Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 1. A televízió jövője, a jövő televíziója ^ SAJTŰPOSTA ^ Mikor térülhet meg sertéstartó kára? Néhány évvel ezelőtt, amikor a műholdas tévéműsorok még csak tá­voli konkurenciának tűntek, elhang­zott már illetékes és kevésbé illetékes helyekről: a Magyar Televíziónak fel kell készülnie a versenyre. Jó ideig csak mondogattuk, írtuk: közel a ki­hívás, valamit tenni kellene. Aztán, amikor már itt volt a „nemzetközi szórakoztatás” (egyelőre) három csa­tornán is, kiadták a jelszót: a verseny­ben csakis a nemzeti televíziózás hoz­hat nekünk sikert. És ebben sok igazság volt — van. Mert nekünk valóban az az érdekes, az a fontos, ami velünk, életünkkel, létünkkel kapcsolatos. Ami klasszi­kus és mai irodalmi-művészeti értéke­inket mutatja fel a képernyőn. Ami nekünk és rólunk szól. Ami múltun­kat, jelenünket és jövőnket idézi poli­tikai. gazdasági vagy kulturális szem­pontból. Aztán a vártnál hamarabb jött a kihívás. A Sky Channel, a Super Channel és a TV5 programja ontja a krimit, a sci-fit, a westernt, a sport­műsorokat, a sikerfilmeket, a pop- és rockkoncerteket — szóval a könnyű szórakozást. Ámbár egyik-másik programban feltűnnek dokumen­tumműsorok, természetfilmek, nyelv­leckék, komolyzenei hangversenyek, némi kísérlet az ismeretterjesztésre, értékközvetítésre. Magyarországon a közönség fel­tétlen érdeklődéssel, kíváncsian fo­gadta az „égből jött” műsorokat. Egyre többen szereltetnek fel parabo­laantennát, egyre többen tartanak igényt a többféle választékra. No de mit tett a mi televíziónk, hogy versenyben maradjon? Egyesek szerint semmit se kell tennie — ez van, itt magyarul beszélnek, ehhez nem kell külön antenna —, ezt kell szeretni. Ám szerencsére vannak, akik a jobb későn, mint soha elvét alkalmazva, legalább most akarnak tenni valamit. Az külön szerencse, hogy éppen a tévé felelős vezetői is az utóbbi nézetet vallják. Tény, hogy nincs az az izgalmas kalandfilm, amely felvenné a versenyt egy dokumentumműsorral. Aligha volt nézettebb műsora televíziónk­nak, mint a pártértekezlelről szóló közvetítés, mint a csernobili kataszt­rófáról tudósító dokumentumfilm, mint egy-egy fórum, mint egyik­másik gazdasági-politikai műsor. Csakhogy az ember szórakozásra is vágyik, kikapcsolódásra, elandalo- dásra, vagy éppen némi izgalomra, sokkra. És akkor, aki teheti, átkap­csol a műholdas műsorra, meg az osztrák, jugoszláv, olykor még a szlo­vák tévé adására is. Nem mintha a hazai kínálatban nem találna olykor felüdülést, művészi katarzist. Olykor. Kivételes alkalmakkor. De nem ám főműsoridőben, hétvégeken, este nyolckor. Akkor, amikor még nem ért haza az ember a munkából, ami­kor már holtfáradtan beesett az ágy­ba, amikor az egyesen focimeccset közvetítenek, vagy amikor a krimire szavaz a család. És legfeljebb utólag, a kollégáktól, a villamoson, a kriti­kákból tudja meg: valamit elmulasz­tott. Külföldi televíziókban (szocialista országokban is) a műsorszerkesztés — szakma. Tudományos mérlegelés­sel sorjázzák egymás után és mellé a műsorokat. A közelmúltban új művészeti fő­szerkesztő — Érdi Sándor — kapott megbízatást a televízióban. Olyan helyzetben, amikor a kevésnél is ke­vesebb pénz, technika jut a televízió művészeti műsoraira. (Évente 250 millió forintot fordítanak tévéjáté­kok, tévéfilmek készítésére. A Szom­szédok című sorozat ebből 40 milliót visz el, miközben egy-egy tévéfilmre 4-4.2 millió forint marad. S az elmúlt • 6-8 év alatt az elkészült tévéjátékok száma 70-80-ról 50-re csökkent.) Védekező-visszaromló helyzetben van a kultúra a tévében is, csakúgy, mint az élet más területén. Országos jelenség, hogy a kultúra, a művelődés a társadalmi érdekszférában háttérbe szorult. A művészet ellen hat a fel­gyorsult életforma, az anyagi gondok sokasodása — családban, közössé­gekben és országos méretekben is. Ám mégis — vagy éppen ezért — most nagyobb szükség van a televízió kultúrateremtő, -terjesztő, értékőrző szerepére, mint valaha. Felröppent a hír, hogy a tévé má­sodik programja a közeljövőben „át­változik” kereskedelmi csatornává, amolyan állandó MTV-plusz műsor­rá. A hír, amely a tévéhíradóban is elhangzott, félreértésen alapult. Sze­rencsére. De amíg ki nem derült, szakmai körökben felettébb nagy fel­háborodást okozott. Rendezők, szer­kesztők adták tanújelét aggodalmuk­nak éppen egy országos televíziós ün­nepen, a 18. veszprémi tévétalálko­zón. És ezt jó jelnek tekinthetjük. Akár művészi hitvallásnak is. Való­ban ijesztő lenne, ha a televízió el­menne az olcsó szórakoztatás irányá­ba, ha feláldozná idejét — energiáját a mindenáron való pénzszerzésért. Mit tehet a televízió, ha kevés a pénze, és mégis vállalnia kell a kihí­vást? Semmi esetre sem azt, amit né­melyek javasolnak, vagyis hogy nem kell tudomást venni a versenyhelyzet­ről. Semmiképpen sem mondhat le — más egyebek mellett — művészeti- műhely-szerepéről, írókat, rendező­ket orientáló feladatáról. Versenyezni kell, a nehezebb kö­rülmények között is jobban építve a meglévő szellemi tőkére: azokra a te­levíziós alkotókra, akik olykor fetra- gyogtatják tehetségüket a képernyőn. Kádár Márta Az Imrehegyen lakó Sáfránék régóta foglalkoznak sertéstenyésztéssel. Nem­régen azt tervezték, hogy a kocájuk megfialása után nő majd az állomá­nyuk. Csakhogy a június eleji malacál­dás nem várt következménnyel járt: az anyadisznó elpusztult. — A bajban jól jön, hogy immáron két éve rendelkezem mezőgazdasági épület- és lakásbiztosítással, ami a há­ziállatokra vonatkozóan is tartalmaz kockázatvállalást — gondolta a gazda, s máris felkereste ügyének elintézése végett az intézmény helyi képviselőjét. Akitől meglepődve hallotta, hogy a sertéshullás miatti vesztesége pótlása­ként egyetlen forintra sem számíthat, mert efféléhez nem elégséges a jelenlegi biztosítása. A mosás, vasalás az egyik legnehe­zebb háztartási munka, melynek jelen­tős részétől jó ideje megkímélem csalá­domat. Hogyan? Ágynemű-garnitúrá­kat bérelek a textiltisztítótól. Ezért évente 3200 forintot fizetek, ami szép summa, mégis megbékélnénk vele, ha a garnitúrával mindig, minden rendjén lenne. De hát a valóság nem ez. A csere lebonyolítását a tisztító cég széchenyivárosi boltja végzi, ahol gya­korta reklamálni kell, mert például a párna- és paplanhuzatokról hiányza­nak a gombok. — Mit képzel a kedves Szerintem ez a magyarázkodás nem egyéb, mint a kártérítési kötelezettség teljesítése alóli kibúvás — összegezte a biztosítóról alkotott véleményét olva­sónk, szerkesztőségünkhöz fordulva segítségért. Nos, utánanéztünk a dolgoknak, s a szakemberekkel való konzultálás, illet­ve a vonatkozó szabályok áttanulmá­nyozása eredményeként az alábbiakra derült fény: A Méb-kötvény — ezt mindegyik ügyfél kézhez kapja — három teljes oldalon részletezi a biztosítási feltétele­ket, valamint a kockázatviselés és a kártérítés tudnivalóit. A megannyi közlés sorában — főleg e panasz tár­gyára tekintettel — az egyik legfonto­sabb, hogy a biztosítottak gazdaságá­• • bérlő, tán én varrjam fel azokat? — kérdez vissza ilyenkor a boltos kissé dühösen. Vele ez ügyben nem kezdek vitát, most, a nyilvánosság előtt azonban hangot adok véleményemnek: igenis azt képzelem, hogy a borsos bérleti díj ellenében egyszer olyan lepedőket és huzatokat kapok, melyek nem agyon­használtak, látható még az eredeti szí­nük és a szükséges gombok is meglelhe- tők rajtuk! Kiss József Kecskemét bán található háziállatok után kizáró­lag akkor jár térítés, ha a velük kapcso­latos kárt elemi csapás — tűz. árvíz, vihar — okozta. Mivel Sáfránék sertése — értesülé­sünk szerint — betegség következtében döglött meg, a keletkezett kár pótlásá­ra e biztosítási forma szerint nincs jogi lehetőség. A kérdés önként adódik: az ilyen esetekre egyáltalán nincs megoldás? De van! A termelők megköthetik az általános serlésbiztosítást, amely állatonként maximum 6 ezer forint értékig jelenthet kockázatvállalást a biztosító részéről. A biztosított érték 10 százalékát kitevő díj megfizetése ellenében a bármilyen okból elhullott sertése után kártérítésre jogosult az igénylő. Mi az igazság a Simson motor körül? Farkas Istvánná jánoshal­mi lakos 14. életévét betöl­tött gyermeke nagyon bána­tos. No, nem azért, mert az általános iskolai tanulmá­nyait szerény eredménnyel fejezte be. Sőt. éppen a jó érdemjegyeiért cserébe kap­ta a szülői ajándékot, egy Simson típusú motorkerék­párt. Amit pár hete nem használhat... A történtek részleteit így ismertette velünk az anyuka: — Az ok: a közlekedési járőr arra figyelmeztette, hogy neki még tilos vezetnie Simsont, mert az nem tarto­zik a segédmotorok kategó­riájába. Ha ez utóbbiról kel­lőképpen felvilágosítanak a kereskedők, eltekintek a vá­sárlástól. Az esetről elsőként a kecs­keméti Alföld Áruház egyik vezető szakemberével, Do­mokos Gáborral beszéltünk, aki előzetes informálódása alapján válaszolta: — Munkatársaink jól tudják, hogy a Simson nem segédmotor, s e tényre min­dig felhívják a vevők figyel­mét. A jármüvet a vásárlás­tól számított 1 hónap múl­tán már nem vehetjük visz- sza. Az üggyel kapcsolatosan megkerestük a megyei rend­őr-főkapitányság közleke­désrendészetét is, ahol a kö­vetkezőkről értesültünk: A KRESZ világosan le­szögezi, hogy a segédmoto­ros kerékpár olyan kétkere­kű jármű, amely 50 köbcen­timétert meg nem haladó hengerűrtartalmú, a sík úton önerejéből 40 kilomé­teres óránkénti sebességnél gyorsabban nem képes men­ni és a vezetőn kívüli sze­mély szállítására nem alkal­mas. E járművek vázán ott az azonosításukat jelentő CM jelzés. Az ilyen motor használatához csupán veze­tői igazolvány szükséges, amit már kaphat 14. életévét betöltött kiskorú személy is. Más a követelmény a mo­torkerékpároknál, e kategó­riába tartozik az utas szállí­tására is megfelelő Simson, amely elérhet akár 70-80 ki­lométeres óránkénti sebessé­get. Ez a motor műszaki el­lenőrzésre kötelezett, csak rendszámmal közlekedhet és a bukósisakot kötelezően vi­selő vezetőjének jogosít­vánnyal kell rendelkeznie, amit 16 éves kortól megsze­rezhet a közlekedési szabá­lyokra épült vizsgafeladato­kat sikeresen megoldó ál­lampolgár. Szerkeszti: Velkci Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 HUSZONÖT KISZ-PAJKOS Építőtábor a Vajdaságban Az alföldi embert a legkisebb domborulat is hamar bűvö­letbe ejti. így voltam én is a vajdasági tájakkal, a Fruska Gora lejtőivel. Növi Sadtól mintegy harminc kilométerre festői szépségű környezetben építették a Partizánok útja elnevezésű tábort. A parancsnoki épület előtt feszülő kék-fehér-piros és piros-fehér-zöld lobogóval még a szél sem játszott, a levegő csaknem mozdulatlan volt. A tikkasztó meleget csak az öreg fák lombjai enyhítették. Kora délután érkeztünk. A tábor csendes és mozdulatlan volt. A diákok még dolgoztak. A környék természetvédelmi terület. Csöndjét nem veri fel gépek zaja, itt csak a kézi munkát engedélyezik. Az erdőirtás, tűzvédelmi övezetek létesítése, a kis fák ápolása, az erdősítés azonban sok dolgos kezet igényel. Ezért népesítik be immár tizennégy éve minden nyáron az erre a célra épült tábor kőházait jugoszláv, s egy-egy kéthetes ciklusra magyar fiata­lokkal. Tizenötezer diák fordult meg itt az évek során. S hogy napjaik ne teljenek eseménytelenül, arról a tábor vezetői gondoskodtak. Gyakran 20-30 kilométerre dolgoz­nak a táborhelytől, s a hatórás munkaidőben végzett teljesit- ményüket naponta mérik, értékelik. Az ötvenfős brigádok állandó versenyben állnak egymással. Az egy hónapos ciklu­sokat két részre osztva, egy-egy úgynevezett „rohamnapot” jelölnek meg. Ennek lényege, hogy az eltelt időszak átlagtel­jesítményét húsz, majd harminc százalékkal megtoldják sezt tűzik ki aznapi normának. A táborozás végén egyéni és csoportos elismeréseket kaphatnak a fiatalok, melyek közül számukra a legbecsesebb a Rohammunkás jelvény. A mi fiataljaink kicsit más mércével nézik a tábort. Huszon­ötén érkeztek ide, Bács-Kiskun megye öt főiskolájáról. Veze­tőjük Székely Zsolt, a KISZ megyei bizottságának munkatár­sa. Fárasztó nap után érkeztek vissza a táborba, harsány jó­kedvük azonban töretlen. A magyarok pavilonját messziről megismerni. A lépcső, a pad, a korlát piros-fehcr-zöldre me­szelt, s szó ami szó: a társaság is a legfeltűnőbb. Egy hálószo­bában beszélgettünk, melynek három emeletes ágyán kupor­gott a huszonöt diák. Mindössze egy hete, hogy először talál­koztak, mégis mintha több év barátsága fűzné őket össze. — Mire megérkeztünk Jugoszláviába, már igazi közösség­gé kovácsolódtunk—igyekezett túlkiabálni társait LiborIldi­kó, aki a bajai Éötvös JózsefTanítóképző Főiskola hallgatója. — Szükség is van az összetartásra, hiszen rajtunk kívül csak jugoszlávok vannak, velük pedig kicsit nehezen kommuniká­lunk. Emiatt néha kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. A vetélkedőn például — mivel félreértettük a játékszabályt — kizártak benn ünket a versenyből. Ez persze csak tovább erősíti közöttünk az összetartást. Előfordul az is, hogy mi használjuk ki a nyelvek különbözőségét. A jugoszláv diákoknál szokás jelszavakat kiabálni, versikéket költeni munka közben. Ilyen­kor mi lefordíthatatlan szavakat harsogunk, olyanokat, mint a kockacukor, vagy a kelkáposzta. Jókat mulatunk azon, hogy ezt senki sem érti. mégis kedvesen mosolyognak. Kövér Csaba, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola hallgatója nem először járt már jugoszlá­viai építőtáborban. — Gyakran értelmetlen, felesleges munkát végzünk, de mi­vel az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tábor vezetői meg voltak győződve arról, hogy a magyar diákok csak vakációzni jönnek ide, mi bizonyítani akarunk. És úgy tűnik, hogy sikerül is. Már az első munkanapon 120 százalék fölött teljesítettünk, s azóta sem mentünk 100százalék alá. Bár a formaságok: zász­lófelvonás, parancskiosztás, a munkaruha állandó használata nem egészen a mi világunk, mégis ezek a dolgok teszik sajátos­sá, számunkra különlegessé az itt töltött napokat. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajai Vízgazdálko­dási Intézetének néhány hallgatója szakmai gyakorlatát tölti itt, s valószínű, hogy több élménnyel lesznek gazdagabbak, mint a vállalatoknál dolgozó társaik. — A természettel mindennapos, vagy inkább mindenórás kapcsolatunk van — mondta Rétvári István. — Igaz, időn­ként elegünk van a kőkemény földből, az életlen szerszámok­ból, vagy épp a szerszámnélküliségből, de délutánra mindig • Pihenő a magyarok pavilonja előtt. elfelejtjük. Kirándulunk, fürdünk. vásárolunk és sokat be­szélgetünk, „druzsbázunk”. Ez azt jelenti, hogy meglátogat­juk a szomszédos brigádokat, ismeretségeket, barátságokat kötünk. A kertészeti egyetem kecskeméti főiskolai karáról érkezők számára nem ismeretlen az itteni munka. Sándor Krisztina sem először végzi, a követelmények azonban még őt is megvi­selték. — Dolgozni jöttünk ide elsősorban, s ha nincs is bennünk a hazaiakhoz hasonló elszántság, azért pontosan és lekiisme- rettel végezzük a munkát. Előfordult, hogy nem kaptunk szer­számokat, kézzel tépkedtük a vállig érő gyomot s nem kis örö­met okozott, ha rátaláltunk a gazban meghúzódó kis fenyők­re. De ilyenkor is nevetünk, tréfálkozunk s nem szívjuk mellre azokat az apróságokat, melyek elronthatnák a jókedvet. Azt hiszem, maradandó élményekkel térünk haza és sajnálni fog­juk, ha fel kell szállni az autóbuszra. Az építőtábornak sajátos hangulata van. Semmihez sem hasonlítható szabad, kellemes, baráti légkörük. Aki valaha is járt ilyenben, ismeri, aki nem, annak hiába mondanánk. Eh­hez hasonlót éreztem a Fruska Gora-i táborban, s még valami­vel többet: vendégszeretetet, egy kis kényeztetést, figyelmessé­get és igyekezetei a magyar diákok igényeinek mind teljesebb kielégítésére. Ezek teszik teljessé és élmenydússá a „huszonöt KISZ-pajkos” (ez a magyar brigád neve) napjait s remélhető­leg maradandóvá az országok fiataljainak barátságát. G. Tóth Tímea ÜZENJÜK Donkó Mátyásnak, Kecskemétre: Hí­rül adtuk, hogy Bács-Kiskun falvaiban körülbelül másfél ezer üres családi ház várja leendő tulajdonosait, akik érdeké­ben ingatlanértékesítési akció indult a megyei tanács kezdeményezésére. Az ez­zel kapcsolatos kedvező feltételek sorá­ban megemlítettük: ha a lakóépületeket kijelölt szervezet adja el — például Baján és térségében a Városgazdálkodási Vál­lalat e feladat gazdája —, a vevőt megil­leti a szociálpolitikai kedvezmény. Mivel soraiból kiderül: Ön nem az említett ak­ció, hanem magánforgalmazás kereté­ben vásárolt házat — így hatályos jog­szabályok értelmében —, nem jogosult szociálpolitikai kedvezményre. Megyesinének, Orgoványra: Leveléből arra következtetünk, hogy szomszédja szándékosan túráztatja erős zajt adó traktorát az Ön lakása közelében. Ha e cselekedet kimeríti a szabálysértési kó­dexben található csendháborítás tényét, az elkövetőt eljárás révén vonhatja fele­lősségre a helyi tanács szabálysértési ha­tósága. Másik kérdésére válaszolva el­mondjuk: az 1986. július 1 -je óta érvé­nyes Országos Építésügyi Szabályzat le­szögezi, hogy melléképület (melléképít­mény) csak olyan rendeltetés céljára léte­síthető, amely nem okoz bűzt, a szom­széd jogos érdekeit sem sérti. Ha a tulaj­donos állatokat akar tartani az ilyen építményben, a telken való elhelyezésé­nek védőtávolságait a köz- és állat­egészségügyi előírásokra, valamint a környezetvédelmi követelményekre te­kintettel — a lakóhelyileg illetékes ta­nács építésügyi hatósága határozza meg. E döntés természetesen megfellebbezhe­tő a másodfokú szakigazgatási szervhez küldendő beadványban. Molnárné Rozsnyai Irénnek, Szabad- szállásra: Gyermekgondozási dij kiszá­mításához a szülést megelőző naptári év­ben elért keresetet kell figyelembe venni. Idén január elsejétől az ilyen ellátás alap­jául szolgáló kereset bruttósítandó, vagyis az alapösszegnek tartalmaznia kell a személyi jövedelemadót, a nyugdíj­járulékot és a 310 forint bérpótlékot. ' „Négy gyermek édesanyja” jeligére: Panaszából nem tudható meg, hogy hobbiföldje az úgynevezett zártkerti tér­ségben, vagy azon túl van-e. Külterületi földrészleten ugyanis csupán egy gazda­sági épület létesíthető, tekintet nélkül a tulajdonosok számára. Problémájának tisztázásához részletes adatok szüksége­sek, célszerű tehát, ha az ilyen tárgyú levelét elküldi a megyei tanács vb építési és vízügyi osztályához, ahonnan megfe­lelő szakmai felvilágositást kaphat. Ifj. Sándor Istvánnak, Kunszállásra: A fogyasztói érdek megsértését taglaló közérdekű bejelentését felkérésünkre ki­vizsgálta a megyei kereskedelmi felügye­lőség, amely arról értesítette lapunkat, hogy a jelzett hiányosság fennáll. Mivel a próbavásárlás során is többletszámlá­zást tapasztaltak az ellenőrök annál a benzinkútnál, amelyre ön is panaszko­dott, a munkáját pontatlanul végző, kö­vetkezésképpen a vásárlót megkárosító kútkezelőt szabálysértési eljárás során vonták felelősségre. „Scrtcshizlalók” jeligére. Kisszállásra: Sérelmükkel összefüggő kérdésünkre azt válaszolta a helyi Bácska termelőszövet­kezet főkönyvelőnője, hogy régebben a gazdaság saját terhére fizette ki — a leg­rövidebb időn belül — azokat a kister­melőket, akik meghizlalt állataikat a szövetkezeti felvásárlás keretében adták át a húsipar részére. Ez tíz összeg később megérkezett a közösség számlájára az állatforgalmitól. Egy ideje azonban ez a téesz is pénzügyi gondokkal küszködik, így a szokásos megelőlegezést már nem vállalhatja, ebből adódóan a gazdák kis­sé késve jutnak megérdemelt jövedel­mükhöz, azután — nemegyszer az álla­tok leadásától számított hetek elteltével —, hogy a húsipar már továbbította a szövetkezetbe a felvásárolt állatok el­lenértékét. Sz. L.-nek, Ordasra: A Polgári Tör­vénykönyv kimondja, hogy kölcsönszer­ződés alapján a hitelező köteles megha­tározott pénzösszeget az adós rendelke­zésére bocsátani, aki e pénzt szintén kö­teles visszafizetni a szerződés szerint. Amennyiben az adós ez utóbbi kötele­zettsége teljesítésének határideje lejárt anélkül, hogy tartozását rendezte volna, az ügyben bírósághoz fordulhat a hitele­ző. Ha a visszafizetést elrendelő, jogerős bírói ítélet sem eredményes, az abban foglaltak végrehajtását kérheti a pénz hitelezője. Ha Ön is hasonló helyzetben van, a peres eljáráshoz javasoljuk mun­kahelyi jogsegélyszolgálat vagy ügyvéd segítségének igénybevételét. Baleset történt A szerdai késő délutánt —július 6-át írtak akkor — egyhamar nem felejtem el. Úgy fél 6 lehetett, mikor a kiskunhalasi Park Áruház szomszédságában levő kispiacon sétálgattam, az ottani platánfák árnyékában. Hirtelen kiránduló kö­zépiskolások tűntek fel, akik szintén a közterület hűs részén rótták a métereket. Noha tereferéjük igen zajos volt, mégis elnyomta a sikoly. A hang irányába fordulva döbbenetes látvány tárult elém: letörött, körülbelül három méternyi hosszú, s legalább 10 centis átmérőjű faág alatt hevert egy kislány. Jobb halántékát elborította a vér. Hamarosan mentő jött a helyszínre, s a baleset sérültjét kórházba vitte. Osztály­társaitól tudom, a száraz faág váratlanul zuhant a földre. De hát hogyan történhet meg ilyesmi? Mivel feleletet sem ők, sem én nem tudtam adni a kérdésre, azt ezúton teszem fel az illetékeseknek. Remélem, a válaszuk olyan intézkedés lesz, amelynek követ­keztében a halasi utcák, terek fáinak száraz ágai többé nem veszélyeztetik az alattuk járó emberek testi épségét! B. 1M. Kiskunmajsa „Mit képzel a kedves bérlő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom