Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

1988. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • 3 2. NYÁR A KERESKEDELEMBEN ÉS A VENDÉGLÁTÁSBAN Utcai büfések és a „peches” csemegések Kecskeméten A Kecskeméti Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelő­ség vezetőjének, dr. Jenei Juditnak és munkatársainak is fel­adata, hogy a megyeszékhelyi és környékbeli élelmiszer- forgalmazóknak ilyenkor jobban a körmükre nézzenek. Mint az alábbi példákból kiderül, nem alaptalan a buzgóságuk. TOJÁS ÉS PÉKSÜTEMÉNY NEM EGYMÁS MELLÉ VALÓK! Az orgoványi Csikós Pálné magánkereskedő 13 doboz Party vajkrémet és még többféle tejterméket az eltartható időn túl árusított, amiért 800 forintra bírságolták. Ugyanek­kora pénzbüntetést szabtak ki Baranyi Istvánnéra a 109-es számú kunbaracsi vegyesboltban 35 teavaj, 18 csomag trap­pista sajt és 4 doboz Party vajkrém megengedett határidő utáni forgalmazásáért. Vétettek a higiéniai szabályok ellen Kecskeméten, a Bajcsy-Zsilinszky utcai, 1115-ös számú élel­miszerüzletben is. A péksüteményt és a tojást egymás mellett tárolták, a tejet pedig nem hűtőszekrényből, hanem csak lá­dákból adták el. A közegészségügyi és járványügyi felügyelet Tarnóczi Mátyásáé boltvezetőt ezért 500 forintra büntette. A megyeszékhelyen gomba mód elszaporodott büfékocsik nem csupán a vállalkozói kedv élénkülésével hívják föl ma­gukra a figyelmet. Egy részükben alapvető higiéniai problé­mákat fedeztek fel az ellenőrök. Abban a kocsiban például, amely a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-é, s a Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat elé szokott kitelepülni, négy kilogramm peneszes hurkát vettek ki a hűtőszekrényből. A hurka és a kolbász származási helyét nem tudták megállapítani, mivel ezeknek hiányzott a szállítólevele. Tejhűtő híján a tej és a kakaó a mosogatómedencében volt. Vajon az ezer forint bírság, amit a kiszolgálóra kiszabtak, garantálja-e, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő? TÚRÓTÖLTELÉK ÉS FÖLDES VÖRÖSHAGYMA Az 1176-os széchenyivárosi ABC előtt árusító Bálintné Botos Zsuzsanna büfékocsiját sem találták rendben. A kiske­reskedő a hamburgerpogácsákat a zöldségfélék mellett állí­totta össze. De ez még semmi! A csekély alapterületű kocsi­ban annyi minden volt — a földes vöröshagymától, a lángos- és palacsintatésztától a túrótöltelékig — hogy ilyen helyzet­ben szó sem lehetett megfelelő higiéniás körülményekről. Sajt, tejföl, csokoládépuding hűtetlenül, továbbá kakaós és fahéjas cukor, barackíz, jaffa, málnaszörp, uborka, saláta, fánk: ennyi élelmiszer közt bizony megfordulni sem igen bírt Bálintné. Ráadásul utcai ruhában szolgálta ki a vevőket. A június 21-én tartott szabálysértési tárgyaláson mindezért 2000 forintra bírságolták. Hasonló elmarasztalásban volt része tavaly az Akadémia ABC melletti büfékocsi tulajdonosának is, aki azonban hall­gatott a közegészségügyi és járványügyi felügyelők tanácsai­ra. Az üzlete tiszta és rendezett, akárcsak a Homyik János utcai Kalocsáménak. Ez utóbbi erről is van tudomásunk most már nem a büféjében hámozza, hanem megtisztítva viszi oda a burgonyát. MI VAN A KOSÁRBAN, FELÜGYELŐ ASSZONY? Utunk utolsó előtti állomásán tír. Jenei Judittal szívásén bizonyítottuk volna, hogy a Csernegé Keres hétle Int? Váifulat Szabadság téri üzlete, ahol annyian vásárolnak naponta, méltó a budapesti központú forgalmazók eddig kivívott jó hírnevéhez. Csalódtunk. A csemegepulton egy tálban sárga, kásás túró, fedetlenül — a falon és a mennyezeti lámpákon mászkáló legyek prédá­jának (és nem annyira a vásárlók gusztusának) kitéve. A fél­be vágott márványsajt is ilyen leplezetlenül, bura vagy lyuka­JÁNOSHALMA, KISKUNMAJSA, KUNSZENTMIKLÓS IS Városi rangra pályázik 41 település Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megkezdte azok­nak a pályázatoknak az értékelését, amelyekben 41 település kéri várossá nyilvánítását. Az ÉVM szakemberei a Belügyminisztéri­um, a Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szakértőivel egyeztetik a javaslatokat. Alapvetően azt vizsgálják, hogy ezek a települések lehetnek-e olyan körzeti központok, ame­lyeknek kereskedelmi, oktatási, egészségügyi, kulturális és gazda­sági intézményei a 20-30 kilométeres körzetben lévő falvak jó színvonalú, középfokú ellátásáról gondoskodhatnak, továbbá váro­sias településközponttal és infrastruktúrával rendelkeznek. Az ország távlati terület- és településhálózat-fejlesztési terve is főként a középfokú ellátásra alkalmas körzetközponti városok számának növelését szorgalmazza. Hosszú távon 150-250 település láthat el ilyen feladatokat. Jelenleg csak 125 városa van az ország­nak, további 19 település pedig városi jogú nagyközség. Kedvező, hogy most mind a 19 kérte várossá nyilvánítását, s így megszűnhet a városi jogú nagyközségek településkategóriája, amelyet 5 évvel ezelőtt hoztak létre, de a tapasztalatok szerint nincs szükség az ilyenfajta rangsorolás fenntartására. (Megyénkből Kunszentmik- lós és Kiskunmajsa városi jogú, valamint Jánoshalma nagyközség aspirál a városi rangra). A 41 pályázó közül 25 község olyan település, amely járási székhelyként vagy mezővárosként korábban is körzetközponti sze­repet töltött be, s e feladatkör ellátásához kapcsolódó épületekkel — járásbíróság, járási tanács stb. — is rendelkezik. így várossá nyilvánításuk időszerű. Egyes, nem hivatalos vélemények szerint viszont máris sok a város az országban, de valójában ennek ellenke­zője az igaz. Jelenleg ugyanis az ország lakosságának 58,9 százalé­ka él városban, s ha a most pályázó 41 település mindegyike elnyerné a városi rangot, akkor is csupán 62,2 százalékra emelked­ne ez az arány. Európa számos országában nagyobb a városlakók aránya, s a szocialista államok közül Csehszlovákiában és az NDK-ban a 70 százalékot is meghaladja ennek mértéke. A pályázatok részletes vizsgálatainál kiderült, hogy egyes tele­pülések a szomszédos falvakkal történő egyesüléssel vélik megte­remteni a várossá nyilvánítás alapvető feltételét. Ezek nem veszik figyelembe, hogy a gyakorlatban országszerte ellentétes folyamat érvényesül: a korábban egyesített társközségek szétválása, önálló­sodása. A várossá válás érdekében összeolvasztott falvak elveszítik közigazgatási önállóságukat, és nevüket is legfeljebb városrészként őrizhetik tovább. Különösen célszerűtlen az egyesülés a városi jogú Tab nagyközség és 11 társközségének esetében, mert ezek a falvak szétszórtan, 25 kilométeres körzetben helyezkednek el. Az ÉVM nem támogat ilyen törekvéseket. Az egyesülést akkor látja indo­koltnak, ha már összeépültek az egymás melletti települések. Szük­ségesnek tartja viszont, hogy a felesleges egyesülések elkerülésére módosítsák az alkotmányt, s az mondja ki: a városnak is lehessen társközsége. Az eddigi szakértői egyeztetések szerint a 41-ből 35 pályázat felel meg a várossá nyilvánítás feltételeinek. A végső szót azonban várhatóan még az év vége előtt — az Elnöki Tanács mondja majd ki a Minisztertanács javaslata alapján. esős kendő nélkül kínálja magát a rusnya rovaroknak. El­hűlve látjuk, hogy míg a péksüteményes pultnál a fémfogó használatára figyelmeztetnek mindenkit, az üzlet egyik alkal­mazottja kézzel, egyenként rakosgatja be a kiflit egy felső rekeszbe. Gulyás Mihályné fogyasztó azért ment inkább a tejtermé- kes hűtőszekrényhez, mert ott — mint mutatja — becsoma­golt árukból választhat, ezeket legalább nem lepik közvetle­nül a legyek. Helyeseljük az elhatározását. Ám, ha nincs ez az augusztus eleji őrjárat — e váratlan ellenőrzés —, aligha­nem o is pórul járt volna ezen a délutánon. Egy vásárloko- sárra való (!), forgalmazásra nem megfelelő tejterméket gyűjt össze a hűtőből dr. Jenei Judit. — Mi van a kosárban, felügyelő asszony? — kérdezem. — Négy Margaréta vajkrém, augusztus 2-án lehetett volna még utoljára eladni (ma: augusztus 4.); hét Fortuna kis vaj július 22-én, ugyanennyi csomagolt óvári sajt július 29-én és 15 csomag ementáli július 25-én lejárt fogyaszthatósági határ­idővel. Itt egy kockasajt is, abból a piros-fehér csíkos do­bozból, amelyben az elolvashatatlan dátumú sajtokat tartják. — A következmény? — Természetesen szabálysértési eljárás! LÁM, A SÜTŐIPARI SZAKÜZLETBEN...! Fürich Jánosné vezetőhelyettes — aki felelős a délutáni műszakban dolgozók munkájáért, s a várható pénzbüntetés is őt terheli majd — a maga részére ezt a tanulságot vonja le a vizsgálatból: — Pechem van! Elmegyünk a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat Nagykőrösi utcai szaküzletébe is. Megnézzük a hűtőtároló­ban, a pult mögött az összes tejipari árut. Egy sincs köztük olyan, amelyiknek lejárt volna a fogyaszthatósági határideje. Az itt dolgozóknak nincs pechjük! ( Vége) Kohl Antal BALESET AZ 52-ESEN Beszélgetés a második megszületés után • Hátul nem maradt volna életben a hozzátartozó, ha eljön ... Hétfő este, fél nyolc. Hosszú kocsisor várakozik Kecskemét hatá­rában a Csalánosi parkerdőnél az 52-es úton. Baleset. Súlyos. Terjed a hír pillanatok alatt. Az ütközés színhelyén egyre sűrűbb az ember- gyűrű. „A halottakat elvitték?" „Biztos nem maradt életben senki" — hallani a be nem avatottak véleményét. Amikor megláttam a hosszúplatós Skoda vontatót, amely szinte szétpaszírozta az egyik platán törzsén a Ladát, magam is a bajbaju­tottak után érdeklődtem. A helyszínelő rendőri csoport vezetője mondja el az eseményeket. A Pest Megyei Volán teherkocsija nem tartotta a szükséges követési távolságot, s amikor a Lada lassított, balra kanyarodott, már elkerülhetetlen volt az ütközés. Az öreg platán állta el az utat az ároknál. A látvány magáért beszél. — Sebesültek, halottak? — Itt kérem csak újjászületettek vannak ... A kocsiban ülő két fiatal horzsolás nélkül megúszta. Détári Tibor (Kecskemét, Homok u. 16.) 21 éves fiatalember vezet­te a személygépkocsit. — Sóderért indultunk a húgommal — mondja. — Lehet, hogy csak belemagyarázom, de a startnál mintha lett volna bennem valami belső félsz, feszültség. A lefordulónál az a szörnyű csattanás! Még mindig a fülemben van. Pillanat alatt végiggondoltam az életem. Ebbe a minutába belefért az is, hogy — bár egymás mellett ültünk — ij edten keressem a 15 éves Andrea húgomat. Mi lett vele? A kitört szélvédőn másztam ki, aztán vissza a testvéremért. Szinte hihetetlen: a lepénnyé nyomorított kocsiból vágás, horzsolás, zúzódás nélkül lépett ki... az életre. Jól mondják az emberek, újra megszülettünk. — Casco? — Nincs, de a kötelező biztosításra fizetnek. A tehergépkocsi vezetője elismerte, hogy óvatlan volt. Az a döbbenetes, hogy az egyik hozzátartozóm is indult volna velünk segíteni. De mondtam: elegen vagyunk. És milyen jó, hogy nem jött! Hátul nem maradhatott volna élve senki. Ilyen a sors... és még valami: vezessünk óvatosan! — mondja Détári Tibor, és bár most tépik le totálkáros kocsiját a platán törzséről, látom, mosolyog . . . F. P. J. A szocialista pluralizmus jegyében Másként gondolkodók, alternatív gondolkodás — halljuk, írjuk le mind gyakrabban, jeleként a társa­dalmunkban felélénkült demokrati­zálódási folyamatnak. S minthogy gyors változásokat tükröző kifejezé­sekről van szó, értelmezésükben ma még sok a zavar, a félreértés. Viszont az egyként gondolkodás a másként gondolkodókról a másként gondol­kodásról nem etimológiai, hanem alapvetően politikai kérdés. Jóma­gam ezúttal nem vállalkozom több­re, mint tisztázási kísérletre, segítsé­gül híva ehhez más országban szer­zett tapasztalataimat. A másként gondolkodás fogalma Nyugaton született meg s innét ke­rült át hozzánk, jeléül annak, hogy a fogalmat takaró jelenséggel először ott kerültek szembe, méghozzá olyan monolitikus szervezetben, mint a ka­tolikus egyház. Közismert, hogy XXIII. János pápa idején a II. vati­káni zsinattal új szellemi áramlat in­dult el, amely az egyház megújulását, a világ változásaihoz való alkalmaz­kodását tűzte célul a liturgiák em­berközeli megreformálásával épp­úgy, mint az emberiség olyan sors­kérdéseivel való nyílt szembenézés­sel, mint a béke, a szociális feszültsé­gek. A dissenso szó, amely a politikai szótárban eredetileg a „vélemények és érzések különbözőségét”, a „meg­egyezés hiányát” jelentette, a hatva­nas években kiegészült a katolikus szóval s így a dissenso cattolico új fogalommá vált. Miként új tartalmat kapott a dissidente, azaz a disszidens fogalom is. E szóval korábban a nem katolikus keresztény egyházakat je­lölték, ám a már említett változások közben „külön utakon járókká”, „kilépőkké”, azaz disszidensekké váltak azok a papok, akik az egyház konzervatív erőivel szembeszállva új utakra léptek. Sztálin halála után a kommunista pártokban megindult egy demokra­tikus erjedési folyamat. Jól ismert, hogy a személyi kultusz, a hideghá­ború idején a demokratikus centra­lizmus elvével, gyakorlatával teljes­séggel összeegyeztethetetlen volt bármiféle nézetkülönbség, a „meg­egyezés átmeneti hiánya”. Az akkori másként gondolkodók nyomban magukra zúdították a frakciózás, az egységbontás, ha éppen nem az áru­lás vádját. A nyugati kommunista pártokban azonban — a szocialista országokhoz képest — jóval koráb­ban nyert polgárjogot a másként gondolkodás joga, s az ennek megfe­lelő gyakorlat, a demokratikus cent­ralizmus elvének feladása nélkül. A polgári demokratikus keretek között ugyanis a változások tükré­ben mind nyilvánvalóbbá vált a pár­tok monolitikus jellegének tarthatat­lansága. így történt ez nálunk is, ám a folyamat lassúbb volt és ellent­mondásokkal, visszalépésekkel ter­hes. A nézetek többfélesége és az egypártrendszer A másképp gondolkodás fogalmá­ból következik, hogy nem mást gon­dolunk, hanem ugyanazon dologról gondolkodunk másként. Társadalmi rendszerünkre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a másként gondolko­dók is a szocialista rendszert támo­gatják, ennek megvalósítását tűzik célul, de másként gondolkodnak az oda vezető útról, a párt, a kormány politikájának egyes elveiről, gyakor­latáról. E nézetek képviselői nem a szocializmus alapjait támadják, ha­nem sok esetben éppen a szocialista rendszer működési hibáit, zavarait teszik szóvá s javasolnak más megol­dásokat. A nézetek többfélesége, az alterna­tívákban gondolkodás nemcsak hogy nem káros, hanem egyenesen kívánatos dolog, kivált az egypárt- rendszerben, ahol ösztönző erőt és kontrollt is jelentenek, s az érdekek felmutatásán és ütköztetésén át egyengetik az utat a nemzeti köz- megegyezéshez. Ma éppen ezért nem hogy nem tilos, hanem kívánatos a többféleképpen, alternatívákban gondolkodás. Ez ugyanis a valóság- feltárásnak, az érdekek tagoltsága felismerésének, egy realista és való­ban a közmegegyezésre alapozott politika előfeltétele. Milyen elveket, demokratikus gyakorlatot foglal magában az ellen­zékiség fogalma, hol van a határ a másként gondolkodás és az ellenzé­kiség között? A polgári demokráciában az ellen­zék fogalmába azok az erők tartoz­nak, amelyek az éppen uralmon levő rezsim, kormányzat felváltására tö­rekszenek, de azok is, amelyek a tár­sadalmi rendszert akarják megvál­toztatni. Ami pedig az eszközöket illeti: az alkotmányos kereteken be­lül szállnak szembe az uralmon levő kormányzattal, a parlamentben elle­ne szavaznak a kormány egyes, vagy politikája egészét képviselő intézke­déseknek, programoknak. (Ami nem zárja ki, hogy egyes esetekben támo­gassák a kormányt parlamenti sza­vazataikkal.) Ellenzékiek és másként gondolkodók A mi viszonyaink között az ellen­zékiség olyan elvek és magatartás- formák, politikai tevékenységek együttesét jelöli, amelyek végső célja a társadalmi rendszer megváltozta­tása. Fontos különbségtétel ez, hi­szen itt már nem másként, hanem — egyszerűen szólva — másról való gondolkodásról van szó. Ha ezt nem tartanánk szem előtt, könnyen ellen­zékinek minősíthetnénk a rendszer­hez lojális másként gondolkodókat, és másként gondolkodóknak olya­nokat, akik valójában a szocialista rendszer felváltására törekednek. A gyakorlatban persze a megkü­lönböztetés korántsem egyszerű, hi­szen az esetek többségében az ellen­zékiség nem nézetek átfogó, össze­függő rendszerében, hanem egy-egy kérdésben jelentkezik. Figyelemmel kell lenni erre, különben ellenzéki­nek bélyegzünk olyanokat is, akik ugyan egy-egy kérdésben az ellenzék véleményét hangoztatják, ám nézete­ik, törekvéseik egészét tekintve nem sorolhatók az ellenzék táborába. De figyelemmel kell lenni arra is, hogy a magyarországi ún. demokratikus el­lenzék nem homogén, hanem na­gyon is összetett. A különbségek oly­kor csak árnyalatiak, más esetekben viszont világosan elhatárolhatók a másként gondolkodástól. Nem lenne helyes elzárkózni attól az ösztönző, olykor cselekedeteink felülvizsgálatára késztető indítástól, amelyet e csoportoktól kaphatunk. Viszont hiba lenne kritikátlanul fo­gadni és nem utasítani vissza az el­lenzék által hangoztatott, számunk­ra elfogadhatatlan nézeteket. Ezeket a viták révén meg kell ismertetni a közvéleménnyel is, hogy mindenkor tudjuk, kikkel és milyen nézetekkel hadakozunk. Ha nem ezt tennénk, ha nem tájékoztatnánk a közvéle­ményt az ellenzék nézeteiről, fellépé­sünk árnyékbokszolásnak tűnne fel. Politizáló tömegeket fosztanánk meg attól a lehetőségtől, hogy kü­lönbséget tudjanak tenni nemcsak a másként gondolkodók és az ellenzé­kiek között, hanem megkülönböz­tessék az ellenzéki fellépést a kifeje­zetten ellenséges megnyilvánulások­tól. Különbségtételre ugyanis — min­denekelőtt a magatartásunkat illető­en — ez utóbbi vonatkozásban igen nagy szükség van. Megteszik ezt Nyugaton is, ahol az erőszakszerve­zetek fellépnek nemcsak az állami rendet megbontó alkotmányellenes, az erőszakra építő akciók, hanem az erőszakot igazolni igyekvő „ideoló­giák”, így a terrorizmus elmélete el­len is. Hogy nálunk hol és miért válik az ellenzékiség ellenséges magatar­tássá, erre alkotmányunk világos vá­laszt ad. A 64. paragrafus ugyanis kimondja: „A Magyar Népköztársa­ság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólássza­badságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.” Mint lát­ható, mindezen jogok gyakorlásában a szocializmus érdekeit kell szolgálni. Szintúgy a tömegszervezeteknek, a tömegmozgalmaknak is, amelyeket „a szocializmus védelmére, a szocia­lista építőmunkában és a közéletben való fokozott részvételre hozhatnak létre”. (65. paragrafus 2. bek.) Ha tehát bizonyos tömörülések, mozgal­mak a szocializmus érdekeivel ellen­tétes, vele szemben álló célokat szol­gálnak, keresztezik, gátolják a szoci­alista építőmunkát, alkotmány-, azaz törvényellenesek és ellenséges tevékenységnek minősülnek. Nem az emberek, hanem a nézeteik ellen A gyakorlatban persze a kérdés itt is sokkal bonyolultabb. Nem csak azért, mert — amint azt már említet­tük — az ellenzéki nézetek az esetek többségében nem a maguk összetett­ségében jelentkeznek —, hanem azért is, mert demokratikus gyakor­latunk alaptörvénye, hogy nem em­berek, hanem nézeteik ellen kell fel­lépnünk. Ez bizonyos tűréshatáro­kat ír elő. Példát említve: nem nyilvánítjuk ellenségesnek azt, aki a többpárt­rendszer híve, sőt vállaljuk vele a vitát. Határozott fellépésre van tehát szükség akkor, ha már nem egysze­rűen nézetekről, hanem alkotmá­nyunk elveit, a törvényeket sértő ak­ciókról, szervezkedésekről, a köz­rend megbontásáról van szó. Ilyen esetekben elválik: ki a másként gon­dolkodó, ki képvisel ellenzéki néze­teket, ki az, aki nemcsak vallja a szocializmussal szembenálló elveket, hanem azok gyakorlati követésére emberek csoportjait szervezi, buzdít­ja, vagyis kifejezetten ellenséges tevé­kenységet folytat. Az egyes kérdésekben ellenzéki nézeteket valló csoportok azzal kü­lönböztetik meg magukat az ellensé­ges, a szervezett szocializmusellenes erőktől — amelyek egyébként létez­nek hazánkban —, hogy élesen elha­tárolják tőlük magukat, hogy nem vesznek részt akcióikban. Ha nem ezt teszik, az ellenség ol­dalára sodródnak, akaratuk ellenére is kirekesztik magukat demokrati­kus közéletünkből. Az ellenséges erőkkel szemben ugyanis nincs helye a vitának, a dialógusnak, ellenkező­leg: a törvények szigorával kell fel­lépni ellenük. Ma már a gyakorlatból is tudjuk, hogy a másként gondolkodás, a köz­életi párbeszéd, az egyes társadalmi rétegek, csoportok érdekeinek sza­bad megnyilatkozása és az ezeknek megfelelő makro- és mikroszervező- dések a demokratizmus gyakorlásá­nak széles lehetőségeit tárják min­denki elé. A határt csupán az alkot­mányellenes, a rendszerellenes és a nemzeti érzéseket sértő megnyilvá­nulások képezik. Az említett széles skálán belül valósul meg a demokra­tikus erőknek az a mindennapos, a képességek, a becsületes, jószándékú törekvések érvényesítését szolgáló törekvése, amelynek tartalma és fog­lalata a szocialista pluralizmus. Hogy mit is takar ez az új foga­lom, erről — miként a gyakorlatáról is — sokat kell még beszélnünk, vi­tatkoznunk. Egy azonban bizonyos: a nézetek, az érdekek, az autonóm szerveződések sokféleségének a szo­cialista célok megvalósítását kell szolgálniuk. Ezért tesszük a pluraliz­mus elé a szocialista jelzőt. Faragó Jenő REGGELIZŐHELY ÉS ZÖLDSÉGBOLT Kettős hasznosítású üzlet Kiskunhalason (Tudósítónktól) Kedden Kis­kunhalason, a Kossuth utca 30. szám alatt kettős hasznosítású üz­let nyílt: a magánkereskedő boltja a vasútállomást a városközponttal összekötő forgalmas úton találha­tó, ahol hétköznap reggelente fél hattól várják a reggelizni szándé­kozókat. Hamburger, virsli, kol­bász, hurka, gombás és tojásételek kaphatók, s tejtermékek is vásárol­hatók. Az épület másik részében zöld- ség-gyümölcsbolt van, ahol az áru- választék a környék két lakótele­pén élők igényét elégíti ki. A megnyitott üzlet a hajnalban munkába menők, a vasúton eluta­zók, illetve a Halasra érkezők étke­zési szükségleteit igyekszik kielégí­teni a vasárnap délelőtti nyitvatar- tás révén a közelben lakók hozzá­juthatnak a tejhez és kenyérhez. Horváth Róbert • Szabadság téri csemegeüzlet. Re­méljük, használt az ellenőrzés, a fogyasztók friss tejtermékeket ta­lálnak a hűtőben! • A Hornyik Já­nos utcai büfés immár megfelelő körülmények közt fogadja a vásárló­kat. (Méhesi Éva felvételei).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom