Automatikusan! Végig a végtagjait, egész testét. Utoljára a gép le is ztdtanyozza használójáról a szappanlét. Csak épp a törűlközésl kell az illetőnek eská elvégeznie. Ezt már úgyszólván öntudatlanul cselekszi, hiszen a bizsergetö, paskoló, csutakoló önmosdatástól ekkorra már valóságos kéjmámorban ringatózik. Nemde ez már túl sok a jóból? Mindez azonban hagyján. De itt van már az emberpótló gép is, közismertebb nevén a robot. Szülőatyja egy angol elektromérnök, aki világra hozta az első robotpapát. Ámbár tekinthetjük szüleményét robotmamának is, hiszen „nemétől függetlenül’ tud mesélni, énekelni, sőt sok tipikus gyerekkérdésre válaszolni is. Ha pedig a gyerekek rosszalkodnak, ..emberid” begerjed a „Robi". Erélyesen rájuk förmed: „Hagyjátok abba a civakodást vagy nyomban mars az ágyba!” Mi lehet az általános elgépesedés következménye? Rossz rágondolni. Eljöhet az az idő, ha nem vigyázunk, amikor az egyre tökéletesebb robotok valamelyike — mondjuk elromlik, magas vérnyomásba esik és egyszeresük ellentmondást nem tűrően fakad ki: „Gyerekek, gondoljuk meg: bízhatunk még az emberben? Mi a fenének van szükség rá?!" Tóth István ÚJ ÉS HAGYOMÁNYOS, BEVÁLT TERMÉKEK Megyei kiállítók az őszi BNV-n • A Kalocsai karamell Sütő- cs Édesipari Vállalat kilenc új termékét állította ki. • Bevált, hagyományos gyártmányaival jelentkezett a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat. • Elismerő oklevelet kapott a Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Ist- ván-csipkéje. © Vetró Mária laboráns zománco- zási bemutatót tart a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár kiállítási területen. © A Dutép flexibilis fémtömlői második alkalommal nyerték el a Kiváló Áruk Fóruma elismerését. 0 Újdonságok a Bácska Bútoripari Vállalat vitrinjei és Matyiin fantázia- nevű ülőgarnitúrája. (Gaál Béla felvételei) A LAKOSSÁG A NYERTES! Névjegy a városházáról Megírja-e valaki, hogy az utóbbi évtizedekben miként sikerült bonyolulttá nehezíteni a könnyű ügyeket? Drágává az olcsót? Körülményessé az egyszerűt? Hajdanán csak bement a mérnök, tanár, kisvállalkozó, orvos, gazda, kereskedő, színész valamelyik útjába eső kisebb nyomdába, ha névjegyre volt szüksége. Sürgős esetben megvárhatta a rendelés elkészítését. Ausztriában a közelmúltban magam is jártam egy kis tipográfiában: maga a tulajdonos beszélte meg üzletfelével, hogy milyen nyomtatványt szeretne. Az irodából nyíló kis helyiségben pillanatok alatt kiszedte a kért szöveget, helyezte el a formát a modem magasnyomóban. A továbbiakat felesége intézte. Mindössze két percig tartott az ügylet adminisztrációja, a névjegyek elkészítése talán bő félóráig. A megyei nyomda központi üzemének kihelyezése kecskémét szélére, a Petőfi Nyomda új csarnokainak felépítése óta jó néhány órát vett igénybe szimpla közönségszolgálati nyomtatvány beszerzése. (Eléggé nehezen közelíthető meg a Szegedi úti telep.) A nagyüzemi gyártási mechanizmus következtében — legalábbis régebben — mintegy húsz ember foglalkozott egy- egy nyomtatványrendeléssel. Több irodát megjárt a rendelést tartalmazó tasak, amíg célhoz ért. Időben, pénzben többe került olykor a leves, mint a hús. Mindenki jól járt a városi tanács és a Petőfi Nyomda megállapodásával. Az ipari üzem — mint erről lapunkból értesülhettek olvasóink — lemondott a lakossági célú apró nyomtatványok készítéséről. Több gépet, betűcsaládot átadott a tanácsnak a világbanki támogatásból épülő új műhelyekhez szükséges terület úgynevezett kezelési díjának elengedése fejében. Csak féligazságot mondanék, ha azt írnám, hogy az ez ügyben kezdeményező, vállalkozó kedvű tanács csupán bevételeinek növeléséért bővítette házinyomdáját. (Igaz, majd hatvan esztendeje még pénzt is nyomtak a régi litográfia-rendszerű gépeken.) Még akkor sem módosítja lényegesen a tanácsi költségvetést az új szolgáltatás, ha okosan vezetik a kis tipográfiát, de azért tényleg minden forint számít pénzszűkés világunkban. Arról nem is beszélve, hogy a jövőben önköltségesen, olcsóbban állíthatják elő saját kiadványaikat. A lakosság nyeri a legtöbbet. A születés, a házasság, a haláleset bejegyeztetésére a városházát fölkereső polgárok azonnal — mint ezt Katona Lászlótól, a tanács gazdasági hivatalának vezetőjétől megtudtam — megrendelhetik az épület Nagytemplom felöli oldalán található felvételi helyiségben, vagy a családi irodában a kívánt meg- : hívót, értesítőt. A másféle kisnyomtatványt óhajtóknak sem kell kikutyagolniok, kibuszoz- niok vagy -autózniok a Szegedi útra. Jól felszerelt kis üzem formá- • lódik a Kossuth téri épületben! Most minden attól függ: sikerül-e a megfelelő embereket megtalálni működtetéséhez. Jó szakemberek jöttek át a nyomdából, biztatóak a kilátások. Dicsérhetjük egy-két év múltán a tanácsi nyomdát: nemcsak gyorsan, viszonylag kis önköltséggel dolgoznak, hanem modern, elegáns, a közízlést kedvezően befolyásoló termékeiért is? Reméljük. Különben, a jelek szerint, a tanács új szolgáltatásával valami ismét egyszerűbb lesz. H. N. «
