Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-26 / 204. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 26.

MA AVATJÁK:

Korszerű általános iskola és diákotthon Baján

• Az intézmény

pedagógusai, óvónői a díszítésért tettek sokat.

(Straszer

András

felvételei)

hhül-beliil modern, hangulatos az új intézmény. A hajaink éppen ma ünnepelnek, délelőtt avatják az általános iskolát és diákotthont, melyet hamarosan az enyhén fogyatékos gyermekek birtokba vesznek. Régi alom vált valóra most. Pontosan tizenöt évvel ezelőtt kezdődött a történet. A Művelődési Minisztérium és a Műber beruházásában, a Délterv ter\ezésében és a Blévisz kivitelezésében épült fel

a szép oktatási intézmény, ahol óvodások, általános iskolások, speciális szakiskolások szerezhetik meg a szükséges ismereteket és tölthetik el napjaikat a diákotthonban. Lapunkban már hírül adtuk, hogy elkészült a bajai gyógypedagógusok büszkesége, az új iskola. Rövid tudósításunk nem kis elégedetlenséget szült. Először erről beszél dr. Nagy Istvánná igazgatónő:

• Dr. Nagy Istvánné: — Az intézményi önállóság jegyében kezdünk munkához.

bán nyilatkozta, hogy a modern iskolában európai színvonalú oktatás-nevelés valósítható meg.

— Megint csak az oktatási törvényre hivatkozom először: az intézményi önállóság jegyében kezdünk munkához. Törekszünk az eredmények növelésére, a képességek fejlesztésére. A kísérletezésektől sem zárkózunk el; például az első osztályban az Országos Pedagógiai Intézet Az örömelvű iskola elnevezésű kísérletét kívánjuk megvalósítani. Újszerű lesz a technikatanításunk, különös hangsúlyt fektetünk a tanórán kivüli foglalkozásokra. Céljaink elérésében a videolánc, a számítógép-hálózat segít. Nem feledkezünk meg a közművelődésről sem. Ez utóbbi jelzi, hogy nyitottak akarunk lenni a város felé is. Szeretnénk, ha koncepciónk igazolásához időt kapnánk feletteseinktől. Éveken belül elválik majd, jó úton indultunk-e el. Azt akarjuk, hogy a gyerekek ne csak megéljenek, hanem boldogabban is tudjanak élni. Jó lenne véget vetni a sajnáltatás- nak, hiszen az legtöbbször megalázó szituációkat szül. Intézményünk százötven bentlakónak, 50-60 bejárónak készült, de többen jönnek hozzánk ősszel. Az összlétszámúnk biztosan eléri a 320-at, 350-et. Tizennégy tanterem, három óvodai foglalkoztató jut 25 tanulócsoportnak. Gondolja csak el... Miután megyei beiskolázású intézmény vagyunk, szűkebb pátriánkból vesszük fel a gyerekeket.

— Győzelem ez a nap?

— Persze, hogy örülünk a korszerű

iskolának. Borzák Tibor

küket. A gyerekpárti gyógypedagógus természetesen örül az oktatási törvény kínálta új lehetőségeknek, melyek a szakterületet érintik. Az eltelt évtizedek legszembetűnőbb változása éppen a névválasztásban rejlik. A másik pedig, hogy megszűnt a zártság, vagyis az értelmi fogyatékosok továbbmehetnek szakiskolába vagy szakmunkásképzőbe. Többen sikerrel veszik az akadályokat. Képességeik a döntőek.

— Ez a szép intézmény nagyon kellett. Talán úgy, mint egy falat kenyér?

— Mondok valamit, vagy inkább megmutatom az aktákat... Először 1973-ban vetődött fel a létesítmény gondolata, miután korábban szűkös helyen nyomorogtunk. Baján 1930-ban indult az értelmi fogyatékosokkal való foglalkozás, tehát már távoli múltra tekinthetünk vissza. A régi épületünket alakítgattuk, bővítgettük, de új létrehozására nem volt mód, hiába akarták többen is Baján. Eljutott a tervünk a minisztériumba, itt láthatja a dokumentumokat. 1978-ban kaptunk volna 50 millió forintot, de a megyétől elutasító válasz érkezett, és tervünket eleddig nem tudtuk megvalósítani.

— Mikor fordult a kocka?

— 1980-ban. Akkor a Művelődési Minisztérium, a megyei tanács és a város illetékesei helyszíneltek, megkezdődhettek a tárgyalások, a tervezések. Azt mondhatom: Baja kezdeményezett, a minisztérium kart nyújtott és végül megyei intézmény vált általános iskolánkból, diákotthonunkból.

