Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 10. ÚJABB ÖSSZECSAPÁSOK AZ IZRAEL ÁLTAL MEGSZÁLLT TERÜLETEKEN Közeli döntés várható az emigráns kormány megalakításáról A Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezető­sége egy hónapon belül foglalkozik az emigráns kormány megalakításának kérdésével — közölte Jasszer Arafat. A palesztin vezető,— aki egyébként kedden az öbölmenti Katarba érkezett hétfő este Kuva- itban elmondta, hogy a Palesztin Nemzeti Ta­nács rendkívüli ülést tart a közeljövőben, és ezen hoznak majd döntést az emigráns kormány léte­sítéséről. Ennek gondolata annak nyomán nyert teret, hogy Husszein király július 31-én bejelen­tette: Amman megszakít minden közigazgatási kapcsolatot az Izrael által megszállt, ám a pa­lesztinokat illető Ciszjordániával, vagyis a Jor­dán folyó nyugati partjával. Georges Habbas, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet főtitkára Damaszkuszban ugyancsak megerősítette, hogy még augusztusban dönt az ügyben a PFSZ vezetése. Az Izrael által megszállt területeken kedden újabb összecsapások voltak a karhatalom és a palesztinok között. Izraeli katonák agyonlőttek egy palesztin fiatalt, további tízet pedig megse- besitettek. AZ INTERNÁLÁS ÉVFORDULÓJÁRA Zavargások Belfastban Szórványos zavargások robbantak ki keddre virradólag Belfast katolikus ne­gyedében azt követően, hogy egy szélsőséges protestáns félkatonai szervezet álar­cos fegyveresei hétfőn agyonlőttek egy 17 éves fiút és egy sörgyári munkást. A brit karhatalmi erőket rendkívüli készültségbe helyezték Észak-írországban az internálás bevezetésének 17. évfordulója alkalmából. Attól tartanak, hogy a brit fennhatóság ellen küzdő IRA félkatonai szervezetek „emlékezetessé” kívánják tenni 1971. augusztus 19-ét, amikora brit biztonsági erők rajtaütésszerűen begyűj­tötték és bírósági eljárás nélkül büntetőtáborba tereltek 450 IRA-gyanús személyt. Céljával ellentétes hatása miatt 1975-ben megszüntették az internálást. A leg­utóbbi hetekben újult erővel feltámadó erőszakhullám nyomán Belfastban és Londonban most ismét erősödik a követei, - az internálás újra bevezetésére. Rendkívüli állapot Szudánban NATO-TERVEK Negyedmillió katona az őszi hadgyakorlaton A NATO nagy erődemonstrációnak szánja idei őszi „Autumn Forge” fedő­nevű hadgyakorlat-sorozatát, amelyen a tagországok negyedmillió katonája vesz részt — közölte a NATO európai haderői főparancsnokságának szóvi- vőjé kedden a Belgium déli részén fek­vő Le Casteau-ban, a NATO európai haderőinek főparancsnokságán. A manőverek augusztus végétől no­vember végéig tartanak. A hadgyakor­lat-sorozat színhelye Törökország ke­leti körzeteitől Észak-Norvégiáig ter­jed. A szárazföldi csapatmozgásokkal egybehangolt légi és haditengerészeti gyakorlatok fő szintere a Földközi­tenger medencéje lesz. Az NSZK déli részében főleg légi és szárazföldi egysé­gek manővereznek, és jelentős gyakor­latokra kerül sor Norvégia sarkvidéki körzeteiben is. Az áradások sújtotta Szudánban az egész országra kiterjedő, hat hónapig tartó rendkí­vüli állapotot hirdetett ki hétfői televíziós beszédében Muhammed Szadik al-Mahdi mi­niszterelnök. A természeti katasztrófa — amely 42 év óta a legsúlyosabb — több mint egymillió szudánit tett hajléktalanná — jelentette teg­nap az Al-Ahrám című kairói lap. A tudósí­tás szerint a múlt heti özönvízszerű esőzések következtében az ország fővárosában, Kar- túmban teljesen megbénult a víz- és áram­szolgáltatás, valamint a tömegközlekedés, az oktatási intézmények zárva tartottak. 11 em­ber áramütés következtében vesztette életét, amikor a leszakadt vezetékek a vízbe estek. Vasárnap a szudáni kormány Kartúmot és további három várost katasztrófasújtotta te­rületnek nyilvánította és a külügyminiszter nemzetközi segélyt kért. A TÖMEGES KIVÁNDORLÁS NEM MEGOLDÁS Erdélyi püspök bírálja a bonni kormányt Albert Klein erdélyi evangéli­kus (lutheránus) püspök bírálta a bonni kormánynak azt a tö­rekvését, hogy felgyorsítsa a né­met nyelvű kisebbség kivándor­lását Romániából. A Süddeu­tsche Zeitung című nyugatné­met lapnak adott interjújában az egyházi méltóság hangoztat­ta, hogy Bonn terve meggyőző­dése szerint „nem kívánatos és kivihetetlen”. Kifejtette, hogy a „tömeges kivándorlás azok szá­mára is lehetetlenné tenné a ma­radást, akik • tulajdonképpen nem akarnak távozni Romániá­ból. Ebben az esetben egyik kö­zösség a másik után válna élet- képtelenné". ,Az NSZK belügyminisztériu­ma csütörtökön erősítette meg: a bonni kormány tárgyalásokat folytat Romániával arról, hogy a „lehető legtöbb romániai né­metnek a lehető leggyorsabban” lehetővé tegye a kivándorlást. SZIHANUK JAVASLATA: Nemzetközi ellenőrzés Japán kész a támogatásra Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai kormányellenes koalí­ció legtekintélyesebb vezetője hét­főn Tokióban közölte, hogy a kö­vetkező hat hónapban kétszer is — előbb novemberben, majd jövő januárban — találkozik Hun Sen- nel, a Phnom Penh-i kormány fejé­vel. A nyolcnapos tokiói látogatá­son tartózkodó herceg kijelentette: aggódik amiatt, hogy a vietnami csapatok kivonása után esetleg a népirtó vörös khmerek juthatnak ismét hatalomra Kambodzsában. Ennek elkerülése érdekében a volt kambodzsai államfő nemzetközi ellenőrző bizottság felállítását ja­vasolta. Elképzelése szerint ez a testület két el nem kötelezett, két szocialista és két tőkés ország kép­viselőiből állna, és a szabad válasz­tásokat ellenőrizné. Mint mondta, örömmel venné, ha Japán is szere­pet vállalna egy ilyen bizottság­ban. Japán hajlandó pénzzel támo­gatni egy nemzetközi békefenntar­tó alakulat létrehozását, és kész részt venni a kambodzsai választá­sok ellenőrzésére létrehozandó bi­zottságban is, ha a szemben álló felek meg tudnak állapodni a hely­zet kompromisszumos megoldásá­ban közölte a japán kormányfő Szihanukkal. Demokráciát és gazdasági reformot ........................... , . jtsw.. Jól. jjunu/lul .Vvö . S örétes puskával lőttek a burmai tüntetőkre A burmai hatóságok 822 személyt, köztük 11 fiatal budd­hista szerzetest tartóztattak le Rangunban a hétfői tömeg- tüntetésen. A burmai fővárosban hétfőn este 100 ezer ember tüntetett a.kormány ellen, dacolva a múlt hét óta érvényben levő rendkívüli állapot gyülekezési tilalmával. Demokráciát és gazdasági reformokat követelő tüntetések voltak az or­szág 14 más városában is. Mandalay és Mergui városában két-két tüntető életét vesztette. Rangunban a tüntetők szétoszlatására felvonuló biztonsá­gi erők sörétes puskákkal a tömegbe lőttek. Szórványos lövések diplomáciai források szerint még kedd reggel is hall­hatóak voltak a fővárosban. A hétfői tüntetés volt a legnagyobb népi megmozdulás Burmában az 1962-es katonai hatalomátvétel óta. A tiltako­zó mozgalom követeli Sein Lwin államfő lemondását is, őt tartva felelősnek az utóbbi hónapok kormányellenes meg­mozdulásainak véres elnyomásáért. Sein Lwin ez év júliusá­ban vette át az ország vezetését U Ne Wintől, aki a kormány­zó Burmai Szocialista Program Pártjának legutóbbi kong­resszusán mondott le a felhalmozódott gazdasági bajok és az éleződő politikai feszültség miatt. Hírügynökségi értesülések szerint Burma külképviseletei meghatározatlan időre felfüggesztették a turistavízumok ki­adását. Legalább harminchatan meghaltak, 92-en pedig megsebesültek kedden Burmában, ahol újabb tünteté­sek folytak. A fővároson kívül ezúttal további 26 város és környéke volt heves tiltakozások színhelye. Az államfő hatalmának megdöntését célként nyíltan zászlajukra író tüntetők közül mintegy ezerötszázat őrizetbe vettek a fegyveres erők. A múlt szerda óta a délkelet-ázsiai országban statá­rium van érvényben, aminek értelmében minden cso­portosulás tilos. A ranguni rádió nem végleges adatai szerint kedden öt ember vesztette életét és 55 sebesült meg. A további 31 haláleset a helyi buddhista egyház egyik fellegvárában, a Ranguntól mintegy 500 kilo­méterre északra fekvő Szikajnban történt: a helyi rendőrök lőfegyverrel védekeztek, amikor tüntetők tömege megostromolta laktanyájukat. Ott 37 ember sebesült meg. A hatóságok kedden további szigorításhoz folya­modtak: éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el a fővá­rosban. DÉLNYUGAT-AFRIKAI RENDEZES Remények és kételyek „Körvonalazódtak a megállapodás alapvető elemei". „Felcsillant a béke reménysugara”. Ilyen és ehhez hason­lóan óvatos kifejezéseket használtak azok a szakértők, elemzők az utóbbi hetekben a délnyugat-afrikai válság rendezésének kilátásairól nyilatkozva. S elővigyázatuk, diplomáciai szóvirá­gokban nem szűkölködő jóslatuk igen­csak érthető volt, elvégre Földünk egyik legrégebben húzódó véres, ér- dckösszcütközésekkel terhelt és külpo­litikai vetületckkel bonyolított válság­gócáról van szó. Végre áttörés? Bár az óvatosság mindig indokolt, mégis a legfrissebb fejlemények arra utalnak, hogy ezúttal a remények meg- alapozottabbak lehetnek, mint a ko­rábbi próbálkozásoknál. Kimerítő, ap­rólékos tárgyalási menetek, no és nél­külözhetetlen kompromisszumok előz­ték meg a bejelentést: megvan az áttö­rés, s gyakorlatilag életbe lépett a tűz- szüncti megállapodás. A londoni, kai­rói, majd New York-i eszmecserék után a siker a svájci konferenciavároshoz, Génihez fűződik: itt tudott végre közös nevezőre jutni Angola, Kuba. illetve a Dél-Afrikai Köztársaság küldöttsége. felvázolva egyben a hosszabb távú ren­dezés menetére vonatkozó elképzelése­ket is. A negyedik fél, az Egyesült Álla­mok delegációja közvetítőként vett részt a megbeszélés-sorozaton, s közis­mert az is, hogy az egyezkedést folya­matosan kísérte a magas szintű szovjet - amerikai konzultáció. A délnyugat-afrikai megoldás elér­hető közelségbe kerülése részben tehát ugyanúgy az üdvösen megjavult nagy­hatalmi viszony következménye, mint más regionális válsággócok, Kambo­dzsa vagy Afganisztán „araszolása” a rendezés felé. Másrészt azonban szá­mos belső tényező, gazdasági és politi­kai megfontolás tette lehetővé azt, hogy a két szorosan összefonódó krí­zis. Angola és Namíbia ügye kimozdul­hasson a holtpontról. A kettő közül ez utóbbi tekinthet vissza mélyebb történelmi gyökerekre. Az egykori német gyarmat még man- dátumi területként került a Dél-Afrikai Unióhoz, ám az apartheid rezsim 1949- ben annektálta az országot. Namíbia azóta egyfolytában vitatéma az ENSZ- bcn. ám Pretoria mindeddig figyelmen kívül hagyta a függetlenség megadását előíró határozatokat. Most a jelek sze­rint a növekvő anyagi és emberveszte­ségek, a nemzetközi nyomás késztette jobb belátásra. Pusztító polgárháború Sok szempontból kényszerhelyzet­ben érezhette magát a luandai vezetés is. Angolában több mint egy évtizede (pontosabban 1975, vagyis a portugá­lok távozása óta) polgárháború pusz­tít, a gazdaság kimerült. A kubai kato­nai segitség elegendőnek látszhatott a túléléshez, nem kínált viszont esélyt a tartós rendezésre. A tárgyalások alapkérdésének érthe­tően a namíbiai önállóság elnyerése és a csapatkivonások ügye bizonyult. Ki­sebb vihart keltett Botha dél-afrikai külügyminiszter közelmúltban közzé­tett „menetrendje”, mivel az túl szoros határidőket szabott, és a kubai alaku­latok távozását a namíbiai választások előtt jelölte volna ki. Ezt így sem Ha­vannában. sem Luandában nem fogad­hatták el, világos tehát, hogy maradt alkudozni való a következő, valószínű­leg szeptember elején tartandó megbe­szélésre is. Mint ahogy távolról sem tisztázott a leendő, immár független Namíbia jö­vője sem. Hogyan boldogulhat önálló­an a szinte minden szempontból Dél- Afri kától függő ország? Kitart-e az ed­digi nemzetközi támogatás akkor is, amikor saját lábra állva kell majd kor­mányozni? Arról nem is beszélve, hogy a lakosság zöme számára vonzerőt je­lentő SWAPO, a fegyverrel is küzdő Felszabadítási Szervezet aligha lesz el­fogadható Pretoria számára. Nem ke­vesen fogalmaznak úgy, hogy a fajül­döző kormányzat — szerződéses ren­dezés ide, vagy oda — csak akkor adja át ténylegesen a hatalmat az észak- nyugati szomszéd országban, ha alap­vető érdekeit nem látja veszélyeztetve. Épp tíz éve S mégis így is tisztázatlan, nem kö- vetkezik-c be a jelentős gazdasági befo­lyású fehér lakosság újabb távozási hulláma — elvégre tiz éve, amikor szin­tén sok szó esett az önállóság-megadá­sáról, a namíbiai fehérek negyede köl­tözött el, persze vagyonával együtt. Nem csoda hát, hogy az izmosodó remények mellett a kétely sem tűnt el nyomtalanul a Délnyugat-Afrikával foglalkozó elemzésekből. Sok még a bizonytalanság, hosszan tartó diplo­máciai „aprómunkára” lesz még szük­ség a krízis végleges felszámolásához. Ezért egyelőre meglehetősen illuzóri­kusnak hatnak azok a jóslatok, hogy a rendezési megállapodás-csomag aláírá­sa szeptember végére várható. Bár szimbolikus ereje kétségtelenül lenne e dátumnak: éppen egy évtizeddel aze­lőtt, 1978. szeptember 29-én fogadták el a Biztonsági Tanács hires 435. számú határozatát Namíbiáról. Ideje lenne hát valóra váltani... Szegő Gábor Elhunyt dr. Kosa Antal A Magyar Szocialista Munkáspárt Kecskemét Városi Bizottsága, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, Kecskemét Város Tanácsa, a Hazafias Népfront Kecskemét Városi és Bács-Kiskun Megyei Bizottsága, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kosa Antal or­szággyűlési képviselő, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz nyugalmazott elnöke életének 61. évében, 1988. augusztus 8-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése augusztus 17-én 15 órakor lesz a kecskeméti Köztemetőben. Kosa Antal 1928. május 16-án Tiszasason szüle­tett. Tízéves korá­tól élete Kecske­méten folytató­dott. A várostól alig volt távol, csak a katonai szolgálat szólítot­ta el, s mivel gyö­kerei, iskolai vég­zettsége — a Kecskeméti Me­zőgazdasági Kö­zépiskolában érettségizett — a mezőgazdasághoz kötötték, lemon­dott a hivatásos katonatiszti pályáról, s 1953-ban a Kecskeméti Borforgalmi Vállalatnál vállalt munkát. Rövidesen a vállalat Kláber-telepi célgazdaságának veze­tője lett, majd a Szőlészeti Kutató Intézethez került, s itt ismerkedett meg jobban a megye mezőgazdasá­gával. 1960-ban a Kecskeméti Aranyka­lász Tsz elnöke iéit. A mérleghiányos gazdaságot négy év alatt az ország kiváló szövetkezetei közé vezette. Rábízták a szomszédos tsz irányítá­sát is, s az egyesülések, a környékbeli kisszövetkezetek beolvadása után 1980-ra alakult ki a mai Magyar— Szovjet Barátság Tsz. Az elnöki tisztre mindig Kása Antal nyerte el a szövetkezeti tagság bizalmát. Munkával és szakadatlan önkép­zéssel, tanulással teltek napjai. 1964-ben a kertészeti egyetemen szerzett diplomát, majd a gödöllői egyetemen növényvédelmi szakmér­nöki oklevelet, s később 51 éves ko­rában itt szerzett doktori címet is. A pártnak 1958- tól volt tagja. Már 1960-ban a kecskeméti vá­rosi pártbizottság tagjának válasz­tották, tagja volt a végrehajtó bi­zottságnak, a Kecskeméti Váro­si Tanács tagja­ként valamint a Végrehajtó Bi­zottság tagjaként is dolgozott. Megbecsülés és szeretet övezte, szakmai és emberi elismerést vívott ki magának az egész megyében. Evekig választott elnöke volt a Kiskunsági Tsz- Szövetségnek. Kiérdemelte a Kecs­kemét Városért kitüntetést, a Ma- thiász-díjat, az Ifjúságért Érdemér­mei. A MÉM és a TOT Kiváló Munkáért kitüntetéssel, az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend bronz és arany fokozatával és a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel is­merte el munkáját. 1985-ben Kecskemét peremkerü­letének lakossága — a hármas szá­mú választókerület — országgyűlési képviselőnek választotta. Nyugdíjba vonulásakor mondta: „Remélem, a régóta dédelgetett ál­maim megvalósításához is lesz erőm, energiám. Az erre a vidékre megfele­lő szőlő- és gyümölcsfajtákkal sze­retnék foglalkozni. És persze többet az unokáimmal, a családdal." Sajnos kevés ideje maradt dr. Ká­sa Antalnak álmai megvalósítására. A bonni főpolgármester keddi programja Hans Daniels, Bonn főpolgármestere — aki Iványi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Fővárosi Tanács elnökének meghívására tartózkodik ha­zánkban tegnap reggel a Deák téri metrómúzeum megtekintésével folytatta magyarországi programját. Majd metróra szállt, s az új magyar szerelvénnyel az észak—déli vonal harmadik szakaszának építkezéséig utazott. Innen a IV. kerületi tanácshoz vezetett az útja. A városrész életéről Fekete János tanácselnök tájékoztatta a vendéget. Ezután a főpolgármester a Rezi Károly utcai nyugdíjasházba látogatott, majd a káposztásmegyeri lakótelepet kereste fel, ahol megtekintett egy gyógyszertárat is. Hans Daniels délután újságírókkal találkozott a Fórum Szállóban. A sajtókon­ferenciát követően az NSZK-beli politikus a Gellért, majd a Király fürdőt tekin­tette meg. „AUTÓKERESKEDŐK” Külföldön lopták, itthon eladták Szövevényes — legalább ötven el­marasztalható, hazai és külföldi közreműködőt érintő — autólopási sorozat jelenleg közlésre kívánkozó részleteit ismertették tegnap a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság vizsgá­lati osztályán a sajtó képviselőivel. A most megismert tények alapján — a vizsgálat még csak felénél- harmadánál tart — az máris megál­lapítható: az eset jól példázza a bűn­üldözők nemzetközi együttműködé­sében rejlő lehetőségeket, illetve azt, hogy a hazánk Interpol-tagságából adódó előnyök jól kamatoztatha­tók. Dr. Balatoni István alezredes, a BRFK vizsgálati osztályának veze­tője a többi között elmondotta: már tavaly, az év közepén különböző be­jelentések alapján figyeltek fel arra, hogy nyugat-európai országokban lopott, s Magyarországra becsempé­szett személygépkocsikat értékesítet­tek. A nemzetközi egyeztetéseket követően már az idén áprilisban eljá­rást indítottak csempészet, vámor­gazdaság, üzérkedés miatt Lukácsi Csaba 40 éves gépkocsivezető, bün­tetlen előéletű budapesti lakos és több társa ellen. Lukácsi Csaba gyakran járt külföldre, s az onnan behozott gépkocsikat értékesítette. Ezeket a jármüveket — BMW-k, Porschék, Audik, Citroenek, Merce­desek — főleg Budapesten és Debre­cenben adták el, 700 ezer és 2,2 mil­lió forint közötti áron. A közvetítők haszna gépkocsinként 30 000 és 200 ezer forint között volt. A gépkocsikat vagy lopták, vagy kölcsönözték, de előfordult olyan eset is, hogy azt a tulajdonostól vá­sárolták meg, aki az autó végleges eltűnésében bízva, kártérítésre szá­mítva a biztosítónak jelentette. A rendőrség megállapította, hogy a személygépkocsikat legálisan lép­tették be a határon, majd a forgalmi rendszámokat leszerelték, az alváz- és a motorszámokat kiköszörülték, vagy egyes betű- és számjeleit átütöt­ték, illetve megváltoztatták. A ko­csik papírjait a Merkur egyik dolgo­zója „szállította” — ő jelenleg kül­földön tartózkodik —, kitöltetlen számlákat és igazolásokat szerzett. Ezeket használták fel a gépkocsik vizsgáztatásánál, majd a forgalmi engedélyek megszerzésénél. A ható­ság ezeket az okiratokat — más in­formációja nem lévén — hitelesnek fogadta el. Eddig a rendőrség 58 gépkocsit foglalt le, és további hat­van autó vár erre a sorsra. Az üggyel kapcsolatosan a vizsgá­lati osztály vezetője elmondta azt is, hogy a gépkocsik adatainak megha­misítását bizonyítani nem jelentett gondot, ami az igazi problémát okozza: a rendkívül kiterjedt részt­vevői kör felderítése nehéz. Megje­gyezte: a vevők nagy része jóhisze­mű, mert nem tudhattak a gépkocsi eredetéről, néhányan viszont ismer­ték új szerzeményük „eredetét”. Ba­latoni István felhívta a figyelmet ar­ra, hogy aki nyugati gépkocsit vásá­rol, az mindenképpen ellenőriztesse az autót hitelesítő adatokat. A bűnügy hazai nyomozásának sikere és a nemzetközi eljárás ered­ményessége érdekében egyelőre eny- nyi adatot kívántak közölni a BRFK vizsgálati osztályán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom