Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

1988. szeptember 22. 9 PETŐFI NÉPE 9 3 AZ ELSŐ IDŐSZAKBAN KEDVEZMÉNY Új alapon a lakásbiztosítás Drágábban — többet A televízióból már tudjuk: gyökeresen megváltozik a lakásbiztosítás rendszere. Az eddigi díj többszöröse fejében ezentúl az esetleges kár napi értékét térítik meg. Az üzletkötők már megkezdték munkájukat: jövő decemberig kell megállapodásra jutniuk minden eddigi biztosítottal. A fel­adat nagy: Bács-Kiskunban 180 ezer háztartást érint. A részletekről Tóth Lászlót, az Állami Biztosító Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának lakos­sági osztályvezetőjét kérdeztük. NAPPALI KÓRHÁZ — TÖBB A VÉRADÓ — SEGÉLY TAGDÍJBÓL Milyen a kirgiz vöröskereszt? 9 A delegáció tagjai a vendéglátók körében — Tulajdonképpen miért van szükség új lakásbiztosításra? — Mert a régi már 12 éves, díjai azóta változatlanok. Ugyanezért a pénzért azonban többet kell nyújta­nunk: 1975-ben 79 forintot térítettünk egy átlagos üvegtörésre, tavaly hétszer ekkorát: 545 forintot. Betöréses lopás miatt az elmúlt évben hússzoros kárt fizettünk meg, mint 1975-ben. Amíg például tizenkét esztendeje 6200 forint volt a lakások négyzetméterének pótlá­sa, addig a költségek 1988-ra 23 300 forintra növekedtek — a példákat to­vább sorolhatnám. Ráfizettünk tehát a lakásbiztosításra — ezeket gyakorlati­lag mind az ÁB kezeli, Bács-Kiskun­ban mintegy 180 ezer kötvényt —, ugyanakkor pedig ügyfeleink is bírál­tak bennünket, mert eddigi szerződése­ink értelmében a kártérítési összeg a beszerzéskori érték lehetett csak. — Tehát kidolgozták az új módoza­tot. Miben új? — Elvileg és gyakorlatilag is konkré­tan egy bizonyos lakásra, házra szab­ható, ez ügyfelünk és a biztosító megál­lapodásától függ. Korábban ez nem A soltvadkerti tanács legutóbbi ülé­sén áz egyéb napirendi pontok megtár­gyalása több óráig tató parázs vitává fajult. Az előzmények: A nagyközségben a kultúra házát régen kinőtték, emellett elavult és élet- veszélyes az épület. Ezért is született két évvel ezelőtt az egyetértő határozat: újat kell építeni. A tervező megkapta a megbízást azzal, hogy vesse papírra az 1200 négyzetméteres építményt úgy, hogy a megvalósításra körülbelül har­mincmillió forintot tudnak áldozni. Miközben a tervrajz készült, hozzálát­tak a terület kialakításához: a Hősök terén levő épületek kisajátításához. A háromszáz személyt befogadó lé­tesítmény költségvetését június végén a tanácsvezetés asztalára tették. Ebből kiderült: a szóban forgó beruházás — 1990-es befejezéssel — fedezet nélküli. Az ok: időközben a költségeket növelte az ÁFA és az egyéb árrendezések, amellett, hogy a tervező olyan műszaki megoldásokat álmodott, melyek tizen­REKORDÉV A A meteorológusok akkor beszélnek nyári napról, ha a maximum-hőmér­séklet eléri vagy meghaladja a 25 Celsi- us-fokot. Ha ez a szám 30, akkor hő­ségnapként veszik nyilvántartásba. Nos, az idei nyárra nem panaszkodha­tunk. Június, július és augusztus hó­napban összesen 63 nyári, valamint 23 hőségnapot jegyeztek. Mindezek ter­mészetesen meghatározták az idényjel­legű fürdők látogatottságát is. A strandszezonnak a napokban hi­vatalosan is vége. A fürdők üzemeltetői szinte mindenütt rekordévről számol­tak be. Az Eszak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat kecskeméti szabadidő- központjában május 8-a óta mintegy kilencvenezren váltottak belépőjegyet. Július 6-án pedig több mint négyezren keresték fel a megyeszékhely kedvelt pihenőhelyét, ahol az idén új gyermek­pancsolót adtak át a kicsiknek, s elké­szült az úgynevezett ponton-medence is. A kecskeméti idényfürdőt május vé­gén nyitották. Itt több mint száztizen- háromezren strandoltak a szezonban. A legnagyobb zsúfoltság július 24-én volt. A kiskunmajsai gyógyfürdő 1987 májusa óta — hétfő kivételével — fo­lyamatosan üzemel. Erre az évre két­százezer vendéget terveztek, akiknek az idén először már nemcsak melegvizes medencével szolgáltak: augusztus Fjé­től szeptember 10-éig idényfürdőzésre is volt lehetőség. A Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalatnak Kiskunhalason és Kiskő­rösön van szabadstrandja. Halason volt lehetséges. Az alapbiztosításhoz — mely az épületre, bérlakásra, azaz az ingatlanra érvényes — tartozik a fele­lősség- és ingóságbiztosítás. Ezt — egyéni igények szerint — ki lehet egé­szíteni vízkár-, üvegkár-, baleset-, és mezőgazdasági kistermelői biztosítás­sal — persze külön díjért. Új vonás, hogy ed.dig a szobák száma volt a díj­számítás alapja — ezentúl ez a lakás, illetve az ingatlan értéke lesz, amit ügy­felünk maga állapít meg. Azt és annyi­ra biztosít tehát, amit és amekkorára értékel — és ha kár éri, mi éppen így fizetünk. További újdonság, hogy a kártérítés új, azaz utánpótláskori érté­ken történik — ez azonban, az infláció miatt is, szükségessé tette értékkövető díjfizetési rendszer kidolgozását. Ha a speciálisan kidolgozott árindex évi 5 százalék fölé emelkedik, növekszik a díj, ha ennél kisebb az infláció, akkor nem nő. —- Ezek után kiváncsi vagyok néhány konkrét példára. — Vegyünk egy VI. emeleti 63 négy­zetméteres öröklakást, ahol mondjuk 100 ezer forint értékű ékszer, festmény található, a berendezés maga 315 ezer­millióba kerülnének. így lett vita tár­gya a kultúrház léte. Berkecz László tanácselnök vitaindí­tójában elmondta, hogy a szakigazga­tási szerv nevében vétóval élt a határ­idő ellen, és azt az illetékesek elfogad­ták. Az 1990-es építési határidő módo­sítható. Ezután egymást követték a hozzászólások. Varjasi István javasol­ta, hogy éppen a további költségemel­kedések miatt azonnal hozzá kell kez­deni a beruházáshoz. Ehhez Városi Pál is csatlakozott, s mintegy fogódzónak említette, hogy a nemes cél érdekében a lakosságra lehet számítani. Nagy Ká­roly póttanácstag, nyugdíjas tanácsel­nök emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy már az ötvenes években is felme­rült az új kultúrház létrehozása. Fel­idézte azt is, hogy hasonlóan kezdődött az iskola és a tornacsarnok építése. Vé­gül mindkettő elkészült. Káposzta La­jos evangélikus esperes szintén sürgette a beruházás megkezdését, mondván, a május elsejétől augusztus 30-áig 62 ez­ren hűsöltek a medencékben. A közeli kempinget pedig három évvel ezelőtt nyitották, s az idén először állandóan