— Gondolom, minden küzdelmet, hadakozást megszépít már a múlt. KorábNem örültünk a cikknek! Azt írták. miért kellett eltitkolni az intézmény nevéből, hogy enyhén értelmi fogyatékos gyerekek járnak majd ide. Most, amikor az új oktatási törvény is hangsúlyozza, hogy nem szabad a megnevezésben használni megkülönböztetéseket. A figyelmes bánásmód az értelmileg sérültek esetében követelmény! Igenis: képezhetők, nem csak fejleszthetők. Ezért hadakoztunk már évek óta, és most végre lehetőségünk adódott arra, hogy a nevünk is a többi iskoláéval azonos legyen.

Nálunk még mindig megbélyegzettnek számítanak az értelmi fogyatékosok?

— Érthetetlen! Külföldön együtt nevelkednek, tanulnak a sérültek és az egészséges gyerekek. Miért kellene őket kirekeszteni? A felnőtt társadalomban is együtt él sokféle ember. Sajnos, a hazai tapasztalatok lehangolóak, a beidegződéseken nemigen lehet Változtatni. Jó

lenne végre emberivé, egyszerűvé tenni a kapcsolatokat.

— Az iskola nevével kapcsolatosan mégsem értek egyet önnel. Nem hiszem, hogy hasznos lenne a „titkolózás”. Valahol mégiscsak becsapják a szülőket, a gyerekeket.

— Miért nem hiszi el, hogy emberibb, ha nem derül ki a megkülönböztetés? Miért induljanak hátránnyal a fogyatékosok? Ha elvégzi a nyolc osztályt, jelentkezhet középfokú intézménybe. Persze, nem biztos, hogy felveszik, nincs garancia arra, hogy eleget tud tenni a követelményeknek. De legalább a szülő és a gyerek tudja, érzi: nem más, mint a többi, próbálkozhat, továbbtanulhat. Becsapásról tehát szó sincs, ahogy állítja!

•— Érdekelne, mik a korábbi tapasztalatai.

— A Petőfi Népében közölt híradás után több szülő sírva keresett fel, hogy miért kell megint bántani őket és gyere•Ott- jártunkkor készült az aula dobogója.

AUGUSZTUS 27—28.

NÉPZENEI TALÁLKOZÓ KECSKEMÉTEN

Bartók és Kodály közös életműve*

Szinte regénybe illően érdekes, ahogyan a XIX—XX. század fordulóján új tudomány, új művészet támad Magyarországon. Gyökerei több országból és népből, több tudományból és művészetből erednek — hatásuk pedig szétárad a kultúra többi ágára s a világ mind több tájára.

A legfőbb és legkorábbi szál északi rokonainkhoz, a finnek Kalevala-eposzához vezet. Ezt akarta leforditani Vikár Béla úgy, hogy mind a magyar, mind a finn nyelvet a helyszínen, a nép közt járva-kelve figyeli, s hogy e népek észjárását, nyelvi fordulatait dalaikban és balladáikban, meséikben és közmondásaikban tanulmányozza. Vikár eleinte gyorsírással jegyezte a szövegeket, majd 1895-ben — Európában elsőként! — áttért a fonográfos gyűjtésre, amellyel a szövegek dallamait is megmentette az utókor számára. Már csak képzett zenészek kellettek, hogy a fonográfhengereken fölhalmozott dallamok százait-ezreit lejegyezzék.

Kodály 1903 őszén látott a felvételek meghallgatásához. Eleinte csak példákat keresett doktori értekezéséhez, melyet A magyar népdal strófaszerkezeté-ről készített. Ám a hangszerekről hallható zene igencsak elütött attól a stílustól, amit addig magyar népdalnak tartottak. Hasonló élményben volt része Bartóknak is 1904-ben, egy székely cselédlány énekét hallva. Ekkor még nem ismerte Kodályt, két évfolyam különbség volt köztük a Zeneakadémián, ami akkoriban erős válaszfalat jelentett. És azért sem igen tudhattak egymásról, mert egyéb tanulmányaik folytán Bartók a zongora tanszakhoz, Kodály pedig a tudományegyetemhez és az Eöt- vös-kollégiumhoz kötődött.

Közelebbi kapcsolatuk 1905-ben fejlődött ki. Ekkor tervezték meg nagyszabású gyűjtőútjaikat.

Egymás eredményeit időről időre összevetették, összerakták, majd az előttük-utánuk járó többi gyűjtő anyagával is kiegészítették, egyszóval: teljességre törekedtek. Más népek zenéjét is behatóan vizsgálták, hogy a magyart még jobban megismerjék. Egyfelől átnéztek minden hozzáférhető kiadványt, másfelől maguk is gyűjtöttek szlovák, ukrán, román, bolgár és szerb nemzetiségű falvakban.

Több ezer dallam áttekintéséhez, összehasonlításához, osztályozásához azonban egységes írásmód, egységes mértékrendszer szükséges. Ebben szintén a finn nemzet mutatott példát. Ilmari Krohn a század első éveiben több ezer finn dallamot adott ki egységes hangmagasságban: a Dó-végűeket, dúr-szerüeket egyvonalas g-re írva, a Lá- végűeket, moll-szerűeket pedig egyvonalas c-re hozva. Bartók és Kodály átvette Krohn rendszerét, de azzal a módosítással, hogy minden sorszerkezetű dallamot g-re írt. A következő két osztályozási mozzanat a sorok záróhangjaiból adódó számképlet, majd a sorok szótagszáma lett. így sok olyan rokondallam került össze, amely akár szövege, akár lelőhelye, akár gyűjtőhelye szerinti

* Részletek Olsvai Imre hosszabb, egy régebbi kecskeméti tanácskozáson elmondott, Bartók és Kodály közös életműve: az összehasonlító népzenetudomány című előadásából.

csoportosításban messze sodródott volna egymástól.

* * *

Az 1918-ig tartó első nagy gyüjtőkorszak közel 8000 magyar dallamot eredményezett. Ez már elegendő volt az alapvető törvényszerűségek, a stílusok és típusok megállapításához. A sort az ötfokúságról írt Kodály- tanulmány nyitja meg. A benne közölt fölfedezést igazi tudományos türelem, tízévi megfigyelés érlelte ki. Ezt magától Kodálytól tudjuk, aki egy 1950-ben tartott előadásában elmondta, hogy az ötfokú hangsor jelentőségét már tíz évvel a tanulmány megírása előtt, 1907-ben észrevették Bartókkal, amint ösz- szevetették egymás székely és palóc gyűjtését. Mégis vártak egy évtizedet, gyüjtve-vizs- gálva a további bizonyítóerejü adatokat, míg jónak látták nyilvánosságra hozni fölfedezésüket.

Több tudományos eredményüket a húszas évek elején készített két könyvbe sűrítik. Az erdélyi magyarság jellegzetes anyagából 150 dalt válogatnak ki s a módositott Krohn- rendben teszik közzé. Igen sok dal ebből a gyűjteményből vált nemzeti közkinccsé. Aki végigénekli e példatárat, azt a magyar népzene legklasszikusabb árama járja át.

A másik könyvben Bartók Béla A magyar népdal átfogó jellemzését, zenei felosztását adja három osztályban, 349 dallampéldával. Az A és B osztály népzenénk legjellemzőbb, legáltalánosabb két stílusa, a Régi és az Új, a harmadik osztály pedig az összes többi kis stílus tarka együttese, sokféle egyébből áll össze.

A Régi Stílus elnevezést zenei és néprajzi tulajdonságok indokolták. E dallamok uralkodó hangsora az ötfokúság, mind a négy soruk azonos szótagszámú és egy részük beszédszerűén, szabadabban előadott Parlando vagy Rubato ritmusú dallam, nemritkán díszített előadásban. Első soruk mindig magasabban hangzik, mint a negyedik, ezáltal a dallam vonala egészében véve ereszkedő jellegű. Főleg öregektől lehetett gyűjteni ezeket, legnagyobb számban épp a legelzártabb, leghagyományőrzőbb vidékeken. És ami talán a legfontosabb: ezek a dallamok ütnek el legélesebben a népies műdaloknak és a szomszéd népeknek a stílusaitól. Minden amellett szól tehát, hogy ez a dallamfajta magyar földön keletkezett és régóta él a nép használatában. Előbb az erdélyi magyarság gyűjteményéből csupa régi stílusú dal hangzott el. Bartók az 1921-ben rendelkezésre álló rokonnépi anyagban is fölfedezte ugyanezt a stílust, ötfokúságnak és ereszkedő dallamszerkezetnek ugyanilyen összefonódását: könyvének függelékében három Volga vidéki mari vagy cseremisz dalt közöl.

A másik stílus azért kapta új jelzőjét, mert dalait főleg fiatalok énekelték. E dallamoknak kezdő- és zárósora zeneileg azonos, harmadik soruk viszont mindig más. Igen nagy szótagszámúak is akadnak köztük. Hangsor tekintetében nem egységesek: egyaránt található közöttük ötfokú, hatfokú és különféle diatonikus skálában mozgó dallam. E tulajdonságok arra vallanak, hogy ez a stílus jóval újabb a réginél.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________»

KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN

ORVOSOK

KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap, és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5. C pavilon, földszinti ambulancia (T.: 22-822).

Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt betegeit munkaszüneti napokon a kecskeméti kórház említett két épületében látják el.

Orgovány: központi rendelő: (T.: 25); Lajosmiz.se, Felsőlajos. Ladánybe- ne: Lajosmiz.se, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöpszállás, Solt- szentimre: Szabadszállás, központi

rendelő (T.: 220); Kunszentmiklós: központi rendelő (T.: 51-222); Dunave- cse, Szalkszentmárton, Apostag: Du- navecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: dr. Gódor G. (Kerekegyháza, Lenin tér 14. T.: 71-340); Lakitelek: dr. Glied Imre (Lakitelely, Alkotmány u. 3. T.: 42-015); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 74-844); Tiszaalpár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Mátyás király u. 2'.. T.: 44-050).

Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható.

BAJA: az ügyeletcl a bajai kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják

el. (Pokomy u. T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket.

BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, má- tételki, kunbajai, csikériai, madarasi, katymári lakosokat látják el. (T.: 124).

KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején ellátják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, kaskantyúi betegeket.

Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-575). Soltvadkert: központi rendelő (T.: 31-231).

KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket.

A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig tart. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével.

TISZAKÉCSKE: a rendelőintézetben a tiszakécskei és szentkirályi betegeket látják el. (T.: 41-011).

KALOCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. lu látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csoma, Szakmár, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba: 219-es mellék.

A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek.

Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Soll, központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. Kiss J. (Dusnok, Vörös Hadsereg 27. T.: 12); Dunapataj, Harta: dr. Jaksa J. (Dunapataj, Baross u. 6. T.: 84); Hajós: dr. Pap

I. (Hajós, Kossuth u. 1. T.: 10).

KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tartanak ügyeletet. (T.: 21-011 275-ös mellék.) Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállása pirtói betegeket.

Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc; Kiskunmajsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia, Tompa: dr. Máriási K. (Tompa, Rákóczi u. 15. T.: 31).

GYÓGYSZERTÁRAK

\ péntek esti zárástól hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeiéiül:

Kecskemét: Szabadság tér L; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsalmás: Hősök

tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széche- nyi-lakótelep; Kiskőrös: Luther tér .5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7; Soltvadkert: Ifjúság u. 2; Tiszakécske: Béke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6.

ÁLLATORVOSOK

Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig lart.

BÁCSALMÁSI ÁLLATKÓRHÁZ. dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36 T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ:

dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344).

BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szeretnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás u. 6.), Nemesnádudvar. Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Punczman T. (Baja, Kossuth u. 11. T.: 12-482), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A), Fel- sőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Lipokatich S. (Csávoly, Arany J. u. 37. T.: 29), Bácsborsód, Madaras, Katy- már: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras 47), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Makay G. (Dávod, Tolbuhin u. 4.)

KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kovácsffy Cs. (Kalocsa, Újhelyi u. 2.) Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunavecse, Bajcsy-Zs. u.

17/A.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság Solti kerülete: dr. Bíró F. (Solt, Liget u. 6. T.: 85). Harta, Dunatetétlen, Állampuszta, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy, Dózsa Gy. u. 14. T.: 8.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.)

KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza,: dr. Holló I. (Kecskemét, Bánk bán u. 12. T.: 21-325). Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Nagy L. (Kecskemét, Jégvirág u. 28. T.: 24-862), Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlő- rinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Vereb u. 2/A. T.: 137), Tiszakécske: dr. Csitári J. (Tiszakécske, Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybe- ne: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 7).

KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Boros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I..(Ágasegyháza, Kossuth u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kunpe- szér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 8), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint'T. (Szabadszállás, Könyves K. u. 7.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K.

(Bocsa, Mező I. u. 19. T.: 53-043), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Solt- szentimre, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3. T.: 51- 336), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel, Nádas u. 10/1. T.: 21-184).

KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Lombár L. (Kiskunfélegyháza, Lónyái u. 2/A. T.: 62-115), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmonosto- ra, Petőfiszállás: dr. Fekete M. (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61. T.: 61 -447), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7. T.: 44- 111), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Szűts M. (Csólyospálos, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló, Radnóti u. 3. T.: 72-622), Bugac, Kunszállás: dr. Bogdán A. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570).

KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Mészáros I. (Kiskunhalas, Attila u. 3.), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balota- szállás, Kunfehértó: dr. Erdődi J. (Kiskunhalas, Schönherz Z. u. 5. T.: 21- 070), Jánoshalma: dr. Vass I. (Jánoshalma, Magyar L. u. 18. T.: 415), Borota, Rém: dr. Joó L. : (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Holló A. (Ks- szállás, II. kér. 1/C. T.: 19), Tompa, Kelebia: dr. Varga L. (Tompa, Szabadság tér 3. T.: 35), Bácsalmás, Csikéria, Bács- szőlős, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 39. T.: 10).

/