Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
1988. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Akik a szemünk fényére vigyáznak KG) \ IKG ) KI KÓRHÁZI ŐSZ 7 41. > MM LEHET KÉLOLD\LÁS Nagyüzem van a szemészeten. Nyáron is. Azzal a nem kis különbséggel, hogy ilyenkor, a szabadságok idején kétszeres, háromszoros munka hárul az orvosokra, nővérekre, mert hiába a távollévők, beteg ugyanannyi van. Ha nem több! A kecskeméti Hollós József kórház szemészetén — amióta az osztály megalakult 1977-ben — sosem volt betöltve a tíz orvosi állás. Most éppen négyen nem dolgoznak tartósan. Ennek ellenére folyamatos a munka a kórházban és a szakrendelésen is. És mint mondtam, nem kevés. Éppen ezért csak az esti órákban, túl a munkaidőn tudtam beszélni dr. Oláh Miklós osztályvezető főorvossal. — Ha a szememmel lenne baj, könnyebben összejön ez a találkozó? — kérdeztem. — Ha fel kell venni az osztályra, akkor biztosan, mert én minden ilyen beteget megvizsgálok. De lehet, hogy az ambulancián is találkoztunk volna, mert most, a helyettesítések, szabadságok miatt ott is gyakran megfordulok. — Tizenkét éve van Kecskeméten. Azt is tudják sokan, hogy „ előtte Szegeden, a klinikán dolgozott. — Húsz évet töltöttem el ott, a végén a professzor első helyettese voltam. Gyógyítottam, tudományos munkát végeztem és oktattam is az egyetemen. A Kecskeméten dolgozó orvosok nagy része nálam vizsgázott szemészetből. — És miért jött el 1976-ban? — Gyönyörű feladatot kaptam, csinálhattam Kecskeméten egy kórházi osztályt. Szemészet ugyanis nem volt. 1977-ben indult 36 ággyal, s az új épületben, a Nyíri úton most 42 ágyunk van. — Ez elég? — Igen. Éves átlagban egy betegre 11—13 nap jut nálunk. Ez akkor mond valamit, ha tudjuk, hogy egy-egy műtét előtt vagy után 2-3 hetes előkészítésre, utókezelésre is szükség lehet. És mégis sok a betegünk. — Pedig híre jár, hogy itt nagy a szigorúság. Dolgozóval, beteggel, látogatóval egyaránt. — Csak a gyógyítás érdekében. A beteget csak akkor látogathatják, ha ki tud jönni a társalgóba, a kórterembe nem lehet bemenni. — Közbevetőleg megjegyzem, hogy akkor hiába van kiírva, hogy mindennapos a látogatás. Amire persze szerintem sincs feltétlenül szükség. — A szegedi klinikán sem volt ilyen. De folytatva az előbbi gondolatot, dohányozni tilos, az ételt sem tartjuk szükségesnek, üdítőt is csak a nem cukorbetegek kaphatnak. — A betegek megértőek? — Igen, mert látják, hogy minden értük van. Hiszen mi tudjuk, hogy minden betegnek a maga baja a legfontosabb. Ezért maximálisan ki kell szolgálni őket. — És ezt az elvet az osztály dolgozói is vallják? — Ez a mérce. Rendnek, tisztaságnak kell lennie. És ha a beteg vizet kér, egy perc alatt ott a teli pohár. Ellenkező esetben felelősségre vonás jön, s volt már emiatt elbocsátás is. Ennek ellenére nincs nálunk nővérhiány és visszajönnek a nyudíjas takarítónők is. Pedig nem tudunk többet fizetni, mint más osztályok. Viszont partnereknek tekintjük őket éppúgy, mint az orvosokat. — Akikből, mint mondta, kevés van. És ahogy tudom, többségük nő. — Egyedül vagyok férfi az osztályon, az összes kollégám nő. Ennek minden előnyével és hátrányával. Szerencsére, a munkatársaim tehetségesek, van köztük néhány kitűnő operatőr. — Kapnak lehetőséget is? — Igen. De a műtét csapatmunka, amelyben én is mindig ott vagyok. Vagy operálok, vagy pedig asszisztálok a fiatalabbaknak. — Vannak az osztályon specialisták? — Az a nagyobb intézmények, klinikák felségterülete. Egy megyei kórházi osztály nem lehet féloldalas, mert akkor baj lesz a lakosság ellátásával. Ezért is mondom, hogy akit itt meg tudunk gyógyítani, azt itt kell ellátni, ha pedig ez nem lehetséges, akkor egy- gyel magasabb lépcsőre van szükség.-í- És tovább is küldik a beteget? —Én nem csinálok presztízskérdést a saját tudatlanságomból a beteg kárára. Minden betegnek adok beutalót, akit mi nem tudunk megfelelően ellátni. De azt is következetesen betartom, hogy ha a beteg máshová fordul a panaszával — s ehhez joga van —, akkor a kezelést teljes egészében ott folytassák le! Ebből persze adódnak konfliktusok is. — A tudományos munkára van mód, jut rá idő? — Kevesebb, mint a klinikán volt. Hiányosság, hogy a kollégák nem beszélnek nyelveket. A szakirodalom követése pedig ismertetésekből nehézkes. Miután szűkös a hely és nincs laborunk, így sokszor a vizsgálatokhoz szívességet kell kérni másoktól. Ennek ellenére van egy kiemelt témánk, a cukorbetegség szövődményeinek kezelése. Én már Szegeden is foglalkoztam a glaukomával — a köznyelv zöldhályogként ismeri —, főleg annak az alattomos változatával, amit csak későn lehet észrevenni, mert nem fáj. Ennek létezik egy mikrosebészeti műtéti technikája, amit Magyarországon én végeztem először. Ideghártya-leválást a klinikákon kívül 5-6 kórházban operálnak idehaza, köztük mi is. És bevezettünk egy speciális szűrővizsgálatot, minden szakrendelésre jövő, 40 év fölötti betegnek megméijük a szemnyomását. Sok esetben előztünk meg így nagyobb bajt, mert a betegeinket azóta is folyamatosan kezeljük, rendszeresen ellenőrizzük. — A szemük tehát nem romlik ... — Nemcsak a szemük nem, hanem például a cukorbetegségük sem. Mi ugyanis nagyon alapos belgyógyászati kivizsgálás után — néhányan ezt talán fölöslegesnek is tartják — a teljes embert gyógyítjuk. A szembetegség legtöbbször csak tünet. Ezért azután állandó és nagyon jó munkakapcsolatunk van a cukorbetegséggel foglalkozó hármas belgyógyászati osztállyal. —- A gyógyító munka ki is tölti a napjait... — Csak részben, mert ellátom a megyei szemész szakfőorvosi teendőket, s ehhez jön még a medikus- és nővéroktatás, az ismeretterjesztés, a hatósági munka például a vaksági segélyhez kötelező vizsgálatok elvégzése. És természetesen a kórházi osztály mellett az azzal teljes egységben dolgozó szakrendelés irányítása. Szerencsére sokat segítenek a munkatársaim, főként a két helyettesem. — Ha tehetné, mit kérne az osztályának? — Maradjunk az elérhető dolgoknál. A kisebb, kézi műtéti műszereink megfelelőek. De a nagyobbakból szükséges lenne egy Erbe gyártmányú krio- manipulátor — fagyasztásos kezeléshez, egy elektronikus szemnyomásmérő, és egy ultrahang — szemészeti diagnosztikához. Ezekkel sokat javulna az ellátás színvonala. Váczi Tamás A CSERBENHAGYÓ SEM JUTOTT MESSZIRE Motoros rendőrök mesélnek Egy hónappal ezelőtt Lajosmizsén egy török kamion segédmotorost gázolt, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. A Kecskeméti Városi Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának öt motorkerékpárosa ép- penhazafelé tartotta triatlonversenyról, ahol szolgálatot teljesítettek. Rádión kapták a hirt a gázolásról. A kecskeméti BP-benzinkútnál a cserbenhagyó kami- onos már biztos kezekben volt. A rendőrség Batthyány utcai épületének a délutáni hőségben némi hűvösséget nyújtó szobájában beszélgetünk. Nem nehéz észrevenni, hogy melegük van a motorosoknak a sötétkék, belül gumírozott orkán kezeslábasban és a fekete csizmában. — Tetszetős ez az egyenruha, de milyen viselni? — kérdezem. — Sajnos, még nem az igazi — mondja Bálint Ferenc szakaszvezető. — Az egyenruha-tervezők praktikusabb viseletén törik a fejüket. Ebben a melegben ez a ruha nem szellőzik. Addig jó, amíg motoron ülünk. De ha megállunk! Arról nem beszélve, hogy esőben teljesen átázik. A múltkor úgy öntöttük ki a vizet a csizmánkból. — Sok fiatal irigykedve nézi ezeket a szép vonalú motorokat. Beváltak? — Mindenképpen — válaszol Amre- in János főhadnagy. — Mostanra a szívünkhöz is nőttek. A legfőbb érdemük, hogy biztonságosak. Nagy teljesítményüknek köszönhetően pedig könnyen változtatjuk a helyünket. Ez azonban nem játék. Budapesten kéthetes kiképzésen vettünk részt, amikor megérkeztek a Yamahák. Évente egyszer továbbképzést tartanak számunkra és a helyi gokartpályán rendszeresen gyakorolunk. Máté Sándor nyugalmazott rendőr alezredes, volt kispályás motorversenyző tanit bennünket. — Ezért van az, hogy a szabálytalankodó gépkocsivezetőknek gyakran meglepetést okozunk — veszi át a szót Szabó Sándor őrmester. — Egyik alka• Szolgálatban. lommal bejelentés érkezett a lajosmi- zsei benzinkútról, hogy egy Nysa kisteherautó — amelyben egy család utazott — fizetés nélkül elhajtott tankolás után. Öt perc múlva már név szerint ismertük valamennyi családtagot. Ne mondjam, csodálkoztak is, hogy ilyen gyorsan utolértük őket. Kiderült, egy vasuk sem volt, ráadásul a vezető ittasan, engedély nélkül ült a volánhoz. — Máskor egy út menti parkolóban álltunk le. Nem volt szándékunk autókat leállítani, ellenőrizni, csak a szabálytalankodókat akartuk kiszűrni — folytatja Zubek Pál őrmester. — Egyszer csak feltűnik egy fehér Lada 1200-as személygépkocsi, de amint vezetője meglátott bennünket, megfordult az úttesten és rálépett a gázra. Gondoltuk, csak megkérdezzük tőle, mit felejtett otthon. Utána eredtünk. Közben bemértük a sebességét, ami persze még autópályán is sok lett volna. Úgy hiszem, nem kell mondanom, a mi Yamaháinkkal felesleges versenyt provokálni. Ez, a vezető is hamarosan ráébredt erre. Ám amikor megállt, azonnal vitatkozni kezdett. Gyanússá vált, ezért átnéztük az autót. A csomagtartóból két darab új tehergépkocsi-gumiabroncs bukkant elő. Nem tudta megmondani, hogy honnan származnak. Pesten, a lakásán, házkutatás során, nagy mennyiségű lopott autóalkatrészt talaltak kollégáink. Azóta már a bíróság foglalkozik az üggyel. — Nemrég a Szövetség téren egy IFA okozott balesetet. Meg sem állt, egyszerűen továbbhajtott. Perceken belül elfogtuk. Meglepetésében csak ezt tudta kinyögni: hát maguk, hogy kerültek ide? — meséli Bálint Ferenc. — Nemcsak a szabálysértők elleni fellépés a feladatunk, hanem a forgalom segítése is. Csak azoknak van okuk tartani motoros egységünktől, akik elkövettek valamit — magyarázza Amrein János főhadnágy. Bencze Andrea Magyarország, Japán □ 4 A múlt hét péntekjén kezdődött japán—magyar hosszú hét nem szűkölködött látnivalókban és meghallgatásra érdemes előadásokban. A szépírás kalligrafikus művészetté fejlesztett változatáról, a Fujitsu elektronikai cég úttörő kutatásairól ismereteket szerezhettünk, mint az óvodai rendszerről vagy a tanka költészet rejtelmeiről. Néhány képünkkel felidézzük az érdekesebb eseményeket, s ha valakinek ez kelti fel érdeklődését, hát akkor utazhat Békés megyébe, ahol augusztus 17-éig ismétlődnek a Kecskemétről ismerős események, kiállítások. • A megnyitón dr. Bánszky Pál megyei múzeumigazgató, s dr. Németh Lajos művészet- történész oldalán Tanaka Kazuo irodalomtörténész, Hasanuma Taiko, Minami- zuka Nauko, Suzuki Koji festőművészek. • Bonsai — több éves minifák kiállítása. • Lehetőség volt a Suzsi kipróbálására, ami nem más, mint ecsettel történő szépírás. • A kimonóbemutatót Ka- wagishi Emiko és Kondo So- noko tartotta, ámulatba ejtve a nagy számú közönséget. • Wakaba — fiatal növény hajtása — Hasanuma Taiko megfogalmazása szerint. • Az irodalmi előadásra a koronát a rendkívül szug- gesztíven dolgozó Dóczy Péter színművész és Lőrinsz- ky Attila jazzbőgős tette fel tanka és haiku versek interpretálásával. • Az ősi papucs, a Geta. • Elektronikus tele- fonszámtár, Hi-Fi fülhallgató, napelemes kártyarádió, a lemeznél alig nagyobb CB-játszó az elektronikai kutatás néhány (ott) kézzelfogható eredménye. • A bizonyára fárasztó előadások, bemutatók után jólesik a gyümölcssaláta, a kávé. (Kép és szöveg: Stra- szer András) •Ár