telt ház volt. A kiskunfélegyházi strand gazdája már öt esztendeje a helyi Lenin Terme­lőszövetkezet. A gyermek-, az úszó- és a termálmedencékben egy-egy hétvégi napon több mint kétezren fürödtek. Az be került, kötnek felelősség-, vízkár-, üveg- és balesetbiztosítást is — ez ösz- szesen évi 1536 forintos biztosítást, azaz havi 128 forintos díjat jelent. Ha ugyanez a lakás tanácsi, és minden más körülmény változatlan, akkor havonta 116 forintot kell fizetni. Egy átlagos méretű, 100 négyzetméteres családi há­zért, melyet 2,2 millióra becsül tulajdo­nosa, ahol 100 ezer forintnyi ékszer és festmény található, a berendezés pedig félmilliót ér, a tulajdonos vízkár-, üveg-, baleset- és persze felelősségbiz­tosítást is köt, évi 2580 forint, azaz havi 215 forint fizetendő. — Egységesek ezek a feltételek? — Az országban több biztosító mű­ködik, ezt az új „Családi Otthon” elne­vezésű módozatot azonban mintegy két esztendeig tartó munkával közösen dolgoztuk ki, és — az Állami Biztosí­tásfelügyelet döntése értelmében — minden társaság azonos feltételekkel köteles dolgozni. — Az új szerződések megkötésével a régiek érvényüket vesztik. A szervezés már meg is kezdődött? — Az első tapasztalataink kedvező­ek: az emberek azt ugyan nyilván nem fogadják örömmel, hogy jelentősen megemelkednek a díjak, viszont belát­ják, hogy végül is jobban járnak. Sze­retném még elmondani, hogy üzletkö­tőinket igazolvánnyal láttuk el, jövő szilveszterig mindenkit személyesen ke­resnek föl. Akik elsők között kötnek új biztosítást, azok 10—30 százalékos en­gedményt kapnak. Hosszabb idő óta ez a legnagyobb vállakózásunk — a ma­gunk részéről bízunk a lakosság megér­tésében, hogy belátják: a változásra ép­pen az ő érdekükben kerül sor. nyolcezer ember a várakozásba hama­rabb belefárad, mint a munkába. A nagyközség története bizonyítja: a közös erő, a segítség sokszor többet ér a meglevő forintoknál. A fentiekkel ellenkező vélemény is elhangzott. Fekete Ferencné, az általá­nos iskola igazgatóhelyettese, gazdasá­gi helyzetünkre hivatkozva, az építke­zés megkezdésétől óvta a községet. Vé­gül a mielőbbi cselekvésre ösztönző ér­vek győztek. A művelődési ház alapozásához ha­marosan hozzáfognak azzal, hogy a költségekből kisebb-nagyobb tervmó­dosításokkal lefaragnak, és a létesít­mény átadását valamivel későbbi idő­pontra tervezik. Addig az országos közművelődési alapból hozzájárulást, a városkörnyéki alapból pedig hitelt remélnek. Mindemellett bizonyára lesznek lakossági felajánlások, jóté­konysági kezdeményezések is. P. S. április vége óta nyitva tartó szabad­strand e hónap végén bezár. Bács-Kiskun kedvelt üdülőterülete lett Soltvadkert. A tónál június közepé­től augusztus végéig több mint százez­ren váltottak strandbelépőt. A kem­ping tízezer táborozójának egyötöde nyugati országokból érkezett. P. S. Nemrégiben háromtagú delegáció utazott Bacs-Kiskun megyéből Kirgizi­ába. Ezt megelőzte, ■hogy tavaly októ­berben kirgiz vöröskereszteseket látott vendégül a Magyar Vöröskereszt me­gyei vezetősége. Á két szervezet közötti kapcsolat tehát így kezdődött, s most az idei látogatással folytatódott. A távoli