Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 3 „A TÖRVÉNY NEVÉBEN” — VÉGREHAJTÓKKAL 1988-BAN Kölcsönpénz visszajár A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI RENDSZER REFORMJA Önállóan, saját befektetésekkel (3) Jogosan tekintettük vívmánynak, hogy nálunk nem kell félni a foglalástól, megszokott és megkedvelt holmi elárverezésétől. A létbiztonság szinte egyet jelentett a meg­szerzettjavak végleges tulajdonjogával. A végrehajtók eltűn­tek az újságokból, mint a rongyos ruhájú emberek falvaink- ból, városainkból. A két világháború közötti korszakot bemutató irodalmi, színpadi összeállításokból nem hiányozhatott a kótyavetyé- hez hívogató dobszó. kisemmizett családok sírása, kétségbe­esése. Ezrek vesztették el mindenüket órák alatt, váltak föl­dönfutóvá. „Adós, fizess!” Több tanácson érdeklődtem, köztartozás miatt hány vég­rehajtási eljárást kezdeményeztek az elmúlt években. Noha akadnak ilyen vagy olyan okból késedelmes adófizetők, de az általam megkérdezett helyeken egyetlen árverésről sem tudtak. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság végrehajtó irodájának dolgozói azonban nincsenek munka nélkül. Dr. Fekete Gá­bortól, az iroda vezetőjétől tudom: lassan-lassan szaporod­nak feladataik. A vállalkozások bizonyos kockázattal jár­nak, sokan nem veszik figyelembe az adottságokat, a lehető­ségeket és erejüket meghaladó terheket vállalnak. Mivel már az üzlet, a műhely átvételekor eladósodtak, minden lehetsé­ges kölcsönforrást kimerítettek, nincs miből kifizetni az ese­dékes törlesztést, kamatot, a vételárat. Az adósok természe­tesen futnak a pénzükért és ha másként nem megy, a bíróság segítségét kérik követelésük érvényesítésére. Többen szeret­nék visszaszerezni kölcsön adott pénzüket, vagy az eladott értéktárgyaikért kialkudott összeget követelik. Előfordulnak lakbértartozások miatti eljárások. 1987-ben tízezer különféle üggyel foglalkoztak Bács- Kiskunban a végrehajtók. Ezeknek hozzávetőlegesen negye­de végződött ingatlan vagy ingó vagyontárgy kényszerű érté­kesítésével. Bajba jutott géemkák Nagyobb vállalatok csak elvétve kerülnek a végrehajtók adósnyilvántartásába. Szövetkezetek, gazdasági munkakö­zösségek már gyakrabban. Már-már rendszeres ügyfelük egy feloszlott gmk. Bűnügyet lezáró ítéletek is munkát adhatnak a végrehaj­tóknak. Általában minél nagyobb a megítélt kártérítés, an­nál nehezebb behajtani az ellopott, elsikkasztott tárgyak ellenértékét, visszaszerezni a kicsalt százezreket, esetleg mil­liókat. mert a rafinált kártevő idejekorán más nevére íratja vagyontárgyait. Persze emberükre akadnak a végrehajtók­ban, akik ilyen esetekben maximálisan élvezik a lakosság együttérzését. A vezető irodájának főfalán látható kinagyított paragra­fus szinte fölhívja az ügyfelek figyelmét: itt a törvényesség a legfontosabb szempont. Magam is tapasztaltam, hogy a végrehajtók tájékoztatták az adóst: miként kerülheti el a foglalást, az árverést. Volt, ahol részletfizetési kérelem beadását javasolták. Szükséges­nek tartom megjegyezni, hogy a vállalatok, gazdasági szerve­zetek általában elég sok türelmi időt engedélyeznek az adós­nak, ami a pénzromlás mai üteme mellett bizony anyagi veszteséget is jelent. Szigorú követelmények A végrehajtók természetesen nem módosíthatják a köve­telt, a bíróság által megítélt összeget, csak a lehetséges leghu­mánusabb megotdás megtalálását segíthetik. Az 1979-ben kiadott 18. számú törvényerejű rendelet szellemének és betű­jének megfelelően ügyelnek arra, hogy teljesen eladósodotta­kat se fosszanak meg a mindennapi életvitelhez szükséges tárgyaktól. Ma már nem fordulhat elő, hogy az utolsó szék is dobszóval talál új gazdát, a gyerekek alól kihúzzák a fekhelyet. Mit sem érnek a legkörültekintőbb rendelkezések, ha eze­ket képzetlen emberek hajtják végre. Mi tagadás, nincs nagy tolongás a végrehajtói munkáért. Mondani sem kell talán, hogy ez nem borravalós szakma. Még nem fordult elő, hogy valaki nagyvonalúan így szólt: „A többit tartsa meg, a ma­gáé!”. A megyei irodában alkalmazott tizenhárom fő fizetése elég szerény. Igaz, az elintézett ügyek után bizonyos százalé­kot kapnak. Többnyire fiatal emberek. Egyikük-másikuk jogi pályára, jogi egyetemre készül. Tartósan csak az lehet végrehajtó, aki bizonyos határidőn belül sikeresen vizsgázik az előírt szaktárgyakból és megfelel a szigorú erkölcsi köve­telményeknek. A munkatársaknak több mint fele Kecskeméten él. (Egyi­kük-másikuk vidéki körzetet is kapott.) Állandó megbízott működik Baján, Kiskunhalason és Kalocsán. Statisztikailag szinte kimutathatatlan a végrehajtók által elkövetett eljárási hibák száma, néhány ezrelék. Mégis arra törekszenek, hogy a jövőben még inkább kizárják a tévedés lehetőségét, mert az ilyen ügyek életre szóló sebeket okozhat­nak. Heltai Nándor TIZENÖT ÉVE NYUGDÍJBAN — SOK MUNKÁVAL Szolgáltató kisiparos és bűvész lába, hogy onnét bármikor kiszakad­hat.- Kalocsáról jöttem. — Én Bajáról. — Mifülöpszállásiak, nagykörösiek, mi pedig itteniek, szelei-, rendőrfaluiak meg széchenyivárosiak vagyunk. Ha a gyerek iskolába megy ... Egykor talán a gyógykovácsnál sem adták egymásnak annyian a kilincset, mint manapság a 74 esztendős Végh László kecskeméti hunyadivárosi laká­sának bőröndösmühelyében. Mitől ez a népszerűség? A Czollncr közi ABC- hez közel eső egyik házban dolgozik e kihalóban lévő mesterség — a bőrönd- javitás — egyetlen Bács-Kiskun megyei művelője. Tizenöt éve nyugdíjas, de ez az álla­pot pályáját korántsem zárta le. Olyan hiányszakmában, mint amilyen az övé, nem is lehet visszavonulni. A volt Kecs­keméti Vegyesipari Ktsz alapító tagja adómentesen folytathatja tovább mes­terségét kertes, sarki házában, ahol ő és a felesége alig győzi fogadni a látogató­kat. Néha három műszak is kevés lenne a kiszolgálásukra. Az egyik vasárnap este, háromne­gyed 9 tájban egy nő csengetett be hoz­zájuk. Elhaladva a cégtábla előtt, eszé­be jutott, hogy két hónapja javításra idehozott utazótáskáját ideje volna el­vinni. Hasonlóan szokatlan időben kezdte a sort a másnapi megrendelők egyike is, egy anya, aki meg sem várva a 8 órai nyitást, már 7 órakor csönge­tett. — A gyerek iskolába megy, nézzék milyen rossz a táskája! —Jött, szinte az utolsó órában a tanévkezdés előtt. Miért gyöngék a táskák? A két oldalt lelógó, kihasadt vászon láttán Végh László épp mondani akar­ta, hol „nyaralt" ez a táska idáig, hogy a javítását ennyire elodázták, de végül is nem szólt. Arra gondolt, hogy az emberek téli cipőikkel is jórészt csak akkor mennek javítóhoz, amikor már fehér a járda, leesett az első hó. • Aztán meg nem mindig a használók (a vevők) hibásak azért, mert a táskák és az egyéb bőripari termékek olyan hamar tönremennek. s nem szolgálják meg az árukat. Ha Végh László a harmincas évek­ben, a korábbi Arany János utcai totó­zó helyén lévő Sellinger testvérek bö- röndösmühelyében olyan munkát adott volna ki a kezéből, mint amilyet ma­napság egyes gyártók megengedhetnek maguknak, nem sokáig lett volna ott maradása. — Ennek a piros iskolatáskának — mutatja — az a legnagyobb hibája, hogy bőr alátét nélkül szerelték föl a fogantyúját. Két, vékony fémkarika tartja csupán a fedélrész belső oldalán, így bizony hamar leválik. — Diplomatatáska, 600 vagy 700 forint újonnan az ára, viszont a zárját nem az árának megfelelő minőségben készítették el. Most teszek rá egy mási­kat, 60 forintért, hogy a tulajdonos to­vább hordhassa. — Vagy itt van ez a barna sporttáska — emel ki a javítani valók közül egy harmadikat. — Utazáskor, megtöltve, harminc kilogramm holmi is elfér ben­ne. Ám a fülét annyira gyengén, olyan primitív módon toldották bele az olda­Ők vasárnap is nyitva tartottak Orvosi táska, pénztárca, rétikul; hű­tő-, irat- és különböző vásárlótáskák; és kirándulásra valók. Az utóbbiakra Bu­dapesten varrnának legközelebb (?) zá­rat, nem lévén rövidebb távolságra eh­hez megfelelő szakember. Túlnyomó- részt, persze, az iskolatáskák vezetik a „mezőnyt” a bőröndösnél található sokféle bőráru között. Ezeket igyekszik mielőbb használhatóvá tenni, hiszen az új táskák áraival hovatovább nem tud­na versenyre kelni a szülői pénztárca. Végh László múltjáról beszélve mintegy anekdotaszerűen említi, hogy amikor a Sellinger testvéreknél ledol­gozta a napi 16 óra munkaidejét, este fél 11 -ig, még betértek hozzájuk elcse­vegni az iparostársak és a tisztviselők, a Városi moziból kijövet. Vasárnap délelőtt is nyitva voltak; a szolgáltató tulajdonos délben, a műljelyből ment egyenesen a templomba. A kitartó munka meghozta gyümölcsét Ekkora munkatempóval 5 helyett 3 év alatt szerezte meg — a bőröndjaví­tás és a szíjgyártás mellett a legnehe­zebbnek számító — bőrdíszműves szak­máról szóló oklevelet Végh László. Akinek a szorgalmából arra is futotta fiatalabb korában, hogy Budapesten bűvészvizsgát tegyen. Már a Kecske­méti Lapok is beszámolt fellépéseiről. —- A háború után az egyik előadáso­mat a szabadban, katonáknak tartot­tam — emlékszik erre az eseményre. — Közben megeredt az eső. A katonák felálltak, s a székeket a fejük fölé téve nézték tovább az előadást, biztatva, hogy csak folytassam. A kecskeméti honvédkórházat alapo­zó építőket — egy alkalommal — ugyancsak bűvészmutatványaival szó­rakoztatta. Később is számtalanszor — művelődési otthonokban, klubok­ban, állami gondozott árváknak, óvo­dásoknak, szociális otthonok lakói­nak, s egyebek közt a megyeszékhelyi Imre Gábor nyugdíjasklub tagjainak — nyújtott sok derűs élményt egysze­mélyes pódiumával az amat'őr bűvész. Kohl Antal Mint ismeretes, legutóbbi ülésén a kormány megvitatta a társadalom- biztosítási rendszer reformjának kon­cepcióját, s annak elveivel, irányával egyetértett. A Minisztertanács állás­pontja az, hogy a reform első lépése­ként 1989. január elsejével a társada­lombiztosítás váljék ki a költségve­tésből, alakuljon át decentralizált pénzalappá, s csupán az állami támo­gatás útján kapcsolódjék a jövőben az állami költségvetéshez. A társadalombiztosítás jelenlegi rendszere ugyanis még az 50-es évek direkt irányítási rendszerének termé­ke, a gazdasági reform bevezetése óta sem változott, s ma már nincs össz­hangban a közgazdasági környezet­tel, a formálódó szocialista piacgaz­dasággal. Bevételei és kiadásai nem állnak egymással szoros kapcsolat­ban, nem visel kockázatot, s a rend­szerben lévő érdekeltségi, gazdálko­dási, racionalizálási lehetőségek sin­csenek kihasználva. Ugyanakkor a lakosság is egyre inkább igényli a tár­sadalombiztosítás reformértékű fej­lesztését, mert szeretné pontosan tud­ni, hogy a rendszer mit garantál, a befizetéseikért cserébe mi jár részére. Az emberek magasabb, értékállóbb nyugdíjat, családi pótlékot, általában jobb megélhetési biztonságot is vár­nak a módosításoktól. Ahhoz, hogy a társadalombiztosí­tás mindezeknek az elvárásoknak megfelelhessen, lehetővé kell tenni, hogy önálló pénzalapként, valódi pénzintézetként működhessék, egyér­telmű kapcsolatot teremtve a befize­tések és az ennek fejében „vásárolt” szolgáltatások között. A kötelező társadalombiztosításnak a jövőben egységes, a társadalom egészére álta­lános, átlagos színvonalú ellátást kell biztosítania, az ezt meghaladó igé­nyeket pedig az önkéntes biztosítási formák elégítsék ki. A társadalombiztosítás működése nem képzelhető el állami garancia, állami támogatás nélkül. A kor­mányzat állami kötelezettségnek te­kinti az állampolgári jogon nyújtan­dó, fix összegű ellátásokat — családi pótlék, segélyek, minimális összegű alapnyugdíj —; az egészségügyi szol­gáltatásokat mindaddig, amíg át nem térnek annak társadalombiztosítási finanszírozására; a régi nyugdíjak re­álérték-veszteségének, a társadalom- biztosítás hiányzó tartaléktőkéjének visszapótlását; a munkanélküiise- gély-rendszert, amíg annak biztosítá­si alapú rendszere ki nem építhető; valamint a társadalombiztosítás igaz­gatási-ügyviteli feladatainak finanszí­rozását, amíg az önkormányzati for­ma nem teljesedik ki. A társadalombiztosítási járulékok­nak pedig a nyugdíjbiztosítást, vala­mint a betegbiztosítást és a baleset- biztosítást kell fedezniük, ez azonban kezdetben a nyugellátások mellett csak a táppénzre, a gyógyszerekkel és a gyógyászati segédeszközökkel kap­csolatos támogatásra, az útiköltség- térítésekre lesz elegendő. Később, az anyagi fedezet megteremtésével a biz­tosítás az egészségügyi ellátások szé­lesebb körére terjedhet ki. A reform megvalósításának első lé­pése a társadalombiztosítás leválasz­tása az állami költségvetésről. Az ez­zel kapcsolatos pénzügyi számítások már megkeadődtek a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban, az ügyben a végleges döntést a parla­ment hozza meg. A társadalombizto­sítás teljes átalakítása még éveket vesz majd igénybe. Hosszú távon olyan biztosítóintézeti szervezet kialakítása a cél, amely különféle befektetésekkel, gyarapítja vagyonát, abból javítja az ellátások színvonalát, s viseli tevé­kenységének kockázatát. (MTI) MEGINDULT AZ AGYUNK Nem csak a csótány sülhet el Sokan felfigyeltek olvasóink közül arra a kis történetre, melyet a napok­ban közöltünk egy izraeli újság cikke nyomán Még a csótány is elsülhet cím­mel. Szenvedő alanya egy férfi volt, aki a vécébe permetezett rovarirtó szer mi­att „érzékeny helyen” szenvedett sérü­léseket. A történet hallatán számos ol­vasónak, újságíró kollégának „megin­dult az agya”. Kiderült, hogy mifelénk is bőven teremnek hasonló történetek, íme néhány a szerkesztőségi gyűjtés­ből: * * * Az első történet főszereplője egy építkezésen segítségül hívott ismerős. A családi ház építője a födémgerendák elhelyezését a baráti kör mozgósításá­val oldotta meg. Sikerült is szerencsé­sen elvégezniük a kényes műveletet, a nehéz betongerendák sorra a helyükre kerültek. Már minden elkészült, csak egy kiálló betonvas bántotta a gondos gazda szemét. Odaszólt a mellette gug­goló segítőjének, ujjával a vasdarabra mutatva: — Üss csak ide egyet! Nem kellett kétszer mondania. A jó­barát abban a pillanatban lesújtott a népszava-kalapáccsal. Pontosan a rendszerető gazda ujjúra, aki így a kö­vetkező hetekben csak távoli szemlélő­je volt háza építésének. Kárpótlásul a jóbarát helyettesítette. * * * A következő eset szintén építkezéssel kapcsolatos, de itt a segítség húzta a rövidebbet. A ház barátjára a betonke­verőt bízták az alapozásnál. Hiba nél­kül etette, kezelte az elektromos masi­nát. Egyszer csak érezte, hogy egy ka­vics ment a szandáljába. Megpróbálta kirázni a szúrós követ. Amikor a közelben lapátoló házigaz­da felpillantott, csak annyit látott, hogy segítője a gépbe kapaszkodva rángatózik, kétségbeesetten rugdos a levegőbe. — Csak nem áramütés? — gondolta. Nosza, kapta a lapátot, s hatalmasat csapott a segítő kezere, aki a fájdalom­tól azonnal összeesett. Szilánkos csuk­lótöréssel vitték a kórházba. A bajt okozó kavics csak ott, a műtőasztalon került ki a cipőjéből. * * * A harmadik történetben, mely „va­lahol Európában” esett meg, a ház asz- szonya játszotta a főszerepet. Férje megkérte egyik munkatársát, hogy ja­vítsa meg a hűtőszekrényüket. Az asz- szonyka hazatérve látta, hogy egy munkaruhás férfi — akit a férjének gondolt — derékig a hűtőszekrénybe bújva matat. Odalépett, s hátulról — keményen — megmarkolta azon a he­lyen, ahol a férfiaknak s a nőknek is egyaránt legérzékenyebb. A szerelő a meglepetéstől úgy bevágta a fejét a hű­tőszekrénybe, hogy elájult. A többi már ismerős az izraeli törté­netből. A helyszínre kihívott mentőau­tó beteghordozói a történteket hallva olyan nevetőrohamot kaptak, hogy a lépcsőházban elejtették a hordágyat. Az agyrázkódás mellett a segítőkész barát néhány bordája bánta, hogy a mentősöknek volt humorérzéke. A történteket lehetne még folytatni, de talán ennyi is meggyőző bizonyíték arra: nemcsak a csótány sülhet el.. . —lovas— Új rádió- és tv-adóállomás épül Új postai torony épül a Vas megyei Hegyhátsál közelében. A tv-ÚRH adótorony a körzet televíziós vételének javítására, az egyes és kettes program, valamint a rádió URH-adásainak jobb minőségű vételére épül. Ugyancsak az adóállomáson üzemeltetett mikrohullámú berendezések segítségével a telefon-összeköttetést is javítják, bővítik. A Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatósá­ga a Közúti Gépellátó Vállalatot bízta meg a 133 méter magas korszerű létesítmény építésével. Az adó a tervek szerint még ebben az évben elkészül. (MTI-fotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom