Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-09 / 189. szám
1988. augusztus 9. • PETŐFI NÉPE • 3 m NYÁR A KERESKEDELEMBEN ÉS A VENDÉGLÁTÁSBAN Hajthatatlan köjálosok Baján A bácsszentgyörgyi élelmiszerüzletet a bajai köjálosok nemrégiben bezáratták. Adelig nem engedték újra kinyitni, míg az áfész ki nem festette. Másfél hétig a szomszédos italboltba mentek a falubeliek napi élelmiszerekért, amelyeket ez idő alatt ott forgalmaztak. Új hűtők Szeremlén, Garán és Sükösdön Akármennyire is zokon vették ezt a kánikulában a kis bácskai településen, voltak, akik a közegészségügyi és járványügyi felügyelők pártjára álltak. Lám. mindössze csak három élelmezésegészségügyi felügyelő jut Baja és 29 idetartozó község élelmiszer-kereskedelmének és vendéglátásának az ellenőrzésére — augusztus első napjaiban közülük ketten betegek —, de a higiénia dolgában nem alkusznak! Szükség is van az efféle hajthatatlan- ságra, hiszen a nyári fertőzések kivédésében sok múlik a tisztaságon meg a hűtésen a forgalmazó- és a fogyasztóhelyeken. A Baja és Vidéke Áfésznél Füredi László kereskedelmi főosztályvezető a bácsszentgyörgyi esetet kivételesnek nevezi. Nem ez a jellemző rájuk — állítja —, a városban és az ellátási területükhöz tartozó nyolc községben ennél jobb • a helyzet. Azonkívül, hogy a minap Vaskúton, a 3102-es számú boltban egy vevő a kosarával véletlenül kikapcsolta a jég- krémhűtőt, s hogy a sükösdi presszóban - kompresszorhiba miatt — egy hete áll a fagylaltkeverőgép, a szövetkezet hűtőkapacitását jónak értékeli. Annak következtében, hogy a vendéglátóhelyeken valamennyi italfélét hütenek, a Nagykanizsai Sörgyárral egyezséget köthettek 2500 hektoliter sör átvételére, a tervezett mennyiségen felül. Előnyös a kánikulában leginkább kelendő termékek forgalmazásában, hogy a Veszprémi Tejipari Vállalat fagyasztóládát kölcsönöz jégkrémeinek árusítására, a Pécsi Söripari Vállalat pedig palackhűtőt bocsát az áfész rendelkezésére. A Szeremlén, a Garán és a Sükösdön az idén üzembe helyezett újabb egy-egy tejter- mékhűtövel javultak a lakosság alapellátásának körülményei. A magánüzlet vasárnap is nyitva Valóban, a sükösdi 2101-es számú élelmiszerbolt múlt havi 1 millió 390 ezer forint bevételében már a jobb hűtés — a korszerű áruértékesítés egyik fontos része — is közrejátszott. Varga Pál- né helyettes vezető, mintha csak a sajátja volna odahaza, büszkén mutatja, nézzem, hogy bővíthették a kínálatot az új hűtővel. Mazsolás krémtúró, Party vajkrém, teavaj, kolbászos sajt, meggyes és epres joghurt meg citromos Fauna a felső polcokon. Alul még csöves csemegekukoricának is jutott hely. Arrább fagyasztóláda jégkrémnek. Belenézek. A tikkasztó hőségben jóleső mélyhűtőkamra-lehelet csapja meg az arcomat. Elégedetten nyugtázhatom Vargánéval, hogy a következő 10 karton jégkrém is jó helyre — a szükséges hőmérsékletet megőrző — hűtődobozba érkezik. Fagylaltot szerettünk volna venni. Igen ám, csakhogy nem mindegy, hová vetődik el az ember ebben a hosszú faluban. Ha Csizmadia József Daráló utcai — családi házban nyitott — fagylalto- zójába, nem bánja meg. Kókuszos, ma- racujás, szamócás, citromos, puncsos, vaníliás és csokoládés készítményekből választhat. Glázenhardt Adámné nyugdíjas tsz-tag szerint: a magánkereskedő dicséretesen ügyel a tisztaságra, fagylaltjai finomak, s szombaton és vasárnap is nyitva tart. (Nem úgy, mint egyes OTP-fiókok, ahol péntek délután, az ajtónál két székre teszik a Zórva-táblát, különben nem férne el!) A sörkamra üzemel — a fagylaltgép áll Elveszi viszont a fogyasztók kedvét a 2203-as — szerződéses — eszpresszó második hete üzemképtelen fagylaltkeverő gépe. Dávid Elemér kecskeméti bérlő a hibáért az elnyűtt kompresszort és a megnyúlt ékszíjat okolja. Azt mondja: — Nekem ez veszteség, hiszen a bérleti díjat így is változatlanul fizetni kell az áfésznek. Mindenesetre furcsának találom, hogy míg a 180 rekeszes sörhűtőkamra hűtésére való másik kompresszor új forgórészeivel a hőségben is szüntelenül zakatol, a fagylaltgépé mozdulatlan ezen a forró, augusztus 3-ai napon. Kohl Antal ( Folytatjuk) A BÍRÓ TOLLÁBÓL A halálbüntetésről II. Közel egy éve az egész világot bejárta a hír: a Német Demokratikus Köztársaságban eltörölték a halálbüntetést. A döntés jelentőségét fokozta az a körülmény, hogy az összes többi szocialista állam, köztük Magyarország büntetőjoga ismeri e büntetést. Hazai szabályozás A közfelfogás a legsúlyosabb büntetésnek a halálbüntetést tartja, amely a legalapvetőbb emberi értéktől, az élettől fosztja meg az elítéltet. A Büntető Törvénykönyvnek a főbüntetéseket felsoroló része az első helyen említi a halálbüntetést és így a törvényi értékelés összhangban áll az emberek többségének felfogásával. A törvényhozó a halálbüntetést kivételes büntetésnek tekinti, amelyet távlatokban megszüntetendőnek, jelenleg azonban szükségesnek tart. Kivételes büntetés a halálbüntetés, mert a törvényhozó viszonylag kevés bűncselekmény elkövetése esetére helyezi kilátásba: ezek a legsúlyosabb állam elleni és élet elleni bűncselekmények, a katonai bűn- cselekmények egy része és a nemzetközi hadijogot sértő bűncselekmények kis hányada. Még határozottabban kidomborítja a büntetés kivételes jellegét az a szabályozási mód, hogy az előbb felsorolt bűncselekményeknél sem csak halálbüntetés alkalmazását rendeli a törvény, hanem vele vagylagosan és a halálbüntetést megelőzően határozott ideig vagy életfogytig tartó szabadságvesztést. Ehhez a szabályozáshoz kapcsolódóan pedig csak akkor lehet kiszabni a halálbüntetést, ha a bűnösség különösen magas fokára figyelemmel a társadalom védelme csak e büntetés alkalmazásával biztosítható. Kivételesen súlyos esetben Ugyancsak a szabályozásból következik az is, hogy a büntetés kiszabása körében nem a halálbüntetés mellőzését, hanem annak alkalmazását kell a bíróságnak külön indokolnia. A megye bíróságai évente 3500- 3900 elkövetővel szemben szabnak ki büntetést vagy intézkedést. A halálbüntetés kivételességét jelzi, hogy 1980. évtől kezdve 1981-ben és 1987-ben egy-egy elkövetővel szemben került sor e büntetés kiszabására. A hatásköröket rendező szabályok szerint a halálbüntetéssel is fenyegetett bűncselekmények elkövetőivel szemben első fokon a megyei bíróságok járnak el. A bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság bírálja felül. A halálbüntetést tehát városi bíróságok nem szabhatják ki. A halálbüntetés akkor hajtható végre, ha a kegyelemre irányuló kérelmet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elutasította. Halálbüntetés jogerős kiszabása esetén a bírósági tanács elnöke a vádlottól azt is megkérdezi, hogy kér-e kegyelmet, a védőt pedig felhívja, hogy 3 napon belül nyújtson be kegyelmi kérelmet. Ezt követően a bíróság az ügyész meghallgatása után véleményt nyilvánít arról, hogy a vádlottat kegyelemre méltónak tartja-e. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a legfőbb ügyész indítványának beszerzése után a kegyelem kérdésében véleményt nyilvánít és azt az iratokkal együtt az igazságügyminiszternek küldi meg az Elnöki Tanács elé terjesztés végett. Az Elnöki Tanács döntését az első fokú bíróság hirdeti ki az elítélt, az ügyész és a védő előtt. Ha az elítélt teherben van, vagy elmebeteg, a terhesség, illetőleg az elmebetegség fennállása alatt a kegyelmi kérelem elutasítása nem közölhető és a halálbüntetés nem hajtható végre. A jövőbe tekintve A halálbüntetés mellőzésére reális lehetőség a felszabadulás utáni jogfejlődésünk során nem merült fel. A szakirodalom is viszonylag keveset foglalkozott ezzel a kérdéssel, csak a legutóbbi időben élénkült meg a téma iránti érdeklődés. A jövőt illetően álljanak itt Horváth Tibor professzornak a szavai, aki Szemere Bertalannak, a jelentős reformkori politikusnak és jogtudósnak a munkásságát értékelve a következőket írta egyik tanulmányában: Hosszabb történelmi időszakot vizsgálva feltétlenül igaza van Szemerének, amikor egyértelműen követelte a halálbüntetés megszüntetését. Igaz, hogy korunk társadalmi megrázkódtatásainak közepette a halálbüntetés csökkenő alkalmazásának tendenciája nem egyenesvonalúan érvényesül. Mindenesetre napjaink Európájának legtöbb országából már eltűnt és másutt is anakronisztikussá vált. A magyar bűnözési helyzet számszerű rosszabbodása ellenére a második évezred küszöbén teljes joggal és Szemere Bertalan érvelésével összhangban állítható, hogy béke idején, kiegyensúlyozott szocialista társadalmi viszonyok között a halálbüntetés létjogosultságát semmi sem indokolja. Dr. Stefancsik Rajmund megyei bírósági elnökhelyettes A víz nem játék Pihenés közben veszélyben A Bajai Városi Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályán dolgozóknak nem kell poros akták között keresgélniük, hogy példákat tudjanak említeni az évről évre nyár idején unalomig hajtogatott gondokból. íme az elmúlt három hónap statisztikája: az idén négy alkalommal mentettek ki fuldoklót a Sugovicából, illetve a Dunából. öten tiltott helyen fürödtek, ellenük szabálysértési eljárás indult. A hajózási közlekedési szabályokat húsz személy figyelmen kívül hagyta. A bajai rendőrök több esetben jártak el tiltott helyen és engedély nélkül horgászokkal szemben. Vízi járművek eltulajdonítása miatt nyolc személy ellen indítottak büntetőeljárást. Való igaz, ha az emberek betartanák a szabályokat, nem történhetnének az említettekhez hasonló esetek. Mint az élet minden területén, itt is vannak olyan-emberek, akik úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak az előírások. A ba- jaiak e kivételeket szeretnék kiszűrni a náluk már szinte hagyománnyá vált felvilágosítással. Az iskolai vakáció megkezdése előtt rendőrök látogatták végig a nagyobb üzemeket, vállalatokat, oktatási intézményeket. Két önkéntes rendőri csoportot hoztak létre a folyópart rendszeres ellenőrzésére — nem feleslegesen. Sok önfeledten fürdőző nyaraló át sem gondolja, vajon miért tilos egyik parttól a másikig úszni, s megteszi. Ez azonban nem tréfa, mert a Duna nemzetközi hajóútvonal. Márpedig bárki is bármilyen jó úszó legyen, a hajó vagy uszály sodrába kerülve nem sokra használhatja a tudományát. Meglepő, de nem ritka, hogy úszni nem tudók is a mély vízbe merészkednek. Hogy mi váltja ki náluk ezt a bátorságot? Virtus vagy talán az alkohol? Azt sem árt tudni, hogy jóllakottan ne menjünk fürödni, mert az emésztés igen nagy energiát vesz el a szervezettől. így könnyen eszméletvesztéssel, ebből adódóan tragédiával végződhet a lubickolás. A tíz évnél fiatalabb gyermekek csak felügyelettel látogathatják a strandokat. A természetes vizek kijelölt fürdőhelyeinél is ajánlatos óvatosnak lenni, mert a meder felszíne nem egyenletes. * Divatos és kedvelt szórakozás a vízisíelés, ám csak igen kevesen tartják be ennek elemi szabályait. Ezt a sportot csak az engedélyezett folyószakaszokon szabad űzni. A csónakban a vezetőn kívül még egy olyan személynek is lennie kell, aki a síelőre figyel, s azonnal segíteni tud. A környezetszennyezés a vízpartok mellett nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi kérdés is. Egyetlen vízbe dobott üres nejlonzacskó is elegendő ahhoz, hogy egy motorcsónak propellerére tekeredve bajt okozzon. Az elhajított üres üvegek miatt pedig nem telik el úgy nap, hogy ne jelentkezne valaki a vízparton ügyelő vöröskereszteseknél, mert a lába megsérült. Benczc Andrea AZ ALAPSZERVEZETI TEVÉKENYSÉG ÚTJAI Búcsú az operativitástól Amikor a cukorrépa fölvásárlási árát rosszul állapították meg, s a gazdaságok visszafogták a termesztését, a minisztérium a pártbizottságokat kérte fel, hogy hassanak oda — a szövetkezetek vessenek több cukorrépát. Megszokottá vált az is, hogy a megyei, a városi párttestületek határozzák meg egy-egy vidék üzemeinek éves tervét s a mutatókat szorgosan összesítve máris kezükben volt az adat: évente ennyit fejlődött a terület ipara. A beavatkozás eszközei persze szinte minden terméket, terményt, munkasikert vagy kudarcot politikai szintig emeltek — így előbb-utóbb nemcsak bizonyos növények kaptak „politikai súlyt”, hanem az olcsó áruk, az exportra szánt portékák mennyisége, minősége, a határidők be nem tartása is a pártbizottságok titkárainál csörrentette meg először a telefont. Fülbesúgásra várva Néhány évvel ezelőtt, az önállóság térhódításakor egyre többször fogalmazódott meg a kívánalom: a régi értelemben vett operativitásnak mondjanak búcsút az apparátusok, a párt ne akarjon termelésirányítóként működni. Ahogy e vélekedések hangot kaptak, úgy erősödött néhány funkcionáriusban a félelem, melynek tartalmat az adott, hogy e koncepcióba belemagyarázták: a párt vonuljon ki a gazdaságból! Ettől persze már csak egy lépés a hatalom föladása, hiszen a gazdaság vezérlése egyike a legmegfoghatóbb hatalmi eszköznek. Alaptalan volt-e a félelem? Tény, hogy értelmezésbeli különbségeket bőven regisztrálhattak a kutatók, hiszen jócskán akadtak szélsőséges nézetek a másik oldalon is, s ezek valóban azt hirdették, hogy a pártnak nem elég a régi értelemben vett operativitást föladni, a közvetlen beavatkozásoktól tartózkodni, a gazdaságot — megfosztva azt politikai tartalmától — mindenestől át kell adni az állami szférának, illetőleg maguknak a vállalatoknak. Vitathatatlan, hogy a gazdaságfejlesztés, az elképzelések, az irányok meghatározása messze nem „politikamentes”, hiszen a termelési viszonyok a társadalmi berendezkedés meghatározói, az ipar és a mezőgazdaság eredményei, a szolgáltatások, nívója, az infrastruktúra fejlettsége kihat mindennapjainkra, s a külkereskedelmet — a bezártságot vagy nyitottságra való törekvést — sem lehet pusztán kereskedelmi gyakorlatként értékelni. Az viszont szintén nyilvánvaló, hogy az üzemek és a termelőszövetkezetek ügyeibe káros a folytonos politikai beavatkozás, egyrészt, mert elmossa a felelősséget, másrészt, mert gáncsot vet az önállóságnak, a piaci mechanizmusok érvényesülésének és nem utolsósorban megkérdőjelezi a helyi vezetés rátermettségét. Ez utóbbit sokszor megtehetné — mondhatnánk joggal, ám e megállapítás összekapcsolása a beavatkozással hamis, félrevezető, bár alighanem gyakorta előforduló logika. Néhol pontosan azért váltják le az igazgatót, mert vele (általa?) — a gyárkapun kívülről lehet irányítani a céget, s az sem tagadható, hogy korábban ez is szempontja lehetett a káderkiválasztásnak. A sokat emlegetett nehéz emberek tudniillik egyáltalán népi voltak „nehezek”, csupán nem voltak hajlandók fülbesúgásra, felülről érkező instrukciókra várni, saját elgondolásuk megvalósításán fáradozva ütköztek minduntalan akadályokba. Termelőből fogyasztó Az új szerep lényege, hogy a gazdaságpolitika általános kidolgozása és a vezető szerep a MSZMP-é, de ez nem jelenti azt, hogy adott területen a megyei, a városi, községi, esetleg üzemi pártbizottságoké. A megfogalmazott tennivalók kormányzati intézkedéseket és megfelelő vállalati, szövetkezeti hozzáállást követelnek. A helyi párt- bizottságoknak talán legfontosabb feladata olyan közeget teremteni, ahol sandaság, gyanúsítgatás és irigység nélkül érvényesülhet az előrevivő szándék, ahol a lehető legobjektívebb a teljesítmények mérése, nem befolyásolja azt személyes kapcsolat, múltbéli érdem. Aki ebből arra következtet, hogy a helyi pártbizottságoknak így nem marad más dolguk, mint a népgazdasági érdekek mechanikus érvényesítése — az is téved. A központi irányítás és a területi szervek kontaktustartása nem feltétlenül egyirányú kapcsolat, ahogy az országos és a területi érdek egyeztetése sem abból áll, hogy fogjuk az országos érdeket és jó magasan a területi fölé helyezzük. Természetesen e kétirányú információ- áramláshoz érthető beszédre és érzékeny fülre van szükség itt és ott is. Az üzenetek nem lehetnek légből kapottak, s nem szállhatnak a légbe visszhang nélkül, ideális esetben viszont egy-egy pártbizottság abban a helyzetben van, hogy sok mindenre rálát, képes a kapott információkat szintetizálni, s több-kevesebb bizonyossággal azt is meg tudja fogalmazni, hogy a jövőben melyek azok a magatartásformák, amelyeket a gazdaság honorálni fog. Ha az igét igy hirdeti, már nem volt hiába. „Nálunk sajnos az ostobaságnak nincsen meg a természetes büntetése, sőt, sokszor az okos rátarti- ság hamarabb megbosszulja magát, mint a langyos kényelem” — panaszkodott nekem egy gazdaság- politikai titkár, azt fejtegetve, hogy számára a feladat éppen az, hogy a konkrét beavatkozást előzze meg egy olyan aktív politikai munka, amely éppen a felülről érkező intenciókat teszi fölöslegessé. Igyekeznek például megszüntetni az üzemi pártbizottságok kétarcúságát az áremelések esetében. Szerveztek egy kerekasztal-beszélgetést s a résztvevőknek ott, egymás előtt kellett rádöbbenniük arra a pofonegyszerű tételre, hogy aki termelőként árat emel, az előbb-utóbb fogyasztóként is szembetalálja magát vele. Jelenleg nagyon könnyű elfogadtatni a vállalati dolgozóval azt, hogy kérjünk több pénzt az anyagért, a termékért, mint eddig, hiszen a munkás ettől remél nagyobb fizetést. Csakhogy kilép a gyárkapun, s átvedlik fogyasztóvá, észreveszi, hogy a több pénz már megint kevesebbet ér. Márpedig aki mondjuk a bőrgyárban árat emel, ne lepődjön meg azon, hogy drágább lett a cipő! Katalizátor^ Természetesen a nagyobb önállóság az üzemi pártbizottságokat is érinti. Nekik kell kitalálniuk, hogy az adott helyen, az adott feltételek között, mit szükséges tenniük. Az igazi siker az lenne, ha ebbe az önállóságba anélkül is bele tudnának kapaszkodni, hogy minduntalan igényelnék a felülről érkező utasítások mankóit. Mert sok funkcionárius még ma is úgy képzeli el a feladatkörét, hogy az igazgató és a társai képviselik a vállalati érdeket, a párttitkár pedig, mint a népgazdaság érdekének egyedüli letéteményese, fölkiált: ácsi, ezt nem szabad! Az ilyesfajta szerepfelfogásból csak torz dolgok születhetnek, hiszen az adott kollektíva számára az optimális irány: a mindenkori érvényes közgazdasági és jogi szabályozás keretei közé illeszthető vállalati érdek. Ennek elemző megfogalmazása s végrehajtása a legfontosabb, ebben kell közös nevezőre jutni, elérését mindenkinek a maga eszközeivel támogatni. Ez sem kevésbé operatív teendő, mint részkérdések eldöntésekor utasításokkal élni. A pártmunka a gazdaságban amolyan katalizátor, segít egymásra találni elemeket, erősít óhajtott, s gyengít nem kívánt folyamatokat. „Az átfogóan kialakított fordulat politikai feltételeit kell megteremteniük. ITT és MOST — azaz konkrét helyeken és konkrét formában segíteni az egészséges törekvések valóra váltását, s jelezni, hogy hol tapasztalunk káros megnyilvánulásokat, amelyek sohasem öncélúan, hanem valami végett születnek, s csak a valamin változtatva lehet visz- szaszorítani őket...” — vallja a pártmunkás, aki bizton állítja, hogy szó sincs a hatalom föladásáról, a termelésből való kivonulásról, inkább egy másfajta, korszerűbb munkastílusról, a hatalom gyakorlása áramvonalasabb módjáról, amelyik hagyja, hogy az igazgató igazgasson, addig, amíg jól igazgat, s nem ad a párttitkár kezébe olyan jogosítványt, amellyel a termelésnek amolyan politikai biztosa, komisszárja lehet. Tudniillik a párt vezető szerepének az országban, s nem a vállalatoknál kell érvényesülnie! Tamás Ervin A mellrák korai felismerése Ha a mell rosszindulatú daganata, az emlőrák a felfedezésekor kisebb, mint egy centiméter, a betegek 80 százalékának esélye van arra, hogy a műtét után legalább lOévet éljenek. Ha a tumor a felfedezésekor 1-2 centiméter között van, az esély már csak 70 százalék, ha 3-4 centiméteres, akkor 40 százalék, ha nagyobb, úgy 20-30 százalék. Ez a kis statisztika mindennél világosabban bizonyítja a korai felismerés, a szűrővizsgálat fontosságát. A szűrővizsgálatra alkalmas orvosi vizsgáló módszereknek a szokásos követelményeken kívül (ártalmatlan, fájdalmatlan, biztonságos) más feltételeknek is eleget kell tenniük: legyenek egyszerűek, gyorsak, olcsók. Ilyen például a mam- mográfia, amikor különleges érzékenységű filmre lágy sugarakat alkalmaznak, ezek segítségével meglehetős biztonsággal elkülöníthetők az elváltozások. A galaktográfia szintén röntgen segítségével történik: lényege a tejutaknak a bimbó felöl való kontrasztanyagos feltöltése és fényképezése. Lefutásuk esetleges rendellenessége kóros szövetszaporulatra, illetve annak helyére, alakjára és minőségére utal. A termográfia a két mell minimális hőmérséklet-különbségéből következtet a melegebb rosszindulatú elváltozásra. Az ultrahang szintén egyszerű vizsgálat, segítségével már fél centiméter átmérőjű elváltozást is ki lehet következtetni. Gyanús esetekben tűszúrással szövetmintát szívnak ki, és ezt vizsgálják mikroszkóp alatt. A lényeg tehát a korai felismerésen van. Ehhez egyrészt segítséget nyújt a modern technika, de nem hanyagolható el az egyszerű önvizsgálat sem. A középkorú nőknek tanácsos havonta legalább egyszer tükör előtt önkezűleg végigtapogatniuk mellüket és hónaljukat. Ha netán valahol — akár csak bizonytalanul is—csomót éreznek, vagy azt tapasztalják, hogy a bőr egy helyen az alapjához tapadt, egyik bimbójuk furcsán behúzódott, kisebesedett, vérzékeny vagy pörkös, ne féljenek, de ne is könnyelmüsködjenek: mielőbb forduljanak szakorvoshoz. Képünkön: Japánban a mellrák megállapítására robotot fejlesztettek ki, amelynek négy, nyomásérzékelővel ellátott fémrúdja a 3 milliméter átmérőjű daganatot is felismeri, és azt számítógép segítésével képernyőn jeleníti meg. A feltaláló professzor egy bábun mutatja be a robot működését. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)