országban egy hétig tartózkodó magyar küldöttség tagja volt Iglódi Miklós, a vöröskereszt megyei vezetőségének tit­kára. Tőle kérdeztük meg, mit láttak, mit tapasztaltak Kirgiziában. —Mi a célja ezeknek a kölcsönös láto­gatásoknak? • — Tapasztalatcsere, egymás tájékoz­tatása a vöröskereszt munkájáról. — A tájékoztatás bizonyára sokolda­lú. Beszélne bővebben a programról? — A megérkezésünkkel kell kezde­nem. Nagyon megtiszteltek bennünket azzal, hogy a Kirgiz Köztársasági Vö­röskereszt Központi Bizottságának el­nöke, Raisza Ibraimova fogadta a dele­gációnkat. Még ezen a napon az egész­ségügyi miniszterrel találkoztunk, aki tájékoztatót adott az országról és az egészségügyi helyzetről. — Milyen ott a helyzet? — Előbb néhány adatot mondanék. Kirgizia nagy ország, lakossága azon­ban csak 3,6 millió. Minden településen, ahol háromezernél többen élnek, szak­rendelők működnek, melyeket a városi kórházak irányítanak. Az országnak 14 ezer 700 orvosa van, a kórházak átlago­san 250 ágyasak. — Jártak kórházakban is? — Kisebbekben igen, nagyobb kór­házat csak Os megyében mutattak. Azt tapasztaltuk, hogy szépek, tiszták, az alapvető műszerek megvannak és na­gyon egyszerű körülmények között gyó­gyítanak. A kórtermekben például csak agyakat láttunk, semmi mást. A bejá­ratnál felirat, mit hozzon magával a be­teg. Egyébként sokkal több a képes, raj­zos felvilágosítás, mint nálunk. — Más különbségekkel is találkoz­tak? — Igen. Ott megvalósították a nap­pali kórházat. Ide csak napi négy órára jön be a beteg kezelésekre, kúrákra, a többi időt otthon tölti. — Az eddig elmondottakból úgy tűnik, hogy, viszonylag jó az egészségügyi hely­zet. így van? —Nekik is vannak gondjaik. Például magas náluk a csecsemőhalandóság. Gyakoriak a szív- és érrendszeri, az on­kológiai betegségek, valamint a bal­esetek. Ez utóbbiaknál kell megjegyez­ni, hogy ádáz harcot folytatnak az ittas vezetés ellen. — Hogyan? — Nagyon szigorúan bírságolják az ittas vezetőt, s egyébként teljes szesztila­lom van. — Mi okozza a gyakori szív- és ér­rendszeri betegségeket? — Az egyoldalú táplálkozás. Renge­teg húst, tésztát és rizst fogyasztanak. Kedvencük a birkahús. A bes-barma- kot mi is megkóstoltuk. — Mi az? — Egyszerű az elkészítése. A frissen levágott kéthónapos bárányt sós vízben megfőzik. A levét csészékben erőleves­ként tálalják, a húst pedig nagy dara­bokban. Ä főtt birkafejet, mely a húsha­lom tetején díszeleg, maga a házigazda vagdossa szét és körbekínálja. Minden­ki a kezével vesz egy darabot, visszauta­sítani illetlenség. Ezen kívül ettünk fia­tal csikó húsából készült kolbászt és it­tunk kumiszt. Az mindig ott volt az asz­talon. Amikor kinn jártunk a hegyek­ben egy lótenyésztő család jurtájában, ott is ezzel kínáltak bennünket. Egyéb­ként hadd mondjam el, hogy a jurtában villannyal világítottak és csak cipő nél­kül lehetett belépni. A Vöröskeresztről még nem esett szó. Hogyan jellemezné a kirgiz szervezet munkáját? — Magas a szervezettség. Példaként hozhatom az orvostudományi főisko­lát, ahol a hallgatók 95 százaléka tagja a vöröskeresztnek, de az üzemekben is 80 —85 százalékos a tagsági arány. — Mivel magyarázható ez? — Ott a vöröskereszt olyan tömeg­szervezet, amely nagyon közel áll a la­kossághoz. Felvilágosító munkájával pedig sokat segít az egészségügynek. El­lenőrzik a lakások, a lakókörzet tiszta­ságát. Felkeresik a lázas betegeket, a be­fizetett tagdíjakból segélyezik a rászo­rultakat. Látogatják az egyedülálló idő­seket. Jótékonysági szolgálatot tarta­nak fenn, az ápolókat a lakossági ado­mányokból fizetik. Egy iskolában is jár­tunk, s azt tapasztaltuk, hogy sokkal több a vöröskeresztes gyerek, mint ná­lunk. — Hogy állnak a véradással? — A véradók száma magasabb. A kórházi dolgozók 60 százaléka vér­adó. Frunze, a főváros kórházában pél­dául annyi vért adnak a dolgozók, hogy az ott ápolt betegeknek elegendő. — Más téren is adakozóak a kirgiz emberek? —Sok jót mondhatok róluk. Közvet­lenek, őszinték, nyíltak. Nagyon ven­dégszeretők, a magyar embert különö­sen tisztelik. Ha valakinek magyar isme­rőse van, büszkén mesél róla. Gyakran hivatkoznak az ősi rokonságra. Egy- egy szó hasonlósága vagy azonossága bizony minket is meglepett. Az alma például náluk is alma. Vagy ugyanúgy ejtik a máj és kecske szót, mint mi. A tol­mács pedig tilmács. — Mit tapasztaltak az utcákat járva? — Nincsenek kirakatok. Az áruvá­laszték kicsi, de minden olcsó. Nincs magántulajdonú lakás, csak állami vagy szövetkezeti. — Ezek szerint sokféle élménnyel tér­tek haza. Gondolom, ezzel a kapcsolat *nem szakadt meg. — Inkább erősödött. A vendéglátást már viszonoztuk is. Pár hete Parádfür- dőn, a mozgássérültek táborában há­rom kirgiz úttörő töltöttel egy hetet. Ve­lük volt Petrunyina Tamara, az ifjúsági vöröskereszt vezetője is. Jövőre pedig újabb delegáció érkezik, majd ismét ma­gyar vöröskeresztesek látogatnak el Kirgiziába. Benkc Márta • A jurtába csak cipő nélkül lehetett belepni. mokból megtudta, milyen egyedülál­ló szakemberre tett szert. — Magyarázó leszel — veregette meg Kolja vállát. — Az ellátási osztályra irányít? — vesztette kedvét Kolja. — Ó, nem. Jelszavakat fogsz ma­gyarázni. Felrázni, lelkesíteni fogod a mi piszmogó hivatalunkat. És jöttek a jelszavak: „A munka frontjára állunk! Erősítjük, növeljük -— elérjük! Ketten, hárman, máris egy tucatnyian!" Úgy tűnt, Kolja karrierje biztos. Hamar divatba jött, hamar beállt a sorba, és hamar a csúcsra ért. Gyűlé­seket nyitott meg, szimpóziumokat zárt, kihirdetett, célozgatott. Nem sajnálta hangszálait. Egyszer bajba került. Hangja elvesztette színét, semmiben sem különbözött egy átla­gos, közönséges emberi hangtól. Az egészet üzemi balesetnek fogták fel, egy hétre kórházba küldték. Hiába, rekedt hangja nem jött helyre. Meg­hosszabbították a beutalót, de nem segített. Kolja elment a főnökéhez, és csendben, hitetlenkedve kezdett mondókájába: mi lesz most? — Semmi — felelte a főnök. — A szakmádban fogsz dolgozni. — Miféle szakmámban?— hőkölt vissza Kolja. — Hiszen én ezen a trallalán kívül semmihez sem értek. — Te tudod — legyintett a főnök. — Semmiben nem segíthetek. És Kolja munka nélkül maradt. Az egész statisztikát elrontotta. Most a hatóságokat járja és panasz­kodik. De bárhová megy, mindenütt ugyanazt mondják neki: „Manapság barátom, nincs kereslet a te szakmád iránt. Az egész káderszemlélet két szóba belefér: Dolgozni kell!" (Horváth Lilla fordítása) Cfzokatlan adottságát Kolja,Rjab- O kin egészen véletlenül fedezte fel. Egyszer az úttörővezető megkér­te, hogy tegyen egy felhívást a hul­ladékgyűjtésre. Kolja a táblához ment, szembefordult az osztállyal és kifejezően, hangját kissé elnyújtva megszólalt: — Pajtások! Holnap mindannyian egy emberként hulladékot gyűjtünk. Úgy tűnt, Kolja semmi különöset nem mondott, szavaitól mégis min­denkinek végigfutott a hátán a hi­deg. Mindenki megértette, ha holnap nem tesz eleget a felhívásnak, nem adja le a telepen a megfelelő mennyi­ségű hulladékot, akkor valami olyan, de olyan történik ... És az osztály annyi hulladékot gyűjtött össze, hogy minden elkép­zelhető mutatót túlszárnyalt, bele­értve a tanulmányi előmenetelt, a magaviseletét, az iskolai énekkar­ban való részvételt együttvéve. Min­denfelé csak dicsérték az osztályt, az osztályfőnök fényképe pedig felke­rült a dicsőségtáblára. — Ez a mi Koljánk — osztozott a dicsőségben az osztályfőnök. — Lángra tudja lobbantani az embere­ket. Magához hivatta Kolját az igaz­gató. — Na, áruld el, mivel fogod meg a népet! Kolja nagy levegőt vett, és rákezd- te: — Egy mindenkiért, mindenki egyért! Lassan járj, tovább érsz! Ne kívánd más kenyerét! — Remek fickó vagy! — dicsérte meg az igazgató. — Kinevezlek szó­csőnek és hírharangnak. — Hogyan? — ijedt meg Kolja. — Buzdítani fogod az embereket, nagy dolgokra szólítod őket. Holnap a szülői értekezleten az iskola tata­LEONYID FULSTYINSZKIJ: A HANG rozására adandó jótékony adomá­nyokról fogsz beszélni. És Kolja beszélt. Mindössze né­hány szót mondott. Am úgy beszélt, hogy minden szülő beleremegett, és azonnal pénzért nyúlt a zsebébe. Kolja fenomén hangja nem adta meg magát a tudományos magyará­zatnak. Csak haragra kellett gerjed­nie, szemöldökét elrettentőén össze­húzni, és így megszólalni: „Elv-tár­sak!" —- vigyázzba vágta magát mindenki, aki csak élt. Az iskola befejezése után Kolja főiskolára felvételizett. A dékán, mi­után a jellemzésből tudomást szer­zett a most érettségizett diák ritka hangjáról, meghallgatta őt, és leír­hatatlan izgalomba jött. Kezét sza­porán tördelve szólalt meg: — Ilyen emberekre van szüksé­günk. Szolgálatot fogsz teljesíteni. — A seregbe akar küldeni? — Nem, a hallgatókat fogod szol­gálatra agitálni. — Milyen szolgálatra? — Amilyenre mondjuk. És Kolját felvételi vizsga nélkül — a rektorhelyettes fiával, a végre­hajtó bizottság elnökének lányával és a minősített sportolóval együtt —felvették. Tanulással Kolja nem fárasztotta magát. Ellenben intenziven fejlesz­tette hangszálait, tanulmányozta a jelszavakat, amelyeknek értelmébe nem hatolt be, csak azt tudta, minél több felszólító módnak kell bennük lenni. A kollektíva, ahová Kolja a főis­kola befejezése után került, kicsi volt, de tehetetlen. Ez derült ki a személyzetistől, aki a dokumentu­B. J. A SOLTVADKERTI TANÁCS DILEMMÁJA Parázs vita után: felépül a kultúra háza FÜRDŐMEDENCÉKNÉL 9 Amikor még népes volt a kecskeméti szabadidőközpont.

Next

/
Oldalképek
Tartalom