Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-26 / 204. szám

1988. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÜRET ELŐTTI BESZÉLGETÉS T ölthetünk a világnak? A borpiacon maradás feltételei „A szocialista borpiacon elga- loppírozott szakmánknak meg kell újulnia, és minőségi téren fölzár­kóznia a világszínvonalhoz, hogy a konvertibilis kereskedelem pá­lyáján labdába tudjunk rúgni.” A kijelentés Mirk Istvántól, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát főmérnökétől szárma­zik, akivel e témáról beszélgetve egyéb dolgok is szóba kerültek. Például az: eddig egyáltalán piacra termeltek-e a hazai borászati üze­mek? Mindenesetre nem valódi pi­acra, ahol megmérettetnek, ver­seny folyik az eladók között. A szocialista országokkal kontin­gensek szerint árucsere valósul meg, s most az eddigieknél igénye­sebb piacon kellene teret nyerni a borral, pezsgővel, üdítőitalokkal. Az igények azonban nagyok, nem­csak a tőkés piacokon, hanem már a hazai fogyasztók sem elégednek meg mindenféle minőséggel. Mindehhez még az is társul, hogy e termékekből megnövekedett a kí­nálat, sok a versenytárs, és közü­lük egyik sincs abban a helyzetben, amelyben mi, magyarok: a borter­melésnek mintegy 30-40 százalékát szeretnénk exportálni. Ugyanis csak igy lehetne megtartani a 3-5 évvel ezelőtti exportpozíciót. A pi­acon maradás feltételeiről dr. Sü­megi Józseffel, a kombinát vezér­igazgató-helyettesével váltottunk szót. — A feltételek között aligha le­het sorrendet kialakítani — mon­dotta. — Azonban ehhez hozzá­tartozik a folyamatos fajtaváltás a szőlőültetvényeken. Előtérbe he- lyezendők a klasszikus európai faj­ták: a Chardonnai, a Cabernet, a Merlot, a Pinot, a Kékfrankos, a Sovignon stb. A másik feltétel a feldolgozás korszerűsítése. Arról is évek óta folyik már az eszmecsere, mi kellene még a borá­szati üzemekbe ahhoz, hogy kor­szerűek legyenek, a tőkés export­igényeknek is megfeleljenek. Az is nyilvánvaló, hogy e pótlólagos be­ruházás konvertibilis fizetőeszközt igényel. De mennyit? A vezérigaz­gató-helyettes sem cáfolta azt az általános véleményt, hogy nem so­kat, sőt megjegyezte, az ilyen jelle­gű beruházás megtérülése gyors. S még hozzátette: — Egyáltalán nem kellene kiad­ni dollárt ezekért a gépekért, esz­közökért, ha gyártaná a magyar ipar. Mert képes lenne rá, feltéve, ha érzékelné az üzletet is a magyar mezőgazdaságban, élelmiszeripar­ban. Valójában az a helyzet, hogy jó háttéripar nélkül elképzelhetet­len kiemelkedő minőséget adó ter­melés. Erről bizonyára sokaknak eszé­be jut Lenin több évtizede megfo­galmazott véleménye: korszerű, fejlett ipar nélkül nem képzelhető el fejlett mezőgazdaság. Néhány nappal ezelőtt Szabó István, a Po­litikai Bizottság tagja, a TOT elnö­ke Mélykúton tartott beszédében a • A Hosszú­hegyi Mezőgazdasági Kombinátban korszerű berendezéssel palackozzák a pezsgőt. (Archív felvétel) mezőgazdaság helyzetét és gondja­it elemezve, erről egyebek között úgy vélekedett: Ma az országot fej­lett mezőgazdaság, és közepesen fejlett ipar jellemzi. Ez az agrárter­melésben, a minőségi exportter­mék előállításában egyaránt érzé­kelhető. Ugyancsak nem segíti a jó minő­ségű borkészítést napjaink pénz­ügyi politikája. Köztudomású, hogy az „öreg” bor a legjobb, a legértékesebb. Ez a kertészeti ága­zatban úgy értendő, hogy a bor annál értékesebb, minél régebbi, vagyis hosszú évekig érlelni, tárol­ni kell. Csakhogy a termék sajátos­ságait, speciális tulajdonságait a hitelezési politika ma nem veszi fi­gyelembe. Ami általánosan helyes a hitelezési gyakorlatban, vagyis a normativitást képviseli, nem min­den esetben követhető, az eltérő szabályozást viszont nem szabad kivételezésnek tekinteni. — Jelenleg 16 százalékos ka­matlábú forgóeszköz-hitelt ad a bank, ha ad — mondta dr. Sümegi József. — A borászati ágazatban preferált hitelre (vagyis alacsony kamatlábúra) lenne szükség, hogy a borkészleteket finanszírozni tud­ja, hogy évekig tárolhassuk a bort, s így jó minőségű, többéves óbort tudjunk értékesíteni. Ezt kívánná meg az ország exportérdeke, neve­zetesen, hogy termékeinket kon­vertibilis valutáért minél nagyobb mennyiségben tudjuk eladni, s ezáltal a népgazdaság bevételei gyarapodjanak. Valójában a minőségről kellene a legtöbbet beszélni, amelyet épp­úgy meghatároz a fajta, mint a sze­dés ideje, valamint a feldolgozás módja és a palackozás. — A Rizlinget 18, a Kunleányt 15 cukorfoknál kell szüretelni, csak így állítható elő belőlük a faj­tajelleget is visszatükröző jó minő­ségű ital. A szüret időpontját ezért a gazdaságok szakembereinek kell eldönteni egy-egy mikrokörzetben. Ugyanakkor figyelni kell a bor­divatot. Ma a száraz, elegáns sa­vakkal rendelkező, az eredeti szőlő illatát megtartó friss fehérborra van igény, ezt kedvelik például Nyugat-Európában. A hosszúhe­gyi kombinát is ilyen borok előállí­tására törekszik, mert csak így re­ménykedhetünk abban, hogy ex­portunkat növelni tudjuk. A vezérigazgató-helyettes el­mondta, hogy a borászati üzemük­ben folyamatos á gyártmányfej­lesztés. Évente a termékek 10-20 százalékát megújitják, amellett, hogy a piacon elismerést kivívott márkájúak — mint például a Ha­jósi Cabernet és a Sovignon, a pezsgők közül a Mathiász Rex és a Senator stb. — megmaradnak. Legutóbb két új pezsgővel jelent­keztek, ezek az Imperiál és a Troj­ka, valamint hozzákezdtek a jó ter­mékeik kispalackokban való érté­kesítéséhez. Sajnos, ez utóbbiak hazai forgalomba nem kerültek, valamennyit a Malév értékesíti já­ratain. Ugyanakkor az üdítőital­gyártásban is előreléptek, megje­lent a Hej-hó család narancsízü tagja és már egyliteres üvegekben is forgalmazzák ezeket az üdítőita­lokat. A váltás okáról is érdeklőd­tem dr. Sümegi Józseftől. — A különleges papírdoboz be­szerzése nehézkes, mivel ezt sem gyártja a hazai ipar és importál­nunk kell, ami egyébként drága is. Üdítőitalaink üvegpalackban ol­csóbbak, folyamatosan tudjuk ga­rantálni az ellátást és azt is, hogy ezek minősége megegyezik a ko­rábbival. Az elmúlt hónapokban több mint egymillió palackkal fo­gyott el, ami az árbevételünket mintegy 10 millió forinttal növelte. Kétségtelen, ha exportálni akar­ja a kombinát a minőségben igen magasra értékelt Hej-hó üdítőita­lokat, csakis a különleges papírdo­bozokban van rá esélye. E meg­jegyzéssel egyben arra a kérdésre is rátértünk, hogy vajon egyformán értékesíthetők-e a jó minőségű ter­mékek minden piacon. Nem mondhatom, hogy olyan italokat kell gyártani, ame­lyek minden piacon egyaránt elad­hatók. Sőt, a piacon maradás felté­tele az. hogy figyelemmel kísérjük és alkalmazkodjunk egy-egy or­szág lakóinak fogyasztási igényei­hez. Ez pedig piacelemző, feltáró munkát kíván, amiben ugyancsak nagyot kell előbbre lépnünk, ha helyet akarunk magunknak találni a bor, a pezsgő és az üdítőitalok világpiacán. Csabai István Próbavallomások PUHATOL AZ APEH önkéntes adóbevallók kerestetnek! Az elkövetkező hetekben rendezik meg hazánkban a személyi jövedelemadó bevallásának főpróbáját. A ..premierre", amint az köztudott, a jövő év első hónapjaiban — március 20-áig kerül sor. Ahogy az Egyesült Államokban az elnökválasztások közeled­tével próbaválasztásokat tartanak, hogy felmérhessék, hol, mi­lyen közegben mire számíthatnak, úgy igyekszik a próbabevallás­sal az APEH (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) kipuhatolni, hogy az először sorra kerülő személyijövedelemadó-bevallás so­rán mi várható. Kíváncsi, hogy a hosszú vajúdás után megszüle­tett nyomtatvány, adóív — illetve annak tervezete — mennyire közérthető: világos és egyértelmű szempontokat ad-e a kitöltés­hez az adófizetőknek? Másfél millió adózó képviseletében A budapesti és megyei adóigazgatóságok munkatársai mintegy öt-hétezer magánszemélyt keresnek majd fel, hogy önkéntes val­lomást kérjenek tőlük. A próbaívek kitöltése, természetesen, sem­miféle kötelezettséggel nem jár, adó-ellenőrzési célra sem hasz­nálhatók az így nyert adatok. A hivatal még ahhoz sem ragaszko­dik, hogy az önkéntes vállalkozók nevüket vagy címüket feltün­tessék. A próba során arra törekednek, hogy a megkérdezettek között a legkülönbözőbb jövedelmekkel rendelkező társadalmi /rétegek képviseltessék magukat azért, hogy a tapasztalatokat valóban általánosítani lehessen. Nem könnyű a mintavétel fel­adata, hiszen mindazoknak, akiknek több forrásból származik a jövedelme, adóbevallást kell készíteniük, ez pedig azt jelenti, hogy az öt-hétezer megkérdezettnek mintegy másfél millió adózót kell reprezentálnia. A próbában való részvétel szigorúan önkéntes, de azoknak, akiket felkértek a részvételre, saját érdekükben is érdemes vállal­kozniuk a feladatra. Hiszen ha most sikeresen megbirkóznak a feladattal — és ehhez az APEH munkatársai minden segítséget, felvilágosítást megadnak —, néhány hónap múlva, amikor már „élesre” fordul a dolog, könnyebben töltik majd ki az adóívüket. A próbaívek feldolgozása után, a tapasztalatok figyelembevé­telével készítteti el majd az APEH a nyomtatvány végleges for­máját. Bizonyos változtatásokra már csak azért is sor kerülhet, mert az Országgyűlés októberben áttekinti a személyi jövedelemadó eddigi tapasztalatait, s feltehetően néhány helyen a törvényt is módosítani fogja. Az adóív végső tartalmának kialakításához az APEH szeretné minél több magyar állampolgár, adóalany véle­ményét kikérni; ezért a tervezethez, amelyet teljes terjedélmében közölt az ADÓ című újság, bárkitől szívesen fogad észrevétele­ket. Mit kell bevallani? Maga a bevallási nyomtatvány — huszonnégy oldal. Még mielőtt bárki elrettenne ettől a mennyiségtől, tudni kell, hogy e terjedelemből a nagyobbik helyet a kitöltési útmutatók — ma­gyarázatok — foglalják el. Ám a még így is ijesztően sok rubriká­ból egy-egy adófizetőnek ciák néhányat kell kitöltenie, hiszen keresve is nehéz lenne olyan állampolgárt találni, akinek munka- viszonyból, vállalkozásból, szellemi tevékenységből, mezőgazda- sági kistermelésből, ingó vagy ingatlan tulajdonának értékesítésé­ből, építmény hasznosításából, esetleg borravalóból, hálapénzből is származhatna jövedelme, hogy csak az alapvető jövedelemszer­zési lehetőségeket emlitsem. Azoknak pedig, akiknek van ener­giájuk ahhoz, hogy ilyen sokféle úton és módon jussanak jövede­lemhez — bár kétlem, hogy sokan lennének ilyenek —, talán arra is jut még erejük, hogy a rubrikák tömegével, megbirkózzanak. Az útmutató, amely a nyomtatvány kitöltését hivatott meg­könnyíteni, abban is eligazít, hogy milyen bevétel, mennyiben számít jövedelemnek. Természetesen minden részletre az ív össze­állítói, az útmutató megfogalmazói sem térhettek ki, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a nyomtatvány lapjain meg kell ismétel­nünk csaknem a teljes törvény szövegét. Minden bizonnyal lesz­nek tehát olyan kérdések a kitöltés során, amelyeknek a megvála­szolásához elő kell venni a jogszabályt. Bár nagyon valószínű, hogy azok, akik ilyen jövedelemmel rendelkeznek, az elmúlt hónapokban már utánanéztek, adóalapjuk hogyan alakul, tisztá­ban vannak lehetőségeikkel. Hogyan kell bevallani? Tartalmazza az útmutató az adó összegének kiszámításához az adótáblázatot, vagyis a különböző adósávokat és a hozzájuk tartozó adókulcsokat. Ez nem csak azért fontos tartozéka a nyomtatványnak, mert az ívet kitöltő adófizetők számvetéséhez nélkülözhetetlen. Külön jelentőséget ad neki az a megfogalma­zás, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény zárórendel­kezései között szerepel. Az adó következő évi mértékeire és az alkalmazandó összegha­tárokra az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatban a Mi­nisztertanács — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekin­tettel — tesz javaslatot. Ha nem is valószínű, hogy már az első évben ilyen módosításokra kerülne sor — bár Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes egy rádiónyilatkozatában tett ilyen ér­telmű célzást —, érdemes azt is számba venni, milyen zavart okozhat, ha az új adósávok és adókulcsok éppen akkor kerülnek nyilvánosságra, amikor az adóbevallások elkészítése megkezdő­dik. Sokan azt hihetik, hogy adójuk kiszámításánál az új táblázat adatai a mérvadóak, pedig azok csak a következő évben megsze­rezhető jövedelmekre vonatkoznak . .. Ezért leszögezi: a számí­tások alapjául csak a bevallási nyomtatványban feltüntetett sá­vok és kulcsok szolgálhatnak s ennek megfelelően kell majd fizetni is. Ha a hivatal tartozik Az adó kiszámításának módjáról a nyomtatvány útmutatója tájékoztat. A jövedelmek — az adóalapnak minősülő, a kedvez­ményekkel csökkentett jövedelmek — összeadása után meg kell állapítani az erre jutó adót, ebből levonni az év során befizetett adóelőlegek összegét, és a kettő különbsége a fizetendő adó. Az előleglevonások jelenlegi, törvényben rögzített gyakorlata szerint azonban könnyen megtörténhet, hogy a végeredmény negatív szám: az adóalany nemhogy tartozna az adóhivatalnak, de joggal követelhet vissza egy bizonyos összeget. Abban az esetben ugyan­is. ha valaki az év egyik vagy másik hónapjában — jutalom, prémium, vagy más, rendkívüli tényező jóvoltából — kiugró jövedelemre tesz szert, ebből úgy vonják le az előleget, mintha egész évben ekkora bevételei volnának — az ennek megfelelő magasabb kulcsok alapján. Amennyiben az adóhivatallal szem­ben támasztott követelés indokolt, az APEH-nek harminc napon belül vissza kell fizetnie az adófizető állampolgár pénzét. Az első év, mondhatni, tanuló időszakában természetesen előfordulhat, hogy nem sikerül a határidőt pontosan betartani, de ez az APEH számára is kellemetlen következményekkel jár: a késedelem min­den megkezdett hónapja után két százalék kamatot kell fizetnie. Csík István Megyei áruk sikere a miskolci vásáron • A hajaink kiállítása. Tíz nap alatt több mint száz­ezer vendége volt a XII. Mis­kolci Ipari Kiállítás és Vásár­nak, amelyet a városi sport- csarnokban rendeztek ineg. A látogatók minden bizonnyal nem hagyták ki a Bajai Épület- asztalos és Faipari Vállalat, va­lamint a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet termé­keinek megtekintését sem. Nagy sikere volt mindkét cég­nek, számos megrendelést is el­könyvelhettek. A kiskunhalasi szövetkezet díjat és oklevelet kapott a vásáron. A tíz nap alatt ugyanakkor mintegy 300 ezer forint értékben vettek fel előrendelést szebbnél szebb ter­mékeikre. Tetszett a nagykö­zönségnek és a zsűrinek a „Sá­ba” kerti garnitúra. A kiállítók további megrendelésben is bíz­nak, mert a tárgyalások során még számíthatnak újabb ve­vőkre. (Temesi László felvételei) Kezdeményezések a gyapjúipar talpra állítására A felsőruházati termékeket és méter­árut gyártó hat gyapjúipari vállalat gazdálkodásában az utóbbi időben fe­szültségek, strukturális problémák je­lentek meg. Szinte valamennyi vállalat­nál csökkent a termelés, növekedtek a költségek, romlott a jövedelmezőség és pénzhiány keletkezett. A hat gyapjú- ipari vállalat, amelynek 1980-ban 221 milliós eredménye volt, tavaly 37 millió forint veszteséget ért el, s ezt csak nagy nehézségek árán sikerült rendezni. Az alacsony jövedelmezőség okainak fel­tárására es a kibontakozásra az Ipari Minisztérium az érintett vállalatok be­vonásával elemzést végzett, igénybe vé­ve több szervező vállalat tapasztalatát is. Mivel a gyapjúipar a jövőben is fon­tos szakágazata marad az iparnak, hi­szen a textilipar nélkülözhetetlen háttéripara, és a lakosság ellátásában is jelentős a szerepe, elengedhetetlen, hogy hatékonyságát, gazdálkodását lé­nyegesen javítsák. Az elemzést végző vállalatok az Ipari Minisztériummal közösen a kibontakozás két útját jelöl­ték meg. Az első változat szerint a sza­kágazat hat vállalata állami irányítás alá kerülne, és a termelést központilag irányítanák. Ez a megoldás visszatérést jelentene a régi típusú gazdálkodáshoz, a vállalatok életébe való beleszólás le­venné a felelősséget a vállalati vezető­testületekről és emellett jelentős beru­házási forrásigénnyel is járna. Ehhez egyelőre nincs elegendő pénz, ráadásul a vállalati belső gazdálkodási gondo­kat kívülről nem lehet megszüntetni. Éppen ezért az Ipari Minisztérium a második alternatívát támogatja, mely szerint a vállalatok önálló kibontako­zási programok alapján javítják meg munkájukat, változtatják meg szerve­zetüket. Erre máris több helyütt akad jó példa. Megkezdődött például a ki­használatlanul álló gépek és üzemré­szek értékesítése, illetőleg más célra történő hasznosítása a Magyar Posztó­gyárnál, a Hazai Fésüsfonó- és Szövő­gyárnál, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárnál, valamint a Bajatexnél. Több eredményes intézkedés történt a termékszerkezet átalakítására, a profil- tisztításra, a gazdaságtalan tevékenysé­gek csökkentésére, illetőleg az értéke­sebb és ezért jövedelmezőbb gyártmá­nyok részarányának növelésére. Jelen­tős szerkezetátalakítást végzett már ed­dig is a Bajatex Vállalat a teljes szövet­termelés leépítésével és a fésüsfonal- gyártás, valamint a konfekcionálás bő­vítésével. A Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár a termelés átszervezésével egyik üzemrészét szabadította fel, s itt új jö­vedelmező vállalkozásba kezdett: ma­gyar NSZK vegyes vállalatnak adott otthont. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár leányvállalatok és részvény­társaság alapításával, illetve tevékeny­ségének bővítésével indult el a kibonta­kozás útján. A többi vállalat elsősor­ban értékesítési és termelési szerkezeté­nek fejlesztésében, a minőség javításá­ban látja a megoldást. A hat gyapjúipari vállalat a közel­múltban munkájának összehangolásá­ra Gyapjúipari Égyesülést hozott létre. Arra számítanak, hogy így az egymás közötti termelési kapcsolatuk szerve­zettebbé válik, módjuk lesz a termelő berendezések cseréjére, a szakosodás és a kooperáció fejlesztésével pedig újabb erőforrásokat szabadítanak fel pénz­ügyi helyzetük javítására. Ehhez máris elkészítették azt a munkatervet, amely tartalmazza idei teendőiket. Ezenkívül a hat vállalat konkrét tervet készített a gazdálkodásuk jövedelmezőbbé tételét segítő szervezeti és szerkezetátalakítási feladatok végrehajtására is. • A díjnyertes kerti bútor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom